Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-13 / 189. szám
4 *‘“&£írtap 1970. AUGUSZTUS 13., CSÜTÖRTÖK „Látogatásunk tovább erősíti a két nép barátságát...“ Dr. Magyari András nyilatkozata kijevi útjáról A Magyar—Szovjet Baráti Társaság küldötteként egyhetes tapasztalatcserén vett részt a Szovjetunióban dr. Magyari András, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Visszaérkezése alkalmával, kedden délután az alábbi rövid nyilatkozatot adta lapunknak, küldetéséről, kint szerzett élményeiről: — Kijevben az Ukrán Szocialista Köztársaság életével ismerkedtünk, majd a Szovjet —Magyar Baráti Társaság khersztoni szervezetének vendégei voltunk. Ismét meggyőződhettünk róla, milyen sokat tesznek a két nép barátsága elmélyítéséért szovjet vendéglátóink, hogyan tevékenykednek nap, mint nap a gyümölcsöző együttműködés érdekében. Kijevben egy férfiruhagyárat, Khersztonban egy szövőgyárat tekintettünk meg, mindkét helyen nagy szeretettel beszéltek a munkások a magyarokról. Általában ahol csak megfordultunk, őszinte érdeklődést tapasztaltunk hazánk iránt. Az Ukrán Tudományos Akadémia jogtudományi intézetében is szeretettel vélekedtek honfitársainkról, kis országunkról, csakúgy mint a Kijevi Mezőgazdasági Akadémián, ahol az akklima- tizációs és a hibridizációs kísérleteket tanulmányoztuk. Alkalmunk volt megismerkedni azokkal a nagyszabású intézkedésekkel is, amelyeket az öntözéses gazdálkodás ki- terjesztéséért foganatosítanak. Bennünket is meglepték mind a tudományos területen, mind pedig a gyakorlatban elért termelési eredményeik. A khersztoni körzet — a kisebb megyék közé tartozik — akkora, mint Magyarország egy- harmada, az idén tizennyolc- millió mázsa búzát, termelt. Sok olyan tudóssal,' szakemberrel találkoztunk, akikkel a korábbi útjainkon nem sikerült beszélnünk. Mindenütt — ez nem frázis — nagyon szívélyesen fogadtak. Jellemző, hogy például a Magyar—Szovjet Barátság nevet viselő kolhoz, ahová már időhiány miatt nem tudtunk ellátogatni, nagy szállítmány gyümölcsöt küldött szállásunkra, hogy asztalunkról ne hiányozzék Ukrajna vitamindús ajándéka. Utunk, amelynek minden egyes állomásán tapasztalhattuk a testvéri vonzódást, soksok kedves élménnyel gazdagított bennünket. Természetesen arra is mód kínálkozott, hogy kicseréljük véleményünket a társasági munka újabb módszereiről, a még szorosabb kapcsolatok , kialakításáról. Látogatásunk tovább erősíti a két nép barátságát. PÁRIZS Regi buszok Párizs az év végén szegényebb lesz egy színfolttal. Kivonják a forgalomból a jellegzetes formájú régi buszokat, amelyeken nyitott a hátsó peron és így menet közben tetszés szerint lehet fel- és le- szállni, a dohányosok pedig szintén hódolhatnak szenvedélyüknek. A forgalomból kivont buszok közül tíz múzeumba kerül majd, aki viszont semmiképp sem akar megválni kedvenc járművétől, az a többiből vásárolhat magának 4600 frankért, ennyiért fogják ugyanis áruba bocsátani őket. Korona, jogar; országalma AZ AUGUSZTUS 20-i orszá- | gos ünnepségsorozat idején Székesfehérvárott, az István király Múzeumban másodlati példányban mutatják be a magyar királyi koronát. Az eredeti korona ugyanis, amely a magyar állam elvitathatatlan, jogos tulajdona, nincs a birtokunkban. 1944 őszén a menekülő nyilasok Nyugatra hurcolták, s ott 1945 májusában az amerikai hadsereg alakulatai vették birtokukba. Azóta az Egyesült Államokban ismeretlen helyen őrzik — az idegen földről, idegen kezek- I bői való visszajuttatásért tett kezdeményezések és annak ellenére, hogy felelős amerikai személyiségek nyilatkozataikban elismerik, hogy a korona jogos tulajdona a magyar állam. MŰKINCSKÉNT A KORONA fölbecsülhetetlen érték. Színaranyból készült mindkét fő része: az abroncs és a félkörben ívelő, egymást derékszögben metsző két pánt, tetején kereszttel. A hagyomány szerint a felső, a zárt korona, az, amelyet II. Szilveszter pápa küldött I. Istvánnak. Dukasz Mihály bizánci császár adta az alsó-abroncskoronát I. Géza király feleségének. Utólag V. István korában (1270 táján) szerelték hozzá az abroncshoz a fejtetőre boruló két aranypántot Az aranypántokon az apostolok képei sorakoznak. Meglehetősen durva munkával erősítették, mondhatni „octa- szögelték” a görög koronához, így is nevezik — szakszerűen Corona Grecanak mondják — az abroncsot, mert képein görög nyelvű feliratok olvashatók. Az az aranyműves, aki a keresztet felerősítette a koronára* primitíven „beleültette” a pántok metszéspontján levő képbe. Hogy mikor? A XIV— XV. század a becsült időpont Arra sincs egyértelmű válasz, hogy milyen körülmények között dőlt meg a kereszt ÉRDEKESSÉGE A KORONÁNAK, hogy optikailag „megtéveszti szemlélőjét”. Első pillantásra kisméretűnek tűnik, holott a valóságban nagyobb, öblösebb. Olyannyira, hogy mindig kibélelték textil- sapkával, amit koronázás előtt az új király fejméretéhez szabtak.’Jól látszik a korona tekintélyes mérete például azokon a fényképeken, amelyeket az utolsó magyar király, IV. Károly 1916. évi koronázásakor készítettek. A koronát, míg idehaza volt, szigorúan elzárva őrizték a budavári palota várkápolnájában. Védelmére egy XV. századi országgyűlési határozat alapján — koronaőröket állítottak. Csak az ő jelenlétükben volt szabad kinyitni azt a díszládát, amelyben a korona feküdt. Ebben a ládában volt a helye a koronázáskor viselt királyi öltözet olyan darabjainak és az olyan tartozékoknak is, mint a jogar, az országalma. EGY ALKALOMMAL, 1938ban az államalapító király halálának 900. évében bemutatták a Várpalotában a nagyközönségnek a koronázási jelvényeket. Erre az évfordulóra — amikor egyidejűleg Budapesten rendezték meg az eucharisztikus világ- kongresszust — egy művészi másolat is készült a koronáról. Méghozzá ez már nem is az első volt, mert a szentkorona másolatát a honfoglalás 1896. évi millenniumán a pápának ajándékozták. (Ott látható azóta is a vatikáni múzeum gyűjteményében.) A székesfehérvári kiállításon bemutatásra kerülő koronamásolat a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából készült az 1967-ben rendezett nagy történeti kiállításra. Aranyozott ezüstből formálták meg. A KORONÁZÁSI JELVÉNYEK legnagyobb darabja a királyi palást. Jelenleg szintén amerikai birtokban van a jogarral és az országalmával együtt. A királyi jogar, amely egyidős a koronával — tökéletes remekmű. Nyélből és egy rajta levő óriási hegyikristályból álL A kristálygömb, amelyet bemetszett oroszlánképek díszítenek, az egyiptomi Fa- tamida uralkodócsalád idejéből (IX—X. század) származik. Az ilyen hegyikristályoknak a középkorban csodálatos erőt tulajdonítottak. Az országalma kettős kereszttel ékesített színarany műkincs. Akkora, hogy kézben kényelmesen tartható. Keletkezését az Anjou-dinasz- tia magyarországi uralkodása idejére, a XIV. századra datálják a műtörténészek. A koronázási kard csak a hagyomány szerint volt í. Istváné, valójában XIV. századi lelet. Az úgynevezett „Szentjobb” — így tartja a hagyomány — I. István jobb keze. A Székesfehérvárott eltemetett király sírját szentté avatásakor, 1083-ban felnyitották, s a bebalzsamozott holttestből csak a jobb kezet találták épségben. A történelem viharában sokfelé sodródott s azután Budán, a Zsigmond-kápolná- ban őrizték 1944-ig. Akkor ezt is Németországba, majd Amerikába vitték. 1945. augusztus 20-án a „Szentjobb” az Egyesült Államokból visz- szakerült. Tóth Ferenc Szentendrei ismerős Vitéz László Szekszárdon A szekszárdi II. nemzetközi néprajzi-filmszemle és tudományos tanácskozás kedves epizódja volt szerdán Kemény Henriknek, az Állami Bábszínház tagjának bemutatója a szekszárdi piacon. Az alkalmi bábszínpadon a régi piaci szórakoztatások ma is ismert hőse, Vitéz László viaskodott az ördöggel. Új pezsgőfajták Nyolc új, a jelenleginél jellegzetesebb, érdekesebb ízű pezsgőfajta előállításával kísérleteznek a Magyar Állami Pincegazdaság etyeki célgazdaságában. Az új pezsgőkhöz az eddiginél jobb minőségű alapanyagot, jellegzetes, kiváló minőségű borokat — Traminit, Leánykát, Hárslevelűt és Muskotályt — használnak fel. Az eddigi eljárástól eltérően, kihagyják a pezsgőből az ízesítő likőröket. A kísérleti pezsgőfajtákat a napokban palackozták. EGY ENSZ-PUBLIKÁCIÖ szerint 1969 közepén földünk lakossága 3552 millió volt — 69 millióval több, mint egy évvel korábban. A legnépesebb országok: Kína 740 millió, India 536 984 ezer, Szovjetunió 240 571 ezer, Egyesült Államok 203 216 ezer lakossal. NYÁR A nyár itt szalad közöttünk. Virágot szór, emléket oszt. Az én ablakom előtt sárgul a két gesztenyefa. Éjszaka jajgatva szárad az ága, törzsén sikoltva növekszik új repedés. Levele pöndörödik s a millió lábon rohanó nyári eső a földre veri rágja, gyalázza a félig holt levelet. Előttem itt szalad át a nyár, két haldokló fa között. Megijed. S máshol oszt emlékeket. Borbély Tibor IV. — Most kiontom a belét — vicsorgott Patkány, amikor Kígyó Dönci, ünneplő zöld- festékes pufajkájában megjelent a „Zöld bütykös” előtt. — Tudod, hogy idegesít ez a tónus — felelt halkan a címzett — Azért ez csúnya munka volt — jegyezte meg rosz- szallóan Sunyi, hogy demonstrálja a társaság azon véleményét, miszerint Dönci eljárását antikollegiálisnak tartják. — Még én adtam hozzá két kilót! A franc egye meg az úri bitangját. Régen mondom én, hogy az urak nagyobb tró- gerok, mint mi. Ilyet még Pihe sem tenne, pedig ő sem tagja a lordok házának — mérgelődött Patkány. — Ha szóhoz hagysz jutni, magyarázatot adok... — A két és fél rongyomat adjad, vagy szétcsaplak — emelte a kezét Patkány és Sunyi diszkréten hátat fordított, mert utálta a vért. Dönci azonban nem mozdult. Hideg nyugalma lefékezte Patkányt és keze visz- szahany átlőtt: — Én marha! Nem ütöm le. Pedig tudom, hogy megdumál ... — Ebből él — jegyezte meg irigyen Sunyi és arra gondolt, hogy hasonló esetben ő már egy csomagolópapír Matt feküdne. — Na végre... Hát figyeljetek ide. Ez a kutya-cirkusz csak befektetés. Én alaposan körülnéztem, mielőtt az akciót elindítottam. Ez a Bauer vásározó kisiparos. Ügy keresi a havi negyven rongyot, ahogy akarja. — Be akarsz társulni! — mondta Patkány. — Ha hülye lennék. Tudod te, hogy milyen meló az? Éjjel utazik, reggel felveri a sátrát, egésznap ordít, dumál. Este szedi a putyort, és indul tovább. — Akkor mi a nyavalyát akarsz? — A körmére néztem a pasinak. Van neki egy csomó fekete üzlete. Több iparengedély nélküli maszekkel készítteti a bazáráruit. Ezek persze olcsóbban szállítanak. Aztán az alkalmi áruházban leértékelt árú ócska konfekciókba bécsi divatcégek címkéit varrja és ötszörös áron passzolja el... — És nem veszik észre, hogy ócska rongy? — Ne feledd cimbora — bölcselkedett Dönci — akinek sok a dohánya nem jó cuccot akar. Az olyannak fontosabb a címke, mint az áru ... — Megvan! — csapott a homlokára Sunyi. — Zsarolni akarod. — Durván fogalmazol. A barátja leszek. Apró szívességeket teszek neki, végül teljesen a markomba kerül... — Nem hülye ez a Dönci — csettintett Pihe. — És hogyan mégy oda? — Hívni fognak. Szerelmes belém... — Az asszony? — Nem. A kutya. — Hülye! — Pedig így van. A kutya nem tud nélkülem élni. Alkoholista, de ezt csak én tudom. Most búskomor, nem csóválja a farkát, ami egy kutyánál olyan, mintha Patkány tejet inna. Fogadok, hogy már keresnek... — Akkor miért nem sietsz? — kérdezte Sunyi. — Nem kell elsietni — mosolygott Dönci. — Hiába is sietnél, mert addig inneri nem mégy egy lépést sem, amíg a dohányomat meg nem adod. — Ez a te részvényed. Nyugodj bele, nem hagylak ki a boltból... — Én egyszer jártam szemináriumba, még amikor a Vasműt építettem. Ott tanultam, hogy a részvényesek felett a válság felhői tornyosulnak. Ezt meg is jegyeztem, mert állati szépen hangzott. Szóval nekem csak a munkabérem kell... Dönci kihozatott egy kört. Aztán még egyet. Később Sunyi újított és egyszerre fejenként két korsó sört és két fél rumót hozott, mert valahol hallotta, hogy a sok gyaloglás ártalmas az egészségre. — Látjátok — dün,nyögte Sunyi a hatodik kör után. — Kígyó Dönci úri ember és gala- vé... gavaré... — Gavallér — segítette ki Pihe. — Az bizony. Igazi haver, aki fizet a barátainak... — Ami igaz, az igaz — enyhült meg Patkány is a tizedik kör után és már azt sem vette észre, hogy Dönci az istenáldotta nedűt a csatornába önti. Ez egyedül Sunyinak tűnt íe], aki mindig figyelt, mert megtanulta, hogy a legkisebb adat is jól jön néha. •— Látom, nem iszol — súgta Dönci fülébe. — Holnap tiszta fej kelL A részvénytársaság érdeke! — Miféle részvénytársaságról beszélsz te? — kérdezte Pihe. — Hát a miénkről. A Piszipi Rt-ről. A társaság kérdően, meredt Döncire. — A Piszipi Rt. a Piócát szívó piócák részvénytársasága. Bauer a pióca és minit minden pióca, azt hiszi, hogy ő védett a piócák ellen. Mi most azt a természetben páratlan jelenséget produkáljuk, amikor egy piócát szívnak a piócák.,. — Mit vakerál ez? — bam- bult el teljesen Pihe. — Műveletlen vagy. Nyilván nem tudod, mi az a pióca. Érthetőbben kifejezve: olyan ez, mint amikor egy bolha lusta a kutyára mászni, ehelyett a másik bolhát csípi. .. így már érted? — A bolhát igen — felelt Pihe és igazolásul vakarózni kezdett. — A kutya meg az a kis fehér dög — vigyorgott Sunyi, amiből Dönci rájött, hogy barátai —, jóllehet rendes emberek — de fogyatékos műveltségük miatt, nincs érzékük a filagóriákhoz, bár lehet, hogy itt az allegória lenne az egészen pontos kifejezés. — Búcsúkor — adta ki a jelszót Dönci és miután ő majdnem teljesen józan volt, saját lábúlag ment oe az italért. ‘Ezen a többiek annyira meghatódtak, hogy könny szökött a szemükbe. Még Patkány is sírt, ami utoljára csecsemőkorában fordult vele elő. — Éljen a Pipi... — Piszipi — javított Dönci és a búcsúpoharat ő is megitta. — Még egy búcsúkor — csuklóit Patkány... — Nincs több pénzem, cimborák — kesergett Dönci. — Nem is úgy gondoltam. Ezt én fizetem. Ne félj, van azért egy kis pénzem — mondta Patkány és több kísérletet tett, hogy eltalálja a zsebét. De keze — mint tört szárnyú madár — a zseb mellett, lezuhant a mélybe. — Majd én segítek — kész- ségeskedett Dönci, ezen Pihe elsírta magát és csak Sunyi vette észre, hogy Dönci egy marok százast emelt ki Patkány rongyai közül. — Nem kell sajnálni — csuklotta Dönci fülébe Sunyi, — Délután melózott. Egy teljes fuvar német brikettet megugrattak egy iskolai szállításból. A pedellus kapott egy százast és nem látott semmit... — Azért tartunk itt, mert ilyen emberek vannak kulcs- pozícióban. mint ez a pedellus is — mondta megvetően Dönci. Sunyi 6unyított, de még mielőtt a szája kinyílt volna, Dönci egy százast dugott a markába. Sunyi mosolygott, ebből Dönci tudta, hogy Sunyi akkor sem beszél, ha megölik. Legfeljebb ha valaki két darab százast kínál fel neki. de Patkánynak sosem volt érzéke a nüanszok iránt. Ezért holnap veréssel próbálja kiszedni Sunyiból, hogy hová tűnt el a pénze. Sunyit viszont annyit verték már, hogy immunis a pofonokra. Egyszer fél óráig ütötték és csali akkor figyelt fel, amikor abbahagyták..: A búcsúkört és a búcsúkört búcsúztató kört már fekve itták meg. A többiek fekve is maradták. Dönci elegánsan távozott Amikor visszanézett, látta, hogy a menetrendszerű járőr éppen befut a kocsma elé, de sosem volt kíváncsi természet, ezért nyugodtan ment tovább. Különben is tudta, hogy mi fog történni. Ennek a műsornak nem ma volt a premierje. Kovács XII János rendőr tizedes, csak futólag nézett a járdán szunyókáló társaságra. Az illetők régi ismerősei voltak. Magában rögzítette a tényállást: A csendháboritás esete nem forog fent, bár Patkány halkan hortyogott, de az általa keltett zaj nem haladta meg egy tejeskocsi lármájának zajszintjét. Közbotrányokozss sem forog fent, mert az illetők egyszerűen alusznak, ami ugyebár nem botrányos, mivel ez idő tájt a békés polgárok valamennyien ágyban vannak már, lévén hogy a tévében szünnap van. Az alvás nem bűntény, legfeljebb a körülményekben van némi szokatlan, de ez szintén nem minősül olyan bűncselekménynek, ami letartóztatást vonna maga után. A letartóztatást különben is a bekísérésnek kellene követni, de ezeket nem lehet kísérni, mivel teljesen mozgás- képtelenek. Namármost: az URH-kocsit elvonni, fontosabb feladatai elől helytelen lenne. Ezen személyek betegek, tehát ügyükben a mentő illetékes.. * Ez a gondolatsor futott át a derék rendőr fejében. Na, nem most, hanem az elmúlt évben, amikor ezt a körzetet megkapta és először találkozott e társasággal. Azóta rutinból hívja a mentőket, akik már várják a hívást és a detoxikáló állomás ügyeletesének így adják az értesítést: — Itt van az első szállítmány a „Zöld bütykösből”.. j Patkányék pedig azért sem vállalhatnának állandó munkát, mert a gyomormosási számlájuk, melynek letiltása hasztalan kering a különböző hivatalok között, olyan összeget tesz ki, hogy száztíz év alatt lehetne levonni a fizetésükből ... És ki tudja, meddig él az ember? (Folytatjuk)
