Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-29 / 202. szám

Vízmosások szabdalják kereszt ül-kasul a város földútjait. Ez a Kert­városba vezető út, a felhő- szakadások után. Buzási felv. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 202. SZÁM 1970. AUGUSZTUS 29., SZOMBAT ÉVNYITÓ: SZEPTEMBER 8-AN 2100 hallgatóra számítanak a pártoktatásban A városi pártbizottság pro­paganda- és művelődésügyi osztályának csütörtöki ülésén Szűts Lajos osztályvezető tá­jékoztatta a tagokat a közeljö­vőben induló politikai oktatás előkészítő munkájáról. A pártalapszervezetek július Ma tesznek esküt a kezdő pedagógusok A járás általános iskoláiban jelentkező pedagógushiány enyhítésére a járási tanács mű­velődésügyi osztálya ismét több, jó eredménnyel érettsé­gizett fiatalt alkalmazott ké­pesítés nélküli pedagógusként. Ezek a fiúk és lányok élet­hivatásuknak választották a pedagóguspályát, és ezért vál­lalkoznak arra, hogy munka mellett szerezzék meg a képe­sítést. Ma reggel nyolc órakor a járási pártbizottságon ünnepé­lyesen teszik le a pedagógus­esküt. Szeptember elsején pe­dig nekik is megszólal az órá­ra hívó csengő ... <b.) Iléi végi filmajánlatunk: EGY PÁRATLAN RABLÁS TÖRTÉNETE Magyarul beszélő, színes olasz—francia—NSZK filmko­média pereg ma és holnap a Madách moziban. A Szent Pé­ter hadművelet egy mérsékelt tehetségű bűnözőgárdáról szól, amelynek tagjai kisebb, siker­telen kíséletek után Rómá­ban keresnek „munkát”. Zsák­mányuk nem csekélység: Mi­chelangelo Pietája! Megkezdő­dik a nyomozás. Működésbe lép a Vatikán hírközpontja: riasztják a szerzetesrendeket és plébániákat. Papok százai indulnak a páratlan műkincs felkutatására. A nyomozást vezető püspök személyében Heinz Rühmannt látjuk vi­szont. A tolvajok főnöke: Jean Claude Brialy. Lando Buzzan- ea amerikai gengsztervezért alakít. A végig mulatságos, iz­galmas filmet Lucio Fülei ren­dezte. A vasárnapi matiné műsora A sivatagi 13-ak. Hétfőtől szerdáig A kis lo­vag című kétrészes monumen­tális színes, szélesvásznú len­gyel film. A XVII. századbeli Lengyelországban játszódik. Wolodyjowski ezredesnek ál­lít emléket, aki egy erőd pa­rancsnokaként hetekig állt el­lent az erős török seregek ost­romának. A főszereplő: Ta- deusz Lajnnicki. Az építők mozija — a nyári szünet után — hétfőtől ismét játszik. Első filmje: Dór ellik jön. (p. k.) FŐT: Elviszik a szemetet A Főt Községi Tanács köz- tisztasági hivatala a helybeli lakosok százait értesíti ezek­ben a napokban arról, hogy a helyi tanácsrendelet alapján az idén mennyi szemétszállítá­si díjat kell fizetniük. Szoba, konyha, kamra helyiségek után 24 forint az évi díj; üdü­lő-, nyaralótulajdonosok évi 20 forintot, orvosi rendelők, kultúrházak, filmszínházak he­lyiségenként évi 60 forintot fi­zetnek. Különbség Pontosan olyan testméretei vannak — mondja a férj —, I mint Brigitta Bardotnak. Csak nem egészen ugyanazokon a helyeken. Ne idézzenek! Hívjanak! Örömmel olvastam a Váci Napló augusztus 16-i számá­ban, hogy a jövőben nem idéznek be ügyfeleket szabad szombaton a városi tanács­hoz. Gratulálok a döntéshez, mert nemcsak hogy bölcs in­tézkedés ez, hanem felveti azt a gondolatot, miért nem lehet korszerűsíteni magát a szó- használatot is? Nem vagyok nyelvész, de — szerintem — idézni csak nagy emberek mondásait, verseket szokás. Igaz, néha szombat esténként itt Deákváron, idős emberek szellemeket is szok­tak idézni, dehát ez ártatlan szórakozás, és nem hatósági intézkedés. Azt hiszem, nem egyedül nekem okoz kellemetlen ér­zést, ha megtudom, hogy „megidéztek a tanácshoz” — hiába no, olyan szorongató va­lami ez. Sokkal jobban szere­tem, ha hívnak valahová. Oda rendszerint szívesen el is me­gyek. Elnézést a hasonlatért, a múltkor a tanácsnál jártam — igaz, nem idéztek —, de amit a szanálási ügyben beidézet- tektől hallottam a folyosón önkéntelenül is a régi, rossz emlékű időkre emlékeztetett, amikor is a beidézettek nem éppen a legszebben nyilat­koztak arról a modorról és hangról, amivel fogadták őket. Kár lenne, ha a múlt visz- szatérne, akárcsak egy idézés erejéig is. Éppen ezért olvas tam nagy örömmel a hasznos intézkedést, hogy legalább sza bad szombatra nem „idéz nek”. Nagy János Deákvár óta szervezik a tanfolyamokat, előadássorozatokat. Mintegy 2100 hallgatóra számíta­nak. A párttagok nyolcvan százalé­ka fejleszti politikai műveltsé­gét. A marxista középiskolába 174-en iratkoztak be, többen, mint az elmúlt évben. Tavaly 112-en vizsgáztak. így a párt- bizottságon indított három osz­tályon kívül önálló középisko­lai osztályt indítanak a Hír­adástechnikában, az Izzóban, a Fortéban és — első ízben — Finompamutfonó-gy árban. Az is kedvező jelenség, hogy az ide beiratkozottak 70 százaléka párt- és tömeg­szervezeti vezető. A központi téma mindenütt a X. pártkongresszus anyaga lesz, és foglalkoznak a politi­kai iskolákon az SZKP XXIII. kongresszusával is. A marxizmus*—leninizmus esti egyetemének első évfolya­ma szeptember nyolcadikán ünnepélyes évnyitóval kezdi a munkát. Huszonnégy hallgatója van az új évfolyamnak. A második és a harmadik év­folyam hetedikén délután négy órakor tartja az első foglalko­zást. Az osztályvezető elmondta, hogy az alapszervezetek agitá- ciós és propagandafelelősei a következő hónapokban ugyan­csak megvitatják az 1970/71-es oktatási év kezdeti tapasztala­tait, az októberi pártértekezlet egyes határozatait, az ideoló­giai és a politikai munka ta­pasztalatait. A pártalapszervezetek tag­sága szeptemberben csoportos beszélgetéseken ismerkedik a X. pártkongresszus irányelvei­vel. Az üzemekben szemléltető táblák mutatják az elmúlt négy év eredményeit és a kö­vetkező esztendők létesítmé­nyeit. (papp) A konyha körül HETI ETREND HÉTFŐ. Ebéd: Burgonya- leves, töltött paprika, burgo­nya. Vacsora: Aludttej, pirított kenyér. KEDD. Ebéd: Gombaleves, lucskoskáposzta főzelék, tü­körtojás, főtt kukorica. Vacso­ra: Sajt, vaj, zöldpaprika, pa­radicsom. SZERDA. Ebéd: Paradicsom- leves, sült csülökhús, burgo­nya, uborka. Vacsora: Gomba­pörkölt galuskával, káposzta- saláta. CSÜTÖRTÖK. Ebéd: Zöld­bableves, rakott karfiol, vajas­morzsával, görögdinnye. Va­csora: Lacipecsenye, hasáb- burgonya, citrom, tea. PÉNTEK: Ebéd: Lebbencs- leves, szilvás gombóc, körte. Vacsora: Hideg felvágott, pa­radicsomsaláta. SZOMBAT. Ebéd: Töltött sertésdagadó, párolt káposzta, rizs. Vacsora: Töltött tojás, al­ma. VASÁRNAP. Ebéd: Húsle­ves kacsaaprólékból, vékony­metélttel, kacsasült angolos karfiollal, hasábburgonyával, kovászos uborkával, rózsafánk, szőlő. Vacsora: Lágytojás po­hárban, vaj, déli sütemény, gyümölcs. Lacipecsenye: A megmosott és vastagra vágott sertés­comb- vagy karajszeleteket megsózzuk, lábosba rakva any- nyi zsírt öntünk rá, hogy el­lepje. Víz nélkül, fedő alatt puhára pároljuk, majd pi­rosra sütjük a hússzeleteket. (Közben megforgatjuk.) Mel­lette sült hasábburgonyával tálaljuk. ' Töltött tojás: Személyenként két keménytojást számítunk. / tojásokat megtisztítjuk, ket­tévágjuk, a sárgáját kiszed­jük, s tálban elkeverjük ke­vés zsemlemorzsával, vajjal, sóval, borssal, tejfellel és ap­róra vágott zöldpetrezselyem­mel. Hat tojássárgájához 3 de­ka vajat és 1 deci tejfelt szá­mítunk. Ezzel a töltelékkel töltjük meg a fél fehérjéket. Ezután tűzálló tálba rakva, tetejükre egy deci tejfelt ön­tünk és sütőben átsütjük. A kimaradt sárgájából hosszúkás gombócokat formálva, rá­helyezzük a tojások tetejére. Rózsafánk: 35 deka lisztből 2 egész tojással, 15 deka por­cukorral, egy késhegynyi sütő­porral, 3 evőkanál tejfellel nyújtható tésztát gyúrunk. Egy órán át pihentetjük, majd vékonyra nyújtjuk és nagy fánkszaggatóval kiszaggatjuk. Szélét hüvelykujjnyi távol­ságra másfél centiméter mé­lyen bevagdossuk. A fán­kokból négy-öt lapot egymás­ra helyezünk, és közepét két ujjal, jól összenyomjuk. Forró zsírban pirosra sütjük. A ki­nyílt rózsák tetejére darabos lekvárt vagy meggybefőttet te­szünk. Lehőcz mester FÓRUM: Ami az üzleten túl van A különféle szervezetek és a vendéglátóipar szabadfogá­sú küzdelme régi eredetű és változatlanul tart. Egyelőre a hivatalos szeszterjesztők leg­tökéletesebb sikereinek jegyé­ben. Ebben részt vesz az ult­rarövid hullámos adóvevőt a fekete zakó zsebében hordó budapesti pincér és az útmenti beugró gebinese, vagy a nagy ünnepek előtt az üzletek és italmérések elé kirakott üve­ges bort és szeszes italt áru­sító eladó. De hogy a szeszterjesztésben ne legyen egy norma, azt alig hiszem! Tudom, a pincéreknek nem kötelessége észrevenni a kéz­ben tartott bukósisakot, a vendéglő vagy kocsma előtt leállított motorkerékpárt, autót. De az „üzlet" szemléle­tén túl társadalmi együttérzés, lokálpatriotizmus, jóérzés se­gíthetné a mértéktelen italo­zás és a belőle fakadó sok­sok baj, baleset, családi tra­gédia megelőzését. Mert tenni kell valamit az ellen, hogy a váci Fehér Ga­lamb Étteremből kidülöngélő három részeg fiatalember ven­déglátói segítséggel az XC—H 35—67 rendszámú lengyel gép­kocsiba ült és elviharzott Kis- vác felé... A pokolszigeti csárdánál parkírozó gépkocsik, a hangu­latos cigányzene mellett mu­lató vezetői... A deákvári DCM vendéglőből lakodalmi vidámsággal távozó BA 47—32 és CF 67—54 rendszámú gép­kocsik vezetői és utasai... A verőcei kisvendéglő környékén meghúzódó magán- és közü­leti gépkocsik és motorkerék­párok gazdái és vezetői... senkinek sem tűnnek fel? Vagy nem akadályozhatna-e meg sdk gépkocsivezetőt a fél­relépéstől a sződligeti „Beug­ró" vezetője, ha egy kis körül­tekintéssel mérné az italokat? Nem kis mértékben felelős lenne — ha ezt a felelősséget megállapítanák — a sződligeti „Lugas” csaposa azért a ká­rért, amelyet egy eddig isme­retlen származású, hernyótal­pas földgyalu okozott a közös­ségnek és magánosoknak e hónap 22-én, az esti órákban. A Lugasban mulatozó föld­gyaluvezető ittasan úgy vezet­te el járművét a vendéglőtől, hogy a Dr. Kemény J. utcá­ban az út bal oldalán szétron­csolta egy magasfeszültségű villanyoszlop alját, felszántot­ta az úttestet, elsimított egy sóderhalmot, majd áttért a jobb oldalra, ahol egy még nagyobb sóderrakást tett a földdel egyenlővé, és kidön- tött két egymás mellett álló erős akácfát, mely Szabó Jó­zsef házának kerítésére zu­hant ... Sorolhatnám az adatokat annak bizonyítására, hogy a gátlástalan vendéglátói szelle­met vissza kellene üvegébe zárni. Megengedhetetlen, hogy 4—5 éves gyermekkel karján részegre ihassa magát valaki anélkül, hogy a sződligeti vas­úti vendéglő kiszolgálójának lelkiismerete megszólalna. ★ Emberi kötelesség a vakot átvezetni az úttesten, a veszé­lyes helyet kivilágítani, a gyermekek viselkedését mind­annyiunknak ellenőrizni. A vendéglátóipari dolgozóknak nem lehetne lelkiismereti kö­telessége, hogy az üzleti érde­ket emberibben értelmezzék? Hannos Jenő Dunakanyar Békekupa Nagymaroson rendezték a hagyományos Dunakanyar Béke- kupa-sakkversenyt. Rottár felv. Egy kályha kálváriája Engedjék meg, hogy bemu­tatkozzam: egy jobb sorsra méltó cserépkályha vagyok, barokk mintás, romhányi szü­letésű, közel egy éve fóti la­kos. Hogyan kerültem Fótra? Tavaly a budapesti ipari vá­sáron bemutatták a bátyám. Dicsekvés nélkül elmondha­tom, sikere volt. Ott pillantot­ta meg őt gazdám. Szeptember 16-án megren­delt és kifizetett. Nem voltam olcsó, több mint 4000 forintba kerültem. Az első meglepetés akkor érte, amikor szeptem­berben közölték, hogy csak két hónap múlva tudnak fel­állítani. Végre mégis „kivite­lezett” a jóságos eladó a Tűz­álló és Ipari Kerámia Ktsz. Október 31-én (!) már készen álltam arra, hogy dísze legyek az otthonnak. De milyen dí­sze? A homlokomon — tán mivel ott nem olyan feltűnő — kellemes, barnás színemtől elválva olyan színt viselek, mint egy szezonvégi kiárusí­táson vett, leértékelt rézbőrű harcos: emitt sárgás, amott barnás vagyok. Egy jobb ér­zésű foltos hiéna a holdba emigrálna, ha ilyen színű öl­tözékkel verné meg a termé­szetfelelős. Felső soraim kissé görbék, és füstöltem kegyetle­nül, sőt olykor füstömből a kéménybe is jutott. Gazdám kedvetlenül szem­lélt. „Anyám, én nem ilyen lovat akartam!” — dudorászta szomorkásán. Végül megegye­zett a család, hogy „házilago­san”, az ősi tapasztóművészet feltámasztásával iparkodnak javítani „füstkieresztő képes­ségemen”, és majd a fűtési szezon végén kérik a javítást, élénken emlékezve még a kéthónapos határidőre. S így is Ion. Gazdám ez év január 31-én udvarias levél­ben kérte a fent említett szép nevű szövetkezetét, hogy vizs­gáljanak meg és hozzanak az áramnak megfelelő állapotba. Március egyik vasárnapján meg is jelent a. szövetkezet megbízottja, és egyezséget kö­tött gazdámmal, hogy április­ban helyrehozzák a rajtam és bennem található hibákat. Gazdám július elején nem győzte tovább várni az ápri­lisra ígért javítást, ezért gyer­meteg játékba kezdett. Felhívta a Tűzálló és Ipari Kerámia Ktsz-t, és bátortala­nul elmondta kívánságát, hogy jó lenne, ha a garanciális idő­ben levő kályhát végre meg­javítanák. A szövetkezet köz­pontosa a reklamációs osztályt kapcsolta. Ott egy kedves hangú hölgy megígérte, hogy intézkednek. Hogy mikor? Majd! Nem is részletezem. Ponto­san tizenötször hívta fel a szö­vetkezet különböző szerveit. A jubileumi, tizedik beszélge­tés során közölték vele, hogy már intézkedtek, 1—2 napon belül kiszállítják az anyagot, s ha megérkezik, akkor gaz­dám (!!) hívja fel egy másik számon bizonyos K. kartársat, és jelentse neki, hogy az anyag már itt van, jöhet a szakember. Gazdám javíthatatlan opti­mista. Augusztus is elérkez­vén, a minap újfent felhívta a reklamációs osztályt, ahol azt mondták, hogy hívja fel egy másik számon (az önkiszolgá­lás fejlett foka!) a szállítási osztályt, aholis egy másik kar­társ majd megmondja, hogy mikor szállítják ki a javítás­hoz szükséges anyagot. Gaz­dám felhívta ezt a kartársat is. ö közölte, hogy: „fogalmam sincs, mikor tudom eszközölni a szállítást, mert nincs gép­kocsim". Hát így állunk jelenleg. Bennem egy sanda sejtés búj- kál, meg is mondanám gaz­dámnak: ezek a garanciális idő leteltét várják. S hogy mi­vel zárhatnám sirámaimat? Kérem, ha gyors munkával szép cserépkályhát akarnak: nos, akkor csakis a Tűzálló és Ipari Kerámia Ktsz-hez for­duljanak!!! Ugye, jó? — k. — e. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom