Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-10 / 212. szám

8 ■‘v^líiHap 1970. SZEPTEMBER 10., CSÜTÖRTÖK Fogadás a bolgár nagykövetségen „Ötszörös” Adáshiba Az idén öt színházi társulat is műsorára tűzte a Pesti Színház évadjának sikeres premier-darabját, Szakonyi Károly Adáshiba című vígjá­tékát. Ebben az idényben el­sőként éppen 20 esztendős fennállását ünneplő Déryné Színház mutatja be Szakonyi művét, Petrik József rendezé­sében. A Kulich Gyula téri premier napja: szeptember 11. Napvilágot látott az utóbbi években néhány rendelet, amely a lakossági ellátás és szolgáltatás javítását hivatott elősegíteni. — Hogyan éltek a rende­letek adta lehetőségek­kel? Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság budápesti nagykövete Bulgária felszaba­dulásának 26. évfordulója, ha­zája nemzeti ünnepe alkalmá­ból szerdán fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Ko­mócsin Zoltán, az MSZMP még a mesterek, de a nagyobb helyiségekben már érezhető a javulás. A megye kisiparo­sainak termelési értéke meg­haladja a havi 30 millió fo­rintot. — Fejlesztési tervek? Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, dr. Ajtai Miklós, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács elnökhelyet­tese, Cseterki Lajos, az Elnö­ki Tanács titkára, dr. Korom Mihály igazságügyminiszter, Nagy Józsefné, könnyűipari miniszter, Vályi Péter pénz­ügyminiszter, Párái Imre, az Országos Tervhivatal elnöke. Púja Frigyes, a külügyminisz­ter első helyettese, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcso­latok Intézetének elnöke, to­vábbá a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet számos más ismert személyi­sége.. Ott volt a fogadáson a Bu­dapesten akkreditált diplo­NINCS MÁR KÖVE A MALOMNAK Milyen az új liszt? Ha kenyeret szelek, mcstaná­szemből liszt? Nem jártam még dek falépcsőkön kúszunk fel a — erre válaszolt Farkas Béla, a KIOSZ Pest megyei titkár­ságának helyettes vezetője. — Az idén 1300-an váltot­tak iparengedélyt- és műkö­dési engedélyt a megyében, s így a kisiparosok száma meg­közelíti a 8 ezret. Az „újon­cok” tíz százaléka nyugdíjas, 40—50 százaléka pedig mel­lékfoglalkozásban vállalt ott­hon munkát. Ez mutatja a rendelet jelentőségét, amely­nek alapján nyugdíjasok és üzemi munkások is kaphat­nak működési, vagy iparen­gedélyt. Ahol arra szükség van, a lélekszámtól függet­lenül — tehát ötezres köz­ségektől nagyobb helységek­ben is —, kiadjuk a működé­si engedélyt. — Más eredmény? — Együttműködve a helyi tanácsokkal, megkeressük a módját,; hogyan lehet lakást és műhelyt biztosítani a le­települni szándékozó iparo­soknak. A múlt évi kormány­rendelet alapján a mesterek OTP-hitelt kaphatnak a fej­lesztéshez. Eddig több mint egymillió forintot vettek fel az iparosok gépek, szerszá­mok vásárlására, műhelybő­vítésre stb. Átlagban 15—20 ezer forintos kölcsönökről be­szélhetünk, de van olyan mű­szerészünk is, aki 100 ezer forintot kapott, hogy fontos exportmunkáit elvégezhesse. — összegezve? — Megerősödött a kisipar. Igaz, sok helyütt, főként a kis községekben hiányoznak — Mi tervezünk ugyan, de a megvalósulás nem csupán tőlünk függ, hanem elsősor­ban attól, hányán kívánnak iparengedélyt váltani. Elkép­zeléseink szerint 1971 végé­re 15 százalékos lesz a nö­vekedés, s ez az ütem az el­következendő években még meggyorsulhat. Mindaddig, amíg a lakosság szükségletei megkövetelik, messzemenően támogatjuk azokat, akik kisiparosként akarna^ dol­gozni. (—di) Két külföldi vásárlátogatá­sának eredményeiről, valamint a csütörtökön kezdődő őszi vá­sárról számolt be szerdai saj­tótájékoztatóján a vállalat központjában Somogyi Béla, az OFOTÉRT vezérigazgatója. A Lipcsei Vásáron 3,1 millió rubel értékű optikai és fotó­cikk jövő évi szállítására kö­töttek megállapodást. S mivel a hazai kereslet állandóan nő, októberben valószínűleg további egymillió rubel értékben rendelnek árut az NDK-ban. Hosszú lejáratú, 1971—1975-re szóló szerződés előkészítéséről is tárgyaltak, s erre az időre évi 300 000 négyzetméter röntgenfilmet vásároltak az eddiginél 30 százalékkal ol­csóbban. Az NDK-beli Zeiss máciai képviseletek több veze­tője és tagja. Az ERDÉRT-nek — teljes nevén: Erdőgazdasági és Fa­ipari Értékesítő és Készlete­ző Vállalat — nincs ugyan Pest megyében telepe, feldol­gyár bejelentette, hogy jövőre megszünteti a szemüveglen­csék gyártását, s a világhírű termék licencét s ezzel az ed­digi megrendelőket valószínű­leg a MOM veszi át. A Brnói Vásáron több mint félmillió rubeles megrendelés­ben állapodtak meg a cseh­szlovák cégekkel. A vezérigazgató bejelentet­te, hogy a vállalat Immár hagyo­mányos őszi vására csü­törtökön kezdődik. A következő két héten mint­egy 5 millió forint értékű fo­tócikket — fényképezőgépeket, filmvetítőket — kínálnak 20— 30 százalékkal olcsóbban or­szágszerte az OFOTÉRT szak­üzletei, valamint a kijelölt áruházak, az állami és szövet­kezeti üzletek. ban, az jár eszemben: újból sütötték-e? S miként lesz a gozó üzeme, mégis szoros kap­csolat van a kettő között. Ha­lász László vezérigazgató­helyettes : — Évi hatmilliárdos forgal­munkban előkelő helyet fog­lal el a megye. Egyrészt az­zal, hogy a Pilisi, a Pest vidéki és a Nagykunsági Erdőgazda­ság megyei erdészeteiből fel­vásároljuk az ipari fát. Más­részt pedig: mi látjuk el az üzemeket faanyaggal. — Legnagyobb partnerek? — A szentendrei „Kocsi­gyár", a monori Kefegyár, a Faipari Vállalat és a TÜZÉP. Főként bútorlapot, falemezt és furnírt szállítunk. A TÜZÉP- nek 20 millió forint értékű vi- kendházat adtunk át az idén. — Milyen az ellátás? — Jó. A gazdasági reform lehetővé tette — a fenyőáru kivételével — a többcsatornás forgalmat, s ez meggyorsítot­ta, könnyítette a faáru moz­gását. az értékesítést és be­szerzést. A közületeknek min­den .igényét teljesíteni tud­juk, csupán a lakosság bútor­lappal, s lemezzel való ellá­tása akadozik. — Lesz-e elég tűzifa? — Ez nemcsak rajtunk mú­lik. Az erdőgazdaságok köz­vetlenül adják át a fát a TÜ- ZÉP-nek. Mindenesetre: igyek­szünk mi is minél több fát adni, hogy zökkenőmentes le­gyen a fűtési idény. (—dl) Nagykőrös és Kecskemét kö­zött a vasúti sorompót leen­gedték. Gyorsvonat száguldott Budapest felé. Mindezt azon­ban nem fogta fel Palotai Sándor, aki aznap késő délutá­nig a kocsmákat bújta. A nagykőrösi Dózsa Termelőszö­vetkezet kétfogatú lovas kocsi­jával kivilágítatlanul kocogott hazafelé. A szekéren ült fele­sége, és 10 éves gyermeke is. Mivel nem látta még a vona­tot, kikerülte a sorompót, gon­dolván, hogy a sinek túlsó ol­dalán is ugyanilyen biztonság­gal haladhat tovább. De a so­rompó mellett mély árok hú­zódott: a lovak megtorpantak. Kapkodni kezdett a kocsis és fordulás közben a szekér kere­kei a sinek közé szorultak. Ki­kapcsolódott az egyik ló ist­rángja is, így a szekér és a lo­vak a síneken maradtak. Palotai Sándornak csupán Egy „kétszemélyes" verekedés tanulságai Dr. Magócs Imrével, a Nagy- kátai Járásbíróság elnökével a bűncselekmények gyakori kí­sérőjelenségéről, a közömbös­ségről, a részvétlenségről, a nemtörődömségről beszélget­tünk. — A mai napon érkezett hozzánk egy elszomorító bűn­ügy — mondja dr. Magócs és az aktát fellapozva folytatja — 1970. augusztus 1-én az esti órákban történt. Marton Jó­zsef helybeli lakos többet ivott a kelleténél és a részeg embe­rek bizonytalan mozdulatá­val... — Gondolom, ez a bizony­talanság nemcsak a lábakra, a kezekre, hanem az agyra is ki­terjed ... — Igen, erre mondják, hogy nincs már beszámítható álla­potban, fellazulnak viselkedé­si normái, áthágja a társas- viszony szabályait. Az ittas ember „behajt” a pirosba, előz, ahol nem szabad, felhág a járdára, s emiatt aztán ő sér­tődik meg. Egyszóval testi és lelki egyensúlyát veszti. Mar­ton József is így járt s az ital­boltban el akarta vinni egy másik ember zakóját. Csopor­tosulás támadt és az italbolt előtt (minden ilyen csoportban akad egy „erős” ember, egy rendcsináló, vagy „kiosztó”) itt Csik László, aki — mint később mondta — adott egy „fülest” Mártonnak. A „füles” túl nagyra sikerült és Marton József az úttestre vágódott. Koponyája súlyosan megsé­rült — Kijött a mentő és elvit­ték, nem? — A közlekedési járőr nyomban értesítette a rendőr­séget és a mentőket is. A men­tők kijöttek, de Marton Jó­zsef nem akart a kocsiba szállni, hanem kerékpárjával haza indult. Útközben kétszer leesett a kerékpárról és esz­méletlen állapotban talált rá egy 15 éves gyermek. — A boncolás mit mutatott ki? — Ha Marton nyomban or­vosi kezelésben részesül, akkor sem marad életben. Az ütés, illetve az esés következtében kapott ütés olyan erős volt, hogy már segíteni nem lehe­tett rajta. — Ez azonban nem menti az eset szemtanúit... — Súlyos mulasztás történt. Martont nem lett volna szabad hazaengedni. Kényszeríteni kellett volna, hogy a mentő­kocsiba szálljon. — Egyáltalán már az ütés is... A járásbíróság elnöke elgon­dolkozva nézi a papírlapokat, az aktát, amely egy ember halálának körülményeit tar­talmazza. — Ezek az igazán nehéz ese­tek. Bűnös és felelős, aki ütött, jogilag ez rendben is van. De mi van azokkal, akik szemta­núk voltak? Emlékszik ön ar­ra a pesti esetre a Boráros té­ren a híd alatt?... Az embe­rek szeme előtt ütöttek agyon egy férfit, egy idős zenészt. Nézték, nem szóltak... Az új­ságok hetekig cikkeztek róla. És itt van most egy másik eset. Nem ugyanaz, de hason­ló. A jog, a törvény nem ad nekem módot, hogy eljárjak azokkal szemben, akik hagy­ták elmenni Martont... nem félek kimondani, a halálba. Önök talán a közvélemény erejével... — Megkíséreljük. Ezerszer és ezeregyedszer! Talán majd egyszer sikolt valaki, kiabál, üvölt valaki, ha látja, hogy vernek, ütnek, öklöznek egy embert, ha látja ... 1970. augusztus 30-án, este 20 óra 20 perckor Budapesten, a mezőgazdasági kiállítás be- és kijáratánál, a 29-es villamos megállója előtti betontérségen feküdt egy öregember. Ha­nyatt feküdt és hátul a kopo­nyájából vér szivárgott. Élet­telen kezei széttárva ... Sehol egy segítő, sehol a mentség. Lehet persze, hogy valaki már értesítette őket, lehet, hogy el­szaladt már valaki elfúltan, könyörgöm, jöjjenek, itt a sze­münk láttára fog meghalni egy embertársunk... Mondon, írom, hogy lehet. De én csak azt láttam, hogy némán, megdöbbenve és iszo­nyodva nézik, aztán tovább sé­tálnak. Sz. D. Mától: OFOTÉRT őszi vásár Zeiss helyett MOM malomban. Anyám, ha kibon­tott egy csomag lisztet, meg­szűrte a kezén. Szidta vagy di­csérte. Miért? Milyen a liszt? A gyúródeszkán láttam: fehér és fénytelen, kemény és omló, szép, de elhaló. ★ Hosszú a búza útja. A ceg­lédi Erzsébet Malom udvarán egymást érik a vontatók. A környék 18 gazdaságából jön­nek. Legtöbb búzát a helyi Vörös Csillag Tsz küldte: két­száz vagonra valót. második emeletre. Az almol- nár kinyitja egy dob száját Szögek, vasdarabok kapasz­kodnak a mágnesbe. — Csak ezután mehet « hengerbe, hogy össze ne törje. — Kő van benne? — Hol vagyunk már attól!! Az én inas koromban ugyan még kővel dolgoztunk, de so­kat vertük-véstük, hogy ripa- esős legyen, jól őröljön. Most már vashenger van mindenütt. • — Hol vannak a molnárok? — Nem kell ide ember. Gép — Az ott a tároló és a kop­tató — mutatja Bata Ferenc almolnár. — Onnan jön ide, a mosóba. Látja, itt megfürdet­jük a szemeket, 8—10 órát pi­hentetjük, s így'nedvesen jut a hámozóba. Ott a lapátok smirglihez verik, majd a kefe- gép megtisztítja a portól. Fülsiketítő zúgás, szállongó fehér por, akár a köd. Mere- 1 annyi ideje maradt, hogy csa­ládtagjait letessékelje a kocsi­ról és 20—30 méterre előre­szaladva megpróbálja megállí­tani a vonatot. A mozdony vezetője mint­egy 200 méterről vette észre a karját széttáró, integető pa­rasztembert. Csikorogtak a fé­kek, de a száguldó szerelvény már nem tudott megállni. A lovakat a kocsival együtt ma­ga alá teperte a mozdony. A termelőszövetkezet kára emiatt 25 000 forint volt, s a mozdony javítása is 1000 fo­rintba került.' A gyorsvonat utasai pedig a baleset miatt egy órával később érkeztek végcéljukhoz. A felelőtlen, kocsmázó ko- csihajtót ma a Pest-vidéki Já­rásbíróságon dr. Ács András tanácsa vonja felelősségre a közlekedés biztonságának ve­szélyeztetése miatt. m. k. a. dolgozik mindenütt. Csak a gé­pekre kell ügyelni. Az egész malomban 52 -en vagyunk. Éjjel-nappal jár a malom. Egyedüli a városban. 1839-ben 74 szárazmalmot .tartottak szá­mon. Együttvéve nem emész­tettek meg annyi búzát, mirtt ez az egy: napi nyolc vagont. De már ez is elavult Tavasszal megkezdik az érj, 60 méter. magas tárház építé­sét s utána az ország legkor­szerűbb „mammutmalma” is itt dolgozik majd: napi 20 va- gonos teljesítménnyel. Lenn, a raktárban, a csúsz- tatóról egymás után huppan­nak le a 85 kilós zsákok. A szállítók egyetlen mozdulattal kétkerekű tolókocsira emelik, s futnak vele ki a vontatóra. Ricz Lajos üzemvezető ki­bont egy zsákot. Nagyítóval nézi (a képen), milyen a szem­csézettsége, jó-e, rossz-e a liszt? —■ Gyönge. Rossz volt az év. Szomorúak a molnárok, de nem tehetnek semmit. Fáj az ember szíve, mondják, ha ilyen az őrlés. S még be sem takarították az összes búzát, az utója rosszabb lesz. Egész évben éjjel-nappal jár a malom. Bizakodnak a molnárok: lesz még jobb búza is, lesz még szebb liszt is... A mostani őrlés javát még szor­galmasan csomagolják, napon­ta 150 mázsát, egy-két kilós zacskókba, s viszik a vagonok Nagykőrösre, Szentendrére, Budapestre. (paládi) ' Foto: Urbán FEJLŐDŐ KISIPAR * 1300 új engedély 2 1 en' Egymilliós OTP-Jiitel Lesz-e elég tűzifa ? Víkendliáz 20 millió forintért LOVAK A SÍNEKEN A vonat egy órát késett...

Next

/
Oldalképek
Tartalom