Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-25 / 198. szám

6 resi MECVEI 1970. AUGUSZTUS 25., KEDD Körforgások LUGOSSY GYULA NOVELLÁIRÓL' TŰZ HALÁSZHAJÓN SZÁLLODÁBAN ERDŐBEN Dr. Lenért Lajos hazaérkezett Moszkvából Hazaérkezett Moszkvából az az élelmiszergazdasági kül­döttség, amely dr. Lénárt La­jos mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterhelyettes ve­zetésével részt vett a Szabad Magyarország 25 éve című ju­bileumi kiállítás ünnepélyes megnyitásán. MAGYAR-OLASZ KAMARAI EGYEZMÉNY Kallós Ödön, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara elnöke és Ettore Massacesi, az ICE (olasz külkereskedelmi hi­vatal) elnöke hétfőn Buda­pesten egyezményt írt alá, amely szerint a Magyar Ke­reskedelmi Kamarában olasz, az ICE-ben magyar tagozat alakul. A Budapest Dcl-Amerika felé hajózik A MAHART vezérigazgató­sága rádiótáviratot kapott, amely arról számolt be hogy vasárnap, a késő esti órákban kifutott Szczecinből Dél-Ame- rika felé az 5000 tonnás Bu­dapest tengerjáró hajó. A Bu­dapest az első magyar hajó, amelyik Dél-Amerikában köt majd ki. Ezután rendszeresen — körülbelül háromhavon- ként — teszi meg ezt az utat. Most először Lagoszba megy, ahová vasat visz, majd az egyik brazil kikötőből földi­mogyoró-darát hoz. Dél-Ame- rikáig az utat 24—27 nap alatt teszi meg. Átképzés tanfolyamoka t indítunk ?z alábbi szakmákban: HÁZGYÁRI VILLANY SZERELŐI, valamint Épületasztalos. A tanfolyam időtartama: hat hónap. Jelentkezési határidő: 1970. SZEPTEMBER 7. A tanfolyam ideje alatt 1600 Ft-os biztosított bért fizetünk. Jelentkezhetnek: 8 általános Iskolát végzett és 18. életévét betöltött személyek. Vidékiek részére szállást biztosítunk. Jelentkezés személyesen: 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoport. Bpest XI., Dombóvári út 19. (Megközelíthető: 4-es, 41-es 43, 47-es villamossal.) Lugossy Gyula a legutóbbi években indult prózaíró nem­zedéknek kétségtelenül egyik figyelemreméltó egyénisége. Fiatal író, harminc éves, a Körforgások első megjelent kötete. Nevét egyelőre csak azok ismerik, akik a napila­pokban és folyóiratokban el­szórtan publikáló, induló te­hetségekre is érzékenyen fi­gyelnek. A Körforgások című kötet­ben Lugossy hét elbeszélést, il­letve novellát publikál. Több ségük már folyóiratban is megjelent, mégsem tanulság nélkül való így, egymás mel- 14 helyezve is szemügyre venni őket. A kötetbe rendezett no­vellák kegyetlenül megmérik írójukat. Felvetik a kérdést: van-e az írónak saját, senki­hez sem hasonlítható világa, megtalálható-e az írói vízjel az összegyűjtött írásokban? Lugossy valamennyi írásá­nak hőse — ha novellisztiká­jában a szó szoros értelmében vett hősökről nem is beszél­hetünk —, magányos, vagy elmagányosodott ember. Vege­táló lények a város élettelen, a természet szenvtelen dísz­letei között. És ez a meghatá­rozás' már a novellák elsőren­dű problematikáját vázolja. Ezek a vegetatív körforgásokat végző emberek sem a termé­szettel, sem a társadalmi ter­mészettel nem képesek kom­munikálni, az ő szemükben válik a város és természet díszletté. És az emberek is. Ezeknek a „hősöknek” vagy „antihősöknek” a szemében embertársaik halott lárvák, akik mégis mozognak. Léte­zik-e, teremthető-e kapcsolat ember és ember, város és em­ber, természet és ember kö­zött? Kimondatlanul is ezt a Ingyenes művezetői tanfolyamot tartunk építőipari szakmunkások részére (kőműves, ács, állványozó épületasztalos, hő-hangszigetelő). Jelentkezés: 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoport Budapest XI., Dombóvári út 19 A tanfolyam 1970. szeptember 15-én indul. kérdést teszi fel magának és nekünk, olvasóknak az író. Nem szokatlanul új kérdés ez az irodalomban. Bizonyos ér­telemben örök kérdés, bizonyos értelemben a leghétköznapiblj. Válasz is akad számos. De idő­szerű kérdés, tagadhatatla­nul. Bernát A gyűlölet című el­beszélésben harmickilenc éves születésnapján végleg megundorodik életének ese­ménytelen mozdulatlanságától, egy lucskos éjszakai hánykoló- dás után elszökik felesége mel­lől, valami új kapcsolatot, ta­lán szerelmét, talán barátsá­got keresve. Valami megér­tést. De nem talál. Csak gyű­löletet talál, önmagában. Csak olyan gyűlöletet, amelyet má- rok ellen fordít. A házmester élettere a szoba-konyha, egy sivár folyósó, a pince. Minden követ, a fal minden hasadé- kát, minden szegletet jól is­mer már, de kövek, szegletek, falak nem válaszolnak az emberi ürességre. A fűtővel igyekszik barátságba kevered­ni. Barátságba? Beszélgetni, egyáltalán. De a mondatok üresjáratai zsákutcába viszik ezt a kapcsolatot is. Ezt a kí­sérletet is. Talán az a baj, hogy a házmesternek nincse­nek kérdései a világhoz? A levélhordó előtt ajtók, levél- szekrények, ablakok, amelye­ken át idegen világokba, éle­tekbe leshet; de ezek az éle­tek egyenletesen járva, saját köreiken, sehol és sehogy nem kapcsolódnak az övébe. Mi­előtt kinyílna valami, rögtön bezáródik. Az agglegény című novella „hőse” vagy „antihő- se” is! Hiába száguldozik au­tón, hiába igyekszik megmár­tózni egy fényben, pénzben gazdagabb világban. Csak egy szexuális orgia kavargásába téved, ahol az egyetlen em­berarc, egy hippi-bakfis ked­ves vonásai is elállatiasodnak, s állattá válik maga is. A bakter abszurd parabola. „Hőse” vagy „antihőse” olyan vasútvonal mellett teljesít szolgálatot, ahol emberemlé­kezet óta nem ment már vo­nat. Az aggastyán a botjával védi az unalomnak és sivár­ságnak már mitikus arányok­ra duzzadt formáit; s amikor egy különös idegen érkezik, hogy az emlékek melegét lop­ja ebbe a hideg világba, leg­szívesebben megverné azzal a bottal. De még megvernie sem sikerül. Mert az emberi felüle­tek Lugossy novelláiban min­dig elcsúsznak egymáson. El­csúsznak? Ellebegnek, anélkül, hogy érintkeznének. Sturc A baleset című novellában kocsit lop, hogy vad hajszában oldja fel szorongásait. A kórházi ágyon ébred rá, hiába. Komor, zárt világba lép az olvasó. Itt az emberek ment­hetetlenül egyedül vannak. Mintha hideg bolygónak szü­lettek volna, azzal a kényszer­rel, hogy hideg bolygók körül kerengjenek. Ha kitérnek, szi­gorúan megszabott (ki szabta meg így?) pályájukról, kudar­cot szenvednek. Minden riasz­tó itt, még az is, ami szép és igaz lehetne; barátság, szere­lem, érzéki vonzalom. Minden torz, minden eltorzul. A tor­zulásoknak ezt a rendszerét nem a valóságnak kell igazol­nia, hiszen az nem is igazol­hatja. Lugossy nem a realista iskola hagyományain nevel­kedett, tehát nem is kérhetünk számon tőle realizmust. Első kötetét olvasva úgy tűnik, ké­pességei, hajlamai inkább a parabolisztikus-abszurd ábrá­zolásmód felé terelik. Az „abszurd iskolája” pedig éppen azt követeli, hogy a valóság egy-egy riasztó jelenségét, ten­denciáját felerősítse, felnagyít­sa — éppen a nagyobb katar­zis érdekében. Lugossy érzi ezt a követelményt, de még nem tud egyenletesen megfelelni neki. Szerkezetei már egyenle­tesen abszurd szerkezeteknek tűnnek, stílusa, nyelvi kultúrá­ja azonban egyenetlen, vissza- vissza csúszik a realizmusba, éppen abba, amit tagad. A kérdésre: a Körforgások írójának van-e sajátos, senki­hez sem hasonlítható világa, megtalálható-e az írói vízjel ezekben a novellákban, nem válaszolhatunk egyértelműen. Ez afe első kötet azonban két­ségtelenül a sajátos úton meg­tett, első lépésnek tűnik, s mint ilyen, figyelemreméltó teljesítmény. Nádas Péter DOROTHY HURRIKÁN Guadeloupe-i hivatalos he­lyen közölték, hogy a Dorot­hy hurrikán, amely csütörtök este Martinique szigetén sö­pört végig, 38 halálos áldoza­tot követelt. További öt sze­mélyt eltűntnek nyilvánítottak. 650 ember maradt fedél nél­kül. Szombat este a „Reckling­hausen” nevű nyugatnémet ha­lászhajón tűz ütött ki, amely­nek következtében hét tenge­rész vesztette életét. Az egyik — írja az AFP francia hír- ügynökség — élő fáklyaként égett el. A tüzet eloltani csak a késő esti órákban sikerült a fedélzeten. ★ Vasárnap a földig leégett egy luzerni szálló, a Hotel Kon­Egy 140 utast szállító ame­rikai Boeing—707 típusú repü­lőgép pilótája leszállás közben szívrohamot kapott. A futó­pálya felé már veszedelmesen közeledő gép és utasainak sor­sát a segédpilóta lélekjelenlé­te mentette meg. Mint utólag kordia. Ugyanez a szálloda 10 hónappal ezelőtt egyszer már kigyulladt: a tűz 1969. október 4-én a hotel háromnegyed ré­szét elpusztította és azóta nem fogadtak vendégeket. ★ Korzika szigetén a hét végén az erdőtüzek körülbelül 5000 hektáron pusztították el a fá­kat és bokrokat. Korzikai ha­tóságok közlése szerint ember­életben nem esett kár. elmondotta, az elalélt vezető­pilótát az utolsó percben ki­emelte székéből, gyorsan le­fektette és maga ült a helyé­re. A gép sértetlenül ért föl­det a New York-i Kennedy repülőtéren. elemen Sándort valamikor szerették a többiek. Valamikor. Tizenkét éve, hat éve, négy éve. Két éve már nem szerették. Az akkori választáson éppenhogy megkapta a szavazatok kellő hányadát, s bekerült a vezetőségbe. Két hónap múlva szegény Faragó bácsit szeren­csétlenség érte, az egész gyár ott volt a te­metésén, s később hallották, az autós, aki el­ütötte, másfél évet kapott. Faragó bácsi he­lyett azután Kelemen Sándor lett a titkár. Nem vitatkoztak rajta, még mindenki az öreg Faragóra gondolt, aki nem volt nagyeszű, meg finomra csiszolt modorú ember, de ha azt mondta volna, hogy most pedig a gyár minden embere sorba áll, s indulás előre, mentek volna anélkül, hogy megkérdeznék, hová? Valami titka volt az öregnek, mint a csodatevőknek. Hittek neki, kétkedés nélkül bíztak benne. Talán éppen az emlék miatt nem mérlegelték az utódot. Legyen. Bár ak­kor már Kelemen Sándort nem szerették. Tizenkét éve, hat éve... Az még más volt. Kelemen fiatal szakmunkásként került a gyárba, értette a dolgát, beszélni is tudott, szívesen vállalt munkát, ha nem is fizettek érte, így hát nem csoda, hogy először az if­júsági szervezetben lett vezetőségi tag, ké­sőbb titkár, s hogy egy idő után már a tag­jelöltségét tárgyalták párttaggyűlésen. Föl­vették persze, s a következő választáson — nem éppen szabályosan, mert volt, ki a szer­vezeti szabályzatban meghatározott ideje — a pártvezetőségnek is tagja lett. Beszélték, hogy futtatja valaki, dehát ebből csak annyi volt igaz: az út talán a kelleténél gyorsabban tágul ki egyik vagy másik ember előtt, s nem mindegyik szolgálja meg a bizományba kapott bizalmat. Ahogy a Sándor gyerek, mint annak idején nevezték. Mert azt még valahogy elnézték neki — igaz, akadtak akik erősen rosszalták, szóban is kifejezve —, amikor a maga véle­ményét a párt álláspontjának mezébe öltöz­tetve, a leszabó- meg az egyengetőműhelyben lefújattaa normakarbantartást. Fejmosást ka­pott érte, s okítást, hogy mihez van joga, mihez nincsen, úgy hitték, ezzel pontot te­hetnek a dolog végére. Tévedtek. Nem sokkal később ugyanis Kelemen, elvégezvén a tech­nikumot, fölkerült a normairodára, s mit tesz a sors. ripsz-ropsz végrehajtja a nemrég még ádázul ellenzett normakiigazítást. Ez volt az a fordulópont, amikor kezdték nem szeretni. Hiszen — mondták, aki ilyen köny- nyen fejet cserél... mások meg az íróasztal varázsáról példálóztak, s arról a típusról, mely íróasztalonként mást és mást mond, mást és mást tesz. Beszéltek erről, dehát csak egymás között, gépbeállítás szünetében, ci­garettázva ebéd után, azaz nem hivatalosan. Miért nem szóltak taggyűlésen? Egy-egy miértre legtöbbször ezernyi a felelet. Ké­nyelmetlen fölállni, s azt kérdeni valakitől: milyen ember vagy te? Tartottak is kicsit a Sándortól, akit egyre kevesebbszer emleget­tek így, s egyre többször Kelemennek. Vég­eredményben normás, s aki a gép mellett van, az jól tudja, hogy amíg műszaki nor­mák nincsenek, addig az időnormában sokat nyom a normás jó vagy rossz kedve, s az is. ki kedves, ki nem. A vezetők meg, akik­nek nem kellett ilyesmire gondolniuk, aligha vehették észre, hogy valami megváltozott, mert egy tükörben is többfélét látnak az emberek, attól függ, ki néz éppen bele. öreg Faragónak szóltak néhányan, s tud­ták, leült Kelemennel, de mire jutottak, mi­re nem, arról szó nem esett. Volt, aki úgy tudta, nagyon összementek, legalábbis Kele­men kiabált, mert hogy az öreg akárcsak hangosabban is beszéljen, az teljesen lehe­tetlen. Akkor egy időre megcsendesült Kele­men, mert addig úgy járt-kelt a műhelyek­ben, mint a friss tollal ékes páva, a logarléc messziről virított a köpenye zsebében, s ha valamit mondtak neki, azzal kezdte a választ, hogy „nézzék csak, emberek”, holott nem is olyan régen még együtt marháskodtak mű­szak után a fürdőben meg az öltözőben. So­kaknak fájt ez, meg nem tetszett, dehát egy gyárban mindenre van előírás, gép, anyag, rajz csak éppen a legfontosabbra, az emberre nincsen. Fölpanaszolható a rossz rajz — de mennyi van belőle! —, a gyenge szerszám, a selejtes anyag, az állásidővel erszényt apasz­tó gép, de hová panaszolható fel valami rossz íz a szájban, a gyomrot összerántó ide­Valamikor gesség, a kétség, hogy vajon a kellő lovas­nak adták-e a lovat? Meg különben is. Itt mindig rohanni, kapkodni kell, hol anyag nincs, hol meg tébolyító a hajtás, mert „hozzuk be, emberek”, hol fegyelmiket ígér­getnek, hol meg célprémiumot, hát akkor álljanak elő azzal, hogy Kelemen.. ? Hiszen pontosan talán meg sem fogalmazhatnák, mi a baj, a bajuk. Csak érezték: szerétték ezt az embert, mert volt miért szeretniük, most meg már nem szeretik, mert semmi sem ösz­tökéli erre őket. Elviselik. Eltűrik. Azért amikor két esztendeje a választó taggyűlésre került sor, az elmarasztalásból ez-az elhang­zott. Picit hangfogósan persze, hiszen ünne­pélyes a légkör, a máskor csupasz ebédlői asztalokat piros terítő fedi, az irodákból le­hordott cserepes növények szolgálnak dísz­ként, az elnökségi asztalnál nemcsak a gyári vezetők, hanem idegenek is ülnek, akiket külön-külön üdvözöltek a taggyűlés elején ... szóval inkább feddés volt a szavakban, mint harag. Dehát egyáltalán haragudtak-e? Vagy ilyenkor a más napokon érzett harag szerte­foszlik, hiszen csak együvé tartozunk, egyet akarunk...? Kelemen fölkerült a jelölőlis­tára, igaz, jó néhány tartózkodás is volt a szavazáskor. Amikor azután kihirdették a titkos szavazás eredményét, sokakat megle­pett, hogy nemcsak ő húzta ki a Kelemen Sándor nevet, hanem jó néhányan mások is, s így éppen meglett a vezetőségi tagság a másik jelölttel szemben. Ki gondolta volna akkor, hogy rövid idő múltán már Kelemen áll öreg Faragó helyén az asztal mögött? Beszámolt persze Kelemen is, mit tett a vezetőség, hogyan tette, miféle döntéseket hoztak, miben „kérjük az elvtársak jóváha­gyását”, de valahogy más volt ez, mint az öreg idejében. Azok a szavak voltak, de mégsem azok. A hangsúly tolódott volna el? Lehet. Az öreg Faragó úgy tudott beszélni, mintha azt mondaná ki, amit ők, a rozoga székeken, meg bice-bóca padokon ülve, gon­doltak. Kelemen meg közölte a dolgokat. Tu­domásul vétel végett. Anélkül, hogy törődne azzal, visszhangot vernek-e szavai, gyúl-e a szemekben tűz, vagy csak az órát nézik, mi­kor lesz vége, melyik vonatot, buszt érik eL Mi tagadás, akadtak, akik kezdték elbliccelni a taggyűléseket. Furcsa, s semmivel nem iga­zolható magatartás volt ez, a könnyebb ellen­állás, dehát a tökéletes emberek inkább csak könyvek lapjain bukkannak fel, az életben hol esendőek, hol hősök, hol gyengék, hol erősek, de semmi esetre sem tökéletesek. Kelemen akkor már nem csak titkár volt, ha­nem a normairodának is a vezetője, akár­hogy nézzük is, valakinek számított, akinek hatalom volt a kezében, s a hatalom, ezt megtanulhatták, kétélű fegyver. Ártani, hasz­nálni is lehet vele, attól függ, a kéz milyen. S mivel az emberben nem bíztak, nem bíz­hattak hát a kezében sem. Hallgatlak, szót­lanul telt percek után fölemelték szavazás­ra a kezüket, s indultak haza, rossz érzés­sel, röstelkedve, hogy nem azt tették, amit szívük szerint kellett volna, hogy tegyenek, de ezt már csak otthon, a levest kanalazva mondták el, vagy még akkor sem. S míg ar­ra vártak, hogy az asszony hozza a máso­dik fogást, hozzátették: pedig valamikor mi­lyen rendes gyerek volt ez a Kelemen. Hallgattak most is, csak a fülüket piszkál­ta, hogy a beszámolóban a szükségesnél több v'olt az egyes szám első személy, s a bírálat is inkább abból állt, hogy mások mit nem végeztek el, s kinek kellett helyettük meg­tennie. Azt senki nem vitathatja, hogy a gyárban sok minden történt, új gépeket kap­tak több műhelyben, a sok apró, büdös, do­hos lyuk helyett végre kész lett az öltöző- épület, tisztességgel megmosdhat, átöltözhet az ember, a nyereségfizetéskor sem panasz­kodhattak ... hát akkor mit akarnak tu­lajdonképpen? Nehéz a szavakkal birkózni, amikor azt kellene megfogalmazni, amit érez az ember, ami hiányzik neki, amitől szenved Mert szenved tőle. S ahogy a szen­vedés először a hallgatás sokkját váltja ki, úgy kell magukkal hozniuk a végre kimon­dott szavaknak a gyógyulást... Mészáros Ottó Sürgősen felvételre keresünk célgépek, berendelések gyártásához szerkezeti lakatosokat Továbbá esztergályosokat, marósokat, gyalusokat, edző szakmunkásokat, karbantartó lakatosokat, villanyszerelőket, férfi és női segédmunkásokat. Takarítónőket, fiatalkorúakat 6 órás segédmunkára. Nyugdíjas portásokat és éjjeliőröket. Ó VÁLLALAT Munkaügyi osztályán Budapest XIII., Révész u. 27/31. Jelentkezes a GÁZKÉSZULÉKGYARTi Szívrohamot kapott a pilóta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom