Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

Zamárdiba utaztak lengyel vendégeink Baráti köszöntő (Gyimesi felv.) Két év munkája, eredménye a mérlegen A pest megyei HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 186. SZÁM 1970. AUGUSZTUS 9., VASÁRNAP MEGKEZDŐDTEK AZ AUGUSZTUSI PÁRTTAGGYŰLÉSEK Zuhogó esőben szállt le a Vonatról a lengyelországi tá­borozásból érkezett 80 váci pajtás, ugyanannyi vendég­gyermekkel. Szerdán hajókiránduláson vettek részt, megtekintették Visegrád nevezetességeit. Az­nap délután a Fehér Galamb étteremben jogadást adtak a vendégek tiszteletére, amelyen megjelent Szűts Lajos, a vá­rosi pártbizottság osztályve­zetője is. Magyar részről Ta- masy Endre úttörőház-igaz- gató, lengyel részről a nép­szerű Péter bácsi, a csoport vezetője éltette a két nép barátságát. A lengyel pajtások két na­pig a Külügyminisztérium gyermekkollégiumának lakó­jaként ismerkedtek a fővá­rossal. Szombaton reggel Ta- masy Endre és Zsinka János vezetésével Zamárdiba utaz­tak, ahol a lengyel és a váci úttörőkön kívül szovjet, cseh­szlovák és NDK-beli pajtá­sokkal s árvízkárosult úttö­rőkkel táboroznak együtt augusztus 17-ig. (P. k.) Ezen a héten, a városi és a községi alapszervekben meg­kezdődtek a vezetőségválasz­tást megelőző taggyűlések. Üzemekben, hivatalokban, ter­melőszövetkezetekben lemér­ték a legutóbbi választás óta elért eredményeket. Kommu­nista őszinteséggel szóltak a hibákról, s határozták meg a következő időszak tennivalóit. A Váci Kötöttárugyár I. szá­mú alapszervezetéhez 86 párt­tag tartozik. Az igazgatói épületen kívül itt találjuk a festő-kikészítő, orsózó, kör­hurkoló s más részlegek kom­munistáit. Keddi taggyűlésükön ott volt Simák Sándor, a vá­rosi pártbizottság tagja és Szabó Sándorné, a válla­lat központi pártszerveze­tének a titkára. Teiszler Ferenc üzemmér­nök, az alapszervezet párttit­kára elmondta, hogy ez az üzem is két év alatt nagyon hatalmasat fejlődött. A válla­lati össztermelés 2,751 tonná­ról 3,040 tonnára nőtt. Az egy főre jutó részesedési alap 1968-ban 1,710 forint volt; ezt idén 2,526 forintra tervezik. Az összlétszám 1582-ről 1769-re emelkedett. A Nógrád megyei Kazár községben léte­sített telephelyük jól műkö­dik. Idén hasonlót létesítettek Vámosmikolán, 95 dolgozó­val. A minőség alakulása kedvező, az I. rendű ter­mékek részaránya 88-ról 89,8 százalékra nőtt. Számot adott a műszaki fej­lesztések, gépberuházások ala­kulásáról. A párttitkár elmondta, hogy az üzemi demokrácia kérdé­sében még van javítani való. Megdicsérte a jól dolgozó pártcsoportvezetőket. Kérte a kommunisták példamutatását a kongresszusi versenyben. Sok hozzászólás követte a beszámolót. Papp Jánosné szb- titkár kevesellte a beszámoló­ban a tömegszervezetekkel va­ló foglalkozást. A taggyűlés határozati ja­vaslatot hozott, hogy az egyenletes, hatékony politikai munka érdekében a választás­sal egyidejűleg az egyes alapszervezetet ketté kell bon­tani. A tagnevelést rendsze­resebbé, egyenletesebbé kell tenni. A III-as alapszervezetben Tóth Ferencné titkár tartott beszámolót; a Il-es alapszer­vezet taggyűlése 11-én, ked­den lesz, ahol Kiss Károlyné párttitkár az előadó. Az idén csónak sincs ALKOTMÁNY NAPI ELŐZETES Vác városa — csakúgy, mint a járás valamennyi községe — méltóképpen készül alkotmányunk születése 21. évforduló­jának megünneplésére. Augusztus 19-én délután a városi népfrontbizottság a Konstantin téri I. István szobornál koszorúzási ünnepség ke­retében emlékezik meg a nagy király születésének ezredik évfordulójáról. Augusztus 20-án nyílik a Duna Műhely alkotócsoport ki­állítása. A főtéri bemutatóteremben 12 művész huszonkét fest­ménye és hét grafikája kerül a nagyközönség elé. Itt adják át a felszabadulási pályázat képzőművészeti díjait. KULTURÁLIS HÍREK - NÉHÁNY MONDATBAN Megszűnik a váltakozó ta­nítás a Kisegítő Iskolában. A művelődési minisztérium 260 Művelődésügyi Minisztérium 260 ezer forintos támogatásá­val az új, emeletes épület­szárnyban két tantermet kap­nak. Az októberben elkészülő helyiségekkel megoldódik az iskola tornatermi problémája is. ★ Közbejött akadályok miatt megváltozott a múzeum au­gusztusi műsora; csak 23-án nyílik a nemrég elhunyt festő­művész, Szigethy István em­lékkiállítása, mikor is a Tátrai vonósnégyes működik közre, a megnyitót pedig Illyés Gyula Kossuth-díjas író mondja. ★ A Gábor József utcai iskola vendégeként tizennyolc német középiskolás diák járja kerék­párral Vác környékét. Mint leendő magyar szakos egyete­mi hallgatók, a magyar nyel­vet is gyakorolják. ★ A cifrakerti Váci Képtár megszépült parkjával várja hétvégi látogatóit, akik ízelí­tőt kaphatnak a mai magyar képzőművészetből s megte­kinthetik Bornemissza Géza, a volt váci festőművész hagya­tékából álló anyagot is. ★ Örömhír az építőipari és a mezőgazdasági dolgozóknak: az Építők Művelődési Háza és a művelődési osztály szervezé­sében a dolgozók általános iskolájában 5 hónapos kurzus indul azok számára, akik az említett területen dolgoznak. Részletes tájékoztatást az épí­tők szakszervezete, a művelő­dési ház és az Árpád úti is­kola igazgatósága ad. K. F. A Dunakanyar nagyigényű vendégei — ó, a tudatlanok! — azt gondolják, hogy a bal parton is van Dunakanyar. Nem vitás, elméletileg tény­leg van. De nem úgy a gya­korlatban. Néhány hete már írtam, hogy mire számíthat — és mi­re nem -r- a verőcei és a kis- marosi vendég. Most arról szólok, hogy mi a helyzet a bal part fővárosában, Vá­con. Egy biztos: a Pokol-szigeten ezer ember öltözőben vet- kőzhet-öltözhet kedve sze­rint (ha nyitva van). Ez előny, nem vitás. Csak az a kérdés, hogy ki az az ember, aki használja? Mert három hete, az egyik meleg hétvégén körülbelül ‘két és fél ezren utaztak komp­pal a Pokolra. Nyilvánvaló, hogy az utasok többsége fü­rödni ment, de az már nem valószínű, hogy igényelte az öltözőt. Ahhoz ugyanis, hogy az öl­tözőt ki lehessen használni, nyújtani is kellene valamit, mert csak úgy jönnének ven­dégek. Szükség van szállodá­ra... Szükség van a szigeten egy konkurrens étteremre ... és szükség van csónak­kölcsönzésre is... — Tavaly még volt néhány bérkajak, idén az sincs. Mi­ért? — Elajándékoztuk az egyik váci sportkörnek — mondja Bábi Lajos, a VTS elnöke. — Több okunk is volt rá. Elő­ször is az, hogy a kölcsön­zők nem tudtak jegyet ven­ni, mert a VTS-ben sokszor senki sincs Másik ok, hogy a kölcsönzők tönkretették a hajókat. Felesleges lenne to­vább sorolni. Mi — segítség nélkül — nem tudjuk vál­lalni a kölcsönzést. Most a hajók olyan helyre kerültek, ahol megbecsülik, vigyáznak rájuk. Érthető a VTS indokolása. De csak az indokolás. Az, hogy nem lehet csónakot bé­relni, az teljesen érthetetlen. És az sincs rendjén, hogy semmivel sem tudja a vá­ros magához csalogatni a víz szerelmeseit. Pedig, ha áldozna rá a vá­ros — nem kellene sokat vár­ni arra, hogy megtérüljön a > befektetés. Az igazság az, hogy a gomb (az öltöző) már megvan. Csak a kabát (a szálló és a többi) hiányzik. M. S. Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak éjsza­kai ügyeletet. Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szer­dán: dr. Kovács Pál, csütörtö­kön: dr. Bucsek Tibor, pénte­ken: dr. Áfra Tamás, szomba­ton és vasárnap: dr. Kovács Pál. A beosztásban hét közben változás történhet. Értem is tették, A VELŐSCSONT A sors úgy hoz­ta, hogy séta- kocsikázni me­hettem a minap Szobra és vissza. Nem lévén semmi dolgom, csak csü­csültem a kocsi hátsó ülésén, és bámultam a Du­nakanyart. Aztán Szobán, amikor már meg­fordult a jármű, két asszony kö­nyörgő szeme miatt megálltunk és ezután — a nem éppen autó­stoppos korosz­tályban levő höl­gyekkel — foly­tattuk az utazást. — Jaj, milyen, kedvesek, hogy megállnak, tudják, fél kettőre kellett volna Nagyma­rosra érnünk, de az a fránya vonat még Szobra sem érkezett 'meg. Mint kiderült, a két asszony egy üdülő konyháján dolgozik, így hát nem is hagytam ki az alkalmat, hogy — gyomrom parancsára — megszólaljak. — Ahol konyha van, ott bizonyára a velőscsont sem hiánycikk... Ugye, ha majd egyszer Nagyma­roson járok és meglátogatom önöket, kapok egy kis velős kenye­ret? Egymásra néz a két hölgy, majd nevetve igent bó­lint. Én meg azon tűnődöm, hogy egyszer tényleg betérek az üdülő­be, s megeszem azt a velőt... —m— de nem értem, miért így? Olvasom az újságokban, hogy hétfőtől tilos a rádiózás a vonaton. Ha mégis akad olyan elvetemült ember, aki bekapcsolja készülékét — fi­zethet ötven forintot, s ha nem fizet, leszállítják a vonatról. A MÁV Vezérigazgatósága ezt az intézkedést az utasok érdekében hozta. A nyugodtabb utazás érde­kében javaslom a MÁV-nak, hogy: 1. Szereljen a vonatokra hangfogót, mert bántó a za­katolás. 2. Tiltsa meg a beszél­getést, mert zavarja az alvó­kat. 3. A kártyák hangos csap­kodása is a nyugalom ellen van. 4. Szüntesse meg az étke­zést a vonaton, mert a csám- csogás sem hangtalan. Ezeken kívül jó lenne, ha mindenki vigyázzállásban utazna, mert akkor nem for­dulhatna elő sem csoszogás, sem az, hogy a lábamra lép­nek. De félre a tréfával. Az uta­sok nem a rádiózás, hanem a hangos rádiózás miatt panasz­kodtak. Ez sokszor tényleg za­varó. De a csendesen rádiózó- kat miért keil így megbüntet­ni? Értem, hogy az utasokért hozták az intézkedést, de azt már nem értem, miért ilyen formában? —m— Fót szerelmese voll Németh Kálmán — Burda Józsefről P ót-Kisalagon terebélyes, *■ árnyas fák között húzó­dik meg a Béke utca. Az egyik ház kapujánál díszesen faragott faoszlop fogadja a vendéget. Németh Kálmán szobrászművésznek, az Orszá­gos Béketanács tagjának ott­honához értem. A művész kíváncsian te­kint rám, amikor látogatá­som célját előadom: úgy tudom, házában gyakori vendég volt a költő, Berda József. Róla, akit Fót szerel­mesének neveznek, szeretnék érdeklődni, az ő emlékét ku­tatom a kisalagi kuriaszerű épületben. — Mindig szeretettel és ko­rai halála feletti szomorúság­gal emlékezem kiváló bará­tomra, Berda Jóskára, aki he­tente megfordult nálam. Ma is gyakran szinte várom, hogy a szőlőfürtök közül előlép a drága barát, úgy, ahogy meg­jelenni szokott: az elmarad­hatatlan rövid nadrágban, há­tán a hajdan használt fűsze­rekkel tömött kis hátizsákkal. Előlép, és már kúrjant is na­gyot: Editke, megjöttem! Meg­hoztam ám a fűszereket! És már bontja is a zsákot. Elő­kerül a kolbász, a szalonna és a sokféle — ma már alig is­mert — fűszer. Belépünk a házba. A sú­u lyos táblájú asztalon emlékkönyv hever. Első olda­lára Berda József írt köszöntő sorokat: Németh Kálmánhoz „Te fába faragtad értelmed, érzelmed s a meghalt fa kezed által újra éled. Ne csüggedj, higgy hited szerint; e nélkül nem élhet, nem loboghat e földön a lélek.’’ — Ezt 1965 őszén, fóti ki- rátom. Viszonzásul egy fa- állításom vendégkönyvének lócát készítettem számára a nyitóoldalára írta Jóska ba- következő felirattal: „Nem bársonyszék ez a lóca, Jó ez neked, Berda Jóska!" Sokszor mesélte nevetve, hogy a keményfából készült lócánál kényelmesebb ülőal­kalmatossága még nem is volt. Nagyon'szerette a fóti táj szelíd szépségét. Lelkes szer­vezője volt az írókból, költők­ből, nyelvészekből, termé­szetbarátokból álló, magukat „fóti zarándokoknak” nevező csoportnak, amely évente leg­alább kétszer: március 15-ép és október 5-én, Vörösmarty: Fóti dalának születésnapján elzarándokolt Fótra, hogy ke­gyelettel adózzon a reform­kori elődök emléke előtt. Kónya Lajos így emlékezik Berda Jóskára „Profán sira­tó” című versében: „Profán püspök, annyit bolyongott e kis haza vidékein! Újpesti utcák, fóti dombok, könyörögjetek érte, ím: még itt lebeg keze utolsó intése, harsány, víg szava! S legombolyult mint drága orsó, ráhengerült az éjszaka.” A szobában fakó koppanás- sal csörrennek a siratóének szavai. S én önkéntelenül vé­gighúzom ujjamat az emlék­könyv azon sorain, amelyek­ben Berda Jóska köszöntötte barátját, a szobrászt: „Még legalább 50 évig szeretnélek névnapodon köszönteni e fóti Helikonban!” Németh Kálmán a pincében körbemutat: Itt minden az ő kedves emlékét idézi. S való­ban, külön hordó tisztelte itt a költőt, bele is van farag­va öblös oldalába: Berda Jós­ka hordója. S a lóca, melyen ülünk, szintén az ő emlékét hirdeti, hiszen Németh Kál­mán ebbe faragta Kónya La­josnak Berdához írt kis ver­sét, imigyen szólítva fel azt, ki Berda lócájára ül: „Érte üríts legelébb, jámbor ivó, poharat!" B égmúlt évek bölcs, magvas beszélgetéseinek emlé­két őrzi az „avatottak” társa­ságát befogadó kis pince. Be­járatánál ott található Né­meth Kálmán falitáblája, amely Berda legjobb fényké­pénél is találóbb képet ad a régi barátról. A kép alatt a felirat: „Berda Jóska itt pihent, ivott egyet, s továbbment’’ Lassan búcsúzom. Míg kife- sokat járt a költő, magam lé ballagok a dús terhű szőlő- is Berda József: Számvetés tőkék között, hol hajdan oly című versének sorait idézem: „Ki ismert téged itt, Ha elmégysz, majd hosszan néz utánad ...” —k. —e. Három paragrafus ellen vétett Zebegényig jutott a lopott busszal Pákozdi Jenő 20 éves kosdi lakos augusztus elsején meg­kapta a fizetését. Több ital­boltban megfordult és saját bevallása szerint rövid idő alatt három korsó és két üveg sört, két deci bort, valamint egy nagyfröccsöt ivott a tik­kasztó szombati napon. Ilyen állapotban — estefelé — elkerült a váci MÁVAUT- páiyaudvarhoz. Felötlött ben­ne a gondolat: az egyik buszt elindítja! A vezetőfülkében megtalálta a slusszkulcsot. Néhány perc múlva már a 2-es számú országúton haladt, észa­ki irányban. Zebegényig jutott, amikor egy háznak ütközött. A kocsi­ban s4 ezer forintos kár kelet­kezett. A rendőrjárőr elfogta és már augusztus 4-én bíróság elé állították. A büntetőtör­vénykönyv három paragrafusa ellen vétett: 1 Ittas állapotban való járművezetés (194. §). 2. Jogtalan használat (304. §). 3. Társadalmi tulajdon gondatlan rongálása (302. §). Pákozdi beismerte tettét. Első fokon 10 hónap szabad­ságvesztésre és 500 forint pénzbírságra ítélték. Az oko­zott kárt is meg kell térítenie. (P.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom