Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-22 / 222. szám
1970. SZEPTEMBER 22., KEDD 3 ÖT ÉV ALATT 58 százalékkal növekszik a kereskedelmi forgalom VEZETŐSÉCVáLASZTáSOK Vezetőség — munkások nélkül? Megyénk fogyasztási szövetkezetei is készülnek a negyedik 5 éves terv időszakára. Erről volt szó tegnap Tahiban, ahol a MÉSZÖV ÁFÉSZ- választmánya a kereskedelmi hálózat fejlesztéséről tanácskozott. Az értekezleten részt vett Szikszai Sándor, a MÉSZÖV elnöke, Kiss Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese; a fejlesztés tervezetét Duka Gyula terjesztette elő. Mint az anyagból is kitűnt, á megye kereskedelmi forgalma 54 százalékkal lesz magasabb 1975 végére. Ezen belül a szövetkezeti kereskedelem 64,1 százalékos forgalomnövekedéssel számolhat Fontos célkitűzés, hogy az űztetek több olcsóbb cikket hozzanak forgalomba, s a fogyasztási szövetkezeteknek, hivatásukból eredően, több kedvezményben kell részesíteniük a tagokat és a fogyasztókat is. Az ellátás javítása, a forgalom várható növekedése, a kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat nagyobb arányú fejlesztését, korszerűsítését kívánja a szövetkezetektől. Ä következő tervidőszak alatt Pest megyében négy szövetkezeti áruház, 28 ABC-áruház ás számos élelmiszer-, valamint iparcikküzlet megépítését tervezik. A vendéglátóipart egységekkel együtt legalább 33 ezer négyzet- méter alapterülettel bővül majd a szövetkezeti ellátási hálózat. A választmány a korszerűsített szövetségi szervezeti átalakítás óta első ízben most döntött saját hatáskörben a kölcsönös támogatási alapok elosztásáról. Azért van erre szükség, hogy a rendelkezésre álló összeg ne aprózódjék szét, hanem koncentráltan, a jelentősebb egységek létrehozását” segítse elő. Az idén az érdi ABC-áruház, a pilisbo- irosjenői presszó, a zsámbéki vas-műszaki szaküzlet rekonstrukciója, a nagykőrösi bútor- és papírbolt, a galgarösi kadarka is, amely a település történelmi újjáéledésének 250. évfordulójára jelent meg. A második kitűnő bor Kecskemét várossá nyilvánításának 600. évfordulóját ünnepelte. Erre mondotta Bénái Sándor: „Alkalomra született ez a bor, mint Verdi Nabuc- eója.” Jártak itt már a világ minden tájáról, jártak itt a magyar lapok főszerkesztői együtt és külön-külön, többször is. Amikor engem, a földijét, a sokaság között meglátott, Benei Sanyi megijedt. Félt, hogy dezertőrnek tartom, hihettem volna is, any- nyira dicsérte a homoki „vin- kókat”. Szünetben felcipelt az irodájába és a poharakba gyöngyösi bort töltött. — A homokit csak ezeknek az amatőröknek dicsérem, úgysem értenek hozzá — mondotta ezt akkor, amikor már a fél világon (és Kecskeméten) jó hírt szerzett ezeknek a boroknak. — Sándor, Sándor, te be akarsz engem csapni, mint a megunt feleséget szokás vigasztalni, buta, átlátszó hazugságokkal. Pedig már régen az újat, a másikat szereted. És erre minden okod megvan. Egyébként is mind a ketten árulók vagyunk, én is évek óta Pest megyét dicsérem már. Azt hiszem, nincs is ebben semmi rossz. Amikor gyermekek voltunk, azt hittük, a világ legmagasabb épülete odahaza a tűzoltólaktanya. A Szent Bertalan templom nem számított, az az isten háza, az éppen akkora, amekkorára az isten akarja. Hittük, azt talán nem is emberek építették. Az csak úgy volt, az csak úgy van és lesz. Töltöttkáposzta, szőlő, bor, az mind gyöngyösi származású és okos, ügyes ember is csak a hegyvidéken él. Azután hallottunk valamit az amerikai felhőkarcolókról, Munkácsy[ hévízi üzletház, a monori ‘ ABC-áruház, a nagykátai áruház, a váchartyáni vendéglátóipari egység építéséhez, továbbá az abonyi és a takso- nyi ÁFÉSZ fejlesztési alapjához járultak hozzá. Ezenkívül több szövetkezeti vállalkozást is támogatnak. Például a dabasi és az újhar- tyáni szövetkezet közös áruházát, a fóti, a szobi és a váci szövetkezet, valamint a nagykátai járás szövetkezeteinek közös áruházépítkezését, végül egy munkás fogyasztási szövetkezet létrehozását. ról, aki állítólag jobb festő volt Hoffmann bácsinál, pedig az öregúr olyan szép színeket tudott mázolni odahaza a szobák falára. És mint később kiderült, Kautzky is okosabb ember volt, talán még a valláshoz is jobban értett Bo- vovniczki tisztelendő úrnál, aki olyan mézédes szájú előadásokat tartott a katolikus legényegyletben. Gyanítottam ezt a szellemi különbséget Kautzky javára abból is, hogy ő engem sohasem pofozott meg, viszont a tisztelendő úrtól inaskoromban kaptam volt két hatalmas pofont, mert ez a szentéletű férfiú nem szívlelte, sőt istenkáromlásnak fogta föl, ha az ember fütyült. Mondom Benei Sanyinak, hogy amikor később Egerbe költöztem, az udvarban a fiúk azt mondták a kisfiamnak, őt nem viszik magukkal az Érsekkertbe ibolyát szedni. Gyöngyösi, s egy gyöngyösi nem ismerheti az ibolyát. Ez volt hát a szaga, bűze a lokálpatriotizmusnak, illetve egy újabb kisvárosban így ütött vissza, így jött vissza fiam fejére a butaság bumerángja. Kecskeméten Benei már ősz fejjel mutogatta boros birodalmát. Haja még hullámos, göndör, s ha nem mondja, nem is veszem észre, hogy ősz, mert annak előtte csigákba csavarodó haja világosszőke volt, most tehát alig változott, legfeljebb „világosabb szőke” lett. No igen, és most hatvanéves, akkor harmincnégy éves volt. Akkor, 1944- ben Kistarcsán, amikor a fasizmus őt is internálta, a baloldali parasztértelmiségit. Gyöngyösön a temetőben is találkoztunk, szeretteink sírjánál. Ismét gyöngyösiek voltunk. Kiről is beszéltünk volna, miről is szóltunk volna? Arról az időkről, amikor a sorok szerzője még kisinas volt a politikában, ők pedig már, a ELUTAZÓIT KLAUS GYSI Vasárnap délután elutazott Budapestről Klaus Gysi, a Német Demokratikus Köztársaság kulturálisügyi minisztere. Itt tartózkodása során az NDK miniszterét fogadta dr. Ajtai Miklós,' az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a komány elnökhelyettese és Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Tanácskozásokat folytatott a Művelődésügyi Minisztériumban dr. Orbán Lászlóval és a minisztérium több vezető munkatársával. Klaus Gysi baráti találkozón vett részt a Magyar Írók Szövetségében, megtekintette a tatabányai József Attila megyei könyvtárat, s Tatán a megyei művelődési központot. város vezetői, kiforrott férfiak. A párttitkárról, aki egykor péksegéd volt, később tábornok, a párttitkárról, aki egykoron technikus volt, később miniszter, a párttitkárról, aki agrárszakember volt, később alispán. De az alispán abbahagyva pályafutásának demokratikus korszakát, a bor királya lett, csak nem koronáztatta meg magát. Mégis, mit szólnának azok a munkások, kommunisták, akikkel valaha együtt küszködött, dolgozott. akiknek legtisztább, legbecsületesebb koalíciós partnere volt. Maradt hát kalapos királynak, bujdosóként Kecskeméten. — Emlékszel Jani bácsira, aki egy óra hosszáig mondotta el, bizonygatta, hogy ő teljesen egyetért az előtte felszólalóval. Szegény felesége közben a zakója szárnyát rángatta, hogy „apus, hagyd már abba, elég lesz már”. Ilyenkor mentünk ki a söntésbe, meginni egy fröccsöt. És akárhogy húztuk az időt, ha visszatértünk, a felénél sem tartott még az öregúr. — Jaj, de kedves pártnapok voltak... — És Feri bácsira, a kőművesre? A gyűlés előtt bekapott három decit tisztán, a kellő lélektani pillanatban felállt, feltette az R-gárdista-sapkáját, és jelentette a taggyűlésnek, vi- gyázzba állva, hogy a városban a reakció újra mocorog. Csapjunk neki oda, keményen, ököllel. Kíméletlenül! „Éberség, elvtársak! Ugye, az emberiség csak rakja a falat, oszt alig eszik, így könnyen elfárad. Azt nem lehet tűrni, hogy Csépányok és Héber úrék állandóan tele kosárral jönnek a piacról.. .” És Feri bácsi karácsonykor az éjféli misére is R-gárdistaruhában ment. csak akkor és ott a sapkáját levetette. Nevetünk, tegnapi dolgok, A cím bizonyára sokak számára meghökkentő, vagy elgondolkoztató. Akkor is, ha az a vezetőségválasztás, amelyről ezúttal kívánunk véleményt mondani, nem egy kimondottan ipari üzemben, hanem a Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézetében — SZIMFI — zajlott le a közelmúltban. A SZIMFÍ elsősorban új szerszámgépek tervezésével, prototípusainak elkészítésével foglalkozik. Ebből értelemszerűen következik, hogy az intézet dolgozóinak jelentős része mérnök és technikus. De mert az új gépeket nemcsak megtervezik, hanem azok első példányait el is készítik, van egy külön üzemrészük, mintegy kétszáz fizikai dolgozóval, akik az intézet összlétszámúnak negyven százalékát teszik ki. Nos, az intézet dolgozóinak e jelentős csoportja — és éppen a munkások! — nem kapott képviseletet az új pártvezetőségben. És nincs a most megválasztott vezetőségben egyetlen nő sem, annak ellenére, hogy az intézet dolgozóinak harmincnégy százaléka asszony és leány. Mielőtt az arányok eltolódásáról bármiféle véleményt mondanánk, érdemes megismerni a korábbi pártvezetőség összetételét. A titkár tisztét Kovács Lajos kutatótechnikus töltötte be. Huszonöt éve párttag, tizenhárom esztendeje szakmunkásként került az intézetbe, közben azonban elvégezte a gépipari technikumot, tavaly pedig egyéves pártiskolát végzett. Minden tekintetben megfelelt tehát a titkárral szemben támasztott követelményeknek. Munkáját csakúgy, mint titkári teendőit — a járási pártbizottság véleménye szerint is — becsülettel végezte. A titkáron kívül hattagú vezetősége volt az intézet friss dolgok ezek, alig 25 évesek. Az ellenforradalom után is találkoztam Sándorral, azt kérdezte tőlem, arrafelé milyen volt? Visszakérdezek. — Mondd, Sándor, milyen lenne az, ha te csak szüretelnél, minden évben szüretelnél, és sohasem vinnék és innák a borodat. Sohasem mondaná senki, jó zamatú, jó italú bor ez, Benei elvtárs. — Nagyon fájdalmas, pocsék dolog lenne, tán élni sem volna érdemes... — És ha a borodat dézsástól, kupástól a fejedre öntenék? Bámul rám, nagy szürke, sokat látott szemével. — No, látod, én az írásaimmal voltam így ... Ilyen volt errefelé akkor. Baktatunk a temetőtől a város felé. Törölgetjük a cipőnket, szeretnénk megszabadulni a temető súlyos, ragadós sarától. Sajnáljuk, egy kissé fáj, hogy már nem szeretjük, nem úgy szeretjük ezt a várost, a mi kis városunkat. Hogy a tűzoltólaktanya ilyen piciny épületté zsugorodott össze. És alig ismernek már itt bennünket. És mi is alig köszönünk valakinek. De köszönnek Benei Sándornak Kecskeméten, borának a fél világon. És sok itt Gyöngyösön a fiatal, aki éppen úgy szereti a várost, mint akkor mi szerettük, lehet, okosabban és böicsebben is talán, ök azt is tudják: a most épülő 20 emeletes házaknál magasabbak is épülnek. Bovovniczki tisztelendő úrral találkozom, kedvem volna fütyülni, de alig totyog már az aggastyán, elmegy a kedvem a csínytől. Következik: Hatvan pártszervezetének. Bakó István szervező titkár technikumi végzettséggel kooperátort munkakört tölt be az intézetben. Dombi Imre tervező- mérnök, Ábel Vilmos kutató- mérnök, Solymosi István diszpécser, Tétri Károly élköszörűs, Reményi Sándorné pedig közgazdász. Vagyis: a leköszönő pártvezetőség összetétele hűen tükrözte az intézet dolgozóinak megoszlását. Az új vezetőséget megválasztó taggyűlést ezúttal is a jelölő bizottság felmérő-tájékozódó munkája előzte meg. Az intézet kilencvenöt kommunistája közül a jelölő bizottság tagjai nyolcvankilenccel beszélgettek. Az elhangzott vélemények alapján a párt- szervezet titkárának újra Kovács Lajost javasolták. A vezetőség további hat tagja közül négy — Bakó István, Dombi Imre, Tétri Károly és Reményi Sándorné — ismét a jelöltek között szerepelt s mellettük dr. Sinkó József tervezőmérnököt és Dunai Imre gépésztechnikust javasolták a taggyűlésnek a vezetőség új tagjaként. A vezetőségválasztást a kongresszusi irányelvek vitája előzte volna meg — hozzászóló azonban egy sem akadt. Annál nagyobb vihart kavart maga a vezetőségválasztás. Amikor a jelölő bizottság elnöke bejelentette, hogy a megkérdezett nyolcvankilenc kommunista véleménye alapján Kovács Lajost javasolják ismét titkárnak, a tagság, élve jogával, még további három nevet — Baross Ferenc, dr. Sinkó József, Páger Sándor — vett fel a szavazólistára. A szavazás lezajlása után azonban kiderült, hogy a négy közül egyik jelölt sem kapta meg az előírt szavazattöbbséget. A szavazás második fordulójában a listára már csak a két, legtöbb szavazatot kapott jelölt neve — Baross Ferenc és Kovács Lajos — került fel. S az eredmény: hatvan—huszonegy arányban Baross Ferencet választották meg titkárnak. Ezután került sor a vezetőség tagjainak jelölésére.. A tagság ezt a listát is kiegészítette Páger Sándor, Tamási Tibor, Gergely Istvánné és Bóka Tibor nevével. A héttagú vezetőséget — a titkárral együtt — tehát tizenegy jelöltből kellett megválasztani. A tizenegy jelölt között két nő és két munkás szerepelt, és éppen ők négyen estek ki a szavazás során'. Pedig negyvenöt szavazat már elégséges lett volna ahhoz, hogy valamelyik munkásje- lölt a vezetőség tagja lehessen, egyikük azonban harminckilenc, a másikuk pedig harmincöt szavazatot kapott. Az erők megosztásában volt tehát a hiba? Kétségkívül abban is. A jelölő bizottság előkészítő munkájában ? Az sem lehetett hibátlan, ez már a titkárválasztásnál kiderült, mivel csak egy jelöltet állítottak a vélemények egyöntetűségére hivatkozva, a tagság pedig — kilencvenkét százalékuk mondott véleményt a jelölő bizottságnak! — még három jelölt mellett osztotta meg voksát az első fordulóban. A kérdés mindenképpen jogos : változhatótt-e ekkorát néhány nap alatt a tagság véleménye? Aligha hinnénk. Inkább a vezetőségválasztás előkészítésében lehetett a hiba. A taggyűlésen kirobbanó személyi viták arra engednek következtetni, hogy a jelölő bizottság tagjai csak formálisan tájékozódtak a párttagság véleményéről és elképzeléseiről. Ha nem így történt, akkor viszont a megkérdezettek nem voltak őszinték a véleménymondásnál. Félreértés ne essék, senki sem akarja kétségbevonni a párttagság azon jogát, hogy azokat az embereket válassza meg titkárnak, illetve a vezetőség tagjának, akiket ezekre a posztokra leginkább alkalmasnak, érdekeik harcos védelmezőjének tart. Az viszont érthetetlen, hogy a jelölő bizottság az emberek más-akarásából semmit sem vett észre, semmit sem jelzett és szinte teljességgel magára hagyta a taggyűlést olyan fontos kérdések eldöntésében, hogy az elkövetkező esztendőkben kik képviseljék őket a pártvezetőségben. így történhetett meg, hogy a közel kétszáz fizikai dolgozó és a mintegy másfélszáz nő közül senki sem került be a vezetőségbe. Vajon kik képviselik majd ezután az ő sajátos érdekeiket a pártvezetésben? Egyesek szerint „az utóbbi idők egyik legideálisabb párt- vezetőségét választotta meg a tagság. Olyan vezetőséget, amely szakmai és politikai-elméleti képzettség tekintetében lényegesen erősebb az előzőnél. A régi pártvezetőség ösz- szetétele már nem volt olyan, hogy eleget tudjon tenni a megnövekedett, korszerű követelményeknek, és a tagság fokozódó igényeinek. Mert ma már nem elég érzelmi alapon kiállni a párt politikája mellett, a vezetőségnek a gazdasági vezetés egyenrangú partnereként kell tevékenykednie.” Senki sem vitatja, hogy egy mérnök vagy technikus szak- mailag-elméletileg valóban erőteljesebb partnere lehet a gazdasági vezetésnek, mint például egy egyszerű munkásember. De vajon melyik kommunista állíthatja teljes szívvel, hogy a pártszervezet csupán szakmai partnere kell, hogy legyen a gazdasági vezetésnek? Jogos igény, hogy a színvonal a pártvezetés minden területén növekedjék. Kérdés azonban, hogy ez a kívánt színvonal-emelkedés csak elméletileg képzettebbek megválasztásával képzelhető-e el, vagy pedig az is benne foglaltatik, hogy az adott területen dolgozók köréből a legkiválóbb, a helyi problémákat legjobban ismerő kommunisták is helyet kapjanak a vezetőségben. Jelen esetben egy olyan részlegről van szó, amely a feladatokat illetően önállónak tekinthető, s ugyanakkor létszámban sem jelentéktelen. Ezért feltétlenül szükséges lett volna a munkások képviselete is — nem öncélúan, hanem a helyi gondok és problémák legalaposabb is- merőjeként és azok őszinte kimondójaként — az új pártvezetőségen. Lényegében ugyanez érvényes a nők képviseletére is. Tény, hogy egy sok színű vezetőség jobban át tudja látni a problémákat, mint egy bizonyos értelemben képzettebb, de egysíkú összeállítású vezetőség. Éppen ezért — a SZIMFI példájából okulva — célszerű és szükséges mindenhol az Igényeket úgy megfogalmazni, hogy azok valóra váltása ne jelentsen hátrányos megkülönböztetést se a munkásoknak, se a nődolgozóknak. Kár. hogy a SZIMFI kommunistái figyelmen kívül hagyták ezt. Prukner Pál NYÁR ÉS FENYŐ TŰZIFA korlátlan mennyiségben, mázsánként 25 forintos egységáron KAPHATÓ MAGYAR-SZOVJET BARATSAG MGTSZ. Cegléd, Külső-Kátai út. Gépesítve A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság visegrádi erdészetének fa- feldolgozó üzeme ez év januárjában kezdte meg a munkát az új Lepence-völgyi üzemrészben. Az üzem építése még folyik, de az elkészült, teljesen gépesített részben már dolgoznak.
