Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-02 / 205. szám
6 19T0. SZEPTEMBER 3., SZERDA Hajósok konferenciája A hajós szakemberek tegnap kezdték meg több napos tanácskozásukat Balatonfü- reden. Témájuk nemcsak a technika iránt érdeklődő ember számára érdekes. Valamennyi változás közvetve vagy közvetlenül befolyásolja mindennapi életünket. Az egyik legfontosabb téma a konténerek, azaz a lezárható szállítószekrények alkalmazása. Azt vizsgálják, hogy mennyire várható elterjedése a belvízi forgalomban, s erre milyen technikai eszközökkel kell felkéÜj kiállító jelentkezett a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kiállítás és vásáron. Neve HUNNI AHIBRID közös vállalkozás. Két és fél esztendeje alakult ez a szervezet, de azóta jelentős fejlődésen ment keresztül. Először a felsőba- bádi húshibrid baromfi szülőpárok és azok naposcsibéinek értékesítésével foglalkoztak. Alapítóik között ott volt a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet is. Azóta sokat fejlődött ez a termelőszövetkezeti közös vállalkozás. Az országosan értékesített naposbaromfi te- nyészállománynak ma már közel 16 százalékát ők adják. A kezdeti sikereken felbuzdulva, hamarosan létrehozták a termelés alapját és biztonságát jelentő törzsállomány tenyésztő telepet is Ócsán. A korszerűtlen technológiát ezen a telepen módosították, s mivel nem volt leszülni. Igen érdekes a folyamhajózás automatizálása körül várható vita. A tengereken már sok olyan vízijármű fut, amelynek működése, irányítása automatikus, előre meghatározott program szerint történik. Nagyító alá kell venni, hogy a mi körülményeink között, az elkövetkező években milyen messze érdemes menni az automatizálásban, s mennyit kell bízni változatlanul az emberre. Köztudott, hogy egv-egy automata apparátus nem fillérekbe kerül. hetőségük építőipari kapacitást igénybe venni, egy új épülettípust alakítottak ki: a HUNNIA univerzális mező- gazdasági épületet. Kísérletük bevált, és azóta már országszerte szívesen vásárolják az új konstrukciót, amely gyorsan összeállítható és olcsón felépíthető. Baromfi mellett szarvasmarha és sertés tartására is alkalmas a modern építőelemekből összeállított mezőgazdasági épület. Amellett tehát, hogy megfelelő minőségű törzsállományt biztosítanak a magyar mezőgazdaságnak, egy korszerű mezőgazdasági épület tervét is kidolgozták. Ezzel nemcsak saját bevételüket növelik, hanem segítséget nyújtanak az amúgyis szűkös építőipari kapacitással küzdő mezőgazdaságnak, segítve a korszerű állattenyésztés feltételeinek megteremtését. Robin Hood a Nagymező utcában A gyermekszinház gazdag premierterve Két bemutatót is terveznek szeptemberben a Bartók Gyermekszínházban. Both Béla, a Nemzeti Színház igazgatója rendezi Jevgenyij Svarc Hókirálynő című kétrészes mesejátékát, amelyet Romhányi József játékos, virtuóz verseléssel dolgozott át magyar színpadra, zenéjét Lendvay Kamilló írta. A premier napja szeptember 20. lesz, és a továbbiakban minden vasárnap játsszák. A másik szeptemberi premier a Robin Hood lesz. A középkori Anglia legendás alakjának kalandjait idéző kétrészes romantikus színjátékot a fiatal Kerényi Imre állítja színpadra, és a címszerepben Kovács István mutatkozik be — szeptember 29-én először. A dg rab zenéjét Aldobolyi Nagy György szerezte. Az évad további részében folytatják a magyar klasszikus sorozatot, és A kőszívű ember fiait, valamint A két koldusdiákot követően januárban műsorra tűzik Móra Ferenc a Rab ember fiai című művét. Ezt követi a kicsinyek részére tervezett premier: a Csipkerózsika — Romhányi József szövegére, Horusitzky Zoltán zenéjével. F urcsán billegve siet fel a lépcsőn, korát és rossz lábát meghazudtoló fürgeséggel. Az arca vörös, kapkodva szedi a levegőt, jobb kezében fehér papírlap lobog. — Anna! — kiáltja már az ajtóból. — Olyan hírt mondok, hogy nem hiszed el. Ma délután vendégünk érkezik. Hiába találgatnád, kicsoda, holnapig sem jutna az eszedbe. — Gondolod? — jelenik meg az asszony ezüstös feje a szoba ajtajában. — Tudom! Biztos vagyok benne — húzkodja magáról a télikabátot. — Ha akarod, meg is esküszöm rá! — Régen nem esküdtél ilyen könnyen! — figyelmezteti a szobából egy dörmögő basszus az asszony csengő hangja helyett. Éppen emeli a kabátot, hogy a fogasra akassza, de a régen hallott hangra lehanyatlik a keze. A nehéz bunda a földre hull, de nem kap utána, inkább belöki a szoba ajtaját, aztán csak áll lecövekelve. — Úristen! Karesz! — bámul a fotelból felemelkedő hatalmas emberre, s ahogy nyújtja felé a kezét, tekintete megakad a markában szorongatott papírlapon. — A táviratban azt írtad... — Brazíliából hosszú az út idáig — öleli a vendég széles mellére. — Néhány órás eltérés, talán megbocsátható... — Meg... persze, hogy meg... — motyogja az örömtől, s úgy ölelik egymást, mintha valamelyikük a síron túlról érkezett volna. — Anna, adj inni valamit — fordul az asz- szonyhoz, amikor végre szóhoz jut. — Harminc év után viszontlátni a régi barátot, nem akármilyen ünnep ... — Nem bizony, — nyújtja feléjük a poharakat az asszony. — De azért csak módjával — inti. — Tudod, a szíved... — Csak nincs valami baj? — áll meg a vendég kezében a pohár. — Á, semmiség — legyint. — TSÍéha rakoncátlankodik, de ebben a korban már... Anna mindig eltúlozza a dolgokat... De most akármit mond: Isten hozott nálunk! Az érkezésedre és az egészségedre, öreg cimbora! — Mindannyiunk egészségére! — koccint a vendég ünnepélyesen, és fenékig issza a barátság poharát. — És most mesélj! Meséljetek! — huppan vissza az öblös fotelbe. — El kell mondanotok, mindent, ami azóta történt, hogy elmentem. A többiekről mit tudtok? — Legalább azt mondd el, hogyan jutottunk az eszedbe? Hogyan találtál ránk? — Aki itthon marad, azt mindig könnyebb megtalálni, mint akinek a hazája a nagyvilág ... — tűnődik a vendég és egy sötét árnyék suhan át homlokán. Ö maga láthatóan nem szívesen emlékezik. — Nekünk sem volt köny- nyebb, mint neked — jegyzi meg csendesen az asszony s feláll, hogy bedugja a konnektorba a kávéfőző csatlakozóját. — Mi lett a mi közös birtokunkkal? — tér ki a vendég a válasz elől. — Az első vagyonközösségből, ahogy akkor, harmincöt éve elneveztük négyen vásárolt gyümölcsösünket? — Ha jól emlékszem, te az apádtól örökölt házrészt adtad el... — Ezer négyszögölre futotta belőle. Laci meg az összeku- porgatott pénzét adta bele ... — Ahogy elmentél, neki sem volt tovább maradása. Párizsba meút, beiratkozott a Sorbonnra __ — Ott él ma is? — A németek kivégezték ... Partizán volt... — És András? — ö maradt legtovább. Aztán, hogy egyre nehezebben boldogultunk, leköltözött ide, a városba. Innen hurcolták el. Valamelyik koncentrációs táborban végeztek vele. — Ketten maradtunk — kong a mély basszus, mint a koporsóra hullott rög. — Hárman — helyesbít Anna, a kávéfőzővel foglalatoskodva. — Persze, bocsáss meg — fordul hozzá a vendég. — De ti mindig úgy együvé tartoztatok. mint az ég és a föld. — Most Brazíliában élsz? — fordít a beszélgetésen. — Tíz éve már. Van egy műteremházam. Kerámiákat ké70 ÉVES Trmrrrrt $ I £ >Gépújdonságok a 67. jubileumi Mezőgazdasági Kiállításon A 70. születésnapját ünneplő Vörös Csillag Traktorgyár hagyományaihoz hfveu a mező- gazdaság gépesítésének fejlődését kívánja bemutatni a jubileumi Mezőgazdasági Kiállítá- •tfnu A magyar mezőgazdaság a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett. Ennek megvalósítását modern, nagyteljesítményű erő- és munkagépek nélkül még elképzelni is lehetetlen. A Vörös Csillag Traktorgyár „DUT- RA” védjegyű gépei a *ejlődő mezőgazdaság igényeit kívánják kielégíteni. A Mezőgazdasági Kiállításon bemutatja azokat az erő- és munkagépeket, amelyek alapját, bázisát kell, hogy jelentsék a mezőgazdasági nagyüzemeknek. A Gazdasági Bizottság határozatának megfelelően bemutatásra kerülnek a D4K-típusú traktorok és a STEYR kooperációval készült változatai, mégpedig úgy, hogy azok sokoldalú felhasználásával ismerkedhetnek meg a szakemberek. A D4K típusú erőgépek konstrukciós kialakítása, korszerű felépítése, súlyelosztása, nagy teljesítménye alkalmassá tette, hogy bátran kimondjuk, ez a géptípus a mező- és erdőgazdaságokban és az iparban egyaránt a jövő erőgépe: A kiállításon látható lesz a korszerű traktor különféle nagyteljesítményű munkagépekkel szerelve. Látható lesz a norvég MUNCK munkaeszközzel, mint nagyüzemi földmunka- gép, amely az öntözéses gazdálkodásnál elengedhetetlen munkagép. Bemutatásra kerül a mező- és erdőgazdaságban oly régóta igényelt stabilizációs útépítő gépsor, amelynek alapgépe a D4K — B típusú traktor. A ,4>UTRA”-traktor gyorskapcsolóval szerelve és a 9,5 tonnás (a Hódgép által gyártott), egytengelyes mezőgazdasági billenőplatós pótkocsival kapcsolva, mint korszerű szállítóeszköz kelt figyelmet. A D4K — B traktor tarlón járva ?,zántó ko- pírberendezéssel szerelve az éjszakai szántásokat segíti, a traktorosok kényelmes munkavégzését jelenti. A Steyr kooperációval készült 110 LE-s változat például a Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyár legújabb remekével, a Lajta ekecsalád legújabb tagjával, az LC 90-es ekével jelenik meg a kiállításon. Bizonyítva, hogy a magyar erő- és mezőgépgyártó vállalatok felkészültek a nagyüzemi gazdaságok igényeinek kielégítésére. A Vörös Csillag Traktorgyár első ízben mutatja be az ízelt erőgépcsalád első tagját, a D-—6500 típusú homlok- $$ ' rakodót. Ez a gép két szempontból is figyelemre méltó. Először azért, v- mert ezzel megkezdődik az ízelt erőgépek gyártása. Ez a típusú traktorként éppúgy, mint más mező- és erdőgazdasági, illetve ipari gépként gazdaságosan használható. Másodszor azért, mert ez a homlokrakodógép olyan erényekkel rendelkezik, amelyek méltán vonják magukra a szakemberek figyelmét. A gép gazdaságosságára jellemző, hogy 1 ms talaj kiemelése kb. két és félszer olcsóbb, mint a hasonló földmunkagépé. A műszaki paraméterei is a világszínvonalon mozognak. Jó terepjáró képessége, korszerű kormányzási adottságai és a többi kedvező tulaj- D—. donsága alkalmassá teszik a gépet nagyüzemi felhasználásra. Speciális munkaeszközei, mint pl. a kőrakóvilla, gyökérszakítóvilla, rönkfogó, egyengetőlap stb. sokoldalú használatát is jelentik a mező- és erdőgazdaságokban és az iparban egyaránt. A kiállításon megjelenő gépek közül külön szeretnénk kiemelni a dömper alvázra szerelt forgórakodó típusok, a FRAK—B1 és FRAK—B2 jelentőségét. Ezek a gépek a mező- és erdőgazdaságok sokoldalú rakodószállító és földmunkagépei. A FRAK-B1 és a FRAK — B2 típusú gépek jó tulajdonságai közül meg kell említeni, hogy gyorsak (34 km/óra sebességgel közlekedik) sokoldalúan felhasználhatók, (jelenleg 14-féle munkaeszköze van, és ez a szám az elkövetkezendő időkben harminötre emelkedik), nagy teljesítményűek, (pl. 30 — 40 tonna/óra rakható ömlesztett anyagokból tartós üzemelés esetén), és nem utolsósorban említendő alacsony üzemeltetési költségük (éves átlagban 50 — 50 Ft/óra). ; A FRAK—B2 típus, mint fejlesztett változat, igen kedvezően használható az erdőgazdaságokban, nagyobb teljesítményt igénylő vagonkirakodásnál és egyéb hasonló területen. A gép oldalstabilitását növelték azáltal, hogy a mellső féltengelyeket kitámaszthatóvá tették. A FRAK —B2 névleges emelőképessége pótgémmel 800 kp. Gémemelési ideje kb. 5 sec. A forgórakodó munkaeszközeinek fejlesztése is folyamatban van. A kiállításon látható, hogy ezek a munkaeszközök a mező- és erdőgazdaságok rakodási problémáinak megoldását segítik: a kazalozóvilla széna-, szalma- és silótakarmány stb. kazlazására és rakodására alkalmas. A gumósterményrakodó, a szervestrágya markoló, a mezőgazdasági munkák könnyítését célozza. Ontözőcsatornák karbantartására alkalmas az iszapolókanál, a rézsűkasza Erdőgazdaságok gondjait kívánja csökkenteni a fatéri rakodó, az új típusú rönkmarkoló. Ha e Jc tulajdonságok mellett megemlítjük, hogy ezek a gépek távirányítóval láthatók el, akkor azt mondhatjuk, hogy a Vörös Csillag Traktorgyár hagyományaihoz méltón jelent meg a magyar mezőgazdaság nagy seregszemléjén, a 67. jubileumi Mező- gazdasági Kiállításon. Tekintse meg kiállításunkat. Várja önt a 70 éves Vörös Csillag Traktorgyár kollektívája. <x) 3500 típusú forgórakodó, öntözőcsatornakarbantartó rézsűkaszával felszerelve. Először csirke, aztán épület A HUNNIAHIBRID a vásáron Valami mindig közbejött szítünk, tálakat, vázákat, faliképeket. Keresett cikk oda- kinn. Nincs okom panaszra. És nektek? Várj csak---- — áll fe l a vendég. — Buta kérdés volt. Csak körül kell nézni: festmények mindenütt. Teljesült a vágyad. Mondd, megbecsülnek? Keresik a képeid? — kérdezi, miközben lassan, meg-megállva a képele előtt, körüljárja a tágas szobát. — Nem vagyok festő — mondja nagyon csendesen. — Most ugratsz? — lép hozzá a vendég és a vállára teszi a kezét. — Nem, Karesz, — néz fel rá. — Miért tenném? — És a képek? — Hobby. Amióta nyugdíjban vagyok, ráérek. Néha lejárok a városka képzőművészeti szakkörébe. Valamivel agyon kell csapni az időt. — Én meg azt hittem, hogy az apád nyomdokába léptél... — Az embernek nem minden sikerül úgy, ahogyan eltervezi... — Nem. De ha nagyon akarja... — Mindig közbejött valami — teszi le az asszony a kávéval teli csészéket az asztalra. — A háború után is? — Leköltöztünk a városba. Hat gyerekkel nagyon nehéz volt az élet odafenn, a hegyen. Hallgatnak egy sort. A csend mélyén valahol feloldatlan feszültség rejtőzik. — Finom ez a kávé — oldja a vendég az asszonynak szánt bókkal. — Akad azért itthon finomabb dolog is — húzza ki magát, feláll, s közben odaszól az asszonynak. — Lemegyek a pincébe. — Majd a vendéghez fordul: — Bocsáss meg egy pillanatra — és jókedvűen rákacsint: — Nem bánod meg... Amikor elhal fájó lábának erőteljesebb dobogása, a vendék hosszan, kutatóan az asz- szonyra néz. — Mesélj', Anna — kéri csendesen. — Sándor ma is olyan szótlan, mint régen volt. — Nincs nála jobb ember — dicséri az asszony a férjét, hogy ne kelljen azonnal válaszolnia. — Tudom, Anna, tudom. Sándor nemcsak jó ember, de nagyon tehetséges is. Nagy művész lehetett volna odakinn, ha akkor velem jöttök... — Biztosan... — néz ki az ablakon az asszony. — Ha én csak fele olyan tehetséges lettem volna, mint ő... — nem fejezi be a mondatot. — Tudod, hogy a gyerekek miatt nem mehettünk volna. És Sándor nem is akart... — És itthon? Miért nem próbálta meg? Az asszony csak sokára válaszol. — Több mint egy évig bujkált a háború alatt. El akarták vinni katonának. Három behívót is kapott. Ott, fenn a hegyen, könnyebb volt meglapulni. Élni akart, hogy felnevelhesse a gyerekeit. Egyszer rálőttek. Törött lábbal hurcolták le a városba. Két nyilas suhanc. — Megúszta? — Emlékszel még a kis Szabóra? — Aki vöröskatona volt? — Igen. Sándor hónapokig bujtatta. De akkor már másfelé rejtőzött. Volt egy kis partizáncsapata. Véletlenül beléjük botlott a város előtt. Ez volt Sándor szerencséje. — És aztán? — Szabó polgármester lett a háború után. Sándort pedig kinevezte rendőrkapitánynak. — Sándor elfogadta? — Azt mondta nekem: rend és nyugalom kell. Biztonság az új élet elkezdéséhez. Hogy valóra válhassanak az álmaink. — És később? — A törött lába soha nem jött rendbe egészen. Két év után leszerelt. — Még mindig hozzákezdhetett volna. — Szeretett volna, de rábízták a szövetkezet szervezését. Ki másra bízhatták volna ... — Csak nem tudtak a mi kis közösségünkről? — Említettem már, hogy Szabó nálunk bujkált. Hosz- szúak voltak a pincében töltött éjszakák. — Értem... — Aztán tanácselnök lett, majd párttitkár... — Szóval valami mindig közbejött. — Ismered Sándort, ha csinál valamit, azt teljes szívvel teszi... — Kár. Nagy kár, hogy így elpazarolta az életét. — Ezt tőle kérdezd — csendesül az asszony szava, mert odakint már szaporán kopog a fájós láb. A vendég feláll, s újra sétálni kezd a képek előtt — Tíz éve őrizgetem — lép a szobába Sándor egy pókhálós, sötét üveggel. — Adj poharakat. Anna! S nem szól többet addig, míg ki nem tölti a sűrű, aranysárga italt. — Te, csak egy kortyot, Sándorom — figyelmezteti kedvesen az asszony, és közelebb húzódik hozzá. — Egészségünkre! — emeli magasra poharát a vendég. — És az álmainkra! — Belekóstol, csettint: — Olyan ez, mint volt a mi muskotályunk! — Csak olyan? Tévedsz, Karesz! Az! Ott fenn, a hegyen, ötszáz négyszögöl még ma is az enyém! — Tehát valami a régi álmokból mégiscsak megmaradt. Sándor, nem törődve az asz- szonyi intelemmel, fenékig isz- sza poharát. — Ezt most miért mondtad, Karesz? — lép a vendég mellé. — Kimondom, ha megharagszol is: eltékozoltad az életed! Nagy festő lehettél volna... Az asszony a kemény igazság hallatára a szája elé kapja a kezét. Csitítani szeretné a férfiakat, védeni Sándort, és nem megbántani Kareszt, de nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Idegesítő csend telepszik a kis szobára. Mint harang csendül a pohár, amikor Sándor a márványlapú asztalra teszi. — Lehet... — minden meglehet — mormolja inkább csak magának, aztán felcsattan. — Azért mégsem tékozoltam el az életem! Hat gyerekünk van! Mind a hat diplomás ember. Három közülük két diplomát is szerzett. — Bocsáss meg, Sándor, de nem így gondoltam. És nem akartalak megbántani. — Nem bántottál meg, és én sem szeretnélek megbántani. Csak éppen kimondom: te is, én is másban láttuk az élet értelmét. — Jó, elismerem. Csakhogy te magaddal soha nem törődtél! — Nem? Hát mit gondolsz, kinek az életét fényesítette be az ilyen hat gyerek? Embert neveltem belőlük. Talpig embert. Ez talán kevés? Akkor még csak annyit teszek hozzá: mind a hat gyerek a nyomunkba lépett. Kommunisták valamennyien. Lehet, hogy te, aki évtizedek óta egy más világban élsz, nem érzed ennek a nagyszerűségét, de én csak annyit mondhatok: ha újra kezdhetném, akkor sem tennék másként! S hogy a vendégnek ne kelljen válaszolnia, újra színültig tölti a poharát. Prukner Pál Szokatlan bosszú Szokatlan bosszút állt az amerikai Eastern Airlines légitársaságon, kedvenc kutyájának pusztulása miatt egy Villiam Brown nevű, 38 éves férfi. A kutyát, amely egy repülőtéri tranzitban múlt ki, gazdája szerint a repülőgép rossz szellőzése következtében érte el a végzet. Brown kártérítést követelt a légitársaságtól, miután követelését nem teljesítették, szerzett valahonnan egy baltát és 18 helyen lyukat ütött egy Boeing—727- es hasába, őrizetbe vették, g minden bizonnyal most ő fog fizetni.
