Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-27 / 200. szám

Az aratók ünneplése Az idén az elsők között fe­jezte be az aratást a kávai Haladás Termelőszövetkezet. Nehéz, sok gondot okozó ara­tás volt az idei, de igyekeztek a munkát jól megszervezni. Nagy előny volt az is, hogy már a saját kombájnnal dol­goztak. A szövetkezet vezető­sége hétfőn délután baráti be­szélgetésre hívta össze az ara­tásban részt vevőket és köszö­netét mondott az eredményes és gyors munkáért. VB-ÜIÉS P E S'J. -W E G Y E i H Í R~ L XII. ÉVFOLYAM. 200. SZÁM 1970. AUGUSZTUS 27., CSÜTÖRTÖK Lesz-e folytatása az ecseri lovasbemutatónak? A párttagok nálunk egyben a legjobb szakemberek CARDUCCIT FORDÍT A PÁRTTITKÁR Ki ne irigyelné a tanárokat nyáron, a vakáció idején? Hát még ha délelőtt benyitunk egy lakásba, s a tanárt az Európa Zsebkönyvek egy példányával találjuk bizalmas kettesben a heverőn ülve... Később, a beszélgetés során nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem, mit olvasott éppen. Elsa Triolet mondja —, a világirodalmi vizsgámhoz kell .. A doktori disszertációról folvt ekkor már a szó. Ölemben egy vaskos kézirat: Simon Gyula, a monori József Attila Gim­názium olasz-magyar szakos tanárának Carducci-tanulmánya és versfordításai, melynek első példánya már az Eötvös Loránd Tudományegyetemen vár arra, hogy készítője megvédje, és el­lesz ma délután egy órakor Vasadon, ahol a szövetkezetek kenyérgabona-vetéséről tár­gyalnak, valamint tájékoztató jelentés hangzik el a MÉK 1970. évi munkájáról. 400 anyakoca — egyéni gazdáknak A Monori Állatforgalmi Vállalat közel 400 vemhes anyakocát adott ki az egyéni gazdáknak. Ezzel segítik — a kormányprogramnak megfe­lelően — a háztáji gazdaságo­kat, a jobb húsellátást és egyúttal biztosítják azt is, hogy jobb tenyészállatok ke­rüljenek az egyéni gazdákhoz. Sülysápi utcák Sülysápon egy szakember vezetésével két helyen is ja­vában folyik a járdaépítés. A Hámán Kató úton 40, a Templom utcában pedig 450 métert haladtak előre a mun­kával. Mindkét helyen, esős időjárás esetén, nagy a sár, ezért a lakók szívesen egyen­getik utcájukat társadalmi munkában. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Szarajevói merénylet. Nyáregyháza: Ó, az a csodálatos háború. Űri: öten az égből. Ve- csés: A dél csillaga. Lovasbemutatón voltunk a közelmúltban. Az ecseri sport­pályán rendezte meg a helyi termelőszövetkezet a látvá­nyos bemutatót. Jó volt a szervezés, az akadályokat ugyan még kölcsön kellett | kérniük, de akik beneveztek — az ül­lői tsz, a Babádi Állami Gazdaság, a vecsési Ezüst­kalász Tsz és a „házigaz­da” ecseri termelőszövet­kezet — mindent megtet­tek, hegy a verseny szín­vonalának mércéje ma­gasra kerüljön. Akik ott voltak, s végignézték a kettes és négyes fogatok versenyét, a tűzpiros frakkos „zsokék” remek ugratásait — ritka élményben részesültek. Megkérdeztük az ecseri tsz főmezőgazdászát, Máté Atti­lát: honnan támadt az ötlet, s vajon lesz-e folytatása, vagy csupán egyetlen, alkalmat di­csérhetünk? — Termelőszövetkezetünk­ben kicseréltük a lóállományt négy-öt éves kancákra, aztán úgy gondoltuk, kihasználjuk az alkalmat. Ha már ilyen re­mek lovaink vannak, beneve­zünk az apajpusztai, kiskun­sági lovasbemutatóra. Csupán tanulni akartunk, nem is szá­mítottunk helyezésre. Három lóval indultunk a kettes fogatversenyen, s az ezerméteres csikósverse­nyen — s mindkettőben harmadik helyezést értünk el. Nem kis dolog, hiszen erre a bemutatóra az ország legjobb, A DOLGOZÓK ÉPÍTETTÉK Gépkocsiszerviz a termelőszövetkezetben legértékesebb lovait keresik! Ekkor határozott úgy a tsz vezetősége, hogy az alkalmat nem hagyja kihasználatlanul — otthon is megrendezték a lovasbemutatót, s ha nem is volt ez még igazi verseny — látványosságnak mégis remek. — Lesz-e folytatása? A sportpályától ,távolabb levő erdő mellett tökéle­tes lovaglópályát lehet ki­alakítani — meg is csi­náljuk. Ügy tervezzük, hogy lovagló­iskolát létesítünk, a lehetőség megvan rá, s a költségeket behozná, rövid időn belül. Páratlan vállalkozás — de minden bizonnyal sikeres lesz, ha megvalósítják. (k. zs.) Délutáni napfiírdőben Gyömrő legmo­dernebb épülete, a TÖVÁLL szék­háza. Pesti Imre felvétele Miért kevesebb a vonat szombaton ? Válaszolt a MÁV A közelmúlt egyik üllői tanácsülésén panaszok hang­zottak el a vasúti közlekedés­ről. A községi tanács az észre­vételeket továbbította a MÁV illetékes szervéhez, ahonnét az alábbi válasz érkezett: vonat indul Budapestre. Meg­állapításunk szerint szomba­ton a vonali utazási igény ki van elégítve. Újabb vonatok forgalomba helyezését nem tartjuk indokoltnak.’’ EM. nyerje általa a doktorátust. Az indulásról kérdezem. — Egy Győr-Sopron megyei kis faluban születtem, Vitnyé- den. Édesapám meghalt a má­sodik világháborúban. Édes­anyám egyedül nevelt. Sopron­ban végeztem a középiskolát. Jelentkeztem az egyetemre, s mivel németből és latinból érettségiztem, az éppen akkor indult olasz—magyar szakra irányítottak. Az egyetemi évek alatt sze­rette meg az olasz nyelvet és | irodalmat, s másodéves volt, ! amikor „beleszeretett” Carduc- ciba, az olaszok Petőfijébe. Az­óta fordítja verseit, azóta gyűl­tek össze valóságos kötetté ... — Igen, szó van róla, hogy a Magvető megjelenteti. Szak­mai körökben ismerik már munkámat, s jónak tartják. Simon Gyula 1966 óta a gim­názium pártszervezetének tit­kára. Hogyan került kapcso- rmyikásmozgalommal ? — kérdezem. — Sokat köszönhetek Sallai Gézának, az egyetem akkori tanársegédjének, ö is faluról felkerült fiatal tanár volt ak­j koriban. Kommunista. S ebben ! a szellemben irányított vala- ! mennyiünket. De bármilyen \ furcsán hangzik, a munkás- mozgalomhoz igazán közel j Olaszországban kerültem, ha úgy tetszik: ott lettem kom­munista. Egyhónapos ösztön­díjjal, 1958-ban Perugiába utaztam, az ottani pártszerve­zet meghívására. Az ösztöndíj letelte ; után egy hónapra még kint maradhattam Olaszor­szágban azzal a feltétellel, hogy azokban a városokban vagy falvakban, ahol megfor­dulok, beszélek 1956-ról az ottani kommunistákkal. így jutottam el Rómába, Pisába, Velencébe, egy-egy kis faluba. A perugiai pártszervezet titká­ra szervezte az utat, a párttá-: goknál szállásoltak el. S ami­kor sor került a beszélgetések­re, meglepődve tapasztaltam, hogy az olasz kommunisták olyan kérdéseket tesznek fel 56-ról, amelynél az ember kénytelen elgondolkodni. Be­széltem, beszéltem, s közben önmagam előtt is tisztázódott az 1956-os magyarországi el­lenforradalom. Amikor haza­jöttem, kértem felvételemet a pártba. Akkor már a monori gimná­zium tanára voltam. Eleinte a községi, majd a pedagógus- pártszervezetben tevékenyke­dett, s amikor a gimnázium­nak 1966-ban önálló alapszer­vezete lett, őt választották meg párttitkárnak. Mit jelent ez a munka egy gimnáziumi tantes­tületben? — Nincs nehéz dolgom, hi­szen a párttagság nálunk egy­ben nagyon jó szakemberek­ből, a legtehetségesebb taná­rokból áll. Ezért van nagy te­kintélye a pártszervezetnek is. így sikerült elérnünk, hogy szinte megelőzve az országos intézkedést, mi már évekkel ezelőtt hozzáfogtunk a tanuló­szobái korrepetáláshoz, s első­sorban a fizikai dolgozók gyer­mekeinek tanulmányi eredmé­nyével, tanulásuk segítésével törődtünk. A KISZ-szervezetet erősítettük, főleg a pártössze­kötő tanár személyének kivá­lasztására fordítottunk nagy gondot. így figyelemmel kísér­hettük a KJSZ-szervezet min­den megmozdulását, segíthet­tünk, amikor kellett. — Mit vár az új tanévtől? — Ügy érzem, a pártszerve­zetünknek még nagyobb szere­pe lesz ősztől fogva, hiszen az új igazgatónk 45-ös párttag. Ez sok mindenre biztosíték. (fogarasi) Helycserés támadás a nagyteremben Fischer gyertyája — Sárkiisi nagy dobása As edsó véd Egy olyan községben, mint Vecsés — NB U-es labdarúgó­csapat, lelkes szurkolók! — izgalmas találkozónak ígérkezik egy „szurkolók ankétja”. Talán a választófüggönnyel kettéosz­tott művelődési házi nagyterem kissé túlzott óvatosság, kicsi is lesz, gondoltam negyed órával kezdés előtt. Csalódtam. A megjelentek bőven elfértek a fél teremben is, de már elöljáró­ban mondhatom, bánhatja, aki nem jött el... A 31-es főközlekedési úton, a 29-es kilométerkőnél alig három hónappal ezelőtt még pusztaság volt. Ma épületek, szerelőműhelyek, raktárak, Irodák magasodnak, s körülöt­tük zöld, kék, szürke, bordó mikrobuszok sorakoznak ka­tonás rendben. A maglódi Mi­Ez kitörött, mint a szakembe­rek mondják, a belső feszült­ségtől. Így nem mehet ki a forgalomba a jármű, ki kell cserélni az ablakot csurin Tsz június elején léte­sült szerviztelepe ez. — Akkor hárman voltunk, most harmincnyolcán vagyunk — mondja Méray István mér­nök, a szerviz műszaki veze­tője. — Ennek a termelőszö­vetkezeti segédüzemnek a fő célja elsősorban a saját gaz­dasági gépeink ellátása. Ezen­kívül vállalunk a lakosságnak is szervizmunkát és az AUTÓ- KER Vállalat megbízására az új lengyel mikrobuszokon vé­gezzük el a szükséges átalakí­tásokat. Ezen a másfél hold- nyi területen most pontosan kétszáznyolcvan Nysa mikro­busz vár sorára. Többek kö­zött a gázpedált állítjuk át rajtuk a magyar forgalmi sza­bályoknak megfelelően, széles­ségjelző lámpát szerelünk fel és elvégezzük az úgynevezett 0-revíziót. A kész kocsik egy részét most veszi át, s adja mindjárt tovább a vásárlók­nak az AUTÓKER. Valóban, az irodaépület előtt sokaság, a különböző vállala­tok megbízottai várakoznak a gépkocsira. A szerviz alig háromhóna­pos, s már messze környéken híre van. Dolgozói sok min­denhez értő, jó szakemberek, maglódiak, vecsésiek, gyöm- rőiek, üllőiek és ecseriek, bu­dapesti mindössze kettő van. S még egy érdekesség: átla­gos életkoruk 19 év. — Legközelebbi terveink között egy benzinkút felállí­tása szerepel — mondja JVTé- ray István —, ahol a szuper- benzintől a fűtőolajig mindent meg lehet majd találni. A fű­tőolajat házhoz szállítanánk. (egre§) „A Budapest—Cegléd vasút­vonal teljes felújítása, korsze­rűsítése miatt a nappali órák­ban a vonal különböző részein egy vágányon kell a forgalmat lebonyolítani. Ebből kisebb- nagyobb késések keletkeznek, tovább terjednek és rendsze­rint a délutáni csúcsidőkben tetőznek. A Nyugati pályaud­var állomási üzemi tervét (technológiáját) módosította, hogy a zavarokat jobban el tudja hárítani. Egyéb más in­tézkedést is tettünk még a késések csökkentésére, illetve teljes megszüntetésére. A szabad szombatok elterje­désével az elmúlt évben a szombati lebonyolítható vona­tok menetrendjét módosítot­tuk. A módosítások után újabb felméréseket végeztünk, s ezek alapján több vonat köz­lekedését ismét visszaállítot­tuk. Jelenleg szombaton Mo- nor és Üllő állomásokról nyolc Első, ami szembetűnt, hogy az ünnepi, mondjuk úgy, a díszelnökségi asztal körül sok szék üresen maradt. Hogy kik számára tartották fenn ...? Az ott helyet foglaló sportköri el­nök üdvözlő szavai után mindjárt asztalszomszédját vették pergőtűz alá a szurko­lók. S olyan nagyszerűen pasz- szolták a kérdéseket — egyet­len gólhelyzetet sem kihagyva —, hogy Szotyori Pál edző alig győzte a gólokat hárítani. Ügy hajolt jegyzetfüzete fölé, mint amikor a kapus fejessel akar­ja kivédeni a kapuba tartó labdát. Elsőként Nagy Lajos adott egy jó beadást: „Miért van a zöld gyepen annyi kihagyott gólhelyzet, az a lőjjetek már egyszer hangulat!?’’ Oldalt passzolt, Hanek Károly jól ke­zelt: „A szezonban fontos az ifi- és a második csapat fog­lalkoztatása is. Nincs kemény edzés!” Egy szurkolócsatár elé került a labda, s úgy megrúgta, hogy kapus legyen a talpán, aki há­rítani tudja: „Edzői munkater­vet kell készíteni, s megnézni a végén, hogy meg tudta-e va­lósítani az edző az ott leírta­kat!” A labda tovább pattant, és a tologatásban talán az an­két legragyogóbb gólja szüle­tett: „Egy mérkőzés szépen in­dul, ám a csatársor leáll. Erre előremegy a half is, végül a bekk rúgja a gólt. Hogy lehet ez!?” A bőr Fischer Mátyáskoz került, de ő gyertyát rúgott: „Nincs meg a kellő fegyelem! Gyakran rosszul időzített a csere! Kellett-e a Toto Kupa, nem lett volna jobb inkább pi­hentetni a játékosokat?” Gu­rult a labda Kiss Lajoshoz, Szalontai János vette át, ő egyenesen Sárközi Károlyhoz továbbította. Ezt a gólt kellett megnézni! „A vecsési szurko­lók évek óta mindenütt ott vannak, ahol a csapatot buzdí­tani kell. A vecsési szurkolók kapni is szeretnének valamit! A tanácstól nincs itt senki, kár, mert tenni kellene vala­mit, hogy egy klubhelyisége legyen a sportkörnek. Nem ta­lálkozik a szurkoló sem a ve­zetővel, sem a játékossal, a pá­lyán csupán, ez hozza, hogy a szurkoló sem mindig visel­kedik sportszerűen. Tájékozat­lanul áll a pálya szélén.” Ezután „Görbe”, a nagy ru- tinú, kedvenc volt játékos tü­neményes gyorsasággal a né­zők közé rúgta a labdát: „Hal­latlan türelmetlenség uralko- kodik a szurkolók között.” Sár­közi dobta vissza, egészen a pálya közepéig: „Féltjük a csapatot a kieséstől.” Ez volt minden kérdés, fel­szólalás igazi lényege, indító­oka, a csapat szeretete, féltése. Egy bal oldali támadás után éles lövés szállt p jobb felső sarokba, Szotyori Pál azonban szépen lehúzta. S hosszú ideig magánál tartotta a labdát. „Lehetőségeink kisebbek a többi NB U-es csapaténál. Gyakran nem tudunk egységes edzést tartani, mert aki a fő­városban, teszem azt, Újpesten dolgozik, órányi késéssel ér ki Vecsésre. Anyagi gondjaink is vannak. A termelőszövetkeze­tek például nem adják sport­alapjukból az ígért hozzájáru­lást. Mindössze két jó labdánk van, hogy egyebet ne mond­jak. Nem mindegyik játékos felel meg az igényeknek, egyre több a megsértődő, a nem ját­szom játékos. A játékosok el­híznak. Fiatal a csapat, mégis kétségtelen, a jövőben jobban kell az ifikre támaszkodni. A helybelieknél több az akarat, a szív, különösen ha hazai kö­zönség előtt játszik...” Sok mindenről, mondhatnám úgy: a vecsési csapattal kap­csolatban mindenről szó esett ezen az ankéton. Barátságos „mérkőzés” volt végül is. A Vecsési VIZÉP további sikerei reményében váltak el egymástól a szemben ülők. Fekete Gizella

Next

/
Oldalképek
Tartalom