Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

ARATOK Felkerestem Győri Józsefet, az üllői Kossuth Tsz elnökét érdeklődtem: mennyire halad­tak már az aratási munkák­kal. Válasz helyett az elnök azt ajánlotta: üljünk be a ko­csiba, és győződjünk meg róla. Végigjártuk a gabonatáblá­kat és megállapítottuk, hogy az 1027 holdnyi gabonából, mintegy 70 százalékot learat­tak már. Öt hatalmas kom­A kombájnosok éppen szü­netet tartottak. Göndöcs Ta­más üzemegységvezető irányí­totta itt a munkát. Kihasz­nálva a néhány perces szüne­tet, elbeszélgettünk a kom- bájnosokkal. Hajdú Mihály el­mondotta, hogy eddig még minden évben ezzel a kom­bájnnal dolgozott, amivel az idén, ezért aztán már úgy is­P E SJ MEGYEI h;'| R ÜLŐNK I AD AS A XII. ÉVFOLYAM, 179. SZÄM 1970. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT A MÁV-MENETREND - ÉS A SZABAD SZOMBATOK ÜLLŐI BALOK Üllőn, a művelődési otthon­ban ma este a Florida, holnap pedig az Al/a-együttes ját­szik. Az utóbbi időben az üllői bejáró dolgozóktól gyakran halljuk, hogy a MÁV-menet- rend összeállításánál nem vet­ték figyelembe a szabad szombatokat, illetve azt, hogy nem minden üzemben tarta­nak még szabad szombatokat. Szombatonként ugyanis kevesebb vonat közleke­dik, ezek zsúfoltak és rá­adásul késve indulnak a Nyugati pályaudvarról. A panasszal Erdélyi János üllői állomásfőnökhöz fordul­tunk. — A menetrend összeállítá­sa előtt a MÁV minden év­ben széles körű környezetta­nulmányt végez. Megkeresi a budapesti vállalatokat, és felméri a bejáró dolgozók igé­nyeit. Az tény, hogy olyan menetrendet nem lehet ösz- szeállítani, ami mindenkinek megfelel. Jelenleg a Nyugati pályaudvarról szombatonként délelőtt tíz órától 0 óra 10 percig Üllőre 16 vonattal le­het utazni. Több vonatot a pálya nem tud fogadni. A vonatok átlag 25 per­cenként közlekednek. Dél­után 15 óra 30 perctől azonban óránként indul­nak. Elismerem, ez az órányi várakozás hátrá­nyos a bejárókra. Egyelőre azonban nem le­het ezen változtatni. Hallot­tam olyan panaszt is, hogy miért szüntették meg az ül­lői helyi vonatot. Azt vála­szoltam rá, mert ez a tény, hogy nem szüntették meg, csak a helyi jelleg változott, ugyanis tovább megy Szol­nokig. A vonatok késését rendszerint műszaki hiba okozza. Tény, hogy a menetrend megváltoztatása utólag na­gyon nehéz, valamit azért talán mégis lehetne tenni a jövőben. EM VB-ÜLÉS lesz ma délelőtt 9 órakor Úri­ban, ahol az augusztus 17-i ta­nácsülés 2. napirendjét tár­gyalják meg. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Dorellik jön. Gyömrő: San Gennaro kincse. Maglód: Magányos vadász a szív. Mende: Ha . . . Monor: A nősülés keser­vei. Nyáregyháza: Bűbájosok. Péteri: Egy őrült éjszaka. Pilis: Sex és a hajadon. Tápiósáp: Ma­gányos vadász a szív. Tápiósüly: Brúnó, a vasárnapi gyerek. Űri: A halott gyanús. Üllő: Bolondok hajója. Vasad: Fehér apácák tit­ka. Vecsés: Bye, Bye, Barbara. Á tábla szélén Jámbor Ist­ván vontatóvezető várakozott pótkocsijával a beszállítandó búzára. Megtudtuk, hogy 8 vontató és 11 pótkocsi üzemel a kombájnok mellett. Mivel itt most végeztek, a gépek át­vonulnak a második üzemegy­ség területére, így mi is ve­lük tartottunk. Péterffy felvétele tehát szinte újnak mondható, nincs is rá semmi panaszom. Állja a verseny! Bírta István azonban megjegyzi, hogy sok­szor elkelne az alkatrész. Ha üzemzavar keletkezik, nem tudják azonnal elhá­rítani, mert meg kell vár­ni, amíg a tsz gépműhelye elkészíti az elromlott al­katrészt. NYITAS ELŐTT PILISEN Sláger a presszókávé és a fagylalt Emlékezzünk Béres Istvánra Vecsésen és Monoron is sokan ismerték Béres Ist­ván nyugállományú rendőr­alezredest, aki a közelmúlt­ban tragikus hirtelenséggel, 60 éves korában elhunyt. A hamvasztás előtti búcsúzta­tón közvetlen hozzátartozói mellett részt vettek barátai, elvtársai — akik eljöttek az ország különböző részeiből, de még külföldről is. Ko­porsója előtt kilenc érdem-. rend és érdemérem feküdt. A többi között a Munka Ér­demrend arany fokozata, a Magyar Szabadság Érdem­rend bronz fokozata, a Ha­za Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozata. Béres Istvánt a Magyar Partizánszövetség és a bu­dapesti V. kerületi Pártbi­zottság saját halottjaként búcsúztatta el. Élete és munkássága szép példája volt az önfeláldozásnak, a harcos kommunista ember­nek. Kora ifjúságától kezd­ve részt vett a munkásmoz­galomban. A fasizmus elő­retörése idején, amikor már mind nehezebb lett a ma­gyarországi kommunisták élete, ő is, mint sok társa, az üldöztetések elől Fran­ciaországba menekült. A háború évei alatt azonban hazajött, és bújkálva, ille­gálisan harcolt a németek, s a fasizmus ellen, össze­kötő volt az újpesti parti­zánok és a felszabadító szovjet hadsereg között. A felszabadulás utáni években különböző felada­tokkal bízta meg őt a párt. Tolnán táborparancsnok, majd Dunaföldváron és Pakson járási pártttikár volt. Utána került Vecsés- re, ahol a párt személyügyi vezetője volt. Innen főtiszti tanfolyamra hívták a ma­gyar néphadsereghez, ahol az ellenforradalomig dolgo­zott. Az elsők között szer­vezett karhatalmi zászlóal­jat, amelynek parancsnoka lett. 1964-ben, bekövetke­zett betegségéig, a Belügy­minisztérium különböző feladatokkal bízta meg. Ekkor nyugállományba vo­nult, de társadalmi tevé­kenységét továbbra is foly­tatta a partizánszövetség­ben, egészen haláláig. P. I. Van-e a szúnyognak szíve? Meghökkentő, hogy néha miket kérdeznek a gye­rekek a gyanút­lan felnőttektől. Legutóbb, úgy tanév vége felé az egyik gyömrői ál­talános iskolában jártam, ahol a fá­ma a következő­ket jegyezte fel. Egy másodikos nebuló majd ki­esett a pádból, annyira jelentke­zett. — No, Jancsi, fiam, mi az óha­jod? — szólt ba­rátságosan a taní­tó bácsi. A gyerek fel­állt, kihúzta ma­gát, s a már kissé deresedé fejű ne­velőre szegezte csillogó tekintetét: — Tessék már megmondani, ta­nító bácsi, kérem, hogy van-e a szú­nyognak szíve? A tisztes hom­lok ráncba szökik: — Ugyan, mik jutnak neked az eszedbe, te Jancsi! Hát hogy a csudában volna a szúnyog­nak szíve? — De hiszen az is egy élőlény, ta­nító bácsi, kérem. — Na, persze, persze, élőlény. Azt senki sem ál­lítja, hogy nem az. Ennek ellenére nincs szíve. — Aztán miért nincs? — faggató- zik tovább a kis kíváncsi. — Hát csak azért nincsen, édes jó fiam — hang­zik határozott megfontoltsággal a katedráról —, mert ha annak a beste szúnyognak egyáltalán szíve volna, akkor nem csípne olyan ir­galmatlanul. Rakovszky József A Pilis és Vidéke ÁFÉSZ nagy kiterjedésű, korszerű üz­lethálózattal szolgálja a lakos­ságot. A napokban újabb bol­tot adnak át Pilisen, a Rákóczi úton. Az új íűszer- és cseme­geüzlet leendő vezetőjétől, Reis Józsefnétől, érdeklődtünk a nyitásról, — Igen, a hét végén nyi­tunk. Reméljük, hogy a ked­ves vevők igényeit minden té­ren ki tudjuk elégíteni. Ami tőlünk telik, kiszolgálóktól, előre is ígérjük: a kiszolgá­lás gyors lesz, hiszen hárman leszünk a boltban. — Ügy hallottuk, vasárnap is nyitva tartanak. — Valóban, a korai órák­ban tejet mérünk ki, s reggel kilencig leszünk nyitva, de délután is kinyitunk, a mozi nyitásától zárásig. Szeretnénk a mozilátogatók fagylaltigé­nyét kielégíteni. Itt említem meg, hogy a fagylalton kívül kapható lesz még nálunk főtt kolbász, sör és presszókávé is. Természetesen, a hagyomá­nyos élelmiszercikkeket is árusítjuk. Reis Józsefné — a pilisiek népszerű Kató nénije — 20 éve áll a pult mögött. Évekig mint a tejüzlet vezetője, majd az ÁBC-áruház vezetőhelyet­tese, nagy szakértelemre és gyakorlatra tett szert. Érthe­tő tehát, hogy az ÁFÉSZ el­Az ecseri erős legény Már Münchenre BESZÉLGETÉS STEER ANTALLAL Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Ladányi Pé­ter (egészségház), Monoron, Gombán és Bényén: dr. Ba­logh József (Monor, Ady E. út), Monorí-erdőn, Nyáregy­házán, Csévharaszton és Va­sadon: dr. Csanálosi József (Vasad), Üllőn: dr. Koncz La­jos, Pilisen: dr. Pázmány Elemér, Vecsésen: dr. Tury István tart ügyeletet vasár­nap. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a főtéri, Ve­csésen a János utcai. Bizonyára' kevesen tudják, hogy Steer Antal, a válogatott birkózója nem is olyan régen még Ecseren lakott. 1968-ban költözött édesanyjával Rákos­csabára, de azóta is sűrűn meglátogatja szülőfaluját, és ilyenkor szívesen mesél bará­tainak, ismerőseinek versenye­iről, élményeiről. Mert Anti tarsolyában már bőven van esemény. — Érdekes módon lettem birkózó — mondja a rokon­szenves fiú, aki a BVSC szí­neiben versenyez. — Egyszer a bátyám ódaállt mellém, és azt mondta: Birkózó lesz belőled, menj el valahová és kezdd el! — így is lett, és a BVSC-t választottam egyesületemnek. Mindez 1957-ben történt, alig­hogy kijártam a nyolcadikat. A vasutasoknál Kozár Laci bácsi tanított meg a birkózás alapelemeire. Eleinte nehezen ment a dolog, később egyre jobban belejöttem. — Első komolyabb verse­nyemen mindjárt első lettem. Igaz, akkor még könnyűsúly­ban küzdöttem a szőnyegen. A magyar bajnokság megnyerése után, 1966-ban Essenben én képviseltem az Európa-baj- noknokságon a magyar színe­ket, könnyűsúlyban. Az ezüst­érmet szereztem meg, és csak hajszálon múlott, hogy nem kerültem a dobogó legmaga­sabb fokára. A következő év­ben Bukarestben világbajnok­ság következett. Nagyon iz­gultam, hiszen az elmúlt évi EB-ezüst kötelezett. Pechem volt, ismét második lettem, ami ugyan nem várt eredmény volt, de... Szóval lehettem volna világbajnok is. — A svédországi Eürópa­bajnokságon is balszerencsé­sen szereztem meg a harma­dik helyet. Egyetlen vereséget sem szenvedtem el, mégis be kellett érnem a . bronzzal. Ez­után egy súlyos vállsérülés akadályozott a felkészülésben. Mexikó, az olimpia követke­zett. Csak hetedik lettem. Az idei évben még nem sikerült bizonyítanom. A berlini EB-n csak a hatodik helyet szerez­tem meg, az Edmontonban le­bonyolított világbajnoki verse­nyen viszont már a selejtezők során kiestem. — Éreztem, hogy a kisebb súlycsoportban, a könnyű­súlyban többre vagyok képes. Edzőimmel — Pintér Pista bá­csival a BVSC-ben és Gurics Györggyel, a válogatottban — azon vagyunk, hogy ismét a 68 kilós súlycsoportban állhas­sak majd rajthoz. — Jövőre világbajnokság, azután München? — Igen, a világbajnokságot Szófiában rendezik meg, az EB-t egy később kijelölt euró­pai városban. Minden vágyam az, hogy mindkét versenyen jól szerepeljek. Nagyon elkel­ne már a hazai aranyak mellé egy európai vagy világbajno­ki aranyérem is. — Szorgalmasan készülök a müncheni olimpiára is. Tu­dom, számomra ez lesz az utolsó lehetőség, hogy az olim­pián keressek valamit. No, és a mexikói hetedik helyezést szeretném elfeledtetni. — Az ellenfelek? — Melsics, Berger és a gö­rög Galdapolosz a legfélelme­tesebbek. De jó néhány iráni, bolgár, szovjet és amerikai birkózó is félelmetesen nagy ellenfél. Búcsúzunk az ecseri erős le­génytől, és szívből kívánjuk: tervei váljanak valóra, még sokáig öregbítse a magyar bir­kózósport jó hírnevét. Gér József Nem áll rosszul a pilisi együttes szénája A közelmúltban cikket kö­zöltünk pilisi tudósítónktól, amelyben elmarasztaltuk a Vecsési VIZÉP csapatát, amiért nem vállalta az árvíz- károsultak javára játszandó mérkőzést. A VIZÉP csapatát megvédte azután sporttudósí­tónk, mondván, hogy Pilisen amúgyis kevesen látogatják — személyes meggyőződése ez — a mérkőzéseket. Dékány Antal pilisi szur­koló a tudósításokat olvasva, a következő megjegyzéseket fűzte a vitához: „A Vecsési VIZÉP csapatának vezetősége, tudomásom szerint, értesítette a Pilisi KSK vezetőségét a mérkőzés elmaradásáról, en­nek alapján a lakosságot a KSK vezetősége híradó útján értesítette, ezért nem lehet­tek többen ötven főnél a sportpályán.” Hozzáteszi még levelében, hogy a pilisi együt­tes szénája nem áll rosszul. Ezúton mondunk köszönetét mind­azon rokonoknak, ismerősöknek, akik szeretett feleségem, édes­anyánk, nagyanyánk Somod! Já- nosné temetésén Vasadon reszt­vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, részvételükkel bána­tunkat enyhítették. Somod! János és családja. é f I bájn vágta a búzatáblákon s kalászt. Először a Kistemetc utcai dűlőben álltunk meg, Sas Kálmán, az első számú üzemegység vezetője fogadott bennünket. Elmondotta, hogy 70 holdat vágtak le ebben a dűlőben. A boldankénti átlag 21 és fél mázsa. meri, mint a tenyerét. Ha va­lahol gyanús zörejt észlel, már tudja is, hol a hiba. Azonnal ki is javítja. Burai János most érkezett kombájnjával; a magas kor­mányfőikében ülve megtörölte izzadt homlokát, majd ő is a többiekhez telepedett: — Az én gépem még csak egy éves, Tóth Balázs 26 éves, kezében csak úgy ég a munka, mond­ják róla társai. Igaz, az ő kombájnja is még majdnem új, hiszen még csak két éves. Igencsak igyekeznie kell a másik három „öreg gépes” kombájnosnak, hogy le ne ma­radjon mögötte. Ilyen „öreg géppel” dolgo­zik Tóth László is, aki a szü­netet arra használja fel, hogy megjavítson egy kisebb hibát a kombájnján. Azt mondja, a területi szövetség által indított országos versenyen mindnyá­jan részt vesznek, szeretnének megfelelő helyezést elérni. Di­cséri a gépműhely munkásait, mert az aratás előtt jól rend­behozták a kombájnokat, így nagyobb hiba nem volt még velük. Igaz, itt van közöttük Bírta István kombájnos, aki előtte a gépműhelyben dolgo­zott, érti a szakmáját, s ezért nem kell minden nehezebb ja­vítanivalóval a gépműhelyhez fordulni, ö itt, a helyszínen javítja ki társai gépeit, hogy azok minél előbb dolgozhassa­nak. Vége a szünetnek, a kom­bájnosok újra elfoglalják he­lyüket a kormányfülkékben. Egymás után „harapnak bele” az aranyló búzatáblába. Lát­ványnak is szép, ahogy az óriási gépek elindulnak. Mi is kocsira szállunk az elnökkel, amott egy learatott táblán a szalmalehúzás folyik, utá­na pedig már a tarlót hántják. Egy lucematábla mellett ha­ladunk el, ahonnan már be­gyűjtötték az értékes takar­mányt. Amerre csak mentünk, a földeken mindenütt szorgos munkásokkal találkoztunk. EM nőké őt bízta meg az új bolt vezetésével. (osvalda)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom