Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-24 / 224. szám
1970. SZEPTEMBER 24., CSÜTÖRTÖK "“kJCíríap VEZETŐSÉGVÁLASZTÁSOK A bírálat nemes fegyvere A Pest megyei Beruházási Vállalatnál azzal kezdődött a vezetőségválasztó taggyűlés, hogy az előző, a beszámoló taggyűlésen elhangzott — nem mindenben igaz, de tagadhatatlanul jó szándékú — bírálatra alapos, körültekintő választ adott a vezetőség nevében a titkár. Ezek után érthető, ha a tagság a szervezeti szabályzat vitájában erőteljesen helyeselte azt a módosítást, amely szerint az elhangzott bírálatra a párttagnak választ kell kapnia, mégpedig azon a fórumon, ahol a bírálatot elmondták. A vállalat kommunistái tehát „megelőzték” a módosítást, már most annak szellemében jártak el, s helyesen cselekedtek. Ahogy jó utat járnak azok a pártszervezetek is, amelyek a beszámoló taggyűléseken elhangzott észrevételekre, bírálatokra, javaslatokra nem késlekedve adják, adták meg a választ, hanem a vezetőségválasztáson, napirenden kívül. Nemes fegyver a bírálat, de mert fegyver, két éle van. Nemes a fegyver, ha igaz szándékkal veszik kézbe, ha becsületes akarat forgatja. Nemes fegyverként forgatták például o Gyapjúmosó- és Szövőgyár váci gyáregységének kommunistái, amikor taggyűlésükön a munkafegyelem lazaságait, a rossz munka fölötti szemhúnyást bírálták. Ám kissé mégis sután állt a kezükben, mert arról alig esett szó, hogy minden kommunista — kivétel nélkül minden kommunista! — mit tett, tesz a bírált jelenségek megszüntetéséért, s miért másoktól, afel- sőbbségtől várja a rendet teremtést. Ahogy nemes szándékok vezérelték azokat a párttagokat is, akik taggyűlések sokaságán — elsősorban a termelőszövetkezetekben — emeltek szót a kommunisták egy részének passzivitása, visz- szahúzódása ellen, s joggal köli vetelték: mindenki tevékenykedjék aktívan a párt politikájának megvalósítása érdekében. Ám kissé ügyetlen itt is a fegyverforgatás. Hiszen maguk is tűrték, a vezetőség is hagyta, hogy így legyen! Miért kell két esztendőt, esztendőt várni azzal, hogy kimondják: a pártmunka végzése kötelesség!? öbb mint ezeregyszáz pártalapszervezetben zajlottak le a beszámoló taggyűlések, s érnek véget rövidesen a vezetőségyáiasztá- sok. Több mint ezeregyszáz kommunista közösségben — nagyon ritka kivételektől eltekintve — okos fővel nyúltak a bírálat fegyveréhez, érezve, hogy nem a seb ejtése, hanem az ösztökélés e fegyver rendeltetése, használatának értelme. Mert nem a bántás hanem a jogos számonkérés szándéka fogalmaztatta meg azokat a mondatokat, amelyekkel a kommunisták nagyon sok helyen a gazdasági vezetők politikai passzivitását marasztalták el. Azt, hogy csupán gazdasági teendőikkel törődnek, sok esetben még a pártélet legegyszerűbb követelményeit sem teljesítik, taggyűlésekre sem járnak el. Ahogy ugyanennyire jogos volt az a bírálat is, amelyet a legtöbb termelőszövetkezetben a vezetőség kapott a demokrácia formalitásáért, a tagság megkérdezése nélkül hozott fontos döntésekért. Sok helyen ugyanakkor föltették azt a kérdést is: érde- mes-e bírálni? Hiszen, sajnos, az elviselhetőnél több példa van arra, hogy a bírálónak nem elég szavaiért helytállnia, hanem önmagáért is hadakoznia kell, mert a megbíráltak, főként ha valamicske hatalom is van a kezükben, törleszte- nek. S kérdezik azért is, hogy érdemes-e bírálni, mert a lehetségesnél lassúbbak az intézkedések, sőt sok esetben semmi sem történik a bírálat nyomán, a segítő szó a semmibe vész. Nem alaptalanok a vélekedések, mégis: nemcsak érdemes, hanem szükséges bírálni, mert ha lassan, ha keservesen is, de a józan ész, az igazság kerekedik felül egy- egy vitatott ügyben, s éppen a beszámoló taggyűléseken elhangzottak igazolták példák sokaságával a kommunisták előtt, hogy volt foganatja szavuknak. Könnyebb út lenne félretolni a bírálat nemes fegyverét, de ezt aligha akarja komolyan egyetlen kommunista. Könnyebb lenne szó nélkül hagyni a hibákat, a bajokat, nem elmarasztalni azt, aki mulasztott, mert tagadhatatlan: bírálni nem népszerű dolog. Mégis ezrével, tízezerével vannak társadalmunkban párttagok és pártonkívüliek, akik elválaszthatatlanul ösz- szenőttek a bírálat nemes fegyverével, ahogy valamikor a jó harcos a lovával. Hisznek e fegyver társadalmat segítő, embert formáló erejében, abban a képességében, hogy nagyobb bajt előzhet meg értő használata. Mert itt, ebben van a bírálat rendkívüli fontossága: a beavatkozás elháríthatja a még rosszabbat, a hiba föltárása még nagyobb hiba elkövetését akadályozza meg. B írálni joga s kötelessége a párttagnak, mert nem lehet közömbös szemlélője annak, ami hibás, rossz, ami szádékaink, törekvéseink ellenében hat A lezajlott taggyűlések azt igazolják, hogy e joggal egyre többen élnek, s e kötelességet egyre kevesebben hanyagolják el. A nemes fegyver jó kezekben van, s a jó kezek helyes célok érdekében forgatják. M. O. hengermű, működött az öntöde és a présmű. Fölsorolni is hosszú lenné, talán unalmas is, azt a sok üzemet, amelyek jelentősége országos mértékkel is becsülhető. A nehézipar mellett jelentős a város köny- nyű- és élelmiszeripara is. Ezek közül az új tejüzemet és a hűtőházat láttam, amelyek termékei kitűnőek, és a főváros élelmezésébe is besegítenek. A kiállítások és az üzemek fnegtekintése után betértem a Vörösmarty Cukrászdába, leültem abban a kis teremben, amelynek falán az Ami- go-leányzó szép latin arca ikonba foglalva, sejtelmes megvilágításban mosolyog az emberre. Találkoztam egy régi ismerősömmel, nem ült az asztalomhoz, kezét a kezemre tette és azt mondta, ne igyál itt feketét, gyere el hozzánk. A város szélén beléptünk egy kis kertes udvarba, azután a szobába. Kinyitotta a könyvszekrény ajtaját és a könyvekbe mutatva így szólt: — Ezt, ennyit sikerült életem végére összekaparnom. Balzac, Tolsztoj, Móricz, Lenin és Gorkij minden különösebb sorrendiség nélkül. Ismerős könyvek. Megbízható az értékük, de vagyonnak szegényes ez a szekrény. Azután tekintetem a piros Gorkij-sorozat mellett két egyszerű lapos könyvre téved. Kezembe veszem őket, Sós István munkakönyvei. A barna kötésűt még 1912 április 5-én állították ki. A 14 éves Pista gyerek ekkor szabadult Szegeden, mint géplakatos és avanzsált segéd úrrá, ami akkoriban, ha az ember állásban volt, együtt járt a fehér keménygallér viselési jogával, melyet a mester is hordott. A másikat, a drapp kötésűt a Magyar Népköztársaság hivatala állította ki. Utolsó bejegyzés 1965. június 10. Ezen a napon nyugdíjazták Pista bácsit. S a két munkakönyv most ott nyugszik, teljesen véletlenül, de stílszerűen a többi alkotás között. És ebbe a könyvbe soha többé nem fognak beírni semmit. Mert életünk legprózaibbnak hitt könyvét Pista bácsi 50 éves munkával írta meg, nincs már mit hozzátennie, klasszikussá érlelődött. Rövid éi tömör könyv. A sorok egy életet jeleznek és azt, hogy gazdája, mindössze néhányszor cserélt munkahelyet, közben ennél több szakmát tanult és lesett el számtalan fogást a vasasok titkaiból. És a könyv a sorok között is beszél. Első világháború, 19, gazdasági válság, második világháború. 1945, 1956 eseményeit a krónikás a sorok hiányával jelölte. De a megfejtést az írója mégsem bízta teljesen az olvasóra. — Apám 1914-ben elment a frontra. Nemsoká én is követtem őt. Apám elesett, én megkaptam a kis- és nagyezüstöt, valamint a Károly- keresztet. Akkor nagyon büszke voltam magamra és a kitüntetéseimre. Tizenkilencben vöröskatona lettem, mi is lehettem volna más? Attól kezdve balra húzott a szívem. Megkopott szememben a Ká- rolykereszt fénye és a többi kitüntetésé is. — Három gyermekünk már 19 éve a maga szárnyán repül. Mint te is tudod, 1945- ben beléptem a pártba. 1949- ben kineveztek a vasúthoz politikai tisztnek. Kértem a minisztert, hagyjanak engem. Először nem engedett. De az 1950-es években annyit jártam a nyakára, hogy végül elengedett ide, a városba, a gépek közé és itt a telep vezetője lettem. Nézem az utolsó bejegyzést: „Felmondva a vállalat részéről 1965. június 10-én”. Valószínűleg ez a bejegyzés sérti az önérzetét, de sajnos nálunk így jegyzik a nyugdíjazást. Az öreg látja, hogy az utolsó sort figyelem és ismét megszólal: — Elrepült ez az utolsó tíz év. Az ünnepségen csak néztem az ismerős emberek arcát, a gépeket, hallgattam a búcsúzó beszédeket és olyan volt, mintha mindez nem velem, hanem mással történne. Ebben a városban talán jobban fájt a búcsú, mint máshol, akár odahaza vagy Egerben fájt volna. Itt sokat fiatalodtam, nehéz volt tudomásul vennem, hogy életem egy szép szakasza máris lezárult. Hajtok egy lapot a munkakönyvében és ott látom beírva: Kiváló dolgozó kitüntetést kapott, négyszer. De megkapta a Szocialista Munkáért Érdemérmet és a Magyar Szabadság Érdemrendet is. — Azt hiszem, legalábbis azt mondták, hogy ezeket a társadalmi munkámért kaptam — hallom hátam mögött a szót. — Pedig azelőtt csak félkézzel végeztem, hiszen a munkám mégiscsak lekötött. Most, hogy nyugdíjaztak és szabad vagyok, jobban ráérek. Mit is csinálna egy nyugdíjas öregember? Pláne, ha úgy érzi, a szíve fiatal és az esze kereke a helyén forog? — kérdezi és maga válaszol. — Dolgozik az emberekért, hogy velük, hogy köztük lehessen és esetleg láthassa, hogy kicsivel, akármilyen picinvkével is, de elégedettebbek. Bizony mindenben van egy kis önzés, még a társadalmi munkában is. Én nem szégyellem, jólesik az emberek elismerése, az emberi közösség melegsége. Jólesik, hogy ezek az emberek befogadtak engem, hogy köKÖSZÖNET A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány nevében Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke levélben mondott köszönetét Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió kormánya elnökeinek a Tisza-völgyi árvíz és az azt követő újjáépítés során nyújtott segítségért. Cellulóznyár Az Országos Erdészeti Egyesület kecskeméti csoportja nyárfatermesztési bemutatóra és tanácskozásra hívta meg Bács-Kiskun megye cellulóznyárfát termelő gazdasági üzemeinek szakembereit Kiskunhalasra. A sík vidék évek óta tartó erdősítéséből — mint rámutattak — egyre nagyobb szerepet vállalnak a mezőgazdasági üzemek. A kiskunsági homokon díszük az ország legnagyobb terjedelmű papírfa- ültetvénye: több mint ötezer hektáron. A kedvező tapasztalatok alapján folytatják a nyárfatelepítéseket. 1975-ig újabb hatezer holdat ültetnek be gyorsan növő fafajtákkal. Értünk és velünk Az ország fejlődésének irányát megszabó útjelzők az 54? éves tervek. Azok az ötéves tervek, amelyek a tervezői gondolat csapongására rárakják az objektivitás zaboláját, azok, amer lyek a képzelet alá szilárd, a lehetőségek tégláiból épített alapot raknak. Ám a népgazdaság fejlődésének irányát és ütemét megszabó, és egy-egy időszakot meghatározó gazdasági terv mindig mércéje a szocialista demokráciának is. Az ötéves tervek értünk és velünk készülnek! Értünk, mert boldogulásunk minél jobb, minél teljesebb kibontakoztatása a céljuk, és velünk, mert minden állampolr gár beleszólhat a tervkészítés nagy munkájába, és nemcsak, hogy beleszólhat, hanem kötelessége is alkotó javaslatát, észre? vételét hangoztatni. Nyilvánvaló, hogy a tervkészítés országos vitájának vala? milyen formát kell adni, hogy az egészséges javaslatok ne sikkadjanak el, hogy azok minden esetben eljussanak az illetékes fórumokhoz. A Hazafias Népfront Pest megyei elnöksége, érezve a rá háruló feladat nagyságát, a napokban Monoron elnökségi ülésen tárgyalta meg a tennivalókat, és határozta meg a kialakítandó formát, amivel egyrészt a lakosság legszélesebb körét is be tudja vonni a tervvitába, másrészt pedig biztosítani tudja, hogy az arra érdemes javaslatok eljussanak a megfelelő helyre. A Hazafias Népfront falusi, járási elnökségeinek lesz a feladata, hogy felhívják a lakosság figyelmét mindarra, amelyek megyénkben a III. ötéves tervidőszakban eddig már meg? valósultak, és ugyancsak az ő feladatuk lesz, hogy a IV. ötéves terv elkészítéséhez, finomításához a községek, a járások patriótáit meghallgassák, javaslataikat összegyűjtsék, hogy azok majd a nagy tervben, megyei szinten, de országosan is, helyet kapjanak. A most következő munkában minden népfrontaktivista gondoljon fontos feladatára: a IV. ötéves terv vitájában ő az összekötő kapocs a „fenn és lent” között; ő a közvetítő a falu és a járás, a járás és a megye között. A jól megszervezett, az eddig elért eredményeket helyesen értékelő, valamint a formálandó jövőhöz hozzászóló viták, gyűlések mind-mind egy- egy újabb téglasor a szocialista demokrácia épületéhez. Karácsonyi István \ KONGRESSZUSI VERSENYBEN Köznek és egyénnek haszna Az alsógöd-dunakeszi Egyesült Dunamenti Termelőszövetkezetben tizenhét brigád küzd a szocialista brigád címért. Nemes vetélkedőjük egyik erőteljes lendítője a kongresszusi munkaversenynek, amelynek több szakasza már befejeződött, végső célja pedig a gazdaság tervezett jövedelmének egyszázalékos emelése. Ez pedig nem kis dolog, mivel a termelőszövetkezet évi árbevételi terve meghaladja a hatvankétmillió fozéjük tartozhattam. Szeretnék ma is közéjük tartozni. Igen, az emberben az a nagyszerű, hogy mindig újra akarja és tudja kezdeni. Nyugdíjazták, letört. Dolgozhat az emberekért, többet, mint azelőtt, boldog. Csak a munkakönyvé nyugszik. A tulajdonosa nem. Mert ő tovább írja élete történetét, a város lakóinak tudatába é: szívébe. — Engem csak az bosszant, de az azután nagyon, hogy h? jogos a kérés, a panasz és lehetőség is mutatkozik az elintézésére, miért nem oldjuk meg. Nem illik talán ilyesmivel traktálni egy újságírót éppen ebben az évben és ebben a városban, ahol mérhetetlenül nagy a fejlődés, de értesz te engem. Egy öregembernek már nincs sok ideje, szeretné még életében látni, hogy minden vágya, elképzelése beteljesült. Szerencsére ma már egyre ritkább az embertelenség, a butaság, a tunyaság, de sajnos még előfordul és ilyenkor nehéz az emberek szemébe nézni. Soronkívül ez, az egy vak ember számára gondnoki állás, lakásügyek és számtalan apróbb-nagyobb emberi probléma elintézése — és mindezért az emberek szere- tete a fizetség. De hát Pista bácsi, a nyugdíjas géplakatos éppen erre a szeretetre vágyik, ahogya ő mondja, önzésből. És örömmel mondja még: — Öregem, ebben a városban nagyon gyors ütemű a fejlődés. Ha jól hallottam a tanácsnál, a múlt évben már 30 ezer ember kereste kenyéré* az iparban — és kacsint: — Nem halunk ki, sőt, szaporodunk, hál’ istennek szaporodunk. Következik: Szolnok rintot. Ugyanakkor az időjárás alaposan beleszólt a reális elképzelésekbe. Csak gabonából negyvenhat vagonnal termett kevesebb, mint amennyire számítottak. Az emberek mégis egyértelműen bíznak vállalásaik teljesítésében, így kívánják méltó módon köszönteni pártunk X. kongresszusát. Annak, hogy bizakodásuk nem alaptalan, már eddig is sok bizonyítéka van. Az idén, a kedvezőtlen időjárás ellenére is, augusztus tizenhetedikén befejezték az ezerkétszáz holdnyi gabona betakarítását. Ebben jelentős része van a huszonnégy tagú Törekvő szocialista brigádok, amely az esztendő végére másodszor is szeretné elnyerni a szociaüsta címet. A brigád tagjai között olyan kiváló dolgozókat találhatunk, mint például Teliér Gábor kombájnos, aki háromszázötvenhat hold gabona learatásával megnyerte az aratási versenyt, és ugyanakkor első helyen végzett a házi szántóversenyen is. Vagy Stet ina Mihály kombájnos, aki mindössze negyven holddal maradt el Teliér Gábor mögött, vagy Szabó József traktoros, a szántási verseny második helyezettje. A brigád évi terve harminckétezer normál hold megművelése, ebből eddig mintegy húszezer holdat már teljesítettek. A Petőfi juhtenyésztő brigád Karászi József vezetésével már három ízben nyerte el a szocialista címet. Kétszázhúszezer forintos évi tervüket eddig százezer forinttal túlteljesítették, bizonyítva elhatározásuk komolyságát: az idén negyedszer is megszerzik a kitüntető címet. Nem marad el mögöttük a Haladás állattenyésztő brigád sem, amely az idén nevezett be először a szocialista brigádok nemes vetélkedőjébe. Egymillió-hatszázezer forintos évi tervüket már szeptember közepéig teljesítették. A gazdaság életében növekvő szerepet tölt be a virágkertészet. Döme Mária kertészmérnök vezetésével a Szegfű brigád már háromszor kapta meg a szocialista címet, s a jelek szerint az idén negyedszer is a birtokukba kerül. Mire alapozzák bizakodásukat? Egymillió-százhúszezer forintos évi tervük teljesítéséből már csak hatvanezer forint hiányzik és az esztendő végéig több mint három olyan hónap van még hátra, amikor egyre többet ér a sok-sok illatos szegfű, rózsa és más virág A termelőszövetkezet kiegészítő üzemágában is több szocialista brigád harcol kongresszusi vállalásai teljesítésével a mind nagyobb eredményekért. A Gábor Áron öntőbrigád IKarpeta Bálint vezetésével tavaly már megszerezte a megtisztelő szocialista brigád címet, s idén ismételni szeretnének. Ezt azzal bizonyították, hogy hatmillió-hatszázezer forintos évi tervüket már augusztus végére teljesítették és ígérik, ezt az esztendő végéig huszonöt százalékos túlteljesítéssel tetézik meg Hasonló vállalást tettek a Zó ja nevét viselő kétszeres szocialista brigád tagjai is. Munkahelyük a fémtömegcikküzem. Majd hárommillió forintos évi tervüket már teljesítették és a hátralevő több mint három hónap alatt terven felüli hasznot hajtanak a termelőszövetkezetnek. Az emberek vállalásaival szorgalmas munkájával okos és bátran kezdeményező vezetés párosul az Egyesült Dunamenti Termelőszövetkezetben. A kedvezőtlen időjárás okozta károkat másodvetésekkel ellensúlyozták. Hetven holdon spenótot, százharminc holdon pedig silókukoricát vetettek. Ugyanakkor, amit gabonából elvett az esős, hűvös nyár, azt pótolta lucernábóL Hetvenkét vagont terveztek^ százhárom vagon termett eddig és a napokban megkezdik a negyedik kaszálást. És a kukorica is gazdag termést ígér. A gazdaság őszi vetésterve ezerháromszázatvan hold. A gépek s rajtuk az emberek hetek óta derekasan dolgoznak, teljes műszakban, szombatonként és vasárnaponként is. S az eredmény: hétszázötven holdon a mag már a földben van. Ügy tervezik, hogy október tizedikére befejezik a vetést. Egyéni érdekkel párosult nemes vetélkedés lelkesíti az embereket: az időben végzett több munkáért több a fizetség is. p. p.
