Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-07 / 157. szám
6 MSI MECVCI sMrtap 1970. JÚLIUS 7., KEDD A polgári légi forgalom történetében a stewardess szerepe csaknem olyan fontos, mint maga a repülőgép. Egy amerikai belföldi légiforgalmi társaság, az United Air Lines közlése szerint ez volt az első vállalat, amely stewardesst alkalmazott, pontosan 40 évvel ezelőtt, május első napjaiban egy Chicago—San Francisco légi járaton. A légi forgalom első korszakában a másodpilóta szolgált fel frissítőket, kávét az utasoknak, s ugyancsak egy ilyen másodpilóta volt az, akinek eszébe jutott, hogy valaki mást kellene erre a célra alkalmazni. Először ápolónőt vettek fel, aki most már nemcsak frissítőket szolgált fel, hanem megnyugtatta az ideges és tengeribeteg utasokat. A vállalat dossziéiben megtalálható ennek a pilótának egy későbbi feljegyzése, amelyben arra hívja fel a vállalat figyelmét, hogy szerinte sokkal nagyobb lélektani hatással lennének az utasokra a csinos, fiatal nők, akiknek ápolónői képzettsége talán nem is olyan nagyon fontos. Minthogy a kettő: vagyis az ápolónői szakképzettség és a csinosság', fiatalság' abban az időben még ritkán volt együtt megtalálható, a repülés pedig egyre szélesebb körökben terjedt, s nőtt a konkurrencia is, a légiforgalmi vállalatoknál lassanként a csinosság nagyobb szerepet játszott a légi kisasszonyok kiválasztásában, mint az ápolói tudás. Jelenleg kb. 50 000 légi kisasszony repül a világon. Munkájuk nem könnyű: már az is nehéz, hogy állandóan és mindenkihez, minden helyzetben kedvesnek és udvari- ásnak kell lenniük. AZ ÉLET HUMORA Hajdan, az egyik járási pedagóguskongresszuson egy középkorú nevelő a vita hevében felpaprikázva odakiáltja egy társának: — Maga, tisztelt kollégám, a legnagyobb idióta, akivel az életem folyamán találkoztam! A művelődési osztály vezetője méltatlankodva közbeszól: — De kollégám, hogy beszélhet így? Ne felejtse el, hagy én is itt vagyok. ★ A morvori művelődési házban fellépett egyszer egy bűvész. Egyszereseik leszólt a pódiumról: — Kérek egy kisfiút a közönség soraiból! Egy kisfiú nyomban felment hozzá. — Láttál valaha engem, kisfiam? — kérdi a bűvész. A lurkó tiltakozva megrázta a fejét. — Soha, papa...! (rakovszky) PEKINGTOM. GOYNIAIG A világjáró szervizszerelő Gabika Lengyelországban jeles volt A. vecsési Áchim utcában lakik Krieszl Antal, a Ganz- MÁVAG szervizszerelője. Ő is azon szerencsés kevesek közé tartozik, akik a világjárást munkájukból kifolyólag űzhetik. Öt bízta meg ugyanis a nagyvállalat az exportvonatok garanciális javításával. így került ki 1963 nyarán három társával együtt Kínába. Tíz hónap alatt Pekingtől Sanghajig több helyen megfordultak. Számos fénykép és egy gyönyörű papírvékony porcelán váza emlékeztet otthonában erre az útra. Mintegy másfél év után a föld másik féltekéjére utazhatott, Argentínában kapott nyom, Gabika, aki idehaza elvégezte a második osztályt, Gdyniában lengyel iskolába került. Egy szót sem tudott lengyelül, és év végére a harmadik osztályban jeles bizonyítványt kapott. Pápay István HÁZI KÖJÁL ÄjÄ Bólyi Állami Gazdaságban. Dr. Oraties József a körzeti orvo soktól eltérően nem a betegek gyógyításával foglalkozik, hanem feladata a munkahelyek higiéniájával és az egészségvédelemmel való törődés. Későbbiekben a bólyi tapasztalatok nyomán szervezik maid meg ezeket a munkaköröket más gazdaságokban is. NEW YORK idén nyáron éppen a csúcsforgalom idején áramellátás nélkül marad, mivel az egyik elektromos centrálé elromlott, és egész nyáron használhatatlan lesz. A MOST nyilvánosságra hozott adatok szerint 1969-ben 2,56 millió látogató tekintette meg a párizsi Eiffel-tomyot, 1.13 millió látogató a Versailles! palotát és 1,08 millió látogató a Louvre-t. Kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), ács, asztalos, könnyügépkezelö szakmunkásokat és kubikosokat, villanyszerelő, tetőfedő, festő, épület- és díszműbádogos, víz-fűtésszerelő, parkettás, lakatos szak- és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, autószerelőket, raktári segédmunkásokat, nyári szünidős diákokat, éjjeliőröket, minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Jelentkezni lehet a // PROSPERITÁS" KTSZ Munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. A VÍV AZONNAL FELVESZ budapesti munkahelyeire villanyszerelőket, ezek mellé betanított munkásokat, segédmunkásokat. Négyéves szakmai gyakorlat után a szakmunkás-képesítés megszerezhető. JELENTKEZÉS: Villanyszerelőipari Vállalat 1. sz. Szerelőipari Üzem Budapest VI., Mozsár utca 16. munkát vállalatától. Másfél évre mentek ki hatan, és családjukat is elvihették. Repülőn utaztak. Kislánya, Gabika, ekkor ötéves volt, s amikor megérkeztek, argentin szokás szerint előkészítő iskolába került. A kint töltött idő alatt Gabika elég jól megtanult spanyolul. Alig két évet töltöttek itthon, amikor a vállalat kiküldte őt Lengyelországba. Rövidesen családja is utána ment. Székhelyük Gdynia lett, ahol öt társával s azok családjával laknak együtt. Valószínűleg 1972 tavaszán jönnek végképp haza. Most szabadságukat töltik itthon. így sikerült Krieszl Antallal egy rövid beszélgetést folytatnom világjáló élményeiről. — Hogyan éltek Argentínában? — érdeklődtem. — Sok érdekes élményben volt részünk. Kellett egy bizonyos idő, amíg hozzászoktunk az ottani éghajlathoz, az argentin szokásokhoz. Érdekes, hogy Argentínában mintegy hárommillió magyar él, és valóságos kasztokat alkotnak. Az első világháború után kivándoroltak nem érintkeznek az úgynevezett „második kaszttal”, a negyevenöt után kivándoroltakkal. Ez az első két csoport végképp nem érintkezik az 56 után kikerültekkel. Sokan közülük teljesen tájékozatlanok a jelenlegi magyarországi viszonyokról. Lengyelországi élményeim? Igen megszerettük a lengyeleket. KisláTranzisztoros kacsapásztor Tranzisztoros kacsapásztort szerkesztett Ficzek György, a Jedlik Ányos Gépipari Technikum idén végzett növendéke. A berendezés nem egyéb, mint egy tranzisztoros rádióadó segítségével a partról irányítható hajómodell, amely riasztó hangokat ad le. Ficzek György a napokban a vaszari Hunyadi Termelőszövetkezet kacsanevelő-telepén a szakembereknek is bemutatta újítását. Tranzisztoros pásztora perceken belül 80 ezer kacsát terelt partra. „Senki szigete” * az Allatkertben Valóságos madáróvoda keletkezett az Állatkertben. A nagy tavon nemrég mesterséges szigetet építettéit, arra számítva, hogy ha kifejlődik rajta az odatelepített sás és egyéb növényzet, az eredetinek ható környezetben szabályszerűen fészkelni kezdenek majd a madarak. A terv bevált: már az első évben több fészekalj szárcsa, vadkacsa stb. népesítette be a volt „senki szigetén” mesterségesen kialakított környezetet, ahol ma már pelyhes, tollasodé fiókák készülnek fel önálló életükre. eglígyelte? Az emberek rohannak a k/y I telefonhoz. A hivatalban, a lakásI'» I ban, mindenhol. Csörren egyet a készülék, s már ugranak. Csörög a készülék, s ők futnak, a hivatali folyosó másik végéről, a lakásban a konyhából, zsíros kézzel, vagy éppen a fürdőszobából, víztől csepegve. A telefon zsarnok. A telefon izgatószer. Lappangó félelem, s sej- dülő fontosat. Mert mit akarnak közölni ? Valami fontosat. Üzenet érkezik. Üzenet, valami rendkívüliről, életbe vágóról, halaszthatatlanról. Ahogy a telefon csengőjének szavára ugranak, úgy iramlanak akkor is, ha a postás jön. Hoz valamit. Levelet, táviratot? Valamit. Valamit, ami fontos dologról tudósit, ami fölforgatja az életünket vagy éppen rendbe rakja. Kikapják a postás kezéből, s tépik föl a borítékot. Mi van benne? Olvassák a sorokat, de legtöbbször nem is értik első pillantásra, mert csak a betűket fogja fel tekintetük, a betűk alkotta szavak értelmét agyuk még nem. Csak később, másodszori olvasásra. Megfigyelte? Valakinek szólnak, hogy hívja a főnök. Rögtön föláll. Azonnal abbahagy mindent. Végignéz a ruházatán. Krákog. A többiek arcát figyeli. Vajon azok mit gondolnak? Miért hívja a főnök? Izgalom ömlik szét benne, izgalom, mely félelmet, s örömöt vegyít. Valami baj van? Valamit rosszul csinált? Vagy éppen fordítva. Most közük vele, hogy megkapta kinevezést, értesítik arról, Hogy javaslatai, melyeket esztendeje tett, s azóta a kutya sem szólt róluk, most azonnal megvalósításra kerülnek, mert ezek a javaslatok... ezek az észrevételek ... különben is, őt jobban meg kell becsülni, meri. aki ilyen világosan, s lényegre törően látja a dolgokat... Humor? A legkomolyabb emberek sem nélkülözik a gyermekes naivitást. A pályaudvarokon, búcsúzva, mindenki elérzékenyül. Az utazás a legtermészetesebb jellemzője a mai kor emberének, s mégis: minden utazó izgatott. S azok is, akik búcsúztatják. Pedig nem megy messzire. Különben is: létezik ma még a szó teljes értelmében vett messziség? Hát hová lehet elbújni egy ezen a földgolyón, hogy néhány óra alatt ne találják meg az embert, ha nagyon akarják? Sugárhajtású gépek, telexek, képtávírók, a föld minden pontját elérhetővé tevő hírközlési mesterséges bolygók... S mégis: az utazó izgul. Összevásárol teljesen felesleges dolgokat, zacskóban cukrot, holott utálja, öreg képeslapokat, bazári vacakokat, ami csak elébe kerül, mert a tárgyakkal véli levezetni izgalmát. S közben nézelődik, kidúgja fejét az ablakon, figyel, mert vár valamit. Üzenetet, mellyel rohanva érkezik valaki. A vonat indulásának elhalasztását, mert víz öntötte el a pályát, mert összefutott két szerelvény innen nem messzire, mert... ezernyi mert van, s ha végül mégis meglódul a kocsisor, cigarettára gyújtva, az öreg újságokat lapozgatva várja az újabb ismeretlent. Mert biztos történni fog valami. Minden emberben vibrál a feszültség, mert a világ hozzászoktatott bennünket ahhoz, hogy egyetlen perc sem múlik el történések nélkül. A történésektől pedig elválaszthatatlan az életünk. Még akkor is, ha nem vesszük tudomásul, ha nem figyelünk oda. Azt mondják: ha annak idején, évmilliókkal ezelőtt, egyetlen sejt másfajta mutációt hoz létre, ha egyetlen sejtben másként zajlanak le a kémiai folyamatok, mint ahogy lezajlottak, akkor ma egészen más világban élünk, másféle emberek vagyunk. A természetben minden törvényszerű, s éppen ezért sok dolog esetleges. Az ember tudja ezt, s innét örökös bizonytalansága. Mert hiába épít Mindenki üzenetet vár kőrengeteget, hogy meghúzódjon falai között, éjszakánként a csillagos eget nézi, a szél zúgását hallgatja, az esőcseppek koppanása- ból vél kiolvasni valami mitikus üzenetet. Az ősök s a jövendő utódok üzenetét. x\kik voltak, s akik lesznek, s akik végtelen folyamatában apró láncszemeeskék vagyunk csupán, de éppen ezért érezzük fontosnak az életünket. Megfigyelte? Minden kor össze- izzadja a maga jövőnek szóló üzeneteit. Piramisokat építenek, katedrálisokat emelnek, szobrokat faragnak, kő táblát vésnek. Könyveket nyomtatnak, filmfelvételeket készítenek, magnótekercseket rejtenek el acélkazettákban a most épülő betoncsodák alapja: alatt, s úgy hiszik, megnyerték a halhatatlanságért vívott csatát. Üzentek a jövendőnek. Üzentek? Vajon lesznek-e, akik érzik azt az üzenetet? Mert érteni lehet, hogy érteni fogják. Hiszen az utódok végül is megfejtették az egyiptomi hieroglifeket, meg az inkák jeleit, de mit éreztek meg az üzenetek való tartalmából? Semmit. Pedig minden ember titkolt vagy bevallott remegéssel várja az üzenetet, kis és nagy dolgokról, mindegy, hogy miről, hiszen a kis dolgok holnap naggyá lehetnek, s amit hatalmas- • nak éreztünk, törpévé zsugorodhat. A világ a névtelenek üzeneteivel van tele. Ök fognak kézen, s vezetnek bennünket. Mert tudjuk, kinek emelték a piramist, de csodálni mégis a piramist csodáljuk, s vele azokat, akik emelték. Akik névtelenek, örökké ismeretlenek maradnak, s akik akkor is. köveket faragva, azokat hurcolva, névtelenek, senkik voltak. Mégis az ő üzenetük maradt fenn évezredeken át, de senki nem képes megfejteni ezt az üzenetet. Könyvtárakat töltenek meg az okos tanulmányok, melyek szerzői a mértani képzettség magas fokáról zengenek, a piramisok belsejének mitikus jelképeiről, a primitív emelőszerkezetekkel végrehajtott technikai csodákról, a soktonnás kőtömbök felemeléséről. Ez lenne az üzenet lényege? Vagy az, hogy a kőfaragó hátán vér serkent a munkafelügyelő korbácsa nyomán? Hogy a primitív emelőszerkezethez ezernyi ember izomereje kellett, s hogy roppant a gerinc, kitüremkedett a sérv, vér buggyant a homokkal megbirkózni nem tudó tüdőkből? Látja, ezernyi, milliónyi, milliárdnyi üzenet vesz bennünket körül, s mi mégis másféle üzenetkéket hajszolunk, várunk remegve, pirosló képpel, beharapott szájjal, doboló ujjakkal. Félünk attól, hogy történik valami, s akarjuk, hogy történjen. Menekülünk, s ezzel szaladunk elébe valaminek. összevegyítjük apró-cseprő, s nagy dolgainkat. Üzenetet várunk sikerről, fizetésemelésről, eltalált lottószámokról, s közben kvantumfizikával, hibridizációval, miniatürizálással, s milliónyi mással foglalkozunk. Arra számítunk, hogy történik majd valamit, s akkor másként élünk, mint eddig, más emberek leszünk, s képtelenek vagyunk arra, hogy fölfogjuk a valódi történések értelmét. Nern furcsa, hogy minden kor csak az előtte levő bírálatára volt képes, a maga dolgait teljes valójukban nem értette meg egyetlen kor sem?! Mindig akkor válunk okossá, amikor az okosságnak papírértéke van csupán, amikor azok, akikről beszélünk, már nem tudnak visszaszólni? A világ maga az üzenettár, s mi mégis rohanunk a telefonhoz, lessük a postást, dobogó szívvel lépünk a főnök elé, könnyezve krákogunk a pályaudvaron... Mindenki üzenetet vár, s arra gondol legkevésbé, hogy ő mit üzen . ?! Mészáros Ottó a mi mmmrnoK mami
