Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
1970. AUGUSZTUS 20., CSÜTÖRTÖK "‘"&Círiap 5 Vezetőségválosztások Három mérföldkő Az ember minden lépésében benne foglaltatik a már megtett út. Az ember nem jár mindig nyílegyenesen, léptei hol túl rövidek, hol túl hosz- szúak, egyszer csoszog, másszor fölöslegesen ugrani akar — az útviszonyoktól is függően. Egy kommunista útjának három mérföldkövét villantjuk fel és keressük, hogy a már megtett út hogyan ösz- szegeződik a mai lépések ritmusában. o A Borsod megyei, serényfalvi Petik István, a százszázalékos hadirokkant fia érettségi után, 1947-ben a MÁV- nál helyezkedett el. Tizenkilenc éves korában párttag lett. Nem a kapitalizmus és a szocializmus ellentmondásait ismerte fel, hanem sokkal kevesebbet — vagy többet? —: az egyszerű emberek jobb életéért érdemes küzdeni. 1950- ben jelentkezett az agráregyetemre és felvették. Az ötvenes évek első fele nem volt köny- nyű időszak: a politikai légkör érződött az egyetem hangulatán, nem volt túlzottan nyílt és őszinte. Többen eltitkolták származásukat, az irányított pályaválasztással sokan csak előadótermi helyet, de hivatástudatot nem kaptak. Az egyetemen nem volt dicsőség kommunistának lenni, akadtak, akik azt mondták rájuk — persze csak nagyon csöndesen —, besúgó! Petik István párttag, DISZ- funkcionárius, s nem alakult ki benne semmilyen kétség. Aztán államvizsgázik, Zalaegerszegre kerül, mint járási főállattenyésztő tevékenykedik. Ez sem könnyű időszak: folyik a termelőszövetkezetek szervezése, nem éppen a lenini elvek alapján. Petik István is szervez és végzi a begyűjtést, Nem merte -azt mondani, hogy a módszerekkel egyetért vagy sem. Mint szakember a tsz-mozgalmat sürgette, a módszerek nem is nagyon érdekelték. 1956-ban Petik István úgy érezte, hogy egyedül maradt. A helyzetet így jellemzi: „En tengtem, lengtem, bolyongtam...” & Az ellenforradalom után Petik István sokat gondolkozott azon, hogy hol rontottuk a párt népfrontos politikát folytat, olyan politikát, amely a testvéri dolgozó osztályok és rétegek, egész népünk vágyait, céljait fejezi ki. Ezért fordulunk, párttagok és pár- tonkívüliek egyaránt érdeklődéssel a közelgő kongresszus felé, ezért kísérjük figyelemmel annak irányelveit. Olyan dokumentum ez, amely nemcsak a kommunisták, a pártszervek számára ad értékes útmutatást és vitaanyagot, hanem egész társadalmunkat egységes állásfoglalásra készteti. Társadalmi fejlődésünk elemzése, az államelmélet, a szocialista demokrácia fejlődésével kapcsolatban kifejtett gondolatok, a szocialista építőmunka, társadalmunk világnézeti, kulturális helyzetének értékelése, az életszínvonal fejlesztésével, a szociális kérdések megoldásával kapcsolatos tervek, egytől-egyig joggal számíthatnak egész népünk érdeklődésére. Olyan témák ezek, amelyeknek megismerése, tanulmányozása minden magyar állampolgár személyes érdeke. az alkotmány, alaptörvény. Mindennapi életünk. munkánk tölti ki kereteit, jövőnket is annak szellemében tervezzük. Ez az éltető szellem sugárzik át most körvonalazó negyedik ötéves tervünk gondolatain is. Alel. Dac alakult ki benne: míg I egyesek a párt tagjai lehetnek, ő nem megy közéjük. 1957 áp- I rilisában Petik István a Te- i nyészállatforgalmi Gazdasági Iroda főállattenyésztője lett, az országot járta, ö nem ment, hozzá nem jöttek, nem lett az MSZMP tagja. Azzal vigasztalta magát, hogy tagkönyv nélkül is kommunista marad ő. 1960-ban az Agrártovábbképző Intézet tanári szakán diplomát szerzett, s egy évet a váci technikumban tanított. Aztán felkérték, hogy az MSZMP KB mezőgazdasági pártiskoláján tanítson. Párttitkárokat oktatott és nem volt párttag. Ügy érezte, ez a tény is igazolja, hogy kommunista maradt — tagkönyv nélkül is. De semmi sem indokolta már, hogy miért nem párttag. 1962- ben jelentkezett az MSZMP- be, 1963-ban vették fel — újra! 1965-ben a megyei tanács mezőgazdasági osztályára került, főállattenyésztőnek. 1967 júliusától napjainkig a mező- gazdasági és élelmezésügyi osztály osztályvezető-helyettese. 1968 februárjában Pest megye Tanácsának egyik alap- szervezete titkárrá választotta. Petik István és a többiek pártmunkája sokrétű: segíteni kell a tsz-eket, hogy tovább erősödjenek, dolgoztak a hozamok növeléséért, a tagság életszínvonalának javításáért, politikai munkát jelent az ország húsprogramjának megvalósítása, a háztáji árutermelés fokozása. Igyekeztek sokat tenni a megye mezőgazdaságáért. Közben önmagukat is formálják. Szerencsés helyzetben vannak: a tagság 70 százaléka egyetemet végzett, így az ideológiai munka mércéjét magasabbra állíthatják. Szakították a politikai oktatás ha- gvományos' formáival, elméleti konferenciájukon neves szakemberek előadásait hallgatják. Petik István a jövőt így fogalmazza meg: „A X. kongresszus határozatait töretlenül végre akarjuk hajtani, és sokat szeretnénk foglalkozni az emberek, a párttagok problémáival." ★ Az ember minden lépésében benne foglaltatik a már megtett út. A kommunista ember „lépteiben” összegeződik törtékotmányunknak megfelelően raktuk le hazánkban a szocializmus alapjait, alkotmányunknak megfelelően szolgálja, készíti elő új ötéves tervünk a szocializmus teljes felépítését. A negyedik ötéves terv időszakában nagyarányú technikai fejlődéssel, népgazdaságunk szerkezetének további, egészséges változásaival, nemzetközi gazdasági kapcsolataink folyamatos bővülésével számolhatunk. A terv a nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növekedését irányozza elő, amelyet alapvetően a gazdasági hatékonyság kijavításával kívánunk megalapozni. A nemzeti jövedelemnek ez a növekedése teszi lehetővé a munkások és alkalmazottak egy, keresőre jutó reálbérének 16—18 százalékos emelkedését, a jobb szociális, egészségügyi ellátást, a kiterjedtebb művjelődést, a több pihenést, szaba'd időt. Ám a nemzeti jövedelem növekedését nekünk, dolgozó embereknek kell biztosítanunk, mindegyikünknek a magunk munkahelyén, lelkiismeretes és hatékony munkával. Igen, alkotmányunk szellemében, amely társadalmi rendünk alapjaként nem a származást, a foglalkozást, njem kiváltságokat, hanem a munkát jelöli meg. nelmünk. A mai lépések pedig eldöntik, hogyan, s mikor lépünk a holnapokba __ Há ny ezren és tízezren fogtak vándorbotot s pakoltak fel autóra, vonatra, hogy elinduljanak az ország szíve felé. Budapest, az örök mágnes, a megfoghatatlan ígéret. Sokan engedtek a vonzás erejének, s otthagytak sokszor szép, falusi házacskákat, biztos helyet, hogy megpróbálkozzanak a nagyvárossal. Többségük nem tudott letelepedni a rengetegben: Budapest környékén kerestek maguknak lakóhelyet. Ennek egyik szorító, kellemetlen következménye az aggloAz idén emlékeztünk meg felszabadulásunk negyedszázados jubileumáról, a már- már sírba zuhant nemzet fel- emelkedésének első napjairól. Nagy költőnk, Illyés Gyula azokban az időkben megrázó versben elmélkedett múltról és jövőről. Ebben a versében írta le azt a gondolatot, hogy nem volt elég sem a hűség, sem a szívósság, mitől egybe- áll egy-egy ország, s nemzet is lesz a nemzedék. A romokba omlott ország azóta egybe- állt, s alkotmánya alapjain — nem frázis ez — szilárdabb, mint ezer éve bármikor. A nemzetté szerveződött nemzedékek hűségének és szívósságának eredménye ez. NEMZEDÉKEK ÉLNEK ITT EGYÜTT, alkotmányozó nemzedékek. Kevesen még azok közül is, akik több mint félévszázada az első alkotmányt adták át ennek a hazának, felnőtt milliók, akik a mai alkotmányt hozták s ifjú nemzedékek, amelyeknek alkotmányos keretek között élni már olyan természetes állapot, hogy nem is gondolnak rá. S mégis, ők is alkotmányozó nemzedékek, mert alkotmányunk jövőnknek is alaptörvénye. A jövő már az ő hűségükön és szívósságukon múlik, ám mindkettőt tőlünk kell tanulniuk. Ez a mi nagy-nagy felelősségünk és rangunk. Ha úgy tetszik, egyetlen kiváltságunk, ami tulajdonképpen ugyancsak benne van az alkotmányban, ha szövegében nem is, de szellemében feltétlenül. Juhász Róbert ŐSZI VÁSÁR Hét szocialista állam, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió — vesz részt az augusztus 30. szeptember 13. között a lipcsei őszi vásár keretében megrendezésre kerülő „Atomok a békéért” elnevezésű harmadik KGST-kiállításon. merációs övezet felduzzadása, a túltelítettség, és az igen rossz lakáskörülmények. Sokan kötöttek ki Érden, amely pedig még őslakosságának sem tudott megfelelő körülményeket biztosítani, például ami a szolgáltatásokat illeti. Most végre történik néhány jelentős lépés. A régi balatoni országút mentén messzire látszó, sokat ígérő vasbetonvázsor emelkedik egyre magasabbra. A felvételen jól látszik, hogy nagy építményről van szó. Ez a már most hálás fotótéma egycsa- pásra több megoldást hoz, illetve csökkenti az eddigi feszültségeket. Mindenek előtt az ország egyik legcsinosabb MÁVAUT-pályaudvara készül itt. Ez lesz tulajdonképpen közlekedési-forgalmi centruma a körzeti személy- szállító autóbuszoknak. Aki ismeri a mostani, tulajdonképpen csak fordulási lehetőségeket biztosító s 'néhány rossz épületből álló végállomást, az tudja igazán nagyra értékelni a várható változást. A forgalomirányítónak valóságos diszpécserközpontja, a pihenő vezetőknek, kalauzoknak megfelelő pihenő-, étkezőhelye lesz majd. Az emeletes pályaudvar magába foglal üzleteket, elegáns éttermet, vendéglőt, egyszóval mindazt, ami ezen az óriási településen még sohasem volt. Az erre lakók naponta figyelik, hogyan alakul a sok millióért, közlekedési és tanácsi pénzből felépülő, sokat ígérő létesítmény. S még néhány szót e téma közlekedési oldaláról, A mostani végállomás két, gyakran záródó sorompópár, illetve vasúti pálya között szorong. Az egyébként is nagy forgalom az oda sokszor be- és kihajtó buszokkal fokozott balesetveszélyt rejt magában. Mondani sem kell, hogy jelentősen megváltozik a közlekedés képe is, s az utas és járművezető egyaránt nagyobb biztonságban érheti el majd mindennapi, vagy esetenkénti úticélját-. nemzedékek Fóti Péter SOHA NEM VOLT MÉG Emeletes pályaudvar üzletházzal Helyünk és hírünk zer esztendőt és benne huszonötöt ünnepiünk. Ezer esz- O tendeje született az államalapító István király és hu- J szonöt esztendővel ezelőtt kezdődött az új államalapítás. Nem erőltetette« vonunk párhuzamot, ha azt mondjuk, hogy István király éppen úgy a kor parancsának tett eleget az akkori Európába való beilleszkedéssel, ahogyan az új államalapító, a hatalomra került nép is a kor szavára hallgatva csatlakozott az emberiség jövőjének mai letéteményeseihez, a haladó erőkhöz. A maga korában István, a mi kitágult világunkban a nép szolgálta és szolgálja a nemzet fennmaradását és boldogulását a történelem szavának megértésével. Folytathatnánk a párhuzamot azzal, hogy Istvánnak is, a dolgozó népnek is kemény, olykor kegyetlen küzdelmet kellett vívnia a múlt, a maradiság erőivel, de ő is, a nép is győzőit, mert nem szembeszegült, hanem lépést tartott a kor áramával. Ehelyett azonban szóljunk most arról, miként biztosítja a szocialista Magyarország dolgozó népének békés építő munkáját, a magyar nép nemzeti függetlenségét, a szocialista országokhoz fűződő viszonyuk talpköve, a proletár internacionalizmus és a más társadalmi rendszerű országokkal fenntartott kapcsolatainkat jellemző békés egymás mellett élés politikája. Európában több mint negyedszázada hallgatnak a fegyverek és ez annak köszönhető, hogy a szocialista világrendszer és benne a Szovjetunióval együtt az európai szocialista országok új nemzetközi erőviszonyokat teremtettek. A Magyar Népköztársaság, mint a szocialista világrendszerhez hű ország, az új erőviszonyok kialakításának egyik részese. Semmi sem állíthatja meg a haladás nemzetközi erőinek további növekedését. ha a szocialista országokban sikerrel épül az új társadalmi rend és a szocialista országok megőrzik és szorosabbra fűzik egységüket. Ezt követeli a világpolitika legégetőbb kérdéseinek mielőbbi megoldása is. Nem vitatható, hogy ha ma biztatóan alakul az összeurópai biztonsági értekezlet előkészítése, ha létrejöhetett az erőszakról való lemondásról szóló szovjet—nyugatnémet megállapodás, tárgyalások folynak a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról, megbeszélés folyik a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között, átmeneti tűzszünet jöhetett létre a Közel-Keleten, és fennakadással ugyan, de tárgyalnak Párizsban az indokínai háborúban érdekelt felek, akkor ez a szocialista világrendszer létének, erejének, a világpolitikai realitások lassú, de feltartóztathatatlan érvényesülésének köszönhető. A Magyar Népköztársaság külpolitikája tevékeny és elismerésre méltó szerepet vállal a világ békéjét és az emberiség boldogulását érintő legfontosabb kérdések megoldásának előmozdításában. Azért teheti ezt, mert hazánk nemzetközi tekin- 'téTye az elmúlt esztendőkben megnőtt, szava súllyal esik latba minden nemzetközi fórumon. Nemzetközi tekintélyünk azért növekedett meg, mert belső rendszerünk szilárd, népünk egységes és nemzetközi politikánk szilárd alapelve egyfelől a proletár internacionalizmus, másfelől a békés egymás mellett élés. Elvi engedményeket sohasem tettünk, kétes babérokra sohasem áhítoztunk. A politikai életünket, szocialista építő munkánkat immár másfél évtizede irányító Magyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt esztendőkben derekasan kivette részét a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok egységének szilárdításáért folyó küzdelemből. Budapest színhelye volt a forradalmi munkáspártok több találkozójának. Hasonlóképpen fontos szerepet játszott és játszik a Magyar Népköztársaság az európai biztonsági értekezlet előkészítésében. Az előkészítés első okmánya Budapesti Felhívás néven látott napvilágot. Külügyminiszterünk számos európai szocialista és tőkés országban tett látogatásával, több európai külügyminiszter budapesti vendéglátásával és a találkozások alkalmával lefolytatott tárgyalásokkal egyengette és egyengeti az értekezlet előkészítésének útját. Ugyanígy játszik szerepet a magyar külpolitika mindenütt, ahol képviselői jelen lehetnek: az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a genfi leszerelési tárgyalásokon, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában és nem utolsósorban a szocialista országok nemzetközi szervezeteiben, a Varsói Szerződésben és annak politikai tanácskozó testületében, vagy a kétoldalú eszmecseréken. A magyar dolgozó nép számára világos, hogy amikor a magyar külpolitika a mai nemzetközi élet legfontosabb kérdéseinek megoldásán fáradozik, egyúttal a szó legigazibb értelmében nemzeti érdekeket is képvisel. Kell-e magyarázni, hogy számunkra is létkérdés az európai biztonság, és — bár földrajzilag tőlünk távol eső területekről van szó — érdekeltek vagyunk mind az indokínai, mind a közel-keleti háborús konfliktus békés, a földrész népeinek jogait tiszteletben tartó megoldásában. Nemzeti ügyünk minden nép nemzeti függetlensége, az önrendelkezési jog általános elismerése a be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása, mert ezek nélkül nem élhet békében egyetlen nép, a magyar nép sem. Ezen belül a magyar külpolitika képviseli a Magyar Népköztársaság sajátos érdekeit, ezek azonban nincsenek és nem is lehetnek ellentétben a közös érdekekkel, és érvényesítésük sohasem csorbítja más népek jogait. Nemzeti érdekeinket szolgálják kiterjedt diplomáciai kapcsolataink és azok a lépéseink, amelyek a kapcsolatok javítását szolgálják a velünk szomszédos, vagy tőlünk távolabb eső tőkés országokkal. Ugyanígy nemzeti érdekeinket szolgálja a harmadik világ országainak erőinkhez mérten nyújtott támogatás, és a velük vállalt szolidaritás is. Felszabadulásunk, szabad életünk huszonötödik évében^ népköztársasági alkotmányunk kikiáltásának huszonegyedik évfordulóján bízvást mondhatjuk, hogy helyünk és hírünk van a világban. Helyünk szilárd, mert a haladás erőihez tartozunk, hírünk jó, mert sikerrel építjük a szocialista társadalmi rendet, hű szövetségesei vagyunk a szocialista testvérországoknak és korrekt partnerei mindazoknak, akik velünk együtt vallják a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elveit. Darvasi István
