Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
KST MEGYEI t^írtop 1970. SZEPTEMBER 19., SZOMBAT Az OPI bemutatkozik Az oktatás és a nevelés tudományos központja Aki Budapesten jár, a Gorkij fasor 17—21. szám alatti volt iskolaépületen olvashatja a feliratot: Országos Pedagógiai Intézet. Ezzel a névvel persze otthon is találkozhat minden diák és minden pedagógus, hiszen ott az utalás minden új tankönyv elején, hogy készült a Művelődésügyi Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet irányításával. S mégis: tevékenységének széles skáláját meglehetősen kevés ember ismeri. Ezért kértük meg Szarka Józsefet, az OPI főigazgatóját és Bodó László főigazgató-helyettest, hogy mutassa be az intézetet. — A Művelődésügyi Minisztériumhoz tartozunk, s tudományos kutatás, a tanterv- és a tankönyvkészítés irányítása, valamint a pedagógusok és az oktatási vezetők továbbképzése a feladatunk — mondotta Szarka József. — Ami a kutatást illeti: elsősorban gyakorlatias témákkal, a neveléshez és az oktatáshoz közvetlenül kapcsolódó problémák megoldásával foglalkozunk, inert az úgynevezett alapkutatások inkább az akadémiai kutatócsoport profiljához tartoznak. A mi munkánk például a különböző tantárgyak metodikájának a kutatása, hogy a tantervek és a tankönyvek alapján hatékonyabban tudjanak dolgozni a pedagógusok. Az eredményeket folyamatosan 12 szakmai folyóiratban — például a Történelemtanításban, a Rajztanításban. a Fizikatanításban stb. — közöljük. A didaktikai tanszék egyik fő tevékenysége a teljesítménymérés tökéletesítése. Ez a munka egy nemzetközi vállalkozás része, sok országgal együtt azonos módszereket és normákat alkalmazunk, hogy az eredmények összehasonlít- hatókká váljanak. Érdekes kísérletek folynak 5—6 éve az egész napos iskolával is. Nemrégen összegeztük a kutatások eredményeit, s ennek alapján a Művelődésügyi —misztérium ajánlást adott ki a megyéknek, hogy ahol megvannak a kellő feltételek, próbálkozzanak ilyen iskolák szervezésével, hogy szélesebb körből lehessen tapasztalatokat gyűjteni. Eddig ugyanis a kísérletek Budapest, Győr városra és Győr megyére, valamint a szegedi egyetem pedagógiai tanszékének irányításával Makóra és Hódmezővásárhelyre korlátozódtak. , Ugyancsak fontos kísérleteket végzünk a programozott éktatással. Világszerte napirendre kérőit ez a kérdés, de mi csak most jutottunk hozzá, hogy összefüggő, programozott tananyagokat készítsünk, A Kecskeméti Katona József Színház felvesz díszletfestőt. Alapfeltétel: reklámgrafikusi tudás. Fizetés a kollektív szerint Jelentkezést levélben kérőnk, a műszaki vezető címére. Panter autódaruhoz SZAKKÉPZETT VEZETŐKET FELVESZÜNK. Jelentkezés a PROSPERITÁS KTSZ Anyagosztályán Bp. IX., Viola utca 45. tárgyilagos elemzést szeretnénk készíteni arról, hogy hol s milyen körülmények között a leghatásosabb a programozás. Mint érdekességet említem meg, hogy egynémely nemzetközi értekezleten az utóbbi időben hallani lehat olyan véleményeket is, miszerint a matematika programozott oktatása oldható meg a legkevésbé. Pedig nem is olyan régen nagyon is biztosak voltunk abban, hogy elsősorban itt fog megmutatkozni a programozás igazi haszna. Mindez azt sejteti, hogy a orogramozott oktatásban még alapvető vizsgálatokat kell végeznünk. — Ami a másik feladatot, a tantervek, tankönyvek elkészítésének irányítását illeti: lassan e munka végéhez érnek. Mi következik ezután? — Az általános és a középiskolai tantervek és tankönyvek elkészítése után a dolgozók iskolái és a szakmunkásképzés alap- dokumentumainak kidolgozása került napirendre. És természetesen a szakközép- iskolák szakmai tantárgyainak tantervei és tankönyvei munkálata. Közben pedig ellenőrző vizsgálatokat végzünk a már bevezetett tantervek hatékonyságáról. Tavaly például az ál- ■ talános iskolák reformtanter- veit és tankönyveit elemeztük. Ennek során kiderült, hogy egyrészt nagy szükségük van a pedagógusoknak a metodikai tanácsokra, másrészt, hogy némely tankönyvben módosításokat kell végrehajtaná az újabb kiadások során. A következő lépcsőben a gimnáziumi tantervek és tankönyvek ellenőrző vizsgálatát akarjuk elvégezni. A pedagógusok továbbképzésének javítása az oktatásügy egyik legnagyobb és legrégibb gondja. Sikerült-e e tekintetben valamit előrelépni az utóbbi években? — Úgy véljük, hogy igen — mondta Bodó László. — Uj továbbképzési hálózat és rendszer van kialakulóban. Az új „felállásban” mi tulajdonképpen elvi, tartalmi és metodikai útmutatást adunk. A pedagógusok széles körének tovább képzését a fővárosi és a nemrég létrehozott megyei, valamint megyei jogú városi módszertani kabinetek végzik. Az oktatásügyi vezetők képzésébe pedig bekapcsolódtak a pedagógusképző intézmények is, sőt a marxista esti egyetemeken is sok vezető és beosztott nevelő gyarapítja tudását. — Alapelvünk az önkéntesség, fő törekvésünk, hogy az igények szerint differenciáljunk, s közben komplex továbbképzést biztosítsunk. Ami az önkéntességet illeti: csupán a vezetők, az új tantárgyakat — a honvédelmi ismereteket, a világnézetünk alapjait, stb-t — oktatók és a tanított tárgyhoz képesítéssel nem rendelkezők részére írunk elő kötelező továbbképzést. S természetesen azoknak, akiknek munkájuk alapján javasolják a szakfel 'ügyelők és igazgatók. Egyébként a pedagógusok többsége a megyei módszertani kabinetek által szervezett komplex gyakorlati szemináriumok közül választhat számára „testhezállót”. Ezzel a beszélgetés véget ért. Az intézet vezetői ugyan nem mondották, de az igazsághoz tartozik, hogy az OPI-nak valamennyi, az oktatással és a neveléssel összefüggő eredményünkhöz köze van. Munkájuk tovább mélyülne, hatáskörük növekedne, ha segítőtársat kapnának, s végre megszerveznék az akadémiai pedagógiai kutatóintézetet is. Tóth László (DE VISSZATÉRNÉK Szálloda a mellékutcában A ceglédi Bocskai utca egyik — a többihez hasonló, falusi jellegű — háza fölött hatalmas, kivilágítható cégér: HOTEL. Mi tagadás, kissé nagyképűnek tűnik a dolog: megmosolyogtató. Egy, a többi közé beékelt parasztházra kiírni, hogy HOTEL. Idén, nyár elején nyílt meg. Mondják, hogy amikor az első estén kigyulladt a reklám, a szomszédok nem mosolyogtak, hanem a hasukat fogva hahotáztak. Még azt is mondták, hogy „mi a szösz!” Ez a ceglédi, öniróniának is beillő első megnyilatkozás azonban csak addig tart, míg a vendég be nem lép a kapun. Akkor csodálkozik. Vagy — hogy az érzést pontosan kifejezzük — bámul. Van min. Vörös salakkal leszórt, tágasnak tűnő, tiszta udvar. S szinte az egész fölött szőlőfürtökkel terhelt, árnyas lugas. Benn portásfülke, mélyen hátrafutó, világos folyosó, fürdőszoba, beépített mellék- helyiség és tíz két-, illetve háromágyas szoba. Valamennyi Budapest, Ulánbátor, Becs, Berlin, Tokiói Raszler-tárlat Vácott galmazóinak — elsősorban a Róna Vendéglátó vezetőinek azonban be kellett látniuk: felépítéséhez Cegléd anyagi ereje kevés, állami hozzájárulásra pedig csak az ötödik ötéves tervben számíthatnak. Szállodai hely azonban addig is kellett és kell. Ml sem bizonyítja jobban, mint hogy a Kossuth mellett, a kis, mellékutcai HOTEL is állandóan foglalt, megnyitása óta. Esténként autósor parkol előtte, jórészt külföldiek. Eddig még mindenki elégedett volt vele. Mondták: ha tehetik, ide visz- sza térnek. <d. e.) ,1925. október 7-én születtem Nagymaroson. Tanulmányaimat 1940 és 1944 között a Székesfővárosi Iparrajziskola grafikai szakán, 1947 és 1949 közt az Iparművészeti Főiskola grafikai szakán végeztem. 1949-től 1952-ig aspiran- túrán voltam a leningrádi Képzőművészeti Akadémián. 1953-ban kandidátusi vizsgát tettem és docensként a budapesti Képzőművészeti Főiskolára kerültem, ahol azóta is tanítok. 1954-ben megkaptam a Munkácsy-díj III., 1959-ben és 1966-ban pedig az első fokozatát, 1970-ben érdemes művész címmel tüntettek ki. 1964-től a firenzei akadémia tiszteletbeli tagja vagyok. Jelentősebb tárlatokon rendszeresen kiállítok, főleg sokszorosított grafikával és illusztrációval foglalkozom. önálló kiállításaim: Budapest 1953, 1956, 1959, 1965, Hódmezővásárhely 1958, Ulánbátor 1959, Bécs 1965, Hamburg 1965, Nagymaros 1967, Berlin 1968. Részt vettem Luganó- ban, Sao Paulóban, Carrará- ban, Tokióban és Ljubljanában rendezett biennálékon, szerepeltek munkáim Európa szinte valamennyi országának, valamint Kína, India, Irak, Egyiptom, Brazília és Japán képzőművészeti tárlatain.” Raszler Károly vallja ezt magáról katalógusa előszavában. Ugyanis ma este hat órakor újra szülővidékén, ha nem is Nagymaroson, de ahhoz közel — Vácott nyílik tárlata a városi kiállítóteremben, a volt görögtemplomban. A kiállítást dr. Supka Magdolna művészettörténész nyitja meg. —í— Nemzetközi zenei versmy A budapesti Zeneakadémián megnyílt a 14. Nemzetközi Zenei Verseny, amelyre 25 országból érkeztek versenyzők. Képünkön a nemzetközi zenei esemény részvevőinek egy csoportja (balról jobbra) James Campbell (Kanada), Frank Katalin (Magyarország), Dagobert Koitka (Svájc), és Erdélyi Tamás (Magyarország). délre nezo, ahová szinte egész nap besüt a nap. Modernül, elegánsan berendezve. A vendégnek olyan érzése támad: itt lábujjhegyen kell járni. Hangulatos, családias kis szálloda ez, hotel: hogy a külföldi is megértse. A maga huszonkét fekvőhelyével megkétszerezte Cegléden a szállodai helyek számát. Ez van, és a Kossuth. Az elmúlt hónapokban ugyan nem egészen erről volt szó, hanem egy reprezentatív magasszállóról, húszmillióért. A terv életre hozóinak, szórASSZONYOK A VONATON Éjszakai műszak után A reggeli nap már magasan jár az égen. A Vecsés-kertek- aljai állomásra befut a vonat, indulok vele Monorra. A kocsiban esti hangulat: alvó emberek, közöttük sok a nő. Az egyik ijedten kapja össze a táskáját: — Jaj, elhagytuk Vecsést?! — Majdnem sír: — Most mehetek vissza busszal, a gyerekek be vannak zárva, mikor éjszakás vagyok... Üllőn leszáll. Velem szemben kedves asz- szony ébredezik, felém bólint: — Jó reggelt. Monorra érünk? Minden reggel az első vonattal indulok be, Pestre. Fél négykor kelek, egy hold szorgalmas munkájának gyümölcse — a siker. A IX. KONGRESSZUS HATÁROZATA nagyon egyértelműen fogalmazott: pártunk a szocializmus felépítőiét az egész társadalom ügyének tekinti. Ha az egész társadalom ügye, akkor természetes, hogy joga, sőt kötelessége is minden embernek be-, leszólni a társadalom dolgába, hiszen az ő egyéni sorsáról is szó van. S ha joga van, van-e fóruma? Soha nem volt annyi fóruma a demokratizmusnak, mint ma van. Sokszor egy-egy ember már zaklatásnak veszi, amikor demokratikus jogainak gyakorlására buzdítják. Mert ezt kérik a taggyűlésen, az üzemi, termelési tanácskozásokon,’ várja a javaslatokat és a vé-. leményt a rádió, a sajtó, de véleményt kér az igazgató, az üb-titkár, a KISZ-vezetöség, a népfrontaktíva, és sorolhatnám még a fórumokat — mert az van bőven. De nem ez a döntő. A demokrácia vélemény- nyilvánítást, beleszólást is jelent. De a beleszólás, a véleménynyilvánításnak a feltété-; le az, hogy ismerjem, amiről szó van. És itt még bőven van tennivaló. Lassan már szállóigévé válik, hogy az emberek többet tudnak a világ dolgairól, mint üzemük, munka-; vagy lakóhelyük életéről, gondjairól. A X. kongresszusra kiadott irányelvek — gondolom, nem véletlenül — ismét felhívják a figyelmet: „A jó és gyors tájékoztatás fontos feltétele annak, hogy a dolgozók aktívan részt vegyenek a gazdasági, a politikai, társa-: dalmi életben." Egy kis túlzással azt is mondhatnám: azok a vezetők, akik nem tájékoztatják az üzem, a gyár, a munkahely kollektíváját, bármennyit is beszélnek a demokráciáról, akarva-akaratlanul a demokrácia ellen vétenek. NEM SEGÍT a demokrácia fejlődésének vagy a hitelének az sem, ha meghallgatjuk a véleményt, igent bólintunk rá, igazat adunk, aztán nem teszünk semmit. Ez nem demok- rácia, hanem — engedelmet a kifejezésért — szélhámosság. Kérem, inspirálom, igénylem a véleményt, szinte kicsikarom a másikból, aztán, mert igaza is van és tenni is kéne var lamit — nem történik semmi. Nagyon, de nagyon sokat árt ez, mert az ilyen eljárás a bizalom gyökerét támadja, Bizalom nélkül pedig nem élr hét, nem lélegezhet ez a tár- sadalom. Ott nincs és nem lehet de- mokráciáról szó, ahol csak meghallgatás van, de tett, inr tézkedés az nincs! Az is igaz viszont — és ezt nem mindig érti meg mindenki —, hogy a demokrácia gyakorlásánál is kétkapura megy a játék. A demokrácia nemcsak igent, hanem nemet is jelent. Nem biztos az — de mennyire nem az —, hogy amikor valaki „demokratikus jogait gyakorolja”, akkor mindig a közösség, az ügy érdekében szól. Előfordul, hogy valaki a fórumot meglovagolva akar hangot adni káros, vagy éppen ellenséges nézeteinek, hangulatot teremtve akar törvénytelen, jogtalan előnyt szerezni maga, esetleg szűkebb társasága számára. Ilyenkor a leghatározottabban — éppen a többség demokráciája érdekében — kell nemet mondani, visszautasítani mindazt, amit a demokrácia nevében a demokrácia ellen tesznek. SAJNOS ELŐFORDUL MÉG az is, hogy vannak, akik nem tudnak — vagy nem mernek? — nemet mondani. A pártvezetés, a párt és a szocialista demokrácia szoros kapcsolatban, összefüggésben van egymással. Az irányelvekben olvasható: „A párt elengedhetetlennek tartja a pártdemokrácia és a szocialista demokrácia fejlesztését, ezért egyidejűleg mindkettő növelésére törekszik.” Rajtunk, vezetőkön és veze- tetteken egyaránt, valameny- nyiünkön múlik, hogy az irányelvnek e tétele is mielőbb valósággá, mindennapi gyakorlattá szélesedjen. Papp János akadt olyan is, aki az eddigi demokratikus jogokat is soknak tartva, „óvta” a pártot a liberalizálódástól, szorosabb gyeplőt, katonásabb fegyelmet követelve. Kétségtelen, hogy demokratikusan vezetni egy országot — vagy akár egy üzemet, vállalatot, intézményt is — nehezebb, gyötrelmesebb, mint parancsolólag, diktálva. Az is igaz, hogy vannak olyan em- . berek, akik inkább kétszer megcsinálnak valamit, mint hogy egyszer is véleményt kelljen mondaniuk — felelősséggel. De igaz az is, hogy ahol a demokrácia érvényesül, ott a kimagasló egyéniségek mellett a sok szürke, okos fej is gondolkodhat, szólhat és cselekedhet és a kollektíva AZ ELMÜLT ÉVEKBEN a gazdasági irányítási rendszer bevezetésének eredményei, gondjai, különböző hatásainak taglalása mellett vélhetőleg a szocialista demokrácia volt a legdivatosabb beszédtéma. Folytak erről alkotó viták a párt politikájának talaján széles körben, de találkozott az ember lekicsinylő kéz- legyintéssel is, ha az üzemi vagy a szocialista demokrácia felől érdeklődött. Volt, aki örömmel fogadta a IX. kongresszusnak azt a megállapítását, hogy „az új gazdasági mechanizmus kedvező feltételeket teremt a szocialista demokrácia érvényesüléséhez. .. s ily módon szélesebb teret nyit a pártszervezetek politikai tevékenységének", de „Játék” — kétkapura kertészet termését viszem, „spárgazöldet”. Hogy mi az? A szegfű- és a rózsacsokrok kiegészítője, elmaradhatatlan dísze. Ez nem szezonáru, csak győzzem hordani, vasárnap sincs megállás ... Mikor hazaérek, máris mehetek ki a kertészetbe, csomózni a holnapi szállítmányt. Mellette a háztartás. Este tízre kerülök ágyba, csoda, hogy ilyenkor elalszom? A másik ülésen félrebillent fejű, alvó asszony, táskája nyitva, kilátszik az utazási igazolványa és a pénztárcája. Monor előtt a társai ébresztik. — Jaj, de elaludtam, hosszú az éjszaka, nappal nemigen pihenhetek, építünk... — Az öléből lehull az olvasation újság, összeszedi, bocsánatot kér, sietve leszáll. A monori állomáson két gyerek fut az egyik osszony elé: —Anyu, a nagymama beteg, patikába megyünk orvosságért, nem mentünk iskolába! — De hát miért mind a ketten? — Mert egyikünk vigyázni akart a nagymamára, de neked mind a ketten meg akartuk mondani. .. Szaladjatok előre, aztán gyorsan iskolába! Adjátok ide a receptet, legalább a második óráról ne késsetek! Majd én ellátom a nagymamát. — Anyu, és mikor alszol? — Már aludtam hazafelé és este a vonaton .., Fekete Gizella
