Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

1970. SZEPTEMBER 16., SZERDA r EST #I£C V írlap Vezetőségvá lasztások NŐK A VEZETÉSBEN A ceglédi Cipőipari Válla­latnál — itt készül a boltok­ban kapható minden nyolca­dik pár gyermekcipő — csak­nem háromszázan dolgoznak, köztük 191 nő. Ezért a 43 párttagot számláló alapszerve­zet öttagú vezetőségébe há­rom asszonyt választott. Ho­gyan képviselik és vezetik a nők a nőket? — ezt kérdez­tük meg Varga Ferencné párt- titkártól, Nagy Istvánná és Kiss József né vezetőségi ta­goktól. Nagyobb bizalom — A női vezetőkhöz bizal­masabbak az asszonyok. A csa­ládi élettől kezdve sok-sok problémával hozzánk fordul­nak. A férj és a feleség ki- békítése: pártmunka! Így gon­dolkozunk: ha valaki hozzánk fordul, akkor meg kell hall­gatnunk és segítenünk kell. — Nagyon jó a nőkkel együtt dolgozni. Az otthoni »műszak” ellenére lelkesek, áldozatkészek. Mégis, fokoz­zuk a nők körében a politi­kai felvilágosító munkát. Az asszonyok, a lányok részt vesz­nek a politikai oktatásban, de aktivitásuk növelhető. — A nők társadalmi, poli­tikai érdeklődése csak köze­pes. Hallom, ahogy egymás között a vezetőségválasztásról, a repülőgépek elrablásáról, a tévében látott filmről, a piaci drágaságról beszélnek — de nem elég tájékozottak. — Erősödött a nők belpoli­tikai érdeklődése, példaként csak az árvízi szolidaritást, vagy a nemzeti jövedelem egy­százalékos emeléséhez való hozzájárulásukat emelem ki... Sokat vitatkoznak az életszín­vonalról: több olcsó árut, s nagyobb választékot kémek. Büszkék az egységre — Nem volt gondtalan az elmúlt két év pártélete: az alapszervezet nem támasz­kodhatott a pártcsoportokra, azokban nem folyt rendszeres munka. A pártépítéssel sem vagyunk elégedettek: van olyan üzemrészünk, ahol egyetlen párttag sem dolgo­zik. A mi munkánkon múlik, hogy a legjobb szakszervezeti, KISZ-aktivisták a sorainkba lépjenek. — Javult a dolgozók köz- gazdasági szemlélete. Négy évvel ezelőtt még egymillió 200 ezer forintos veszteség állt mérlegünkben, tavaly 43 napnak megfelelő bért fizet­tünk ki nyereségként. A rossz légkör helyett a kiegyensúlyo­zott, egyenletes termelés a jellemző ma vállalatunkra. A mozgósításban és a példamu­tatásban a párttagok élenjár­tak. — A gazdasági és a pártve­zetők között jó az összhang: Félévenként az igazgató a pártvezetőség előtt számot ad munkájáról. A tervek is a pártvezetőség elé kerülnek, taggyűlésről taggyűlésre meg­beszéljük a gondokat és a ba­jokat. — Kezdeményeznek a kom­munisták, vállaltuk például a dolgozók felkészítését az új gépeken való munkára. Az egyik üzemrészbein rossz volt a munkamorál. A pártszerve­zet brigádvizsgálatot tartott, taggyűlésen tárgyalta meg a problémát, határozatot hoz­tunk, s végül is jó eredményt értünk el. — Büszkék vagyunk az alapszervezet egységére. Ré­gebben elég sok intrika volt közösségünkben. A személyi torzsalkodásokat elvi alapon rendéztük. Névre szólóan bí­ráltunk. A jövő feladatai — Megtárgyaltuk a kong­resszus irányelveinek nőkre vonatkozó gondolatait. Ná­lunk is sok még a teendő: vállalatunknál kevés női ve­zető dolgozik. Beiskolázással szeretnénk a lányokat, asszo­nyokat bekapcsolni a terme­lés irányításába. Bár bérkü­lönbség férfi- és női dolgozó között nincs, a pártszervezet­nek még sokat kell tennie az egyenjogúság gyakorlati érvé­nyesítéséért. Az új pártveze­tőségben nőfelelős is tevé­kenykedik. Tőle is várjuk, hogy eljuttassa a vezetéshez az asszonyok gondjait, problé­máit. Ügy hisszük, az elmon­dottak igazolják bizakodásun­kat: sikerül előbbrelépnünk. F. P. VIKENDH AZT ARL AT Lassan véget ér a nyaralási idény, az ÉRDÉRT szentend­rei víkendház-kiállításán mégsem csökken a forgalom: vasár­naponként például 100—120 kíváncsi látogatót vonzanak ide a tetszetős faházikók. A TÜZÉP-telepről most is naponta több „liázrakomány” indul gépkocsikon a vevők telkeire. A víkend- házlárlat télen is nyitott kapuval várja az érdeklődőket. Foto: Gábor DUNAÚJVÁROS Az ország legmagasabb üzemi csarnoka A Dunai Vasműben 1,1 mil­liárd forintos költséggel épül az ország első folyamatos acélöntőműve, amelynek be­rendezéseit a szovjet ipar gyártja és szállítja. A 43,4 méter magas öntőcsamok lesz az ország legmagasabb üzemi csarnoka. A 26. Építőipari Vállalat, valamint a Ganz- MÄVAG szakemberei az év végéig 300 millió forint érté­kű munkát végeznek el. Az 1. sz. öntőgépet 1972. első felé­ben helyezik üzembe. > SZEDIK A JONATÁNT Szabolcs—Szatmár megyé­ben megkezdték a vérvörösre színeződött, fűszeres illatú, kellemes aromájú jonatánal­ma szedését. A világszerte ke resett gyümölcs szinte futósza­lagon jut a fákról, illetve a szedőgépektől az automatikus osztályozó, csomagoló beren­dezésekig. Egy része mindjárt szállítóeszközökre kerül: útba indultak az első, még kisebb tételű exportszállítmányok. Az elmúlt évihez viszonyítva to­vább javultak a tárolási lehe­tőségek is. A termelőüzemek és a kereskedelmi szervek az idén már együttesen mintegy hatezer vagon almát tárolhat­nak hűtőházakban. kongresszusi versenyben Az időjárás meg az ember Gcsztcnyecsemctc- kertck Az ország egyik legnagyobb - Kőszegtől Bozsókig húzódó — szelídgesztenyése található Kőszeghegyalján A több száz holdas gesztenyésben gyako­riak. ;a -.400—500 éves faóriások is. .Á videft 6i3usT3h®eI5szö- vetkezete egyesült a hasznosí­tásukra. A legszebb formájú, törzsű, koronájú és a legtöbb termést adó fákat törzsköny­vezik. Ezekről szaporítják majd az értékes fákat. Az egyébként szántóföldi termés­re alkalmatlan területeiken ugyanis mintegy ötszáz hold új szelídgeszitenyést számíta­nak telepíteni. A csemeteker­teket és a szaporítótelepet már ki is alakították. A telepítés­sel együtt a meglevő geszte­nyéseket is felújítják. A Soroksári Állami Gazda­ságban, ha nem is átkozódnak az emberek: a legjobb aka­rattal sem lehet rájuk fogni, hogy jókedvűen dicsérnék az időjárást. Jó egynéhányszor leszedték róla a keresztvizet, annyi kárt, bajt okozott már az idén. A folytonos eső jég­gel járt, az elverte az almást és a szőlőt, előbbit eddig csak exportra szállították, ebben az évben erről le kell mondaniuk. Késett a betakarítás is, a ga bona nedves volt, vágni nem lehetett, de még rosszabb hogy a sűrű esőzés miatt í kertészetben most is bakáig érő vízben dolgoznak. Vállalás szükségből Ilyen körülmények között módosítani kellett a 12 szo­cialista brigád eredeti — a kongresszus tiszteletére tett — vállalásait. „A mennyiségi tel­jesítésekről, amit az időjárás okozta károk lehetetlenné tet­tek — át kellett állni a minő ségiekre.” Ez így nagyon hi­vatalosan hangzik. Mit jelent a napi munkában? Rudolf Ferenc, a gazdaság KISZ-csúcsvezetőségénak tit­kára: — Az 1730 emberből, akik az alkalmi munkát vállalók­kal együtt nálunk dolgoznak, 176-an tagjai a szocialista bri­gádoknak. Jól jön nekünk most ez az erő. Tíz éve nem volt ilyen rossz időnk. Csaik a brigádok segítségére számít­hatunk. Meg is tesznek min dent. Elsősorban a betakart tás határidőre való elvégzése érdekében. Természetesen, a napi munkában ez azt jelenti, hogy jóval többet dolgoznak 8 óránál. Eves nyereségtervük 10 mil­lió forint. A tavalyi csak 5 millió volt. A gabona betaka­rításának határideje augusztus vége volt, ezt teljesítették. De hátra van még a szőlő le- szüretelése, legkésőbb október végéig, és a kukorica leszedé­se: október közepéig. Ha bár­melyik időpontot nem tudják betartani: milliós veszteségek­kel számolhatnak. A kong­resszusi verseny f eltételei most úgy módosultak: ne növeljék a kár nagyságát a késlekedés­sel, hanem minőségi munkával inkább igyekezzenek csökken­teni. A minőségi munkához gépek kellenek, hogy például vadrózsából oltani, nevelni a nemes rózsát, az a valami. Benn, a nappaliban a házi­asszony feketét tett elém. Hű­séges, tapintatosan igazodó élettárs, aki már régesrég nem a saját életét éli — gondoltam magamban. — Hát kezdjük, fiatalember — szólt az öregúr és a felesé­ge észrevétlenül visszavonult. — Életem legnagyobb ballé­pése, hogy vasúti mérnök let­tem — kezdi komolyan és én már-már hiszem, amit mond. — 1907-ben végeztem az egyetemet. Nem sok választá­som volt. A vasútnál felvettek, s akkor még nem sejtettem, hogy egy életre láncol magá­hoz a masina, a mozdony. Elmosolyodik, s ettől arca egy huncut kamaszéra emlékeztet. — Nemrégen kaptam meg az aranydiplomát. Nemrégen ül­tük feleségemmel az aranyla­kodalmunkat. Azt hiszem, ő nem állítana ki aranydiplomát az életünkről, illetve az én éle­temről. Bizony, a vonat sok időt elrabolt... Minden átmenet nélkül hoz­záteszi: — Szépapám is álláshalmo­zó volt. Tanító, nótárius és gazdatiszt, őutána 150 évig tanítottak az őseim abban a kis Heves megyei faluban, ahol születtem, Boldogon. Az Öcsém nemrégen ment nyug­díjba, onnét, mint tanító. Az első eretnek a családban én voltam. De azért hasznát vet­tem a vasútnál is annak, amit otthon láttam. Apámtól és nagyapámtól lestem el a szép szó varázsát. Most is így taní­tok, élőszóval, könyvek nél­kül. Nézze, ezekkel a rajzokkal magyarázok, ezek az én segéd­eszközeim — mutatja a Diesel­mozdony skicceit. Negyvenegyben kerültem Szolnokról Miskolcra. Akkor műszaki osztályvezető lettem. A front után azt mondták, hogy érdemeimre való tekin­tettel kineveznek ide igazgató- helyettesnek. Valaki, már nem emlékszem, hogy kicsoda, azt is mondta még: azért, mert hű voltam és nem mentem nyu­gatra Akkor én ezt sehogysem értettem. Miért érdem az, ha valaki nem követ el bűnt, nem hagyja el hazáját. Az termé­szetes, hogy a gyilkost elíté­lik, azzal már viszont nem henceghet az ember, ha még életében egyszer sem gyilkolt. Nem állhat ki az utca sarká­ra fél téglával verni a mellét, hogy emberek, ide figyeljenek: én még senkit sem gyilkoltam meg, tessék engem tisztelni. Nem tisztelnék, éppenséggel bolondnak néznék, tartanák. Miért erény hát, ha az em­ber nem hagyja el hazáját? Szerintem az volt az érdem, és azt kellett volna annak az em­bernek is mondania, hogy dol­goztam, hogy szerettem a munkámat, a vasutat, hogy ... — És a partizánok? — kér­dezek rá az öregúrra. — Erről is tud? — kérdez vissza. Azután: — Kérem, engem úri em­bernek tartottak a vezetőim, a város vezetői, és utólag is azt mondom, joggal. Az én karrierem sima volt. Munká­mat' mindig elismerték, min­dig időben előléptettek, ter­mészetesen bíztak is bennem. De én úgy képzeltem, hogy egy úriember minden fenn­tartás nélkül (úgy mondta az öregúr, hogy: minden disz­tinkció nélkül) segít az em­bereken. Akkor néhány em­ber bajba jutott és hozzám fordult. Az Avas alatt volt egy pincém, ott bújtak meg vagy tízen, húszán. Másokat az orosz rádió adása érde­kelt. Akkor már csak nálunk volt villamosáram az egész Miskolcon. Jó szívvel elmond­tam nekik, mit beszélnek az oroszok, magyarul, később, hogy megbátorodtam, fel is jegyeztem és hogy ne kelljen annyit beszélnem, átadtam nekik a papírt. — Így történt — néz rám kissé fátyolos szemével. Lá­tom, fáradt már. Magamban fogalmazom a bocsánatkérést. Felállók. Közben ismét meg­jelenik a rokokójelenségj Most a szemeké a szó, azok a fátyolos szemek beszélgetnek.! Nem értek semmit, számukra most talán itt sem vagyok, i Az asszony tekintetével ebéd-t re invitálhatta Károly bácsit,! mert az hangosan kijelentet-i te: i — Még nem vagyok éhes. i Akaratlanul is figyelem őket, mennyi rokonvonás, kö-i zös mozdulat, összeszokott-i ság. i — Akkor hát maradjon még, fiam — szól az asszony, és most már ő is leül a férje mellé. Most ő beszél és a sza-i vaiból érzem, milyen finom humor, naív derű az egész lé- nye. Kedvesen csobog a hang-i ja, operákról, befőttekről, be­tegségről, unokáról, míg­nem... i — Tudja, a front alatt volt egy afférom az oroszokkal. Egy kissé meglepődhettem a váratlan fordulattól, mert ■nevetve folytatta tovább: i — Itt volt a lakásunkban a postaközpontjuk. A férjemet nagyon szerették, ők tudják miért — mondja egy pici éli celődéssel. — Igenám, de a mi kis uno­kánk éppen akkor volt négy­éves, kamasz és csintalan. Történt, hogy egy alkalom­mal nagyon felbosszantott és éppen a fenekére akartam legyinteni, amikor az egyik fiatal tiszt azt mondta, hogy így mamuska, úgy mamuska és a gyermeket már el is szök­tette a kezemből. Az a tak-i nyos meg az udvarról neve-i tett bé rám. Nahát, én két napig nem beszéltem ezzel az emberrel. Később is csak azért, mert bocsánatot kért Kérem, higgye el, ezek elron­tották a gyerekeket és úgy elkényeztették őket Nem tu-i dóm, milyen generációt ne­velnek odahaza, ezekben a pedagógiai eszközökben én nemigen bízom... - i Délutár visszamentem az igazgatóságra és ott a vázába állított szép rózsákra mutat­va mondták, hogy ma hozta Karcsi bácsi. Mindennap fel­keresi a kollégákat, nem tud nélkülük, a vasút, a munka nélkül élni. Amikor e kis kitérőt meg­tettem és elindultam Miskolc utcáin, eredeti célom, a szer­kesztőség feli, arra gondol­tam: mennyire megkopnak az álmok. És mégis mennyivel gazdagabb a valóság. Gyer­mekkoromban sohasem tud­tam végérvényesen eldönteni, pilóta leszek-e hát, vagy moz­donyvezető. Mert Karcsi bá­csi, magas szinten ugyan, de mégiscsak a mozdonyokat vezette 50 évig. Én bevallom, álmaim hőse egy kissé mo­dernebb és délcegebb volt, mint ő. Azonban hiába kor, antik szoba és talán sok min­denben régi felfogás, egyben legyőzhetetlenül modern az öregúr. Az élet, a munka sze- retetében. És hogy akkor úgy éreztem, sikerült életének tit­kát megfejtenem, talán senki Sem haragudott, ha örömöm­ben ennek az életnek a titkát elkiabáltam. A szerkesztőségben is ró­zsák virítottak, illatoztak a vázákban. 1 És most sem az igazgatósá­gon, sem a szerkesztőségi szo­bában nem illatoznak már Karcsi bácsi rózsái, nincs, aki vigye és az sincs, akinek va­laha vitték. Hazafelé, a kocsiban kis- unokám az ölembe ült és mu­tatta a kezét és mondotta, hogy ez a jobbik keze. Azután örömmel közölte, hogy el­hagytunk az autónkkal egy lovas kocsit és egy kismada­rat, valamint egy biciklit. — Brávó, jaj, de örülök — mondottam neki, s' közben azon morfondíroztam, hogy mennyit ér egy élet. Négy­éves korban megtanuljuk, hogy ez a jobb kezem, ké­sőbb, ha érdeklődő szellemű­ek vagyunk, a relativitás el­méletét — és azután vége. De mennyi rózsa van közte. Ezért megéri. Következő számunkban: Gödöllő a szállítást zavartalanul, és időben lebonyolíthassák. A gépjavítóműhelyben dolgozó­kon múlik a nyereségterv tel­jesítése: 70 százalékban. A gépesítési fok a gazdaságban ugyanis éppen 70 százalékos. Vállalás önként A gépjavító műhelyben dol­gozik az egyetlen ifjúsági bri­gád. Tizennégyen vannak. A terhek nagy része most éppen az ő vállukra nehezedik. Át­lag életkoruk 24 év. És átlag­ban két éve dolgoznak itt. És átlagban 2000 forintot keresnek. Persze, ilyenkor többet: nagy a hajtás, reggeltől estig dol­goznak, ha rossz gépet hoznak be, elfelejtenek ebédelni, s aki másnap szabadságra ment vol­na. elhalasztja utazását egy nappal. Esztergályosok, laka­tosok, autó-motor, gépszerelők, elektroműszerészek: szakmun­kások. A KISZ-titkár és az idősebb kollégák szerint is: jó szakemberek. Értik a mester­ségüket, és szeretnek dolgozni, így jellemzik őket tömören. Verpeléti Károly 24 éves autószerelőt, a brigád vezető­jét akaratom ellenére sikerül zavarba hoznom a kérdéssel: miért vállalják a plusz mun­kát, sokszor az éjszakázást is? — Azért — válaszolja rövid gondolkodási idő után, mert nem lehet másként. A gépek, a teherautók, a traktorok nem állhatnak. Csináljuk, mert vál­laltuk. Tudjuk, mi múlik raj­tunk, ezt mindenki belátta. (Egy gép egyórai állásideje 50, 60 forintba kerül.) A szavazás egyhangú volt. Nem azért ala­kultunk két éve ifjúsági bri­gáddá, hogy neve legyen a gyereknek. Hanem, hogy csi­náljunk is valamit. — Természetes, hogy ráve­rünk, ha kell — veszi át a szót Soós Mihály, a brigád kultúrfelelőse. Ezzel segítünk, meg a magunk becsülete is így kívánja. Lássák az öregek — már elnézést —, hogy mi is érünk valamennyit... Tettekkel bizonyítják. Már teljesített vállalásaik közt sze­repel az anyagfelhasználás öt- százalékos csökkentése, a más­kor talán MÉH-telepre kerülő, de a Törekvés ifjúsági brigád tagjainak munkája nyomám most még alaposan „megrepa- rált”, felújított alkatrészek be­építésével, új berendezések, például, szőlőnyíró, szállító, billenő kocsi — szerelése. Per­sze, más összetevői is vannak a jó munkának, bármilyen po­fon egyszerűnek hangzik: de például a munkavédelmi elő­írások betartása. Ebben az esetben, ennél a brigádnál ez, nem az a jól fésült szólam, amit „illik” beírni a vállalá­sok közé. önmaguk és egymás védelmére munkavédelmi őr­hálózatot létesítettek, ami any- nyit jelent, hogy kéthetenként más munkavédelmi ügyeletes ellenőrzi a munkaterületet, a gépeket, az elírások betartását, a munkanap minden órájában. Szól, figyelmeztet, elhárít Nem is volt idén egyetlen bal­eset sem. Vállalás tanulásra A gazdaság munkaügyi ada­tai között van egy meglehető­sen elszomorító is. Az állandó dolgozók 60 százalékának nincs meg a 8 általános isko­lája. A 176 szocialista brigád­tagból 60-an vállalták, hogy ősztől, munka után beülnek az iskolapadba. Az ifjúsági brigád tagjai közül öten középiskolá­ba: technikumba jelentkeztek, a többiek már másod-, vagy harmadévesek estin. Mindemel­lett még arra is jut idejük, hogy az állami gazdaság lakó­telepének gyerekeit szép, kor­szerű játszótérhez juttassák. Társadalmi munkában építik, november 7-én szeretnék át­adni. Varga Vera

Next

/
Oldalképek
Tartalom