Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-07 / 157. szám

«PST HEGYEI 'hírlap 1970. JÜLIUS 7„ KEM» Osztályfőnökök — szabadiskolában Hússzal többen Zebegényi képzőmuvésztanoda Jövő hétfőn, kezdődik Zebe- gényben a nyári képzőművé­szeti szabadiskola, mely augusztus 9-ig tart. A szabad- iskolát tavaly szervezték, ügyes és hasznos kezdeménye­zésnek bizonyult, hiszen azóta már harmadszor erkeznek a Duna-parti községbe az or­szág minden részéből a kép­zőművészétét kedvelő fiatalok. A jelentkezők száma mostanra megkétszereződött, a felvehető hallgatók számát is hússzal növelték. Az iskola igazgatója a Du­nakanyar régi szerelmese, Végvári Lajos kandidátus, a Képzőművészeti Főiskola tan­székvezető tanára, az „osz­tályfőnökök" Hincz Gyula (festő). Somogyi József (szob­rász), Pecsenke József (grafi­kus) és Gorka Géza. aki az újonnan induló kerámiasza­kot vezeti majd. A közel egyhónapos „tanu­lás” alatt neves előadók kere­sik fel a szabadiskola lakóit Zebegényben és a TIT-tel tör­tént megállapodás alapján tíz nyilvános művészettörténeti, és művészetelméleti előadást is rendeznek. Folytatják a ta­valy nagy sikert aratott mű- vészfilm-esteket. A program tehát gazdag, és nyilván az al­kotások, a szabadiskolában született művek sem lesznek s zí nt elen ebbek, igény tel éneb­bek. KÉT VÁSOTT ISKOLÁS­GYEREK felmászott a bajor- országi Burgau vasútállomá­sának jelző póznájára, és nagy szakértelemmel szét- szerelte a technikai berende­zést. A csíny következtében több órás késlekedést szenve­dett 12 tehervonat, valamint a helyiérdekű vonatok. A játékos muzsikálás boldogsága ÖRÖMZENE CEGLÉDEN Most elfogult vagyok: a dzsessz nekem öröm. Ha dzsessz muzsikát hallok, meg­változik körülöttem a világ. Ragyqgó lesz és lüktető, pi­ros, narancssárga, türkizkék, minden egyes szöglete isme­rős és barátságos. Ha dzsesszt hallgatok, látom és tapintom a világot egyik végtelen sarká­tól a másikig, mindenki min­denhol a barátom lesz és én boldog vagyok. Szóval, mon­dom, hogy elfogult vagyok. Szeretem azokat, akik ne­kem a dzsesszt nyújtják. El­sősorban a zenészeket, ezeket az örömhabzsoló, lezser és vir­tuóz művész-fickókat, akik ellátogattak az elmúlt napok­ban Ceglédre, a II. nemzet­közi ifjúsági dzsesszfeszti- válra: a Balogh, Friedrich, Gottesmann kvartettek Buda­pestről, a Marikikosch kvin­tett Nürnbergből, a Pana Jana trió Prágából, a Tears-együt- tes Dániából, a Metronóm sextett Bulgáriából. Tiszte­lem a dzsessz fanatikus el­méleti szakembereit, akik szintén eljöttek ebbe az al­földi városba, hogy szenvedé­lyesen és okosan vitatkoz­hassanak a dzsessz jelenéről és jövőjéről az Európa Dzsessz Federáció oktatási szekciójá­nak ülésein. A tavaly alakult federáció elnöke Gonda Já­nos, a magyar dzsessz „pa­pája" azt mondja, hogy a dzsessz jövője a jelen taná­rain múlik, Joe Viera, a fe­deráció titkára — müncheni dzsesszzenész és tanár — pe­dig kijelentette, hogy a dzsessz mindenki művészete és szórakozása, csak el kell juttatni a közönséghez és megszerettetni velük. S szeretem azokat, akik el­juttatják és megszerettetik a közönséggel az én nyusziká­mat — például a Róna ven­déglátót, amelynek vezetői ma a dzsessz elterjesztésének él­vonalában mecénás szerepet vállalnak már évek óta: vagy öt dzsessz-találkozót és két fesztivált rendeztek. S mind­ezt hol? Egy kis alföldi vá­rosban, ahol igazán nem le­hetnek sokan a dzsessz bará­tai. De esetleg lesznek ... Cegléd — pénteken, szom­baton és vasárnap — megvál­tozott, a dzsesszmuzsika üte­mére lüktetett. Azt mondják, hogy a Nemzeti Bank városi fiókjában egy időre megállt a munka, mindenki az abla­kokhoz tódult, amikor például megérkezett a dán zenekarhoz tartozó 15 fanatikus dzsessz­rajongó — mezítláb, és egy kicsit „toprongyosan”. De mindezek külsőségek. A dzsesszrajongás belvilá­gát inkább a dzsessz fotó- és grafikakiállítás példázta, ahol négy feltüzelt fiatal — a fo­tós ifj. Tóth István és a grafi­kusok Miklósovits László, Nagy László, Prohászka Antal — olyan temperamentummal és lelkesedéssel érezte meg a dzsessz világát, hogy kifejező- eszközeik több minőségi ug­ráson át a művészet szféráiba vezették őket a Róna vendég­látó dekorációs műhelyéből. E kísérő jelenségék felráz­ták a várost és a muzsikuso­kat, akik közül például a Ma­rikikosch nürnbergi együttes, a dzsesszt tailán még tudato­san sohasem hallgatott közön­séget olyan lázba hozta, hogy körülöttük is megváltozott a világ. A legmodernebb, úgy­nevezett free (szabad) dzsesszt játszották, színes, mozgó „absztraktmintás” háttér ve­títés kíséretével. Már itt kez­dődött, a prospektus szavai­val: a „virtuozitás és varázs­lat. az önfeledt életöröm él­ménye", amely aztán folyta­tódott esténként az örömzené­vel, a jam session-nal. Örömzene! A zenészek az egyik pillanatban még nem is tudják, hogy kivel, és mit fog­nak játszani. Felmegy az egyik a pódiumra, követi egy másik, aztán egy harmadik — összeállnak és nekikezdenek. A spontán élmény, az impro- vizatív játék mindenhol a vi­lágon egyetemes értékeket rejt magában — az öröm érzését, a játékosságot, az újraalkotás élményét, a társas együttlét és muzsikálás boldogságát. Szöveg: —berkovits— Fotó: —szalay— Bartók-iinnepségek A Bartók jubileumi év al- j kalmával idehaza és külföldön j megrendezésre kerülő ünnepi j események programja: Budapesten szeptember 25-én kezdődik az ese’ményso- i rozat: a zeneköltő halálának 25. évfordulója előestéjén Bar- tók-emlékbizottság Ilku Pál j művelődésügyi miniszter el- I nökletével ünnepi ülést tart. Másnap, 26-án délelőtt a Várban a Történeti Mű- I zeumban ünnepélyesen meg­nyitják a Bartók életét, mun­kásságát bemutató nagyszabá­sú kiállítást. Határainkon túl sok helyütt már megkezdődtek a Bartók jubileumi év ünnepségei. így a többi között Prágában, Pá­rizsban, Bolognában, Mont­realban és Svájcban, ahol az UNESCO égigsze alatt külön emlékbizottság alakult. Bartók emlékbizottságot hívnak életre egyebek között Varsóban is. SZENTENDREI HETEK Teátrum, túra, városnézés AZ ESŐ NEM AKADÁLY Tréfás idő volt szombat es- i te Szentendrén: még a vérbeli j komédiásokat is foeugratta. j Már-már úgy volt. hogy a vá- j rosi tanács dísztermében 1 játsszák el az „ősszíndarabo­kat”, s készültek a költözés­hez, amikor az eső csendes szemerkéléssé csillapult. Eser­nyőik alatt kuksoltak a nézők, de nem bánták: a Teátrum mókáját tán a jégeső sem ver­né el, a színészeknek nem le­het kedvüket szegni. A szentendrei hetek prog­ramja vasárnap reggel termé­szetjáró túrával folytatódott: a Bölcső'hegyre látogattak el a hegyek szerelmesei. Délután TV-FIGYELO A nyár jegyében . Az elmúlt hét tv-programja a nyár, s ennek megfelelően a iünnyebb szórakozás jegye­ven készült. Hadd tegyem mindjárt hozzá: a színvonalas szórakoztatás jegyében. S ez nem kis dolog. Filmek, szín- ,iázi közvetítések, sorozatok es vetélkedők alkották a hét _óbb műsorait. A hét színházi közvetítés­sel kezdődött. Szép Ernő: Vő- .egény című háromfelvonásos iomédiáját láthattuk a Szín­művészeti Főiskola most vég­lett növendékeinek előadásá­ban. Ez adta elsősorban en­nek az estének az értékét: a .ehetsÁges fiatalok új hangja, xissesége, temperamentuma. A legtöbbjükkel — Kern And­rással, Detre Annamáriával Piros Ildikóval, ■SunyovszkiJ Szilviával, Bus Katival — már korábban is találkoztunk színházban, tv-ben. Tehetsé­gük — a most látott játék bi­zonysága szerint — azóta be­érett, méltó partnerei lesznek ősztől a kőszínházak stábjai­nak. Szerda Örkény István: A Hanákné-ügy című tv-filmjé- nek ismétlésével kezdődött, s folytatódott este egy nagyon kellemes, tartalmas és szóra­koztató produkcióval, dr. Grétsy László nyelvész Sza­bálytalan nyelvtanórájával. A hét egyik legsikeresebb mű­sora volt, élősorban azért, mert nehéz, tudományos anyagot dolgozott fel olyan játékos és élvezetes formá­ban, amit sok rutinos tv- i szerző is megirigyelhetne — : esetleg megtanulhatna! — a | kitűnő nyelvésztől. Csütörtökön este nem kis 1 megkönnyebbüléssel zártuk le a készüléket. Talán nem ildomos kimondani, mégis megteszem — annak ellenére, hogy változatlanul nagyra be­csülöm Shakespeare drámáit, egész életművét — végre be­fejeződött A rózsák háborúja. Bál- egyesek szerint ez a ti­zenegy részes filmsorozat a Shakespeare-drámákat kíván­ta népszerűsíteni azok köré­ben, akik nem szívesen ül­nek be a színházakba egy-egy Shakespeare-művet megtekin­teni, én mégsem tartom sze­rencsésnek az ilyesfajta „kö­zönségtoborzást”. Pénteken is, vasárnap este is közel négy-négyórás vetél­kedő szerepelt a programban, az Ifjúság 1970. két döntője. Eldőlt a sorrend, ki-ki meg­kapta megérdemelt jutalmát. A heteken át tartó vetélkedő tartalmas volt, színvonalasabb elődjeinek, mégis könnyebb elfelejteni szereplőit, mint a korábbi vetélkedők felfede­zettjeit. Vajon miért? A szombat volt ta’án a leg­sokoldalúbb és legszínvonala­sabb műsornap az elmúlt hé­ten. Délelőtt Suppé klasszikus operettjének, a Pajkos diákok­nak tv-változatát ismételték. Délután a Mágnás Miska cí­mű film felújításával egy, nyolc héten át tartó magyar filmvígjáték-sorozat kezdő­dött. Az esti főműsor előtt Sánta Ferenc: Bíró Juliját tolmácsolta kitűnően Jancsó Adrienne, majd a Roger Vaíl- land regényéből készült A törvény című francia filmet láthattuk parádés szereposz­tásban. És éjszaka, mintegy ráadásként Harold Pinter: A szerető című drámájának tv- változatát vetítették Psota Irénnel a főszerepben. Mit mondhat ezek után a kritikus? Bárcsak sok ilyen műsornapja lenne a televíziónak! Vasárnapra sem lehet kü­lönösebb panasz. Volt Foxi Maxi és ismét jött a Tenkes kapitánya. Délután új film sorozat kezdődött. A VOS titkosszolgálat, utána pedig a Fővárosi Operettszínház egyik korábbi sikeres musi­caljét közvetítették képfelvé­telről. Lendvav—Szinetár Szenes: Knock out-iát. (prukner) öt órakor a művelődési ház­ban megtartották a szokásos kisíi lmbemutatót. Este megintcsak borongós, hűvös idő járta, de így is meg­telt a Teátrum nézőtere. A hétvége érdekessége: szomba­ton és vasárnap egy-egy 220 fős csoportot hozott a városba a Cooptourist. Szombaton a Volán 165 fős kecskeméti cso­portja is részt vett a város­nézésen, melyet a helyi ide­genforgalmi hivatal szerve­zett. Kedd szünnap — mondhat­nék. Szerdán este 8 órakor az Ex Antiquis együttes ad hang­versenyt a szabadtéri színpa­don. Zenekarvezető: Hacky Tamás. Konferál: Brachfeld Siegfried. Klasszikus és régi magyar táncokat, virágéneke­ket láthatunk, illetve hallha­tunk majd. (-di) Sztárfotó ’Püa'Ä.vX« (Zsoldos rajza) Tudományos értekezés a munkáról Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy egyszer már jómagam is eltöp­rengjek, lehetőleg a nagy nyilvánosság előtt, annak aktív bevonásával, nos, hogy eltöprengjek azon: mi is a mun­ka, mi az, hogy munka. Szükségesnek tartom ezt megtenni annál is inkább, mert klasszikusok, félklasszikusok és egyáltalán nem klasszikusok gyakran és sokoldalúan foglalkoztak e fogalom­mal, úgy is mondhatnám, hogy jelentős munkát fordítottak a munka lényegé­nek feltárására, s ha még ugyan fél­klasszikusnak sem tarthatom magam, valahogy úgy érzem, nekem is köteles­ségem e kérdés tisztázásához letenni obulusaimat. Amiket munkával szereztem! A marxisták szerint közgazdasági lexikonszerű megfogalmazásban, a munka az ember tudatos, célszerű te­vékenysége, amellyel a természet tár­gyait megváltoztatja és szükségletei kielégítésére alkalmassá teszi. Más nem egészen tudományos, de minden­képpen elgondolkodtató megfogalma­zás szerint a majom emberré válásá­ban megfellebbezhetetlen szerepe volt a munkának. Hát... szóval... majma válogatja. Ismét más, egészen egyszerű kategória szerint a munka: meló, leisz- tolás, robot, verkli, ami mindig kibír­hatatlanul sok, s az érte kapott pénz. lóvé, stex, froncsi mindig csodálatosan kevés. Akadt olyan definíció is a munkát illetőleg, amely szerint a munka ne­mesít. E megállapítás történelmi és évezredes igazságát mi sem bizonyít­ja jobban, hogy az egykori Magyaror­szágon több felső tízezren lettek neme­sek a munkától. A mások munkájá­tól természetesen. De hát a definíció ezt a lehetőséget egyáltalán nem zárta ki. Dolgozni, munkálkodni lehet szé­pen, ahogyan a csillag megy az égen, aztán lehet, ügy, ahogyan a változó csil­lagok „mennek” az égen: ma jól, hol­nap sehogyan, holnapután valahogyan, áztán megint jól; aztán lehet egyálta­lán nem dolgozni. Szamos példa iga­zolja, hogy ez az utóbbi dolgozás, a munka e specifikus válfaja is gyakran magas szintű megélhetőséget jelent. Általában azonban nem sokáig. Mert a rendőrség és a bíróság szintén is­meri a munka fogalmát — s egyre jobban dolgozik mindkét testületünk. Egyébként rendkívül érdekes folya­mat szem- és fültanúi lehetünk eb­ben az országban. Ebben az országban kereken negyedszázada, de tizenöt éve, vagy egy éve mindenképpen, nem dol­gozik senki. Nem bizony. Ebben az or­szágban az orvos szerint a csúcsesz- tergapad-kezelő lóg és nem csinál sem­mit, csak felveszi a nyolcórai semmit sem csinálásért a munkabérét (apropó: a munkabér a szocializmusban pénz- formában azt fejezi ki, hogy milyen mértékben részesedik a dolgozó a tár­sadalmi terméknek abból a részéből, amelyet a munkások és alkalmazottak munkájuk mennyisége és minősége szerint kapnak meg). A csúcseszterga- kezelő szerint a pedagógus még a gye­rekeket sem neveli, nemhogy olyan nagyon megszakadna a munkában, a pedagógus szerint most, hogy gépesí­tettek, a szövetkezeti parasztnak a jó. mert munka nélkül süti hasacskáját az isten áldott napja, a szövetkezeti paraszt pedig irigykedve gondol a vá­rosi tisztviselőre, aki el-elpiszmog egy felesleges kimutatással és azt meg munkának meri nevezni, a tisztviselő szerint az újságíró az igazi: mert csak firkál, mint most is. így élünk tehát, egymás munkáját ily magas fokra lebecsülve, nem dol­gozva, munkát nem végezve —, az or­szág azonban nyilván a marxista igaz­ságot, a materializmus igazságát meg­cáfolva isteni jó szándékból, az angya­lok karának közreműködésével mun­ka nélkül épült és épül. Annyi persze igaz, hogy nem minden munka mun­ka, mégha annak .is látszik, gyakran ér­vényes ama klasszikus, ha jól emlék­szem, mikszáthi mondás: a semmit­tevést akként csoportosítja, hogy az lázas tevékenységnek lássák. A lényeg azonban mégiscsak az, hogy nem szeretjük a munkát. Millió pél­da van erre. Ha beülünk néhány mun­katársunkkal a presszóba, vagy a kisvendéglőbe, néhány perc múlva a munkáról beszélünk, amit nem sze­retünk, s amit annyira nem szere­tünk, hogy órákig is elbeszélgetünk róla. Annyira nem szeretjük a mun­kát, hogy azért mindig büszkék va­gyunk rá, mégha fellengzősen nem is mutatjuk, ha megbecsülik, amit tet­tünk, ha munkánk után becsülnek meg bennünket. Annyira nem szeretjük a munkát, hogyha erőnk teljében nyug­díjba megyünk, és semmi munkát nem kell végeznünk, könnyen belehalunk ebbe a semmittevésbe, mert nemcsak a munka tette az embert emberré, ha­nem az őrzi meg az embert embernek, élő embernek. A munka egyébként annyira átszövi az életünket, hogy az Üj Magyar Lexi­kon közel nyolcvan olyan alapszót is­mertet, amely a „munká”-val kezdő­dik, az értelmező szótár, vagy a ma­gyar nyelv szótárának minden munka­szavát le sem tudnánk írni e cikk ke­retében. S képzeljék el, hogy mennyi munka volt a lexikon e fogalmának megfogalmazása! Gyurkó Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom