Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

1970. SZEPTEMBER 16., SZERDA

r EST

#I£C V

írlap

Vezetőségvá lasztások

NŐK A VEZETÉSBEN

A ceglédi Cipőipari Vállalatnál — itt készül a boltokban kapható minden nyolcadik pár gyermekcipő — csaknem háromszázan dolgoznak, köztük 191 nő. Ezért a 43 párttagot számláló alapszervezet öttagú vezetőségébe három asszonyt választott. Hogyan képviselik és vezetik a nők a nőket? — ezt kérdeztük meg Varga Ferencné párt- titkártól, Nagy Istvánná és Kiss József né vezetőségi tagoktól.

Nagyobb bizalom

— A női vezetőkhöz bizalmasabbak az asszonyok. A családi élettől kezdve sok-sok problémával hozzánk fordulnak. A férj és a feleség ki- békítése: pártmunka! Így gondolkozunk: ha valaki hozzánk fordul, akkor meg kell hallgatnunk és segítenünk kell.

— Nagyon jó a nőkkel együtt dolgozni. Az otthoni »műszak” ellenére lelkesek, áldozatkészek. Mégis, fokozzuk a nők körében a politikai felvilágosító munkát. Az asszonyok, a lányok részt vesznek a politikai oktatásban, de aktivitásuk növelhető.

— A nők társadalmi, politikai érdeklődése csak közepes. Hallom, ahogy egymás között a vezetőségválasztásról, a repülőgépek elrablásáról, a tévében látott filmről, a piaci drágaságról beszélnek — de nem elég tájékozottak.

— Erősödött a nők belpolitikai érdeklődése, példaként csak az árvízi szolidaritást, vagy a nemzeti jövedelem egyszázalékos emeléséhez való hozzájárulásukat emelem ki... Sokat vitatkoznak az életszínvonalról: több olcsó árut, s nagyobb választékot kémek.

Büszkék az egységre

— Nem volt gondtalan az elmúlt két év pártélete: az alapszervezet nem támaszkodhatott a pártcsoportokra, azokban nem folyt rendszeres munka. A pártépítéssel sem vagyunk elégedettek: van olyan üzemrészünk, ahol egyetlen párttag sem dolgozik. A mi munkánkon múlik, hogy a legjobb szakszervezeti, KISZ-aktivisták a sorainkba lépjenek.

— Javult a dolgozók köz- gazdasági szemlélete. Négy évvel ezelőtt még egymillió

200 ezer forintos veszteség állt mérlegünkben, tavaly 43 napnak megfelelő bért fizettünk ki nyereségként. A rossz légkör helyett a kiegyensúlyozott, egyenletes termelés a jellemző ma vállalatunkra. A mozgósításban és a példamutatásban a párttagok élenjártak.

— A gazdasági és a pártvezetők között jó az összhang: Félévenként az igazgató a pártvezetőség előtt számot ad munkájáról. A tervek is a pártvezetőség elé kerülnek, taggyűlésről taggyűlésre megbeszéljük a gondokat és a bajokat.

— Kezdeményeznek a kommunisták, vállaltuk például a dolgozók felkészítését az új gépeken való munkára. Az egyik üzemrészbein rossz volt a munkamorál. A pártszervezet brigádvizsgálatot tartott, taggyűlésen tárgyalta meg a problémát, határozatot hoztunk, s végül is jó eredményt értünk el.

— Büszkék vagyunk az

alapszervezet egységére. Régebben elég sok intrika volt közösségünkben. A személyi torzsalkodásokat elvi alapon rendéztük. Névre szólóan bíráltunk.

A jövő feladatai

— Megtárgyaltuk a kongresszus irányelveinek nőkre vonatkozó gondolatait. Nálunk is sok még a teendő: vállalatunknál kevés női vezető dolgozik. Beiskolázással szeretnénk a lányokat, asszonyokat bekapcsolni a termelés irányításába. Bár bérkülönbség férfi- és női dolgozó között nincs, a pártszervezetnek még sokat kell tennie az egyenjogúság gyakorlati érvényesítéséért. Az új pártvezetőségben nőfelelős is tevékenykedik. Tőle is várjuk, hogy eljuttassa a vezetéshez az asszonyok gondjait, problémáit. Ügy hisszük, az elmondottak igazolják bizakodásunkat: sikerül előbbrelépnünk.

F. P.

VIKENDH AZT ARL AT

Lassan véget ér a nyaralási idény, az ÉRDÉRT szentendrei víkendház-kiállításán mégsem csökken a forgalom: vasárnaponként például 100—120 kíváncsi látogatót vonzanak ide a tetszetős faházikók. A TÜZÉP-telepről most is naponta több „liázrakomány” indul gépkocsikon a vevők telkeire. A víkend- házlárlat télen is nyitott kapuval várja az érdeklődőket.

Foto: Gábor

DUNAÚJVÁROS

Az ország legmagasabb üzemi csarnoka

A Dunai Vasműben 1,1 milliárd forintos költséggel épül az ország első folyamatos acélöntőműve, amelynek berendezéseit a szovjet ipar gyártja és szállítja. A 43,4 méter magas öntőcsamok lesz az ország legmagasabb üzemi csarnoka. A 26. Építőipari Vállalat, valamint a Ganz- MÄVAG szakemberei az év végéig 300 millió forint értékű munkát végeznek el. Az 1. sz. öntőgépet 1972. első felében helyezik üzembe. >

SZEDIK A JONATÁNT

Szabolcs—Szatmár megyében megkezdték a vérvörösre színeződött, fűszeres illatú, kellemes aromájú jonatánalma szedését. A világszerte ke resett gyümölcs szinte futószalagon jut a fákról, illetve a szedőgépektől az automatikus osztályozó, csomagoló berendezésekig. Egy része mindjárt szállítóeszközökre kerül: útba indultak az első, még kisebb tételű exportszállítmányok. Az elmúlt évihez viszonyítva tovább javultak a tárolási lehetőségek is. A termelőüzemek és a kereskedelmi szervek az idén már együttesen mintegy hatezer vagon almát tárolhatnak hűtőházakban.

kongresszusi versenyben

Az időjárás meg az ember

Gcsztcnyecsemctc- kertck

Az ország egyik legnagyobb - Kőszegtől Bozsókig húzódó — szelídgesztenyése található Kőszeghegyalján A több száz holdas gesztenyésben gyakoriak. ;a -.400—500 éves faóriások is. .Á videft 6i3usT3h®eI5szö- vetkezete egyesült a hasznosításukra. A legszebb formájú, törzsű, koronájú és a legtöbb termést adó fákat törzskönyvezik. Ezekről szaporítják majd az értékes fákat. Az egyébként szántóföldi termésre alkalmatlan területeiken ugyanis mintegy ötszáz hold új szelídgeszitenyést számítanak telepíteni. A csemetekerteket és a szaporítótelepet már ki is alakították. A telepítéssel együtt a meglevő gesztenyéseket is felújítják.

A Soroksári Állami Gazdaságban, ha nem is átkozódnak az emberek: a legjobb akarattal sem lehet rájuk fogni, hogy jókedvűen dicsérnék az időjárást. Jó egynéhányszor leszedték róla a keresztvizet, annyi kárt, bajt okozott már az idén. A folytonos eső jéggel járt, az elverte az almást és a szőlőt, előbbit eddig csak exportra szállították, ebben az évben erről le kell mondaniuk. Késett a betakarítás is, a ga bona nedves volt, vágni nem lehetett, de még rosszabb hogy a sűrű esőzés miatt í kertészetben most is bakáig érő vízben dolgoznak.

Vállalás szükségből

Ilyen körülmények között módosítani kellett a 12 szocialista brigád eredeti — a kongresszus tiszteletére tett — vállalásait. „A mennyiségi teljesítésekről, amit az időjárás okozta károk lehetetlenné tettek — át kellett állni a minő ségiekre.” Ez így nagyon hivatalosan hangzik. Mit jelent a napi munkában?

Rudolf Ferenc, a gazdaság KISZ-csúcsvezetőségénak titkára:

— Az 1730 emberből, akik az alkalmi munkát vállalókkal együtt nálunk dolgoznak, 176-an tagjai a szocialista brigádoknak. Jól jön nekünk most ez az erő. Tíz éve nem volt ilyen rossz időnk. Csaik a brigádok segítségére számíthatunk. Meg is tesznek min dent. Elsősorban a betakart tás határidőre való elvégzése érdekében. Természetesen, a napi munkában ez azt jelenti, hogy jóval többet dolgoznak 8 óránál.

Eves nyereségtervük 10 millió forint. A tavalyi csak 5 millió volt. A gabona betakarításának határideje augusztus vége volt, ezt teljesítették. De hátra van még a szőlő le- szüretelése, legkésőbb október végéig, és a kukorica leszedése: október közepéig. Ha bármelyik időpontot nem tudják betartani: milliós veszteségekkel számolhatnak. A kongresszusi verseny f eltételei most úgy módosultak: ne növeljék a kár nagyságát a késlekedéssel, hanem minőségi munkával inkább igyekezzenek csökkenteni. A minőségi munkához gépek kellenek, hogy például

vadrózsából oltani, nevelni a nemes rózsát, az a valami.

Benn, a nappaliban a háziasszony feketét tett elém. Hűséges, tapintatosan igazodó élettárs, aki már régesrég nem a saját életét éli — gondoltam magamban.

— Hát kezdjük, fiatalember — szólt az öregúr és a felesége észrevétlenül visszavonult.

— Életem legnagyobb ballépése, hogy vasúti mérnök lettem — kezdi komolyan és én már-már hiszem, amit mond.

— 1907-ben végeztem az egyetemet. Nem sok választásom volt. A vasútnál felvettek, s akkor még nem sejtettem, hogy egy életre láncol magához a masina, a mozdony.

Elmosolyodik, s ettől arca egy huncut kamaszéra emlékeztet.

— Nemrégen kaptam meg az aranydiplomát. Nemrégen ültük feleségemmel az aranylakodalmunkat. Azt hiszem, ő nem állítana ki aranydiplomát az életünkről, illetve az én életemről. Bizony, a vonat sok időt elrabolt...

Minden átmenet nélkül hozzáteszi:

— Szépapám is álláshalmozó volt. Tanító, nótárius és gazdatiszt, őutána 150 évig tanítottak az őseim abban a kis Heves megyei faluban, ahol születtem, Boldogon. Az Öcsém nemrégen ment nyugdíjba, onnét, mint tanító. Az első eretnek a családban én voltam. De azért hasznát vettem a vasútnál is annak, amit otthon láttam. Apámtól és nagyapámtól lestem el a szép szó varázsát. Most is így tanítok, élőszóval, könyvek nélkül. Nézze, ezekkel a rajzokkal

magyarázok, ezek az én segédeszközeim — mutatja a Dieselmozdony skicceit.

Negyvenegyben kerültem

Szolnokról Miskolcra. Akkor műszaki osztályvezető lettem. A front után azt mondták, hogy érdemeimre való tekintettel kineveznek ide igazgató- helyettesnek. Valaki, már nem emlékszem, hogy kicsoda, azt is mondta még: azért, mert hű voltam és nem mentem nyugatra Akkor én ezt sehogysem értettem. Miért érdem az, ha valaki nem követ el bűnt, nem hagyja el hazáját. Az természetes, hogy a gyilkost elítélik, azzal már viszont nem henceghet az ember, ha még életében egyszer sem gyilkolt. Nem állhat ki az utca sarkára fél téglával verni a mellét, hogy emberek, ide figyeljenek: én még senkit sem gyilkoltam meg, tessék engem tisztelni. Nem tisztelnék, éppenséggel bolondnak néznék, tartanák. Miért erény hát, ha az ember nem hagyja el hazáját? Szerintem az volt az érdem, és azt kellett volna annak az embernek is mondania, hogy dolgoztam, hogy szerettem a munkámat, a vasutat, hogy ...

— És a partizánok? — kérdezek rá az öregúrra.

— Erről is tud? — kérdez vissza. Azután:

— Kérem, engem úri embernek tartottak a vezetőim, a város vezetői, és utólag is azt mondom, joggal. Az én karrierem sima volt. Munkámat' mindig elismerték, mindig időben előléptettek, természetesen bíztak is bennem. De én úgy képzeltem, hogy egy úriember minden fenntartás nélkül (úgy mondta az öregúr, hogy: minden disztinkció nélkül) segít az embereken. Akkor néhány ember bajba jutott és hozzám fordult. Az Avas alatt volt egy pincém, ott bújtak meg vagy tízen, húszán. Másokat az orosz rádió adása érdekelt. Akkor már csak nálunk volt villamosáram az egész Miskolcon. Jó szívvel elmondtam nekik, mit beszélnek az oroszok, magyarul, később, hogy megbátorodtam, fel is jegyeztem és hogy ne kelljen annyit beszélnem, átadtam nekik a papírt.

— Így történt — néz rám kissé fátyolos szemével. Látom, fáradt már. Magamban fogalmazom a bocsánatkérést. Felállók. Közben ismét megjelenik a rokokójelenségj Most a szemeké a szó, azok a fátyolos szemek beszélgetnek.! Nem értek semmit, számukra most talán itt sem vagyok, i

Az asszony tekintetével ebéd-t re invitálhatta Károly bácsit,! mert az hangosan kijelentet-i te: i

— Még nem vagyok éhes. i

Akaratlanul is figyelem

őket, mennyi rokonvonás, kö-i zös mozdulat, összeszokott-i ság. i

— Akkor hát maradjon

még, fiam — szól az asszony, és most már ő is leül a férje mellé. Most ő beszél és a sza-i vaiból érzem, milyen finom humor, naív derű az egész lé- nye. Kedvesen csobog a hang-i ja, operákról, befőttekről, betegségről, unokáról, mígnem... i

— Tudja, a front alatt volt egy afférom az oroszokkal.

Egy kissé meglepődhettem a váratlan fordulattól, mert ■nevetve folytatta tovább: i

— Itt volt a lakásunkban a postaközpontjuk. A férjemet nagyon szerették, ők tudják miért — mondja egy pici éli celődéssel.

— Igenám, de a mi kis unokánk éppen akkor volt négyéves, kamasz és csintalan. Történt, hogy egy alkalommal nagyon felbosszantott és éppen a fenekére akartam legyinteni, amikor az egyik fiatal tiszt azt mondta, hogy így mamuska, úgy mamuska és a gyermeket már el is szöktette a kezemből. Az a tak-i nyos meg az udvarról neve-i tett bé rám. Nahát, én két napig nem beszéltem ezzel az emberrel. Később is csak azért, mert bocsánatot kért Kérem, higgye el, ezek elrontották a gyerekeket és úgy elkényeztették őket Nem tu-i dóm, milyen generációt nevelnek odahaza, ezekben a pedagógiai eszközökben én nemigen bízom... - i

Délutár visszamentem az igazgatóságra és ott a vázába állított szép rózsákra mutatva mondták, hogy ma hozta Karcsi bácsi. Mindennap felkeresi a kollégákat, nem tud nélkülük, a vasút, a munka nélkül élni.

Amikor e kis kitérőt megtettem és elindultam Miskolc utcáin, eredeti célom, a szerkesztőség feli, arra gondoltam: mennyire megkopnak az álmok. És mégis mennyivel gazdagabb a valóság. Gyermekkoromban sohasem tudtam végérvényesen eldönteni, pilóta leszek-e hát, vagy mozdonyvezető. Mert Karcsi bácsi, magas szinten ugyan, de mégiscsak a mozdonyokat vezette 50 évig. Én bevallom, álmaim hőse egy kissé modernebb és délcegebb volt, mint ő. Azonban hiába kor, antik szoba és talán sok mindenben régi felfogás, egyben legyőzhetetlenül modern az öregúr. Az élet, a munka sze- retetében. És hogy akkor úgy éreztem, sikerült életének titkát megfejtenem, talán senki Sem haragudott, ha örömömben ennek az életnek a titkát elkiabáltam.

A szerkesztőségben is rózsák virítottak, illatoztak a vázákban. 1

És most sem az igazgatóságon, sem a szerkesztőségi szobában nem illatoznak már Karcsi bácsi rózsái, nincs, aki vigye és az sincs, akinek valaha vitték.

Hazafelé, a kocsiban kis- unokám az ölembe ült és mutatta a kezét és mondotta, hogy ez a jobbik keze. Azután örömmel közölte, hogy elhagytunk az autónkkal egy lovas kocsit és egy kismadarat, valamint egy biciklit.

— Brávó, jaj, de örülök — mondottam neki, s' közben azon morfondíroztam, hogy mennyit ér egy élet. Négyéves korban megtanuljuk, hogy ez a jobb kezem, később, ha érdeklődő szelleműek vagyunk, a relativitás elméletét — és azután vége.

De mennyi rózsa van közte. Ezért megéri.

Következő számunkban: Gödöllő

a szállítást zavartalanul, és időben lebonyolíthassák. A gépjavítóműhelyben dolgozókon múlik a nyereségterv teljesítése: 70 százalékban. A gépesítési fok a gazdaságban ugyanis éppen 70 százalékos.

Vállalás önként

A gépjavító műhelyben dolgozik az egyetlen ifjúsági brigád. Tizennégyen vannak. A terhek nagy része most éppen az ő vállukra nehezedik. Átlag életkoruk 24 év. És átlagban két éve dolgoznak itt. És átlagban 2000 forintot keresnek. Persze, ilyenkor többet: nagy a hajtás, reggeltől estig dolgoznak, ha rossz gépet hoznak be, elfelejtenek ebédelni, s aki másnap szabadságra ment volna. elhalasztja utazását egy nappal. Esztergályosok, lakatosok, autó-motor, gépszerelők, elektroműszerészek: szakmunkások. A KISZ-titkár és az idősebb kollégák szerint is: jó szakemberek. Értik a mesterségüket, és szeretnek dolgozni, így jellemzik őket tömören.

Verpeléti Károly 24 éves autószerelőt, a brigád vezetőjét akaratom ellenére sikerül zavarba hoznom a kérdéssel: miért vállalják a plusz munkát, sokszor az éjszakázást is?

— Azért — válaszolja rövid gondolkodási idő után, mert nem lehet másként. A gépek, a teherautók, a traktorok nem állhatnak. Csináljuk, mert vállaltuk. Tudjuk, mi múlik rajtunk, ezt mindenki belátta. (Egy gép egyórai állásideje 50, 60 forintba kerül.) A szavazás egyhangú volt. Nem azért alakultunk két éve ifjúsági brigáddá, hogy neve legyen a gyereknek. Hanem, hogy csináljunk is valamit.

— Természetes, hogy ráverünk, ha kell — veszi át a szót Soós Mihály, a brigád kultúrfelelőse. Ezzel segítünk, meg a magunk becsülete is így kívánja. Lássák az öregek — már elnézést —, hogy mi is érünk valamennyit...

Tettekkel bizonyítják. Már teljesített vállalásaik közt szerepel az anyagfelhasználás öt- százalékos csökkentése, a máskor talán MÉH-telepre kerülő, de a Törekvés ifjúsági brigád tagjainak munkája nyomám most még alaposan „megrepa- rált”, felújított alkatrészek beépítésével, új berendezések, például, szőlőnyíró, szállító, billenő kocsi — szerelése. Persze, más összetevői is vannak a jó munkának, bármilyen pofon egyszerűnek hangzik: de például a munkavédelmi előírások betartása. Ebben az esetben, ennél a brigádnál ez, nem az a jól fésült szólam, amit „illik” beírni a vállalások közé. önmaguk és egymás védelmére munkavédelmi őrhálózatot létesítettek, ami any- nyit jelent, hogy kéthetenként más munkavédelmi ügyeletes ellenőrzi a munkaterületet, a gépeket, az elírások betartását, a munkanap minden órájában. Szól, figyelmeztet, elhárít Nem is volt idén egyetlen baleset sem.

Vállalás tanulásra

A gazdaság munkaügyi adatai között van egy meglehetősen elszomorító is. Az állandó dolgozók 60 százalékának nincs meg a 8 általános iskolája. A 176 szocialista brigádtagból 60-an vállalták, hogy ősztől, munka után beülnek az iskolapadba. Az ifjúsági brigád tagjai közül öten középiskolába: technikumba jelentkeztek, a többiek már másod-, vagy harmadévesek estin. Mindemellett még arra is jut idejük, hogy az állami gazdaság lakótelepének gyerekeit szép, korszerű játszótérhez juttassák. Társadalmi munkában építik, november 7-én szeretnék átadni.

Varga Vera