Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
6 "“i&Círiap 1970. JÚLIUS 5., VASÁRNAP Betakarítás a „mezei gyógyszertárban // Egyik legjelentősebb gyógynövénytermő vidékünkön, az Alpok-alji Vas megyében megkezdődött a gyógynövények betakarítása. Nyolcvan féle gyógyító anyagot tartalmazó növényt — leveleket, virágokat, gyökereket, kérgeket stb. gyűjtenek a réteken, legelőkön, erdőszéleken és szántóföldeken. Különösen gazdag ilyen növényekben a szubalpin klímájú Kőszeghegyalja. Itt évszázados hagyománya van a gyűjtésnek. A gyógynövényismeret apáról fiúra száll. A tapasztalati, népi gyógymódok egész sorának e vidék a bölcsője. Közülük többet már a hivatalos gyógyászat is átvett. A megyében összesen húsz gyűjtőbrigád dolgozik, a „mezei gyógyszertárban”. A termést — az idén mintegy hárommillió forint értékűre számítanak — a Herbária Vállalatnak adják át. Cseresznyeszedő gép Cseresznyeszedő gépet konstruált Bernáth Lajos kertész- mérnök, a kisnánai termelő- szövetkezet főmezőgazdásza, és Mónosi Károly technikus. Gépükkel 10 óra alatt mintegy 200 kilogramm cseresznyét lehet szedni. A konstruk- ■ció felkeltette a kereskedelem érdeklődését is. Az Agrotröszt átvett egy példányt kísérletre. A cseresznyeszedő szép mindössze 80 deka súlyú, tetszés szerinti hosszúságú botra szerelhető. TÚRÓSTÉSZTA HELYETT KALAPÁCS Kényszerpámé'n" a REPÜLŐ ZENÉSZSZŐNYEG — ERKÉLYMÁSZÁS - KOLBÁSZÉRT ff1 — Nincs pénzünk. — Nem baj, majd szerzünk. — Honnan? — Például apámtól. Én leütöm, te meg elveszed a százasait ... A Ceglédi Járási Ügyészség rablás és egyéb bűntettek miatt, vádiratot adott ki a 26 éves Rácz Erzsébet és társa, a 26 éves Galamb Jánosné ellen. fehérnemű — 4 ezerért A röpke párbeszéd után Rácz Erzsébet felkereste édesapját. Ebédre hívta lakásukra, ahol úgymond „kedvenc ételével: túróstésztával várják”. Az idős ember elfogadta a meghívást. A lakás ajtajában a két nő előre tessékelte. E pillanatban Rácz Erzsébet 3 kilós kőtörő kalapácsot rántott elő. Apja fejére sújtott vele... A vérző embert a konyhába támogatták. „Ki ütött meg?” — kérdezte az öreg. „Most szaladt ki innen egy ember, ő tette!” — sopánkodott Rácz Erzsébet, majd kérdően Galambnéra nézett Az bólintott. Az áldozat pénze — 4200 forint —, már egy párna alatt lapult... Alig néhány hónap telt el, s a két nő között ismét pénzszerzésről esett szó. Ki legyen a következő áldozat? Nem sokat gondolkodtak rajta. A választás újra Rácz Erzsébet édesapjára esett.-Este keresték fel lakásán, s a pontosan kidolgozott terv szerint, fehérneműt kínáltak eladásra. Az áruját szíves szóval kínáló Rácz Erzsébet az egyik szobába csalta apját. Galambné csak erre várt. A szomszéd helyiségben fürge kézzel találta meg az egyik párna alá rejtett 4 ezer forintot... Bankók a lámpában A sikeres akciókon felbuzdulva, a két züllött, büntetett előéletű nő sorozatban követte el a lopásokat. Egy nap együtt iszogattak a kocsmában D. Zoltánnéval. Az illuminált állapotban levő nőt később lakásáig követték. D-né a konyhában tért nyugovóra. Ide settenkedett utána Rácz Erzsébet, aki a mélyen alvó nő kabátjából 14 ezer forintot emelt ki, s távozott észrevétlenül. Ezer forintot egy-kettőre elmulattak. A nagyobb fogások mellett azonban a tolvajduó nem vetette meg az apróbb értékeket sem. Éjjeliőr a „horgon" i S ha kellett — kockáztattak is. Egy alkalommal például Ráczné hamarjában szerzett létrával mászott fel egy lakás erkélyére, hogy onnan 16 szál füstölt sertéskolbásszal távozzon ... Máskor egy szunyókáló éjjeliőrtől lopták el rádióját és öngyújtóját. S bűnlajstromuk még kor- rántsem teljes. Cegléd egyik parkjában részeg embert „szabadítottak meg” ezer forintjától, vállalat öltözőszekrényéiből loptak több száz forint készpénzt, mosókonyhából, s még különböző helyekről „szerezték be” kerékpárjaikat, s éléskamrákból gondoskodtak ízletes vacsoráikról... .^Azonban minden bűnlajstrom egyszer véget ér, Rácz Erzsébet és Galamb Jánosné bűntettsorozatára is pontot tett a rendőrségi letartóztatás. Hogy mennyi ideig tart a no10 százalékkal HIGANYSZÁLAK Ki tartja a tüzet a hőmérő alá, hogy a benne levő higany felforrjon a másokért cselekvés pontjáig? Rátkai Jánosné lepkekönnyű mozdulattal eltakarja szemét: ...„Amikor megláttam őket... a papa, a mama, a hat kisgyerek egy szobában... a házuk nagy roppanással összedőlt, a csónakból látták, a mama szerint a szarufák, mint óriási, imára kulcsolt kezek omlottak a vízbe, a hömpölygő vízsírba...” — Itt az asszony levele! Jóni Sándorné fehérgyarmati lakos iskolás irkalapra rótta sorait:... „Kedves Asszonyom! ... örültem volna, ha láthatom önt és forrón megszorítottam volna azt az aranyos két kezét, amelyik ilyen A hóhér belelógott a képbi >e Megkínzott gyaurok A dublőzt megpörkölték Gyula vitéz vértezetben Törökuralom Pilisborosjenőn. — A hóhér álljon odébb! Három sebből vérzik a vitéz. S most kifeszítik a dárdavető katapultból átalakított kínzószerszámra. A néger kiveszi átizzott lándzsáját a tüzes kondérból, lassan közelít: Vérfagyasztás — festékkel megégeti a vitéz hasát. Odalép a bég, a megkínzott gyaur szolgálatát követeli, de az szembeköpi. Talán mondani sem kell, hogy egy most készülő film egyetlen jelenetét meséltük el. Az operatőr szólt rá a hóhérra, mert „belelógott” a képbe. A vitézre különleges műanyagból ragasztottak „sebeket”, és sűrű festékkel ke- negették, csurgatták, hogy minél vérfagyasztóbb legyen a jelenet. Sajnos, apró balesetek is történtek, amíg felvétel előtt nyolcszor-tízszer próbálgatták a legapróbb részleteket. A néger statiszta — itteni egyetemista — tailán mert nem értette jól, talián túlbuzgóságában, túl közel vitte a lándzsát, s valóban megpörkölte kissé a dublőr hasát. A vitéz, hogy „vért köpjön”, minden próbánál sűrű málnaszörpöt vesz szájába — de lehet-e ■csodálni a nagy hőségben, hogy mindig lenyeli. Végül a felvételnél valóban szembeköpi a béget, noha csak imitálni kellett volna. Hétfőtől szombatig a pilis- borosjenői művárban — az Egri csillagok „színhelyén” — forgatták a Gyula vitéz, télen- nyáron című színes, szatirikus játékfilmet. Herczenik Miklós novellájából Polgár András írta a forgatókönyvet. A rendező, Bácskai Lauró István: — Már évek óta együtt dolgozunk Polgárral, ákit nagyon tehetségesnek tartok. Ebben a forgatókönyvben másfél évi munkánk fekszik. Következő filmemet is az ő novellájából, a Gyermekjátékokból készítem. — Mostani filmünk a tvsorozatok körüli bonyodalmak szatírája. Arról a hatásról szól, ahogy a nézők azonosulnak a szereplőkkel, a hősök szinte ott élnek otthonukban. Egy példa: Szabó néni beteg volt, s Gobbi Hilda lakására rengeteg gyógynövény érkezett. Tibort i® fel 'kellett támasztani — mint sok tv-hőst —, a közönség kívánságára. Karriertörténetbe ágyaztuk mondandónkat, s nemcsak a nézőket, a tv-t is fricskázzuk, és a nacionalizmust is bíráljuk. A novellaíró Herczenik egyben a film operatőre: — Nagyon érdekes lehetőségek nyitnak a képi fogalmazásra. Itt most a tv-soroza- tot vesszük fel, ez az egyik sík. A várat egyszerre mint hatalmas erődítményt mutatjuk be, s mint díszletet is. Ez a kettősség végigvonul a filmen — ettől lesz szatíra. A másik sík: Gyula vitéz mint hős, s mint felfedezett egyszerű sörgyári munkás, akit elkábít a siker. Megtudtuk a film sztoriját is, de bajos lenne néhány szóban elmesélni, másrészt: nem szeretnénk „lelőni” a poént. Annyi bizonyos: ha sikerül terveiket megvalósítani, nagyszerű filmet láthatunk az év végén. ’ , Időközben bekerítettek bennünket. A várfokon büszkén lengnek a zászlók; lenn lovasok készülnek rohamra, miközben megjelennek a valódi, páncélozott csapatszállító katonai kocsik, éktelen gép pu skar op o gá s sál. Gyakorlatoznak néphadseregünk katonái. A stáb új jelenethez készül: törökök, magyarok, civilek nyüzsgő várvédők módjára cipelik a kellékeket. Megérkezett Koncz Gábor, a főszereplő, most ő kerül a reflektorok fényébe. Gyula vitézként, teljes vértezetben ... Szöveg: Paládi Foto: Szitnyai messzire is ki tud nyúlni fáradhatatlan szeretetéből”... Kincses József, a ceglédi Ut- építőgép Javító és Gyártó Vállalat gazdasági igazgatója, hogy megindultságát rejtse, a szokottnál érdesebb, szigorúbb hangon, fejét szálfaegyenesen tartva mondja: — Láttuk a tévében a hullámok alatt a fákat... azokat a meggyötört arcokat, kendős néniket, ijedt szemű gyerekeket ... amint egyre távolodtak otthonuktól... szinte rámtörte az -ajtót Gál Marci, a párttitkárunk ... csuklik a hangja: ,.A szocialista brigádok” ... „Ki? Kik? — kiáltottam visz- sza —, hát két szoc. műhe lyünk is van, meg 24 szjc. brigádunk ... Honnan tudjam? ... „Varga Károly — így a Marci — meg Bicskei János brigádjai, a dömper szerelők és a lakatosok követelik: azonnal segítsünk!” Reggel zsibongták a műhelyek ... (Nemcsak a vezetőség akarta — szól közbe Jurica Lajos verseny felel ős — ők maguk, lentről, teljesen önkéntesen ajánlkoztak.) Kincses József kicsit szigorúan „odanéz”, majd folytatja: — Hat reizer útjavítót sorion kívül készre munkáltunk... A vezetőket a csarnokokban körbefogták: — „Dolgozzunk szabad szombaton is!’ — De — magyaráztam —, nem a szabad szombaton múlik, hanem inkább a gépeken. Gépeket adjunk. Persze... összedobtuk mi is az egynapi keresetet, 87 ezer forintot és küldtük, ahová kellett, de itt mindenki „vonulni” akart.-- —-CsanádkGyörgy miniaater elvtárs telefonált — emlékezik a titkárság vezetője — s a fejlesztési alapból 200 ezer forintot átutaltunk.) — Ezen túlmenően ■— diktálják később többen, közöttük a levegőtlen helyiségben izzadó főmérnök, arcát töröl- getve. — Ezen túlmenően.. < (és köziben erre a vacak, agyoncsépelt szókapcsolásra gondolok, EZEN TÚLMENŐEN, hogy hányszor elszavaltam én is, amikor semmi sem volt ezen túlmenően és ez a gyatra kifejezés most milyen duzzadt lesz, benne a vérkörök majd kipattannak, lázas Az operatőr „becélozza” a szenvedőt sietséget, agyak, kezek munkáját fonják össze) szóval ezen túlmenően az itt dolgozó ezer ember, akár a Kossuth-szózat idejében — FELKÉREM ÖNÖKET, MENTSÉK MEG E HAZÁT — tenni, cselekedni kezdett, meggeneráloztak három dömpert, hogy három bajbajutott községnek odaadhassák és megelevenedtek a számok is, amelyek az esztergapadok és lakatossatuk, fúrók és forró lélegzetű, olajos csarnokzu- gokban, huzatos műhelyekben élő erővé összeállnak: egész éves tervük 170 milliójából 100 milliót már fél év alatt teljesítettek. Egy százalékot kért a kormány a nemzeti jövedelem pótlására, ők máris K) százalékkal válaszoltak! — Nem volt szívbajos a vezetőség — mondja Bimbó Gyula lakatos és vigyorog — (halvány dunsztom sincs, mit akar ezzel közölni, mire akarja figyelmemet élezni, én csak azt tudom, ő különösen nem volt szívbajos, mert szabadságát ajánlotta fel, hogy árvíz sújtotta házakat építsen). — Mi célból menne oda.7 — kérdem és közben gépfröcskölt tetoválásait, a munka szép, fekete, puha kormos nyomait bámulom, mert a műszakra még „rátesz” és a műszak legalább a szemét jótékonyan kihagyja majd _ a festékzuhatagból. — Itt nőttem fel — az érvet sem találónak, sem indokoltnak nem találom —, itt szabadultam fel... 17 éves koromtól vagyok itt... — Jó kis szerelő — ez a művezetőjének véleménye. — Másra is elmegy a sza'- badság — talán haragszik már, hogy különösebb indokot kérek — innen kaptam két szoba összkomfortos lakást (a tanácstól kapta)... két srácom van... Ez már aztán végső tromf, adu: a többiek is így gondolják — ez a brigádra vonatkozik. Rátkai Jánosné az üzem vékonypénzű embereit, a konyhai kisegítőket, az adminisztrátorokat fogja össze brigádba. Példák: özvegy Kovács Jánosné havi fizetése 1050 forint. Gyűjtötte, mosta, vasalta az árvízi ruhákat. Éjszakája tellett erre. — Miért? NEM TUDJA. KELLETT. BENSŐ HANG DIKTÁLTA. ' Karsai Istvánná konyhai kisegítő 30 gyerekruhácskát hozott. Urbán Antal lakatos nagyon megharagudott, amikor megkérdezték, lenne-e ideje az dsszonyköveteket a Szabol cs-Szatm ár megyei Fehér- gyaimatra a saját kocsijában elvinni. Jóni Sándorné hatgyerekes asszony 124 darabból állító ruhatárat kapott. Nézem a leltárát ... csak finom lelkű, édesanyák, nagyszerű asszonyok tudnak ilyen figyelmesek lenni, Jóniné legnagyobb gyereke 12 éves, a legkisebb 6, tehát úgy kellett a ruhákat gyűjteni, válogatni. ... „Még egyszer köszönök önnek mindent — írja levele végén Jóniné —, kívánok főleg egészséget, hogy még sok ilyen bajba jutott családot tudjon támogatni, szeretni ép velük érezni.. HA TUDNA???! Rátkai Jánosné elveszi szeme elől kezét és azt mondja: — Legjobban bizony az egészség kellene, ha ... Befelé sír. Csendesen. A ceglédi ÜTGÉP udvara tele van piros rózsával, s a hőségben mélyeket lélegeznek. Forrón tüzelnek az ízzé betonon csillogó fémalkatrészek, gépek is, de nem hiszen), hogy lehet valami most melegebb, s erősebb feszültségű, mint az emberi szolidaritás. Szüts Dénes tórius rablópár „kényszer- pihenője”, arról a bíróság dönt majd. —Szitnyai—
