Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-22 / 196. szám
4 1970. AUGUSZTUS 22., SZOMBAT VENDÉGEK A 600 ÉVES VÁROSBAN Románia felszabadulására emlékeztek Cegléden EMLÉKKIÁLLÍTÁS VÁCOTT BILIÁRDVERSENY ASZÓDON A hatszázéves település, a történelemben többször fontos szerepet betöltő Cegléd városa tegnap Románia budapesti nagykövetét, Dimitru Turcust és munkatársait fogadta. Itt emlékeztek meg arról, hogy a Román Népköztársaság felszabadult s új, történelmi útra lépett. A város vezetői, S. Hegedűs Lászlóval, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkárával és Göndics Zoltánnal, a Pest megyei Pártbizottság osztályvezetőjével együtt a városházán találkoztak a vendégekkel. Kürti András, a tanács vb-elnöke itt ecsetelte Cegléd múltját, jelenét és jövőjét. Ez a város katonák ezreit adta Kossuthnak — ugyanakkor hosszú évtizedeken, sőt évszázadokon át csak alig-alig haladt a korral, s formájában, külsőségeiben nem nagyon szolgált rá a város jelzőre. Néhány esztendő alatt azonban nagyot fordult itt is a világ. Büszkén mutathatják mindenkinek a gyönyörű, vadonatúj kórházat, s elmondhatják — mint azt a vh-elnök tette —, hogy a lakosság jele ipari vagy ipari jellegű munkával keresi a kenyerét. A nagykövet érdeklődve hallgatta, hogy épült az ötvenezer négyzetméteres, igen modem, holland eljárással működő üvegházsor, az évi tízezer sertést adó, hatalmas automata nevelő-hizlaló telep, s hogy öt esztendő alatt valóban várossá teszi ezt a települést a mindenhova eljutó gáz-, vízhálózat és a tempósan haladó csatornázás. A vendégek elismeréssel szóltak később a megtekintett kórházról, majd részt vettek az ÜTGÉP Vállalatnál megtartott gyűlésen. Itt Babinszky Károly, a városi pártbizottság titkára emlékezett meg Románia jelszabadulásáról, méltatva a román hadsereg és a szovjet hadsereg áldozatait. Aláhúzta a jelentőségét annak, hogy a szocialista tábor és a KGST milyen fontos szerepet tölt be egyrészt a népek közötti barátságban és közeledésben, másrészt az életszínvonal fokozott emelésében. A nagygyűlésen felszólalt Dimitru Turcus, a Román Népköztársaság magyarországi nagykövete is. Megköszönve a szívélyes fogadtatást, hazája eredményeiről beszélt, s arról,- hogy a felszabadulás évfordulója természetszerűen esztendőről esztendőre nagy esemény egy szocialista ország életében (képünkön a nagykövet). A nagykövet és kísérete a késő délutáni órákban indult vissza egész napos programja után a fővárosba. T. Gy. VEvasao f^onBaT Ha hinni lehet az előrejelzésnek, szombaton és vasárnap kánikula és zivatarok váltogatják majd egymást. Mindenesetre, aki a szabadba készül, az ne hagyja otthon az ernyőjét, vagy egy melegebb ruhadarabot. Bár augusztus 20. már gazdag tárházát kínálta a jobbnál- jobb programoknak, azért maradt belőlük a hét végére is. Kiállítások. A Tápió menti Nyár keretében a tápiószecsői művelődési ház vasárnapra egész napos budapesti kirándulásra toboroz vendégeket. Délután meglátogatják a Történelmi Múzeumot, utána megtekintik a budai Vár nevezetességeit. Székesfehérvárott megnyílt az I. István király emlékkiállítás. Itt sok dokumentum, kép, szobor szemlélteti I. István munkásságát és korát. A gazdag anyagot az ország 18 múzeumának gyűjteményéből válogatták. A fő helyen a koronázási ékszerek másolatát állították ki. Augusztus 23-án, vasárnap nyílik meg Vácott a múzeumban a nemrég elhunyt festőművész, Szigethy István emlékkiállítása, amelyet Illyés Gyula Kossuth-díjas író nyit meg. Ugyancsak Vácott, a megszépült parkban várja a látogatókat a cifrakerti képtár. ízelítőt kaphatnak a látogatók a mai magyar képzőművészetből és megtekinthetik Bornemissza Géza, a volt váci festőművész hagyatékából álló anyagot is. Még nyitva tart a Madách Imre Művelődési Központban a Duna-műhely kiállítása. Az alkotócsoport tagjai a Váci Városi Tanács képzőSZIGETHY ISTVÁN művészeti pályázatára készített műveiket mutatják be. A ráckevei Savoyai-kastély kupolatermében megnyílt képzőművészeti kiállítás — az Árpád Múzeum rendezésében — helyi művészek alkotásait mutatja be. Tánc. Aszódon a fegyveres erőik klubjában szombaton délután 5 órától biliárdverseny lesz felnőtteknek, míg az ifjúság táncesten vehet részt. A játékos ifjúsági klubdélutánt vasárnap délután folytatják, este ismét táncolhatnak. A Csepel Autógyár művelődési házában szombaton a „Sunflouwer” zenekar szolgálSzkíta Gyopároson a Tófürdő közvetlen szomszédságában hat hétig dolgoztak a szkitakori temető feltárásán. Az eredményeket Juhász Irén régésznő, az ásatás vezetője, a következőkben összegezte: — összesen 144 sírt tártunk fel az Alföld egyik legérdekesebb szkita temetőjében. Igen gazdag mellékleteket, temetkezési rítusokat találtunk. Alkalmazták itt a csontvázas és a haimvasztásos temetkezés valamennyi változatát. A csontvázasnál a zsugorítás volt az uralkodó temetkezési mód. Hamvasztás esetén vagy a sírban, vagy központi hamvasztóhelyen égették el a halottat. A hamut egyik esetben szétszórták a sírban, máskor urnában helyezték el. Minden esetben tatja a zenét, míg vasárnap délután egy testvérklubot látnak vendégül ötórai teán. Mozi. Szentendrén a szabadtéri .kerthelyiségben mindkét napon A Szent Péter hadművelet c. színes olasz filmvígjátékot pergetik. Könyv. Hogy teljes legyen a program, javasoljuk, olvassák el Klaus Poche: Nem a vonat jön érted c. regényét. Arról a német katonáról szól, aki a fasiszta háború szörnyűségében ébred rá: félrevezették, s tudatosan szembeszáll háború után a mételyezőkkel. A könyv a német önismeret nagy regénye. Komáromi Magda temető bőségesen ellátták „útravaló- val” a halottat. A szkita korból jól ismert kézi korongon készült, sötétszürke kőedényben rakták az urna mellé az ételt, italt. — A sírba rakott ruhák díszed szépen megmaradtak. Két és fél ezer évvel ezelőtt már gyönyörű pávaszemes üveggyöngyöt hordtak a nők. Találtunk aranyozott és ezüstö- zött spirálfüggőket, bronz- és vasfibulákat is. Fegyverekből viszonylag keveset raktak a sírokba. Ami lelet előkerült, az arról tanúskodik, hogy úgynevezett ellentét élű nehéz vas harcicsákány volt a kedvelt harci eszköz. A századik sírban nagyméretű lándzsa került felszínre. Hiányoznak vi- szont a szkita temetőkben másutt jól ismert lovassírok. XI. Húsz kilométer száguldás Után Dönci is megnyugodott annyira, hogy el tudta mesélni a történteket. Dönciék akciója kitűnően indult. Dönci előadását a közintézmények korszerű díszítéséről egyetértő elismeréssel hallgatták a tanács vezetői, különösen akkor, amikor Dönci a sorok között — mintegy véletlenül — elejtette, hogy e kérdésekről nem olyan régen tárgyalt a legfelsőbb illetékesekkel is, akiknek nevét éber- ségi okok miatt nem említheti. A tanács elnöke azonnal megvásárolt 100 darab foto- montázst, mely a Kreml kupolája körül száguldozó Vosz- tok űrhajót ábrázolta. A tsz- elnök a bemutatott minta alapján megrendelte és leelőlegezte a „Műtrágyával a fejlett nagyüzemi mezőgazdaságért” című szakkönyv ötven példányát. A bemutatott könyv egyébként a péti gyár reklámfüzete volt és ezt az egyetlen példányt szerezte Dönci a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Dönci ötlete bár rejtett magában némi veszélyt, de az eléggé valószínűtlennek látszott, hogy az elnöknek valaha is eszébe jut keresni, hogy a könyvek megérkeztek-e. A barátságos r beszélgetés közben, különösen amikor az is kiderült, hogy Dönci óriási összeköttetésekkel rendelkezik és könnyen tud építőanyagot, mezőgazda- sági gépeket és állami hitelt szerezni, a tsz-elnök azt javasolta, hogy tegyenek egy rövid látogatást a szövetkezet pincéjében. Mire odaértek, már terített asztal várta a vendégeket. Dönci tiltakozott és kijelentette, hogy nem híve a mostanság elburjánzott eszem-iszom gyakorlatnak. A vendéglátók azonban felettébb szívesek voltak. Olyany- nyira, hogy Dönci észre sem vette, hogy az agronómus magával viszi Patkányt a tsz pálinkafőzője irányába. Dönci leült az asztalhoz. Kicsit csipegetett a füstölthúsok, kolbászok, lesütött libacombok gusztusos halmából, meg is ivott rá egy spriccert, közben olyan meggyőzően beszélt arról a harcról, melyet a nép- vagyon védelmében kell folytatni, hogy a tanács és a tsz- elnök csak üres kenyeret és hagymát mert enni a dúsan terített asztalról. Hála a tsz- elnök fürgeségének, az utolsó pillanatban fordította vissza a közeledő cigányzenekart, amely az ilyen alkalmakkor, amidőn fővárosi, vagy megyei vendégek tisztelik meg a tsz-t, véletlenül mindig idekeveredett. Sikerült elzavarni a népi táncruhákba bújtatott leányokat is, akikre a töltögetés feladata szabatott a hasonló alkalmakkor ... Az asztalnál a hangulat merev volt és teljes nézetazonosság alakult ki a társadalmi tulajdon herdálóinak elítélésében. És ekkor tűnt fel Patkány, nyomában a vigyorgó agronó- mussal. Patkány égy ötliteres demizsont cipelt és már húsz méterről ordítozta, hogy a de- mizsonban hatvan fokos őszibarackpálinka van, melyet az agronómus azért adott, hogy a megyénél ejtsenek néhány szót az elnök kiskirályoskodá- sáról. Ettől az agronómus is elfelejtett vigyorogni és az elnök hangulata is mintha egy kissé morózusabb lett volna... Patkány pedig folytatta: — Egész rendes alakok ezek, csak félnek a nagy dumától. Miért kell ráijeszteni szegényekre? Na persze, hogy megvegyék a brosúrákat... De az agronómus elmondta, hogy ők mindent megvesznek, amit ajánlanak. így vettek meg tavaly egy fűrészüzemet, pedig száz kilométeres körzetben egy fa sincsen, de valakinek ezzel szívességet tettek. A gépeket azóta sem csomagolták ki, pedig a ládákra többször szükség lett volna... Dönci több ízben megpróbálta, hogy Patkányt elhallgattassa, de minden kísérlete kudarcot valott, így nem tehetett mást: hirtelen elbúcsúzott a vendéglátóitól, majd Patkányra ordított: — Magával majd számolunk a központban... — A Zöld Butykosban? — vigyorgott Patkány, majd felszisszent: — Csak te ne rúg- dosd a bokámat Kígyó Dönci. Rád is vár még hat hónap felfüggesztett ... Patkány végig ordította az egész utat... A társaság szörnyűlködve hallgatta a történetet, majd annak végeztével Pihe megjegyezte: i — Azt a pálinkát azért kár volt otthagyni... Ez már nem javít és nem is ront a helyzetünkön ... — Most mi lesz velünk? — sopánkodott Rezső. — Erre a vidékre egyelőre nem jövünk... — Ezt én sem ajánlanám — mondta csendesen Pihe és elképzelte, milyen botrányt csap a patikus, szegény lánnyal. — Kedves Döncikém ... Én nagyra becsülöm az ötleteidet, de jobb lenne, ha kevesebb kockázattal járna a dolog... — Én nem kalkulálhattam bele, hogy ilyen hülyékkel dolgozom — mutatott megvetően Patkányra. — Javaslom a társaságnak, hogy a vétkestől vonjuk meg egyheti osztalékát. Az ajánlatot egyhangúan elfogadták. Ödön — úgyis mint a vállalkozás pénzügyi vezetője, csak ezután kezdett érdeklődni a többiek eredményéről. — Te adtál el képet? —* fordult Pihéhez. — Egyet. Háromezerért.. i — Állj meg Rezső — szólt Dönci, majd amikor a kocsi az országút szélére gördült, csendesen megszólalt. — Pihe! Szállj ki a kocsiból... — Mit akarsz.... — Azt mondtam, szállj ki. És most vetkőzz! — De Döncikém ... — Ne pofázz! Pihe lassan, vontatottan vetkőzött. Előbb a virágos ingét adta oda Döncinek, aki gyors mozdulatokkal tapogatta végig, majd a földre dobta. Hasonló sorsra került a kordbársony farmernadrág is... — Ne haragudj Dönci... — mondta Pihe és fehérneműje alól egy köteg százast húzott elő..; Hatezerért adtam el a képet... Hiába, téged nem lehet átverni,... — Urak! Javaslom, hogy Pihét is fosszuk meg egy heti osztalékától. Itt sem volt ellenvetés. Az út hátralévő részén a nyomott hangulat valamit emelkedett. Dönci hangosan számolt: — Az első nap 15 000 forintot eredményezett. Ebből kiosztásra kerül fejenként ezer. A két büntetés alatt álló kollega pénze a tartalékalapot növeli, mely az első nap után 12 000 forint. Az urak felruházásának költségeit én voltam szíves előlegezni, erre levonok fejenként 500 forintot, kifizetésre kerülne tehát 500, melyből jelenleg száz-száz forintot kap mindenki, nehogy két napig ne találkozzunk... — De Döncikém ... Nekem két kiskorú gyerekem van... — mondta Sunyi. — Mikor láttad őket utoljára? * — 8 évvel ezelőtt Debrecenben — sütötte le szemét Sunyi. Ezzel az elszámolást is megejtették. Pestre érve a fiúkat a Rákóczi térnél letették. — Rezső és Dönci pedig hazamentek. Csimpi és Kamilla kitörő örömmel üdvözölte Döncit. Rezső komor hangulatban, azonnal a szobájába zárkózott — Ennek mi baja? — kérdezte Kamilla. — Ki tudja? — felelt Dönci. De ő tudta. Amíg Kamilla a vacsorát melegítette, megitatta Csimpit, mert ezt soha nem felejtette volna» el. Egyelőre még ez a gyenge szál is szükséges lehet, ami a családhoz köti. Aztán bekopogott Rezsőhöz. — Parancsolj — mondta hidegen Rezső. — Itt a pénzed — mondta Dönci és a hatalmas köteg bankjegyet az asztalra dobta. — A fiúknak kiadott 300 forint hiányzik belőle... — És a te pénzed? — álmél- kodott Rezső. —Az én pénzem? Miféle én pénzem — nézett ártatlan képpel a szemébe Dönci. — ügy tudom, társak vagyunk, és nincs én pénzem és te pénzed. Látszólag azért kezelem én a pénzt, ?mert a fiúk között csak én tudok tekintélyt tartani... Rezső gyorsan eltette a pénzt — Csodálatos ember vagy — mondta elismerően. — Bár ami a fiúkat illeti.... Őszintén megmondom, nem tetszenek nekem. — Arany gyerekek. Nem észkombájnok, de szivük van. És használhatók... Rezső kételyei olyan nyomtalanul múltak el, mint a pubertáskori pattanások. Ödön korrekt üzleti partnernek bizonyult. A forgalma olyan mértékben megnövekedett, melyre legmerészebb álmaiban sem mert volna gondolni. Ödön zseniális koponya volt A vásárokon például két sátorban árultak. Az egyikben csak kegytárgyakat, a másikban pedig politikai plakátokat, képeket, dísztárgyakat. Ödön a papot, Patkány a helyi társadalmi szervezeteket agitálta meg, hogy demonstrációként vásároljanak. — Tisztelendő atyám! Ügy tudom, a községben erős az egyház — mondta Ödön, és az atya beleszőtte prédikációjába, hogy a hithű keresztény ily módon is képes áldozni a hitéért. A prédikációról természetesen értesítették a társadalmi szervezeteket. Azok délelőtt felvásárolták a feliratokat, plakátokat és képeket. Ödön kifogyhatatlan volt az i ötletekben: — Tudjátok, mi a baj? Nincsen elegendő politikai kegytárgy — mondta, és az üzlettársak csodálkozó képére nézve szükségét érezte némi magyarázatnak is: — A keresztények a legócskább bazárban is találnak olyan tárgyakat, melyeket otthonukban elhelyeznek és ez egyben dísztárgy, és a lakók hovátartozá-' sának is kifejezője; De mit tehet a vitrinjére, aki materialista? Márpedig nekik is megvan ez az igényük A paraszti otthonokban mindenütt megtalálható „házi áldás” nemcsak ereklye, hanem dísztárgy is. Mi tehát a teendő? — Házi áldást kell árulni — mondta Sunyi, akiről már eleddig is észrevehettük, hogy nem egy agykombájn. — Hülye! — mondta Patkány. — Nem is olyan hülye. Materialista tartalmú házi áldásokat kell készíteni, természetesen díszes kivitelben. Az eredeti szöveg ugyebár így hangzik: „Hol hit — ott szeretet...” Ugyanez: „Hol munka — ott jólét, hol jólét — ott szabadság, hol szabadság — ott béke, hol béke — ott boldog a föld népe”... A közületéknél remek üzletnek bizonyult az előre gyártott ünnepi transzparensek bő választéka. Díszes műanyag táblák, „Éljen a...” Le a.. és „Előre a..kezdetű szövegekkel készültek, melyekhez cserélhető betéteket adtak. Jó üzletnek mutatkozott a festmény is. A konvencionális giccsek helyett modem képieket szállítottak. Eleinte a már említett elmebeteg festővel készíttették, később azonban már Pihe is alkotott modem műremekeket. A dolog úgy kezdődött, hogy egyszer részegen beleült a bolond festő palettájába, majd rátelepedett egy kikészített vászonra. A mű várakozáson felül jól sikerült. Ettől kezdve Pihe józanul is beleült a palettába, és ha kedve volt dolgozni, egy napon 100 modem, egyedi kép is kikerült nadrágja alól. — A modem élet zajló ka- valkádjának, a kitárult mikrokozmosznak, az atomok világának kvinteszenciáját abszt- rahálja a mű, kvázi adekvát asszociációjaként differenciált univerzumunknak — szokta mondani Pihe. A mondatot Dönci vágta ki egyik népiszerű napilapunk képzőművészeti rovatából és Pihe két hét alatt úgy betanulta, hogy amikor a mosókonyhában — mely azóta a részvénytársaság munkásszállójának funkcióját töltötte be — leesik a mángorlóról, már a levegőben mondani kezdi: — A modem élet zajló kavalkádjának... A szöveg osztatlan sikert aratott a terelőgulyástól a körzeti orvosig minden rétegben, miután az emberek leginkább azt tisztelik, amit nem értenek. Kispolgári sznob körökben kiváltképpen az tetszett, hogy Pihe elmondta; ezt az irányzatot, mely Nyugaton a szellemi elit kedvence, nálunk nem támogatják, sőt kifejezetten üldözik. (Folytatjuk.)
