Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
1970. JULIUS 26., VASÄRNAP Mül HEGYEI hírlap KÖNYVSZEMLE 1 A Szépirodalmi újdonságai (Tegnaptól máig - Három színdarab - A szakma szentsége - A csúcs: Azarci OPERAKGNZERVEK 1971 augusztusától opera- előadásokat és szimfonikus koncerteket lehet már tele- rekordingszalagon kapni. Természetesen színesben — nemrégiben, Bécsben megtartott sajtótájékoztatóján adta ezt hírül Herbert von Karajan. Egy japán konszernnel megkötött szerződés alapján, lamely úgynevezett video-re- ; kordereket gyárt — lehetsé- igessé vált az, hogy sztereofel- | vételeket készítsenek — mon- | dotta a mester, s így minden j kifogás, amely a hangminőség hiányosságát illetné, a te- í lerekording-felvételeknél [tárgytalanná válik. Karajan Beethoven IX. i szimfóniájával fogja kezdeni a i sorozatot. 7////////////7/Z Levegőváltozás ; Az orvos így szól betegéhez: : — Önnek levegőváltozásra \ van szüksége. A legjobb len- i ne, ha hosszabb időre elutaz- I na a tengerhez. Van-e ennek i valami akadálya? i — Semmi akadálya, doktor | úr. Tengerész vagyok. SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSt Zacc! — Üzletvezető kartársnő! |Az a két alak ott az ablak alatt, azt hiszem, ellenőr. — Akkor gyorsan önts egy \kis kávét a kávéhoz. ///////////////■' TEHET... A tehetségtelenség — akárcsak a tehetség —, nem mutatkozik meg azonnal. STUDIUM CŐ+, (Muzsnay Ákos rajza) ’rrssssssssssssss/s/sssssss/s/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss JIRI MELISEK: Hogyan lettem híres? AAar gyermekkoromban is mindig szerettem volna híres ember lenni. A dicsérő és elismerő szavak értékesebbek voltak számomra, mint a cukrozott gyümölcs. Hétéves koromban Burian Vlasta komikust, nyolcéves karomban Futurista Ferencet tudtam utánozni. Tizenhárom éves voltam — amikor mutált a hangom — Gréta Garbót utánoztam. De aztán hirtelen mindennek vége lett. A csodagyerekek tipikus esete voltam, a vágyakozásom azonban a dicsőség és a siker után változatlanul megmaradt és a szerencsés, híres embereket nagyon irigyeltem. Láttam, hogy amikor Effa Karel végigsétált az utcán, az emberek megfordultak utána. „Láttad?” — súgták egymásnak. „Effa!...” De, ha velem találkoztak, rám sem hederítettek, egyik se fordult meg és nem kiáltott fel: „Látod, ő Pontius Vaclav, szaladjunk át a mellékutcába, hogy még egyszer találkozzunk vele...” A Severin Étterem pincére se törődött velem, mert éppen Petra urat szolgálta ki és hallanom kellett, amint így szólt: „Petra úr kérem, kitűnő borjúhúst tudnék ajánlani ... vagy mit szólna egy pisztránghoz?” Ha rám került a sor, csak fasírozottat ajánlott, káposztával. Irigység emésztett. Azon fáradoztam, hogy mint zeneszerző jussak el a dicsőséghez. Hogy ezt hogyan kez- ^ di az ember — azt mindenki § tudja. Csak külföldi adásokat; hallgattam: itt egy fél hang-; gal süllyesztettem, amott né-; hány keresztet jegyeztem be,; de nem voltam elég gyors. Mi- j előtt a szerzeményt átírhattamj volna, már sláger volt. Pró- j báltam modem történeteket! írni, amelyeket senki nem ért! meg... mégis mindenki ne- ! vet rajta, nehogy azt higgyék,! hogy a poént nem értette meg.! Munkám azonban valószínűleg! nem volt elég érthetetlen... ! Lesújtva ténferegtem a Ma-; la Strana romantikus utcács- ; káin. Mit tegyek? A torony-; óra éjfélt ütött, amikor a Ká- > roly-híd közepén jártam. Va- > laki meglökött. — Bocsánat... — szóltam. ; — Mi az, hogy bocsánat? —! hallottam, és egy pofont kap-! tam. — Kérj bocsánatot! Fiatal suhancok csoportja! vett körül és mielőtt szólhat-! tam volna, megragadták keze-! met, lábamat, és ... Soha nern hittem, hogy! ilyen sokáig tart, amíg az em-! bear a hídról a vízbe ér. Meg-5 próbáltam úszni, de rettenetesen fáztam. Hogy a mentőcsónak hogyan talált rám a sötétben — ma is rejtély előttem. A parton sokan ácsorog- tak, a rendőrség éppen azzal volt elfoglalva, hogy a tetteseket autóba tuszkolja. Másnap a kórházban tértem magamhoz. Egy nővér állt az ágyam mellett. — Tudja, hogy ugyanott dobták a vízbe, ahol Nepomu- ki Jánost? — kérdezte. — Kint várja egy újságíró... Beengedhetem ? Bólintottam. Másnap „Fejesugrás negyven méterről” cím alatt olvashattam az újságból a huligánokról, azzal a tanulsággal, kibővítve, hogy milyen jó, ha valaki ruhában is tud úszni. Nevem szinté kiabált a sorokból. A mellettem fekvő betegtárs megirigyelt. — Én egy kutyában botlottam meg és három bordám tört el. De ilyesmit meg se említenek! A látogatási napon az ágyam ki se látszott a rengeteg virág közül. Ismerősök, ismeretlenek halmoztak el kérdéseikkel. — Hogy érezte magát, amikor repült? — Ledobott már téged valaki a hídról? — Fejre vagy hasra estél? Még egy úszóklub edzője is meglátogatott... — Mint tiszteletbeli tagot FERENCZY HANNA: A város felett Fényben fürdik a barna térdű hegy, ezer virágot dajkálgat a völgy. Szőke hársak mind a napba néznek, égre tárja karjait a tölgy. ^ Ezüst szalagként csillog a folyó, • zöld kaftánban ül Zugló és Rákos. ; A meztelen föld friss fahéjszínű, ^ ó-aranyként tündöklik a város. A karcsú hídon villamos szalad, dél van, a harang most kezd kongani. Kék égre nyúlnak a gyöngyházszürke • öreg országház csipkés tornyai. Sziget a vízen nagy virágkosár ódon rézkarcnak tűnik Óbuda — A Krisztinában sárga épület, ^ méhkasként zsongó kedves iskola. ^ Kohók és gyárak kormos sípjain ^ könnyedén kúszik felfelé a fény — § és a Gellért fürdő kupolája szép alabástrom keleti edény Hajó kürt búg, tajtékzik a hullám szívednek drága, ismerős e táj — Büszkén szárnyal a béke felette — akár egy karcsú, hófehér sirály, % 'ssssssssssssssssssssssAmssssssssssssssssssmjmsssssssssfMssssss/msssA. Vendégségben 5 zeretek vendégségbe járni. Az ember vesz valahol a sarkon egy kis csokor fonnyadt virágot, fütyörészve zsebrevágja, majd átnyújtja a ház asz- szonyának. Vagy vesz egy mini üveg whiskyt, s meglepi vele a ház urát. Ennek fejében ehetihat, meghallgatja a friss pletykákat, csinosabb vendégnőkkel, esetleg a ház leányáwl csókolóz- hat a szomszéd szobában, de legalábbis randevút beszélhet meg vele. Ezenfelül i>endégségben elmondhatja az ember az új vicceit is, hogy szellemes fickónak tartsák a többiek és máskor is meghívják. Éppen ezért döbbentett meg az a merénylet, amely legutóbb Bambusz Bé- láéknál ért. Bambuszék kellemes vendéglátóknak bizonyultak ez ideig, szendvicseik sosem meg VADAS JÓZSEF: Álljatok a fák előtt Ha lerogytok a földre s úgy érzitek, hogy rátok szakadnak a felhők, ha hosszú viták meddősége kiegyenesíti agytekervényeiteket. ha úgy érzitek, hogy nem érdemes dolgozni, tenni se önmagátokért, se másokért, ha úgy érzitek, hogy nem érdemes élni mert az élet is, a halál is igazságtalan — akkor álljatok meg a fák előtt és kérdezzétek meg tőlük. hogy hányszor ölelte testüket a fagy hányszor törte le ágaikat a vihar, hányszor tikkadtak le a nyár forróságában. kérdezzétek meg tőlük, hogy hány tavaszon vajúdtak új rügyet, új virágot. és hányszor érleltek zamatos gyümölcsöt mindannyiótoknak... Álljatok meg a fák előtt, és kérdezzétek meg tőlük! voltak szárazaik, és mindig hideg sört adtak, néha szemre- való fehérnéppel is találkozhattunk, a társaságukban. De most, hogy beléptem, és átnyújtottam nekik egy csokor rágógumit, kijelentették: átvették a fejlett tőkés országok polgárainak módszerét és a vendégeskedés időpontjának határt szabtak. Vagyis éjfélig együtt lehetünk, azután fel is út, le is út. Bambusz elmondotta, hogy legutóbb Hollandiában járt és ' egy fogadáson vett részt, amély este tíztől tizenegy óráig tartott, és ezt előre közölték a nyomtatott meghívón is. Elő is szedett egy nyomorult cetlit, amelyre hollandul volt valami ráírva, és azt hazudta, )cét betűcsoportra mutatva, hogy az egyik tizet, a másik tizenegyet jelent hollandul, számítva arra, hogy nem értjük ezt a világnyelvet. Mindenesetre azonnal nyomasztóvá vált a hangulat, hiszen fél kilencre voltunk meghíva és csak néhány óra állt a rendelkezésünkre, hogy az étel- és italállományban derekas rendet vágjunk. Ilyen körülmények között persze, már semmi időt nem szánhattam a szép Epetnekiné gyors meghódításámak. Hogyne, amíg én az előszobában teszem a szépet, a többiek ragyásig eszik magukat a virslivel! Azt már nemi • omor hangulatban táplálkoztunk és történeteink is kizárólag a gasztronómia körére vonatkoztak. Ilyen gyorsain még nem repült az idő. mint akkor este. Bambuszék beszereztek valahonnan egy bimbóm órát, amely éjfélkor tizenkettőt ütött. Én vártam, hogy csikorgó láncokkal szellemek jelennek meg Lord Bambusz Nefelejcs utcai skót at*vast4K lyában, hiszen úgy viselkedett, mint egy aberdeeni várúr. Frissen félpattant a helyéről, és elnézéssel a hangjában bejelentette a távozásunk idejét. Ekkor léptem működésbe én. — Milyen igaza van Bélának! — mondtam, és legalább féltuccut olyan történetet szedtem elő, amelyeket mind a konzervatív, a bevált formákhoz görcsösen ragaszkodó nyugati életforma példatárából merítettem. Hogy az angolok milyen pontosak a megbeszélt találkozón, milyen pontosan távoznák, ezzel is bizonygatva, mennyi fontos dolguk lehet még. Humoros és komor példák sorait meséltem el, mindegyikben tökéletesen igazat adva Bambuszék Áj módszerének. Mindezekkel sikerült az időt úgy elhúznom hogy hajnali négy órakor távoztunk, a.z ég alja kel»t felől már pir- kadni kezdett... Tárva« Péter i l gazdagságával fogja meg az ; olvasót, s kevésbé színpadra ! termett drámaiságával. Sőt: ez ! utóbbi a művek fönti — s! könyvbeli — sorrendjében ve- i szít erejéből, leginkább Az! egész élet-ben, ahol szavak, s; nem emberek csatája folyik, i Szerelmem, Elektra éppen i azért volt siker színpadon —: s azért áll helyt olvasva is; —, mert emberek képviselte | nézetek és meghatározások üt- ; köztek benne, míg Az egész \ élet Férfi-je és Nő-je már i csupán jelképes hordozója az j elvonatkoztatott nézeteknek, s j a szavakra csupán szavak, s i nem emberek felelnek. A múltból induló újdonságj ízlelgetést a mánál fejezzük j be. Molnár Géza regényénél, i mely Elfogynak az éjszakák \ címmel jelent meg. A könyv a j 26 évvel ezelőtti nyarat, őszt,; s telet idézi: a háború végső, i s a szabadság első pillanatait.! A szereplők: kisemberek,; akik patkánnyá változnak, s ; hőssé magasodnak a történe- ! lem sodrában. Érdekes! könyv? Őszinte könyv. Em- ! béri sorsokat ragad meg, s; azokon át mutatja a történél-! mi eseményeket, szemben! azokkal a művekkel, melyek- ; ben az emberi sors nem több,; mint eseményillusztráció. ! (m. o.) ! más és valóság keverékéből egyre jobban fölismeri a valóság elsődlegességét, az ösztönös helyett a tudatost. A mondandójában fájdálmasan szép, nyelvezetében új forrásként megnyíló két regényt a kiadó a Magyar Elbeszélők sorozatban jelentette meg, Réz Pál okos, a regényíró Pap Károlyról tömör képet adó tanulmányával kiegészítve. A múlt kincstárából merít a kiadó másik újdonsága is. Álmatlan éjjel címmel HunyadiI Sándor rövid írásaiból nyújt át egy kötetre valót. Bródy Sándor és Hu- nyady Margit fia sajátos alakja a magyar irodalomnak. Sikeres színpadi szerző, író, aki rendíthetetlenül' vallja a szakma — az újságírás — szentségét: egy pillanatra sem lesz hűtlen hozzá. A kötetbe foglalt rövid írások — melyek között lírai vallomások éppúgy vannak, mint színházról, irodalomról szólók, s markáns művészportrék — bizonyítják: nem a műfajon, hanem a műfaj művelésének rangján van a hangsúly. Hunyady újságíróként — jobb kifejezés híján — is írói ranggal forgatta a tollat. Néhány oldalon impressziókból és tényekből kevert matériából fest minden árnyalatot visszaadó arcképet — ahogy például Áprily Lajosról, Kuncz Aladárról, Tihanyi Lajosról —, rövid bekezdésekben képes —, ahogy ezt színházról, irodalomról szólván, például az Égi és földi szerelem círpű Molnár-darabról — az egyediből az általánost is kiszűrni, s fölmutatni. A Vé- csei Irén válogatta kötet kiállításában is — borítóján Dufy festményével — méltó a szerző sajátos ízű, légkörű világához. Az újdonságok közül kiemelt harmadik kötet szerzőjét, Gyurkó Lászlót aligha kell bemutatni az irodalom barátainak. Leninről szóló esszéje, Szerelmem, Elektrq című tragédiája ismertté, népszerűvé tette, így minden bizonnyal érdeklődés fogadja kötetben megjelent három színművét is. A három mű: a Szerelmem, Elektra, a Fejezetek Leninről című dokumentum-oratórium, s Az egész élet címmel közreadott — a szerző megfogalmazásával — kétré-1 szes didaktikus játék. A három mű elsősorban gondolati i A század első felenek magyar irodalma nem szűkölködik tragikus alkotói sorsok fölmutatásában. Kínzó, mert megválaszolhatatlan kérdés: mit adhattak ■ volna azok, akiket a szörnyű kor nemított el, ha — ha életben maradnak, ha megérik a különbözőnek látott, de egyformán vágyott holnapot? Mit adott volna például Pap Károly, akit Bergen-Belsen pokla emésztett el, de aki még így is fölért a csúcsra? Mert két regénye — melyet az író halálának 25. évfordulójára jelentetett meg egy kötetben a Szépirodalmi Könyvkiadó —, a Megszabadítottál a haláltól, s az Azarel újra meg újra e kérdést sugallja. A lázadás művészi krónikája mindkét regény, a hazug, az emberi értékeket lealacsonyító világ elleni lázadásé. Még- i : Mikáéi, a Megszabadítottál a haláltól ács főalakja inkább hordozója, mintsem lázadó gyűlölője a fájdalmaknak. Ezért csúcs Azarel Gyurka, a gyermek, aki látovettük fel önt szövetségünkbe — mondta és megszorította í kezemet. A nővérek minden látogatási napon kiemeltek s virágtengerből és az injekciókhoz, amiket kaptam, a legvékonyabb tűket választottál: ki. Csak most tudtam men igazán, mit jelent híres embernek lenni! Vágyam teljesült. Versei írtam „Fejesugrás a hídról’ címmel és a főorvos feleségének ajánlottam. Hálából almásrétest küldött nekem. Amikor a kórházat elhagytam, a nővérek pityeregtek. Első ebédre a Barokóba indultam. — Valami könnyűt..— mondtam a főúrnak. — Én vagyak az, akit a hídról ledobtak. A főúr szeme felragyogott. — Mi lesz a fácánommal? — hallottam a szomszéd asztaltól. — Egy pillanat, Stuchal úr... — válaszolt a főúr jelentőség- teljesen — ezt az urat szolgálom ki... bizonyára ismeri az ügyet a hídról és a huligánokról ...? Úgy éreztem, mintha dicsfény övezné a homlokomat. És még ma is hálával gondolok azokra a huligánokra, szegénykék... egy-egy évet kaptak ... (Fordította: Antalfy István) rSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS
