Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

1970. JULIUS 26., VASÄRNAP Mül HEGYEI hírlap KÖNYVSZEMLE 1 A Szépirodalmi újdonságai (Tegnaptól máig - Három színdarab - A szakma szentsége - A csúcs: Azarci OPERAKGNZERVEK 1971 augusztusától opera- előadásokat és szimfonikus koncerteket lehet már tele- rekordingszalagon kapni. Ter­mészetesen színesben — nem­régiben, Bécsben megtartott sajtótájékoztatóján adta ezt hírül Herbert von Karajan. Egy japán konszernnel meg­kötött szerződés alapján, lamely úgynevezett video-re- ; kordereket gyárt — lehetsé- igessé vált az, hogy sztereofel- | vételeket készítsenek — mon- | dotta a mester, s így minden j kifogás, amely a hangminő­ség hiányosságát illetné, a te- í lerekording-felvételeknél [tárgytalanná válik. Karajan Beethoven IX. i szimfóniájával fogja kezdeni a i sorozatot. 7////////////7/Z Levegőváltozás ; Az orvos így szól betegéhez: : — Önnek levegőváltozásra \ van szüksége. A legjobb len- i ne, ha hosszabb időre elutaz- I na a tengerhez. Van-e ennek i valami akadálya? i — Semmi akadálya, doktor | úr. Tengerész vagyok. SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSt Zacc! — Üzletvezető kartársnő! |Az a két alak ott az ablak alatt, azt hiszem, ellenőr. — Akkor gyorsan önts egy \kis kávét a kávéhoz. ///////////////■' TEHET... A tehetségtelenség — akár­csak a tehetség —, nem mu­tatkozik meg azonnal. STUDIUM CŐ+, (Muzsnay Ákos rajza) ’rrssssssssssssss/s/sssssss/s/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss JIRI MELISEK: Hogyan lettem híres? AAar gyermekkoromban is mindig szerettem volna híres ember lenni. A dicsérő és el­ismerő szavak értékesebbek voltak számomra, mint a cuk­rozott gyümölcs. Hétéves ko­romban Burian Vlasta komi­kust, nyolcéves karomban Fu­turista Ferencet tudtam utá­nozni. Tizenhárom éves vol­tam — amikor mutált a han­gom — Gréta Garbót utánoz­tam. De aztán hirtelen min­dennek vége lett. A csodagye­rekek tipikus esete voltam, a vágyakozásom azonban a di­csőség és a siker után válto­zatlanul megmaradt és a sze­rencsés, híres embereket na­gyon irigyeltem. Láttam, hogy amikor Effa Karel végigsétált az utcán, az emberek megfordultak utána. „Láttad?” — súgták egymás­nak. „Effa!...” De, ha velem találkoztak, rám sem hederí­tettek, egyik se fordult meg és nem kiáltott fel: „Látod, ő Pontius Vaclav, szaladjunk át a mellékutcába, hogy még egyszer találkozzunk vele...” A Severin Étterem pincére se törődött velem, mert éppen Petra urat szolgálta ki és hal­lanom kellett, amint így szólt: „Petra úr kérem, kitűnő bor­júhúst tudnék ajánlani ... vagy mit szólna egy pisztráng­hoz?” Ha rám került a sor, csak fasírozottat ajánlott, ká­posztával. Irigység emésztett. Azon fáradoztam, hogy mint zeneszerző jussak el a dicső­séghez. Hogy ezt hogyan kez- ^ di az ember — azt mindenki § tudja. Csak külföldi adásokat; hallgattam: itt egy fél hang-; gal süllyesztettem, amott né-; hány keresztet jegyeztem be,; de nem voltam elég gyors. Mi- j előtt a szerzeményt átírhattamj volna, már sláger volt. Pró- j báltam modem történeteket! írni, amelyeket senki nem ért! meg... mégis mindenki ne- ! vet rajta, nehogy azt higgyék,! hogy a poént nem értette meg.! Munkám azonban valószínűleg! nem volt elég érthetetlen... ! Lesújtva ténferegtem a Ma-; la Strana romantikus utcács- ; káin. Mit tegyek? A torony-; óra éjfélt ütött, amikor a Ká- > roly-híd közepén jártam. Va- > laki meglökött. — Bocsánat... — szóltam. ; — Mi az, hogy bocsánat? —! hallottam, és egy pofont kap-! tam. — Kérj bocsánatot! Fiatal suhancok csoportja! vett körül és mielőtt szólhat-! tam volna, megragadták keze-! met, lábamat, és ... Soha nern hittem, hogy! ilyen sokáig tart, amíg az em-! bear a hídról a vízbe ér. Meg-5 próbáltam úszni, de rettenete­sen fáztam. Hogy a mentőcsó­nak hogyan talált rám a sö­tétben — ma is rejtély előt­tem. A parton sokan ácsorog- tak, a rendőrség éppen azzal volt elfoglalva, hogy a tettese­ket autóba tuszkolja. Másnap a kórházban tértem magam­hoz. Egy nővér állt az ágyam mellett. — Tudja, hogy ugyanott dobták a vízbe, ahol Nepomu- ki Jánost? — kérdezte. — Kint várja egy újságíró... Beengedhetem ? Bólintottam. Másnap „Fejes­ugrás negyven méterről” cím alatt olvashattam az újságból a huligánokról, azzal a tanul­sággal, kibővítve, hogy milyen jó, ha valaki ruhában is tud úszni. Nevem szinté kiabált a sorokból. A mellettem fekvő betegtárs megirigyelt. — Én egy kutyában botlot­tam meg és három bordám tört el. De ilyesmit meg se említenek! A látogatási napon az ágyam ki se látszott a renge­teg virág közül. Ismerősök, is­meretlenek halmoztak el kér­déseikkel. — Hogy érezte magát, ami­kor repült? — Ledobott már téged vala­ki a hídról? — Fejre vagy hasra estél? Még egy úszóklub edzője is meglátogatott... — Mint tiszteletbeli tagot FERENCZY HANNA: A város felett Fényben fürdik a barna térdű hegy, ezer virágot dajkálgat a völgy. Szőke hársak mind a napba néznek, égre tárja karjait a tölgy. ^ Ezüst szalagként csillog a folyó, • zöld kaftánban ül Zugló és Rákos. ; A meztelen föld friss fahéjszínű, ^ ó-aranyként tündöklik a város. A karcsú hídon villamos szalad, dél van, a harang most kezd kongani. Kék égre nyúlnak a gyöngyházszürke • öreg országház csipkés tornyai. Sziget a vízen nagy virágkosár ódon rézkarcnak tűnik Óbuda — A Krisztinában sárga épület, ^ méhkasként zsongó kedves iskola. ^ Kohók és gyárak kormos sípjain ^ könnyedén kúszik felfelé a fény — § és a Gellért fürdő kupolája szép alabástrom keleti edény Hajó kürt búg, tajtékzik a hullám szívednek drága, ismerős e táj — Büszkén szárnyal a béke felette — akár egy karcsú, hófehér sirály, % 'ssssssssssssssssssssssAmssssssssssssssssssmjmsssssssssfMssssss/msssA. Vendégségben 5 zeretek vendég­ségbe járni. Az ember vesz valahol a sarkon egy kis csokor fonnyadt vi­rágot, fütyörészve zsebrevágja, majd átnyújtja a ház asz- szonyának. Vagy vesz egy mini üveg whiskyt, s meglepi vele a ház urát. En­nek fejében ehet­ihat, meghallgatja a friss pletykákat, csi­nosabb vendégnők­kel, esetleg a ház leányáwl csókolóz- hat a szomszéd szo­bában, de legalábbis randevút beszélhet meg vele. Ezenfelül i>endégségben el­mondhatja az em­ber az új vicceit is, hogy szellemes fic­kónak tartsák a töb­biek és máskor is meghívják. Éppen ezért döb­bentett meg az a me­rénylet, amely leg­utóbb Bambusz Bé- láéknál ért. Bambu­szék kellemes ven­déglátóknak bizo­nyultak ez ideig, szendvicseik sosem meg VADAS JÓZSEF: Álljatok a fák előtt Ha lerogytok a földre s úgy érzitek, hogy rátok szakadnak a felhők, ha hosszú viták meddősége kiegyenesíti agytekervényeiteket. ha úgy érzitek, hogy nem érdemes dolgozni, tenni se önmagátokért, se másokért, ha úgy érzitek, hogy nem érdemes élni mert az élet is, a halál is igazságtalan — akkor álljatok meg a fák előtt és kérdezzétek meg tőlük. hogy hányszor ölelte testüket a fagy hányszor törte le ágaikat a vihar, hányszor tikkadtak le a nyár forróságában. kérdezzétek meg tőlük, hogy hány tavaszon vajúdtak új rügyet, új virágot. és hányszor érleltek zamatos gyümölcsöt mindannyiótoknak... Álljatok meg a fák előtt, és kérdezzétek meg tőlük! voltak szárazaik, és mindig hideg sört adtak, néha szemre- való fehérnéppel is találkozhattunk, a társaságukban. De most, hogy beléptem, és átnyújtottam ne­kik egy csokor rá­gógumit, kijelentet­ték: átvették a fejlett tőkés országok pol­gárainak módszerét és a vendégeskedés időpontjának határt szabtak. Vagyis éj­félig együtt lehetünk, azután fel is út, le is út. Bambusz elmon­dotta, hogy legutóbb Hollandiában járt és ' egy fogadáson vett részt, amély es­te tíztől tizenegy óráig tartott, és ezt előre közölték a nyomtatott meghívón is. Elő is szedett egy nyomorult cet­lit, amelyre hollan­dul volt valami rá­írva, és azt hazudta, )cét betűcsoportra mutatva, hogy az egyik tizet, a másik tizenegyet jelent hollandul, számítva arra, hogy nem ért­jük ezt a világnyel­vet. Mindenesetre azon­nal nyomasztóvá vált a hangulat, hiszen fél kilencre voltunk meghíva és csak né­hány óra állt a ren­delkezésünkre, hogy az étel- és italállo­mányban derekas rendet vágjunk. Ilyen körülmények között persze, már semmi időt nem szánhattam a szép Epetnekiné gyors meghódításámak. Hogyne, amíg én az előszobában te­szem a szépet, a töb­biek ragyásig eszik magukat a virslivel! Azt már nemi • omor hangulat­ban táplálkoz­tunk és történeteink is kizárólag a gaszt­ronómia körére vo­natkoztak. Ilyen gyorsain még nem re­pült az idő. mint ak­kor este. Bambuszék beszereztek vala­honnan egy bim­bóm órát, amely éj­félkor tizenkettőt ütött. Én vártam, hogy csikorgó lán­cokkal szellemek je­lennek meg Lord Bambusz Nefelejcs utcai skót at*vast4­K lyában, hiszen úgy viselkedett, mint egy aberdeeni várúr. Frissen félpattant a helyéről, és elnézés­sel a hangjában be­jelentette a távozá­sunk idejét. Ekkor léptem mű­ködésbe én. — Mi­lyen igaza van Bé­lának! — mondtam, és legalább féltuccut olyan történetet szedtem elő, amelye­ket mind a konzer­vatív, a bevált for­mákhoz görcsösen ragaszkodó nyugati életforma példatárá­ból merítettem. Hogy az angolok milyen pontosak a megbe­szélt találkozón, mi­lyen pontosan távoz­nák, ezzel is bi­zonygatva, mennyi fontos dolguk lehet még. Humoros és komor példák sorait meséltem el, mind­egyikben tökéletesen igazat adva Bambu­szék Áj módszeré­nek. Mindezekkel sike­rült az időt úgy el­húznom hogy hajna­li négy órakor tá­voztunk, a.z ég alja kel»t felől már pir- kadni kezdett... Tárva« Péter i l gazdagságával fogja meg az ; olvasót, s kevésbé színpadra ! termett drámaiságával. Sőt: ez ! utóbbi a művek fönti — s! könyvbeli — sorrendjében ve- i szít erejéből, leginkább Az! egész élet-ben, ahol szavak, s; nem emberek csatája folyik, i Szerelmem, Elektra éppen i azért volt siker színpadon —: s azért áll helyt olvasva is; —, mert emberek képviselte | nézetek és meghatározások üt- ; köztek benne, míg Az egész \ élet Férfi-je és Nő-je már i csupán jelképes hordozója az j elvonatkoztatott nézeteknek, s j a szavakra csupán szavak, s i nem emberek felelnek. A múltból induló újdonságj ízlelgetést a mánál fejezzük j be. Molnár Géza regényénél, i mely Elfogynak az éjszakák \ címmel jelent meg. A könyv a j 26 évvel ezelőtti nyarat, őszt,; s telet idézi: a háború végső, i s a szabadság első pillanatait.! A szereplők: kisemberek,; akik patkánnyá változnak, s ; hőssé magasodnak a történe- ! lem sodrában. Érdekes! könyv? Őszinte könyv. Em- ! béri sorsokat ragad meg, s; azokon át mutatja a történél-! mi eseményeket, szemben! azokkal a művekkel, melyek- ; ben az emberi sors nem több,; mint eseményillusztráció. ! (m. o.) ! más és valóság keverékéből egyre jobban fölismeri a va­lóság elsődlegességét, az ösz­tönös helyett a tudatost. A mondandójában fájdálmasan szép, nyelvezetében új forrás­ként megnyíló két regényt a kiadó a Magyar Elbeszélők sorozatban jelentette meg, Réz Pál okos, a regényíró Pap Károlyról tömör képet adó tanulmányával kiegészítve. A múlt kincstárából merít a kiadó másik újdonsága is. Álmatlan éjjel címmel Hu­nyadiI Sándor rövid írásai­ból nyújt át egy kötetre va­lót. Bródy Sándor és Hu- nyady Margit fia sajátos alak­ja a magyar irodalomnak. Si­keres színpadi szerző, író, aki rendíthetetlenül' vallja a szakma — az újságírás — szentségét: egy pillanatra sem lesz hűtlen hozzá. A kötetbe foglalt rövid írások — melyek között lírai vallomások épp­úgy vannak, mint színház­ról, irodalomról szólók, s markáns művészportrék — bizonyítják: nem a műfajon, hanem a műfaj művelésé­nek rangján van a hangsúly. Hunyady újságíróként — jobb kifejezés híján — is írói ranggal forgatta a tollat. Néhány oldalon impressziók­ból és tényekből kevert maté­riából fest minden árnyalatot visszaadó arcképet — ahogy például Áprily Lajosról, Kuncz Aladárról, Tihanyi La­josról —, rövid bekezdések­ben képes —, ahogy ezt szín­házról, irodalomról szólván, például az Égi és földi szere­lem círpű Molnár-darabról — az egyediből az általánost is kiszűrni, s fölmutatni. A Vé- csei Irén válogatta kötet ki­állításában is — borítóján Dufy festményével — méltó a szerző sajátos ízű, légkörű világához. Az újdonságok közül ki­emelt harmadik kötet szer­zőjét, Gyurkó Lászlót alig­ha kell bemutatni az irodalom barátainak. Leninről szóló esszéje, Szerelmem, Elektrq című tragédiája ismertté, népszerűvé tette, így minden bizonnyal érdeklődés fogad­ja kötetben megjelent három színművét is. A három mű: a Szerelmem, Elektra, a Fejeze­tek Leninről című dokumen­tum-oratórium, s Az egész élet címmel közreadott — a szerző megfogalmazásával — kétré-1 szes didaktikus játék. A há­rom mű elsősorban gondolati i A század első felenek ma­gyar irodalma nem szűköl­ködik tragikus alkotói sorsok fölmutatásában. Kínzó, mert megválaszolhatatlan kérdés: mit adhattak ■ volna azok, aki­ket a szörnyű kor nemított el, ha — ha életben maradnak, ha megérik a különbözőnek látott, de egyformán vágyott holnapot? Mit adott volna például Pap Károly, akit Bergen-Belsen pokla emész­tett el, de aki még így is fölért a csúcsra? Mert két regénye — melyet az író ha­lálának 25. évfordulójára je­lentetett meg egy kötetben a Szépirodalmi Könyvkiadó —, a Megszabadítottál a ha­láltól, s az Azarel újra meg újra e kérdést sugallja. A lázadás művészi krónikája mindkét regény, a hazug, az emberi értékeket lealacsonyí­tó világ elleni lázadásé. Még- i : Mikáéi, a Megszabadítottál a haláltól ács főalakja in­kább hordozója, mintsem lá­zadó gyűlölője a fájdalmak­nak. Ezért csúcs Azarel Gyurka, a gyermek, aki láto­vettük fel önt szövetségünkbe — mondta és megszorította í kezemet. A nővérek minden lá­togatási napon kiemeltek s virágtengerből és az injek­ciókhoz, amiket kaptam, a leg­vékonyabb tűket választottál: ki. Csak most tudtam men igazán, mit jelent híres em­bernek lenni! Vágyam teljesült. Versei írtam „Fejesugrás a hídról’ címmel és a főorvos feleségé­nek ajánlottam. Hálából al­másrétest küldött nekem. Amikor a kórházat elhagy­tam, a nővérek pityeregtek. Első ebédre a Barokóba in­dultam. — Valami könnyűt..— mondtam a főúrnak. — Én vagyak az, akit a hídról le­dobtak. A főúr szeme felragyogott. — Mi lesz a fácánommal? — hallottam a szomszéd asz­taltól. — Egy pillanat, Stuchal úr... — válaszolt a főúr jelentőség- teljesen — ezt az urat szolgá­lom ki... bizonyára ismeri az ügyet a hídról és a huligánok­ról ...? Úgy éreztem, mintha dics­fény övezné a homlokomat. És még ma is hálával gondo­lok azokra a huligánokra, sze­génykék... egy-egy évet kap­tak ... (Fordította: Antalfy István) rSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS

Next

/
Oldalképek
Tartalom