Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-11 / 187. szám

6 *<JOrlap 1970. AUGUSZTUS 11., KEDD 200 éves a diósgyőri vasgyártás 1880-ban Es a Lenin Kohászati Művekben A Lenin Kohászati Művek arany pecsétgyűrűvel ajándé­kozta meg négy és félszáz dolgozóját, akik 35 éve, vagy ennél hosszabb ideje állnak a vállalat alkalmazásában. Ab­ból az alkalomból, hogy most ünnepük a „magyar Ruhr-vidék”-ként emlegetett Borsod megye székhelyén a vasgyártás megteremtésének 200. esztendejét. Mária Terézia 1.770. július 28-án írta alá rendeletét, mely szerint; „... a bőséges faanyaggal rendelkező diósgyőri kamarai uradalom területén vasgyár .létesíttes- sék.” A diósgyőri vasgyártás alapjainak lerakása a német- országi Würtzburgból Egerbe települt Fazola Henrik díszmű-kovács nevé­hez fűződik. A mai Ömassán 1772-ben épitette meg a nagyolvasztót. A Garadna patak mentén vizikerékkel működő kovácsüzemeket, há­morokat is létrehozott a vál­lalkozó kedvű Fazola, aki a kincstárral kötött előnytelen szerződése és a termelés ala­csony színvonala miatt végülis tönkrement. A kincstár 1776. nyarán átvette az üzemet, amelynek 1799-től a bányá­szati akadémiát végzett Fazola Frigyes, a húsz évvel korábban meghalt alapító fia lett ellenőre, majd igazgató­ja. A Diósgyőri Császári és Királyi Társulat Vasművének terméke a XIX. század első éveiben már méltó verseny­társa a német és angol acél­nak. A Napóleon elleni hábo­rú, majd a győztes francia csá­szár Anglia ellen irányuló blokádja növeli az acélgyártás igényét, s ebben az időszak­ban, 1813-ig megépül a ma őskohónak nevezett nagy- olvasztó. Az innen nyert acélból na­ponta 400 szuronyt készítettek az 1848—49-es magyar szabad­ságharc honvédéinek. A ki­egyezés után a múlt század utolsó negyedében, a nagy­arányú vasútépítés szükséges­sé teszi az üzem bővítését, új technológiai eljárások alkal­mazását, a mai gyár helyén hengerde építését. A különbö­ző öntvények, kovácsolt anyagok mind keresettebbek Európában; 1890-ben az acél- öntésű vasúti kerekek és tengelyek, hídalkatrészek, mi­nőségükkel felülmúlják a Krupp-gyártmányokét. Századunk első évében már több mint hatezren, 1916 —19-ben tizenegyezren, majd ismét sok ezren dolgoztak a vasgyárban. S e munkásság mindig az elsők között küzdött jogaiért, a társadalmi haladá­sért, a békéért. Számos meg­mozdulása közül néhány: 1901-ben hatalmas sztrájk robbant ki az elbocsátások miatt, az első világháború alatt számos sztrájk, munka- beszüntetés váltogatta egy­mást; a Tanácsköztársaság védelmére több mint ötezer munkás állt a Vörös Had­seregbe; 1943. szeptember 9-én, s rá egy évre nagyszabá­sú béketüntetésen követelték a második világháború mi­előbbi befejezését. A háborús A pénzügyi szervek egy leg­utóbbi rendelkezése lehetővé tette, hogy a jövőben az or­szágos hatáskörű Gyógyáru­értékesítő Vállalat az eddigi­nél mintegy 25, az egyes terü­leti gyógyszertári vállalatok pedig körülbelül 33 százalék­kal több gyógyszert tarthassa­nak készletükben, minden hátrányos anyagi következ­mény nélkül. A rendelkezés okáról és várható hatásáról Szász End­rétől, a Magyar Gyógyszeripa­ri Egyesülés elnökhelyettesé­től kért tájékoztatásit az MTI munkatársa. — Ez az új szabályozás — hangzott a válasz —, gyógy­szerellátásunk egyik, volta­képpen nem nagyon jelenté­keny, de mégis igen kellemet­len jelenségnek vet véget. — A magyar gyógyszeripar összesen körülbelül kétezerfé­le gyógyszert készít. Közülük, jelenleg körülbelül 15 nem kapható, „hiánycikkEzek között egyetlen úgynevezett életmentő gyógyszer sincs és olyan sem, amelyet ne lehet­termelés szabotálásának se szeri, se száma, s számosán vettek részt azokban az ak­ciókban, amelyekkel meg­akadályozták, hogy a németek és nyilas bérenceik elszállít­sák az értékes berendezéseket. A gyár a felszabadulás után a termelés állandó fejlődését mutatja. A 18 600 dolgozót foglalkoztató vállalat, a Lenin Kohászati Művek, ta­valy 5 és félmilliárd forint értékű terméket állított elő, amelynek több mint egyhar- mada 55 országba került ex­portra. A legutóbbi húsz év alatt tízszer volt élüzem, s nyolcszor nyerte el a Minisz­tertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Most 1100 szocialista brigád 13 ezer tag-' ja a közelgő pártkongresszus verseny zászlajáért küzd. Tarján István ne más, azonos hatású hazai készítménnyel helyettesíteni. A betegeket azonban vitaitha- taitliamul zavarja, ha egy ideig nem jutnak hozzá megszokott gyógyszerükhöz. — Az egyes gyógyszerek gyártásában fellépő időleges szüneteket a közönség most csak azért vehette észre, mert az eddigi szabályozás mellett a gyógyszerkereskedelem nem rendelkezett elegendő készle­tekkel ezeknek a gyártási szü­neteknek az áthidalására. A most kiadott rendelkezés ép­pen ezt a helyzetet változtat­ja meg. A gyógyszeripar ké­pes a megnövekediett készlet­kereteket már ebben az évben úgyszólván teljesen feltölteni, így, bár a gyógyszeriparban ezután is lesznek időleges gyártási szünetek, a gyógy­szertárakban — legalábbis egyenletes, az igényeknek megfelelő elosztás, „terítés” esetén folyamatosan kapható lesz valamennyi hazai gyógy­szer — fejezte be tájékoztatá­sát a Magyar Gyógyszeripari Egyesülés elnökhelyettese. Jövőre nem lesz gyógyszertári „hiánycikk" Azonnali belépéssel alkalmazunk ács, kőműves, vasbetonszerelő, bádogos, szigetelő, vasszerkezeti lakatos és asztalos szakmunkásokat. Hegesztőket; ezeken a szakmákon belül ifjú szakmunkásokat is felveszünk, akik 1970-ben szerezték meg szakmunkás-bizonyítványukat. Keresünk még út- és csatornabetonozó munkásokat, kubikosokat, kubikosbrigádokat, segédmunkásokat. Jelentkezés: Dunaújváros, Béke tér 3. 26. sz. 'Állami Építőipari Vállalat BUKAREST Emeletes vonat Bukarestben forgalomba állították a román állam­vasutak számára a görlitzi (NDK) vagongyárban épült első emeletes vonatot. Az emeletes vonat, amely­ből a román államvasutak tizet vásárolt az NDK-tól, Lengyelországban és Csehszlo­vákiában is igen jól bevált. TOKIÓ Hibás autók A Toyota Motor Company japán autógyár bejelentette, hogy műszaki hibák miatt 890 ezer Corolla, Puüca és Corona típusú gépkocsiját „visszahív­ja”. F ekszem. A varázsszem zöld fénye furcsa for­mákra szabdalja az éj­szaka sötétjében rej- tezkedő szobát. A ke­resőgomb lassan fordul a ke­zemben. A skálalap mögött kúszik a keresőfonál. Állomá­sok. Emberi és zenei hangok. Gépről persze. Surrogó futású magnetofonszalagokról. Éjsza­ka van. Az ügyeletesek vir- rasztanak csak a stúdiókban, a technikai helyiségekben, az adóállomásokon. Az ügyelete­sek. Ám hány ezer magamhoz hasonló „ügyeletes” fekszik így az ágyon, nézi a varázs­szem szétnyíló, összezáródó, majd újra szétnyíló sugarait, s közben arra gondol... Mire gondol? Mire gondolok példá­ul én ilyenkor? Mindenre és semmire. Most például arra, hogy... fekszem. Fél oldalra fordulva, normális testhelyzetben, egy kellemes tapintású takaró alatt, csíkos pizsamában. Be­töltöttem a harmincat. Diplo­mám öt éve ott fekszik a ru­hásszekrény ing, . nadrág, zsebkendő rakásai mögött. Reggel fölkelek, zuhanyozom, borotválkozom, fogat mosok, reggelit készítek. Bemegyek a gyárba, köszönök és fogadom a köszönéseket. Belépek az üzemvezetői irodába, leteszem a táskám, nyúlok a kék köpe­nyért. Akkor jön Békiné. Jó reggelt, Mária. Jó reggelt, mérnök úr. Leteszi a mű­anyagból font hálót, ő is a köpenyért nyúl. Utána a ká­véfőzőért. Vizet enged, betöl­ti a darált kávét. Kirakja a csészéket, a cukrot, a kiska- nalakat letörli. Leül, az író­asztal fiókból előveszi a tol­lakat, a logarlécet, a papírtö­meget összefogó irattartó­kat ... Erre gondolok most? Most már nem erre gondolok. Erre gondolni sem kell. Ez így van, s ami így van, arra fö­lösleges külön gondolni. Azt tudja az ember. Hát akkor? Arra gondolok... mit be­szél ez az angol? Hol áll a skálamutató? Rövidhullám, 38 méter. Némi fading. A hang hol elúszik elhalkulva, hol visszatér fölerősödve. Talán tengerentúli állomás. Valami cukorkát reklámoz. Köhögés ellenit. Éjjel? Ott talán nem éjszaka van, hanem reggel. Vagy este. Tovább. Zene. Té­vedés kizárva: Chopin. Ra­jongtam érte. A kolezsban a többiek agyára mentem, mert a lemezjátszómon mindig Chopin egy-egy lemeze. Ra­jongtam érte. Most már csak szeretem. Nem ájult csodálat­tal, mint akkor. Mértéktartó­an. A hangzatokra figyelve, s nem a dallamban elmerülve. Chopin. Született 1810-ben, meghalt 1849-ben... Chopin úr nem halt meg, hiszen ami valamikor megfogamzott az idegeiben, amit kottáin lejegy­zett, az éppen most csendült fel, egy egész világ hallgat­hatja, az adó működik, a stú­diómagnó forog, a technikus őrködik a kimenő feszültség egyenletességén ... Kilociklu- sok, kilohertzek, mega- és mikrohertzek, KC, kHz, MHz, mHz, betűcsoportok a skálán, az adótáblázatokon, a műsor­füzetekben. nemzetközi szer­vezetek összesítőiben, mert hiszen az adók működését egyeztetni kell, így is egymás nyakára hágnak, hangjuk el­fedi a másikét, élvezhetetlen­né teszi, hol Tom Jonest hal­lani, hol egy zongorafuta­mot ... Szóval Chopin. Él, mert az ember addig él, míg Az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb partszabályozási munkája kezdődött meg a Ba­laton déli partján. A nyári időszakban — bár Siófok és Balatonvilágos között napjá­ban több tízezren strandolnak — a kotrógépek folyamatosan és zavartalanul dolgoznak. A munka része annak a programnak, amely szerint 40 kilométeres szakaszon szabályozzák a déli par­tot. Siófok és Balatonvilágos között 4 esztendő alatt 8 kilo­méteres szakaszon 150 méterrel beljebb viszik a partot. Ez­zel mintegy 150 hektárnyi szá­razföldet nyernek a tó jelen­KC szikrája létezik a világon, bár­miben, bárhogyan. Egy tégla is elég. Egy cserép a ház tete­jén. Egy dallam. Egy mondat. Bármi, ha az él, Chopin úr él, gondoskodnak róla a lemezek, a tekercstárak, az adócsövek — „az adócsövek üzem köz­ben nagy mértékben felmele­gednek, ezért hűtésükről kü­lönleges rendszer gondosko­dik” —, a frekvencia modulá­ciók ... Chopin úr él, mert én hallgatom. Én, s egy másik harmincéves, aki szintén mér­nök, Leningrádban él. S egy ötvenéves, aki sofőr, kamiont vezet, fagyasztott marhahús van benne, most éppen Ala­bama útjain száguld, s retteg, ne kelljen semmiért megáll­nia, mert néger, s ebben az államban a fekete bőr nem jó ajánlólevél. Hallgatja a het­venéves nagymama, aki ép­pen kávét készít Japánban, ha ott egyáltalán isznak tejeská­vét ... ? Az ember hajlamos arra, hogy a maga világát vetítse rá az egész világra. Ha fölötte sötét az ég, akkor mindenütt sötét. Ha ő tejeskávét iszik, akkor mások is azt isznak. Ha ő a zöldes fényben vibráló varázsszemet nézi, akkor má­sok is ezt teszik. Hát miféle ember-lánc ez? Miféle tudat alatti közösség, mellyel őseink fertőztek vagy áldottak meg bennünket, amikor még az egész törzsnek menni kellett, ha enni akartak, amikor az egész törzs rémülve és retteg­ve bámulta a ma kölyköknek is csupán érdekes napfogyat­kozást, amikor... Az emberi­ség történelme amikor — ok­kal van tele. Amikor Buddha, amikor Jézus, amikor Galilei, amikor Newton, amikor Ein­stein ... Valahol monoton mozgás­sal szalad a szalag a leját­szófej előtt, s lám Chopin úr főikéi poraiból, hogy újra, ezredszer, százezredszer el­mondja azt, amit valaha, a zongorája mellett gondolt, ér­zett ... Filmszalagokról ré­gen halott emberek néznek ránk, hangjuk tiszta, érthe­tő, mozognak, nevetnek, s tíz, meg harminc esztendeje ha­lottak ... Az emberiség mind többet akar megőrizni múlt­jából, mert egyre jobban ér­zi, hogy mindent elveszíthet. Filmkockákat halmoz, hang­szalagokat készít, fényképeket őriz, könyvtárakat tölt meg, s eszébe sem jut: kell-e majd mindez az utánunk követke­zőknek? Vagy mosoljlogtató dísz lesz a tenger alatti la­kóbunkerek, más égitesteken fölépített ki tudja micsodák falán, ha egyáltalán falnak nevezik majd azt. Dísz, mint ahogy múzeumok holt tárgya a múmia éppúgy, min a rozs­dától megtisztított, évezredes brozsarló, az ing, melyet va­lamelyik középkori nagy-ág viselt... Aludni kellene. Miért nem tud aludni? Az üzemben rendben van minden, már, ami a rend hétköznapi, s gya­korlatilag semmit nem érő fogalmát illeti. Rend? Van anyag, műveleti előírás, dol­gozhatnak az emberek. A gé­pek jók. A kereset megfelelő. legi medréből. Valójában azonban nem vesznek el a Bala­tonból, csupán visszahó­dítják a 100 esztendővel ezelőtti partvonalat. A kotrással és a kőgát mö­götti feltöltéssel homokos, lidó- szerű partszakaszt alakítanak ki. A munka további előnye, hogy csökkenti a víz párolgási felületét, rövidíti a sekély víz­területet, de még elegendő helyet hagy a gyermekfürdö- zőknek. A tó szegélyéből nyert szárazföldi területet nem építik be; meghagyják közte­rületnek és létrehozzák a későbbi Balaton körüli kör­sétány első szakaszát. És. Tovább nincsen? Ennyi elég a rendhez? Van tovább is. Litványiné válik a férjé­től, aki iszik, s veri a gyere­keket. Hamza bácsi jövő hó­napban nyugdíjba megy. „Ha a mérnök úr, ha Litványi elv­társ úgy gondolná, akkor én nagyon szívesen bejárnék az ötszáz forintért..Miért mérnök úr, miért Litványi elvtárs? Miért érzi Hamza bá­csi, hogy tóle függ az ő be­jövetele? Tőle, aki még a vi­lágon sem volt, amikor Ham­za bácsi már ott állt a gép mellett. S mégis, tőle függ, „Az üzemvezetők saját hatás­körükben döntsenek a nyug­díjasok foglalkoztatásáról, a foglalkoztatás rendjéről, be­osztásáról, az anyagiak kifi­zetéséről ..Működési sza­bályzat, harmadik fejezet, ne­gyedik bekezdés, kilencedik szakasz. Litványi mérnök úr dönt: Hamza bácsi jöjjön, s mondja csak meg öreg, mi lesz a jobb, ha egyfolytában ledolgozza a hatezret, vágy- minden hónapban az ötszázat? S az öreg majd áll, leveszi, meg fölteszi a szemüvegét, megvakarja a kobakját, s vé­gül azt mondja: ahogy a mér­nök úr, Litványi elvtárs gon­dolja. Mert mindig így mond­ja, a régi beidegződésnek, meg az új módinak is éleget téve. Skála. Tánczene. Gitár. Á kor hangszere. Brutális hang­szer, mert visszaélni is lehet vele. Csak hallgatni kell, ér­teni nem. Mindenki azt gon­dol bele a dallamokba, amit akar. Kényelmes, önkiszol­gáló. Tovább. Mély torokhang. Arab. Ügy beszél, mintha ri- mánkodna, mintha ezeken a szavakon múlna az élete. A varázsszem sugarai nyílnak és csukódnák, a takarón, a mennyezeten, a falakon ár­nyékok futnak végig... va­lahol egy adó dolgozik, s ő itt, a második emeleti lakás­ban fogja a jeleket, köszöni, ez éppen kedvére való, Men­delssohn Capriccio brillante- je, mintha pont neki sugároz­nák, még akkor is, ha ebben a pillanatban szerte a vilá­gon éppen huszonhatezer öt- száznegyvenkét ember gon­dolja is ugyanezt. Mi lenne, ha most fölhívná az interur- bánt, s azt kérné, kedves kis­asszony, legyen szíves kap­csoltassa nekem sürgősen ezt és ezt a rádióállomást, mert sürgősen beszélnem kell Men­delssohn úrral, akinek ... folytatni már nem -tudná, mert a kisasszony ráförmedne, hogy ne tessék viccelni ké­rem, éjszaka van, kevesen va­gyunk a nemzetközi terem­ben, éppen elég a kapcsolni- valónfc, s már bontaná is a vonalat, csak a búgó hangot hallaná, a gépjelet... A gép jelet. Ahogy akkor is, ha — tegyük fel — kapcsol­nák a rádióállomást, valami csoda összekötné öt a távoli, ezer kilométerekre levővel. Ott is_ egy gép jelentkezne, igen, ő Mendelssohn úr öröké­nek gondozója éppen, de hagyjam békén, nem az a dolga, hogy virrasztó ostobák­kal folytasson párbeszédet, hanem, hogy forogjon, leját- sza a ráhelyezett tekercse­ket ... forogjon, lejátsza a tekercseket... forogjon, meg­állás nélkül, szüntelen, hogy a kilociklusok ereje uralja az étert, talán még akkor is, amikor már nem lesz senki, aki fölrakja a tekercseket... Mészáros Ottó Kisebb lesz a Balaton? Visszahódítják a 100 év előtti partvonalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom