Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-23 / 223. szám

6 ““JeMiriap 1910. SZEPTEMBER 23., SZERDA Rohanni, sehová — Az a legrosszabb, amikor az ember nem tud mit kezdeni magával. Ül, áll, megy, be­szél, hallgat, de mindig mást akar, mint amit éppen csinál, de azt sem akarja igazán. Una­lom. Lehet. Közös unalom. Az is lehet. Sőt. — Részeg — mondta valaki. — Három ko­nyak elég ahhoz, hogy filozófus legyen. Nevettek. Késő délután bekergette őket a tornácra az eső. Azóta ülnek, hevernek itt, kinek, éppen mihez van kedve. A kényelmes fotelok, a padlóra dobott subák csábítottak- a tétlenségre. Odakint a szél zörgette a lom­bokat, s hallatszott, ahogy a leveleken fel­gyűlt víz lepereg. Az eső már korábban el­állt, mégsem volt kedvük visszamenni a kert­be. Hűvösek az esték, jobb idebent. Ittak. A fedett tornác kirekesztette a borzongást hordó szelet, az ital meg a kellemes melegség il­lúzióját hintette szét. Jó este lett volna, csak éppen ... Nem tudták volna megmondani, ha bárki kérdi, mi ez a csak éppen, de valamiért unatkoztak. — Ti mindannyian a konformizmus tőzs- dései vagytok. Befizettétek a részvényeket, s most zsebrevágjátok az osztalékokat — mond­ta Gál, s a részegek utánozhatatlan grimaszai­val vigyorgott. Egy palackot szorongatott a kezében, mint aki fél, elveszik tőle. — Ha mi tőzsdések vagyunk, akkor te bo­csátottad ki a részvényeket — felette Erzsé­bet Gálnak, s a fölcsattanó nevetés jutalmazta a riposztot. Gálnak legkevésbé lehet szava itt. Ha valaki, ő igazán.... A szörnyű képeivel odatolakszik minden kiállításra, s tucatjával teljesíti a jól fizető rendeléseket. Parasztasz- szony a tsz-szövetség központi irodaházába, munkás a fölépült gyár új tanácstermébe, or­vosok a kórház társalgójába ... Mázolmányok. Semmi intellektuális bennük, semmi elvont, semmi festői. Alakok, fényképszerűén, vissza­taszítóan éles kontúrokkal, harsogó színekkel. Műterme a fővárosban, műterme a kisváros legszebb részén, kocsija, felesége, szeretői, minden évben két-három hónap külföldön __ Mi kellene még? Ö szövegel konformizmusról? Erzsébet legalább a mínuszaival tűntethet. Nem közük a verseit? Hát, akkor fordít. Nem közük a fordításokat sem? Elmegy tanítani. S közben írja a verseit. Az a fontos, hogy ír­ja. Majd. Egyszer majd. Addig tanít. S jár velük. Hol ide, hol oda. Ahol éppen össze­jönnek. Valahol persze mindig összejönnek. Talán ez a baj. Maguk között vannak, s egymást győzögetik arról, hogy nem tudnak mit kezdeni a világgal. Amikor egymással sem tudnak mihez kezdeni, önmagukról nem is szólva. Talán Kálmán az egyetlen kivétel. Most is csendben ül, úgy tesz, mint aki hallgatja a többieket, de valójában fütyül rájuk. El nem mehet, övé a ház, tűri hát őket, mint rózsa a töviseit. Sőt. Újabb palackokat hoz, s enni­valót. Nagy kerek parasztkenyeret, szalonnát, kolbászt, sülthúst. Cseréptálban kovászos uborkát. Lerakja, s visszaül a helyére. Mint aki nincs is itt. Akivel törődni sem kell. S közben — biztos! — tanulmányozza őket. Típusok tipikus jegyeit keresi bennük, s agyában, mint elektronikus jegyzetfüzetben, ott sorakoznak a megállapítások. Erzsébet egyszer azt mondta: „Kálmán megírja majd rólunk a félemberek lélektanát.” Szellemes, nem? Sajnos, igaz is. Mármint az, hogy fél- emberek ... Kálmán talán éppen ezért tűri őket. Pszichológus. Mozdulnia sem kell, s alapos tanulmányokat folytathat. Közben még szórakozik is. Ember a vadak között. Gál végre letette a kiürült palackot. Ha­nyatt vetette magát a sarokba tolt heverön, s Erzsébetre böködve szónokolni kezdett: — Tudod te, hogy egyáltalán mi a részvény? Mi egy vállalkozás? A költőknek csak sza­vaik vannak-, s a szó a történelemben min­dig a legrosszabbul fizetett termék volt ked­veseim ... Nem figyeltek rá. Beszéljen. Egyébként ár­talmatlan figura. Csöndes, sőt, kimondottan szótlan. Ám, ha ivott, akkor kibuggyan be­lőle a káosz, a gondolatok zagyva, semmifé­le logikai rendben el nem helyezhető hal­maza, s beszél, beszél, míg ki nem dobják vagy el nem alszik. Ma melyik válik be? Gált nem zavarta, hogy, fütyülnek rá Er­zsébet formás, egymásra rakott lábát nézte. Tűrhető nő. Jó nő. Csak tele van lelkizés­sel. Nem az a típus, akivel kellemes órákat tölt az ember, s közben nem kell semmire gondolnia. A fenébe is. Mit érdekli őt Er­zsébet? Valamikor talán érdekelte volna. Most már? Egy nő csak annyi, mint egy po­hár narancslé. Fölhajtja az ember, s kész. Elmúlt a szomja. Ha újra inna, hát új po­hár után nyúl. Egyszerű. Ez a baj, hogy egy­szerű. Ágnes a lemezek között keresgélt. Ö is ... Két év a színművészeim, s utána... Mi van utána? A semmi. Statisztálás, apró szerepek, fárasztó modelltállás egyik meg másik mű­teremben. Férfiak, akiktől mindig várt va­lamit. s akik csak elvettek tőle, de nem ad­tak cserébe semmit sem. Azután már nem is várt tőlük semmit. Csak feküdt mellet­tük, simogatta őket, gügyögött, s nem za­varta, hogy már csak teste van, s gondola­tai nincsenek. Megszokható, nem? Nincs benne semmi kényelmetlen. Nem kell baj­lódni, gondot csinálni, nincsenek kétségek, gyötrelmek, semmi nincsen. Csak a test. Ág­nest föltett egy lemezt. Ennek a Kálmán­nak mindig ilyen hülye dolgai vannak. A lemezről kántáló asszonyhang szólalt meg, valami siratóének szavait mormolta, archai­záló nyelvezetű éneik volt, hangszerkíséret nélkül, úgy hangzott, mint föld alól kiszű­rődő zaj, mint távoli, alig észlelhető moraj, mely minden pillanatban robajjá növeked­het. s maga alá gyűrhet mindent. Ágnes át­szellemült képpel hallgatta, mint aki éppen most kap föloldozást minden vétke, bűne alól. a szemét lehunyta, hosszú ujjaival az asztalkán dobolt, az ének ritmusát kereste, az azonosulást az asszonyhanggal, de re­ménytelenül. Ujjai megmerevedtek, egysze­riben sárga, vékony csíkokká váltak a dió­falapon, kinyitotta a szemét, s mint aiki csak most ébred rá, hol van, csodálkozva nézte őket. — Ég a tűz — mondta. — Mit beszélsz? Ágnes közelebb lépett Erzsébethez. Néz­ték egymást, mint akik soha nem látták a másikat. Erzsébet még mindig nevetett, levegő után kapkodva. — Megöllek — mondta Ágnes, s fölemelte a vastag falú palackot, melyet korábban Gál tett le. — Az jó lenne. Egy kis gyilkosság — me- kegett vékony kecskehangján Visnyei. — Kálmán, láttál te már gyilkosságot? Jó stú­dium lenne! He?! Ágnes markolta az üveget, s ment Erzsé­bet felé. — Hülyék — ugrott fel Gál a he- verőről, s kivette Ágnes kezéből az üveget. Agnes fölemelte a karját, hogy pofonverje Gált, de a férfi megérezte, ellépett, majd magához rántotta a nőt, úgy, hogy az moz­dulni sem tudott. — Babám, verekedni akarsz? Hát, akkor ne itt! Keresünk jobb helyet, mondjuk egy ágyikót, hehe... Ágnes ellökte, s mint az alvajáró, visszament a lemezjátszó mellé. Még mindig a kántáló asszonyhang szólt, de most már valami mást énekelt. Visnyei nem nyughatott. — Kálmán, Kálmán, kedves házigazdánk, szórakoztass bennünket! Igenis, szórakoztass. Tartsál elő­adást a gátlások szerepéről a festői mun­kában, különös tekintettel a színek kivá­lasztására ... Gál fölordított: — Itt festő csak egy van, s az én vagyok! Ti csak vászonpiszkítók vagytök... Erzsébet verseket mormolt. A sajátjait? Másokét? A mellette ülő férfi a kezét csó­kolgatta, először a tenyerét, azután külön- külön az ujjait. Erzsébet észre sem vette. Szavakat mormolt, nem értette ugyan, miért ezeket a szavakat mondja, s miért nem má­sokat, de a szája mozgott, s ez a fontos, nehogy egy pillanatra is abbahagyja, mert akkor sírva fakad. Az eső újra eleredt. Először apró csep­pekkel, majd ömölve. Percek alatt tisztá­ra mosta a tornácot takaró üveget. Mészáros Ottó A HIRES SZALAJKA-VÖLGY új látványossággal fogadja a turistákat. Rendbe hozták az erdei sétányokat, és a Szalajka-patakon úgynevezett fenékberendezéssel több új vízesést léte­sítettek. Miért haragudott Bíaha Lujza Vácra? Szakácsparádé Kedden megkezdődött a Du­na Intercontinental Szállóban a Szakácsegyesületek Világ­szövetségének XIV. kongresz- szusa. A 16 országból érkezett kül­dötteket és a kongresszust a „házigazda", Venesz József, a Magyar Szakácsok és Cukrá­szok Szövetségének elnöke és dr. Sághy Vilmos, a belkeres­kedelmi miniszter első helyet­tese köszöntötte. A tanácsko­zást Ernst Faseth, a világszö­vetség elnöke nyitotta meg. A 24 ország nemzeti szövet­ségét tömörítő világszervezet kongresszusán az ügyrendi kérdéseken kívül a táplálkozá­si reform szükségessége s a vendéglátószakember-képzés ütemének fokozása is a napi­renden szerepel. A kongresszus alkalmából kedden két kiállítás is nyílt. A Gellért Szállóban a magyar szakácsművészet 25 legkivá­lóbb képviselőjének hideg- konyhai bemutatója, a Gre­sham Étteremben pedig a leg­nevesebb cukrászok kiállítása szemlélteti a magyar vendég­látás gasztronómiai helyzetét, eredményeit. REZI Mogyoróíák a plébánia udvarán A Veszprém megyei Rezi községben a helybeli mondák szerint a török hódítás idején portyázó török katonák mo­gyorószemeket hullajtottak el, s így keletkeztek azok a 15 méter magas fák, amelyek a plébánia udvarán állnak. A magasra nőtt mogyorófák a szakértők szerint már négy­száz éve teremnek és az idén is mázsás termést hoztak. Mindmáig azt hittem, hoigy aki Vácot meglátta, megismer­te, az meg is szerette holtáig. Pedig nem így van, s éppen a régi színivilág nagyja, Blaha Lujza volt az, aki úgy megharagu­dott szép városunkra, hogy ha­láláig sem békült ki vele. Naplójában egy sort sem olvashatunk Vácról, pedig a nagyasszony pályája elején boldog napokat élt itt meg. Vácon kezdettől fogva, végig 'a XIX. században az Arany Szarvas vendéglőben (a mos­tani Pannónia, Építők kultúr- háza) levő színpadon játszot­tak a magyar színtársulatok. Az első 1815-ben Farkas tár­sulata volt, s őt követték ki- sebb-nagyobb sikerrel azok, akik magyarul szóltak a nép­hez, és hirdették nyelvünkön a szép szót. 1863 tavaszán Gárdonyi An­tal kis színtársulata játszott Vácon. A sikeres színészek kö­zé tartoztak, s erre bizonyíték, hogy még az év nyarán visszalátogattak a váci közönséghez. Ekkor már tagja volt a társulatnak a fia­tal rimaszombati Reindl Luj­za, akit színész mostohaapja után Kölesi Lujzának hív­tak. Ö lesz az a színésznő, áld aranybetűkkel írja be nevét a magyar színészet könyvébe, s akit később Blaha Lujzaként a nemzet csalogánya néven is­mernek. Váci tartózkodásakor a Káptalan u. 3- szám alatt, egy kis szobában lakott édesany­jával. Szerették őt a váciak, ám a pénz nemigen vetette fel a két színésznőt. Mondják ró­luk, hogy ez idő tájt kettőjük­nek volt egy bekecse, s emiatt felváltva jártak a próbákra. Egy udvarban lakott velük Vida Vilmos tanár, aki úgy­lehet szerelmes volt Lujzába, mert megismerkedésük ’ után mindig elkísérte az előadásra. Talán soha nem lett volna Blaha Lujzából a nemzet csa­logánya, csak egy egyszerű polgárasszony, há ezt az idillt egy váratlan esemény nem szakítja szét. Az történt, hogy még esz­tergomi szereplésükkor bele­szeretett Lujzába egy ottani kereskedősegéd, aki meglopta gazdáját — s a lány után szö­kött Vácra. Az Ismeretlen kis vándorszinésznőt orgazdaság­gal vádolták, és kitoloncolták hódolójával együtt a városi ból... Ezért haragudott Blaha Luj­za Vácra, és nem is bocsátotta meg, hogy ártatlanul meghur­colták. Sohasem jött többet a városba, pedig híres színésznő korában is számtalanszor hív­ták. Csak egy 1863-ból szár­mazó, nagybátyjának írott le­velében említi meg Vácot: .. Jelenleg Vácon műkö­dünk, Gárdonyi színtársulatá­val, és családunk körében mind a legjobb egészségnek örvendünk, de anyagi jólétünk a mostani idők miatt megron- gáltatott.” Csankó Lajos 4IIIIIIIIIIIJI llllllllllllllllllllllllllllUillllllllllllllllllllttlItt A baromfiipar őszi, kedvezményes baromfivásárt rendez. Változatlan minőségben, olcsóbb áron itiimiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiitmiiiiiiiiiiimtitiiiti vásárolhat konyhakész baromfit. 1. o„ kilónként 32 Ft helyett 29 Ft Csirke, belezett, polietilén tasakban II. o., kilónként 30 Ft helyett 27 Ft A ■ III. o., kilónként 27 Ft helyett 25 Ft Őszi Csirke, bontott, visszahelyezett belsőséggel, 1. o., kilónként 37 Ft helyett 34 Ft AZ EGÉSZSÉGES UuLI polietilén tasakban II. o., kilónként 34 Ft helyett 31 Ft TÁPLÁLKOZÁSHOZ • r* ' ' Grillcsirke, polietilén tasakban 38 Ft helyett 35 Ft NÉLKÜLÖZHETETLEN 1. o., kilónként 29 Ft helyett 26 Ft Udl UIIII iVdodl Tyúk, belezett, polietilén tasakban II. o., kilónként 28 Ft helyett 25 Ft A BAROMFIHÚS, III. o., kilónként 27 Ft helyett 24 Ft KÉRJE, VÁSÁROLJA I 1'1 Csirkemell 41 Ft helyett 38 Ft A KONYHAKÉSZ KIRÍ 1. o., kilónként 24 Ft helyett 21 Ft V111 v U U 8 Pecsenyekacsa, beles, polietilén tasakban II. o., kilónként 23 Ft helyett 18 Ft TISZTÍTOTT BAROMFIT III. o„ kilónként 21 Ft helyett 18 Ft A MEGYE Belezett csirke kilónként 39 Ft helyett 36 Ft 10-ig Negyedelt csirke kilónként 39 Ft helyett 36 Ft ÉLELMISZERBOLTJAIBAN! Felezett pecsenyekacsa, belsőséggel kilónként 28,50 Ft helyett 25,50 Ft Felezett pecsenyekacsa, belsőség nélkül kilónként 29 Ft helyett 26 Ft •mtitiiifiiiiiiimitiimtiimmiinmiittimiiiiiMiiimiiM Negyedelt pecsenyekacsa kilónként 29,50 Ft helyett 26,50 Ft iiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiitiiiiitiiniiiiiiitiim

Next

/
Oldalképek
Tartalom