Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-10 / 212. szám

6 "ZKfriap 1970. SZEPTEMBER 10., CSÜTÖRTÖK BÁBOLNA Csikóárverés Az idén már hatodszor ren­deznek nemzetközi csikóárve­rést a Bábolnai Állami Gaz­daságban. A csütörtökön sorra kérülő aukció iránt az eddigi­nél is jóval nagyobb az érdek­lődés. Ez részben annak kö­szönhető, hogy a gazdaság Isztopirin ne­vű lova, amely apasági csikója a világhírű Im- perialnak, a múlt héten kimagasló sikerrel győzött a kétéves csikók legnagyobb nemzetközi versenyén Báden- Badenben, és a nyugatnémet szaksajtó apjánál is jobb ló­nak ítélte. A mostani árveré­sen pedig felvezetik Isztopirin testvérét, a 18 hónapos Tiket­tet is. Egyébként 26 első éves csikó kerül kikiáltásra. Az állami gazdaság szakembe­rei mintegy 250 példányban küldték ki az árverés kataló­gusát ,a nyugat-európai orszá­gokba, valamint Csehszlová­kiába és Jugoszláviába. Ezek részletes tájékoztatást nyújta­nak azokról a ménvonalakról, amelyek leszármazottjai most aukcióra kerülnék, részletesen ismertetik az eladásra szánt csikók adatait, apjuk szárma­zási tábláit, verseny- és te- nyészeredményeit. Abszolút mindegy... — Nekem már mindegy. — És én semmit sem szá­mítok? — Sajnos, te vagy a min­denem. Itt a gulyáskrém Űj termékkel, a gulyáskrém nevű ételízesítővel növeli élel­miszeripari készítményeinek választékát az Univer Szövet­kezet. Rövidesen megjelenik a boltokban az újdonság, amellyel — kevés burgonya és hús hozzáadásával — ki­tűnő, ízletes gulyás készíthető, mindössze néhány perc alatt. Az sem baj, ha nem tesznek bele húst, ugyanis a koncent- rátum tartalmazza azokat a fűszereket és aromákat, ame­lyek a hagyományos gulyás velejárója. Szigetek királynője Királynők szigete — szigetek királynője. Legendákkal, szá­zados tölgyekkel Árpád-kori templommal, rózsaillattal, a messze múltat idézi. Az úttö­rőstadion, a teniszpályák, a hullámfürdő, a gépzene a legmaibb valóságot. Arany, Tompa, Krúdy vagy az Árpádházi királylány és a sziget kapcsolata mindenki előtt ismert. Az már kevésbé, hogy az I. században, amikor a mai Margitsziget helyén még 3—4 szigetecske állt, a rómaiak védvárat építettek ide, hogy Aquincumot védjék. A ligetes-berkes köztéren a római isteneknek szentélyeket, pogány templo­mokat építettek. Az 1838-as nagy árvíz római sírköveket, áldozati oltárokat hozott fel­színre. Akkor kerültek elő a sziget északi csúcsától a Du­nán át, Újpest irányába Ívelő híd feliratos kőlapjai. I. István, sőt korábban Ár­pád is, vadaskertnek használ­ta már a fákkal, bokrokkal, nyulakkal, őzekkel gazdag szigetet. Mint Öry György, a Margitsziget tudós kutatója írja: „A hajdani időkben a királyoknak ezen szigeten tar­tott vadaskertjéről nevezte­tett Nyulak szigetének.” Bár itt-ott a hivatalos okmányok-' ban Insula Budenis (Budai­sziget) néven is előfordult, 1254-ig Nyulak szigete volt a hivatalos neve. , Királvi vadászlakok, nyara­lók, királynők nyári palotái, püspökök, érsekek rezidenciái tették rangossá a szigetet. „Voltak pedig a Nyulak szige­tén nemcsak szerzetesek, ha­nem paloták is, melyekben a királyok szoktak szállásolni” — mondják a korabeli króni­kák. Imre király nyaralóját Pierre Vidal, a francia truba­dúr is megénekelte. IV. Béla, fogadalmához hí­ven — a királyi palota mellé — 1252-ben felépíttette a domonkos apácák kolostorát, és 10 éves korától itt neveltet­te lányát, Margitot. A margitszigeti várban halt meg 1270. május 3-án, 64 éves korában IV. Béla és két évvel később fia, V. István is — tanúsítja a Turóczi-krónika. IV. László 1278-ban kelt adománylevele már említést tesz a ferencesek, a domonkos és a johannfta szerzetes ren­dek kolostorairól, valamint az esztergomi érsek váráról. Ügyeskedem A PEST MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT [Budapest XXL, Kiss János altábornagy u. 19—21.) azonnali belépésre felvesz: dömpervezető, asztalos, ács-állványozó, bádogos, burkoló, víz-, gáz-, központifűtés- szerelő, kőműves, lakatos, szigetelő, villanyszerelő, üveges és motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat. Szakmunkásképesités megszerzése a szükséges gyakorlati idő után lehetséges. A vidéki dolgozóknak szállást adunk. Jelentkezés fenti címen, a Munkaerőgazdálkodó.son. A japánkert. (Foto KS — Esztergálj Kéve feiv.) A 70 domonkos apácán és a sok szerzetesen kívül, . „ezek­nek nagyszámú cselédei, kéz­művesek, parasztok és más függetlenek — érseki, királyi —, de több főúri paloták hiva­talnokai, s tisztjei, szolgái is itt laktak, s utóbb a sziget la­kossága, s lakházaik annyira elszaporodtak, hogy szüksé­gessé lett tereket is és utcákat kijelölni, falakat, korlátokat, kerítéseket emelni”. 1526-ban a domonkos apá­cák a törökök elől elmenekül­tek. Beél Mátyás tudósít róla, hogy a „Margitsziget egész te­rületét szilárd fal erősítette, a hullámok szinte töltések ál­tal gátoltattak, de midőn a tö­rökök Budát hatalmukba ke­rítették, a sziget is elmagá- nyosodni indult, s a Duna bán- talmainak annál inkább meg­nyílt, minél hanyagabbul tar­tattak az elmosás ellen állí­tott töltések és ily módon nemcsak az épületek elrom- bolódtak, hanem a szigetnek is nagy része a hullámoktól elmósatott”. A török kivonulása után már csak kaszálóként adhat­ták bérbe az egykor királyi fényű szigetet. Mayer, óbudai lakos volt a margitszigeti ka­száló utolsó bérlője. Majd amikor a pozsonyi or­szággyűlés Sándor főherceget, II. Leopold király fiát vá­lasztotta meg országnádor­nak, a királyi rendelet a Mar­gitszigetet jelölte évi 500 fo­rintért mulató kertjének. Sándor . főherceg tüstént építkezni kezdett, de a . Mar­gitsziget, a palatinusi rangban követő József nádor alatt teljesedett ki. • József nádor „a szigetből , gyönyörű par­kot varázsolt, s azt az egész közönségnek nyitva tartot­ta — a bejárást azonban kis csónakokon a budai oldal­ról engedte meg.” A nádor maga is szenvedé­lyes kertész Volt. Hárs-, pla­tán-, vadgesztenye- és tuli­pánfákat ültetett. A Duna szabályozásakor az addig két részből álló szi­getet egyesítették. Nem sok­kal később, a múlt század hatvanas éveiben fúrták a szigeten az első artézi kutat. Vizét felhasználva fürdőt, gyógyszállót építettek. Ybl Miklós tervei szerint meg­épült a mai Nagyszálló, a második világháborúban el­pusztult Margit-fürdő. Ahol most városnéző autó­buszok viszik a turistákat — ott kocogott végig elő­ször, 1871-ben a lóvasút. A Casinóban, ahol megisszák kávéjukat, a X. században a Johanniták vára emelkedett. A sziget közepén, ahol a ki­rályi lak állt, a régi fényt csupán a rommaradványok hirdetik. A különös sorsú királylány alakját is csak a legendák őrzik. A szoborsé­tány irodalmunk, képzőmű­vészeti és zenei életünk nagy­jait sorakoztatja. Néhány szo­bor még ide kívánkoznék — Margit királylányé, vagy a XVI. századi kódexíró-má- soló apácáé, Ráskay Leáé. Mint ahogy szívesen látnánk valamiféle múzeumot, amely a sziget történetét tárná a látogató elé, s vennénk-olvas- nánk a Margitszigetről szóló könyvecskét. A japánkertben növényrit­kaságok tarkádnak, a román stílusú Szent Mihály temp­lomban a legrégebbi magyar- országi harang szól. A Sport­uszodában nemzetközi úszó versenyek bonyolódnak, a Dózsa tenisz- stadionban világhírességek szerepelnek; a Palatínus strandján nyári vasárnapo­kon sok ezren találnak eny­hülést. Este benépesül a sza­badtéri színpad, a kis állat­kert, a 25 ezer bokrot szám­láló rózsakert, s megtelnek a padok, a kerthelyiségek ... A sziget jövőjéről évek óta folyik a vita. Újabb vendég­lők, szállók, gyógyfürdők rajza bontakozik ki a ter­vezőasztalokon. Kádár Márta Egy hét óta ügyeskedem, mert egyszeriben meguntam, hogy ne ügyeskedjek, mivel a családom, a barátaim, az is­merőseim mind ügyeskedjek, legalábbis a családom, a ba­rátaim és az ismerőseim sze­rint, s már-már azon a pon­ton voltam, hogy pszicholó­gussal vizsgáltatom meg ma­gam, vajon nincs-e valami­lyen defektem, hogy én nem ügyeskedem, s különben is, miért szolgáltassak én állan­dó témát a körülöttem élő embereknek, akik mindunta­lan ezt duruzsolták: „ügyes­kedj, öreg fiú, ügyeskedj, apuslíám, ügyeskedj, te to­jásfejű, mert sohasem lesz lakásod...” No jó, már egy hete ügyes­kedem. Az első napon, amikor el­kezdtem ügyeskedni, elké- redzkedtem a főnökömtől az­zal, hogy a nagynénémet te­metik, és ugye, még át is kell öltöznöm, aztán elrobogtam a taxihoz, hogy éjjelre vegye­nek fel taxisnak, felvettek, mert éjszakai taxisofőrhiány van. Hazamentem, szundítot­tam este tízig, aztán gye­rünk, hajtás, utasok, borra­való, utasok, borravaló, reg­gelre kelve összeszedtem <150- forintot, hazamentem, meg­reggeliztem, bementem dol­gozni, illetve jobbára a bü­fébe jártam kávézni, és az illemhelyre aludni. \ „Kis okosom — szövegelte a főnök —, ne nézzen engem falvédőfigurának, a WC-ben aludni munkaidő alatt, hát ügyeskedjen már egy kicsit.’’ No jó, a második napon már délután elkezdtem az ügyeskedést, beálltam gebi- nes barátom üzletébe sört mérni, megegyeztünk, hogy itt van 200 liter sör, kimé­rem, a barátom megkapja a bolti árat és még 300 forin­tot, a többi az enyém, mér­tem a sört, egy pohár, egy korsó, fél pohár hab, fél kor­só hab, elszámoltunk, keres­tem két rongyot. „Mindenki így kezdi —vi­gasztalt szomszédom —, de ide figyeljen, apafej, ügyes­kedjen már, itt van nekem egy felesleges autókiutalá­som, átiratom a maga nevé­re, mert én most kapom a következőt, tehát maga ad nekem egy ötöst, öt mázsát, aztán továbbadja tíz má­zsáért, no persze, nem az utalást, az autót, ha megjön, addig kérjen kölcsön, ha nincs, ötöt, ezresben, és itt egy papír, írja alá, hogy a befizetett összeget visszaad-! ja, majd később ...” No jó, kölcsönkértem ne­gyednap ötezret, átvettem az autókiutalást, meglobogtat­tam a vállalatnál, erre mind­járt bevettek egy társasházi építésbe — „ügyes vagy te, öregem”, mondták —, és kér­tek belépésként 85 600 forin­tot, vagy — és ezt súgta az egyik kollégám a fülembe: — odaadom az autókiutalást, s még tízezret kölcsön, aztán el van intézve, így én odaad­tam a kiutalást, a kollégám kölcsönzött tízezret, és alá­íratott egy papírt — közben ezt mormogta: „légy már ügyes egy kicsit’’ — hogy 13 ezret adok vissza. No jó, csakhogy ötödnap kiderült, még tízezret kell adni, hogy az építkezés meg­kezdődjék; gyorsan bemen­tem az OTP-be, építési köl­csönt kértem, ott kinevettek, hát szóltam az ügyvédemnek — vagyis a társasházépítés jogtanácsosának, aki ugye­bár ezentúl az én ügyvédem is —, ő megveregette a vál­tamat, telefonált, és elkül­dött egy másik fiókba, ott rendkívül mosolygós udva­riassággal megkaptam a ti­zet, aztán jött az ügyvéd, aki azon nyomban elkért belőle ezret, tehát ismét hiányzott ezer, amit az ügyvéd azon nyomban visszakölcsönzött, ha névlegesen belépek még egy társasház-építési akció­ba. No jó, hatodnap beléptem oda is, 93 ezer 400 forinttal, amit az ügyvéd kölcsönzött, aztán kijelentette, hogy baj van, mert nekem két helyen is folyik öröklakás-építkezé­sem, ha ezt felplankolják, esetleg bajom lesz, mondjak le az egyikről — közben ezt ismételgette, hogy „ügyes­kedjen már, barátom” —, és adjam át egyik ismerősének, de azért a segítségért, hogy ő megment, jár neki egy ötös, vagyis öt mázsa. Hát így állunk most a he­tedik nap, hogy lemondtam az első építkezési akcióról, mert a másodikról nem mondhattam le, hiszen az névlegesen az ügyvédé, s számolgatni kezdtem, egyszer van ötezer, aztán ezer, tíz­ezer, tizenháromezer, ötezer forint adósságom, vagyis 9sz- szeser, 34 ezer, s még egyet­len építkezésbe sem kezdtem. Viszont egy hete nimbu­szom van. Mert ügyeskedem, Berkovits György Gólyák — toronyház tövében Szolnokon, a Várkonyi István téri négyemeletes lakóházak egyikén több mint tíz éve fészkel egy gólyacsalád. A cseréptető gerincére rakott fészekbe minden év tavaszán megérkeznek a hűséges lakók. Az idén a hűvös tavasz miatt kissé késve érkez­tek, s „honfoglalásukat” az sem zavarta, hogy időközben tizen­nyolc emeletes toronyház épült fel a fészek közvetlen szom­szédságában. A „városiasodon” költözőmadarak békésen köl­töttek, s őszre két utódot neveltek fel. A gólyafiókák már he­tekkel ezelőtt megkezdték „próbarepüléseiket”, hogy az őszi költözés idejére rutinos repülők legyenek. Bár az alföldi víz­partoknál már gyülekeznek a „gólyaparlamentek”, a városlakó család még nyugodtan tanyázik a fészkében. „Sertésszerű" szarvasmarhák Kitűnő eredménnyel járt a Hajdúszoboszlói Állami Gaz­A román stílusú Szt. Mihály templomban őrzik a legré­gibb, XV. századi magyarországi harangot. daság egy érdekes szarvasrrfar- ha-hizlalási kísérlete. A gazdaságban a szürke magyar és a kosztromai ke­resztezésével előállított borja­kat „sertésszerűen” nevelik, illetve hizlalják. A borjak koncentrált — kétharmad részben ábráit, egyharmad részben szénatakarmányt kap­nak, s ez állandóan előttük van a jászolban. A bőséges takarmányt kitűnően haszno­sítják: az ily módon hizlalt borjak egy esztendős korukra átlagosan 500 kilósak, néme­lyik közülük pedig eléri az 550 kilót is. Hasonló súlygya­rapodást hagyományos mód­szerekkel másfél év alatt le­het elérni. T apasztalatcsere A pincér szól a szakácsnak: — Az étteremben ifi egf vendég, aki vegyész a ragasz- tógy árban. — Na és? ;«<• — Szeretné megismerni gyümölcslevesreceptedet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom