Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-26 / 226. szám

MST megyei 1970. SZEPTEMBER 26., SZOMBAT Szifonpatron — minden mennyiségben Az emlékezetes 1969. év ele­ji robbanás óta történt nagy összegű beruházások eredmé­nyeként Répcelak ma már is­mét ki tudja elégíteni a hazai szénsavigényeket. Szeptember végétől megszűnt a szárazjég­import is. Most már hetenként hetven tonna száraz jeget állí­tanak elő. De az igények sze­rint növelni is tudják ezt a mennyiséget. Szénsavból ez évben a tervek szerint 12 ezer tonnát adnak megrendelőik­nek. A nagyon keresett szifon­patronból az idén minden ed­diginél többet, mintegy 36—38 millió csomaggal gyártanak. 1968-ban a patrontermelésük 28 millió csomag volt. Az üzemet folyamatosan to­vább bővítik, korszerűsítik. A tervek szerint a következő öt évben több mint 300 millió fo­rintot költenek erre a célra. Tehát ha valamelyik üzlet­ben nem kapható, azért a ke­reskedelem a felelős. Mandula A Balaton-part vidékén be­érett a környék őshonos csont­héjas gyümölcse, a mandula. A felmérések szerint az egész Balaton-parton közepes termés várható. MARGITSZIGETI ŐSZ Korcsog Ernő felvétele Homoklídók A Balatonon a jég beálltáig folytatják a tavasszal elkez­A PEST MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT [Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19-21.) azonnali belépésre felvesz: dőmpervezető, asztalos, ács-állványozó, bádogos, burkoló, víz-, gáz-, központifűtés­szerelő, kőműves, lakatos, szigetelő, villanyszerelő, üveges és motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat. Szakmunkásképesítés megszerzése a szükséges gyakorlati idő után lehetséges. A vidéki dolgozóknak szállást adunk. Jelentkezés fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. dett szabályozási és építési i munkákat. A partkiképzésnek és a vé­delemnek újszerű változását is megvalósították, kísérleti jelleggel. Több új balatoni kempingnél a tengerparti ho- moklidóhoz hasonlóan építet­ték ki a partot. Ezeket, a víz­re enyhén lejtő homokos par­tokat rendkívül kedvelik a Balaton fürdővendégei és ahol a hullámverés enyhébb, és az egyéb körülmények megengedik, a jövőben mellő­zik a kőgát építését. H át jó napot, újra itt vagyok. Elkezdő­dött. Ismét kötök, látja, ismét kötök. Oda se kell nézzek, az ujjaim tudják a dolgukat. Szép a minta? Én észre sem veszem, pedig igaza van, szép ez a minta. Magamnak kö­töm. Ki tudja, hányadik. Hor­dom egy darabig, megunom, lefejtem, újra kötöm. Mondja, maga mivel töltené az idejét, ha mindennap három órát vonatozna a munkahelyére és vissza? Azelőtt olvastam. Kiolvas­tam az egész iskolai könyv­tárt, vagy kétszázötven köny­vet. Aztán egyre gyakrabban maradt csukva az ölemben a könyv. Idegesített. Nem tudtam szabadulni a gondo­lattól, hogy én tuljadonkép- pen nem jószántanból olva­sok, hanem mert — próbálnék mást csinálni! Borzalmas ... A kötéssel is kezdek így lenni. Leeresztem a tűket, a pulóver hátát, gondolkodom. Nekitámasztom a homlokom a hidag ablaküvegnek, bámulom az eldöcögő, ismert tájat. Szédülök. A sírással küszkö­döm. Néha úgy érzem, zokog­ni, ordítozni, bömbölni kéne, szabadon, hangosan, törni, zúzni... összetörni mindent! Tudja, mióta utazok ezen a vonaton? Fogódzkodjon meg: tizenhárom éve! A napokban olvastam az újságban, hogy a bratszki vízierőmű négy és fél millió kilowat teljesítőké­pességű. Tudja azt, hogy ez mennyi? Sok? Vagy kevés? És a tizenhárom év? S a legtragikusabb az, hogy mintha csak tegnap lett vol­na a kezdete. Félkarú vasutas ült a bejárati ajtónál, a pá­lyaudvaron. Megkérdeztem, hányadik vágányról indul a vonatom, s hogy hányadik megálló az a falu, ahol le kell szállnom. Nehogy túl utazzak. Amint közeledtünk, kiálltam a peronra. Negyedórával előbb kiálltam a peronra! Ne­hogy fenn maradjak ... Még az izgalmakra is em­lékszem. Lehúztam az abla­kot, kihajoltam, előre figyel­Magányosan AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), ács, asztalos, könnyűgépkezelő szakmunkásokat és kubikosokat, villanyszerelő, tetőfedő, festő, épület- és diszműbádogos, víz-fűtésszerelő, parkettás, lakatos szök­és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, takarítónőket és nyugdíjas takarítónőket. JELENTKEZNI LEHET: Prosperitás Ktsz Munkaügyi Osztályán Budapest IX., Viola u. 45. tem. Minden új volt, az is, amint a külváros sínrengete­gén átkattogtunk ... Tűzol­tók utaztak velem, mentek haza az éjszakai szolgálatból. Kártyáztak, a szájuk sarkába ragasztották a cigarettacsiket. Sok szoknyás tót asszonyok szálltak le a közeli állomáso­kon, hatalmas üres kosarak­kal. ök már megjárták a pia­cot. Mintha csak tegnap lett volna. Pedig már tizenhárom éve! Ügy jöttem fel akkor Buda­pestre, hogy előttem van az egész élet. A nagynénémék- hez jöttem, egy fekete bőrönd­del, benne a friss oklevéllel. Két hónapig laktam náluk, aztán albérletbe költöztem. Szerencsém volt ezzel az al­bérlettel, ma is ott lakom. Bu­dán van, közel a Szabadság­odhoz. Az előszobából nyí­lik a háromszor ötméteres szoba, havi háromszázért. A konyhában a gázon főzhetek, használhatom a fürdőszobát. A háziak nem sokat törődnek velem, igaz, jó lakó vagyok, alig vagyok otthon. Pesten nem kaptam állást, lejárok ebbe a faluba tanítani. Reg­gel hat húszkor indul a vo­natom, délután öt óra, mire hazaérek. Ha délutános va­gyok, már délelőtt fél tízkor ki kell lépjek a kapun, s meg se mondom, hány óra, mire megeszem a vacsorám. Aztán becsek az ágyba, holt fárad­tan. Fizikailag és idejgileg. S ezt csinálom tizenhárom éve! Azt mondja, ennek így nincs sok értelme, miért nem költö­zöm le a faluba. Megmondom, figyeljen! Én annak idején Pestre jöttem, Pest volt az ál­mom, nagy tervek, meg min­den. Vágytam a mindennapos villamosozások után, a fényes utcák, kirakatok, a zaj után. Ügy éreztem, kell a lehetőség! A lehetősége annak, hogy ha színházba akarok menni, ak­kor színházba mehessek, ha moziba, akkor moziba, a Du- na-partra, a múzeumokba, a Ligetbe. S látja, a vonaton telnek az órák. Az évek! Gondolkoztam már azon, hogy mi lenne, ha leköltöznék. Talán még lakást is adnának. Nem költözöm le! Nem szabad megtennem. Biztosan tudom, hogy összetörnék. Azzal bevál­tanám magamnak, hogy a ti­zenhárom évvel ezelőtti tervek, álmok kudarcot vallottak. S egy ilyen kudarc után hogyan mernék újabb terveket szőni! Már pedig tervek, álmok nél­kül nem lehet élni! Ugyanezért nem megyek haza anyámékhoz, a Nyírségbe, Állás, lakás, szeretet várna, mégsem megyek. Nem mehe­tek. Nem lehet. A nyarakat otthon töltöm. A végefelé már nyugtalan vagyok. Visszavá­gyom a városba, a zajba, az albérletbe ... Anyámék két-három heten­ként küldenek csomagot. Disz- nóságot, gyümölcsöt, ami van. Keveset költők a kosztra. Van valami a takarékban. Tudja, még pár éve is arra, arra a nagy megálmodott ünnepre gyűjtöttem, arra a napra, ami­kor majd valaki.. Hisz érti. Még pár éve is... Az utóbbi időben szórom a pénzt. Ahogy mondom, szórom! Nem sajná­lok semmit se magamtól, ami megtetszik, megveszem, amit megkívánok, megveszem. Hír zom is, érzem a szoknyáimon, Mit számít! És a bőröm is, Átkozott valami az ember bőre. Még csak el se rejtheti. Persze, mit számít ez is! Senr kinek semmi köze hozzá. Senr kinek.,. Sajnos. Sokat gondolkodtam, azon, hogy talán én vagyok ß hibás. Ma sem tudom. A koh légák között nincs egy fiatal, a házban nincs egy fiatal. Itt, a vonaton? A többi lány a do­hányzó szakaszban utazik, füstölögnek. Mert sokan va­gyunk. Néha át szoktam men-, ni hozzájuk, de már őket is unom. Magamat látom benr nük, a gondolataimat hallom az ő szájukból... Alkalmi úti- társ akad. Inkább szélhámosr kodnak. A férfiak nemigen keresnek feleséget a vonaton. Legalább is még eddig ilyenr nel nem találkoztam. A többi se... Az iskolában a szombat olyan, mint a többi nap. Van, hogy szombaton este hétkor húz velem a vonat Pest felé. Elképzelem, más olyankor a színházban vár az előadás kezr detére, ünnepi lélekkel, ünnepi ruhában. Én pedig kötök, csak kötök... Vagy megint más beül a vőlegényével, a férjével egy csendes vacsorázó helyre, esetleg egy zsongó, füstös esz- presszóba. Én pedig... A var sárnap délelőttöket végig alr szom. Lustálkodom, az időm- bői kitelik. Aztán készítek var lami egyszerű ebédet, s elfor gyasztom, egyedül. Rendszer rint másnapra is marad belő­le. Van egy barátnőm, admh nisztrátor az egyik gyárban, a vasárnap délutánokat vele ütöm agyon. Hasonló cipőben jár. Én nem is tudom, mit kellene tenni. Tavaly ilyenkor lett volna alkalom, így szeptemberben, hogy bekerüljek Pestre tanh tani. Napközis osztályt kaptam volna, a X. kerületben. Csak a munkakönyvem kellett voh na kikérni. De szeptember kör zepe volt, megvolt lenn a far luban az osztályom, huszonöt helyes gyerek. Nem volt szí- vem otthagyni őket. Meg az iskolát. Rendes társaság, ti­zenhárom éve kollégáim. Kh csit mindennap hazajövök hozzájuk. S mindennap elha­gyom őket. így telik az éle­tem. Deregán Gábor Kazuárcsibék Hazánkban eddig még nem látott kazuárcsibék érkeztek az Állatkertbe. A kazuár a strucc ausztráliai rokona. Színük még sárgásbarna, mert a sötét, fe­kete tollazatot csak az első vagy második vedlésük után öltik fel. A két fiatal állat, Frédi és Betty, megérkezése után rögtön hatalmas étvágy­ával fogyasztotta az almát, körtét, szőlőt, paradicsomot. A karanténidö letelte után kerül a közönség elé a fiatal kazuár­pár. NASY SZÖVETVÁSÁR ITT AZ IDEJE, // OST AJÁNLJUK Gyapjú és müszálas női kosztüm-, férfiöltöny- és kabátszövetek nagy választékban kaphatók szaküzleteinkben Jersey 235 Ft-tól Műszőrme 270 Ft-tól MONOR, Kossuth Lajos u. 79. (Főtér) CEGLÉD, Kossuth Lajos u. 1. NAGYKŐRÖS, Szabadság tér 10. VÁC, Március 15. tér 17. (Főtér) DUNA-KANYAR DIVATHÁZ, VÁC, Széchenyi u. 15.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom