Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
12 '“t/örtop 1970. AUGUSZTUS 20., CSÜTÖRTÖK Látogatás Leányfalun Móricz Zsigmond öröké Ezekben a napokban tízezer fölött jár azoKnak a száma, akik felkeresték Móricz Zsigmond házát Leányfalun s tisztelgő látogatást tettek a mester írószobájában, a Mó- ricz-emlékszobában. Sok ez a tízezer, vagy kevés? — nehéz lenne megmondani. Ha azonban azt vesszük számba, honnan került az eddigi tízezer, akkor az emlékkönyvi bejegyzések egy egész ország szeretetéről vallanak. A lankás kavicsúton át, a ház felé baktató szinte ott látja a ház előtti térségen a fehér asztalka mellett Móricz Zsigmondot. Ide ült ki dolgozni a ház ura már hajnalok hajnalán, amint megérkezett a fény a kertbe a Duna felől és kattogott az írógép egészen addig, amíg csak el nem ért a delelő nap a kert fölé. A ház előtt most Móricz Virág játszik unokájával, Zsiga dédapa legifjabb leszármazottjával, Dórikával. Az író házába, a változatlan formában megőrzött emlékszobába lépve Móricz Virág, Apám regénye című könyvének bevezető sorai tolulnak a látogató emlékezetébe: „Apám. dolgozószobájában, íróasztalán, írógépén leírom élete regényét. Körülvettek könyvei, levelei, kéziratai, jegyzetei és eleven emléke, s én igyekeztem e dús kincsestárban úgy rendezgetni, hogy az olvasó oly közel érezze magához, mint harcostársát, jóbarátját”. Eleven emlék... Ott áll az ablakokhoz húzódó íróasztalon írógépe, amelyről meg van írva, hogy harminc embert etetett. A belőle áramló fürge betűk tengere gondoskodott a nagyszámú családról, háza népéről, a könyvtárnyi Móricz-remekmű pedig, amely e gépen született, egy nemzetet halmozott el kincseivel. A gépben most nincs kéziratpapír. Már nem maradt ideje arra, hogy a betyárkirályról szóló monumentális életregény 3. kötetét is lekopogja. Köröskörül a polcokon soksok könyv. Móricz Zsigmond csodás történelmi freskójának, az Erdélyi-trilógiának forrásmunkái egész sort tesznek ki közöttük. Itt sorakoznak a mester munkáinak első kiadásai. A könyvek, az élő gondolat tárházában — micsoda ellentét — ott láthatja a látogató Móricz halotti maszkját, amelyet a debreceni kollégiumi jóbarát Medgyessy Ferenc keze formált 1942-ben. A maszk hallgat, de hallgatva is beszédesek a falon látható arcmások. Gyulai Pál képe arról beszél, hogy a Nyugat nemzedéke másként élt és írt, de tisztelte mégis az előtte való idők nagy öregjét. (Csak zárójelben: Móricz, anyai nagybátyjának Gyulainál, Leányfalun tett látogatása után figyelt fel először a kedves Duna-parti község nagyon kedves nevére Móricz Zsigmond, akit aztán később Rózsahegyi Kálmán hívott ide teleknézőbe és egy „szülőföldje szent fáira emlékeztető” öreg diófa tartott itt végleg.) Az Ady Endre, a hű harcostárs által dedikált képen így szól az ajánlás: „A kedves, rossz Móricznénak, a jó és hűséges Ady Endre”. Petőfi Sándor arca is méltó helyen van a móriczi dolgozószoba falán: sokat tett ő azért, hogy Petőfi országában megszűnjék az Űri muri! A Móricz Zsigmondnál tett látogatás óhatatlanul azt a gondolatot sugallja az itt időzőnek, hogy nem lenne-e helyes a Móricz-emlékszo- bát múzeummá tágítani. A Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályán nem tudnak ilyen tervről. Móricz Virág pedig így fogalmazta meg kérdésünkre a család álláspontját: — A leányfalui ház védett magántulajdon. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a család el akarná adni, az államnak elővételi joga van. A család azonban nem szándékozik megválni örökségétől. Csülökperzselő Az Alföld gazdag néprajzi kincseinek egyik' jelentős lelőhelye a Nagykunság. A karcagi Győrffy István Nagykun Múzeum és a szolnoki Damjanich János Múzeum számos népi munkaeszközt, viseleti tárgyat, fafaragást, bútordarabot, népszokást gyűjtött ösz- sze, és mentett meg az utókor számára. Turkevén az egyetemek néprajzszakos hallgatói is leletmentő „expedíciót” szerveztek. Számos öreg kunsági ház fészeralját, padlását járták be, és többek között egy fanyélbe szúrt hegyes vasra bukkantak. Ezzel a különleges szerszámmal a birka csülkét és fejét perzselték meg az ősi nagykunsági étkezési szokás szerint. Hasonló szokást ma már csak az ázsiai pusztákon, főleg Mongóliában ismernek. A fiatal néprajzosok ezenkívül tehénszarvból faragott gyufatartót, fatengelyes szekeret, favillákat találtak. Hogyan halt meg Rózsa Sándor? Kivégezték? Felakasztották? Tüdővészben halt meg? Szi- netár Miklós 12 részes tévé- filmet forgat a hajdani betyárról: ismét szárnyra kel hát a legenda: hogyan is halt meg Rózsa Sándor? Móricz Zsigmond regényében — amelynek alapján a tévésorozat is készül —, felakasztják. A képernyőn Is így hal meg. Tény, hogy Rózsa Sándor Sírja ma is a szamosújvári börtön fala mellett található. Kutatók többen is úgy tudják, hogy 1872-ben életfogytiglani börtönre félték a legendáshírű betyárvezért, Szamosújváron a börtönben tüdővészt kapott és 1878-ban halt meg. Különös legenda: Rózsa Sándor koponyáját nem temették a sírba. Az egyik feltevés szerint dr. Gopcsa Joachim szamosújvári orvos vágta le Rózsa Sándor fejét és ő tette spirituszba. Azzal a célzattal, hogy a koponyát egy neves bécsi antropológushoz juttatja el — vizsgálatra. A szállítással megbízott ember azonban a spirituszt ellopta, de az energikus szamosújvári börtönigazgató, Galgói Rácz Péter közbelépésére a koponya mégiscsak eljutott az osztrák fővárosba. A várbörtön igazgatója egyébként a feltevések szerint megtanította Sándor betyárt írni és olvasni is a börtönévek alatt Mások viszont dr. Zakariásra, a szamosújvári orvosra, a fegyintézet vezető főorvosára esküsznek: ő végezte a szokásos boncolásokat, ő választotta le a fejet, preparálta, majd felküldte Budapestre a bűnügyi múzeumba. Móra Ferenc így vall „A Sándor körül” című kisregényében: „A szamosújvári börtön volt, az Ö Szent Ilonája, ahol — szabómesterségre fogták. Ez csúfosabb bukás volt még a napóleoninál is. Mikor pedig az öreg ujjak elerőtle- nedtek már a szabótűhöz, akkor kötőtűt dugtak közéjük, és Sándor mint strimflikötő fejezte be földi pályafutását .. .” Hagyjuk nyugodni békében! Szinetár Miklós rendezi a televízió legújabb nagyszabású színes filmprodukcióját — a „Rózsa Sándor”-t. Ez lesz a magyar filmgyártás eddigi leghosszabb filmje. Vetítési ideje egyfolytában tíz óra. A legendás hírű szegedi betyár szerepét Oszter Sándor főiskolai hallgató alakítja. A film operatőre: Bíró Miklós. A napokban Oszter vágtatás közben leesett lováról és kezét törte. A sajnálatos baleset miatt csak két hét múlva folytathatják jeleneteinek forgatását. A képen: Basilides Zoltán és Oszter Sándor. •— Művészeti ügyben — mondta Pihe és megpöndörin- tetote a szakállát. — Művésznek tetszik lenni? — kérdezte a lány őszinte csodálattal ... — Igen— mondta szerényen Pihe. — Én nagyon szeretem a művészetet. Indultam a Ki mit tudón is. Sajnos, nem sikerült, mert nem volt protekcióm... Pedig én semmilyen áldozattól nem riadnék vissza, ha segítene valaki... — Van némi ismeretségiem művészeti körökben. Magácska ugyebár táncdalénekes szeretne lenni... — Hogy találta ki? — ámuldozott a lány. — Az akusztikájából. Értek valamit ezekhez a dolgokhoz... — Ismeri a Zalatnayt? — Ö, hogyne... Nem akarok indiszkrét lenni... Ugyebár... — vigyorgott soka tmond óan Pihe. — Ugye megvárja a gyógyszerész urat? — Természetesen. Mikor jön haza? — Csak este. Én négykor bezárom a boltot, de lehet, hogy már háromkor. Az orvos ugyanis tudja, hogy ma nincs itt a gyógyszerész úr, ezért nem ír fel csak Amidazofent, meg ricinust, azt én is ki tudom adni... — Sajnos ötkor tovább kell mennem. A gyógyszerész úr nagyon fogja sajnálni. Hoztam neki egy képet... — ö kérte? — Természetesen i. I Egy absztraktot... — A gyógyszerész úr nagyon szereti az ilyen modem izéket. Ha megbeszélték én átvenném... — Sajnos nagyon drága. Erre már nagyon sokan alkudtak, ez egy igazi nonfiguratív kompozíció a sárga korszakomból. A művészeti főtanács kérte, hogy a Parlamentbe kiakasszák, de már elígértem a gyógyszerész úrnak... A lány összekotorta a napi bevételt, majd a pénztárból elővett ötezer forintot, melyet délután kellett volna a postára vinnie. — Sajnos, csak hatezer forint van iitt... Pihe eredetileg kétezerre gondolt. — Nem baj, a napokban úgyis erre járok, akkor majd megkapom a többit a gyógyszerész úrtól. Várjon, hozom a művet... — Rezsőkém, adjon egy má- zolatot Jó absztrakt legyen... — Mennyiért sikerült élpasszolni ? — Háromezer — felelt Pihe és Rezső elsápadt az örömtől. A képért kétszáz forintot adott egy elmegyógyintézetből szabadult piktornak... — Csodálatos — áLméLko- dott a lány. — A gyógyszerész úr ki fog borulni... — Ebben biztos vagyok — mondta Pihe. — És mosit rátérhetünk a maga dolgára... — Miaga nagyon hercig. Szóval én énekesnő szeretnék lenni... — Akkor zárjuk be a boltot — mondta Pihe. A gyógyszertáron hamarosan kint fityegett a tábla: „Leltár. Legközelebbi gyógyszertár Nyíregyházán”... Ami éppen ötven kilométerre volt a tett- heiytői, ahol e pillanatban egy Leány az első bátortalan lépéseiket tette a világot jelentő mikrofon felé.,. Ezalatt Sunyi a plébános borát iszogatta. — Lassan kiszorulunk az otthonokból. A falakat ellepik a giccsek, a képeslapokból kivágott magazinképek. Mert nem tudunk továbblépni és a modem kar igényeinek megfelelő szentképekkel ellátni a hívőket — Mire gondolna, kedves testvérem? — kérdezte a pap. — Ez a fénykép például a Vatikán jóváhagyását élvezi —■ botort elő egy hatalmas fotót a táskájából Sunyi. A kép az Apolló űrhajót ábrázolta, mely felett egy felhőről a Megváltó áldást int a startoló rakétának. — A mai fiatalság szereti az ilyen képeket. A modem technika és az öröklét összekötésének nagy gondolata tükröződik a képből... A pap elégedetten forgatta a fotót. Sunyi újfent megállapította, hogy Dönci zseniális koHúsz év • • •• KÖZÖNSÉGÜK AZ ORSZÁG Ma húsz esztendeje, szerény keretek között nagyszerű vállalkozás indult útjára. Faluszínház néven társulat szerveződött, s tagjai bevallott célja az volt, hogy a színház varázslatát elvigyék az ország minden részébe, oda is, ahol magát a kifejezést, hogy színház, sem ismerik, ismerhetik. Ma húsz esztendeje volt az első előadás, s jelkép is lehetne, hogy hol: az akkori Duna- pentelén, a jövendő iparóriás bölcsőjénél, a mai Dunaújvárosban. Sokféle formában méltathatnánk azt a munkát, melyet a Faluszínház, majd utóda, a Déryné Színház művészei, technikai alkalmazottai végeztek. Rendezők és gépkocsivezetők, színészek és díszletezők, mindazok, akik vállalták a fárasztó országjárást, a nehéz, sőt, nem ritkán lehetetlen körülményeket, a csöppnyi színpadokat, a télen jéghideg, nyáron ful- lasztóan meleg szükség- öltözőket, a rossz világítást, mindazt, ami méltán avatta őket Déryné szellemi hagyatékának hű örököseivé. Sokféle formában méltathatnánk a színház munkáját, de talán mindennél többet mond egyetlen adat. Húsz esztendő alatt a színház társulata — több csoportban — annyi előadást tartott, hogy rövidesen elérik a 40 ezres, igen, nem tévedés, a negyvenezres számot. Negyvenezer színházi este! Nézők lenyűgözően hatalmas tábora, akik — ne tagadjuk — kezdetben valónak vélték a játékot, mert magát a fogalmat sem ismerhették: színház. Ahogy nem ismerhették a szerzőket, s darabjaikat sem, nem hallottak a veronai szerelmesekről, a halhatatlanná tett fösvényről, mindazokról, akik művészek és technikai munkatársaik erőfeszítése nyomán életre keltek a színpadon. Küldetés volt? Igen. Kultúrát vinni oda, ahol még ezer és egy dologban nem is a múlt század, hanem a középkor élt. S kultúrát oda, ahol a frissen teremtett ipar a legkülönbözőbb emberek seregét verbuválta, akik a kocsmába készültek a színházi estére ... Hőskorszak? Az országban minden a hőskorszakát élte, mert hiszen bajok tengeréből kellett kiemelni az új ország szigetét. Ezért érezték természetesnek a színház tagjai azt, amit tettek. S természetes is volt. Hivatástudatuk, lelkesedésük tette azzá. A megye településein — o városokat kivéve — a Faluszínház, majd a Déryné Színház volt az első, igazán művészi igényű társulat, mely előadásaival szórakoztatni és nevelni, gyönyörködtetni és tanítani akart. Soha azelőtt nem látták a falvak színtáruslatot, ha valameddig eljutottak, akkor az a helyi műkedvelő csoport előadása volt. Minőségben hozott tehát mást ez a színház, s ugyanakkor mennyiségben is. Mert közönséggé változtatta az egész országot, mondhatni, az ötvenes években ők voltak a „televízió”, ők jutottak el apró falvakba, távoli helységekbe, hogy új ablakot nyissanak a világra, érdeklődést keltsenek az életet tükröző művészet iránt. Húsz év alatt hatalmasat változott az ország, az igények is mások lettek, hódít a televízió. Mégis, a színház társulata nem céljait, csak eszközeit, módszereit változtatja, tökéletesebben szolgálva a célt, melyet húsz esztendeje tűztek maguk elé: a színház varázsának, a művészet örömének szétosztását minél több ember között. * . ponya. Egy zugfötóssal csináltatta az olcsó montázst, öt forintot adott darabjáért... — Tekintettel az ügy nemes voltára, 20 forintért tudnánk darabját szállítani, természetesen csak százas tételékben. Sunyi nem kötött nagy üzletet. Mindössze száz darab képet adott él, melyet a pap a hittanra beiratkozott gyerekek jutalmazására szánt. Nem volt sikere Dönci másik nagy ötletének, az aerosolos szenteltvíz- szórónak, melyből egy kis kar lenyomásával bő permettel hull a szenteltvíz. Ehhez a pap az egyházmegye engedélyét akarta kikérni. Hiába, a technikai forradalom mindenütt nehezen győz a hagyományok fellett. Sunyi kenetteljes alázattal búcsúzott él a papitól és áldását kérte, majd egyenesen a templomba ment, ahol a sekrestyést kereste. — A tisztelendő úr küldött és azt mondta, hogy maga átveszi az általa kiválasztott kegytárgyakat... — Szívesen... Ha ő már kifizette... — Dehogy fizette. Éppen nem volt nála készpénz... Azt mondta, hogy a perselypénzekből majd maga kifizeti. így került a plébánia tulajdonába újabb 100 Apolló kép, két aerosolos szenteltvízszóró, néhány tucat nylonnal körülöntött szálka, mely a Megváltó keresztjéből való és apró kis nylonzacskók, melyek az Olajfák hegyéről hozott földet tartalmazták. Sunyi közel négyezer forintot hozott el a sekrestyéstől húszfilléresekben. — Leghelyesebb lesz, ha maga gyorsan elcsomagol, Rezsőkém — mondta Bauemak, aki a kocsi mellett megnyitotta saját árudáját és egészen csinos forgalmait bonyolított le vetkőző-tolliakbál, üvegkövek- kel díszített rézgyűrűkből, Albert Flóriánt ábrázoló melltűkből. Keresett cikk volt a zsebtükör, mely hölgyek részére a hátlapján BeLmomdót mutatta fürdőnadrágban, az urak számára pedig egy csinos francia hölgyet, fürdőnadrág nélkül. Ez utóbbiakat pult alól és veszélyességi felárral árusították. — Valami baj van? — kérdezte idegesen Rezső. — Még'nincs, de lehet. A többiek még nem jöttek? — Pihe már lebonyolította az üzletet, de még van valami tángyalnivaiója. Dönciék pedig a tez-be mentek... Rezső mindenesetre bezárta a boltot. Mindketten beültek a kocsiba. Elsőnek Pihe érkezett meg. Egy csinos lány kísérte, A kocsiban ülők hallották, amint búcsúzott: — Nyugodj meg, szívem, karriert fogsz csinálni. Amint tudsz, keress meg. A Zöld Bütykös nevű luxusétterem csaposánál hagyj üzenetet számomra ... — De mi az igazi neved? — kérdezte a lány. — Majd egyszer megtudod.» Most elégedj meg ennyivel.., Ekkor tűnt fel az úton Dönci és Patkány. Elöl Dönci futott, Patkány tántorogva követte: — Lépj a gázra és tépés — mondta Dönci és berántotta Patkányt. A kocsi megugrott és hamarosan már aiz országúton száguldott a díszes kompánia... (Folytatjuk)
