Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-06 / 183. szám
4 "T>firfflp 1970. AUGUSZTUS 6., CSÜTÖRTÖK Szentendre országos hírűvé tette magát szabadtéri szobor- múzeumával is. Azóta már Budapesten is akadnak követői. Ifjabb ügyes lépésük, dicsérendő elgondolásuk, hogy a Duna- parti kisvárosban régi emlékekből kőtárat létesítsenek. A képen egy nemrégen előkerült, római korból való szarkofág. (Foto: Gábor) Erkély a tetőn A pécsi Masina-tetőn ismét látványos munkát vegeznek a 172 méter magas tv-torony építői. Az égfelé törő betonkolosszus legfelső, 37 méter hosszú, 3 méter átmérőjű szakaszát „öltöztetik”. A másik érdekes feladat az «rkélyépítés, mint az országban először itt használt 75 Érdekes irodalomtörténeti felfedezést tett o Szigetvári Várbaráti Kör elnöke, Molnár Imre tanár: Létező személy volt Kamilla, a „Szigetvári veszedelem” című eposz török hősnője. A költő Zrínyi Miklós a szigeti vár ostromáról írt nagy művében szép emléket állít Szolimán leányának és szerelmesének, Delimánnak, aki a török had, legderekabb vitéze volt. A költemény szerint a szultán Rusztán béghez kényszeríti Kumülát, mire a fiatal tatár kán megöli a béget, majd tette után elbújdosik a táborból. Kumilla követi szerelmesét és titokban a vár közelében levő forrásnál találkoznak. A lány megszomjazik. Delimén vizet merít a 1 'T, tonna súlyú svéd zsaluszerkezettel készítenek. Az adótoronynak ez a része a nagyközönség számára is készül. Hetvenöt méter magasságban kilátót képeznek ki, négy méterrel alacsonyabban pedig presszót rendeznek be. Mindkét helyre gyorsfelvonó szállítja majd a kirándulókat. de megfeledkezett arról, hogy a pohara sárkányvérrel mérgezett. Kumilla meghal a víztől, az ifjú kán pedig később Zrínyi kardjától esik el. Nemrégiben egy török képes folyóirat került Szigetvárra, s benne egy régi festmény színes reprodukciója. Az isztambuli topkapi szerájban őrzött képen szép, fiatal nő látható. A festményre írt latin nyelvű szöveg szerint az ábrázolt személy Szolimán szultán Camilla — azaz Kumilla — nevű leánya. A képet a szultán megrendelésére készítette a négyszáz évvel ezelőtt élt festőművész. A „Szigeti veszedelem” szerencsétlen sorsú hősnője tehát nem Zrínyi Miklós képzeletének szülötte, hanem valóságos személy volt. „Sokszor az ügyekkel álmodom. Néha felriadok éjjel, aztán megnyugszom. A családom semmit sem érez ebből. Álra vigyázok.” Napi munka Mika Istvánná, a Váci Járási Tanács gyámügyi csoportjának főelőadója. 1950 óta „hivatalnak”, azaz: tanácsi dolgozó. 17 éve gyámügyes. — Negyed hétkor indulok Nagymarosról, a vonat 7 óra után pár perccel ér be. Negyed nyolckar már bent vagyok az irodában. Először is előveszem a határidős aktákat. (Az irat- szekrényből, amelynek 31 rekesze van, ez 31 dátumot jelent, a hónap 31 napját. Minden nap rekeszében 15—20 akta, előre odafcészítve, ez azt jelenti, hogy aznap ezekben az ügyekben tárgyalás lesz, döntés születik, vagy intézkedni kell.) Átnézem őket és megcsinálom, 11 órákor érkezik a posta: naponta 25—30 újabb bejelentés, feljelentés, 25—30 ember, fiatalkorú, vagy gondnokolt (ügyeit önállóan intézni nem tudó személy) sorsáról szóló értesítés. — Rendszerezem ügyfajták szerint, amiről látom, hogy sürgős, azonnal intézkedem, felhívom az illetékes hatóságokat, levelet írok, vagy azonnal határozatot hozok. És természetesen iktatom is. Naponta átlagban tizenötször kall hivatalosan telefonálnia. A rendőrkapitányságra, az OTP-nek, a községi tanácsoknak, a bíróságnak... A napi postával legalább tízféle ügy érkezik, naponta legkevesebb 50 féle teendője van. Meg kell írnia az idézéseket, a megkereséseket (ez a beérkezett panasz ellenőrzése), a leinformált ügyekben hozott határozatokat, érdeklődő vagy informáló leveleket a válla- laltoknak, a hatóságoknak, egészségügyi intézményeknek, be kell kérnie a munkahelyi és egyéb igazolásokat... Ez napi 30—35 levél. Csak azért nem több, mert több nem fér bele 8 órába. Kedd és péntek a fogadónap, 15—30 ember saját életük panaszosai. Amit mondanak felírni, jegyzőkönyvezni, iktatni, intézkedni És megnyugtatni, rábeszélni. „Negyed ölkor bezárom az irodát, ötre érek haza. de.még be kell vásárolnom. 11 éves a fiam, hál’ istennek, ag étvágya kitűnő.” Hatáskör és ügyintézés A Művelődésügyi Minisztérium 6/1969. MM. számú rendeleté írja elő a gyámügyi igazgatás szervezetét és feladatait. Végigolvastuk a — Magyar Közlönyben körülbelül 30 oldal terjedelmet elfoglaló — rendeletét Ha pontosain számoltunk, ennek alapján több mint 100 féle témakör Molnár Imre úgy véli: sikerült az eposzbeli forrást, Kumilla és Delimán találkozóhelyét is azonosítania. A vártól körülbelül két kilométerre, egy kis dombhajlatban, tiszta vizű forrás pihen néhány fától körülvéve, amelyet a nép Ba- sakútnak nevez. A név tehát arra raji, hogy a forrást már a török'időben is ismerték és használták. A „Szigeti veszedelem” leírása szerint ez lehetett a forrás, ahol a szép szultánlány életét veszítette valamilyen ok következtében, amit a költő Zrínyi a mérgezett pohárral hozott összefüggésbe. Feltehetően valahol ezen a környéken temették el Kumil- lát, nyomát azonban nem lelték. tartozik a gyámügy hatáslkö- j rébe. Csak tájékozódásul néhányat: gyámság, gondnoksági ügyek; gyám- és gondnokki- rendelés, tartási ügyek, tartásdíj, családi pótlék, védő-óvó intézkedések (28 féle!) — veszélyeztetett kiskorúak esetében — pártfogó felügyelettel kapcsolatos (fiatalkorúak próbaideje), rendszeres ellenőrzés, utógondozás, kiskorúak segélyezése, állami gondozási ügyek, gondnokoltak és kiskorúak há zasságának és házas- ságfelbonfásának ügyei, valamint vagyonjogi és egyéb érdekednek védelme, számadási ügyek, kiskorúak biztosítási és lakásbérleti ügyei, családi jogállásuk, örökbefogadási és felbontási ügyek... Röviden: mindazoknak minden ügye, akik védelemire szorulnak. A gyámügyi munka pedig azért nehéz, mert sokféle ügy van, éppen annyi, vagy eggyel több, mint a csillag az églen, hiszen a képzelet számba sem veheti a. — még azonos témakörbe tartozó problémák — rengeteg előforduló variációját sem, először, másodszor pedig azért, mert sokan vannak. akik védelemire szaruinak. — Egy évben körülbelül kót-háromezer család vagy személy sorsával floglalkozunk. (Ez szerényen számolva is 10— 15 ezer intézkedést jelent.) — Megkönnyítette a munkánkat, hogy pár jogkört átadhattunk a községi tanácsoknak. Megnövekedett a hatáskörük, és sokkal egyszerűbb, gyorsabb, ha helyben intézkednek. Ember — az akták mögött Az 1970. július 24-i aktákból: — Két hűtlen vágyónké-' zelés; hasonlítanak. A szülők házat, illetve földet vettek kiskorú gyermekeiknek, a nevükre íratták. Aztán kérték a gyámhatóságot, hogy eladhassák, és a pénzen közös, nagy házat építhessenek. Az összegről, amit beépítenek, elszámolnak. Az engedélyt megadtam, de a ház nem épült fel, és nem is fog, a pénzt elköltötték. Kénytelen leszek feljelenteni őket a bíróságon. Három örökbefogadási ügy; a legjellemzőbb, egy házaspár nevelőintézetből örökbefogadott egy kislányt, aki most 15 éves, és magatartása erkölcsileg nem megfelelő. Ismét intézetbe kell adni. De most már az örökbefogadó szülőket kell az intézeti díj térítésére köteleznünk. A határozatot meghoztam, de ezzel nincs vége. Biztosan fellebbeznek majd. Az ellenpélda: örökbefogadó házaspár felnevelt egy fiút, aki 16 éves korában, az édesanyjától, akinek most jutott eszébe, hogy van, egy fia — megtudta, hogy ezek nem az igazi szülei. 16 év után elhagyja őket, az anyjához akar költözni. A nevelőszülők könyörgő levele: akadályozzuk ezt meg. Aztán a veszélyeztetett kiskorúak ügyei, összesen hét. A legtragikusabb: rendezetlen körülmények között élő házaspár három gyerekkel. Az édesanya kicsapongó életű, a férje keresetét is elherdálja... — „Néha elveszítem a türelmemet, vagy csaknem sírva- fakadok. De nem lehet. Higgadtnak, nyugodtnak, határozottnak kell lenni.” — Egyszer a lakásomon keresett egy férfi. Egy gyerek apja, akit állami gondozásba utaltam. Ordítani kezdett velem, aztán ökölbe szorított kézzel rámtámadt. Futottam előle, ő meg utánam, körben az asztal körül. Ha a férjem nem jön haza... Máskor meg itt az irodában esett nekem egy asszory, olló volt a kezében. De ezek ritka esetek. Azoknak, akiknek hivatalos dolga akad a gyámügyi csoportnál, valamiért félbetört, elromlott az élete. Nem is lehet tőlük nyugodt hangú előadást várni. Itt minden második „ügyfél” sír. Okok és gyakoriság — A társadalom többet törődik a gyerekekkel ma. Több feladatunk van, több az akta, mint tíz évvel ezelőtt. Főleg azért, mert akkor nem volt olyan szívós, kitartó munka az esetek felderítésére, nem volt olyan hatékony a társadalmi segítség, mint ma. De ha ezt nem számítjuk, akkor is több gond van, mint azelőtt. Egyre gyakoribbak a válások, és az elvált szülők gyerekeinek ügye, 70 százalékban hozzánk kerül. Több a fiatalkorú bűnöző, megnőtt a garázda fiatalkorúak száma Ezzel is mi foglalkozunk először. Van azért pozitív változás is: kevesebb gyereket kell állami gondozásba utalnunk. A különböző társadalmi szervezetek, nőbizottságok, Hazafias Népfront, a községi tanácsok és pártszervezetek, a pedagógusok most többet segítenek, közreműködésükkel sok probléma megoldódik. És azt hiszem, ez a lényeg. Varga Vera * Amióta elkezdődött a belső vándorlás, azóta beszélünk, cikkezünk, vitatkozunk róla. Fiatalok csapatostól mentek el faluról, hagyták ott a téeszeket, jöttek fel a fővárosba. A tíz egynéhány év alatt lassan már pedzegettük, hogy miért. Budapest milliós világváros. Van mozi, színház, szórakozóhely. Válogathatnak, hova menjenek, hol, mire költsék a pénzüket. Pesten van minden, Népstadion, könyváruház, uszodák, sztriptízbárok. Mi van falun? Jobb esetben kultúrház, mozi, ami sok helyen egy és ugyanaz. A falu kulturális élete leszűkül a heti egyszeri vetítésekre, gyakran a régen lefutott, félóránként elszakadó, agyonhasznált filmekre. Ha működik a kultúrház, néha sor kerül színházi előadásra — reggelenként hallgatom: „vidéki színházak műsorát: Jászapátiban Windsori víg nők, Árokszálláson a Mágnás Miska, Felső- bagodon Három a kislány, Igaion Csárdáskirálynő ...” Időnként neves fővárosi színészeket hívnak meg, akik rövid egy órára átvedlenek ihaj-tyuhaj-menyecskecsíp- deső, pirospozsgás magyar paraszttá, eléneklik a Jaj cicát, elmondják az 1962-es szilveszteri kabaré bevezetőjét, anek- dótáznak egy sort, azután be a kocsiba és irány vissza a kultúra központjába, Pestre. Otthon aztán elmondják, milyen kilátástalan a falusi kultúrpolitika, a fiatalok nem használják ki a kultúrház adta lehetőségeket és... és lekötik a legközelebbi vidéki haknit, a legközelebbi gázsiért, a legközelebbi „Jaj. cicára”. A falusi kultúrfelelős vakarhatja a fejét, hogy a kínálkozó lehetőségek közül melyiket válassza. A tánczenekart, amelyikről hallotta, hogy az egyik faluban részegen játszotta végig a műsorát? Vagy szerződjön le jó nevű színészekkel, akik a lehető legrövidebb idő alatt darálják le, rég’ megunt magánszámaikat? A kínálat: ami már selejt, ami már nem kell a fővárosban, az lekerül vidékre. Eszi, nem eszi... És ma, 1970-ben már nem nagyon eszi. Különösen a fiatalság nem. Időközben ugyanis — az utóbbi két évben — szivárognak vissza a faluba a fiatalok. A téeszek többségükben már jól hoznak, virágzanak a melléküzemágak is, érdemes visszamenni. (Ismerek A rudabányai csarnoklemplom Rudabányán megkezdték Észak-Magyarország egyik legrégibb műemlékének, a község református templomának feltárását és helyreállítását. Az eredetileg háromhajós csarnoktemplomot valószínűleg asz 1360-as években építették és az a reformáció korában, 1664—65-ben nyerte el mai formáját. A műemléki épület helyreállt lítása előtt falvizsgálatokat és ásatásokat folytattak, hogy tisztázzák a templom építésének különböző időszakait. Az eddigi ásatások során kiderült, hogy a templom értékei közül Perényi István 1437-ből fennmaradt vörös márvány sírkő-* ve, valamint Szauer Erhard hajdani bányarevizor 1544-ből származó síremléke nem „takart” kriptákat. Ezeket a sírköveket valószínű a csorbakői várból hozták át Rudabányára, A templom belsejéből csont- és cserépmaradványok kerültek elő és találtak olyan köveket^ amelyek az épület jelenlegi szintjénél fél méterrel mélyebben fekvő ősi templom padlóburkolatához tartoztak. A templom helyreállítását jövőre fejezik be. egy téeszt, 40—45 százalékkal fiatalodott a tagság, rövid egy év alatt.) A kultúros panaszkodik. Üres a kultúrház, a KISZ nem működik. A fiatalok is elégedetlenek. Nincsenek jó műsorok, a Mágnás Miskára nem kiváncsiak. A megyei, járási KISZ-bizottságok, a KISZ-táborokat nyáron szervezik, amikor a téeszben legtöbb a munka. Persze egyikük sem mehet el. Pedig ott együtt, közösen talán kisüthetnének valamit... Nincs szó világrengető dolgokról. Csupán arról, hogy azok, akik az ekeszarvától eljutottak odáig, hogy láthatják az űrutazásokat, a futball-vi- lágbajnokságot, hogy tudják mi történik naponta a világon, hogy az öreg János bácsi azt mondhatta: „... tudja, nemigen tetszett ez a téeszítés, de bár hamarább csinálták volna...”; akkor ezeket az embereket nem szabad — kihasználni. Mert erről van szó... Kétségtelen, könnyebb statisztikát készíteni: „Ennyi és ennyi előadás vidéken...’ „Az emberek már 36-ban is szerették a Mágnás Miskát, hét a legegyszerűbb most is azt adni. Erre nem kell agitálni, nem lesz üres nézőtér, nincs kockázat”. De a fiatalok már nem Sínek be. És ez jelent valamit. Esetleg azt, hogy nem jó a kultúrház, kellene oda egy hozzáértő népművelő. Ha a járási KISZ-bizottságok a táborokat télre tennék, amikor nincs kampánymunka a mezőgazdaságban, ha összefognák azokat, akik szívesen dolgoznak a közösségben. Számtalan ha, amit nem lehet megkerülni! Nem lehet azt a kényelmes utat választani, hogy majd kialakul, majd megoldódik. Semmi nem oldódik meg. Mindent, a világon, mindent az embereknek, az egyes embereknek kell megoldaniok. Azt is, hogy a Kati néni ne kívülről nézze a tisztaszobát, hanem élvezze és lakjon benne. Azt is, hogy azok a fiúk, lányok, akik valamikor az iskolában verseket tanultak, s tudják, hol terem a világon a legtöbb narancs, s hölgy ki volt Kutuzov, — ne felejtsék el József Attilát, Móriczot, ne legyenek később a helyi kocsma törzsvendégei. Nézzenek, lássanak, szórakozzanak hasznosan és értelmesen. Otthon, a faluban is. Schaffer Erzsébet Maorik a Margitszigeten A Csendes- óceánban fekvő Uj-Zéland művészeit várjuk augusztusiban három vendégfellépésre Budapestre. Világjáró turnéjuk egyik állomásaként a Margitszigeten szerepel augusztus 21. és 23. között az új- zékundi Maori Együttes — fan- táziariús folklórjával: népi táncaival, népi énekeivel. Kik is ezek a maorik? fűik jellemzik népművészetüket? Űj-Zéland szigetéit 600—700 évvel ezelőtt népesítették be a maorik, akik tengerre szállítok egy másik — igen termékeny — Csendesóceáni szigetről, a Samoa szigetvilágról — hogy mérsékeltebb ég- övön kössenek ki. 1642-ben egy babonás hóUamd akadt rájuk, bizonyos Abel Tasman, aki összetévesztette XJj-Zé- landot a remélt Ausztráliával. A következő évszázadok csupán szenvedést; jelentettek a barátságos maotóaknak: a későbbi angol telepesek elvetitek földjeiket, rabszolgává tették őket, s amikor szembeszálltak, csaknem vala- mennyiüket kiirtották. Közel harminc évig küzdöttek a maorik kövekkel és dárdákkal 1843 és 1872 között a nép- irtők puska- és ágyútüzével. Majd rezervátumba vonultak az északi szigetcsoport kijelölt részére. A szenvedés érlelte művészetüket is. Faszobraik, szőtteseik, főleg pedig muzikalitásuk, költői érzékük szinte bámulatra méltó — a művészi szám- bóiurniokba képzelt ábrándok kifejezői. AZ ÖKZ- szetört, megalázott szigetlakók a századforduló táján csupán, pár- ezren éltek. 1935- ben azonban már 75 000 volt a lélekszámúk, s a legújabb adatok ennek csaknem kétszereséről — életerős, tehetséges kis népről — vallanak. A maori népköltészet és népzene famtázáadús világában istenek, démonok, hősök, szellemek találkoznak szegény halandókkal. Rendkívül dallamos nyelvük ugyanúgy ihlető- je a zenének, mint Európában az olasz. Ennek köszönhető, hogy világhírűvé vált népi' énekük, népi táncuk, s az öt éve alakult Maori Színház Együttese febből ad ízelítőt augusztus végén a Margitszigeten. NEMCSAK ZRÍNYI KEPZELETEBEN Kumilla, a szultán lánya Más kell a falunak is A. I Beteg életek rendelője A POSTA TIZENEGYKOR ÉRKEZIK SE A HÁZ, SE A PÉNZ ISMÉT VISSZA AZ INTÉZETBE
