Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-10 / 212. szám

fíJT MECVKI yßlrtop 1970. SZEPTEMBER 10., CSÜTÖRTÖK DÍŐSD CSELEKSZIK A munkások kultúrháza Mészáros József üzemi, füg­getlenített versenyfelelős nyolc éve foglalkozik egyúttal népműveléssel is a Magyar Gördülőcsapágy Művek ezer­kétszáznál több dolgozót al­kalmazó diósdi gyárában. Há­rom évvel ezelőtt a vállalat vezetősége szomszédságuk­ban megvásárolt egy emeletes házat, ez ma az üzemi kultúr­otthon. A barátságos, szépen berendezett, ragyogó- tisztán tartott épületben büfét, könyv­tárhelyiséget, egy klub cél­jaira is szolgáló nagyobb elő­adótermet, s egy biliárdszo­bát találunk, ezenkívül a lé­tesítmény a közeljövőben kerthelyiséggel bővül... Mé­száros Józsefnek, a kultúrház vezetőjének több éves tapasz­talata, úgy érezzük, néhány jó adalékot szolgáltat taz ipari munkásság — szabadidő-nö­vekedés — népművelés kér­déscsoporthoz. Kire — mikor ? A tizenéves korosztályra, vagy a csak valamivel idő­sebbekre elvben, bármikor számíthatnak, felnőtteknél azonban a programok összeál­lításánál helyes figyelembe venni a kialakult családi, tár­sadalmi szokásokat, beidegző- döttségeket, a gyakorlatot, a tényeket. Nős férfiak például hetenként egy alkalommal szívesen látogatják a klubhe­lyiségeket, a gyakoribb kima­radás miatt a család feltehe­tően neheztelne. Férjezett nők csak műszak előtt, műszak vé­gén ülnek be ketten, hárman egy kávéra, üveg sörre, de csoportos programban, példá­ul zártkörű brigádrendezvé- nyen, asszonyok egymás kö­zött más időben is örömmel részt vesznek olykor. Családi összejövetelekre inkább csak az utóbbi időben akadt kez­deményezés ... Úgy gondol­juk, érdemes felfigyelni — s nem csak Diósdon — arra, hogy különösen a férfi se­gédmunkások, betanított munkások alig lépnek be a művelődési házba, s általában ritkán vegyülnek el szakmun­kások társaságában. Kisebb­ségi érzés? Vagy a többiek zárkóznak el? Lehet mindket­tő... Egy kivétel: fiatal, vi­dékről jött egyedülálló segéd­munkás nemrég csatlakozott egyik szakkörükhöz, baráti csoporthoz. Az első hetekben mélyen a zsebébe nyúlt: fize­tett — hogy bevegyék... A Viccek jó része mégis sokáig rajta csattant, de ő még cél­tábla is szívesebben volt, mint teljesen magányos ember. Most már kezdik befogadni. Eredmények, kudarcok Több mint négyezer köte­tes könyvtáruknak pár éve még százhúsz tagja volt, ma ötszáz ... Immár másodszor alakul meg a művelődési ház­ban az irodalmi kör, tagjai közt sok a fizikai munkás. Hemingway-estet rendeztek, Adyról, József Attiláról vi­tatkoznak , — s a költők itt még nem poros klasszikusok, oly szélsőséges véleményeket hallani felőlük/ mint har­minc, ötven éve irodalmi bér* kekben — Petőfit, Arany Já­nost szavalnak —, csak ne fé­süljék illedelmesre, ne szer­vezzek agyon! Néhány nép­szerű, emlékezetes előadás: nők számára tartotta az egyi­ket egy orvos, „Napjaink gyermekbetegségei” címmel sajátos női problémákról be­Vers magamról A költő, nem érti meg korát, de nem csoda, hiszen ma még, őt sem érti meg kora. Es mégis — hogyha egyszer, felragyognak tiszta fények, és az ember, érti majd a mindenséget, megértik akkor azt: aki a bajban lelt vigaszt. Borbély Tibor fíccenaiós reakció Ahol megadóztatják a kritikusokat Különös meglepetéssel szol­gált a kritikusoknak ezen a nyáron az amerikai adóhiva­tal. Kimondta, hogy azok a könyvek, amelyeket a kiadók küldenek az újságok könyv­recenzenseinek, végeredmény­ben azok jövedelmét gyarapít­ják, tehát adókötelesek. így állt elő aztán az a fur­csa helyzet, hogy egy különö­sen sokat foglalkoztatott kri­tikus kimutatta, ha valameny- nyi reoenziós példány után adót fizetne, ez az összeg még 2000 dollárral is meghaladná évi jövedelmét. Hogy került hát sor erre az- intézkedésre? Az Egyesült Ál­lamokban évente kereken har­mincezer könyvet jelentetnek meg. A legtöbb recenziós pél­dányt a lapok közül a „Nem York Times” kapja: Idádéi számítások szerint ugyanis a „New York Times Book Re­wiev” elismerő kritikája azt jelenti, hogy a könyv további — legkevesebb — ötezer pél­dányban fogy el. A könyv fontossága és árá szerint ame­rikai kiadók általában 125— 1000 recenziós példányt külde­nek a sajtónak, a televízió­nak és a rádiónak. Így aztán elkerülhetetlen természetesen, hogy a temér­dek könyv jó néhány darabja az antikváriumokban végzi. S ez a tény indította arra az amerikai adóhivatalt, hogy a /kritikusi” könyveket meg­adóztassa. Egyelőre még csak könyvekről van szó. De ugyan­ilyen alapon sorra következ­hetnének a hanglemezek, a színházi kritikusok — ingye­nes színházjegyei, sőt azok az ebédek is, amelyeket a „ven­dégkritikusok” fogyasztottak eiL Az elmúlt na­pokban édesapja szűkebb hazájá­ban, Nyíregyhá­zán, Mátészalkán és Tunyogmatol- cson járt Zalka Máté Szovjetunió­ban élő leánya, Natalia Matvejev- na és értékes re­likviákat adomá­nyozott a Zalka Máté emlékszoba, illetve a megyei múzeum részére. Az átadott em­ÓRA léktárgyak között van Zalka Máté órája, amelyet a spanyolországi harcok idején használt. Ezenkívül né­hány könyvet adományozott a nyíregyházi mú­zeumnak. A köny­vek között talál­ható Zalka Máté: „Nem olyan köny- nyű” című, 1932- ben, Moszkvában magyar nyelven megjelent elbeszé­lése, 1950-ben, ugyancsak a Szov­jetunióban orosz nyelven napvilá­got látott háborús elbeszélése, továb­bá Illés Béla: Ég a Tisza című, 1930- ban és 1932-ben a Szovjetunióban magyarul megje­lent regénye. szélt, a Renault üzemet mu­tatta be a filmvetítéssel egy­bekötött másik, „Merre tart a világ” címmel politikai pers­pektívákat pásztázott a har­madik, az ifjúkori bűnözést tárgyalta a negyedik... De: Megbukott a kezdeménye­zés, mely a limonádéfilmek sorába — filmet is vetítenek hetenként — művészfilmet iktatott. (Kivétel egy sok vi­tát kiváltott arigol film, a Ha...) Meg az átfogó szak­mai kérdéseket tárgyaló tan­folyam. A nők részére rende­zett szabás-varrás kurzus... S nézem a klub augusztus havi filmműsorát, valamint közönségszervező híradóját. Zömmel: Angyal lesen, Haj­rá magyarok, Londoni 6:3, Dr. Syn kettős élete, Banditák há­lójában, Mosoly országa, Su­per Show Bukarest, ’70 stb. Az érv, mentegetődző magyará­zat a sokat, visszatérően han­goztatott kikapcsolódás igé­nye. Miből? — Mibe? Vannak, akik elmarasztal­ják a vállalatvezetőséget a kultúrház fenntartása miatt. „Inkább bölcsődét építené­nek!” Sem a gyárnak, sem a községnek nincs bölcsődéje, óvodája is csak a tanácsnak. Aki pedig nem tudja bejuttat­ni gyermekét, a maszek hely­re ötszáz forintot fizet. A legnépszerűbb szakkör kétségkívül a sportolóké. A gyárnak saját, jól felszerelt, klubházzal ellátott pályája, labdarúgó-, férfi és női kézi­labdacsapata van, körülöttük lelkes szurkolók hada, üzem­beliek, s községből valók — a szakcsoport tagjai meg né­hány kisiparos, akik a sport­szakosztályokat még anyagi­lag is támogatják. Edzéseken, versenyeken kívül, népszerű sportolók, sportvezetők meg­hívásával számos összejöve­telt tartanak. A pálya klub­házából azonban átköltöztek az üzemi kultúrotthonba, mi­vel az utóbbi büfét is üze­meltet A sportpálya klub­épületét pedig elfoglalta a beatzene és közönsége. Leg­alábbis rövid időre. Beatzene A művelődési ház vezetősé­ge szívesen vette ezt a hely- foglalást. A teenager rendez­vényeket azonban be kellett szüntetniük. Sörény és sza­káll ... felemás cipő ... kifor­dított bekecs ... nyaklánc fe­születtel ... a fél járásból összeverődött közönség... ál­lítólag tánc közben a terem közepén felpofoztak egy lányt... de a legnagyobb s messzemenően elgondolkozta­tó baj az volt mégis, hogy senki nem tudott a rendezvé­nyekre olyan — okos és iz­mos — ellenerőket, tekinté­lyeket, személyeket felvonul­tatni, akik rendet tartottak, biztosít-'kot adtak volna. Mi azonban nem ígértünk választ országosan vajúdó népművelési, s más kérdések­re. Csupán néhány adalékot. Padányi Anna BÜKKI ŐSZ A szeptemberi napsütés­ben őszi virágpompába öltö­zött a Bükk változatos tája. A kársat és kőrist nevelő sziklaerdőkben szirmot bon­tott a halványsárga színű méregölő siskavirág. A hegy­vidék legmélyebb, csaknem százmétpres, sziklafallal öve­zett kanyonjában, a leányvöl­gyi szurdokerdőben nyílik a fürtös, virágú poloskafű. A karsztos lejtőkön kifejlődött sziklagyepen virágzik a tarka kosbor, a lila színű gyapjas ászát, valamint a sziklai som- kóró. A töbrös karsztvidéken narancsvörös termését érleli a bérei rózsa, amelynek jel­legzetessége, hogy nincs tövi­se. A hegyi legelőkön messzi­re piroslik a havasi ribizke érlelődő bogyója. ÜNNEP A „HŐS VAROSBAN“ Pest megyeiek a forradalom bölcsőjénél Vigasz az elmaradóknak Pest megye lakosai közül 360 ember nagy útra készül: a- Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulóját, a forradalom bölcsőhelye, az oly sok megpróbáltatást el­szenvedett „hős város”-ban, Leningrádban készül meg­ünnepelni. Lukács Lázárnak, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság megyei titkárának most nehéz napjai vannak: állandóan csöng a telefon, a postás ka­Erődváros volt A gyilkos a házban van A gyilkos békésen sétál a lépcsőházban. Kiléte még ti­tok, de a film többi szereplő­jéé nem. A Pozsonyi út 40-ben forgatják Bán Róbert új film­jét: „A gyilkos a házban van” címmel. A magyar krimit Zsombolya János fényképezi, és főszereplői között találjuk Stanislaw Mikulskyt, Major Tamást, Feleki Kamillt. Major Tamás saját lakóházában ala­kítja a házmestert, s több mint egy évtizedes szünet után ismét játékfilmben láthatjuk — lakóbizottsági elnök szere­pében — Feleki Kamillt. Velő A legrövidebb filmkritika a „Dr. Desmonda 13 áldozata” című amerikai filmről készült. A bíráló ezt írta: „Én voltam a tizennegyedik.” A keszthelyi Balaton Mú­zeum munkatársai, dr. Sági Károly áiasigátó irányításúval folytatják a fenékpusztai (Valcum) római kori település feltárását. Valcum erődváros fontos közlekedési csomó­pontban helyezkedett el az Aquincumot Kómával össze­kötő út mentén, a Balaton át­kelő hídfőjénél. A 10 éves ásatási program első ered­ménye egy V. századbeli tö­megsír. A balatoni úthoz kö­zel eső ásatásokat a kirándu­lók is felkeresik. Palóc film Az egri Vörös Csillag Film­színházban bemutatták a „Pa­lócnap 1970” című filmet, amelyet az idei nyáron, az ötö­dik palócnap alkalmával ké­szítettek Párádon, Bodonyban és Heves megye más tájain. A szélesvásznú film méltó mó­don dokumentálja Heves me­gye gazdag néprajzi kincseit. Bemutatja a palócok ősi kul­túráját, szokásait, dalait, to­vábbá megváltozott életét is. A film rendezője — Lakatos Vince. A fiú dúlt arccal ment haza a fel­/I vételiről. Az anyja nem mert sem- 7~| mit sem kérdezni. Arra gondolt: vége. Vége a műegyetemi álmok­nak. Mehetnek Kálinán bácsihoz protek­cióért, vegye oda a fiát a vállalathoz va­lami unalmas állásba. A fia sem beszélt. Bement a szobába és egy óra hosszat ki se jött. Az asszony hall­gatózott az ajtónál. Aggódott mit csinálhat a fiú. Talán sír. Elhatározta, hogy süt neki egy kis süteményt. A kedvencét: almáspitét. Az almákat reszelte éppen, amikor a fiú mág mindig sápadtan, de már valamivel vi­dámabban kiment a konyhába. — Hát, nem sikerült anya... — mondta és megcsuklott a hangja. Az asszony nagyon élénk, nagyon beszédes volt. Vigasztalta a fiát ügyesen, okosan. Semmi baj, jövőre újból megpróbálja. Addig pedig dolgozni fog. Keres, félre rakják a pénzt. tJj bútort vásárolnak a szobába, kazettás magnetofont, befizetnek IBUSZ-útra. A fiú közben gyűrött papírlapot húzott elő. Betűk voltak rajta és számok. — Ez volt a legnehezebb példa — muta­tott a papírra — ezt egyetlen felvételiző se tudta megoldani. Az asszony elvette a papírlapot, nézegette. Ikszek voltak rajta és ipszilonok. Megannyi titok. Megannyi sorompó, tilos jelzés a fia előtt. i Nagyon haragudott a számokra és a be­wmsssssswsssmmss/msssssMWSSMWssssmfMms, Az almáspite , S \ '}ssss///sssfss//sssssss/sss/ss/s/sssssssss/ssss//sfs/s/sssssss.\ tűkre. Töprengett, gondollcodott. Elolvasta a kérdést, megrágta szóról szóra. Aztán a sü­tőhöz ugrott, nehogy elégjen a pite. Nem égett el, szépen pirosodott. Amíg hűlt elgondolkodva nézte a lepényt. Aztán koc­kára vágta. Szép, egyenletes négyzetekre. Később ide-oda rakosgatta a kockákat. Ad­dig rakosgatta, amíg megoldotta a példát. — Gyere csak, fiam — rohant be a szo­bába — nézd csak ezeket a pitéket! A fiú először nem értett semmit. Aztán csodálkozott. A nehéz példa ott volt megold- va a tepsiben. Háziasszonymódra, laikus­módra, de tökéletesen. Nem tudta örüljön-e, vagy szégyelje magát. Aztán a középutat választotta beleharapott a tésztába, dicsérte. — Várj egy kicsit... — zsörtölődött az asszony — várj, amíg kihűl. Később egyedül maradt az asszony a kony­hában. Púposra rakta az üvegtálat almáspité­vel. Könnyei ráhullottak a vaníliás cukorra. Bende Ibolya zalszámra önti asztalára a le­veleket. Lukács Lázár felada­ta, a Hazafias Népfront me­gyei és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei el­nökségével, valamint a me­gyei párt- és állami szervek segítségével megszervezni a tíznapos Kijev—Leningrád— Moszkva útvonalat bejáró „barátság vonat”-ot. Van mun­kája bőven. Az eredeti lét­számtervet már harminc újabb férőhellyel kibővítet­ték. Sajnos, hiába csöng a tele­fon, hiába fárad a postás és hozza az újabb és újabb je­lentkezési kérelmeket: a kibővített létszám is be­telt. A boldog 363 Pest megyei lakos november elsején, az el­utazás napján este a Szabad­ság Szálló éttermében talál­kozik, hogy részt vegyen az ismerkedési vacsorán. Utána vonatra ülnek, irány: Kijev. Ukrajna fővárosa bizonyára sok érdekes élménnyel gaz­dagítja majd a csoportot, hi­szen megtekintik az Ukrán Népgazdasági Kiállítást, majd a hír-s Lavra kolostorban be­rendezett múzeumot keresik tői. A csoport a negyedik nap reggel érkezik meg Lenin- grádba, s még aznap elzarán­dokolnak a Szmolnij palotád ba. Ott született a forradalom, ott keletkezett történelmünk egy új, világot-formáló sza­kasza. Természetesen nem hiány­zik a programból a legendás Auróra cirkáló és a világ egyik leggazdagabb képtárának, az Ermitázsnak megtekintése sem. De ellátogat a csoport a szenvedés, a cári önkény szim­bólumához is, a Péter Pál erődhöz.. . November 7-ét a csoport Leningrádban ünnepli majd meg, s ez bizonyára minden résztvevő számára emlékeze­tes marad. A moszkvai programban városnézés, a Tretyakov képtár, baráti találkozók, színházlátogatás, a Köz­ponti Lenin Múzeum meg­tekintése szerepel. Minek ezt tovább sorolni? Minek fájdítani a lemaradók szívét? Részükre is van azon­ban vigasztaló, jó hír: a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társaság megvei elnöksége a következő „barátság vonatot” 1971 jú­niusában indítja Leningrádba. Épp akkor, amikor „észak Ve­lencéje” fölött, a híres fehér éjszakák opálos fénye ragyog majd. k. i. Munkáesy-leib Mihály * menyasszonyládája Páratlan fej dí szgyű j temény Nagy szeretettel gyűjtögeti szülővárosának néprajzi em­lékeit Ruzicskay György fes­tőművész Szarvason. Erzsébet- ligeti alkotóháza valóságos „házi múzeum”, amely bemu­tatja az őrségi munkaeszközö­ket, a faragott, festett bútoro­kat, _ népviseleti ruhákat. Az országban páratlan szlovák népviseleti fejdísz-gyüjtemé- nye. A művész legújabb szer­zeménye a 110 évvel ezelőtt készült, festett „menyasszony­láda”. A régi lakodalmak el­engedhetetlen kelléke, a hozo­mányt szállító láda érdekessé­ge: Munkácsy Mihály készítet­te és festette, aki Leib Mihály néven asztalosinaskodott ak­koriban Békéscsabán. Aáá... Két barátnő beszélget: — Hallod, az udvarlód ne\ valami jó modorú fiú. Égé: idő alatt, amíg beszéltet legalább hússzor ásított! — Ugyan, hová gondols Hússzor szeretett volna mej szólalni, de te nem engedted.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom