Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-29 / 228. szám

6 «ST HEGYEI k/CíHop 1970. SZEPTEMBER 29., KEDD ÁTVILÁGÍTÁS — Nézzük csak, mennyi borravaló van a zsebben ... ? 1 (Zsoldos rajza) Egyszeregy — Doktor úr, amikor meghűl? — Köhögök. mit tesz ön, ÉRKEZIK A KÉKFRANKOS Idén sava az alföldi leányka Az ország legnagyobb össze­függő szőlőtermő vidékén, Bács-Klskun megye együtte­sen csaknem százezer Holdas szőlőskertjében megkezdődött a szüret. Menetét az időjárás diktálja Az erős éjjeli lehűlé­seket követő nappali felmele­gedés, illetve az enyhe napsü­tés alig hasznosul a szőlősök­ben. így még mindig csak 16—17 cukorfokos a must. Ennek elletére — a mennyiség­veszteség megelőzésére — majdnem mindenütt szedik a szőlőt: naponta három-négy­ezer szüretelő szolgálja máris a préseket. A másfél hónapig tartó szüreti csúcsidényben negyvenezer mázsa szőlőt dol­goznak fel naponta A Hosszú­hegyi Állami Gazdaság szőlő­seiben a leánykát szedik. A máskor aranysárgára érett, mézédesre cukrosodott alföldi leányka az idén kissé savany­kás maradt. A PEST MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT [Budapest XXL, Kiss János altábornagy u. 19-21.) azonnali belépésre felvesz: dömpervezető, asztalos, ács-állványozó, bádogos, burkoló, víz-, gáz-, központifűtés­szerelő, kőműves, lakatos, szigetelő, villanyszerelő, üveges és motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat Szakmunkásképesítés megszerzése a szükséges gyakorlati idő után lehőtséges. A vidéki dolgozóknak szállást adunk. Jelentkezés fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. Haszonvasak W-S0%-os árengedményes kiárusítása a Pest-Bács-Nógrád megyei Vállalat telepein és átvevőhelyein szeptember 20-tól december 1-ig Hidegen hengerelt idomacélok; melegen hengerelt betonvasak; koracélok, huzalok; I és U gerendák, finom-j és durvalemezek. Vagontételes rendelés esetén a vállalat az árut díjmentesen vagonba rakja. TELEPEK ÉS ÁTVEVŐHELYEK A MEGYÉBEN: Budaörs, Cegléd, Dunaharaszti, Kiskunlacháza, Érd, Gödöllő, Aszód, Monor, Nagykáta, Nagykőrös, Szob, Vác, Alsónémedi és Pilisvörösvár. Minőségét majd saját le­véből készült sűrítménnyel javítják a gazdaságok. A Bajai Állami Gazdaság vas- kuti vörösborkombinátjában pedig erjed a kadarka. A hé­ján érlelt vörösbornakvaló el­ső „csapolására'’ a hét végén kerül sor. A feldolgozót övező mintegy kétezer holdas szőlő­ből az óriás kádak töltésére most már a kékfrankos érke­zik. Aranyjubileum pítását maga Vlagyimir Lenin kezdeményezte Ennek története van. 1918 nyarán Vlagyimir lljics Lenin pihenés céljából felke­reste e vidéket, és megszállt ! egy emeletes kis házban. Azonban Lenin még pihenés­kor sem tudott elszakadni az ügyektől. Egyszer séta közben Vlagyimir lljics felvetette az^ a gondolatot: jó lenne ezen a' vidéken egy mezőgazdasági mintagazdaságot létesíteni. S most itt ülök a lenini sa­rokban, amelyet teljes joggal lehetne a heroikus munka mú­zeumának nevezni. Balról — az időtől megsárgult fényké­peket és diagrammákat bemu­tató tabló. Ezeken végigkövet­hetjük a Vlagyimir lljics kez­deményezésére alakult gazda­ság útját. Olvasom a szűksza­vú feliratokat, elmélyülök a számokban, és egészen világo­san kialakul képzeletemben a kezdet. Az első lépések igen szeré­nyek voltak. A fiatal szovjet­hatalom mindössze 20 ezer ru­belnyi kölcsönt tudott adni az állami gazdaság megszervezé­sére. V. I. Lenin azt mondta, hogy az állam hitelben adja ezt az összeget, egy éven belül vissza kell fizetni. Megalakulásakor a gazdaság 6 hektár földdel, 5 tehénnel, 7 lóval, 14 sertéssel rendelkezett. A fiatal kollektíva lelkesen lá­tott munkához. Hamarosan rendszeresen szállított tejet a fővárosi gyermekintézmények­nek, iskolák, kórházak részé­re. Bcszcdpartnerem, Tatjána Vetrova, a követke­zőket mondja: — A félszázados jubileum előestéjén ugyanezen lenini sarokban egybehívtuk vete­ránjainkat. Azokat, akik útjá­ra indították az egészet. Na­gyon érdekes találkozó volt. A Komszomol-sejt ősz hajú első titkára Iván Ljáhov és én, a szovhoz komszomolistái- nak mostani vezetője. Jurij Golubas, a gazdaság egyik el­ső vezetője, a Szocialista Mun­ka Hőse és a szovhoz legfiata­labb kombájnosa, Borisz Pu- dikov. Natalja Avgyejeva a Kilenc-tízezer csomó naponta Az abonyi szőnyegüzem tízmillió forintos exportja tervezgetik is évek óta, sőt arról is szó van, hogy a vál­lalat megvásárolja azokat a szomszéd épületeket, ame­lyekben jelenleg raktárhelyi­ségeket bérel. A zsúfoltság olyan nagy, hogy az öltözőhe­lyiségeket csomagolónak is használják. Itt varrják éppen most széles zsákvászonba azt a négyszáz négyzetméternyi kész árut, amely a Német Szö­vetségi Köztársaságba indul hamarosan. j Annyi már a szövőszék, hogy a túlzsúfolt munka­termekbe nem is fér va- / lamennyi, jut belőlük az öreg épület egy­kori verandájára is. Az egyik roskatag melléképületben za­katol négy öreg cérnázó- és matringozógép, hogy folya­matosan elláthassa a szövő­széket fonállal. A készülő szőnyegek külön­böző méretűek. Most készül a Viszkózagyár megrendelésére — természetesen tisztán mű­szállal — egy hatalmas, 185x 380 centiméteres gyönyörű fa- liszőnyeg Vincze Lajos művé­szi terve alapján. A gyár ebédlőtermének lesz a dísze. A monumentális szövőszék keretei között már formálód­nak, alakulnak a mestermun­ka mintái. A Pest megyei Vegyi- és Divatcikküzemi Vállalatnak Abonyban szőnyegszövő üze­me működik olyan csendben, hogy létezéséről úgyszólván még az abonyiak sem tudnak, pedig kereken tizenkét éve csomózzák túlzsúfolt helyisé­geiben a szebbnél-szebb ha­gyományos és modern mintá­jú „zőnyegeket. Igaz, hogy ezekből a szőnyegekből csak elvétve kerül egy-egy a hazai vásárlók szeme elé, de annál több akad gazdára külföldi üzletekben. — Tavaly közel hétmillió forint értékű szőnyeget exportáltunk — mondja Baly Imréné, az üzem vezetője, miközben meg­mutatja a munkatermeket, amelyekb: i jelenleg nyolc­vanhét szövőnő — valameny- nyien abonyiak — fürge ujjai alatt sokasodnak a színes gyapjúfonalakból vagy mű­szálból kötöt+ csomók. — Az idei tervünk már meghaladja a tízmillió forintot. Kér műszákban folyik itt a munka. A gyakorlottabb és ügyesebb szövőnők naponta, a nyolc órai munkaidő alatt kilenc-tízezer cstimót produkálnak. Havi keresetük megközelíti a kétezer forintot. Van az üzem­nek közel ötven bedolgozója is, akik odahaza, a háztartási munka mellett szövik, cso­mózzák a finom szőnyegeket. Keresetük 900—1200 forint ha­vonta. Az utánpótlásról úgy gon­doskodik az üzem, hogy ál­landóan tart tanulókat — most éppen tizenkét tanuló­juk van, csupa fiatal lány —, akik hat hét alatt elsajátítják a nagy tudomány fogásait, az­után pedig — gyakorlat teszi a mestert. A szőnyegszövésnek régi hagyományai vannak Abonyban. Ennek az üzemnek az őse is kis magánvállalkozás volt ugyanezekben a helyiségek­ben, amelyek ma már bizony nagyon szúkek és kényelmet­lenek. A tágas udvar lehető­séget biztosítana a bővítésre legidősebb fejőnő, a Szocialis­ta Munka Hőse és Szerafima Zorina fiatal fejőnő, élenjáró dolgozó. Borisz Pudikovról például azt beszélik, hogy aranykezű ember. Jelentős része van a szovhoz munkasikereiben. A legutóbbi években csak az ő gépe több mint 400 tonna ga­bonát adott a hombároknak. A „Lesznije poljáni” pedig nagy állattenyésztő gazdaság­gá alakult. Alapvető profilja a törzsállományú növendékállat, valamint a tej, hús, burgonya. A szovhoz minden évben érté­kesít több száz olyan fiatal te­nyészállatot, amely nemcsak a Szovjetunióban, hanem kül­földön is elismerést szerez a gazdaságnak. Mintegy 3 ezer tonna tejet, több mint 100 ton­na húst hoz forgalomba. A törzsállattenyésztő gazda­ság körül kiváló takarmány­bázis létesült. A földeken kor­szerű gépek dolgoznak, alkal­mazzák az élenjáró agrotech­nikát. Ahol pusztaság volt, most sokemeletes lakóházak állnak. Négy klubjuk, három könyvtáruk, három óvodájuk és bölcsődéjük van. Zeneisko­la, orvosi rendelőintézet, szol­gáltatókombinát működik. Az állattenyésztésben elért ki­magasló eredményekért a törzsállattenyésztő gazdaság 8 dolgozóját tüntették ki a Szo­cialista Munka Hőse címmel, 115-en kaptak már érdemren­deket és kitüntetéseket. Az el­ért sikerek elismeréseként a gazdaság örökös joggal elnyer­te az SZKP KB, a legfelsőbb tanács, a minisztertanács és a szakszervezetek által adomá­nyozott vörös emlékzászlót. Az elmúlt években a gazdaságban egész munkás­dinasztiák jöttek létre. A te­nyészállattelepen, a szovhoz- földeken azok gyermekei és unokái dolgoznak, akik az első barázdát felszántották. Az évek gyorsan szállnak. A „Lesznije poljáni" 50 évet ha­gyott maga mögött. A gazda­ság azonban nem öregszik, csakúgy, ahogyan nem öreg­szik az itteni átalakított föld. Ez itt az örök fiatalság földje, A. Butlickij GommKOT keresünk sződligeti, a Duna-parton levő, hathelyiséges, nyári üzemelésű üdülőtelepünkre, egész évi elfoglaltsággal. Az épületben egy szoba, konyha, kamrás készenléti szolgálati lakás áll rendelkezésre, ideiglenes bejelentési lehetőséggel. A jelentkezéseket életrajz mellékelésével a következő címre kérjük: Marékpénztár Gazdasági Osztály Budapest 501. Női lovas sírok, ezüstveretes szerszámok A CEGLÉDI KATÁK RÉGÉSZETI KINCSEI Móra Ferenc nevezte el „Föld alatti Magyarországnak” azt a föltárásra váró töménte­len régészeti anyagot, ami a különböző korokban itt élt né­pek emlékét őrzi századok, ez- redek, sőt év-tízezredek óta a föld alatt. Az eke. az ásó oly­kor napfényre hozott belőle némi ízelítőt, de a föld mé­lyének tervszerű és szakszerű vallatása csak néhány évtized­del ezelőtt kezdődött meg, igen szerény keretek között, mégis bámulatos eredménnyel. Az utóbbi években, a nagysza­bású építkezések és a velük kapcsolatos földmunkák során az ország minden részében egyre-másra akadnak a szak­emberek és a lelkes amatőrök újabb és újabb lelőhelyekre, amelyekből a felbecsülhetetlen tudományos értékű régészeti anyag hatalmas tömege kerül elő. Cegléd homokos határa ko­rábban fehér folt az ország archeológiái térképén, de ma már sok jelzés tarkítja ezt a térképet, amiben igen jelentős szerepe volt Hídvégi Lajos ta­nárnak, az amatőr régésznek, aki évtizedek óta gyűjtögeti a legtöbbször véletlenül előke­rülő régiségeket, és éber fi­gyelemmel kíséri a határban dolgozó földgyaluk munkáját — Fiatal koromban a kis­kundorozsmai tanyákon tani- tóskodtam — meséli —, és Móra Ferenc nagy sikerű ása­tásainak hírétől kaptam ma­iam is kedvet a régészkedés­hez. Tanítványaim segítségé­vel összegyűjtöttem néhány olyan régi kőedényt, redves csontot, amelyet az eke fordí­tott ki a környéken a föld alól, és hírt adtam róla Mó­rának, aki örömmel fogadott segítőtársául. Amikor aztán Ceglédre kerültem, magam­mal hoztam régészkedő szen­vedélyemet, bár a föld alatti Magyarországnak ez a pontja régészeti szempontból elég meddőnek látszott. Bár gyak­ran előkerült a föld mélyé­ből olyasvalami, amiből arra j következtethettem, hogy titkokat rejteget a ceglédi határ is. Azóta sok vonatkozásban beigazolódott, hogy a gyanúm nem volt alaptalan. Elmondja Hídvégi Lajos. hogy a határban eddig három tervszerű ásatást rendeztek a hivatásos régészek, az elsőt a Kövespart nevű területen, a másodikat a Nyúl füle halom tájékán, mind a két helyen egy-egy Árpád-kori temetőt tártak fel. Megtalálták egy Varjas nevű, rég elpusztult Árpád-kori falu föld alatti maradványait, és rábukkantak egy másik eltűnt falu, Gerje nyomaira is. Ezeknek a régi településeknek az emlékét csak egy-egy dűlőnév őrizte meg nevében. Ceglédbercel határában egy négyezer éves rézkori temetőt tártak fel a régészek, a közelében tizenhét hulladékgödör nyomait is megtalálták, bennük igen sok becses lelettel, sőt előkerült a rézkor itt élt néptörzsének to­temállata is, egy vöröses bu­dai mészkőből faragással, csi­szolással és pattintással for­mált kis medvefej. Érdekes, hogy a határnak ezt a részét ma is Medvehalomnak nevezi a lakosság. A halom közelé­ben van a még feltárásra váró rézkori temető. Ennek s csak a legfelső sírját vizsgálták meg eddig, egy női csontvázat találtak benne, karján réz karpereccel és kö­rülötte a kőeszközök alakítá­sához szükséges szerszámok maradványaival. Négyszáz, ko­vakőből pattintott nyíl- és dárdahegy is előkerült a ho­mokból, valamint rengeteg cserépedény-törmelék. Az egy­kori Gerje falu területén pe­dig jazig-szarmata település nyomaira bukkantak. A Kö­vesparton zsugorított csonvá- zat találtak, Besenyő-pusztán pedig, az eltűnt Árpád-kori falu területén, egy női lovas sírt, ezüstveretes lószerszámok maradványaival. Két hasonló női lovas sír került napfény­re Törteién is. — Ez a terület, Üllőtől egé­szen a Tiszáig, Árpád magán­földesúri birtoka volt — mondja Hídvégi Lajos —, és így nem lehetetlen, hogy ezek­ben a lovas sírokban Árpád nemzetségének nőtagjai nyu­godtak. Cegléd határában Is van te­hát még igen sok föltárniva- lójuk a régészeknek. Magyar László 46 ezer négyzetkilométeren terii* el a Moszkvai Terület. Lakóinak száma 5 millió 800 ezer fő. 1 millió 800 ezer em­ber dolgozik az iparban, 600 ezer a mezőgazdaságban. A moszkvai területen, a fő­várostól 27 kilométernyi tá­volságra feleszik a „Lesznije poljáni” állami törzsállatte­nyésztő gazdaság (Erdei tisz­tás). A közelmúltban a gazda­ság „arany jubileumát”. fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte. De ennek kapcsán nemcsak a szovjethatalommal csaknem egyidős gazdaság tiszteletre méltó koráról van szó. Érdekes megemlíteni, hogy a „Lesznije poljáni” megala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom