Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-25 / 198. szám
6 resi MECVEI 1970. AUGUSZTUS 25., KEDD Körforgások LUGOSSY GYULA NOVELLÁIRÓL' TŰZ HALÁSZHAJÓN SZÁLLODÁBAN ERDŐBEN Dr. Lenért Lajos hazaérkezett Moszkvából Hazaérkezett Moszkvából az az élelmiszergazdasági küldöttség, amely dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vezetésével részt vett a Szabad Magyarország 25 éve című jubileumi kiállítás ünnepélyes megnyitásán. MAGYAR-OLASZ KAMARAI EGYEZMÉNY Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke és Ettore Massacesi, az ICE (olasz külkereskedelmi hivatal) elnöke hétfőn Budapesten egyezményt írt alá, amely szerint a Magyar Kereskedelmi Kamarában olasz, az ICE-ben magyar tagozat alakul. A Budapest Dcl-Amerika felé hajózik A MAHART vezérigazgatósága rádiótáviratot kapott, amely arról számolt be hogy vasárnap, a késő esti órákban kifutott Szczecinből Dél-Ame- rika felé az 5000 tonnás Budapest tengerjáró hajó. A Budapest az első magyar hajó, amelyik Dél-Amerikában köt majd ki. Ezután rendszeresen — körülbelül háromhavon- ként — teszi meg ezt az utat. Most először Lagoszba megy, ahová vasat visz, majd az egyik brazil kikötőből földimogyoró-darát hoz. Dél-Ame- rikáig az utat 24—27 nap alatt teszi meg. Átképzés tanfolyamoka t indítunk ?z alábbi szakmákban: HÁZGYÁRI VILLANY SZERELŐI, valamint Épületasztalos. A tanfolyam időtartama: hat hónap. Jelentkezési határidő: 1970. SZEPTEMBER 7. A tanfolyam ideje alatt 1600 Ft-os biztosított bért fizetünk. Jelentkezhetnek: 8 általános Iskolát végzett és 18. életévét betöltött személyek. Vidékiek részére szállást biztosítunk. Jelentkezés személyesen: 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoport. Bpest XI., Dombóvári út 19. (Megközelíthető: 4-es, 41-es 43, 47-es villamossal.) Lugossy Gyula a legutóbbi években indult prózaíró nemzedéknek kétségtelenül egyik figyelemreméltó egyénisége. Fiatal író, harminc éves, a Körforgások első megjelent kötete. Nevét egyelőre csak azok ismerik, akik a napilapokban és folyóiratokban elszórtan publikáló, induló tehetségekre is érzékenyen figyelnek. A Körforgások című kötetben Lugossy hét elbeszélést, illetve novellát publikál. Több ségük már folyóiratban is megjelent, mégsem tanulság nélkül való így, egymás mel- 14 helyezve is szemügyre venni őket. A kötetbe rendezett novellák kegyetlenül megmérik írójukat. Felvetik a kérdést: van-e az írónak saját, senkihez sem hasonlítható világa, megtalálható-e az írói vízjel az összegyűjtött írásokban? Lugossy valamennyi írásának hőse — ha novellisztikájában a szó szoros értelmében vett hősökről nem is beszélhetünk —, magányos, vagy elmagányosodott ember. Vegetáló lények a város élettelen, a természet szenvtelen díszletei között. És ez a meghatározás' már a novellák elsőrendű problematikáját vázolja. Ezek a vegetatív körforgásokat végző emberek sem a természettel, sem a társadalmi természettel nem képesek kommunikálni, az ő szemükben válik a város és természet díszletté. És az emberek is. Ezeknek a „hősöknek” vagy „antihősöknek” a szemében embertársaik halott lárvák, akik mégis mozognak. Létezik-e, teremthető-e kapcsolat ember és ember, város és ember, természet és ember között? Kimondatlanul is ezt a Ingyenes művezetői tanfolyamot tartunk építőipari szakmunkások részére (kőműves, ács, állványozó épületasztalos, hő-hangszigetelő). Jelentkezés: 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoport Budapest XI., Dombóvári út 19 A tanfolyam 1970. szeptember 15-én indul. kérdést teszi fel magának és nekünk, olvasóknak az író. Nem szokatlanul új kérdés ez az irodalomban. Bizonyos értelemben örök kérdés, bizonyos értelemben a leghétköznapiblj. Válasz is akad számos. De időszerű kérdés, tagadhatatlanul. Bernát A gyűlölet című elbeszélésben harmickilenc éves születésnapján végleg megundorodik életének eseménytelen mozdulatlanságától, egy lucskos éjszakai hánykoló- dás után elszökik felesége mellől, valami új kapcsolatot, talán szerelmét, talán barátságot keresve. Valami megértést. De nem talál. Csak gyűlöletet talál, önmagában. Csak olyan gyűlöletet, amelyet má- rok ellen fordít. A házmester élettere a szoba-konyha, egy sivár folyósó, a pince. Minden követ, a fal minden hasadé- kát, minden szegletet jól ismer már, de kövek, szegletek, falak nem válaszolnak az emberi ürességre. A fűtővel igyekszik barátságba keveredni. Barátságba? Beszélgetni, egyáltalán. De a mondatok üresjáratai zsákutcába viszik ezt a kapcsolatot is. Ezt a kísérletet is. Talán az a baj, hogy a házmesternek nincsenek kérdései a világhoz? A levélhordó előtt ajtók, levél- szekrények, ablakok, amelyeken át idegen világokba, életekbe leshet; de ezek az életek egyenletesen járva, saját köreiken, sehol és sehogy nem kapcsolódnak az övébe. Mielőtt kinyílna valami, rögtön bezáródik. Az agglegény című novella „hőse” vagy „antihő- se” is! Hiába száguldozik autón, hiába igyekszik megmártózni egy fényben, pénzben gazdagabb világban. Csak egy szexuális orgia kavargásába téved, ahol az egyetlen emberarc, egy hippi-bakfis kedves vonásai is elállatiasodnak, s állattá válik maga is. A bakter abszurd parabola. „Hőse” vagy „antihőse” olyan vasútvonal mellett teljesít szolgálatot, ahol emberemlékezet óta nem ment már vonat. Az aggastyán a botjával védi az unalomnak és sivárságnak már mitikus arányokra duzzadt formáit; s amikor egy különös idegen érkezik, hogy az emlékek melegét lopja ebbe a hideg világba, legszívesebben megverné azzal a bottal. De még megvernie sem sikerül. Mert az emberi felületek Lugossy novelláiban mindig elcsúsznak egymáson. Elcsúsznak? Ellebegnek, anélkül, hogy érintkeznének. Sturc A baleset című novellában kocsit lop, hogy vad hajszában oldja fel szorongásait. A kórházi ágyon ébred rá, hiába. Komor, zárt világba lép az olvasó. Itt az emberek menthetetlenül egyedül vannak. Mintha hideg bolygónak születtek volna, azzal a kényszerrel, hogy hideg bolygók körül kerengjenek. Ha kitérnek, szigorúan megszabott (ki szabta meg így?) pályájukról, kudarcot szenvednek. Minden riasztó itt, még az is, ami szép és igaz lehetne; barátság, szerelem, érzéki vonzalom. Minden torz, minden eltorzul. A torzulásoknak ezt a rendszerét nem a valóságnak kell igazolnia, hiszen az nem is igazolhatja. Lugossy nem a realista iskola hagyományain nevelkedett, tehát nem is kérhetünk számon tőle realizmust. Első kötetét olvasva úgy tűnik, képességei, hajlamai inkább a parabolisztikus-abszurd ábrázolásmód felé terelik. Az „abszurd iskolája” pedig éppen azt követeli, hogy a valóság egy-egy riasztó jelenségét, tendenciáját felerősítse, felnagyítsa — éppen a nagyobb katarzis érdekében. Lugossy érzi ezt a követelményt, de még nem tud egyenletesen megfelelni neki. Szerkezetei már egyenletesen abszurd szerkezeteknek tűnnek, stílusa, nyelvi kultúrája azonban egyenetlen, vissza- vissza csúszik a realizmusba, éppen abba, amit tagad. A kérdésre: a Körforgások írójának van-e sajátos, senkihez sem hasonlítható világa, megtalálható-e az írói vízjel ezekben a novellákban, nem válaszolhatunk egyértelműen. Ez afe első kötet azonban kétségtelenül a sajátos úton megtett, első lépésnek tűnik, s mint ilyen, figyelemreméltó teljesítmény. Nádas Péter DOROTHY HURRIKÁN Guadeloupe-i hivatalos helyen közölték, hogy a Dorothy hurrikán, amely csütörtök este Martinique szigetén söpört végig, 38 halálos áldozatot követelt. További öt személyt eltűntnek nyilvánítottak. 650 ember maradt fedél nélkül. Szombat este a „Recklinghausen” nevű nyugatnémet halászhajón tűz ütött ki, amelynek következtében hét tengerész vesztette életét. Az egyik — írja az AFP francia hír- ügynökség — élő fáklyaként égett el. A tüzet eloltani csak a késő esti órákban sikerült a fedélzeten. ★ Vasárnap a földig leégett egy luzerni szálló, a Hotel KonEgy 140 utast szállító amerikai Boeing—707 típusú repülőgép pilótája leszállás közben szívrohamot kapott. A futópálya felé már veszedelmesen közeledő gép és utasainak sorsát a segédpilóta lélekjelenléte mentette meg. Mint utólag kordia. Ugyanez a szálloda 10 hónappal ezelőtt egyszer már kigyulladt: a tűz 1969. október 4-én a hotel háromnegyed részét elpusztította és azóta nem fogadtak vendégeket. ★ Korzika szigetén a hét végén az erdőtüzek körülbelül 5000 hektáron pusztították el a fákat és bokrokat. Korzikai hatóságok közlése szerint emberéletben nem esett kár. elmondotta, az elalélt vezetőpilótát az utolsó percben kiemelte székéből, gyorsan lefektette és maga ült a helyére. A gép sértetlenül ért földet a New York-i Kennedy repülőtéren. elemen Sándort valamikor szerették a többiek. Valamikor. Tizenkét éve, hat éve, négy éve. Két éve már nem szerették. Az akkori választáson éppenhogy megkapta a szavazatok kellő hányadát, s bekerült a vezetőségbe. Két hónap múlva szegény Faragó bácsit szerencsétlenség érte, az egész gyár ott volt a temetésén, s később hallották, az autós, aki elütötte, másfél évet kapott. Faragó bácsi helyett azután Kelemen Sándor lett a titkár. Nem vitatkoztak rajta, még mindenki az öreg Faragóra gondolt, aki nem volt nagyeszű, meg finomra csiszolt modorú ember, de ha azt mondta volna, hogy most pedig a gyár minden embere sorba áll, s indulás előre, mentek volna anélkül, hogy megkérdeznék, hová? Valami titka volt az öregnek, mint a csodatevőknek. Hittek neki, kétkedés nélkül bíztak benne. Talán éppen az emlék miatt nem mérlegelték az utódot. Legyen. Bár akkor már Kelemen Sándort nem szerették. Tizenkét éve, hat éve... Az még más volt. Kelemen fiatal szakmunkásként került a gyárba, értette a dolgát, beszélni is tudott, szívesen vállalt munkát, ha nem is fizettek érte, így hát nem csoda, hogy először az ifjúsági szervezetben lett vezetőségi tag, később titkár, s hogy egy idő után már a tagjelöltségét tárgyalták párttaggyűlésen. Fölvették persze, s a következő választáson — nem éppen szabályosan, mert volt, ki a szervezeti szabályzatban meghatározott ideje — a pártvezetőségnek is tagja lett. Beszélték, hogy futtatja valaki, dehát ebből csak annyi volt igaz: az út talán a kelleténél gyorsabban tágul ki egyik vagy másik ember előtt, s nem mindegyik szolgálja meg a bizományba kapott bizalmat. Ahogy a Sándor gyerek, mint annak idején nevezték. Mert azt még valahogy elnézték neki — igaz, akadtak akik erősen rosszalták, szóban is kifejezve —, amikor a maga véleményét a párt álláspontjának mezébe öltöztetve, a leszabó- meg az egyengetőműhelyben lefújattaa normakarbantartást. Fejmosást kapott érte, s okítást, hogy mihez van joga, mihez nincsen, úgy hitték, ezzel pontot tehetnek a dolog végére. Tévedtek. Nem sokkal később ugyanis Kelemen, elvégezvén a technikumot, fölkerült a normairodára, s mit tesz a sors. ripsz-ropsz végrehajtja a nemrég még ádázul ellenzett normakiigazítást. Ez volt az a fordulópont, amikor kezdték nem szeretni. Hiszen — mondták, aki ilyen köny- nyen fejet cserél... mások meg az íróasztal varázsáról példálóztak, s arról a típusról, mely íróasztalonként mást és mást mond, mást és mást tesz. Beszéltek erről, dehát csak egymás között, gépbeállítás szünetében, cigarettázva ebéd után, azaz nem hivatalosan. Miért nem szóltak taggyűlésen? Egy-egy miértre legtöbbször ezernyi a felelet. Kényelmetlen fölállni, s azt kérdeni valakitől: milyen ember vagy te? Tartottak is kicsit a Sándortól, akit egyre kevesebbszer emlegettek így, s egyre többször Kelemennek. Végeredményben normás, s aki a gép mellett van, az jól tudja, hogy amíg műszaki normák nincsenek, addig az időnormában sokat nyom a normás jó vagy rossz kedve, s az is. ki kedves, ki nem. A vezetők meg, akiknek nem kellett ilyesmire gondolniuk, aligha vehették észre, hogy valami megváltozott, mert egy tükörben is többfélét látnak az emberek, attól függ, ki néz éppen bele. öreg Faragónak szóltak néhányan, s tudták, leült Kelemennel, de mire jutottak, mire nem, arról szó nem esett. Volt, aki úgy tudta, nagyon összementek, legalábbis Kelemen kiabált, mert hogy az öreg akárcsak hangosabban is beszéljen, az teljesen lehetetlen. Akkor egy időre megcsendesült Kelemen, mert addig úgy járt-kelt a műhelyekben, mint a friss tollal ékes páva, a logarléc messziről virított a köpenye zsebében, s ha valamit mondtak neki, azzal kezdte a választ, hogy „nézzék csak, emberek”, holott nem is olyan régen még együtt marháskodtak műszak után a fürdőben meg az öltözőben. Sokaknak fájt ez, meg nem tetszett, dehát egy gyárban mindenre van előírás, gép, anyag, rajz csak éppen a legfontosabbra, az emberre nincsen. Fölpanaszolható a rossz rajz — de mennyi van belőle! —, a gyenge szerszám, a selejtes anyag, az állásidővel erszényt apasztó gép, de hová panaszolható fel valami rossz íz a szájban, a gyomrot összerántó ideValamikor gesség, a kétség, hogy vajon a kellő lovasnak adták-e a lovat? Meg különben is. Itt mindig rohanni, kapkodni kell, hol anyag nincs, hol meg tébolyító a hajtás, mert „hozzuk be, emberek”, hol fegyelmiket ígérgetnek, hol meg célprémiumot, hát akkor álljanak elő azzal, hogy Kelemen.. ? Hiszen pontosan talán meg sem fogalmazhatnák, mi a baj, a bajuk. Csak érezték: szerétték ezt az embert, mert volt miért szeretniük, most meg már nem szeretik, mert semmi sem ösztökéli erre őket. Elviselik. Eltűrik. Azért amikor két esztendeje a választó taggyűlésre került sor, az elmarasztalásból ez-az elhangzott. Picit hangfogósan persze, hiszen ünnepélyes a légkör, a máskor csupasz ebédlői asztalokat piros terítő fedi, az irodákból lehordott cserepes növények szolgálnak díszként, az elnökségi asztalnál nemcsak a gyári vezetők, hanem idegenek is ülnek, akiket külön-külön üdvözöltek a taggyűlés elején ... szóval inkább feddés volt a szavakban, mint harag. Dehát egyáltalán haragudtak-e? Vagy ilyenkor a más napokon érzett harag szertefoszlik, hiszen csak együvé tartozunk, egyet akarunk...? Kelemen fölkerült a jelölőlistára, igaz, jó néhány tartózkodás is volt a szavazáskor. Amikor azután kihirdették a titkos szavazás eredményét, sokakat meglepett, hogy nemcsak ő húzta ki a Kelemen Sándor nevet, hanem jó néhányan mások is, s így éppen meglett a vezetőségi tagság a másik jelölttel szemben. Ki gondolta volna akkor, hogy rövid idő múltán már Kelemen áll öreg Faragó helyén az asztal mögött? Beszámolt persze Kelemen is, mit tett a vezetőség, hogyan tette, miféle döntéseket hoztak, miben „kérjük az elvtársak jóváhagyását”, de valahogy más volt ez, mint az öreg idejében. Azok a szavak voltak, de mégsem azok. A hangsúly tolódott volna el? Lehet. Az öreg Faragó úgy tudott beszélni, mintha azt mondaná ki, amit ők, a rozoga székeken, meg bice-bóca padokon ülve, gondoltak. Kelemen meg közölte a dolgokat. Tudomásul vétel végett. Anélkül, hogy törődne azzal, visszhangot vernek-e szavai, gyúl-e a szemekben tűz, vagy csak az órát nézik, mikor lesz vége, melyik vonatot, buszt érik eL Mi tagadás, akadtak, akik kezdték elbliccelni a taggyűléseket. Furcsa, s semmivel nem igazolható magatartás volt ez, a könnyebb ellenállás, dehát a tökéletes emberek inkább csak könyvek lapjain bukkannak fel, az életben hol esendőek, hol hősök, hol gyengék, hol erősek, de semmi esetre sem tökéletesek. Kelemen akkor már nem csak titkár volt, hanem a normairodának is a vezetője, akárhogy nézzük is, valakinek számított, akinek hatalom volt a kezében, s a hatalom, ezt megtanulhatták, kétélű fegyver. Ártani, használni is lehet vele, attól függ, a kéz milyen. S mivel az emberben nem bíztak, nem bízhattak hát a kezében sem. Hallgatlak, szótlanul telt percek után fölemelték szavazásra a kezüket, s indultak haza, rossz érzéssel, röstelkedve, hogy nem azt tették, amit szívük szerint kellett volna, hogy tegyenek, de ezt már csak otthon, a levest kanalazva mondták el, vagy még akkor sem. S míg arra vártak, hogy az asszony hozza a második fogást, hozzátették: pedig valamikor milyen rendes gyerek volt ez a Kelemen. Hallgattak most is, csak a fülüket piszkálta, hogy a beszámolóban a szükségesnél több v'olt az egyes szám első személy, s a bírálat is inkább abból állt, hogy mások mit nem végeztek el, s kinek kellett helyettük megtennie. Azt senki nem vitathatja, hogy a gyárban sok minden történt, új gépeket kaptak több műhelyben, a sok apró, büdös, dohos lyuk helyett végre kész lett az öltöző- épület, tisztességgel megmosdhat, átöltözhet az ember, a nyereségfizetéskor sem panaszkodhattak ... hát akkor mit akarnak tulajdonképpen? Nehéz a szavakkal birkózni, amikor azt kellene megfogalmazni, amit érez az ember, ami hiányzik neki, amitől szenved Mert szenved tőle. S ahogy a szenvedés először a hallgatás sokkját váltja ki, úgy kell magukkal hozniuk a végre kimondott szavaknak a gyógyulást... Mészáros Ottó Sürgősen felvételre keresünk célgépek, berendelések gyártásához szerkezeti lakatosokat Továbbá esztergályosokat, marósokat, gyalusokat, edző szakmunkásokat, karbantartó lakatosokat, villanyszerelőket, férfi és női segédmunkásokat. Takarítónőket, fiatalkorúakat 6 órás segédmunkára. Nyugdíjas portásokat és éjjeliőröket. Ó VÁLLALAT Munkaügyi osztályán Budapest XIII., Révész u. 27/31. Jelentkezes a GÁZKÉSZULÉKGYARTi Szívrohamot kapott a pilóta