Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

HECl'EI 1970. SZEPTEMBER 13., VASÄRNAP „(irkos" export A Körös vidék egyik jel­lemző ipari növénye, a seprő­cirok. A hazai termés mintegy 95 százalékát innen kapják a feldolgozók. A cirokszakái be­takarítása megkezdődött. Med- gyesegyházán, Mezökovács- házán, Kevermesen és más „cirkos” falvakban reggeltől napestig dolgoznak a betaka­rító gépek. A jó termésből többek között Libanonba, Iz­raelbe, Kanadába, Olaszor­szágba és Írországba is szál­lítanak. Ifjúsági ház helyett masszírozó? r Télen csak a medvék alszanak Hol szórakozhatnak a fiatalok? A Központi Bizottság ifjú­ságpolitikai irányelvei között találhatjuk, hogy az eddiginél sokkal több olcsó és kulturált szórakozóhelyre van szükség: a fiatalok pénzszűkében nem tudnak hova menni, az ifjúsá­gi park nem elég, állandóan túlzsúfolt. Ezért nem kis örömujjongással üdvözöltük a nemrégen megnyílott kőbá­ÜSZINTEN a Déryné Színház Adáshibájáról Kezdjük talán azzal: jó a darab, Szakonyi Károly Adáshiba című vígjátéka. S rögtön tegyük hozzá: nem jár töretlen úton az író, sem szándékot-mondandót, sem a megoldásokat-helyzeteket tekintve. A modem dráma, elsősorban a nyugat-európai dráma érzésvilá­gára, gondolatkörére emlékeztet. Feltétlenül újat jelent azonban, hogy a kispolgáriság gyökereit, az „ostobaság mocsarát” — itt és most próbálja kutatni, feltérké­pezni. Miként deformálódnak, korcsosulnak el a lelkek szocialista hazánkban? — ez a kérdés nagyon Is idő­szerű, ezzel is magyarázható, hogy ebben az évadban öt színház tűzte műsorára a darabot. Milyen a Déryné előadása? Nyugodt szívvel mond­hatjuk, hogy jó. De itt is hozzá kell tennünk: több van a darabban. Érződik a rendezői szándék, a színészi akarat, hogy öntörvényű, élő, eleven világot mutas­sanak. Ám egy-egy gesztus, egy-egy párbeszéd kizök­kenti a nézőt ebből a világból, s az jut eszébe: vala­hol, valami megbicsaklott, kitért eredendő pályájáról. Mindemellett örömmel kell üdvözölnünk a „nehéz” darab előadását. Ahogy Petrik József, a rendező megfogalmazta: „Formálni kell a publikum ízlésvilágát. S ez már nem az első kísérletünk. Én a mai magyar drámaírás egyik gyöngyszemének tartom az Adáshibát, s bízom abban, hogy közönségünknek - is tetszeni fog.” Szombat este, vidéken elsőként, Csemőn mutatták be a darabot. Utána még a megye nagyon sok köz­ségében kerül színre. Minden bizonnyal sikert arat, s szép élményt jelent a nézőknek. T. E. Tmokeíetés csipesszel, siemseppentővel A Tatai Állami Gazdaság­ban, ahol a vadászati kiállítás legnagyobb bemutatóját tart­ják majd, külön túzoktelepet rendeztek be. Európa kihaló­ban levő legnagyobb vadma­darából Magyarországon van ugyanis a legtöbb, bár az ál­lomány a századforduló óta 12 000-ről mintegy 2500-ra csökkent. Szaporítani csak mesterséges úton lehet, ugya­nis a madár legszívesebben a pillangósokkal bevetett terüle­teken fészkel. így aratáskor lakhelyük, s velük együtt a tojások is elpusztulnak. Dr. Fodor Tamásnak, a MÉM kiállítási iroda vadásza­ti osztályvezetőjének a buda­pesti Állatkertben 10 éven át folytatott kísérlete alapján a Tatai Állami Gazdaságban megkezdték a túzok mestersé­ges tenyésztését. A géppel ki­keltett túzokcslbéket 10 napig csipesszel, szemcseppentővei etetik, majd a vadaskertben természetes környezetben ne­velik tovább. Az első mester­ségesen nevelt túzokcsibéket bemutatják a budapesti mező- gazdasági kiállításon. A VÁR ALATT A budai VáMiegy alatt húzódó víztelenítési rendszer fel- jítását 1972-re fejezi be a Bányászati Aknamélyítő Vállalat socialists brigádja. Képünkön: A szellőzőcső szerelésén dol- 9znak a víztelenítővágatokban a Várhegy alatt. nyai ifjúsági parkot. De hol szórakozzanak a fiatalok télen? A művelődési házak, az ifjúsá­gi házak csak hét végeken rendezkedhetnek be a szóra­kozni vágyó ifjúság befogadá­sára. Kevés a fővárosban az olcsó, szeszmentes, zenés eszp­resszó, kisvendéglő. Hát még vidéken! Hol szórakozhatnak télen a fiatalok Pest megyében? A kérdésre először a megyei klubtanács titkára, Balassi István felel: — Pest megyében 35 ifjúsági klubban van élet. A legjobbak bizonyára módot adnak az ot­tani fiataloknak a táncra, szó­rakozásra: a bagi, a ceglédi „Fórum”, a váci Izzó, s a gö­döllői Agráregyetem klubja minden igényt kielégít: gazdag programmal, játékos verse­nyekkel, táncmulatságokkal, olcsó büféárakkal látják ven­dégül fiataljaikat. A régebben kiváló klub, a nagymarosiaké, sajnos, megtorpant, nem olyan pezsgő az élet ott, mint eddig, de reméljük, télre már feléb­rednek „nyári álmukból”. Ho­gyan segítsük klubjainkat? Nemrég alakult meg egy me­gyei központi mintaklub — az országban elsőként. Ez klub­vezetőkből. kultúrfelelősökből áll, s arra hivatott, hogy min­tafoglalkozásokat, mintaprog­ramokat vezessen le, bárhol, ahol csak igénylik. A jövő hó­napban például Gödöllőn. A másik: e hónap végén Aszódon megyei klubvezető-tanácsko­zást rendezünk, pontosan a té­li programok tartalmassága, gazdagsága érdekében. Re­méljük, hogy a mintaklub tényleg mintát ad a megyei kluboknak! Itt is, ott is ala­kulnak ifjúsági klubok, leg­utoljára most létesült Tápió- szecsőn. Szükség van tehát egy módszertani útmutatóra. Szabó Ferenc, a KISZ Pest megyei Bizottságának kultúr­felel őse: — Mi még csak tapogatód- zunk... Szeretnénk a megyé­ben egy ifjúsági parkot: jövő­re ez meg is lesz vagy Vácott, vagy Cegléden. Vácott jobban realizálható a terv, úgy hogy minden valószínűség szerint a Duna-parti városban, az ifjú­sági házhoz közel lesz a 'park. Ezzel egy téli-nyári centrumot adhatnánk át a fiataloknak. Cegléden az ifjúsági ház csak vágy, méghozzá a közeljövő­ben nehezen is megvalósítható álom. Itt elsősorban a „Róna” segítségét kérjük, hogy vala­hol III. osztályú árakat bizto­sítson a fiataloknak ... Je­len pillanatban a téli progra­mokat inkább az ifjúsági klu­bokban, a művelődési és az ifjúsági házakban lehet meg­tartani. Nagy Sándor, a KISZ Vác Városi Bizottságának titkára: — Az ifjúsági házat jövő nyáron nyitjuk meg. A Duna- parti épületben lesz a városi ifjúság központja: itt lehet majd szórakozni, művelődni, tanulni. Szeretnénk az ifjúsági parkot is... Addig? Csak a művelődési házban lehetsé­ges ... Vagy a gyárak ifjúsági klubjaiban. Balogh György, a KISZ Ceg­léd Városi Bizottságának tit­kára: — A mi ifjúsági házunk tényleg csak álom... Már a kérelem évek óta fekszik, de megoldást egyelőre még nem sikerült találnunk — az illeté­kes szervek nem nagyon segí­tenek ebben. Kinéztük ma­gunknak a fürdő közelében át­építésre kerülő „Vigadó” ven­déglőt: nem lehetett, mert a fürdő bővítésére szolgál majd — masszírozót vagy mit akar­nak oda helyezni. A szakmun­kásképző iskola is jó lett vol­na, viszont új épületükben csak 800-an tanulhatnak, és az 1300 diák sehogyan sem fér­hetne el ott, így szükségük van még a régi épületre is. Hogy új ifjúsági házat építsünk, ar­ra, sajnos, pénzünk nincs... Megmondom őszintén: a város és a járás fiataljainak nagy szüksége lenne egy olcsó, szeszmentes szórakozóhelyre — s ezt az igényt maradékta­lanul csak egy ifjúsági ház tudná kielégíteni. Mészáros Péter, a ceglédi Róna Vendéglátóipari Vállalat propagandistája: — Terveink vannak, igaz — félkész állapotban. Szeretnénk a Kossuth étteremben a tél folyamán kéthetenként me­gyei tánczenekarokat vendégül látni. Ez amolyan vetélkedő lenne, ahol természetesen a fiatalok táncolhatnának és szórakozhatnának. A másik, a non-stop presszó, melyet meg­határozott időpontban, szeszt nem árusítva, „kiadhatnánk” a fiataloknak. Itt lehetne irodal­mi esteket, ötórai teát is ren­dezni ... Mindezek csak ter­vek, csakúgy, mint a vasútál­lomás melletti kerthelyiség át­alakítása ifjúsági parkká jövő év nyarára ,.. Azonban re­mélem, a tervekből előbb- utóbb valóság lesz, hiszen té­len csak a medvék alszanak... (tamás) Úttörők az árvízkárosult iskolákért „Hulladékpénz” segítségként Az Úttörők, az árvízkárosult iskolákért akcióról tájékoztat­ták szombaton délelőtt a sajtó munkatársait. Az árvíz követ­keztében tönkrement vagy megsérült iskolák helyreállí­tásáról, a berendezések pótlá­sáról az állam gondoskodik, az eredményes tanuláshoz, az út­törőélet zavartalanná válásá­hoz azonban társadalmi segít­ségre is szükség van. Az úttörők a természeti csa­pás első hírére gyűjtést kezd­tek, s vendégül hívták bajba­jutott társaikat. Az azóta sem szűnő segíteni akarás késztet­te a Magyar Vöröskeresztet és a Magyar Úttörők Szövetsége országos elnökségét, hogy meghirdesse ez Úttörők az árvízkárosult iskolákért ak­ciót, amelynek célja a meg­rongálódott iskolák felszerelé­seinek pótlása, kiegészítése, a rászoruló pajtások egyéni se­gítése. Anyagi alapját hasznos hulladékok gyűjtésével, kul­turális rendezvényekkel, tár­sadalmi munkával teremthe­tik meg az úttörők. A lakos­ságtól és a szülőktől pénzt kérni nem szabad. Éppen ezért kérik a lakosságot, hogy a papír-, a textil-, a vas- és fémhulladékot térítés mente­sen adják át a megbízó levél­lel jelentkező pajtásoknak, akik az ezért kapóit pénzt az 508—5351 számú OTP külön- számlára fizethetik be. Ugyan­ezen a számlán kell beküldeni a társadalmi munkával szer­zett vagy a rendezvények be­vételéből felajánlott összege­ket is. Az akció szeptember 15-től november 15-ig tart. Az áruló fénykép Támadás a hegyen Az áruló fénykép, amely nyomra vezette a rendőrséget Az elsötétített szobában csak a nagyítógép lámpája vi­lágított, az előtte húzódó filmtekercs kockáit fehér lap­ra vetítette. A negatív képen kirándulók, csoportja látszott, hegyi úton, turistaház előte­rében, A technikus tovább te­kerte a filmet. Táj, akadály- verseny, koszorúzás... Az egyik kockánál megállt. Igazított egyet a gépen, a kép többszörösére nőtt. Fák között, fiata'ok csoportját ábrázolta, farmernadrágos, hosszú hajú fiúkat és lányo­kat. A technikus a kész képpel átsietett a bűnügyi osztályra. — Ök azok — mondta, s ezzel a nyomozás forduló­pontjához ért... Erdei epizód Azon a reggelen két, fia­talokból álló társaság indult el a kevélynyergi turistaház felé. Az egyik csoportban a Radnóti Gimnázium néhány tanulója igyekezett a hegyre, ahol az Apáczai Csere János Gimnázium diákjaival együtt vagy 300 középiskolás készült emlékünnepségre és akadály- versenyre. A másik csoport, sörözés után, egy békásmegyeri presszóból indult, tagjai hat üveg sört és öt liter bort ci­peltek magukkal űtravalónak. Hatan voltak, hat régi isme­rős a Csillaghegyi Lenáru- gyár kultúrtermében gyakran rendezett táncmulatságokról. Szabó András 23 éves laka­tos, K. Mária 16 éves segéd­munkás, D. Sándor 18 éves ipari tanuló, S. Attila 18 éves ipari tanuló, S. József 17 éves ipari tanuló és Pálfy György 19 éves gépkocsivezető ezen a szórakozóhelyen határozta el a vasárnapi kirándulást. A turistaháztól 3—4 kilo­méterre a két társaság talál­kozott. K. Mária valamiért el- káromkodta magát, mire a diákok közül az egyik kislány megjegyezte: „Egyesek meg­tanulhatnának. rendesen be­szélni!” „Mit ugattok itt?” — vágott vissza K. Mária, majd a lány felé ütött. Az egyik gimnazista fiú kezével fel­fogta . az ütést, ám ekkor Sza­bó hajánál fogva hátra rán­totta. K. Mária fenyegetőzött, majd a két csoport elvált. Ügy tűnt, az erdei epizód ez­zel véget ért. • • Ünnepség — tömegverekedéssel A turistaháznál azonban hamarosan kitört a botrány. Az „útravalót” gyorsan elfo­gyasztó társaság előbb a bü­fénél produkálta magát lök­dösődéssel, mások szidalma­zásával, majd S. József vá­gott orrba egy fiút, akinek bántalmazásában S. Attila is '„közreműködött”.' Később hozzá érkezett fut­va K. Mária. — Akarsz verekedni? — kérdezte. — Kiszemeltem egy srácot... S. Attila habozás nélkül az ismeretlen fiatalemberhez lé­pett. öklével a szeme alá ütött. Ezután szóhoz alig jutó ellen­felét — saját szóhasználatát idézve — „gyomron ijesztette”, majd az összegörnyedt fiút ököllel arcul csapta... Eközben a két gimnázium tanulói tovább folytatták az akadályversenyt, ami után ün­nepélyesen megkoszorúzták Stromfeld Aurél emléktáblá­ját. Szabó és bandájának tag­jai gúnyos megjegyzésekkel kísérték az esemény minden mozzanatát, fittyet hányva a rendreutasító szavakra. Kia­báltak, énekeltek, s mindez nem volt elég. K. Mária újra találkozott a hegyi útról ismerős gimnazista lánnyal. Itt az alkalom a tör­lesztésre, gondolta s kétszer megütötte haragosát. Az idő­közben a bandához csapódott T. Karol 16 éves bolti eladó ugyanekkor egy másik lányra támadt. S mintha jeladást kap­tak volna a többiek — kitört a tömegverekedés ... Szabó és társai válogatás nélkül ütöt- ték-verték, aki csak a szemük elé került. Ä dühöngő fővezér úgy csapta arcba az egyik diá­kot, hogy orra tört. Majd egy tanárnak esett, akit ütlegel nyomán elöntött a vér... Aztán az általános kavaro­dást kihasználva, a banda egérutat nyert Békásmegyer felé. Útközben azonban még egy iskolás csoporttal talál­koztak, amelynek egyik tagját; S. Attila támadta meg. A mód­szer azonos volt: ökölcsapás az arcba. S másnap este már újra gondfeled ten táncoltak a kul­túrteremben ... Szigorú ítélet A sérült diákok támadóikról csak hiányos személyleírást tudtak adni, nevüket pedig senki sem ismerte. így kezdő­dött el a nyomozás, amely azonban néhány nap múlva érdekes fordulatot vett. A me­gyei főkapitányság bűnügyi osztályának munkatársai meg­tudták: egy kiránduló fény- képfelvételeket készített a tu­ristaház környékén zajlott ese­ményekről. S a tekercs egyik kockáján felfedezték a banda véletlenül megörökített tag­jait ... A többszörösére nagyí­tott kép segítségével, Buda­pestre is kiterjesztve a nyomo­zást, hetek után így jutottak el egyik vétkestől a másikig... A kevélynyergi huligánok ügyét a, Szentendrei Járásbíró­ság tárgyalta, s hozott kellő szigorral ítéletet. A bíróság Szabó Andrást 1 évi, K. Máriát 1 év 2 hónapi, D. Sándort 10 hónapi, S. Atti­lát 1 évi, S. Józsefet és Pálfy Györgyöt 6—6 hónapi szabad­ságvesztésre ítélte, amit kinek- kinek büntetésvégrehajtási munkahelyen — két esetben szigorított bv-munkahelyen —, illetve börtönben kell letölte­nie. T. Karolt a bíróság próba­időre bocsátotta. Az ítélet el­len a vádlottak és védőik eny­hítésért fellebbeztek, az ügyész háromnapi gondolkodási időt kért. r— Szitnyai —r t

Next

/
Oldalképek
Tartalom