Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

■A PESTMEG-YEI HiRLA P ** KOLON KIADASA* XIV. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM 1970. AUGUSZTUS 7., PÉNTEK A pártélet hírei Taggyűlések Ma a következő pártszerve­zetek tartanak vezetőségvá­lasztást előkészítő taggyűlést. A konzervgyár Il-es délután 2 órakor, a Il-es telep KISZ- termében. A konzervgyár VII-es ugyan­csak 2 órakor az I-es telep új irodájában. A tejüzem 3 órakor kezdi a taggyűlést az üzemi étkezdé­ben. Az állami gazdaság Il-es délután 4 órakor a hangácsi üzemegység központjában. A Rákóczi Termelőszövetke­zet Il-es délután 6 órakor, a termelőszövetkezet kertészeti üzemegység irodájában. Közterület-rendezés Már a városi tanács ülésén is szó került a közterületek rendezéséről. Sok utcában, te­reken a házak tulajdonosai vagy lakói építőanyagot, tüze­lőanyagot tárolnak, és ez sza­bálytalan. A városi tanács építésügyi osztálya megkezdte az utak, tere': átvizsgálását, hogy eze­ket a patkányfészkeket, gaz­tengereket, az utcakép elcsúfí- tóit felszámoltassa. A város lakói is egyetérte­nek ebben a kérdésben — re­mélhetőleg —, s nemsokára megtisztul a város, nem kell a rendcsinálás érdekében a ha­talmi szóhoz folyamodni az il­letékeseknek. Ősszel kigyullad a kék láng Dolgozókat vesznek fel A városban, a főbb útvona­lakon hatalmas vascsöveket raktak le, amelyeket másfél­méter mély árkokba ágyaz­nak. Élénk iramban folyik a gázvezeték szerelése, s a kö­zületi épületekben és a ma­gánlakásokban is megindult a gázvezeték beszerelése. A vezetékes gázt a Lajos- mizsei út melletti fővezeték­től a Lencsés-világosi szőlők­nél épülő elosztó telepig, a Tiszántúli Gázszerelő Válla­lat vezeti be. A városba tör­ténő bevezetést két üzem vál­lalta, majd teljesen a kecske­méti gázszerelő részleg vette át. A szerelőrészlegnek az En­csi utca 2. szám alatt van az irodája, ahol felkerestük a ve­zetőket. Kérdéseinkre elmon­dották, hogy az első ütemben a Ceglédi úton, a Hősök terén, a Deák téren, a Szabadság téren és a Szolnoki út elején vállalták a gázvezeték lefek­tetését. A Ceglédi úton más­fél hét múlva elkészülnek. A második ütemben a Pót­haraszti és Kossuth Lajos úton, a Széchenyi téren, a mű­velődési otthon környékén és a Kecskeméti úton a Rákóczi útig épül meg a gázvezeték, és miután több közületi épü­letben az eddigi fűtőtesteket már beszerelték, arra törek­szenek, hogy a gázfűtést és világítást a fűtési idényre, s legkésőbb november végére az ütemezett vonalakon min­denütt be tudják kapcsolni. Az idei munka vállalási ér­téke 6 millió forint. Jelenleg harmincán dolgoznak, de, hogy időre elkészüljenek, a dolgo­zók számát a duplájánál is többre kívánják emelni. A jövő héten újabb munka­csapatok érkeznek Törteiről és Tiszaugról, s további 20—30 segédmunkást vesznek fel. A földmunkások teljesítmény­bérben dolgoznak, és havi ke­resetük sok esetben eléri a 4 ezer forintot. De egy szigorú kikötés van, részeges dolgozó­kat nem alkalmaznak. A következő évre a város további részeire való gázveze­tés tervei is készülnek. És ar­ra az időre, amikor külső munkákat nem lehet végezni, a gázszerelő részleg belső, la­kásokba való gázbevezetési munkákat vállal. (kopa) Bátrabban is lehetne dolgozni RÉGI ÉS ÚJ FELÚJÍTÁSOK Ebben az évben a régebb­ről húzódó iskolaépület-fel­újítások mellett újabb, nagy munkához kezdtek hozzá. A Kalocsa óvoda újjávarázso­lása lesz a legnagyobb fel­adat. Ebben az évben 600 ezer forintot költenek a korsze­rűsítésre, jövőre pedig egy­millió 340 ezer forintot. Rászolgált már az alapos felújításra a központi óvoda homlokzata is. Ahogy a csa­tornaépítés lehetővé teszi a munkák megkezdését, rendbe­hozzák a tetőt, ereszcsator­nát szerelnek fel, kicserélik a kisméretű ablakokat, s nemesvakolattal borítják a falat. Az Arany János általános iskola szépítését a jubileu­mi ünnepségre befejezték. A gimnázium átépítéséből még mintegy 4 és fél mil­lió forint összegű munka elvégzése hiányzik. A Rákóczi Termelőszövetke­zet építőbrigádja derekas munkát végez, a többi vál­lalkozónak sem ártana, ha egy kissé „bátrabban” dol­gozna. A szerződéskötések szerint a munkákat már ez évben be kellene fejezni, azonban az anyaghiány felbo­ríthatja az eredeti elképze­léseket. Az Építő Ktsz sem tudja megkezdeni a tanyai kollé­gium társalgójának építését — 300 ezer forintos költséggel épülne ez, a minden igényt kielégítő szórakoztatóterem —, mert az alapozáshoz nincs anyag. Ezek a legnagyobb mun­CSEREPEM A GIMNÁZIUM TETEJÉT Röpül őtanfolyam a vadvizek felett Gazdag az idei madárszapo­rulat a biharugrai „vadvízor­szágban”, önálló táplálékszer­zésre, röpülésre „tanítják” fió­káikat a kiskócsagok, a bak­csók, a törpe- és selyemgémek, a kacsafélék, a nyáriludak és a többi vízi madarak. A vé­dett kiskócsagokból 40, a bak­csókból 80 fiókát számláltak meg a megfigyelők ezen a tá­jon. A világviszonylatban ki­veszőben levő nyárilúd-állo­mány ugyancsak negyven fió­kával gyarapodott. A biharugrai halgazdaság környéke, a zsombékos, szikes legelő rendkívül gazdag táplá­lékot nyújt a vízimadaraknak. Ennek köszönhető, hogy nem­csak őszi vonuláskor, de nyá­ron is vendégeskednek fekete gólyák a „vadvízországban”. A világviszonylatban ritka, fő­ként hegyvidéken lakó fekete gólyák táplálékszerző úton vannak az Alföldön. Konzervgyár A meggy sikerült a legjobban JÖN AZ ŐSZIBARACK A gyümölcsszezonok egy­más után fejeződnek be. A „cseresznyeszámadás” 4 ezer 445 mázsával, a szamóca 1 ezer 269, az egres 3 ezer 596, s a meggy 16 ezer 162 má­zsával zárult. Ez utóbbiból sokkal többet dolgoztak fel a tervezettnél, hiszen a termés is gazdagabb volt, mint tavaly. A sárgabarackról nem mondhatjuk el ezt. Tudott dolog, hogy a sárgabarack­ültetvényeken minden máso­dik esztendőben van csúcs­termés. Most a völgyben va­gyunk, hiszen tavaly ilyenkor 30 ezer 993 mázsánál tartot­tak a konzervgyárban, most pedig „csak” a 29 ezer 375. mázsánál. A másodtermésű málna fel­dolgozása is befejeződik las­san, ezer 449 mázsával zár­ták a szezont. Az új gyümölcskampány (kampánygyümölcs?) is elkez­dődött, kedden megérkezett az első őszibarackszállítmány, 31 mázsa illatos, zamatos őszibarack. A zöldbabfeldolgozás is tart. Az új babszedőgépek be­váltották a hozzájuk fűzött reményeket — eddig már 5 ezer 307 mázsával dolgoz­hattak fel. Uborkából elérték a 7 ezredik mázsát. Paradi­csomból megközelítették a 3 ezer 400 mázsát, és beérke­zett a telepekről ezer 94 má­zsa paradicsomtermésnek megfelelő mennyiségű lé. Van elegendő munka a kon­zervgyárban. Foto: Sipos László Igen, és negyed­szer is piac. Eddig azt hittem, nincs benne fantázia, de rájöttem, hogy egy aranybánya. Reggel jó korán kimegyek. Meglesek egy épp akkor kicsomagoló kofát, rárontok, hogy adja az almát. Mi­kor mosolyogva köz­li, szinte sértődöt­ten tovább ballagok. Erre á rémülten utánam Kiabál, hogy nem engedheti el az első vevőjét, no jó, leenged ötven fillért, hetvenet, egye fene, egy forin­tot. Akkor aztán ve­szek két kilót, és most kezdem piaci tevékenységemet. Imádom az almát, meg tudok egyszer­re enni vagy két kilót. De amit vet­tem, azt nem most akarom elfogyaszta­ni. Odasomfordálok egy tömött kosarú Piac, piac, piac... nénihez, és megkér­dezem: — Ugye, ez sava­nyú alma? — Ez savanyú?! De hogy mondhat ilyet drága uram, ez méz­édes, kóstolja csak meg! Először szabódom, de azután elfoga­dok kettőt, tényleg mézédes, de én fin­torítom az ábrázato- mat, és továbbme­gyek. — Tessék monda­ni, ez asztragán? — faggatok egy öreg- urat. — Nem kérem, ez starking. — Nekem tetszik mondani? Hát még a színe is tiszta aszt­ragán — mondom szigorúan. — Maga semmit sem ért hozzá édes fiam, erről minden épeszű tudja, hogy starking — bosz- szankodik, s rámpa­rancsol — kóstol­ja csak meg! Megkóstolom, az öregnek biztos iga­za volt, közlöm ve­le, hogy tévedtem. — Na ugye. Meny­nyit adhatok? — Drága uram, én asztragánt akarok venni — mondom halálkomoly an, mi­re az öreg megér­tőén csak ennyit fe­lel: — Na, vehet még egy starkingot. Az ott a sarokban szép. Cinkosan összene­vetünk, mintha azt mondaná: sok sikert. A sarkon egy lány virágot árul. Oda­ballagok, aztán elő­veszek egy tízest. — Hogy adod a csokrát a kardvirág­nak? Megmondja. — Hogy adsz fél csokrot? Megmondja. — Hogy adsz egy szálat? Bosszúsan felne­vet, és a kezembe nyomja a virágot. Nagy szál kardvi­rág, egyetlen a ke­zemben, furcsán festhetek. Fordulok egy párat, teleeszem magam almával, ba­rackkal, aztán elér a vég. — Ez savanyú al­ma? — kérdek egy nénit. — Kérem, egyszer már kóstolta, meg­evett kettőt, ha most is enni akar, akkor vegyen! Nem látszik dü­hösnek, de elment a szerencsém. Igaz, jól is laktam. Lipák Tibor kák, s ezek mellett természe­tesen minden iskolában tart a nyári nagytakarítás, festés. Befejezéshez közeledik a Pe­tőfi általános iskola villany- hálózatának átépítése, ta­valy az emeleti részt, az idén a földszintet korszerűsítet­ték 100—100 ezer forintos költséggel. Nyári szünet a könyvtárban Augusztus 3-án megkezdték a nyári nagytakarítást a váro­si könyvtárban. Egy hónapig nem kölcsönöznek könyveket, s ez idő alatt elkészítik az új katalógust, rendberakják a polcokat. A munkák befejezése után, szeptemberben újra fogadja a látogatókat a megújhodott könyvtár. 37 wagon barack Augusztus elsejével bezáró­lag 37 vagon barackot szüre­teltek az állami gazdaság han­gácsi üzemegységében. A he­lyiek és a püspökladányiak munkatábora befejeződött. A feketei Absolon Sarolta önkéntes ifjúsági építőtábor lakói még szedik a finom gyü­mölcsöt — ameddig annak éré­se engedi. FIZETÉS: augusztus 10 én Csaknem 8 és fél vagon (839 mázsa) barackot szedtek a Pe­tőfi általános iskolások Han­gácson 16 nap alatt. A napi átlaglétszám 40 fő volt a barackidény idején az állami gazdasági munkatábor­ban. A legközelebb — és egy­ben az utolsó — fizetés hétfőn, augusztus 10-én lesz az általá­nos iskolai diákotthonban (Ceglédi út 2.), 16 és 18 óra kö­zött. Nem hal ki a kádár szakma A halódó ipari szakmák kö­zé sorolják a kádáripart is, aki azonban Csibrán Zoltán kádármester Ceglédi úti mű­helyébe belép, s látja az ott folyó munkát, úgy érzi, nem halt meg, és nem hal ki a kádáripar. Látogatásomkor ott találtam a mester édesatyját és szak­mai nevelőjét, a 61 éves Csib­rán László kádármestert is, aki a Rákóczi Termelőszövet­kezet tagja, és ott dolgozik a mesterségben. Melléküzemképpen na­gyobb műhelyt szándékoznak felállítani, tekintve, hogy a borexporthoz nagyon keresik a hordókat. Az öreg mester Kocséron és Kécskén tanulta ki a mester­séget. Mint segéd, Izsákon, Kalocsán, Kiskőrösön, majd a körösi konzervgyárban dolgo­zott, és 1945-ben lett önálló. Egyik fiát, Zoltánt kitanította a mesterségre, László fia pe­dig villanyszerelő mester lett. — Ameddig bor lesz — kell a hordó is — mondta derűlá­tóan. A sört még lehet alumínium hordóba tölteni, de a bort nem. A szakemberek tudják, hogy a bor zamatéhoz milyen fontos az igazi, jó hordó. Majd a fia vette át a szót: — Kőrösön régen nagyon vi­rágzott ez az ipar, de most már csak két öreg mester, Czeczon Pál, Vágola Ferenc és én vagyunk a szakmában, de legfeljebb javítást hoznak hoz­zánk. Űj hordót Kőrösön 2—3­nál többet nem adok el egy esztendőben. Inkább a bolt­ban vesznek gyári árut, vagy használatra kölcsönhordót kérnek, és csak akkor lepőd­nek meg, amikor a hordóban rossz ízű lesz a bor. — Abból élünk, hogy vásá­rokra járunk. Izsákon, Kiste­leken, Dabason, Vácott és más helyeken jobban kél a hordó, s őszidőben a káposztáshordó és a dézsa is. — A műhelyben egyedül dolgozom. Szeretnék tanulót is felfogadni, de évek óta nincs jelentkező. A fiatalok nem jönnek ebbe a szakmába, pe­dig, ha rendesen dolgozik az ember, most is megél belőle. — Mi most a hordó ára? — öt-hat forint literje. A kisebb hordó mindig drágább. Most készült el egy 10 hek- tós, nagy szüretelőkád fenyő­fából. — Hát ez mit ér? — Ezer forint — válaszolt a mester —, meg ahogy meg­egyezünk ... (kopa) MIT UTUNK MA A MOZIBAN? A kis lovag I—II. Monumentális, színes ma­gyarul beszélő lengyel film. Dupla helyár. Korhatár nél­küli. Kísérőműsor: Az arkangyal szárnytolla. Nemzetközi tudo­mányos Almanach I. Előadás kezdete: 6 órakor. S i P i O ■ R a T Nemzetközi kézilabda-találkozó Slavia Nőve Sady—Nagykő­rösi Kinizsi 28:23 (12:10). Június végén Csehszlovákiá­ban voltak a Kinizsi férfi ké- zilabdásai. Szombaton, au­gusztus elsején érkeztek visz- sza vonattal Budapestre, a csehszlovákokkal együtt, ahol nagykőrösi sportvezetők vár­ták őket. A tizenhét fős szlo­vákiai sportküldöttség ezután Ceglédre utazott, ahol az otta­ni Építőktől 34:19-es veresé­get szenvedett csapatuk. A mérkőzés után átjöttek Nagy­kőrösre, ahol az általános is­kolai kollégiumban szálltak meg. Vasárnap délelőtt a partvo­nal mentén széksorral szegé­lyezett Kinizsi-sporttelepen, zászlócsere után került sor a júniusi szlovákiai mérkőzés visszavágójára. A Kinizsi-fér­fiak a következő összeállítás­ban léptek pályára: Szabó S. — Péczeli, Podhorszki, Szűcs (1), Zubány M. (4), Varsányi (8), D. Kovács F. (4). Csere: Csicsó, Kecskeméti, Nagy A. (1), Szőke (5). Első három támadását gól­lal fejezte be a csehszlovákiai III. osztályban játszó vendég­csapat a barátságos nemzetkö­zi mérkőzésen. Az 5. percben 3:l-re, a 10.-ben 6:3-ra veze­tett a pontosan adogató, szép, jól kidolgozott és változatos akciókból elért gólokkal a Slavia. A védekezésben kemé­nyen játszó szlovákiaiak já­tékstílusa szemmel láthatólag nem ízlett a körösieknek. Tíz perc után feljavult az addig idegeskedő Kinizsi játéka, s ötletes akciógólokkal 7:7-re egyenlített is. Betöréseknél több kemény — de nem durva — összecsapásra is sor került, ami Nőve Sady csapatának kedvezett, mert nekik igen jó egyéni betöréseik voltak eb­ben az időszakban is. A második félidő elején élénkült és javult a helyiek összjátéka, ami gólokban is ki­fejezésre jutott. A kilencesen belül nagyon szorosan fogtak embert a szlovákok, de a 36. percben Szőke bravúros, nagy lövésével először — és egyet­len alkalommal — vezetést szerzett a Kinizsi (16:15). Rög­tön ezután, két perc alatt — többnyire hibákból — négy gólt kapott a hazai csapat, ami lélektanilag el is döntötte a ta­lálkozó sorsát, mert előnyüket a vendégek már tudták végig tartani. A Slavia csapata jobb volt, mert végig egyenletesen ját­szott és jobb csapatjátékot nyújtott. A Kinizsi hadilábon állt a szerencsével, két gólnak látszó dobását a játékvezető — sorsdöntő helyzetben — nem adta meg. A mérkőzés után a konzerv­gyárat látogatták meg a ven- - dégek, majd a déli eső után ki­látogattak a strandra, s este baráti találkozón búcsúztatta őket a Kinizsi a Cifrakertben. A szlovákok hétfőn délelőtt, kellemes emlékekkel távozva utaztak el városunkból. Bővült a nemzetközi sportbarátság. Sulyok Zoltán I

Next

/
Oldalképek
Tartalom