Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-03 / 206. szám

4 re« «tere* 1970. SZEPTEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Noteszlapok Hiába, még a dohányos tu­dósok is kitartó lendülettel küzdenek a nikotin ártalmai ellen. E küzdelem érdekes és kétségkívül korváltó nagy pil­lanata lehetett, amikor a wis- consini egyetem tudóskollektí­vája sajtból állított elő ciga­rettaszűrőt. Minden bizonnyal eljön majd az idő, amikor az ember betér a trafikba és így kér cigarettát: — Kérek egy doboz trappis­ta Fecskét. — Sajnálom, uram, a trap­pista kifogyott, de mit szólna a pálpusztai Románchoz? S ekkor legalább lenne ma­gyarázat rá, hogy miért büdös a cigaretta! ★ — Néhány szál rózsát sze­retnék ... Mibe kerül? Porban... Mikor a porban számyaszegett sasok totyognak: büszke veréb-raj hasítja az eget. tetovált lelkű sumák-harcosok, negyed elvtársak, lihegve vívják, — az álütközetet. Arcukat vaktöltény korma borítja, festett fapuska előtt: hámozott léggömb a cél. Füstös szívekből árad a friss vér. Perben, haragban élők hada gyűlik az élet rejtett rengetegében. Fegyverük fémesen csörren, — igazi acél — oldalukon rövid nyelű ásó, védő gödröket ásni a harcban, és sírokat, — a harcok után. Borbély Tibor Véget ért A ZSAMBÉKI TEMPLOM SORSA' Lesz-e Duna Múzeum? Kiköltöznek a Savoyai kastélyból A budai Várban, a Dísz tér 4—5. számot viselő, régi ház falán tábla: Országos Műem­lék Felügyelőség. A tágas első emeleti szobában hellyel kí­nál Kállai Ilona építészmér­nök, aki a Pest megyei mű­emlékeket istápolja. — Mire kíváncsi? — Mindenre. — Hadd kezdjem panasz- szal: nehéz betartatni a mű­emléki törvényeket. Vegyük a zsámbéki romtemplomot. Fel­kértük a Pest megyei Idegen- forgalmi Hivatalt a kerítés helyreállítására. Közölték, hogy nincs rá pénzük. Né­hány éve készítettek egy kis drótkerítést, őr is van ugyan, mégis tönkretették. Most a hi­vatal le akart mondani a ke­zelői jogról. Megírtuk, hogy ezt a felettes hatóságuknál in­tézzék el. — Minden műemléknek van kezelője? — Hivatalosan igen. A gya­korlatban kevésbé. Egyéb­ként a helyi tsz el akarja vál­lalni a kezelést, s még az idén elkészül a feljáró is. Köny- nyebben meg lehet közelíteni ezután a romot. Mi díjmente­sen elkészítjük a templom környékének rendezési és ál­lagmegóvási tervét. Talán­talán megmenekül a végleges pusztulástól. — Más példa? 1 — A ráckevei Savoyai kas­tély. Néhány éve helyreállí­tottuk. most 18 család és a mentőállomás „lakik” benne. Az Építési és Városfejlesztési Minisztériumtól kaptunk 2.5 millió forintot új lakások épí­tésére, hogy a lakók kiköltöz­hessenek. Utána talán a Nem­zetközi Duna Múzeumot ren­dezik be itt, bár az idegen- forgalmi hivatal ezért sem lel­kesedik. Szükség lenne a töb­bi szárny rendbehozatalára is — turistaszállónak lehetne felhasználni. — Kettő, négy, hat forint. — S mí a különbség közöt­a velencei filmfesztivál tűk? — Kettő forint, kérem! Gyurkó Géza Kedden ünnepélyes díjki­osztással véget ért a 31. ve­lencei filmfesztivál. Az egyet­Igények, lehetőségek, eredmények Két évvel ezelőtt százhar­mincnyolc területi, szakszerve­zeti szakmaközi bizottság mű­ködött a megyében — ma mindössze hetven a városok­ban, nagyobb községekben. (A csökkenés oka megfelelő ve­zetés vagy éppen helyiség hiá­nya stb.) De nézzük, a megma­radtak mivel bizonyítják létük valós tartalmát, például kul­turális tekintetben? Vajon ta­lál lehetőséget egy-egy ilyen bizottság kulturális hatás ki­kifejtésére? Mutatkozik szük­ség ilyen munkálkodásra? A szakmaközi bizottságok általában a szakszervezeti munka üzemektől távo­labb eső területein dolgoz­nak — például kereskedelmi, egészségügyi vizsgálatokat vé­geznek, ellenőrzik a termelő­szövetkezeti munkavédelmi feladatok ellátását. Főként oly rétegekkel foglalkoznak, me­lyeket a munkahelyeken nehéz összefogni, így bejáró munká­sokkal, nyugdíjasokkal. Nehéz meghúzni a határt szociális, kulturális s egyéb tevékenysé­gük között, kivált ha tágan ér­telmezzük a fogalmakat. A ke­reskedelem ellenőrzése is bi­zonyos értelemben kulturális célokat szolgál. Vagy a szent­endrei szakmaközi bizottság aktivitása — titkárának, Rusz- tik Kálmán papírgyári mun­kásnak lelkes vezetésével se­gítették felmérni a város köz­egészségügyi-köztisztasági helyzetét. Feltétlenül ide tartoznak vi­szont a nyugdíjasklubok. A szakmaközi bizottságok fele már létesített ilyet, harmincöt van belőle a megyében. (Az egyik, a szigetszentmiklósi la­kótelepen levő, például egy pincehelyiségben jobb híján.) Többre is szükség lenne, hi­szen a modern társadalmak­ban növekvő probléma az öre­gek elmagányosodása. Van, ahol a szakmai bi­zottság kultúresoport lét­rehozásával, kulturális, kö­zösségi. társadalmi ünne­pek szervezésével jeleske­dik. A tápiószecsői bizottság nem­rég, augusztus kilencedikén, oroszlánrészt vállalt a helyi falunap rendezésében. Elő­adást tartottak a Tápió völgye népművészetéről, kétszáz nép­viseletbe öltözött férfi, nő kétezres közönség előtt — az utcán lakodalmas táncokat járt, este „Röpülj páva” mű­sorban szerepeltek a meghí­vott együttesek, népi szólisták es a szakmaközi bizottság „menyecskekoszorú” együtte­se... Tápiószelén a bizottság kórust szervezett... A legtöbb községben problé­ma a helyiséghiány. Általában csak a művelődési házzal való együttműködés segít. Jó példát ad erre Nagykáta, ahol az együttműködés megvalósult. A megyében már nyolc szakmaközi bizottság kötött szerződést üzemekkel a bejáró munkások támogatására. így a dömsödi szakmaközi bizottság és művelődési ház, valamint a Csepel Vas- és Fémművek Munkásotthona kulturális ren­dezvények tárgyában. Tápió- szecsőn az emlékezetes faluna­pon a bejáró téglagyári dol­gozókkal a községben tartott termelési tanácskozást üzem- vezetőségük. A szakmaközi bizottságok­nak lehetőségük van könyvtá­rat is alapítani. Jó könyvtárhoz, a tapasz­talatok szerint, könyv keli és ügybuzgó könyvtáros — akkor olvasó is akad szép számmal. Példa erre abonyi ötszáz köte­tes könyvtáruk. Vezetését az idén vette át Vigh Sándomé pedagógus: forgalmát meg­négyszerezte. Vácott önálló he­lyiségben vezeti a szakmaközi bizottság könyvtárát Petővári Gyula, a Híradástechnikai Anyagok Gyára dolgozója. Az idén az első félévben ugyan­annyi olvasójuk volt, mint ta­valy egész esztendőben. Ugyan­itt zenei szakkör is működik Marton Klára zenetanárnő ve­zetésével. Nagymaroson Kis­martoni Ferencné vezet kihe­lyezett könyvtárat a községnek egy külső részében. Az ötszáz­ötven kötetes könyvtárnak százhatvan munkás olvasója van. Van példája jócskán a szak­maközi bizottságok kulturális tevékenységének tartalmára, életképességére. S a példák bi-1 zonyítják, egy-egy művelődési | vonatkozásban jól tevékeny­kedő bizottság meglevő gondo­kon enyhít, hiányokat pótol, eredrr.ényeivel sok örömet sze­rez, szépet alkot. I P A Elveszett utas Az S. A. Val dél-afrikai személyszállító hajó egyik uta­sa, W. J. Honeywell, a napok­ban a fedélzetről a tengerbe zuhant, amikor a hajó a Ka­nári-szigetek magasságában járt. Minthogy nem vettek észre semmit, a Fokvárosból elindult hajó folytatta útját Southampton felé. Órákkal később jöttek rá, hogy utasuk eltűnt. A hajó azonnal visszafordult, riadóz­tatta a térségben található többi hajót, és megkezdte a kutatást. Végül éppen a dél- afrikai hajó ügyeletes matróza vette észre a már fuldokló Honeywellt. Amikor ismét a fedélzetre emelték, már 12 órája vergődött a vízben. A VPl jelentése szerint a hajó­törött esélye az életben ma­radásra ilyen körülmények között körülbelül egy volt az egymillióhoz. Honeywellt je­lenleg a southamptoni kórház­ban ápolják, állapota meg­nyugtató, len hivatalos díjat, a fesztivál nagydíját Orson Welles kapta eddigi színészi és rendezői munkásságáért. A kritikusok díját Federico Fellini versenyen kívül bemu­tatott tv-filmje, a Bohócok nyerte. A legjobb külföldi filmnek járó Francesco Passi- netti-díjat Barbara Loden: Wanda című filmje kapta. A spanyol és portugál kriti­kusok Luis Bunuel-díját Ber­nardo Bertolucci olasz rende­ző A pók stratégiája elneve­zésű filmjének ítélték oda. A kritikusok között a most véget ért fesztivál nagy csa­lódást okozott. Két évvel ez­előtt az ellen tiltakoztak, hogy a kommerszfilmek elsekélye- sítik a nagyhírű fesztivált. Az 1970-es fesztivál középszerűsé­ge azonban, egyhangú véle­ményük szerint, túltesz min­den eddigi mértéken. A filmkritikusok szervezete nyilatkozatban ítélte el az idei fesztivál „különlegesen alacsony művészi színvonalát” és miniszteri, sőt parlamenti vizsgálatot követelt a feszti­vál ügyében. Pusztaszer A sövényházi Árpád-emlékműnél megkezdték az egykori szeri monostor romjainak feltárását. Az Árpád-kori monostort az első országgyűlés színhelyén építették. A képen: egy épen maradt csontváz. XX. — Hazugság! Eddig is min­den pénzt a focisták kaptak — kiabált közbe a női kézilabda­csapat edzője és felugrott a székre, hogy aztán hirtelen el­tűnjön a tömeg lábai alatt. — Minden pénzt? — kaca­gott nagy pátosszal az előadó. — Sokszor a vonatköltséget is magunk fizettük. És mit gon­dolnak a sporttársak, a csa­pat sok dicsőséget . megért kék-zöld csíkos meze miért annyi kék és annyi zöld, ahány a mez? Mert játékosa­ink trikóját és gatyáját — már bocsánat a kifejezésért, — derék leányaink és asszo­nyaink szabták otthoni mara­dékokból. — És a nagy bankettek? — hangzott a kézilabdaedző hangja a székek alól. — A bankettek költségeit a községi szervek viselték. Hol a tsz, hol az ÁFÉSZ látta ven­dégül győztes fiainkat. Leg­utóbb például a napközi ott­hon többletéből főzték a csa­pat győzelmi vacsoráját... így beszélt Tihanyi Elemér és a továbbiakban is hossza­san ecsetelte a csapat megalá­zó' kálváriáját, melynek Bauer nemes hagyatéka ezúttal véget vet. — A KSC helye ott van a nagyok között! — mondta majd felrajzolta azt a diadal­menetet, amelyet a csapat az NB III, az NB II, az NBIB le­győzésével megtesz, egészen az NB I-ig. — Közel a nap — fejezte be szónoklatát, — ami­kor a Fradi, az Újpest és a többiek félve utaznak a kis- almási oroszlánbarlangba. És akkor gondoljanak vissza majd erre a napra, amikor csapatunk elindult az úton ... A beszéd után percekig zú­' gott a taps, majd a gyülekezet a büfét ostromolta meg, hogy az eljövendő sikerekre igyék. Ezalatt kihordták a székeket a teremből és kezdetét vette a sportbál. A büfében a szeszek gőzében felsejlettek a fényes jövő távlatai és kovácsolódtak a nagy tervek: — Gomolya II—t meg kell venni. Én ismerem a fiút, a sógorommal együtt jártak ba­lettre. Pénzért a világ végére is elmegy! — Mit Gomolya II! Ki az? Albert Flóri. Az igen! — Egy millióból? — Egy jó edző kellene elő­ször — szólalt meg csende­sen egy vékony férfi, akiről senki sem tudta, hogy kicsoda. Volt aki úgy vélte, hogy a me­gye, mások szerint a Labda­rúgó Szövetség küldötte. Min­denesetre fontos személyiség lehet, mert egy fekete Volgán érkezett két másik úrral és mindhárman egész idő alatt jegyzeteltek. — Az igaz — csatlakozott hozzá Tihanyi Elemér, az el­nök és tiszteletteljesen bemu­tatkozott. Az idegen fensősé- gesen morgott valamit és meghívta a körülállókat egy konyakra. Aztán hamarosan kiderült, hogy sportember az illető, mert ő magának egy málnát rendelt. Gondolom senki sem csodál­kozik, hogy a titokzatos ide­gen Pihe volt, két kísérőjepe­dig Patkány és Sunyi, akik körül a terem egy-egy sarká­ban érdeklődéssel tömörültek a szurkolók. Éjfélkor — a helyzet rend­kívüli voltát hangsúlyozva — a labdarúgó szakosztály veze­tőségi ülést tartott. Az ülé­sen részt vett Tihanyi az el­nök, Kávási a gyúró, Békési az edző. Tábori a szaktanács- adó, valamint Biczók II, a csapat kapitánya, centere és pénztárosa. Természetesen meghívták a három idegen urat is. — Ezek kik? — hívta félre Tihanyit Békési, akinek már a fülébe jutott, hogy az egyik idegen egy új edzőt javasol. Tihanyi szégyellte, hogy fogal­ma sincs az idegenek kilété­ről, ezért gyorsan rávágta: — Az MLSZ-től vannak.. I Elnöki megnyitójában így is üdvözölte őket, de Pihe fel­állt: — Tévedés uraim. Mi nem az MLSZ-től vagyunk, hanem a FIFA mellett működő tudo­mányos tanács és szaktanács- adói bizottság munkatársai­ként köszöntjük önöket. A vezetőség verve volt. A FIFA, a labdarúgás nemzet­közi szervezete és ennek ér­deklődése óriási megtisztelte­tés. Egyben annak a bizonyí­téka, hogy álmaik nem lég­várakra épülnek, mert íme a tekintélyes szervezet is fantá­ziát lát a kisalmási színekben. Békési, az edző, sietve kért szót: — Uraim! Én, aki három éve vezetem győzelemre a csa­patot és ezt nem önző anyagi érdekekért tettem, mert tud­ják meg: havi 1000 forint költségtérítés volt munkám jutalma, ezután is készség­gel teszek meg minden tőiéin telhetőt a nagy ügy érdeké­ben ... Kávási, a gyúró szólt ez­után: — Természetesen a nagy feladatok sokszor terhet rónak ránk. Ezt pedig nem lehet az eddigi csekély tiszteletdíjért elvárni. A csapat most már gazdag, itt az ideje, hogy job­ban megfizesse azokat, akik eddig bagóért melóztak... — Bizony, bizony. Mert hogy is mondta a nagy Puskás Öcsi? — kérdezte Biczók II az aranylábú gólkirály. A vezető­ség kórusban felelte: — Kis pénz, kicsi foci.ii — Tisztelt uraim, — állta gátját a lelkes tervezés folya­mának Pihe. — Engedjék meg, hogy figyelmeztessem önöket: Bauer Rezső egymilliója na­gyon kis pénz. Egy közepes NB I B-s focista is elkér 100 ezret, plusz a lakás, állás neki, állás a feleségének, állás — Ügy látom, önöknek nagy hatalmuk van, engedélyük nélkül mit sem lehet kezdeni az „épület-matuzsálemekkel” — s annál kevesebb pénzük. — Ez igaz. Többnyire csak hozzájárulni tudunk a restau­rálásokhoz. Az idén például 250 ezer forintot adtunk a váci Diadalív helyreállítására, százezret a monori katolikus templomhoz, félmilliót a rác­kevei Kossuth utca 1. szám alatti gótikus házra. Nem sza­porítom a példákat, valóban kis részét tudjuk fedezni a költségeknek. — Gondolom, ez megnehe­zíti a műemlékek védelmét. Mégis, hogyan ítéli meg Pest megye helyzetét? — Sok, nagyon sok a vé­dett épület. Egy részüket már sikerült megmenteni az utó­kor számára, de még számta­lan olyan fontos emlék van, melyeknek bizonytalan a sor­sa, éppen pénzhiány miatt. Szemléletbeli változásra lenne szükség: a kezelők ne csak az üzletet nézzék! Mindig azt kellene kutatni, hogyan lehet a régi házakat ma is célsze­rűen felhasználni, s egyben becses nemzeti értékeinket megóvni. —■ Köszönöm, tolmácsolom^ P. |. a sógorának. És ez csak egy focista. Honnét lesz a többi? — Igaza van! — helyeselt Biczók II. — Nem kellenek a löttmentek. A csapatban sok tehetséges labdarúgó van. Ugyebár Itt vagyok én. aztán itt van az öcsém, a Biczók III, akit már a Fradiba is hívtak... — Bizony barátim, helyben kell keresni a tehetségeket — helyeselt Patkány. — Tehet- ségkutató kampányt kell in­dítani. Bizonyos vagyok ben­ne, hogy a helyi általános is­kolákban több Albert, sőt Puskás öcsi rúgja a rongy­labdát. őket kell hagyni lab­dába rúgni... Tábori, a szaktanácsadó, aki valaha egy pesti csapat szer­tárosa volt, de valami anyagi természetű ügy miatt elváltak útjaik és jelenleg a nagyven­déglőben, mint csapos tevé­kenykedik, érezte, hogy meg kell szólalnia: — A központi urak jól lát­ják a problémát és én, minta KSC tudományos szaktanács- adója csak helyeselni tudok. Szerintem egy új edző kell! Békési edzőbe, mintha tűt szúrtak volna: — Ez ugat? Ez az elfuserált csapos, aki azért került a bu­liba, mert az egyesület vezető­ségét a választás előtt hetekig potyán itatta? Ez szaktanács- adó, aki a kapufát a természet­rajzkönyvben keresi és locsol­ni akarja, hogy kilombosod- jon? — És te beszélsz? Ki vagy te? Azért lettél edző, mert a feleséged... — De uraim! — ordította el magát Patkány. — Ha így folytatják, kénytelenek le­szünk nagyon rossz véle­ményt írni a csapat vezetésé­ről. Ne feledjék, a felsőbb szerveknek terveik vannak önökkel... — És megnyugtatom az ura­kat, — vette át Pihe a szót—, hogy a továbbiakban is szá­mítunk munkájukra. Termé­szetesen méltányosabb díja­zás ellenében... — Én ezzel a gombfoci ed­zővel nem dolgozom — ordí­totta Tábori. (Folytatjuk.) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom