Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-11 / 187. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1970. AUGUSZTUS 11., KEDD Nyári „s a Duna-partiiskolában A hét első napján is gyer­mekzsivaj töltötte be a Gábor József utcai általános iskolát. A városi tanács művelődési osztálya itt szervezte meg a napközis tábort. Kende Ernöné táborvezető elmondta, hogy a részvevők a város öt általános iskolájá­ból jöttek. A 60 gyermek a Duna- parti iskola tiszta levegő­jű udvarán, az árnyas fák alatt jól érzi magát. Fürdőruhában, napozóban ho­mokvárat építenek, pancsol­nak a medence langyos vizé­ben. Társasjátékok birodalmá­ban élvezik a nyári szabad­ságot, pedagógus felügyelete mellett. ízletes, bőséges az ellátás. Matterni Rezsőné élelmezés­vezető arról tájékoztat, hogy a nyári hetekben ez a kony­ha látja el — a deákvári ki­vételével — a többi óvoda 270 gyermekét. Az elmúlt évekkel ellen­tétben, augusztusban sem morzsolódott le a létszám. Hasznosnak mondható a mű­velődési osztály kezdeménye­zése. A gyermekek jól érzik magukat, és a szülők is nyu­godtak. Az iskola egyik tanterme könyvekkel zsúfolt. — Egy hónapra kaptunk itt raktározási lehetőséget — mondta Mojzes Lajosné, a földművesszövetkezeti köny­vesbolt vezetője. Most cso­magoljuk a sokféle tanköny­vet, az iskolák igénylése alapján. — Minden igényt kielégí­tünk — egészíti ki Lelkes Sándorné —, csak a szállítás­nál van fennakadás. Kevés a szállítóeszköz. Az iskolák so­kat segíthetnének. Jó példá­val járt elöl a sződi iskola igazgatóhelyettese, aki saját gépkocsiján, többszöri fordu­lóval, már elszállította a könyveket. Szeretnénk, ha a többi tanintézet is követné a példát. (V. J.) Tanácskozás a KlSZ-lakásepítésről A KISZ Pest megyei Bizott­sága augusztus 21-én, pénte­ken délután két órakor o DCM kultúr helyiség ében ta­nácskozást tart. A megbeszélés keretében Fodor László, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára tájékoztatást ad a me­gyei ifjúsági lakásépítő akciók helyzetéről. Kitüntetik az építkezések legjobbjait, majd a meghívott száz résztvevő megtekinti a váci KlSZ-bizott- ság kezdeményezésére épített ifjúsági lakótelepet. Máriaudvari aratás SZÚR-mérkőzés — ebéddel Sok kérésnek eleget téve az IBUSZ váci utazási irodája, szeptember hatodikán, vasár­nap, külön autóbusz megy Vácról Budapestre, a Színé­szek—Újságírók nyár végi rangadójára. A 100 forintos részvételi díjban az útiköltsé­gen és a belépőjegyen kívül egy ebéd ára és az idegenve­zetés díja is benne van. Tizenöt évig jó lesz A váciak és a városon át­utazók elégedetlenek az M 2-es út minőségével. Amióta a DCM-ben megkezdődött a termelés, nagyon megnőtt a városon áthaladó nehéz gép­kocsik száma, ami miatt a belterületet átszelő gyenge minőségű útszakasz szinte tel­jesen használhatatlanná vált. A Pest megyei Közúti Építő Vállalat a KPM tervei alap­ján, a három kilométeres sza­kaszon januárban kezdte meg a munkát. Szigeti János mér­nöktől megtudtuk, hogy az építést december 31-ig kelle­ne befejezni, de elképzelhe­tő, hogy addigra még nem ké­szül el az egész út. A tervek­ben figyelembe vették a meg­növekedett forgalmat és a ne­héz gépkocsikat is: az út szé­lessége a régi nyolc méter helyett, tizenhárom lesz, s a tartósság bizonyítására elég, ha annyit mondunk, hogy az első nagyjavításra csak tizen­öt év múlva, 1985-ben lesz szükség. Bízunk abban, hogy még az idén használhatjuk a megfia- jövedelem. talított M 2-est, s a jövőben nem kell szégyenkeznünk, hogy a város szívében, a Le­nin úton félméteres gödrök vannak. I M “' (Búzási) 74 ÚJ KÖNYV A Művelt Nép Könyvesbolt újdonságai: Pest megye ké­pekben 1945—1970. — Kispé- ter András: Gárdonyi Géza, — Iszlai Zoltán: Lármafa, — V. Vaiszilikosz: Angyalképző, — Borisz Polevoj: A nagy tá­madás, — Hunyady József: Oroszlán és gödölye, — Du­mas: Húsz év múlva, — R. Radiguet: A test ördöge, — Ferenczi László: Eluard, — Katkó István: öt férfi, ko­moly szándékkal, — Barabás Tibor: Michelangelo élete, — F. Oyono: Az öreg néger és a kitüntetés, — Lukács—Tar­ján: Rajzos matematika. Töb­ben: Foglalkoztatottság és munkaviszonyból származó Wo ist der Bank? Ezzel a szó szerint leírt kérdéssel közeledett hozzám egy parkoló, lengyel rendszámú gépkocsi gazdája a Március 15. téren. Családja tétován nézelődött a volt Magyar Nemzeti Bank váci fiókjának lehúzott redőnyei előtt. Nyilvánvalóan nem padot kerestek. Elvezettem őket a bank új helyiségéig, és elbúcsúztam tőlük. Nagy hálálkodás közben megkérdezték, hogy nem lehetett volna egy táblácskát kifüggeszteni az átköltözés után. Talán ilyenre gondoltak: A bank a Köztársaság útra költözött Innen 200 méterre. Ezt a leggyakoribb üzletfelek nyelvére is lefordíthatták volna. Erre talán lehetett volna keretet találni pénzügyi vo­nalon is. Galambos Ferenc Saját autóját ittasan vezette egy sződligeti gépkocsivezető Várhidi István 43 éves gép­kocsivezető egy reggel bement fővárosi munkahelyére, ahol közölték, hogy járműve hibás, aznap nem mehet hivatalos út­ra. Várhidi a hírt tudomásul vette és vonatraszállás előtt megivott két korsó sört. Sződ- ligetre érve, mielőtt hazament Uj utcai lakásába, ismét le­hajtott két korsóval a habzó nedűből. Nem lett volna baj, ha le- feikszik és alszik néhány órát. Ö azonban kora délután saját Moszkvics kocsijával „átug­rott” Sződre, apósához, Helem- bai Mihályhoz. Elborazgattak, elbeszélgettek. Fél liter bort ittak fejenként. A vezető érezte, hogy a jár­mű hazafelé menet nem min­denben engedelmesikedik az ő akaratának. így azután olyan gyorsan hajtott az országúira, hogy egy közeledő busz hirte­len fékezni kényszerült, s egy utas megsebesült. Jött a rendőrjárőr — s a szonda elszínesedett. Közepes fokú alkoholos állapotot oko­zott a négy korsó sör és a fél liter sződi bor. A Váci Járásbíróság bünte­tőtanácsa ittas állapotban való járművezetés miatt — jogierő­sen — kétezer forint pénzbün­tetésre ítélte Várhidd Istvánt. (P) Máriaudvaron négy kombájn arat reggel héttől sötéte­désig. Egy-egy kombájn naponta tíz-tizenöt holdnyi rendet vág le, s az átlagtermés 16—18 mázsa. Képünkön Danis Mihály vezető és Kacsári Pál segédvezető üríti a kombájn tízmázsás gyomrát. (Buzási felvétele) FORUM Váci napok! Vád emberek? ÖRÖMMEL OLVASTAM Rusvay Tibor lelkes cikkso­rozatát, amely a nagyobb sza­bású váci kulturális napok­kal foglalkozik, s jó néhány ötletet villant fel azok meg­valósítására. A szerzővel együtt én is vártam hozzá­szólást, vagy bárminemű rea­gálást, de még csak emlí­tést sem tett senki a cikkben foglaltakra. Pedig a téma nemcsak a szakemberekhez szól, a művelődni vágyók ma­guk is találkoznak vele na­ponta. Rusvay Tibor javas­latai valóban megszívlelen­dők, s ha nem is vihető keresz­tül valamennyi, rávilágít a legégetőbb váci gon­dokra. Országos ipari konferen­ciát, nyelvészeti-irodalomtör­téneti kongresszust valóban rendezhetne városunk, külföl­di vendégeket is szívesen lá­tunk, de ... ! Hol helyezzük el a több napra idelátogatókat? A legutóbb Vácott járt kül­földi kórusok közül a német és a bolgár énekkart Buda­pesten, míg a májusi Duna­kanyar dalostalálkozón részt vett szovjet-észt férfikórust Agárdon (!) szállásolták el, még a vendégkarna­gyokat sem tudtuk hely­ben elhelyezni. A LÁTVÁNYOS SZABAD­TÉRI MŰSOROK egyre na­gyobb érdeklődést váltanak ki, de csak neves művészek közreműködése esetén. Mert akármilyen szépen recitálják is fiataljaink a magyar szöve­get amatőr fokon, pro­dukciójuk nem jelent nagy vonzerőt még a helybeliek számára sem, sőt az idegen- forgalom sem profitálhatna belőle. (A váci diáknapokon fellépő középiskolai színpa­dok remek bemutatóira sem volt kíváncsi a nagyérdemű közönség!) S folytatva a gon­dolatsort: Szentendrén sem lenne telt ház, ha nem színé­szeink színe-java lép­ne fel ott esténként. Remek szereplőgárdával — a Liszt Ferenc sétány mellett a tízezres stadion is megtelik érdeklődőkkel. A KONSTANTIN TÉR va­lóban lenyűgöző, hatalmas méreteivel inkább látványos, tömeghatású rendezvényekre vélném alkalmasnak; kétez­res létszámú énekkari mű­sor, vagy sok-szereplős, jel­mezes társastánc vagy balett bemutatására tudnám elkép­zelni. S hogy miért nem reagál­tak eddig Rusvay Tibor fel­vetéseire? Nem vigasztalá­sul, csupán tényként; május elején a városi vb közel száz felkérést küldött szét a vá­rosban üzemek, vállalatok, intézmények vezetőinek, tár­sadalmi szerveihez, melyben a város 900 éves évfordulójának ün­nepségeivel kapcsolatos javaslataikat, elképzelé­seiket kérte be. Már 5 (öt) javaslat befutott a művelődési osztályra, s ez is valami. Mert aki a kicsit nem be­csüli ... Kismartoni Ferenc VÁCI SÍROK (5.) Siligai Siliga Ferenc Ä középkori temetőben, Vác nagyjainak hamvaitól körül­véve nyugszik Siligai Siliga Ferenc festőművész. 1873. július 22-én, a Komá­rom megyei Mocsán született. Iskoláit Kisigmándon kezdte és Tatatóvárosban folytatta. 1891—94-ben Budapesten vé­gezte a polgári iskolát, majd az Iparművészeti Szakiskolá­ban tanult. Mint a Franklin Társulat illusztrátora, szép- irodalmi lapokba és a társulat kiadványaiba dolgozott, majd Hollósy nagybányai iskolájá­nak lett a növendéke (a ma is élő Czóbel Bélával együtt). Állami ösztöndíjjal Mün­chenbe ment, ugyancsak álla­mi segéllyel Rómába került, ahol festészeti akadémiát vég­zett, Párizsban pedig az Aca­démie Francaise növendéke volt. Amikor mint kész mű­vész hazatért, Léván telepe­dett le, majd 1908-ban Vácra költözött. Az első világhábo­rú alatt a 12. gyalogezred fes­tőművésze volt. Első művészi sikerét önarc­képével aratta, a Képzőművé­szeti Társulat 1905. évi kiállí­tásán (ezt a képet Vácott élő, fiatalabb fia őrzi.) Ettől kezd­ve állandóan szerepelt kiállí­tásokon, s neve országszerte ismertté vált. Az akkori Vác mégsem tudott műtermet biz­tosítani számára. Egy váci erdőrészüetet áb­rázoló képével a Fészek nagy­díját nyerte el. A székesfővá­ros, a minisztériumok, Mis­kolc városa és magánosok igyekeztek megszerezni fest­ményeit. Több műve Auszt­riába és Amerikába került. „Megjött a papa” című képe annak idején országos feltű­nési keltett. De híressé vált a „Váci szénavásár”, „Migazzi részlet”, „Bagózó”, a „Téli hajnal” és a „Hóolvadás” cí­mű képe is. A Nemzeti Galé­ria őrzi a „Havas erdőszéle”, a „Migazzi völgy”, a „Megjött a papa” és a „Favágó” című festményeit Mint érdekességet megjegy­zem; megfestette Wolkóber János arcképét is, de befejez­ni már nem tudta, mert a há­borúban szerzett májbetegsé­ge egy véletlen baleset foly­tán ismét kiújult. Előbb itt­hon, majd Budapesten gyógy­kezelték, míg 1924. június 4- én bekövetkezett halála de­rékba törte sikeres művészi pályáját. Temetéséről a kul­tuszminisztérium gondosko­dott. A Kerepesi temetőben ravatalozták fel, de végső akarata szerint Vácott, a kö­zépvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Haláláról utólag értesülve, Vác város is lerótta kegyeletét. „Vác r.t. város tanácsa, va­MOSTOHA C YERMíKÜNK -A VÁCI VASUTAS Sí Az Académie Francaise nö­vendéke volt... (Törnek felv.) lamint a magam nevében is őszinte, mély résztvétünknek adok kifejezést, a magyar fes­tőművészet nagy mesterének korai, tragikus elhalálozása fö­lött. ... nemcsak Vác város társadalma, de az egész ország mély és igaz részvéttel oszto­zott bánatunkban... (Krak- ker K.y Főnyi Ferenc Szünidei „kalandozásaim” közben akadtam rá Hegedűs öcsire, aki a Pécel futball­csapatának volt 1963-ig nép­szerű, kulturált, eredményes, robbanékony játékosa. A leg­szebb élményei Pécelhez kö­tik, s bár Gödöllő ma már a lakhelye, a szíve csak visz- szahúzza volt sikereinek, és ahogy nagy búsan hozzáteszi, balszerencsés vereségeinek színhelyéhez, a neki mindig egyetlennek megmaradó köz­séghez. Amint megtudta, hogy Vá­cott élek, felcsillant a szeme: — Mindig nagy meccsnek 1 ígérkezett, ha mi Vácra men­tünk. Vendéglátónk, a MÁV, rendszerint győzedelmeske­dett, de micsoda játékkal! Volt úgy, hogy három gólt lőttem, és négy.háromra — kikaptunk ... Számomra a Pokolban játszott mérkőzések voltak a legizgalmasabbak, de a legszebbek is. Egy futbal­listától sohasem várják el, hogy elérzékenyüljön. A pá­lyán nem is tettem soha De a Dunán! Ahogy mentünk át a komppal, visszanéztünk az ódon városra, még az izga­lom is elszunnyadt bennünk... Nekem nagy élményem volt mindig ez a város, pedig a pályán nem nagyon hagytak időt az elmélázásra: amint ki­futottunk, már egymást keres­tük hol Bábit, Fricket, Kon­rádot, akikről már azelőtt is sokat hallottunk, amikor még az NB II-ben játszottak. — A MÁV csapatával öröknek tűnt a párharc. Ne­kem személy szerint meg Takács Ödönnel, a fenomená­lis tudású kapussal. Hazafe­lé sokszor elhangzott a kér­dés: Miért nem játszik ez a mindannyiunkat megkeserítő nagy kapus valamelyik nagy csapatban? — Egyszer majdnem meg- ríkattam. ödinek gólt lőt­tem: nem mertem még a kö­zelébe sem menni; olyan lett, akár a tigris... Most hallom, hogy amolyan mosto­hagyerek a MÁV csapata Vá­con. Kár, nagy kár, mert nagyszerű játékosok nevelő iskolája volt az az egyesület. Ahogyan én tudom, az életben is megállják a helyüket: ha a vonaton, Pesten, a környék­ben föl-fölbukkan egy arc, máris megismerjük egymást, és emlegetjük a nekünk fe­ledhetetlen időket Persze, Pé- celen — ne nevessen ki — több volt a lehetőségünk: egyetlen csapatként, majdnem testvéri közösségben éltünk. Ott tanultuk meg, mi a sportszeretet meg a sporter­kölcs: mi magunk srófoltuk feljebb és feljebb a saját mér­céinket, bizony nemegyszer félnapi kapálás után meccsre indulva már az utcán éreztük a mi kis közösségünk szere- tetét, Ügy igen, úgy érdemes volt játszani! — Üdvözlöm a MÁV mai csapatát, üdvözlöm az örök­ifjú ödit! R T. Közületi szállításból visszamaradt velúr, gépi perzsa, és szintetikus kis és nagy ebédlőszőnyegek 20-50 százalékos árengedménnyel. Klöpli- és nylon­függönyök 30-40 százalékos árengedménnyel kaphatók a váci főtéri Méteráruboliban! (Amíg a készlet tart!) I N

Next

/
Oldalképek
Tartalom