Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-25 / 225. szám

Íiíi HEGYEI 1970. SZEPTEMBER 25., PÉNTEK Okióbor 24—november JP A szovjet kultúra napjai A „FELSZABADÍTÁS“ NAGYKŐRÖSÖN Az ősz kiemelkedő kulturá­lis eseménye lesz az október 24. és november 3. között meg­rendezésre kerülő szovjet kul­túra napjai. A szovjet filmna­pok eseményeinek műsorterve már elkészült. Eszerint az ün­nepélyes megnyitás október 18-án lesz a budapesti Szikra Filmszínházban. Ekkor tartják a Lev Kulidzsanov rendezésé­ben Dosztojevszkij regényé­nek alapján készült Bűn és bűnhődés című kétrészes filmalkotásnak a premierjét. Rakszkolnyikov szerepében Georgij Tarator- kin, Szonjaként pedig Tatjana Bedova mutatkozik be. A fő­városi bemutató mellett Mis­kolcon, Pécsett, Győrött, Szombathelyen, Hódmezővá­sárhelyen, Baján, Törökszent- miklóson, Kisújszálláson, Ma­kón, Kalocsán, Sopronban, Jászberényben és Kőszegen is műsorra tűzik a Bűn és bűn- hődést. Október 29-én lesz a buda­pesti Vörös Csillag Filmszín­házban a Szerelmi álmok című kétrészes, színes magyar szovjet filmújdonság (Keleti Márton rendezésében) díszbe­mutatója. Vidéken a miskolci, debreceni, pécsi, szegedi, kecs­keméti, békéscsabai, tatabá­nyai, tatai, veszprémi, szek­szárdi, mátészalkai, nyíregy­házi, pápai és bonyhádi mozik játsszák majd a Liszt Ferenc életéről készült filmalkotást. A Nagykorúság című szovjet—üzbég filmúj­donság Ismuhamedov filmjét a budapesti mozik mellett be­mutatják a filmnapok kereté­ben Debrecenben, Győrött, Kecskeméten, Sátoraljaújhe­lyen, Kaposvárott, Orosházán, Gyulán, Miskolcon, Békéscsa­bán, Baján, Mosonmagyaróvá­ron, Mezőkövesden és Marca­liban is. Ismét játsszák a mozik a Felszabadítás című világhírű szovjet alko­tás első két részét. Az újabb bemutatók színhelye ezúttal Miskolc, Zalaegerszeg, Nagy­kőrös, Szeged és Cegléd lesz. „A szovjet űj hullám rep­rezentáns alkotásai” címmel október 29. és novem­ber 4-e között a budapesti Gorkij Filmszínházban egy- egy napig műsorra tűzik Mi­hail Romm; Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov, Andrej Trakovszkij, Marlen Hujicev, Larisza Sepityko, Frunze Dov- latjan és Gleb Parfilov egy- egy alkotását. A fővárosi híradó moziban megrendezik a szovjet rövid- filmek hetét. A filmnapok ke­retében több kiállítás megren­dezésére is készülnek. Országszerte a filmszínhá­zak műsorára tűzik a szovjet filmnapok keretében a koráb­ban vetített legsikeresebb szovjet filmalkotásokat is. Aragon dedikál Luis Aragon, a Hazánkban tartózkodó nagy francia köl­tő-író — Az omnibusz utasai, a Sziget a Szajnán, a Kom­munisták, A bázeli harangok és más világhírű alkotások szerzője — szeptember 26-án, szombaton délelőtt 11 órakor találkozik magyar olvasóival és dedikálja magyar nyelven megjelent műveit. A találkozó színhelye Budapesten, a Rá­kóczi út 14. szám alatti Könyváruház. KONTRA — Asszony, ide figyelj, sze­retnél férfi lenni? — Nem én. És te? Tv-galéria Asszonyi Tamás Az elmúlt tv-galéria adá­sában Asszonyi Tamást, a szentendrei új művésztelep szobrászművészét mutat­ták be a televízió nézőinek. Az érdeklődők megismer­kedhettek munkásságával, hitvallásával — érmekkel, szobortervekkel. Az e hét Gy. Molnár István csütörtöki népszerű műsor pódiumán ismét szentend­rei művész állt: Gy. Molnár István. A Derkovits-terem- ben grafikáival jelentkezett a tv-nézők előtt. Foto: Gábor Viktor és Urbán Tamás VIHAR UTÁN A tanítás végére, pontosab­ban Korcsmáros tanár úrra várok Ipolydamásd főutcáján. A nap elől behúzódom egy lombos fa árnyékába, szem­közt az iskolával. Halkan nyi- kordul a léckapu, tenyerét bal arcára szorítva, egy kisfiú igyekszik hazafelé. A foga fáj­hat szegénynek, úgy látszik, hazaengedték. A portáról, ahová bement, pici lányka tipeg az utcára. Odatotyog gépkocsink hátsó kerekéhez, nézegeti magát a porsapka nikkelezett tányérjá­ban. „Baba” — mondja elége­detten, s rám csillantja mind a két egérfogacskáját. Most újra felbukkan a fog­fájós. Határozottan átvág az úttesten, egy percre eltűnik az élelmiszerboltban, s amikor kijön, két forintos, óriás kif­lit ropogtatva gusztálja a gép­kocsit. Lám csak, mit tesz a frissen sült medicina! — Ilyen jó dolgom is ritkán akad: kocsival járni gyűjtőút- ra — mondja Korcsmáros László, miközben elhelyezke­dik az első ülésen. — Men­jünk talán Nagybörzsönybe, látogassuk meg Tini bácsit. Van néhány gyönyörű takács­szőttese, meg egy régi zsoltár­könyve. Sokat próbált ember az öreg, alaposan megtépázta az élet... őszintén szólva, azt sem tu­dom, milyen szakos Korcsmá­Haszonvasak 10—50%-os árengedményes kiárusítása a Pest-Bócs-Nógród megyei Vállalat telepein és átvevőhelyein szeptember 20-tól december 1-ig Hidegen hengerelt idomacélok; melegen hengerelt betonvasak; koracélok, huzalok; I és U gerendák, finom- és durvalemezek. Vagontételes rendelés esetén a vállalat az árut díjmentesen vagonba rakja. TELEPEK ÉS ÁTVEVŐHELYEK A MEGYEBEN: Budaörs, Cegléd, Dunaharaszti, Kiskuntacháza, Érd, Gödöllő, Aszód, Monor, Nagykáta, Nagykőrös, Szob, Vác, Alsónémedi és Pilisvörösvár. ros tanár úr, pedig jó tíz éve ismerem. Igaz, nem tanári munkásságáról, hanem mint amatőr — de elhivatott — helytörténészt, régészt, nép­rajzkutatót. Kevesen tudnak annyit a nagybörzsönyi arany- és ezüstbányászatról, Nagy Lajos — az öregségére leprás király — elkerített imafülké­jéről a márianosztrai kápolná­ban, a céhek történetéről, Sisa Pista betyár szomorú histó­riájáról, mint ez a fáradhatat­lan pedagógus. Párt Márton háza csaknem száz esztendeje ott áll a Bör­zsöny-patak partján, a Rákó­czi utca 60. szám alatt. Édes­apja építette, a mestergerenda tanúsága szerint 1884, június 14. napján. Innen sodorta el a történelem vihara ezit a szálfa­egyenes öregembert, hogy az­tán — tizenkét évi hányódta- tás után — visszatérhessen szülőházába. Tini bácsi szülei német anyanyelvűek voltak. A német Martinból kapta becenevét, a Tinit. A tiszta szobában olcsó kar- tonteritő takarja a magasra vetett ágyakat. Ám a szekrény tetején porosodó koffer kin­cseket rejt: piros mintás ta­kács-szőtteseket, a sváb nép­művészet csodálatos darabjait. — A takács-szőttes készíté­se a férfiak dolga volt. Az asz- szonyoké a hímzés — magya­rázza Tini bácsi. — Ezt pél­dául — mutat egy ágytakarót — még az öregapám csináltat­ta a Himmelbett-re, a meny- nyezetes ágyra. Azt a fekete hímzésűt a feleségem jussolta, édesanyja varrta lánykorában. A hófehér vásznon feketével hímzett gót betűk sorakoznak: evangélikus zsoltárstrófák, ré­gies német tájszólásban. Ki­lenc, mennyezetig feltornyo­zott párnát takartak le ezzel Párt néni gyerekkorában. „Englische Sing-Schule” — Angyali Ének-Iskola — silla- bizálom a szálkás gót betűket a zsoltárkönyv első lapján. Kereken kétszáz esztendeje adták ki Regensburgban. Könyvritkasággyűjtők talán kisebb vagyont kínálnának ér­te... A takács-szövőszék évtize­dek óta kiszorult a kamrába. A fürge orsó már nem enge­delmeskednék Tini bácsi sajgó ízületeinek. — Negyvennyolc esztendős koromban vittek el először katonának. Kilenc holdat, asz- szonyt, három gyermeket hagytam itthon. Alighogy ha­zakerültem angol fogságból, kitelepítettek. A családom itt, én Németországban — tizen­két évig éltünk távol egymás­tól. Kamaszgyerek volt a kö­zépső fiam, amikor utoljára láttam, és két unokával várt az állomáson, mikor hazajöt­tem. Bányában dolgoztam odakinn, azért nem hajlik már az ujjam a szövéshez. Az öregember fakókék sze­mével feleségére pillant: — Apa nélkül nevelt embert a fiainkból, én meg nem segít­hettem. Jó darabig azt sem tudtuk, él-e, hal-e a másik. Akkor kezdődött a betegsége: a cukorbaj. Metszett üvegből víztiszta pálinkát tölt két pohárkába: — Igyanak az egészségünk­re, nekünk már nem szabad. De hiszen, pálinka nélkül is lehet élni, csak béke legyen. Béke... Az a legfontosabb ... Az egyik unokám most érett­ségizett... A másik házat ké­szül építeni Pomázon... Van apró is, olyan, aki most megy iskolába... A legkisebb fia­mat két héttel a háború után vitte el a tetanusz, kilenc éve­sen. Felrobbant a talált lőszer, s a patakban mosta ki a fej- sebét ... Béke... Az kell, bé­kesség ... Mit írnak az újsá­gok, tanár úr? Nyíri Éva „Tudós" nép H udós nép vagyunk. Megtudós nép. Az évszázadok vagy tán az évezredek belénk fojtott és soha ki nem elégített kíváncsisága ezekben az években tör ki elementáris erő­vel belőlünk: mindent tudni, megtudni akarunk, s bármit tu­dunk meg, az mind kevés, és valahol leütünk hetedik bugyrá­ban úgy érezzük, még mindig elhallgatnak előlünk sok min­dent. Amilyen jó ez, olyan rossz is, illetve amilyen rossz, olyan jó is. Nehezen hinném, hogy akadna népünknél — bármennyit ostorozzuk érdektelensége miatt — kíváncsibb, furton-furtabb nép, amelyet olyannyira érdekelne az ország, a felső, középső, alsó vezetés, a megye, a járás, a város, a község, az üzem leg­kisebb ügye is, mint bennünket. Ha akad, most akad, persze — nem sok legalábbis. Nevezhetem ezt közéleti érdeklődésnek, s miért ne tenném, amikor az. Miért ne mondhatnám, hogy e szellem burjánzó, gazdag kiteljesedésében legfőbb érdem a párt politikájáé, amely titok tudója helyett, az ország dolgát tudatosan intéző közszellemet akart megteremteni ebben az országban? Miért ne, amikor megteremtette. Ám az is igaz, hogy a jó értelemben vett közéleti érdek­lődésnek, a nyíltságnak, a „kapom a szót — adom a választ” őszinte levegőjének, imitt-amott megvan a maga ásatag pince­szaga — vagy inkább kriptaszaga is. Ahonnan a múlt szaglik fel: a pletyka bizalmatlansága és a bizalmatlanság pletykája: az érdektelen jólértesültség mohósága: az intimpistáskodó le- fetyelés idegesítő fülsértése, vagy egyszerűen a minden ok és jog nélküli követelődző pimaszság gyomorrántó hánytatása. Mégsem ez a jellemző azonban, s mégsem ennek kell megszab­nia a nyíltság és őszinteség holnapi útjait. Elgondolkodtató azonban, hogy a milliónyi fórum — Fó­rum a televízióban, újságok, értekezletek, megbeszélések, viták — mellett és után, miért kaphat időnként teret a csámcsogó bizalmatlanság a még józan értelmű emberek körében is. Két­ségtelen belejátszhat ebbe, hogy néha az igazság hitele miatt szükséges alaposság, máskor bizony az aggályoskodó vagy a tájékoztatást lebecsülő szűklátókörűség miatt űr marad a dol­gozó népet érdeklő és érintő tény és az erről adott tájékoztatás között. Ám az is igaz, hogy például mit érdekli a francia ál­lampolgárt, mit és mennyit tárgyalt a francia gazdasági élet minisztere, mondjuk, Dániában?! De mi tud 'i, azaz hogy meg­tudós nép vagyunk, mi töprengünk, érdeklődünk, konzekven­ciákat vonunk le, mondjuk, a magyar külkereskedelem veze­tőinek külföldi útjaiból — a magyar átlagembert érdekli, hogy mikor, hol és mi történik a legfelsőbb párt- és állami vezetés­ben is. Baj ez? Baj lenne, ha fordítva lenne. És nem kap minderről tájékoztatást? (Leszámítva, persze, a hivatalos államtitkokat vagy olyan kérdéseket, ahol egy ha- hazai nyilatkozat beavatkozást jelenthetne más nép belügyeibe például.) Általában és mindinkább részletes és gyors a tájékoz­tatás! Miért, hogy sokan mégis úgy beszélnek a nyugati infor­mációs szolgáltatásról, legyen az a sajtóé, televízióé vagy raj­tuk keresztül bankvezéré avagy miniszteré, mintha az lenne a mintakép, az őszinteség és nyíltság igazi fokmérője. Nos, el lehetne intézni egy kézlegyintéssel: ostobaság! Csakhogy a kézlegyintés nem intéz el semmit, és ez nem ostobaság, hanem „kapás” egy olyan horogra, amelyen még a csali is műlégy, de kétségkívül ügyes kéz tartja a botot. Vitán felül, van valami elismerésre méltó abban a hanyag és magabiztos tartásban, ahogyan nyugati kormányférfiak, a gazdasági és politikai potentátok, a manipulált sajtó úgy mon­danak lényegtelent, mintha lényegest mondanának, s akad ab­ban valami bosszantó, amilyen szemérmes, néha suttogó sze­rénységgel mondunk mi olyan lényegest, amilyet egyszerűen nem merne elmondani saját sorsa, dolga, országa ügyében sa­ját közvéleménye előtt egyetlen nyugati potentát sem. És az ember — sajnos — könnyen bedőlnek a vásári har­sogásnak, s követendőnek vélhetik azt, ami elvetendő. Mégis, úgy érzem, hogy az igazság és a tények ereje, amelyek eddig is legjobb szövetségeseink és toborzóink voltak, ezután sem hagynak cserben bennünket — sőt. Ha a népünk „tudós” nép akar lenni, legyen, mert erre az akaratra a kommunisták ne­velték, és ezt az akaratot szolgálni, formálni, nevelni és növel­ni tovább, nem kevésbé továbbra is a kommunisták elsőrendű feladata. ....ám ne legyünk feledékenyek: tudni, megtudni kölcsö­nös dolog, a kölcsönös bizalom dolga! Gyurkó Géza Post megye a képernyőn Filmszalagon a Vox Humana Interpellációt hoz a posta A postás mostanában sok levelet, borítékot hoz a fővá­ros környékéről, az egész Pest megyéből. Aki kinyitja, többnyire egy nyomtatott la­pot’ talál benne ezzel a nagy­betűs felirattal: Interpelláció. Ezek azok a kis papírla­pok, amelyeket lapunk múlt csütörtöki, szeptem­ber 17-1 számában a 8. ol­dalon közöltünk. Ebben kértük az olvasókat arra, hogy bármilyen közérde­kű felszólalását, kérdését, rö­viden megfogalmazva írja a lapocskára és juttassa el a tévéhez. Ezekből, helyesebben nagyrészt ezekből válogatják össze a legérdekesebbeket. A beküldött, illetve a közvetítő kocsik által továbbított sze­mélyes és írásbeli kérdésekre a megye első emberei vála­szolnak majd. Hogy ez minél tartalma­sabb és sikeresebb legyen, BIATORBÁGY Klub? Munkásszállás? (Tudósítónktól.) A biatorbágyi Lenin Terme­lőszövetkezet jelenleg 3314 holdon gazdálkodik. A 246 tsz-tag közül 26 a KISZ-ista. A fiatalok nyáron átlagban tíz órát dolgoznak, télen ha­tot. A havi átlagjövedelem két-, két és fél ezer forint, úgyhogy a fizetéssel mindenki elégedett. A munka után azonban nem tudnak mit kez­deni a szabad idejükkel. Nincs biztosítva a megfelelő terem a kulturális programoknak, nincs szórakozási lehetőség. A tsz nemrég segített: he­lyiséget bocsátott a KISZ-is- ták rendelkezésére. A fiatalok lelkesen fogtak a tatarozás­hoz, hogy mielőbb egy ottho­nos klubot avathassanak. Mire azonban elkészültek, a terme­lőszövetkezet vezetői vissza­vették a helyiséget — mun­kásszállásnak. A fiatalok újra csak a Via­dukt Étteremben szórakoz­hatnak. Hiányzik nekik a klub, ahol csak maguk lehet­nének. És becsapva érzik ma­gukat. Potóezky András érdekes és jelentős kérdé­sekre van szükség. Ezeket várja még a mostani­nál is nagyobb számban a Ma­gyar Televízió belpolitikai ro­vata, Bp., V. Szabadság tér, 17. A borítékra ráírandó jelige: „Interpelláció”. Az október 13. és 18. között lebonyolítandó Pest megyei program gyors tempóban ké­szül. Szerkesztők, riporterek utaznak ezekben a napokban a megye különböző vidékeire, hogy előkészítsék a felvétele­ket, illetve az egyenes adáso­kat. Már filmszalagra rögzí­tették a Vox Humana énekkar műsorát a Pest megyei Ta­nács udvarán. Még nem dőlt el véglegesen, hogy milyen mezőgazdasági üzemek repre­zentálják a növénytermesztést és állattenyésztést. Még nem biztos, hogy Vác és Cegléd mellett Érd lesz-e a harmadik hely­szín, ahonnan „élőből” közvetíte­nek a tévés-kocsik, továbbít­va a feltett kérdéseket, az in­terpellációkat. Kísérleteznek, hogy innen is sikerül-e össze­köttetést teremteni, s jó mi­nőségű képet továbbítani a szabadság-hegyi tv-toronyhoz. Az újabb, érdekesebb részle­tekre hamarosan visszatérünk. T. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom