Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

ÖTSZÁZ Ha valakinek a kezében meglátjuk a ropogós 500 forintost, már nem nézzük csodálattal. Megszoktuk. De vásárolni még nem tudunk vele. így történhetett meg az alábbi két eset. Egy asszony a piacon tíz tojást vett. ötszáz forintos­sal fizetett, és miután az eladó száz forintig vissza­adott — az asszony tovább- állt. Csak később kereste a hiányzó négyszázat. Mire visszament, az eladónak már csak a hűlt helyét ta­lálta. A másik eset az áruház harisnyaosztályán történt. Hatvanhat forintot fizetett a vásárló. A pénztáros elő­ször visszaadott 34 forintot, de mire a százasokra került volna a sor, a vevő meg­nyugodva távozott. A pénz­tárosnő jóindulatának kö­szönhette — aki az ajtóig szaladt utána — hogy meg­kapta a még visszajáró négyszáz forintját. Hiába, a pénz „képét” megszokni nem nehéz. De számolni — meg kell ta­nulni vele. KST MEGYEI HÍBIAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 215. SZÁM 1970. SZEPTEMBER 13., VASÁRNAP KORSZERŰSÍTIK A KENYÉRGYÁRAT AKÁR A KÉTSZERESÉT SÜTHETIK - HUSZONNÉGY KOCSI VISZI A KENYERET FOGADÓÓRÁK A járási tanács épületében, hivatali helyiségében fogadó­órákat tart szeptember 15-én, kedden reggel 8 órától déli 12 óráig Sziráki Péter vb-tit- kár. A Sütőipari Vállalat Mizsei úti gyárában folyó korszerű­sítési munkákról kértünk tá­jékoztatást Keresztes Bálint műszaki vezetőtől. — Három és fél millió fo­rintos költséggel a régi, elavult épületeket és he­lyiségeket bővítjük, korszerűsítjük. Nagyobb he­lyiségbe költözik a készáru­raktár, és megfelelő körül­mények között végezheti munkáját a laboratórium. A felújított épületeket június 1-én adják át. — Még ebben az évben meg­kezdi működését a két olaj- tüzelésű kemence. Amint le­hetőség nyílik á gáz beveze­tésére, ezeket gáztüzelésűre alakítjuk át. Ez jelentős meg­takarítást jelentene, jelenleg ugyanis naponta három tonna szenet tü­zelünk el a kemencékben. — A gyárunkban végzett korszerűsítések nemcsak dol­gozóink munkáját könnyítik. Javítani tudjuk a kenyér- és péksütemény-ellátást. Je­lenleg naponta 200—220 má­zsa kenyeret és 30 ezer pék­süteményt szállítunk a vá­ros és a környék boltjaiba. Ezt a mennyiséget — ha szük­séges — kétszeresére is emel­hetjük. Nemcsak mennyiségben, minőségben és választék­ban is ki tudjuk elégíteni az egyre növekvő igé­nyeket. — Az olajtüzelésű kemen­cék beállítása után csak a Mi­zsei úti gyárban készítünk péksüteményeket A városba és a környékre 24 teherszál­lító gépkocsi viszi reggelen­ként a friss kenyeret és a süteményt. (cs—i) MINIBEN A MENYASSZONY Vidéken mondanak „igen“-t Jövőre: házasságkötő-terem A kocséri anyakönyvi hiva­tal vezetőjével, Bátor Tihá- •mérnéval a falusi esküvői szo­kásokról, hagyományokról be­szélgettünk. A 32 éves anya­könyvvezető jó pár éve dol­gozik a községi tanácsnál. Három éve anyakönyvvezető. A három és fél ezer lakosú községben kevés a fiatal, így ritkán kell felöltenie a nem­zeti színű szalagot — Ebben az évben eddig mindössze nyolc pár kötött házasságot a községi tanács­nál — mondotta. — Az utób­bi négy év alatt sokan — fő­leg fiatalok — költöztek el a faluból. Ez az egyik oka, hogy kevés esküvőt tartanak ná­lunk. Sajnos, nem rendelke­zünk külön házasságkötő te- reirmel, így aztán a házasu­lok szívesebben mennek a közeli városokba, Ceglédre és Nagykőrösre „igen”-t monda­ni. Jövőre, itt a községi Ea- nácsházán, nagyon szép, mo­dern házasságkötő-terem ké­szül. Uj szőnyegek, függö­nyök, bútorok teszik majd ünnepélyessé a hangulatot. — KISZ-esküvőt, tekintet­tel arra, hogy a meglevő ter­münk kicsi, a községi kultúr- házban szoktuk tartani. Rit­ka már az olyan lakodalom, ahol nyoszolyólányok van­nak, és hiányzik a lakodal­mas sorból a vőfély is. A menyasszony rövid fátyolban és miniszoknyában lépked a csokornyakkendős vőlegény mellett. — A nagy lakodalmak kor­szaka letűnőben van. Hosszú idő után most készül egy fia­tal pár hetvenszemélyes lag- zira. Nálunk az a szokás, hogy a násznép gyalog teszi meg az utat a lakodalmas háztól a tanácsházáig... (csat—) TÁBORTŰZNÉL Foto: Ifjú Tóth István A mágia vége A KARD NYELŐ lábával meglökte a lakókocsi ajtaját. Megállt a felső lép­csőn, ránézett az órájára, fél tíz volt. Megtörölte szemét, végigsimította ar­cát, haját, nyújtózkodott. Visszament a kocsiba, végigdőlt az ágyán. Üveget vett fel, kortyolt. Behunyta szemét, életének rövidfilmje futott végig előt­te. Gyerekkor. Tanárszülők gyereke. Né­hány kitörölhetetlen emlékfoszlány a háborúból, az iskola, a sok-sok csíny. Semmi különös nem történt vele ek­kor. Kamasz- és ifjúkor. Egy kaotikus vi­lág ajtaja ny.-t ki előtte. Próbálta ki­bontani az érthetetlen cselekmények fonalait, amihez kamaszésszel nem érthetett. Középiskola. Visszafoghatatian ener­giát érzett magában. Ha arra gondolt, hogy neki apjáéhoz hasonló életet kell élnie, megborzadt. A borzongások ro­mantikus álemvilágba vezették. Nép- ezerűségről álmodott. Színész szeretett volna lenni. Főiskolára nem vették fel. Az ifjúkori szerelem, egy magas, karcsú, szőke lány, Edit. Teljesnek érezte az életét. Amikor leszerelt. Edit már férjnél volt. Ügy érezte, sohasem tud többé szeretni senkit igazán. A népszerűség utáni soha nem múló Vágy napról napra erősödött benne. A Cirkusz Vállalathoz került. Ennek már kilenc éve. FELNŐTTKOR. Amikor az első si­kerét aratta, boldognak érezte ma­gát. Azóta csak így ismerik: Kardnye­lő. Tegnap előadás után ünnepelte harminckettedik születésnapját. — őrültség volt ennyit inni! — mo­rogta fogai között. Megsimogatta, ma­gához szorította kabalamackóját. Reggeli után strandra indult. Zsebre dugott kézzel bandukolt a kisváros ut­cáin. Megállt egy pLakát előtt, megke­reste a nevét. A Kardnyelő: Orgoványi Dezső. Elmosolyodott. Hallotta, amint összesúgnak mögötte: — Ez a Kardnyelő! — Azt hittem, átszúrja magát. Vajon hogy csinálja? — Nagyon bátor és ügyes — hallotta két asszony beszélgetésfoszlányát. Ma­gában mosolygott. A STRANDON gyerekek bátorkodtak a közelébe, félszegen lopództak egyre közelebb. Az egyik megkérdezte: — Kardnyelő bácsi, láttam az este, hogy tetszik csinálni? — Csak úgy egyszerűen, lenyelem. — Az tényleg igazi kard? — Persze, hogy igazi. — És meddig tetszik ledugni? — bá­torodott fel egy másik. — A gyomromig. — És nem szúrja meg? — Amint látod. Barackot nyomott az egyik gyerek fejére, majd beleugrott a vízbe, a gye­rekek körülötte úszkáltak. — Erre vágytál, ezért élsz — gondolta, miután lefeküdt a fűre. Nemsokára elaludt. Amint felébredt, újabb párbeszédet hallott: — Azt mondják, ez a Kardnyelő. — Ugyan, csak bohóc! Felnézett. Két húsz év körüli lány ült a közelében. Ügy tett, mintha alud­na. — Jóképű fickó! — Láttam már jobb fejet is. — Ügyes lehet. — Semmiség, begyakorolta — mond­ta a karcsú, a sízőke hajú. Amikor el­mentek előtte, alaposan szemügyre vette, úgy tűnt, nagyon hasonlított va­lakire. — Buta liba — gondolta. Három után ment ebédelni, majd hazaindult. Élvezte, amint megfordul­nak utána az utcán. FÉL NYOLCKOR kinézett a sátor elé, majd öltözni ment Fehér vászon­nadrág, fehér ing — jól áll a barna bőrhöz — gondolta. Hiú vagy, mint egy bakfislány — mosolygott tükörképére. Kezébe vette a kardot — amivel any- nyiszor teremtett varázsos perceket a nézőtéren és annyi bűvös perc után tapsra ösztönözte a nézőket. Rendben volt. Ivott egy korty konyakot. Ügy érezte, ez megnyugtatta. Az ő száma a harmadik volt. Várt, míg rákerül a sor. Még egyszer ellenőrizte kardját. Magabiztosan lépett a fénycsóvába. Meghajolt. Felcsattant a taps. Végig­nézett a közönségen. Az első sorban ült a szőke lány. Olyan, mint Edit ti­zenhétévesen — futott át agyán. Kon­centrált. Csend lett Még egyszer rá­nézett a lányra, mosolyogni próbált, majd a kardra nézett A várakozó te­kintetek fókuszában földbe szúrta a kardot, hogy ezzel is bizonyítsa való­diságát. Előrenyújtotta. Hegyét a szá­ja fölé tartotta. Mély lélegzetet vett, vele együtt a közönség is. Lassan kö­zelítette a kardot a szájához. A néző­téren kezek szorultak ökölbe. Ügy tűnt, a kard tükrében a szőke lányt látja. Fejét fölfelé fordította. Lassan dugta a kardit a szájába. A nézőtéren egy szék nyikordult. Keze megreme­gett. Szájából ömlött a vér. Rémült si­kolyok folytak egybe a nézőtéren. A FEHÉR vászonruhán egyre na­gyabb folt piroslott. A Kardnyelő elő­rebukott. Császár Nagy László TANULÓKAT VÁRNAK Építőiparunk helyzete Több munkát vállaljanak itthon Mindennapi téma manapság az építőipar. Aktualitása a kö­zeljövőben csak fokozódik, hi­szen nemsokára nyilvánosság­ra kerülnek az új ötéves terv­ben megvalósítandó feladatok és ezek között bizonyára pon­tos választ kapunk az oly gyakran elhangzó: mi épül? kérdésre. A III. ötéves terv utolsó hónapjaiban már reáli­san értékelhetjük az elmúlt öt évben megoldott feladatokat. A közelmúltban kibővített pártbizottsági ülésen vitat­ták meg a város építőipa­rának helyzetét, azt is megvizsgálva, hogy az új tervidőszak feladatait mi­lyen mértékben lesznek képe­sek megoldani. A jelentést Rátóti István, a pártbizottság ipari és kereskedelmi osztályá­nak vezetője ismertette. Az elmúlt öt év során a vá­ros építőipari kapacitása majdnem megduplázódott, ai építkezések gyorsasága még­sem fokozódott lényegesen, mert a vállalatok Cegléden kapacitásuknak csak 40—45 százalékát kötötték le. A ke­reslet és a kínálat egészséges egyensúlyának kialakulását tartós munkaerőhiány és anyagellátási zavarok is gátol­ták. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Pest me­gyei építésvezetőségét Ceglé­den telepítette le. Városunk­ban egyre több munkát vállal­nak, de természetesen felada­taikat a központi vállalati ér­dekek határozzák meg. A Ceg­lédi Építőipari Vállalat mun­kavégzésének csak 25—30 szá­zalékát kötötte le helyben, a többi munkát a megye más területén vagy a megyén kí­vül végzik el. Az Építőipari Ktsz nem tudott nagyobb részt vállalni a növekvő igények ki- elégítésébőL A mezőgazdaságban mű­ködő építőipari szerveze­tek többnyire csak saját feladataikat tudták meg­oldani. Napjainkban 1715-en dolgoz-' nak a város területén az építő­iparban, de állandó jelenség a munkaerőhiány. A jól képzett szakmunkások az alacsonyabb műszaki színvonalon álló, de jóval magasabb kereseti lehe­tőséggel rendelkező mezőgaz­dasági építőszervezetekbe tá­voznak, ezért gyakran állnak a gépek a nagyobb építkezések színhelyén, a város és a nép­gazdaság kárára. Az a törek­vés helyes, hogy a kis építő­brigádokból hozzanak létre építőipari szövetkezeti közös vállalatot, így a sajátságos mezőgazdasági építkezéseknek megfelelő kivitelezőjük lesz. A III. ötéves terv eredmé­nyeit az Is befolyásolta, hogy az építőipar iparosítása igen egyenetlen volt. A vállalatok főleg az utóbbi két évben for­dítottak erre gondot 1969-ben a legfontosabb gépek vásárlá­sára már 2 millió forintot köl­töttek. A Bács megyeiek korszerű építési technológiát alkal­maznak, a Ceglédi Építő­ipari Vállalat is sikerrel tért át az öntöttfalas mód­szerre. A többi vállalat műszaki fel- készültsége még nem kielégí­tő. Az egy munkásra jutó ter­melési érték csak a Bács me­gyei vállalatnál megfelelő. Szaporítja a gondokat hogy nincs biztosítva az utánpótlás sem: nem jelentkezik elég ta­nuló építőipari szakmunkás- képzésre. A nehézségek ellenére a vá­ros építőiparának dolgozói, ve­zetői becsülettel igyekeztek eleget tenni vállalt kötelezett­ségeiknek. Közismert az új kórház országosan is kiemel­kedő, gyors, pontos felépítése, a blokkokból épülő lakások „átfutási” idejének csökkené­se. Minőségileg jó, gyors és pontos munkát végzett a Vá­rosgazdálkodási Vállalat a gimnázium födémcseréjénéL 400 állami, szövetkezeti és OTP-lakás, az új szakkö­zépiskola és zeneiskola bi­zonyítja a ceglédi építők jó munkáját. Az új tervidőszak ennél több feladatot ró az építőkre. Mi­lyen műszaki fejlesztést tér-)* veznek és mit építenek? Erről szólunk legközelebb. (szabó) CSEMŐI KOMBINÁT Lucerna — tablettában KELENDŐ TAKARMÁNY Agrár szakemberek régóta foglalkoznak a gondolattal, hogy milyen módon lehetne sok lucernát kis helyen tá­rolni anélkül, hogy az táp­értékéből veszítsen. A kísér­letek eredménye egy olyan gép, amely lisztté őröli és ,tablettázza” ezt a fontos alaptakarmányt. A Ceglédi Állami Tangazdaság csemői kerületében alkalmaznak ilyen lucemafeldolgozó gé­pet. A gépi berendezéseket a Mosonmagyaróvári Mezőgaz­dasági Gépgyár dolgozói sze­relték és állították munkába. Az üzemet azért „helyezték” Csemőbe, mert ezen a terü­leten termesztik a legtöbb lu­cernát a tangazdaságban. A lucemaüzemben két mű­szakban dolgoznak. A beren­dezés óránként 9—11 mázsa lucernakészítmény gyártásá­ra képes. Teljesítménye függ a takarmány nedvességétől. Ha égése: éven át üzemelnek, előzetes számításaik szerint évente 220 vagon lucernalisz­tet készítenek, és ez több, mint 6 és fél millió forint be­vételt hoz a gazdaságnak. Az üzem megindulása óta 30 va- gonnyi őrleményt külföldön, 8-at pedig belföldön értékesí­tettek. TEKE NB II Szegedi Építők—Ceglédi Építők 5:3 2526:2481 A ceglédiek nagy lelkesedés­sel vetették magukat a küzde­lembe, hiszen minden nyert pontnak nagy értéke lehet a végső harcban. Mindkét csa­pat játékosai három-három egyéni győzelmet szereztek, a jobb faarány hozta meg a ha­zaiak kétpontos győzelmét. Ez­zel a sikeres szerepléssel nőttek a ceglédi esélyek a bentmaradást illetően. Jók: Szűcs (434), Nyiri (419), Pákozdi R. (418). NB tartalékbajnokság: Budapesti RF Építők „B”— Ceglédi Építők „B” 6:2. Jók; Gál (466), Botos (415), Zsámbéki (400). (—reán) ■ CEGLÉDI APRÓHIRDETÉSEK 800 n.-öl elsőrendű szőlő felszereléssel 1 szoba, konyhás lakás­sal és borházzal el­adó. — Csemő I. kér. Gyíige dűlő 6. szám alatt. Érdeklődni le­het: Cegléd, Sütő u. 2. Dinnyés. Kinizsi utca 28. szá­mú ház egyharmad- része eladó. Kedvez­ményesen is. Fiatal orvosházaspár külön bejáratú, für­dőszobás albérleti szo­bát keres. Azonnali beköltözéssel, megke­resést „Igényes — 134 325’* jeligére a ceg­lédi hirdetőbe, posta­fiók 86. kérem. Hároméves kisfiam mellé Idősebb nénit keresek. Kiss, Sarló utca 8/a. Kőműveseket, gépke­zelőket, lakatosokat, ácsokat, segédmunká­sokat és női munka­erőket keres felvétel­re a Ceglédi Szesz­ipari Vállalat. Jégkompresszor-ke­zelőket keres felvétel­re a ceglédi Szeszipa­ri Vállalat. Fizetés 2000 —2500 forint. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom