Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-13 / 189. szám
6 PEST HEGYEI kJCírlap 1970. AUGUSZTUS 13., CSÜTÖRTÖK Fél évszázad a növénynemesítés szolgálatában ötven évvel ezelőtt kezdődött meg Fertődön az egykori Eszterházy-birtokon a mező- gazdasági növénynemesítés. Egyre több „Eszterházy” fajta került köztermesztésbe. A nagyarányú kutatómunka azonban 25 évvel ezelőtt kezdődött Fertődön az Állami Növénytermesztési és Nö- Vénynemesítési Kutató Intézet létrehozásával. Pontosan 20 éve, hogy az intézetben megkezdődött a kertészeti növények, főleg a bogyós gyümölcsök nemesítése az elhunyt dr. Porpáczi Aladár Kossuth-díjas igazgató irányításával. A hármas évforduló alkalmából gazdag eredményekről adhattak számot az intézet munkatársai. Az 50 év alatt félszáz Fertődön nemesített, vagy bevezetett fajta került köztermesztésre hazánkban. Az utóbbi 25 évben 25 fertő- di fajta került állami elismerésre. Többek között az intézet jelenlegi igazgatójának, dr. Beke Ferenc Kossuth-dí- jasnak, G—293-as búzája, amely jelenleg a köztermesztésben levő legjobb magyar búzafajta. Dr. Porpáczi Aladár nevéhez nemcsak az új málna- és szamócafajták nemesítése fűződik, hanem a bogyós gyümölcsök nagyüzemi termesztésben való elterjesztése is. 50 év alatt a fer- tődi kutatók 25 szakkönyvet írtak. Számos szakcikkük és tudományos közleményük látott napvilágot. A szakelőadások sorozatát tartották bel- és külföldön. Az intézetben születőben van az első intenzív magyar búzafajta és olyan bogyós gyümölcsfajták, amelyek megfelelnek a konzervipar egyre növekvő igényeinek. Munkahelyük az országút Se otthona, se hazája, se igazi hű babája. Házszám nincs. A telefonban azt mondták, a X. kerület, Makk utca 8. számmal szemben találom meg őket. Tágas, poros udvar, kétoldalt apró, régi, földszintes épületek. Ez lenne a telep? De meglátom az udvar végében a jól ismert hűtőkocsikat, rajtuk a nagybetűs felirat: Hungarocamion. Fiatal a vállalat. 1966. január elsejével hozták létre és bízták rá az újfajta1, korszerű szállítmányozást. A ca- mionkocsik gyorsak, háztól házig szállítanak, az áru sérülése. romlása kizárt. És még egy szempont: míg a MÁV — a különböző nemzetközi vasútegyezmények értelmében devizában számolja el a fuvardíjat, a Hungarocamion — forintért szállít. Sivatag, homokdűnék. Hoszszú sor teve, elöl szamárháton a hajcsár. Mellettük Hungarocamion kocsi. A kép címe: Versenyben. Camionosok készítették valahol Törökországban. — Mivel cserélné fel ezt a munkát szívesen? — Nem cserélném én el ezt a világon semmiért. Legfeljebb egészségügyi okok miatt kell majd egyszer otthagynom, ha már nem leszek elég erős és szívós fizikailag, vagy ha az idegeim nem bírják tovább. Mert itt nem lehet selejtet csinálni. Ide egész ember kell... Érzik, hogy fontos, amit csinálnak. Ez sugárzik mind a négy napbarnított, kisportolt férfiról. Onódi István, Szálai László, Mészöly Sándor és Scherer Miklós: mind régi, tapasztalt camionosok. Kérdésemre, hogy miért szeretik ezt a fáradságos munkát, egymás szavába vágva Sürgősen telvételre keresünk célgépek, berendezések gyártáséhoz szerkezeti lakatosokat. Továbbá esztergályosokat, marósokat, gyalusokat, edző szakmunkásokat, karbantartó lakatosokat, villanyszerelőket, férfi és női segédmunkásokat. Takarítónőket, fiatalkorúakat 6 órás segédmunkára. Nyugdíjas portásokat és éjjeliőröket. Jelentkezés a GÁZKÉSZÜLÉKGYÁRTÓ VÁLLALAT Munkaügyi osztályán Budapest XIII., Révész u. 27/31. Kazán áruvásárlási kölcsönre! Családi házak, lakások, irodák, orvosi rendelők, iskolák, középületek, gazdasági épületek KÖZPONTI FŰTÉSÉRE ALKALMAS „Karancs-20.” típusú, olcsó daraszén tüzelésű, használati melegvizet is szolgáltató ETAZS KAZAN, pincei és kalapácslakkozott szobakivitelben kapható és megrendelhető az Eger — Salgótarjáni TÜ2ÉP Vállalat központjában (Eger, Lenin u. 75. sz.) és telepein. A vállalat központjában és telepein részletes felvilágosítással is szolgálunk. A kazán OTP áruvásárlási kölcsönnel is vásárolható. mondják el — lényegében mind — ugyanazt. — Az általános műveltség nálunk jóval magasabb, mint más fuvarozó vállalatoknál. Hogy mást ne említsek, mindenki beszél németül — ez alapkövetelmény. A meglevő tudás és érdeklődés pedig állandóan újabb ismeretek megszerzésére ösztökél. — Nem egyszerű gépkocsivezetők vagyunk, hanem képzett speditőrök, szállítási szakemberek is. Ismerjük mind a szállított áru sajátosságait, csomagolási és rakodási szabályait, mind pedig a partnerország útviszonyait, szokásait, ünnepeit, vámkezelési szabályait, a nemzetközi fuvarlevelek fajtáit. — Miért említi pont az ünnepeket? — Ez nagyon fontos akkor, ha például mohamedán országba szállítunk. Ott ugyanis a vallási ünnepek alatt minden üzlet és hivatal bezár. — És hol szerzik ezeket az ismereteket? — A camionegyetemen. így hívjuk a vállalati tanfolyamot, ahol az újoncokat kiképzik. ~ A tanfolyam után mindjárt a „mélyvízbe” dobják az újoncot? — Nem, előbb egy öreg ca- mionos mellé adják néhány útra, hogy a gyakorlatban is tanuljon. — Minden útra ketten mennek? .Ó, kérem nálunk híres, jól sikerült „camionházassá- gok” vannak. Kérdő pillantásomra Scherer Miklós folytatja: — Én már nyolc év óta járok ugyanazzal a társsal. És úgy összeszoktunk, mintha igazi házastársak lennénk — persze a jobban sikerült fajtából. A társválasztásnak különböző szempontjai vannak. Kényesebb gyomrúak olyan partnert keresnek, aki amellett, hogy jól vezet és megbízható társ — még jól is főz. Én a társammal azért illek össze remekül, mert ő nagyon kitartó, nekem viszont az út- rögzítő-képességem jó. Számtalanszor van úgy, hogy 150 méterrel előbb szólok, vigyázz, Karikám, most egy göd^r jön, amit két éve nem temettek be. — A szolidaritás íratlan törvény közöttünk, camionosok között. Másképp az élet rz országúton elképzelhetetlen. Nemcsak vezetőtársunknak segítünk, hanem minden felszólítás nélkül táviratozunk, telexezünk haza, hogy milyenek az útviszonyok, vagy milyen oltás kötelező az adott országban. így könnyebb az utánunk jövőknek. Az ember sohasem tudhatja, mikor kerül ő bajba. Tavaly például Irakban jött velünk szemben egy magyar kolléga és mondta, hogy fenn a hegytetőn elakadt egy román camion és már néhány napja ott van. Mi erre jócskán összeszedtünk konzer- vet, kenyeret, vizet meg gyógyszert, és odaadtuk a román kollégának. — Sok nehéz útjuk volt már? — Szalai Lászlóra néznek. — Hát nekem volt egy cifra teheráni utam, ami 17 nap helyett 68 napig tartott. Még versben is megénekeltem, min mentünk ott keresztül. Lerobbantunk a sivatagban és én ráadásul meg is betegedtem, tüdőgyulladást kaptam. Társam csak úgy nyomta belém a sok vegacillint. Persze repülőre ülhettem és hazajöhettem volna. De az emberbe” van egy „csakazértis” érzés. Végigcsináltam. SOK GONDOT OKOZOTT az idei tél is. Karácsonykor Mosonmagyaróvár közelében elakadtunk a hóban. Hollandiába indultunk egy tranzit mandarinszállítmánnyal. A személygépkocsikat teljesen ellepte a hó. Az utasok átmentek a nagyobb járművekre. Hozzánk is beszálltak vagy nyolcán. Hát mi aztán jól tartottuk őket. Fűtésünk volt, és én begyalogoltam a városba ennivalóért. ' Harminchat óráig vesztegeltünk. ★ Érzik, hogy fontos, amit csinálnak. A vállalatnak már 400 camionkocsija van, közöttük számos Volvo, és Rába- Mann. Ősszel 25 Scaniavaabis érkezik Svédországból — ezek a világ legismertebb camion- kocsijai. És mindez saját devizabevételükből. 1975-re 700 kocsit szeretnének. 700 magyar szállítókocsin lesz majd ott a nemzetközi rövidítés: TIR. — Jaj! — szólnak utánam búcsúzóul — írja meg: a TIR nem azt jelenti: Tirana, hanem azt: Transzport International Routier (vagy angol szóval: Road): Nemzetközi közúti fuvarozás. Köszönjük. Mindig tanul az ember. Gerencsér Ferenc A csornai kékfestő Csornán még mindig dolgozik Frászt Pál kékfestőmester az 1800-ban alapított kis műhelyben. A Frászt család ötödik leszármazottja ma is kitűnő hozzáértéssel végzi munkáját. Az utóbbi időben a kékfestett termékeket nemcsak az idősebb korosztály, hanem már a fiatalok is szívesen viselik. 0 ósa töprengőn bámult ki az iroda ablakán. Megszokta már: minden esztendő hoz valami bosszúságot. Az egyik évben aszályt, a másikban víz- özönt, ha meg se ezt, se azt, akkor a gépek állnak. Egy napot, egy hetet, mikor hogy. Néhány forintos apróságért. Mert azokat az apróságokat nem gyártja senki. Az nem üzlet. A gyárak vezetői szerint. És a kár, amit az álló gépek okoznak? Azzal miért nem számol senki? Jöhetne már Bánk, az ugrómókus, ahogy a tagság találóan elkeresztelte a fiatal agrármérnököt. Csupa tűz, csupa lendület, napjában többször is feltűnik mindenütt, de a nagy igyekezetben itt is, ott is a legegyszerűbb dolgok kerülik el a figyelmét. Ugrál, mint a mókus, ágról ágra — jegyezte meg a napokban Sáli, az öreg brigadéros, nem minden él nélkül, amikor Bánk megszervezte mindenki dolgát, csak éppen az időpontokat felejtette el közölni az emberekkel. Bosszúsan elfordult, de az íróasztalán heverő aktáktól sem lett rózsásabb a kedve. Elintézni! Iktatni! Kivizsgálni! Csupa felszólító mód. Mintha az élet másból sem állna, mint felkiáltójelből. És kérdőjelből. Mert azokból is több van a kelleténél. Gazdaságos? Megéri? Túladjunk rajta? Itt van példának okáért a gumiüzem. Púp a hátukon. A szükség hozta létre? A tervszerű tlenség? Vagy mind a kettő? Egy biztos, hogy a gumicumi — nem, ami csecsemőknek, hanem ami a kisborjaknak kell — esztendőik óta a hiánycikkek listáján szerepelt. Forintos apróság, de elengedhetetlen kelléke az itatásos borjúnevelésnek. Amikor elkészült a háromszázas tehenészet, ezen az apróságon állt vagy bukott üzembeállítása. Bánk adta az ötletet, a többi vezető meg helyeselt hozzá: ha nincs, hát gyártsunk magunk. Kerestek hát egy szakembert, helyiség is akadt erre a célra, a szakember meg olcsón szerzett kiselejtezett, de rend behozható gépeket, belevágtak hát, s ma már ő sem bánja, hogy hallgatott az okos szóra. Hónapról hónapra nő a rendelés, s vele együtt a kis manufaktúra termelése is. Hogy a gumicumi ennyire hiánycikk legyen arra esztendeje még egyikük sem gondolt. Ha ez így megy tovább, ez a néhány emberrel dolgozó üzem lassan nagyobb hasznot hoz a gazdaságnak, mint a napi öt sertést feldolgozó vágóhíd. Néhányszor ugyan elhatározta, hogy a végére jár a dolognak és megfejti a gumiüzem egyre növekvő hasznának a titkát, de egy négyezer holdas gazdaság elnökének mindig közbejön valami, így aztán a legkevésbé azzal ér rá foglalkozni, amivel a legkisebb a gond. Márpedig a gumiüzemmel szinte semmi. Nincsenek különleges kívánságaik, nincsenek értékesítési gondjaik, nincs ráfizetés, csak haszon — érthető, ha néha hetekre is elfelejti, hogy létezik a gazdaságban, alig kő- dobásnyira az irodától, egy ilyen üzemág. Bánk még mindig késett, pedig úgy várta, mint valaha a Messiást várhatták az emberek: szerzett-e alkatrészt az álló masinákhoz, vagy fuccs a mai napnak is? Jobb híján lehuppant a székre, az íróasztala mögé. Legalább átnézi a napi postát, amíg Bánk előkerül. Levél Svájcból — biztosan a csikók után érdeklődnek. Délben jön a jogász, az majd lefordítja. Kérdőív a megyétől, felhívás a járástól. Mindkettőre rákörmölte: Lássa Sal- lai. Igaz, a párttitkár most a vezetőségválasztás lázában ég, de neki most sem kedvé, sem ideje a bürokráciára. Odafenn is éppen akkor kíváncsiskodnak erről meg arról, amikor ő idelenn azt sem tudja, hol áll a feje. Megrendelőlevél a Búzamező Tsz-ből: ötezer gumicumi. Ugyanaz az állami gazdaságból: hatezer. A Szabadság Tsz-nek kétezerre van szüksége. A Hajnalhasadásnak ezerötszázra. Ezen megakadt. Két hete sincs, hogy ezret rendeltek, akkor pedig a fenének nekik megint ezerötszáz? Csak nem csaptak fel viszonteladónak? Soltésztól minden kitelik, kupec volt világ életében, az is marad, míg világ a világ. Csakhogy... a Napfelkelte is újabb kétezret rendelt. Pedig Bordás híres arról, hogy semmit sem vesz addig, amíg a készlete tart. BOCI-RÁGO Felírta egy papírlapra: utánanézni, itt valami nem stimmel. Lehetséges, hogy a minőséggel van baj? Eddig azonban meg egyetlen panaszlevelet sem kapott senkitől. Akkor pedig mi a főiének vásárolják nyakra-főre gumicumit? Mindegy, még ma kimegy az üzembe és alaposan körülnéz. Az isterf legyen irgalmas nekik, ha nem úgy teszik a dolgukat, ahogyan kellene. Esztendők óta arról híres a gazdaságuk, hogy soha, semmire — amit elszállítanak innen — nincs reklamáció. Szólni akart Ilonkának, hogy viheti a leveleket, de Ilonka, mintha csak megsejtette volna, hogy szükség van rá, kérés nélkül is benyitott. — Szabó elvtárs keresi, a Napsugár Termelőszövetkezet elnöke. Soha jobbkor, nyelt magában egy nagyot, — Vezesse be... — Nem kell engem vezetni, jövök magamtól is — tolta félre derűsen a titkárnőt Szabó. S mielőtt még üdvözölhette volna, Szabó máris a tárgyra tért: — Mondd, mi az istenből csináljátok ti a gumicumit? Meghökkenésében csak sokára jutott szóhoz, — Miért? Mi a baj vele? — Tudja a jó fene — huppant le kínálás nélkül az egyik fotelbe Szabó. — Elrágják a borjak, mintha csak cukorból lenne... — Elrágják? — szaladt magasra a szemöldöke, és idegességében felpattant a székről. — Nyughass! — intette le Szabó és átnyúlva az íróasztal fölött, visszanyomta a székbe. — Amit csináltok, az kitűnő. Ezt nem én mondom, a laboratórium állapította meg. Felhorkant. — A laboratórium? — Mondtam már, hogy nyughass. Ismersz, mindig a szemedbe mondtam mindent. Igenis gyanakodtunk a minőségre. Elküldtük eLlen- őriztetni. Megállapították, hogy kifogástalan. Minden anyag benne van, aminek benne kell lennie. Nem spóroltatok ki belőle semmit Azt írták, hogy^ akár a Kiváló áruk fórumára is benevezhetnétek vele. Azt viszont már a szakemberek sem tudták megállapítani, hogy miért rágják el mégis a borjak. — Ezt akartad mondani? — Ezt. Alig várta, hogy Szabó mögött becsukódjon az iroda ajtaja, nem szólt senkinek, csak ment a gumiüzembe. Terepszemlét tartani. Ahogy közeledett az öreg épület felé, valami különös, édeskés illat csapta meg az orrát. Mi a fene? — hőkölt s morgott magában: — Tudtommal a guminak nincs ilyen átható, émelyítő szaga? Egyetlen, széles mozdulattal lökte be az ajtót, aztán csak állt, ámulva, földbegyökerező lábbal. Először azt hitte, eltévedt, rossz helyen jár, de Kollár jól ismert, keszeg alakja bizonyította: ha az orra becsapja is, ez mégis csak a gumi üzem. Pedig a kép, amely fogadta, az inkább cukrászüzemet idézett benne. Az asztal előtt jókora papírhalom: csupa vaniliáscukor-zacskó. S az apró, csillogó kristályszemek egész kis tornyot képeztek az asztal közepén. — Ez mi? — támadt Kollárra? A keszeg ember elvigyorodott. — Húszezer új megrendelés. Csak hápogott, mint a partra vetett hal. Kollár, fellelkesedve saját szellemességétől, buzgó magyarázatba kezdett. — Nincs itt semmi suskus, főnök.. Csak éppen egy kicsit megízesítjük a gumicumit. Ha tudná, milyen hálásak érte a kisbocik! Az anyjuk tőgyét is szívesen elcserélik a mi gumicuminkkal! Nemcsak szopják, rágják is a kis aranyosak. Két nap alatt vehetnek helyette másikat! Pedig minden benne van, aminek lennie kell. Nincs itt semmi szabálytalan. Csupán egy kis üzleti fogás. Nemcsak a gyerekek szeretik a rágógumit, hanem a bocik is. Ennyi az egész. Hogy mit válaszolt Kollárnak az elnök, arról már nincs feljegyzésem. Prukner Pál i
