Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-11 / 187. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1970. AUGUSZTUS 11., KEDD Nyári „s a Duna-partiiskolában A hét első napján is gyermekzsivaj töltötte be a Gábor József utcai általános iskolát. A városi tanács művelődési osztálya itt szervezte meg a napközis tábort. Kende Ernöné táborvezető elmondta, hogy a részvevők a város öt általános iskolájából jöttek. A 60 gyermek a Duna- parti iskola tiszta levegőjű udvarán, az árnyas fák alatt jól érzi magát. Fürdőruhában, napozóban homokvárat építenek, pancsolnak a medence langyos vizében. Társasjátékok birodalmában élvezik a nyári szabadságot, pedagógus felügyelete mellett. ízletes, bőséges az ellátás. Matterni Rezsőné élelmezésvezető arról tájékoztat, hogy a nyári hetekben ez a konyha látja el — a deákvári kivételével — a többi óvoda 270 gyermekét. Az elmúlt évekkel ellentétben, augusztusban sem morzsolódott le a létszám. Hasznosnak mondható a művelődési osztály kezdeményezése. A gyermekek jól érzik magukat, és a szülők is nyugodtak. Az iskola egyik tanterme könyvekkel zsúfolt. — Egy hónapra kaptunk itt raktározási lehetőséget — mondta Mojzes Lajosné, a földművesszövetkezeti könyvesbolt vezetője. Most csomagoljuk a sokféle tankönyvet, az iskolák igénylése alapján. — Minden igényt kielégítünk — egészíti ki Lelkes Sándorné —, csak a szállításnál van fennakadás. Kevés a szállítóeszköz. Az iskolák sokat segíthetnének. Jó példával járt elöl a sződi iskola igazgatóhelyettese, aki saját gépkocsiján, többszöri fordulóval, már elszállította a könyveket. Szeretnénk, ha a többi tanintézet is követné a példát. (V. J.) Tanácskozás a KlSZ-lakásepítésről A KISZ Pest megyei Bizottsága augusztus 21-én, pénteken délután két órakor o DCM kultúr helyiség ében tanácskozást tart. A megbeszélés keretében Fodor László, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára tájékoztatást ad a megyei ifjúsági lakásépítő akciók helyzetéről. Kitüntetik az építkezések legjobbjait, majd a meghívott száz résztvevő megtekinti a váci KlSZ-bizott- ság kezdeményezésére épített ifjúsági lakótelepet. Máriaudvari aratás SZÚR-mérkőzés — ebéddel Sok kérésnek eleget téve az IBUSZ váci utazási irodája, szeptember hatodikán, vasárnap, külön autóbusz megy Vácról Budapestre, a Színészek—Újságírók nyár végi rangadójára. A 100 forintos részvételi díjban az útiköltségen és a belépőjegyen kívül egy ebéd ára és az idegenvezetés díja is benne van. Tizenöt évig jó lesz A váciak és a városon átutazók elégedetlenek az M 2-es út minőségével. Amióta a DCM-ben megkezdődött a termelés, nagyon megnőtt a városon áthaladó nehéz gépkocsik száma, ami miatt a belterületet átszelő gyenge minőségű útszakasz szinte teljesen használhatatlanná vált. A Pest megyei Közúti Építő Vállalat a KPM tervei alapján, a három kilométeres szakaszon januárban kezdte meg a munkát. Szigeti János mérnöktől megtudtuk, hogy az építést december 31-ig kellene befejezni, de elképzelhető, hogy addigra még nem készül el az egész út. A tervekben figyelembe vették a megnövekedett forgalmat és a nehéz gépkocsikat is: az út szélessége a régi nyolc méter helyett, tizenhárom lesz, s a tartósság bizonyítására elég, ha annyit mondunk, hogy az első nagyjavításra csak tizenöt év múlva, 1985-ben lesz szükség. Bízunk abban, hogy még az idén használhatjuk a megfia- jövedelem. talított M 2-est, s a jövőben nem kell szégyenkeznünk, hogy a város szívében, a Lenin úton félméteres gödrök vannak. I M “' (Búzási) 74 ÚJ KÖNYV A Művelt Nép Könyvesbolt újdonságai: Pest megye képekben 1945—1970. — Kispé- ter András: Gárdonyi Géza, — Iszlai Zoltán: Lármafa, — V. Vaiszilikosz: Angyalképző, — Borisz Polevoj: A nagy támadás, — Hunyady József: Oroszlán és gödölye, — Dumas: Húsz év múlva, — R. Radiguet: A test ördöge, — Ferenczi László: Eluard, — Katkó István: öt férfi, komoly szándékkal, — Barabás Tibor: Michelangelo élete, — F. Oyono: Az öreg néger és a kitüntetés, — Lukács—Tarján: Rajzos matematika. Többen: Foglalkoztatottság és munkaviszonyból származó Wo ist der Bank? Ezzel a szó szerint leírt kérdéssel közeledett hozzám egy parkoló, lengyel rendszámú gépkocsi gazdája a Március 15. téren. Családja tétován nézelődött a volt Magyar Nemzeti Bank váci fiókjának lehúzott redőnyei előtt. Nyilvánvalóan nem padot kerestek. Elvezettem őket a bank új helyiségéig, és elbúcsúztam tőlük. Nagy hálálkodás közben megkérdezték, hogy nem lehetett volna egy táblácskát kifüggeszteni az átköltözés után. Talán ilyenre gondoltak: A bank a Köztársaság útra költözött Innen 200 méterre. Ezt a leggyakoribb üzletfelek nyelvére is lefordíthatták volna. Erre talán lehetett volna keretet találni pénzügyi vonalon is. Galambos Ferenc Saját autóját ittasan vezette egy sződligeti gépkocsivezető Várhidi István 43 éves gépkocsivezető egy reggel bement fővárosi munkahelyére, ahol közölték, hogy járműve hibás, aznap nem mehet hivatalos útra. Várhidi a hírt tudomásul vette és vonatraszállás előtt megivott két korsó sört. Sződ- ligetre érve, mielőtt hazament Uj utcai lakásába, ismét lehajtott két korsóval a habzó nedűből. Nem lett volna baj, ha le- feikszik és alszik néhány órát. Ö azonban kora délután saját Moszkvics kocsijával „átugrott” Sződre, apósához, Helem- bai Mihályhoz. Elborazgattak, elbeszélgettek. Fél liter bort ittak fejenként. A vezető érezte, hogy a jármű hazafelé menet nem mindenben engedelmesikedik az ő akaratának. így azután olyan gyorsan hajtott az országúira, hogy egy közeledő busz hirtelen fékezni kényszerült, s egy utas megsebesült. Jött a rendőrjárőr — s a szonda elszínesedett. Közepes fokú alkoholos állapotot okozott a négy korsó sör és a fél liter sződi bor. A Váci Járásbíróság büntetőtanácsa ittas állapotban való járművezetés miatt — jogierősen — kétezer forint pénzbüntetésre ítélte Várhidd Istvánt. (P) Máriaudvaron négy kombájn arat reggel héttől sötétedésig. Egy-egy kombájn naponta tíz-tizenöt holdnyi rendet vág le, s az átlagtermés 16—18 mázsa. Képünkön Danis Mihály vezető és Kacsári Pál segédvezető üríti a kombájn tízmázsás gyomrát. (Buzási felvétele) FORUM Váci napok! Vád emberek? ÖRÖMMEL OLVASTAM Rusvay Tibor lelkes cikksorozatát, amely a nagyobb szabású váci kulturális napokkal foglalkozik, s jó néhány ötletet villant fel azok megvalósítására. A szerzővel együtt én is vártam hozzászólást, vagy bárminemű reagálást, de még csak említést sem tett senki a cikkben foglaltakra. Pedig a téma nemcsak a szakemberekhez szól, a művelődni vágyók maguk is találkoznak vele naponta. Rusvay Tibor javaslatai valóban megszívlelendők, s ha nem is vihető keresztül valamennyi, rávilágít a legégetőbb váci gondokra. Országos ipari konferenciát, nyelvészeti-irodalomtörténeti kongresszust valóban rendezhetne városunk, külföldi vendégeket is szívesen látunk, de ... ! Hol helyezzük el a több napra idelátogatókat? A legutóbb Vácott járt külföldi kórusok közül a német és a bolgár énekkart Budapesten, míg a májusi Dunakanyar dalostalálkozón részt vett szovjet-észt férfikórust Agárdon (!) szállásolták el, még a vendégkarnagyokat sem tudtuk helyben elhelyezni. A LÁTVÁNYOS SZABADTÉRI MŰSOROK egyre nagyobb érdeklődést váltanak ki, de csak neves művészek közreműködése esetén. Mert akármilyen szépen recitálják is fiataljaink a magyar szöveget amatőr fokon, produkciójuk nem jelent nagy vonzerőt még a helybeliek számára sem, sőt az idegen- forgalom sem profitálhatna belőle. (A váci diáknapokon fellépő középiskolai színpadok remek bemutatóira sem volt kíváncsi a nagyérdemű közönség!) S folytatva a gondolatsort: Szentendrén sem lenne telt ház, ha nem színészeink színe-java lépne fel ott esténként. Remek szereplőgárdával — a Liszt Ferenc sétány mellett a tízezres stadion is megtelik érdeklődőkkel. A KONSTANTIN TÉR valóban lenyűgöző, hatalmas méreteivel inkább látványos, tömeghatású rendezvényekre vélném alkalmasnak; kétezres létszámú énekkari műsor, vagy sok-szereplős, jelmezes társastánc vagy balett bemutatására tudnám elképzelni. S hogy miért nem reagáltak eddig Rusvay Tibor felvetéseire? Nem vigasztalásul, csupán tényként; május elején a városi vb közel száz felkérést küldött szét a városban üzemek, vállalatok, intézmények vezetőinek, társadalmi szerveihez, melyben a város 900 éves évfordulójának ünnepségeivel kapcsolatos javaslataikat, elképzeléseiket kérte be. Már 5 (öt) javaslat befutott a művelődési osztályra, s ez is valami. Mert aki a kicsit nem becsüli ... Kismartoni Ferenc VÁCI SÍROK (5.) Siligai Siliga Ferenc Ä középkori temetőben, Vác nagyjainak hamvaitól körülvéve nyugszik Siligai Siliga Ferenc festőművész. 1873. július 22-én, a Komárom megyei Mocsán született. Iskoláit Kisigmándon kezdte és Tatatóvárosban folytatta. 1891—94-ben Budapesten végezte a polgári iskolát, majd az Iparművészeti Szakiskolában tanult. Mint a Franklin Társulat illusztrátora, szép- irodalmi lapokba és a társulat kiadványaiba dolgozott, majd Hollósy nagybányai iskolájának lett a növendéke (a ma is élő Czóbel Bélával együtt). Állami ösztöndíjjal Münchenbe ment, ugyancsak állami segéllyel Rómába került, ahol festészeti akadémiát végzett, Párizsban pedig az Académie Francaise növendéke volt. Amikor mint kész művész hazatért, Léván telepedett le, majd 1908-ban Vácra költözött. Az első világháború alatt a 12. gyalogezred festőművésze volt. Első művészi sikerét önarcképével aratta, a Képzőművészeti Társulat 1905. évi kiállításán (ezt a képet Vácott élő, fiatalabb fia őrzi.) Ettől kezdve állandóan szerepelt kiállításokon, s neve országszerte ismertté vált. Az akkori Vác mégsem tudott műtermet biztosítani számára. Egy váci erdőrészüetet ábrázoló képével a Fészek nagydíját nyerte el. A székesfőváros, a minisztériumok, Miskolc városa és magánosok igyekeztek megszerezni festményeit. Több műve Ausztriába és Amerikába került. „Megjött a papa” című képe annak idején országos feltűnési keltett. De híressé vált a „Váci szénavásár”, „Migazzi részlet”, „Bagózó”, a „Téli hajnal” és a „Hóolvadás” című képe is. A Nemzeti Galéria őrzi a „Havas erdőszéle”, a „Migazzi völgy”, a „Megjött a papa” és a „Favágó” című festményeit Mint érdekességet megjegyzem; megfestette Wolkóber János arcképét is, de befejezni már nem tudta, mert a háborúban szerzett májbetegsége egy véletlen baleset folytán ismét kiújult. Előbb itthon, majd Budapesten gyógykezelték, míg 1924. június 4- én bekövetkezett halála derékba törte sikeres művészi pályáját. Temetéséről a kultuszminisztérium gondoskodott. A Kerepesi temetőben ravatalozták fel, de végső akarata szerint Vácott, a középvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Haláláról utólag értesülve, Vác város is lerótta kegyeletét. „Vác r.t. város tanácsa, vaMOSTOHA C YERMíKÜNK -A VÁCI VASUTAS Sí Az Académie Francaise növendéke volt... (Törnek felv.) lamint a magam nevében is őszinte, mély résztvétünknek adok kifejezést, a magyar festőművészet nagy mesterének korai, tragikus elhalálozása fölött. ... nemcsak Vác város társadalma, de az egész ország mély és igaz részvéttel osztozott bánatunkban... (Krak- ker K.y Főnyi Ferenc Szünidei „kalandozásaim” közben akadtam rá Hegedűs öcsire, aki a Pécel futballcsapatának volt 1963-ig népszerű, kulturált, eredményes, robbanékony játékosa. A legszebb élményei Pécelhez kötik, s bár Gödöllő ma már a lakhelye, a szíve csak visz- szahúzza volt sikereinek, és ahogy nagy búsan hozzáteszi, balszerencsés vereségeinek színhelyéhez, a neki mindig egyetlennek megmaradó községhez. Amint megtudta, hogy Vácott élek, felcsillant a szeme: — Mindig nagy meccsnek 1 ígérkezett, ha mi Vácra mentünk. Vendéglátónk, a MÁV, rendszerint győzedelmeskedett, de micsoda játékkal! Volt úgy, hogy három gólt lőttem, és négy.háromra — kikaptunk ... Számomra a Pokolban játszott mérkőzések voltak a legizgalmasabbak, de a legszebbek is. Egy futballistától sohasem várják el, hogy elérzékenyüljön. A pályán nem is tettem soha De a Dunán! Ahogy mentünk át a komppal, visszanéztünk az ódon városra, még az izgalom is elszunnyadt bennünk... Nekem nagy élményem volt mindig ez a város, pedig a pályán nem nagyon hagytak időt az elmélázásra: amint kifutottunk, már egymást kerestük hol Bábit, Fricket, Konrádot, akikről már azelőtt is sokat hallottunk, amikor még az NB II-ben játszottak. — A MÁV csapatával öröknek tűnt a párharc. Nekem személy szerint meg Takács Ödönnel, a fenomenális tudású kapussal. Hazafelé sokszor elhangzott a kérdés: Miért nem játszik ez a mindannyiunkat megkeserítő nagy kapus valamelyik nagy csapatban? — Egyszer majdnem meg- ríkattam. ödinek gólt lőttem: nem mertem még a közelébe sem menni; olyan lett, akár a tigris... Most hallom, hogy amolyan mostohagyerek a MÁV csapata Vácon. Kár, nagy kár, mert nagyszerű játékosok nevelő iskolája volt az az egyesület. Ahogyan én tudom, az életben is megállják a helyüket: ha a vonaton, Pesten, a környékben föl-fölbukkan egy arc, máris megismerjük egymást, és emlegetjük a nekünk feledhetetlen időket Persze, Pé- celen — ne nevessen ki — több volt a lehetőségünk: egyetlen csapatként, majdnem testvéri közösségben éltünk. Ott tanultuk meg, mi a sportszeretet meg a sporterkölcs: mi magunk srófoltuk feljebb és feljebb a saját mércéinket, bizony nemegyszer félnapi kapálás után meccsre indulva már az utcán éreztük a mi kis közösségünk szere- tetét, Ügy igen, úgy érdemes volt játszani! — Üdvözlöm a MÁV mai csapatát, üdvözlöm az örökifjú ödit! R T. Közületi szállításból visszamaradt velúr, gépi perzsa, és szintetikus kis és nagy ebédlőszőnyegek 20-50 százalékos árengedménnyel. Klöpli- és nylonfüggönyök 30-40 százalékos árengedménnyel kaphatók a váci főtéri Méteráruboliban! (Amíg a készlet tart!) I N
