Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-04 / 207. szám

4 "hírlap 1970. SZEPTEMBER 4., PÉNTEK Igényes fiatalság- egy fiatal, igényes gyáregységben Erdő. levegő, napfény, a de­koratív medence víztükre, üveg és beton, a belső tér ke­rámia felülete, mintha egy­más kedvéért álltak volna ilyen szép együttesbe. Négy éve dolgozik a Humán Oltóanyag Termelő és Kutatóintézet dö­dölléi Gyáregysége. Benn bonyolult, finom és ké­nyes műszerek, gépek, beren­dezések. A gyógyszergyártás­ban, Európában, ugyané pro­filban kevés korszerűbb üze­met találni. Négyszázhatvan ember gyárt itt összesen száznegyven­féle terméket, s folytat mellet­te kutatást. Vegyészek, gyógy­szerészek, orvosok, techniku­sok, gazdasági vezetők, admi­nisztrációk alkalmazottak s háromszáznál több fizikai munkás, nagy részük ugyan­csak szakképzett. Készítenek például tizenhat- féle infúziós oldatot, vértartó­sító oldatokat, plazmaoldatot mesterséges táplálásra, plaz­mapótlásra. S ha e kifejezések nem árulnak el mindent a lá­togatónak, dr. Horváth Klára, az infúziósosztály vezetője, el­mondja, hat-hétezer palack hagyja el osztályukat napon­ta — ugyanennyi emberélet megmentéséről van szó. A pa­lackokat kétszáz Celsius fo­kon tisztítják, fehér overall- ban, köpenyben, maszkban, zárt, steril légterekben kezelik, töltik, tartalmának minőségét sokszorosan ellenőrzik, átvi­lágítják, vegy elemzik, ál­latokat oltanák be vele... A biokémiai osztályon vér­ből veszik ki a plazmát, ab­ból nyerik aztán az albumint, a gammaglobulint, amely ne­vekről a laikus is ugyancsak az életmentésre vagy leg­alábbis valamilyenfajta mo­dern csodaszerre asszociál... A gyártmány később a liofile- ző osztályra kerül, ott a ned­vességet fagyasztással kivon­ják. Az eredmény: por alak­ban tartósított készítmény, ahol a lejárati időt a sokszo­rosára növelték. Ilyen nagy ka­pacitású liofilező részleg ke­vés van Európában. De nemcsak a mennyiségről, hanem a minőségről, a színvo­nalról is árulkodik az az álta­lánosabb tény, hogy hazánk gyógyszerexportban körülbelül a hatodik helyen áll a világon! Nem csupán a gyár fiatal Megismerem Kelemen Zsoltné pénztárost, KISZ-titkárt, Bo- zsó Ilona laboratóriumi dolgo­zót — úgy vették fel őket még a letelepítés előtt a vállalat­hoz Budapesten, hogy kiköl­töznek Gödöllőre. Az ilyesmi­re, ugye, többnyire fiatalok vállalkoznak? Boros Botond gyógyszerész is a fővárosból jár ki — most még vagy öt­venedmagával —, ő épp e na­pon tartotta esküvőjét: csalá­di életüket már Gödöllőre ter­vezik. Bamberger Károly gé­pészmérnök, a műszaki osz­tály helyettes vezetője, mind­össze huszonöt éves. A helyet­tes osztályvezetők itt általá­ban huszonöt -harmincöt esz­tendősek, a beosztott diplomá­sok, technikusok mostanában kerültek ki az egyetemről, kö­zépiskolából. Nemcsak a hiva­tali előrejutás, hanem az önál­lóbb kutatás lehetősége is csá­bít! S nagy előny a gyáregy­ség számára is, hogy az itteni fiataloknak — köztük nagyon sok munkás — vagy hetven százaléka érettségizett. Az utóbbiból fakad a gyár­beli ifjúság egyik problémája, mellyel KISZ-szervezetük is foglalkozik. Nagyszámú érett­ségizett munkás — szép adott­ság, de mit kezdjen vele a vállalat. Kivált mivel a gya­korlatban a segéd-, illetve be­tanított munkások szereznek és a napi munkában alkalmaz­nak, hasznosítanak annyi tu­dást, amenyi szakmunkáskép­zettségnek felel meg? A fize­téssel még rendben volna, de szeretnének rangot, szakmun­kás-bizonyítványt is hozzá, bár jószerint elvi jelentőségű len­ne csak, hiszen nem nagyon tudnának vele más üzemben elhelyezkedni. Gyógyszeripari szakmunkásképzés azonban csak Budapesten van. A kér­dés tehát függőben maradt. E fiatal és igényes gyáregy­ségben — igényes a fiatalság. Nem, pénzről egyikük sem beszélt. De ahogy az ifjúmun­kások igényelnék a szakmun­kás-bizonyítványt, a fiatal dip­lomások szeretnének minél több önálló kutatási területet kapni. Ezért is alakították meg egy éve a fiatal mérnökök és közgaz­dászok tanácsát. Az eddig el­telt idő problémákat is hozott, volt olyan osztályvezető, aki kifogásolta, hogy mit sem tud működésükről, s mivel beosz­tottjai munkaidőben végzik az FMKT-feladatot. álláspontja megérthető. (Kiváltképp ha valaki KISZ-feladatra hivat­kozik. s közben sakkversenyen vesz részt... De ezek gyer­mekbetegségek. A lényeg, hogy az FMKT révén alkotó hajlamú fiatal értelmiségiek önállóan kutatnak, másokat is mozgósítanak, előadásokat tar­tanak, megbeszélik a problé­mákat. s bár a munka komoly, hasznos, felelős, mégis e te­vékenység egyúttal műhelyt is ad gyakorlat szerzésére. Igényesek. Máshol talán nem vetődött volna fel egy olyan sportpálya igénye sem, mint amilyent a három szomszédos, egészségügyi, gyógyászati pro­filban tevékenykedő új gödöl­lői gyár, a „Humán”, a „Gyó­gyért” és a „LATI” fiataljai terveznek. A vállalatok anyagi támogatásával, társadalmi munka felhasználásával, röp­labda-, kis labdarúgó-, kézi­labda- és teniszpályát építe­nek. Minderről, fiataljaik kíván­ságáról, terveiről, felajánlásá­ról, kötelezettségéről nemrég gyáregységükben a gazdasági, a párt- és az ifjúsági vezetés szerződéstervezetet készített, mely az elképzelések szerint a későbbiekben mintául szolgál az egész vállalaton belül. E gödöllői gyáregység külső képe, színvonala, a munkami­nősége, felelőssége rangot, tartást ad az összes dolgozó­nak: ezt azonnal észreveszi a látogató. Az itteni fiatalok nagy része csak tíz-tizenöt-húsz év múlva érkezik el a középkorú- sághoz. Akkor bizonnyal az ő gárdájuk képezi majd a gyári kollektíva és vezetés gerincét. Amikor munkahelyük jövőjén dolgoznak, saját életükön is munkálkodnak tehát. Jó lehet ezt ilyen alapról végezni — amelyben nemcsak a cél hu­mánus a legteljesebb és leg- felemelőbb értelemben, de a tevékenység kerete, módja is az. Padányi Anna Országos ankét az idős korúak helyzetéről Az Egészségügyi Miniszté­rium — a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsával, a Magyar Vöröskereszttel, a Magyar Nők Országos Tanácsával, a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetséggel és a Hazafias Nép­fronttal közösen )rA társadal­mi erők fokozottabb bevonása az idős korú állampolgárok szociális támogatásába" cím­mel országos arikétot rendez szeptember 7—8-án az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének székházában. Az ankéton megvitatják a társa­dalmi támogatásra szoruló öre­gek helyzetét és azokat a mód­szereket, amelyek segítségével hatékonyabban lehet bevonni a társadalom egészét a problé­mák megoldásába. XXI. — Én pedig a csapat nevé­ben kijelentem, hogy ragasz­kodunk az edzőnkhöz! — Mert a sógorod és te ra­gaszkodsz, aki már az edzé­sen sem éred utol a labdát? — replikázott Tábori és ettől kezdve mindenki egyszerre kiabált és felváltva ütött — Uraim, mi most vissza­vonulunk a szállásunkra, majd ha lehiggadtak, keres­senek fel minket — mondta Pihe és emelt fejjel, kíséreté­vel együtt kivonult a helyi­ségből ... Pihe jól számított. Másnap reggel sorra jelentkeztek a vezetőség tagjai a nagyven­déglő egyetlen vendégszobá­jában. A legfrissebb Tábori volt, akin látszott, hogy le sem feküdt, csupán a sebeit kötöztette be. — Uraim, én rettenetesen szégyellem, ami tegnap tör­tént. De legalább megláthat­ták, hogy milyen banda jött itt össze... Nem folytathatta. Tihanyi a szakosztály elnöke kopogott. — Jó reggelt, uraim — kö­szönt, mintha mi sem történt volna. — íme, a megyei lap­ban megjelent a tudósításom. Az új út kezdetén! Ez a cí­me ... — És beleírtad a vezetőségi ülést is — kérdezte élesen Tábori. — Ugyan barátom... Ré­szegek voltunk, fed ejtsük eL Emlékezz csak vissza: a leg­utóbbi közgyűlés után is mi­csoda verekedés volt. Spor­tolók vagyunk, heves a vé­rünk, de nemes a szívünk::: Sorra jöttek a többiek. Volt aki sebeit sem kötözte be. Bé­kési kifejezetten tüntetett fe­kete monoklijával, melyet az igazságért való harcban szer­zett. Az utca népe nem is ütő- dött meg a vérző vezetőségi tagokon. — Nagy vita volt tegnap —■ állapította meg a rokkant ke­rékpár-megőrző és hangjából kihallatszott: elégedett a ve­zetőséggel, amely ilyen szen­vedélyes ügybuzgalommal dolgozik a sikerért. Az újonnan érkezettek elő­ször gyűlölködve kezdték, de Tihanyi őket is lecsillapította. — Fogjanak kezet — mond­ta Pihe Békésinek és Tábori­nak, a két nagy ellenfélnek. Amikor azok húzódoztak, nyomatékosan tette hozzá: — A saját érdekükben... Az érv hatott. Békési a ke­zét nyújtotta, Tábori elkapta a felé nyújtott jobbot, majd jó szándékát dokumentálandó átölelte és mindkét orcáján megcsókolta az edzőt. A ve­zetőség tapsolt, Pihe megbo- csátóan mosolygott és máris elvonultak a viharfelhők. Ki­sütött a nap és mindnyájan érezték, hogy történelmi pil­lanat tanúi... — Uraim — törte meg a meghatott csendet Pihe. — Mi sem aludtunk az éjjel. A kol­léga urakkal megpróbáltuk a jövő útját felvázolni ... — Halljuk — mondta Tiha­nyi udvariasan. — Az a véleményünk, hogy önök eddig is jól megálltak a Kétnapos tanácskozás az ergonómiáról Csütörtök délelőtt a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek ázövetségének székha­zában megkezdődött a szövet­ség központi ipargazdasági bi­zottsága által rendezett II. er­gonómiai konferencia. A kétnapos tanácskozáson, amelynek megnyitására 12 or­szágból mintegy 70 külföldi, valamint 300-nál több hazai szakember jelent meg, har­minc előadás alapján vitatják meg az ember és a munka kapcsolatában felmerülő kér­déseket, a pályaalkalmassági vizsgálatok módszereitől kezd­ve az elfáradás következmé­nyein és a különböző műsza­kokban végzett termelés ha­tékonyságán át, egészen. a munkahely „légkörének” a munka eredményességére gya­korolt hatásáig. A harminc előadásból ötöt külföldi szak­emberek tartanak. A tanácskozással párhuza­mosan ugyancsak a Technika Házában ergonómiai könyv- és folyóirat-kiállítást, az Orszá­gos Piackutató Intézet Szaüay utcai bemutatótermében pedig ergonómiaiműszer-kiállítást rendeztek. CORSIUM Nyolc crany — egy csőben Érdekes leletre bukkantak a táci Gorsium feltárásán dol­gozó régészek: a római kori település feletti középkori te­metőben. Egy vascsőben, nyolc aranyérmét találtak. Az összesen 28.25 gramm súlyú aranyforintokat középkori tu­lajdonosa rejtette el, s vagy leifelejtkezett róla, vagy va­lamilyen ok miatt nem tudta kiásni. Az érmék közül egy Mária királynő, egy Zsigmond kiráiy, egy V, László, 6 pedig Mátyás király által veretett aranyforint volit. A középkori „dugipénzt” a székesfehérvári István király Múzeumba szál­lították. helyüket, tehát nincs ok sze­mélyi változásokra... A vezetőség tagjaiból bol­dog sóhajok szálltak az ég fe­lé... — Ellenben — folytatta Pi­he és mindenkiben bentre­kedt a következő sóhaj... — Ellenben... Szóval azt java­soljuk, hogy Békési úr mellé, kellene egy mesteredzőt szer­ződtetni ... Békési izgatottan fészke­lődül kezdett, de Pihe bátorí­tóan rámosolygott: — Termé­szetesen alárendelt minőség­ben, ideiglenes jelleggel... — Van valami javaslatuk az illető személyét illetően? — kérdezte Tihanyi. — Természetesen. És ez a mi nagy fegyverünk. Nem egy hazai szakemberre gondo­lunk. Éppen a napokban tár­gyaltunk Rómában egy olasz mesteredzővel. Az illetőit, nyilván ismerik a nevét a szaksajtóból, Pietro Bimbóié­nak hívják... Mindenki helyeslőén bólin­tott, Tábori — aki mégiscsak szaktanácsadó és mint ilyen, elméleti szakember lelkesen felkiáltott: — Hogyne ismerném! Olvas­tam is egy könyvét... Kitűnő koponya! — Bizony — bólintott Su­nyi, akinek ez volt eddig az első szava. — Nos, Signore Bimbóiét egyik nagy csapatunknak akartuk megnyerni és ez fé- lig-meddig sikerült is...Ám­bátor úgy vélem, hogy rá le­hetne venni, hogy a KSC-hez szerződjön... — És ez mibe kerül? —• kérdezte Tihanyi, az elnök. — Azám! — mondta Bicsók II, akiről tudjuk, hogy nem­csak gólkirály, de pénztáros is volt egyszemélyben. — Uraim! Bimbola úr ho­noráriumát a tudományos szaktanács nemzetközi alap­jából fedezzük — felelt Pihe és a megszakadt sóhajok újra szaporán szálldostak a magas ég felé. i; tl, (, . „Égi bárány” Űj színes, szélesvásznú filmet forgat Jancsó Miklós Kos- suth-díjas filmrendező. A történet a fehérterror idején bonyo­lódik. A filmet Hernádi Lajos írta, operatőr: Kende János. Fő­szereplők között szerepel Madaras József, Zala Márk és a len­gyel David Olbryczki (a képen). A lelkiismeret drámája A világhírű német dráma­író, Peter Weiss abszurd játé­kát, A luzitán szömyt próbál­ják a Katona József Színház­ban — Major Tamás irányítá­sával. A luzitán szörny — ere­deti címén: A luzitán madár­ijesztő — ma nemcsak Euró­pa, hanem más világrészek nagy színpadain is osztatlan sikert arat. Milyen művészi tudatosság, törekvés fogalma­zódik meg Peter Weisstnek ebben a darabjában? — kér­dezte Major Tamás rendezőt az MTI munkatársa. — Műfaját lehet talán leg­kevésbé meghatározni, mint ahogy már másik művét, a Marat haláláét is nehéz volt. A dokumentum és a költészet, az oratóriumszerűség és a dráma, az abszurditás elemei keverednek A luzitán szörny­ben. S ezt tudatosan teszi: el­gondolása azon alapszik, hogy a vége felé közeledő száza­dunkban még mindig fennáll a hatalmas kulturális, a tudo­mányos és technikai fejlődés­sel szemben az embertelen­ség, a háborúnak az egész ci­vilizáció pusztulását fenyege­tő veszélye. S ez nemcsak a fejlődést veszélyezteti, magá­ban hordja a teljes megsem­misülés borzalmas lehetőségét is. Peter Weiss mindig a világ lelkiismeretére és tudatára apellál, ezért ebben a darab­jában is igyekszik számos művészi eszközzel bevonni a közönséget a „játékba” — ez­zel gondolatainak személyes, cselekvő részesévé avatja! őket. Ezt szolgálja a törvény- széki tárgyaláshoz hasonló keret; egy olyan per, amely­ben a félelmetesen költői hangvétel — a balladák, népi játékok, pantomim, tánc, son­gok változatos művészi eszkö­zeivel aktivizálja a nézőt. Egy ilyen darabban a színésznek nem is annyira jelenetei, mint inkább előadandó számai van­nak. Töröcsik Mari például tíz különböző műfajú szám­mal is szerepel egyetlen sze­repén belül. További szereplők: Suka Sándor, Ungvári László, Ba­lázs Samu, Rajz János, Zol- nay Zsuzsa, Blaskó Péter, Horkai János, Gyulai Károly, Iglódi István, Horváth József, Csurka■ László és Velenczey István. A bemutató napja: szeptember 25. t — Akkor jöhet — mondta Békési. — Bízom benne, hogy kijövünk egymással. — Két ilyen kiváló szak­ember! — lelkendezett Tábo­ri... — És egy ilyen tanácsadó — adta vissza a bókot Béké­si. — Erre inni kell — mond­ta Tábori. — De sporttársak! — csó­válta a fejét Patkány és na­gyokat nyelt közben. Ekkor megérkezett a KSC elnöke is, aki a megnyitót tartotta. Ó volt az a fiatalem­ber, aki Bauer milliójáit Kis- almásra szállította. Csikósnak hívták és az orvosi rendelő­ben dolgozott, mint felcser, de nagyon szerette, ha doktor úr­nak szólítják. — Urak! Hallottam a teg­napi afférról. Ez inszinuáció! Ez súlyosan kompromittálja clubunkat és külön fájlalom, hogy ez a központi urak előtt történt... — mondta szigo­rúan. — Bagarol ügy ez — mond­ta Sunyi, akinek kifejezetten megtiltották, hogy érdemileg nyilatkozzon... — Bagatell! — javított azonnal Pihe és hozzátette. — A — kollega úr, mindig tré­fál, de ezzel is azt akarja ér­zékeltetni, hogy nem történt semmi! — Örülök, hogy az uráli így látják. Nem szeretnénk, ha clubunkról dehonesztáló hírek terjednének el — mondta Csikós, akj. hacsak tehette, idegen szavakat használt, hogy latinos műveltségét fi­togtassa. — Én azt javaslom, — mondta Tihanyi a szakosztály elnöke, — hogy a tegnap oly rosszul végződött vezetőségi ülést folytassuk... A javaslatot valamennyien elfogadták. A vezetőségi ülés egyhan­gúan határozott, hogy Pietro Bimbola urat fel kell kérni a csapat mesteredzőjének. Jegy­zőkönyvbe foglalták, hogy a vezetőség összetételében vál­tozás nem lesz, majd Tábori javaslatára, jegyzőkönyvi di­cséretet és köszönetét szavaz­tak meg a FIFA jelenlevő munkatársainak és egyben megválasztották őket a KSC dísztagjainak és a vezetőség mellett működő pártoló tag­ság tiszteletbeli társelnökei­nek. A vezetőség a továbbiak­ban döntött afelől is, hogy a tisztségviselők tiszteletdíját kétszeresére emelik, valamint heti 10 forinttal növelik a já­tékosok kalóriapénzét. A megemelt összeg így pontosan tíz forintot tett ki, mivel ez- ideig a játékosok egy vasat sem kaptak. Mindezen fontos határoza­tokat teljesen egyhangúan, a központi urak jóváhagyó he­lyeslésével fogadták el. Ko­molyabb vita keletkezett Tá­bori javaslatából: — Uraim. Ahogy számolni kezdünk, rá kell jönnünk, hogy ennek a Baúemak az egymilliója nem is olyan nagy pénz. A csapat ezzel a topron­gyos szereléssel nem mehet az NB I-be. Öltözőt is kellene építeni és azt sem kívánhat­juk. hogy a nagy vendégcsa­patok az egyesület egyetlen lavórjában. mosakodjanak. Időnként arra is kell számí­tani, hogy egy-egy nehezebb ellenfelet... szóval értjük ugye? Értették! Tábori pedig foly­tatta: — Arra gondoltam, hogy a pénzt valamilyen módon ka­matoztatni kellene. — Mire gondolsz? — kér­dette Csikós. — Mit szólnátok hozzá, ha lottóznánk. Van egv biztos szisztémám. Heti tízezer szel­vénnyel, ami ugyebár csak harminchárom ezer forint, tu­tira mehetnénk. Pihe felpattant: — Hogy képzelik az urak? Az a pénz a csapaté. Az nem csáki szalmája. ■»■"TT (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom