Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-18 / 193. szám
'^SCívlap mo. AUGUSZTUS 18., KEDD Kolosszusok után — házacskák MESTER A MOTORON Seriff a campingben 3 hónap: 63 ezer vendég A NYÁRI IDEGENFORGALOM MÉRLEGE Míg a gyermekei aprócskák voltak, bácsinak szólították, amikor hazament, olyan ritkán látták. Ma csak azért hívják édesapának, mert időközben felnőttek lettek, de nem. mintha sok időt töltenének együtt. Mert Varga Lajos, akinek már az ükapja is kőműveslegény volt, elei módján élt. Hiába, ez a szakma még így, gépesítetten is elválasztja művelőit a családtól, szórja őket a négy égtáj felé. Varga Lajos építésvezetőnek azért kicsit „megenyhült a sóra”. Nem hetekre marad oda, ricsupán” reggel ötkor rúgja be a Jáwa indítókariát a piliscsabai kertkapuban, s este nyolc óra tájban ismét oda kanyarodik. Napközben legalább háromszor megteszi a kört a budai járásban. Azt tartja; anyagon, emberen ha mindig ott az építésvezető szeme, akkor nőnek a falak. Nem a munkásain kell haj- csárkodnia. Hiszen „olyan összeszokott gárda ez, hogy szét sem lehetne robbantani”. A keze alatt lett a 12 fős csoportból 120-as kisüzem. Azért fut, hogy megszerezze a budakeszi kislakásokhoz a szükséges anyagot-kelléket és mindig oda csoportosítsa a fő munkaerőt, ahová kell. Hiába beszélték meg előre, hogy valamelyik ház alapozásához menjen egy teljes brigád, ha közben nem érkezett meg hozzá a cement. Akkor csak állnának, szívnák egymás után a cigarettát, az idő meg menne a semmibe. Percek alatt dönt: ha itt nincs cement, szedjék magukat és menjenek odébb, egy másik művelethez. Ennek köszönhető, hogy az anyaghiány ellenére mégis a kitűzött terv szerint készülnek az ikerházak. „Hanem, tudja mit mondok én: sokaknak de Átképsős tanfolyamoka t Indítunk az alábbi szakmákban: HÁZGYÁRI VILLANYSZERELŐI, valamint Épületaszta los a tanfolyam Időtartama: bal bónap. Jelentkezési batáridő: «970. SZEPTEMBER 7. A tanfolyam .«leje alatt 1600 Ft-os biztosított béri fizetOnk. Jelentkezhetnek: „ általános iskolát végzett ét 18. életévét betöltött személyek. Vidékiek részére szállást biztosítunk. Jelentkezés személyesen: 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoport. Budapest XI.. Dombóvári öt 19. (M ígkőz.-lithető: 4-es, 41 -ea 43. 47 es villamossal.« jól jött a tiszai ánríz. Azzal takarózik most mindenki.” A szervezettség nyomán keres Szurov István segédmunkásbrigádja havi 2900 forint átlagot. Az új lakosok közül szép számmal vállalnak az építkezésen munkát. Még így sem elég a munkás, de valamit enyhít a gondokon. Amikor tavaly átadták a megyei és a Budai Járási Pártbizottság kezdeményezésére épített budakeszi sorházakat a barlanglakoknak, a ■ televízióban is mutatták őt a dicséretre érdemesek között. Ha már akkor érdemes volt erre, menynyivel inkább rászolgál az idén, amikor az építendő újabb ötven házból negyven már falegyenesben van. Készül a vízhálózat, s mire az utolsó lakást is átadják, működik a csatorna és szilárd úton közlekedhetnek. A toki Egyetértés Tsz építőrészlegének élén Varga Lajos milliókban számol. Ez a lakótelep 11 millióba kerül, a tsz borkombináhja 13 millióba, amiből az idén 6 milliót kell beépíteni. Mondta azt is, mibe jön az ürömi iskolaépítés vizesblokkja és jövőre a termelőszövetkezeti fiatalok lakótelepe. Milliók, de neki csak kismilliók. Amikor Kazincbarcikát. Berentét építette, vagy a Hejőcsabai Cementgyárat. akkor milliárdokban számolt. A Péti Nitrogénmüveknél végzett teljesítményéért 1950-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, A nagy, lázas építkezések kora elmúlt. Belefáradt. Mindig készenlétben állni, mindig ott lenni tüzet oltani, ahol már lángol. Csöndesebb esztendők jöttek... Végül mégsem ízlett a régi munkatempó. Hiányzott a nagyüzem, a gépek. Üjra házsorokat, utcákat akart építeni, mint most. Elégedett. Falujában és a budai járásban tanácstag. Otthon nincs miért „tevékenykedni”, a felesége mindent a lehető legjobban ellát. A lánya már férjhez ment, a fia önálló ember, de együtt van a család. A munka ritmusa, a sok leküzdendő nehézség sarkallja inkább és még valami: hogy kiknek épít. Nem szentimentális, a tégla és a mész nemcsak a tenyeret érdesíti. Arról beszél: ha látnák ezeket a családokat, ahogy jönnek a matyójukkal, ahogy nyitják a napfényes szoba ajtaját ... Nehezen élnek, mert a részletet fizetni kell és általában sokan ülnek az asztal körül. Mégis kiguberálják, hogy tv, rádió, függöny kerüljön az új lakásba. Mutatja, kinél van már kerítés a ház előtt. Örül minden palántának, amit a homokba elültetnek. Egy kicsit ez is ösztönzi, ezért találja elégnek mostani keresetét, ami pedig fele a ré- genvoltnak. Varga Lajos építésvezetőt augusztus 18-án a Budai Járási Tanács vb kezdeményezésére „kiváló dolgozó” jelvénynyel jutalmazták. Komáromi Magda Tv-fígyelő Hiányos emlékezet Mire is emlékszem a múlt hét műsorából? — kérdezem önmagámtól» s a memóriám cserbenhagy. Emlékezz, emlékezz! — kényszerítem magam» s ez sem könnyebb, mint volt a műsor nézése. Mégis kezdjük egy riporttal: „Vélemények a munkahelyi közérzetről.” A riportfilmben a Budapesti Rádiótechnikai Gyár dolgozóinak tettek fel kérdéseket. Frappánsnak tűnő, íróasztal mellett kiizzadt kérdéseket. Érdekes, egyetlen riportalany válaszára sem emlékszem. Megvan, hogy miért: a dolgozók nem nagyon értették meg a „jó” kérdéseket, s ezért nem is adhattak értelmes válaszokat, mi meg alig tudtunk meg valamit a munkahelyi közérzetről ... „Lánc, lánc, hütőlánc” — ez vitaműsor volt, antitévés beszélgetés. E rovatot zárjuk egy rendhagyó riportíilmmel: „Nemcsak a Balaton van a világon”. Emlékszem, hogy Vitray úgymond agresszív volt, Hoffi, Koós kedves. Láttunk riportot és shaw-t, szerencsétlen elegyben: cisózott riport, ez a végeredmény, s rossz szájízzel állt fel a képernyő elől a néző. Irodalom. Láttuk a Rakéta című színművet a Madách Színház Kamaraszínházából. Bár sem a darabtól, sem az előadástól nem voltam elragadtatva, sokáig emlékezni fogok !Piros Ildikó ragyogó játékára. Klasszikusok tévéfilmen: „A két veronai nemes” — Shakespeare megfordult a sírjában. Mi, nézők a „Rózsák háborúja” után már semmin sem csodálkozunk. Filmek. McGill-sorozal: „Kastély a kődben” — krimi, amely tömény unalmávr! idegnyugtatóként hatott, s csak a végére lettünk feszültek, a minőség miatt. Az „őfelsége kapitánya” — című amerikai, kalandfilmet — a néző lelkületétő! függően — végigszurkoltuk vagy végigmosolyogtuk. A vélemény: felséges ez a Gregory Peck. Helyszűke miatt a többi produkcióról távirati stílusban: „Nana” — a felnőttek esti iskolájának kötelező vizuális olvasmánya; péntek esti bemutató „Mi újság Pesten?” — úgy látszik semmi: angol filmsorozat „Nicholas Nickle- by” — folytatása következik; „Vízszintes—függőleges” zenés keresztrejtvény — valódi tévéprodukció, sok-sok igénytelenséggel. Emlékezzünk a szénre is, Szvja- toszlav Richter élményszámba menő zongoraestjére, a költészet perceire, Rita Streich zenés portréjára. (fóti) — Tápló menti nyár 1970. Ma Tápiószentmártonban tartják a nagykátai járási irodalmi színpadok bemutatóját. VIII. — Szerinted most meztelenek vagyunk? — kérdezte Patkány és kihúzta magát. Egykoron zöld vászoninget viselt egy valaha kék bocskai kabáttal. Alatta muzeális értéket képviselő fekete trikó és egy autógumiból és spárgából összeeszkábált szandál egészítette ki a toalettet. Sunyi és Pihe egy árnyalattal kopot- tabb volt, mivel ők sohasem adtak annyira a megjelenésükre, mint Patkány. — Elegáns ruhákat kell vásárolnotok, mert hamarosan felvirrad a nagy nap, amikor beérik munkám gyümölcse. Annyi pénzünk lesz, hogy rumban moshatunk lábat. Az arcok felderültek, csak Pihe aggódott: — De minek lábat mosni? — Áldozatok nélkül nincs győzelem — mondta Dönci és érve meggyőzte a kétkedőket. — Holnap reggel a kijózanító állomásról egyenesen hozzám jöttök. És most távozhattok, rendbe kell szednem a gondolataimat ... — Nagy ember — mondta csendesen Sunyi és a mángorlón szétszórt százasok közül rátenyerelt egyre. A pénz elválaszthatatlanul ragadt a tenyerére. Dönci utánuk szólt: — Adtam egy százast Sunyinak, az esti költségekre ... Az urak elkotródtak, Dönci felöltözött é; elindult Baue- rékhoz. Útközben feltöltötte Csimpi konyakos üvegét és egy csokor rózsát vásárolt Kamillának. Nehéz lenne eldönteni, ki A napokban vetített a televízió egy riportíilmet, mely arról szólt, hogy nemcsak a Balaton a mi egj’etlen tavunk, van még az országban néhány gyönyörű fekvésű tó, csak azért nem látogatják annyian, mert ezeknek a gazdái nem készültek fel eléggé a vendégek fogadására. Pest megyének nincs tava. Van azonban Dunakanyarunk, hangulatos városaink, hegyeink ... Vajon ide szívesen jönnelt-e az üdül- nivágyók? Megkapják-e azt, amit vártak? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kértünk választ Pásztor Lászlónétól, a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjétől. — Elöljáróban számokat mondanék, hiszen ezek minden szónál jobban tájékoztatnak: május—június—július hónapban a nálunk megfordult vendégek száma: belföldi közel 55 ezer, külföldi 8 ezer. összesen 100 ezer napot töltöttek campingjeinkben, turistaszállóinkban. A külföldiek közül a legtöbben a Német Demokratikus Köztársaságból, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Olaszországból érkeztek. Jöttele azonban távolabbról is: leányfalui campingünkbe nemrégen egy valódi seriff látogatott, coltjávál egyetemben, három hetet töltött Ho- rányban egy 100 tagú egyiptomi csoport, kanadaiak üdültek Papp szigeten.... — Természetesen mind a külföldiek, mind a belföldiek a legszívesebben a Dunakanyart látogatják. Van máshol is campingjük? — Érdekes eset: tavaly az érdligeti sátortábort be akartuk zárni — kongott az ürességtől. Idén zsúfolásig megtelt, jórészt külföldiekkel. Lakókocsikkal, sátrakkal jöttek, íaházainkat az NDK-ból érkezett csoportok lakták. Sok autós vert sátrat Érdligetan, a Balatonról jövet, azzal az indokkal, hogy nem bírják a zsúfoltságot, itt nagyon kellemes, és csak fél óra Budapest ... örült jobban: a kutya vagy az asszony. Amíg Kamilla vázát keresett a virágnak, Csimpi megkapta a maga féldecijét és a kipirult asszony visszatérve könnyekig meghatódva nézte, amint szerelmetes kiskutyája hálásan nyalogatja az imádott férfiú kezét. — Istenem, ha én magukkal élhetnék... — szakadt ki osztályon felüli méretű keblei alól a sóhajtás ... — Kikkel? — kérdezte ijedten Dönci. — Magával és Csimpikével — felelt szemlesütve Kamilla. — Gyönyörű lenne — mondta Dönci és fr.ég folytatta volna, de az asszony szorosan magához ölelte: — Ez a délután a miénk ... Rezső csak este jön haza ... Te... — De ... — Csimpi előtt nem kell magad szégyellni... Nem gyerek már... Kamilla és Ödön csendesen üldögéltek a kényelmes ko- loniál-fotelokban. A férfi mellett égnek fordult lábakkal horkolt Csimpi... 11 — így szeretnék maradni hosszú esztendőkig. Csak ülni és hallgatni — mondta Kamilla. De természetesen nem hallgatott. Hol Ödönt dicsérte, hol Rezsőt szidta: — Ez egy közönséges ember, nincs benne lelki finomság. Én pedig erre szomjazom — mondta és Ödön ölébe ült. — Többet szeretnék tudni rólad... — Az életem sivár, szomorú... Egyedül élek... — A soroksári Duna-ág? — Idén szerveztünk először fizető vendégszolgálatot Ráckevén és Dömsödön, melyet legnagyobb részt a hazaiak vettek igénybe. Almunk: camping a soroksári Duna-ágban. De az első lépés, hogy egy irodát nyissunk Ráckevén és közvetlenül segítsük az ottani munkát. — Lehetne valahol helyet kapni most a Dunakanyarban? — Szentendrén teltház van, Leányfalun 150 brnói gyerek üdül, a nagymarosi campingben leverhetné a sátrát, szabad faházunk azonban ott sincs. A horányi és a visegrádi turistaszállónk augusztus végéig foglalt. Fizető vendégszolgálatunkhoz — 332 ház — sem tudnám küldeni. — Mi hiányzik a Dunakanyarba? — A legfontosabb: szálloda és étterem. Tudtommal a Pannónia két szállodát is épít: egyet a Dobogókőn, egyet Visegrádon, étterem is készül — a szentendrei „Theatrum”. — Iöei programjaik hogyan váltak be? — Először talán az apaj- pusztai lovasnapokról. A kétnapos rendezvény egyik napján zuhogott az eső, másnap 15 ezren voltak kiváncsiak a műsorra. A látogatók 40 százaléka külföldi volt. Szeretnénk ezt a programot állandósítani : hetenként esetleg kétszer — a bugacihoz hasonló — lovasprogramra invitálni az érdeklődőket, betyárételekkel, homoki borokkal, ahogy illik.... A szentendrei napok 14 teátrumi előadását teltház előtt tartották, ami emellett érdekes és figyelemre méltó: egy hónap alatt legalább 30 ezren utaztak ide az ország minden tájáról, hogy megnézzék az ódon hangulatú kisvárost. Hajókirándulásaink, több napos üdültetési programjaink is nagy sikert arattak. — Eljövök hozzád . J — Én nem tudnék neked olyan fényes életet biztosítani. mint Rezső... — Nem a pénz számít... Különben van a takarékban néhány százezer forintom, amiről Rezső sem tud. A konyhapénzből spóroltam ösz- sze... — Hogy képzeled? — sértődött meg Ödön és ez kitűnő ürügyül szolgált, hogy az asz- szonyt kiparancsolja az öléből. — Nem akartalak megbántani — szipogott az asz- szony, de Ödön nem békült. Konokul hallgatott. Csak akkor tűnt el képéről a szigorú kifejezés, amikor Rezső hazaérkezett. — Egyre nehezebb lesz a bolt — panaszolta. — Két partnerem is lebukott a héten. — Nézd kérlek, én nem akarok beleszólni a dolgodba, de nekem az a véleményem, hogy korszerűtlenül dolgozol. Nem veszed észre, hogy a mai magyar falu már megváltozott. Ti még mindig azt hiszitek, hogy a régi paraszttal álltok szemben. Olyanok vagytok, mint az a spanyol hajós, aki középkori utódait követve, ma is olcsó ' üveggyöngyöket vinne Amerikába, hogy azokért elhozza az inkák mesebeli kincsét... — Istenkém, hogy maga milyen okos — sóhajtott Kamilla. — Át kell térni a nagyüzemre, a differenciált kereskedelemre ... — Ezen mit értesz kérlek alássan — kérdezte Rezső. — Hát először is: Ma már nem lehet sátorban árulni a kegytárgyakat, a Mária-képe- ket, feszületeket és a vörös csillagokat. Aki feszületet akar és meglátja, hogy te materialista jelképeket is árulsz, sarkonfordul és elmegy..; — Azt szokták mondani: az a jó vendéglátó, akihez egy év múlva visszajönnek a vendégei ... — Hozzánk rendszeresen visszatérnek. Éppen most utazott haza egy NDK-ból érkezett színházrendező, aki már negyedszer töltötte szabadságát a Dunakanyarban. Egy hét múlva Magyarország- ra jön a családja — mi sem természetesebb: ők is a Dunakanyarban töltenek egy hetet. Ilyen példát pedig — szerencsére — számtalant említhetek. — Gondok? — Egy a sok közül: a nagymarosi campinghez messze van a vasútállomás, az oda érkező a csomagokkal kénytelen gyalogolni, mert a MÁVAUT-járat ritka. Beszéltünk erről már a Pest megyei Kishajózási Vállalattal, de ők hallani sem akarnak a camping előtti megállóról.... A többi: nincs a Dunakanyarnak elég ajándékboltja. a Belkereskedelmi Kölcsönzőnek csak Leányfalun működik részlege, nincsenek árusító automatáink... Hogy miért? Mert minden cég fél, hogy ráfizet. A példa pedig az ellenkezőjét bizonyítja: vettünk a szentendrei Danubius- ba tavaly egy vurlicert, 33 ezer forintért. Eddig 90 ezer forintot hozott. Mindegyik cam- pingünk kapott húsz-húsz gumimatracot, hogy a sátorozók kölcsönözhessenek: egyetlen darab nincs szabadon. Jövőre kerékpárokat is adunk bérbe... — A nagymarosiak a Dunakanyart ironikusan „dumakanyarnak” becézik. Igazuk van? — Egyáltalán nincs. Eddig is sok olyan eredménnyel dicsekedhetünk, melyre a múltban nem volt példa. Az idei forgalmunk 20 százalékkal nagyobb, mint a tavalyi... Csak az idegenforgalomhoz rengeteg pénz szükséges, az álmok, a vágyak megvalósításához pedig tervek kellenek, no meg idő és türelem ... — Ügy gondolod, hogy egyikről le kell mondani? — Dehogy... Ketté kell választani a boltot. Felveszel egy alkalmazottat, aki mondjuk csak kegytárgyakat árusít. A szomszédé sátorban pedig csak atheistáknak való holmik kaphatók. A két világnézet hívei egymással fognak versengeni, hogy melyikük vásárol többet. Bauerék álmélkodva hallgatták Döncit, aki a továbbiakban kifejtette, hogy a belterjes kereskedelem ma már nem elegendő. Javasolta, hogy ügynököket kell alkalmazni, akik az árut a vásárló otthonba viszik, megrendeléseket vesznek fel. — De hol találok én ennyi embert, aki jó kereskedő és megbízható is? — sopánkodott Bauer. — Ebben spéciéi segíthetnék neked... Van néhány jé emberem... Bauer egyre inkább lázba jött. Felvillanyozták Ödön nagyvonalú tervei. — Csakhogy egy ilyen nagy vállalkozás eszmei vezetéséhez, te hülye vagy — szólt közbe Kamilla, és emlékeztette Rezsőt néhány korábbi botlására, melyek miatt a nyugodt állami szolgálatot ott kellett hagynia. — Ebbe a dologba csak akkor kezdhetünk, ha a doktor úr elvállalja az eszmei irányítást — jelentette ki az asszony. — Készséggel megtenném nagyságos asszonyom. Sajnos, a hivatásom nem teszi lehetővé... — Mondd meg te Dönci, de őszintén! Mit keresel te azzal a jogtanácsossággal? — Havi ketőezer-ötöt —» felelt szerényen Ödön. — Nevetség. Nálam hetenként a dupláját kereshetnéd... (Folytatjuk) (tamás)
