Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-14 / 190. szám
XII. ÉVFOLYAM, 190. SZÁM 1970. AUGUSZTUS 14., PÉNTEK Gazdag program alkotmányunk ünnepén Alkotmányunk ünnepét a Járás minden községe színes programmal ünnepli. Az ünnepi gyűlés után mindenütt gazdag kultúrprogram várja a lakosságot. Csévharaszton az új iskolát avatják jel 20-án, az avatást kultúrműsor követi az iskola előtti téren. Ecseren 19-én lovasbemutatót tartanak pompás látványosságnak ígérkezik. 20-án kultúrműsor lesz, majd a délutáni órákban munkás-paraszt találkozóra kerül sor. Maglódon, 19-én a művelődési otthonban színes programmal készülnek alkotmányunk ünnepére. Gyomron a strandkertben lesz egész napos kultúrműsor, munkás-paraszt találkozó. Űri községben a helyi és a tsz KISZ-szervezete a sportpályán rendez szórakoztató előadást, bizonyára nem egy kellemes percet szerezve a részvevőknek. Üllőn kézilabda Alkotmány Kupa mérkőzést bonyolítanak le 19-én, s ezen a napon munkás-paraszt találkozóra is sor kerül. Monoron a gimnáziumban birkózóverseny lesz, Bényén a honvédséggel közösen kultúrműsort szerveznek, az ünnepséget a tsz-központ- ban rendezik. Színházi előadásról is hírt kaptunk: Gombán az új színházterem kerül avatásra 20-án, s Monor- ra is vendégművészek érkeznek. Járásunk több községében is műsoros esttel, bálokkal ünnepük alkotmányunk ünnepét. Egy eltartási szerződés története A szomszédok üzenete ért el először: Monoron, a Damjanich utcában él egy idős asz- szony, aki évekkel ezelőtt eltartási szerződést kötött egy házaspárral, de a házaspár nem törődik vele, nem gondozza. Ha beteg, a szomszédok járnak át hozzá, ételt visznek és jó szót — de miért ők, amikor az eltartóknak ez kötelessége lenne? Sokáig zörgetem a kaput, amíg meghallják, de nem Tóth néni jön elém: a lakó, aki éppen csak köszön, és eltűnik. Tóth néni lassú, imbolygó léptekkel vezet a szobájába, zihálva szedi a lélegzetet, mentegetőzik, ne haragudjak, nagyon szédül, az az érzése, hogy el íog esni... Pihen, s amíg várom az izgalomtól szapora lélegzet csendességét, szétnézek a szobában. Tisztaság, apró néprádió, az ágy fölött a falon szentképek, s az idős asszony ezerráncú arcán még felismerem a kép-menyasszony szép vonásait. — Már nem nagyon emlékszem semmire, össze is keverem a dolgokat... Nyolcvan- három éves vagyok, most sokáig kórházban voltam ... Azt hiszem, igen, négy éve annak, hogy eladtam a házamat. Volt, aki hatvanezret is kínált érte, mert megért annyit, de én harmincezerért odaadtam a csévharaszti... Ne haragudjon, nem is tudom, hogy hívják. Csévharaszton lakik. Kötöttünk egy szerződést, hogy nem fizetnek többet, de vállalják az eltartásomat, meg gondoznak... — Láthatnám a szerződést? — Nincs énnálam egy sem, minden iratot elvittek, azt mondták, jobb helyen van az náluk. De felém sem néznek, egyedül vagyok én, mint az ujjam, rám sem nyitják az ajMAI MŰSOR MOZIK Monor: Dajkamesék hölgyeknek. Pilis: Egy fiatal pár. Vecsés: Öten az égből. tót. Még egy pohár vizet sem ... Elcsuklik a hangja, a legjobbkor nyit be az egyik szomszédasszony, Baloghné. — Ügy van ez kérem, hogy a néni eltartási szerződést kötött egy csévharaszti családdal, DOsztán Istvánékkal. Azok akkor mindent megígértek, de nem költöztek ide, nem is néztek a néni felé, hanem tavaly ideköltöztették a lányukat a férjével. Ez a fiatal házaspár azt mondja, nekik semmi közük az egészhez, nem ők kötötték a szerződést. De még azt is rossz szemmel nézik, ha valaki átjön, és ételt hoz Tóth néninek. Kijelentették, hogy ide nem járhat senki, nem fognak beengedni senkit. Amikor a néni kórházban volt, a nyugdíját én vettem fel... Gyerekei ? Vannak, persze. Hogy miért nem velük szerződött annak idején? Hát... — ... mert azoknak is megvan a maguk baja, és honnan tudtam én, hogy ez lesz belőle? Azt mondták nekem akkor, hogy Tóth néni, magának semmi gondja nem lesz, csak eszi a jó húslevest, és imádkozhat, csendben és nyugalomban ... És egyedül maradtam. Itt van egy lakó is, hátul a mosókonyhában, az is nekik fizeti a lakbért... Az ügyben bírói ítélet is született. Dosztánékat akkor havi háromszáz forint fizetésére kötelezték, de csupán kétszer fizettek — aztán abbahagyták. Papír nincs, a néni szerint mindent elvittek, hogy náluk a helye az iratoknak. — Mennék én a hatóságokhoz, de nem bír a lábam ... Nem maradhatok egyedül, beteg vagyok én már, kérem, segítsenek valahogy... A fiatal házaspárral nem tudtam beszélni, nagyon ritkán vannak otthon. A szomszédok egyöntetűen állítják: ami itt folyik, az törvénybe ütköző. Sajnálják Tóth nénit, aki a szerződéskötéskor any- nyira gyanakvó volt, s a jelentkezők közül mégis a legrosszabbat választotta ki. De ez nem maradhat így. Azt hiszem, ez a szerződés már nagyon megérett a felbontásra. (koblencz) Tanácsülés lesz ma délelőtt 8 órakor Monoron, melyen jelentés hangzik el az 1970. első félévi gazdálkodási terv teljesítéséről, a községi népi ülnökök tevékenységéről és megtárgyalják a pénzügyi, községfejlesztési állandó bizottság munkáját. • • • • KÖSZÖNÖM Skarp zsebrádióm „eszi” az elemet, igaz, hogy folyton üvöltetem szegénykét. Sajnos, mindig a legrosz- szabbkor némul el, mert amikor elnémul — sehol sem lehet kapni ceruzaelemet. Pedig az kell bele, méghozzá kettő is. Már napok óta éppen csak cirpelt, de ki akartam gyötörni belőle az utolsó szuflát is. Hétfőn délután aztán a monori Landler Jenő utcában sóhajtott egyet, és elhallgatott. Hogy miért érdekes ez? Mert megállt mellettem valaki, s látva bosszús arcomat, azt mondta: „Ugye, ceruzaelem kell bele? Sajnos, Monoron nem lehet kapni, és máshol is csak nagy ritkán. Én éppen ma vettem négyet, ha megengedi, kettőt nagyon szívesen átadok magának. Tudom, milyen kellemetlen, ha hallgatná az ember a rádióját, és nem lehet...” Felbontotta a dobozt, magától értetődő természetességgel kivett két elemet, s átadta. Nem, nem üzletelni akart, éppen annyit fizettem, amennyit egy műszaki boltban fizettem volna — ha ott lenne ceruzaelem. A köszönetét alig várta meg, elsietett. Az jutott eszembe: de mi is lenne, ha mi emberek mindig ilyen figyelmesek lennénk egymáshoz. (koblencz) MA Ülésezik a járási tanács végrehajtó bizottsága Ma délelőtt fél 9-kor ülést tart a Monori Járási Tanács végrehajtó bizottsága, a járási tanács vb-termében. Interjú Kelepékkel Mától vasárnapig Monoron, 24-től 26-ig Vecsésen játsszák á Dajkamesék hölgyeknek című, színes, amerikai filmvígjátékot. — Álljanak meg! Rólunk még senki sem írt, pedig igazán példás családi életet élünk! — kelepéit le egy gólya a péteri főút mellett álló ház tetejéről, s a kicsik jól- nevelten bólogattak hozzá. A fotós szemrehányóan nézett rám: engem mindenre figyelmeztetni kell, pedig ezt igazán illő lett volna észrevenni, még a rohanó kocsi ablakából is. Hát némi lelkifurdalással elővettem a noteszt, a kémény felé tekertem a fejem, s elkezdődött a szabálytalan interjú a négytagú gólyacsaláddal. — Azért szólunk most, mert 26-án már útnak indulunk, hiába keresnének bennünket. Ja, és már nem is vagyunk négyen, csak hárman, mert a családfő útrakelt tegnap, hogy megnézze, hová telepedjünk. Mi még maradunk, a gyerekeknek erősödniük kell. Látja, még kicsik, a csőrük is fekete. Ha majd megnőnek, akkor lesz piros. Rám hasonlítanak, igaz? Márciusban, Sándor nap után látták meg a napvilágot, remek kis kölykök. Ezt egyébként a háziak is tanúsíthatják. Ágoston Sándoréké a ház, a kémény albérletben a miénk. Persze ingyen, ami manapság nagy ritkaság, és ráadásul nagyon jól megvagyunk egymással. Ha szép idő van, kiülnek az udvarra, és figyelnek bennünket, mi meg őket. A fiú néha előszedi a fényképezőgépét, csak az a baj, hogy sosem várja be, amíg elrendezem a képhez a családot, mindig előbb kaffantja el a masinát, mint kellene. — Nagyon jól megvagyunk, szeretik a háziak a madarakat, azért is költöztünk ide tavaly. Egyik ismerősünk | mondta, hogy Agostonék az A\földröl költöztek ide, a Bihar megyei Darvasról, és ott is otthont adtak egy gólyacsaládnak. Csak egyet nem értek. Ha békát vagy kígyót hozunk vacsorára, s beesik a padlásra egyik-másik, mindjárt sikítoz- nak az embergyerekek. Es hallottam, amikor azt mondták, hogy miattunk nem tarthatnak a padláson se szalonnát, se zsírt, ez rosszulesett, mert mi aztán tiszta család vagyunk. Itt alattunk, a gerendán lakik egy fecskepár, ők is megmondhatják. — Hogy visszajövünk-e jövőre is? Hál kérem, ez nem tőlünk függ. Állítólag újjá akarják építeni a kéményt, mert rossz állapotban van, de ha felül jön a füst, az nekünk életveszélyes. Viszont a ház végén nádtető van, oda esetleg építhetnénk egy másik fészket... Majd még meggondoljuk, most a nyaralás alatt lesz rá időnk. — Mit mondjak még? Elég ennyi? Bocsánat, még nem is mutatkoztam be. írja úgy, hogy Kelepékkel beszélt. Le is fényképeznek? Ö, köszönjük, ez igazán kedves. Viszontlátásra! (koblencz — pesti) A tsz eleget tett pénzügyi kötelezettségének Határszemlén a Nemzeti Bank hitelügyi főelőadója Boér Árpád, a Magyar Nemzeti Bank monori fiókjának hitelügyi főelőadója vizsgálatot tartott a sülyi Virágzó Termelőszövetkezetben. Tapasztalatairól kérdeztük: — Évek óta járok a Virágzó Tsz-be — mondotta —, s örömmel mondhatom, hogy a könyvclőség a hitelügyi előírásoknak minden alkalommal példamutatóan eleget tett. Mai vizsgálatom alkalmával rövid határszemlét tartottam, s megállapítottam, hogy a tsz gazdasága kedvező képet mutat. Az iratok egybevetése alkalmával pedig kitűnt, hogy a tsz eleget tett pénzügyi kötelezettségeinek. Ezért a tsz terveinek megvalósítása érdekében ezúttal is szívesen bocsátunk rövid lejáratú hiteleket a vezetőség rendelkezésére. — Előreláthatólag hogy teljesíti a tsz éves pénzügyi tervét? — Bár az aratás még nem fejeződött be, továbbá a termények java része még betakarításra vár, ennek ellenére a biztató, jó terméseredmények láttán már most meg lehet állapítani, hogy a termelőszövetkezet éves tervét nemcsak gazdasági, hanem pénzügyi vonatkozásban is túl fogja teljesíteni. A várható bevételek minden bizonnyal nagyobbak lesznek, mint az elmúlt évben, s így a nagyon fontos kisegítő beruházásokra és a különböző tartalékolásokra is több gondot fordíthat a tsz vezetősége, mint az előző esztendőben. <-ky) Tanácstagi fogadóóra Kozák Sándor járási tanácstag holnap, augusztus 15-én délelőtt 8-tól 10 óráig tartja fogadóóráit Monoron, a közsé-r gi tanácsnál. Jutalom — a tenger Fő program a napozás, fürdés volt, de gyönyörű kirándulásokat is tettünk Neszebarba, a Napospartra és Burgasba. A tábori életmód is kiváló szórakozási lehetőségeket kínált. Műsoros és sportrendezvények, ismerkedési és táncestek voltaik napirenden. Ujaibb színfoltot jelentett a szovjet táborozok megérkezése. A kiállítási pavilonok vetélkedőjében a magyarok vitték el a pálmát — mintegy „nemzetközi” elismerésül ügyes kezű szakmunkásainknak. De a fiúk nemcsak a kezükkel, a lábukkal is elismerésit vívtak ki — a fut- ballbajnokságban. Ezek a közös programok összehangolták a három nép táborozó gyermekeinek életét, esténként egymás népi táncait táncoltuk, népdalait énekeltük, s ezeken őszinte baráti megnyilvánulásokban éreztük valójában, hogy a nemzeti sajátosságok ellenére is milyen közel vagyunk egymáshoz a bolgár emberekkel, a két néppel. Nem éppen eszmei jellegű az a különbség, ami talán a legnagyobb idegenkedést váltotta ki a magyarokból az első napokban. Gondolok itt az étrendünkre, amelynek változatossága leginkább az uborkafélék elkészítésének sokféleségében merült ki, s a zsíros, fűszeres magyar konyhához sízokott gyomrunknak kissé szokatlanok voltak az olajos ételek. Viszont nem túlzás azt állítani, hogy annyi őszibarackot, mint ott, szezonban sem eszünk itthon. Mire szervezetünk átállítőr dott a melegebb éghajlatra és a bolgár konyhára, mire nyelvi nehézségeinkéit leküzdve egyre szarosabb barátságba kerültünk a bolgárokkal és oroszokkal, táborvezetőkkel, tanárokkal és úttörőkkel, szinte észre sem vettük — és ismét az úttörők sorfala közt vonultunk, a zenekar a „Kis kutya, nagy kutyá’’-i játszotta — mindez sokkal meghatóbb volt, mint megérkezésünk, hiszen személyes élmények láncait szakította el... Még egy utolsó fájó pillám tás a tengerre, és máris robogunk Szófia felé, hogy négy napig a főváros gazdagítson újabb élményekkel. Szinte alig tartózkodtunk a Hotel Lilien- ben, olyan gazdag programunk volt. Róttuk a város utcáit, csodáltuk nevezetességeit, kirándultunk a Balkán-hegység lenyűgöző vidékeire, ebédeltünk fényes éttermekben és vízesés mellett, a hegyoldalon; építő- és úttörőtáborokba látogattunk, és rengeteg ajándékot kaptunk újdonsült barátainktól ... De az idő, sajnos nem állt meg tétlenül fedettünk. Ismét búcsúzni kellett, s már az egész sízép Bulgáriáitól. A megérdemelt jutalomüdü- lés után felfrissülve, új lendülettel, jókedvűen kezdik meg a megye legkiválóbb ifjú szakmunkásai munkáséletüket, hogy az hazánk és a kicsit közelebbről is megismert szocialista tábor javára gyümölcsözzék! Jurányi Anna Rajt előtti körkép így készülnek a maglódiak Maglódon, a sportkör vezetői sikeresnek könyvelik el a tavaszi egyfordulós bajnokságot. A csapat csoportjában az 5. helyen végzett, de hogy nem előbb, az a sorozatos sérülések miatt következett be. Volt olyan mérkőzés, hogy három-négy újonc játszott az első csapatban. Amint Kertész Károly sportköri elnök elmondotta, nem töltötték tétlenül a nyári holt szezont. Barátságos mérkőzések sorozatával készültek az őszi szezonra. Legutóbb éppen Monoron győztek 3:2-re. A heti kétszeri edzéseken a játékosok részvétele pozitívnak mondható. Különösen örvendetes, milyen sok fiatal, tehetséges labdarúgó látogatja a maglódi edzéseket. De hogyan is néz ki a csapat a vasárnapi rajt előtt? Üjhartyánt, a régi riválist fogadják otthonukban. Talán mondanom sem kell, győzelemmel szeretnének rajtolni a bajnokságban. A kapuban minden bizonnyal Klim véd majd. A hátvédsor valószínűleg Sztancsik, Fitos, Bógyis összeállításban játszik. A fedezetsor már több gondot okoz. P. Nagy néhányszor fegyelmezetlenül viselkedett, mindenesetre figyelembe veszik a kezdőcsapatnál. Társa a fedezetsorban úgy néz ki, hogy Rakita lesz. Elől Hara- zin, Füleki, Varga Gábor helye biztosnak látszik. Valószínűleg Bacsa lesz a balszélső, aki az előkészületi mérkőzésen jó formát árult el, és magatartásával sincs baj. Szóba jöhet még a nagyon tehetséges Széman Tamás is, aki egyre jobban belelendül, valamint P. Nagy II is. — Mit vár a sportköri elnök az őszi—tavaszi rendszerben lebonyolítandó bajnokságtól? — Talán kissé merésznek tűnik, de szeretnénk komolyan beleszólni a bajnoki cím sorsába. A mezőny egyetlen csapata sem jobb nálunk, csak hát javítani kell a hazai mérlegen. Bármennyire furcsán hangzik, hazai pályán kevesebb pontot szereztünk, mint idegenben. Szeretnénk, ha valamennyi hazai találkozón győztesen hagynánk el a játékteret. Űjság még Maglódon, hogy hamarosan teljesen elkészül a korszerű, minden igényt kielégítő öltözőkombinát is. (gér) K \
