Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-31 / 178. szám

Ma ülést tart a Monori Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága Ma délelőtt fél 9 órakor ülést tart a Monori Járási Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga a járási tanács vb-termé- ben. Napirenden szerepel: elnöki beszámoló a lejárt ha­táridejű vb-határozatok vég­rehajtásáról. Előadó: dr. Ben- csik Mihály vb-elnök. Je­lentés a szociálpolitikai tevé­kenység gondoskodási és igaz­gatási munkáról, a megyei és járási testületi határozatok végrehajtásáról. Előadó: dr. Dikó István, egészségügyi cso­portvezető. A fentieken kívül még egyéb ügyeket tárgyalnak. MŰKÖDIK a vecsési víztorony 1 Először gyanakodva figyel­ték a vecsésiek, miképp lehet az, hogy a község legmaga­sabb részében, s a legmele­gebb időben is bőven van víz. Vecsésen ugyanis az előző években ilyenkor a csapok „hallgattak” órákon át. A gyanút azonban rövidesen el­oszlatta a jó hír: az új víz­torony végre működik. Re­méljük, minden vecsési meg­elégedésére, és hosszú idő múlva is elegendő vizük lesz. MONOJhvntfn KÜ-L Ö NiCl A D Á S XII. ÉVFOLYAM, 178. SZÄM 1970. JÚLIUS 31., PÉNTEK JÓ ÜTEMBEN FOLYIK AZ ARATÁS GYÖMRŐN 16 MÁZSA ÁTLAG ÁRPÁBÓL JÓ TERMÉS VÁRHATÓ BURGONYÁBÓL Befejezték az őszi árpa ara­tását a gyömrői Petői Tsz-ben is. Hayth Ferenc elnök elmon­dotta, hogy csaknem száz hold­ról vágták le az őszi árpát. Az átlagtermés 16 mázsa lett, ami az elmúlt évekhez képest je­lentős előrelépés. A termény nagy részét már elszállították a termónyforgalmihoz, de hagy­tak belőle a raktárakban is, a tagság részére. Az árpa után azonnal hoz­zákezdtek a takarmánybú­za aratásához. Eddig mint­egy száz holdon végeztek, s az átlagtermés 15 mázsa lett, ennyit is vártak. A jövő hét közepére szeretné­Vendéglátó kombinát épül Üllőn „Tüske" című rovatunkban szóvá tettük, hogy az Üllő és Vidéke ÁFÉSZ üllői ruházati boltjánál a rossz állapotban levő deszkakerítés igen le­rontja a tér szépségét. A szö­vetkezet most frappáns választ radott: lebontja a kerítést és a mögötte levő üres telken nagy­szabású építkezésbe fogott. Már az alapokat ássák, s az emberek kíváncsiak, mi épül majd a telken. Massza Sándor elnököt kérdeztük meg erről. — Egy vendéglátó kom- { binát építését kezdtük I meg, amelyben reprezen- ! tatív étterem és presszó kap helyet. A központi étterem építése ré­gi kérése a község lakóinak, de jól jön majd az átutazók­nak is. Az építkezésit jövőre fejezzük be. — Ha már a témánál va­gyunk: terveznek-e még Üllőn egyéb építkezést, vagy felújí­tást? — Igen, a kombináton kívül a tejüzem épületét is bővítjük. Ott kap majd helyet a szol­gáltató részlegünk. Kölcsönzőboltot helyezünk el benne, valamint a szo- , bafcstő és mázoló, vízve­zeték, bádogos, lakatos, stb- részlegeket. — ügy tudjuk, az üllőieknek van még egy kielégítetlen ké­résük. — Tudok róla. A Gyár utca tájékán kellene egy élelmi­szerboltot nyitnunk. A vezető­ségen nem múlik: ha megfe­lelő telket kapunk, teljesíteni tudjuk ezt a kérést. A boltjainkat egyébként Üllőn korszerűsítettük, bő az áruválaszték, ennyit tudunk addig tenni, amíg az új boltot felépíthetjük. A főtéri kc«ponti étterem alapozási munkái tehát megin­dultak, s így örömmel vehet­jük tudomásul, hogy jövőre a szép, virágos park környékét egy szép épülőt is gazdagítja. (em) nek végezni a takarmánybúzá­val, utána jöhet a 390 holdnyi Bezosztája. Az előzetes ter­mésbecslés szerint, ez a fajta búzájuk is meghozza a 15 má­zsát. A rozs aratását, sajnos, ne­hezíti az elmúlt napi esőzés. Kissé megdöntötte a rozsot, így a mintegy 80 holdas táb­lán a kombájnok csak lassan tudnak dolgozni. Ezért eddig mindössze 30 holdat arattak le. Az átlagtermés 12 mázsa körüli. A gyömrői Petőfiben négy kombájnos dolgozik, dicsére­tes szorgalommal: Nagy And­rás, Juris Sándor, Boczonádi László és Paputh Miklós. Ila közbe nem jön valami, augusztus 10-ig szeretné­nek végezni az aratással. Mi újság az aratáson kívül á tsz-ben? Szépen fejlődik a kukorica, néhol már ember­magasságú. Valószínűleg meg­lesz a 25 mázsás átlag holdan­ként. Megkezdték az újbur­gonya szedését is, 50—60 má­zsa termett egy holdon. A ké­sei fajtából ennél. jobb ter­més várható. Elkészült a szövetkezet két üzlete, a két gyömrői piacté­ren. Már árusítanak is ba­romfit, tojást, zöldségfélét és egyebet. Hamarosan húsjellegű ju­hokat tenyésztenek majd, mert a lakosság is igényli, s a tsz-nek is kifizetődő. Gér József Lehúzott ablakok Mit ír elő a vasúti szabályzat? Meleg van. Mi tagadás, a munka is fárasztó. Utána a bejáró munkásokra még a nem kevésbé fárasztó utazás vár, a tűző naptól átforrósodott vasúti sze­relvényeken. Igaz, vala­melyest elviselhetőbb az utazás lehúzott ablakok mellett... De nem mindig. Sülysápról a kora reggeli órákban induló helyi vona­tok lehúzott ablakokkal várják hajnali utasaikat. Az ilyen kocsikba beülni, kicsit álmosan, néha ’ fázó­san — nem kellemes. Kü­lönösen nem az, egy-egy kiadós esőzés után. Ilyen­kor a kocsik vizesek, az át- ■ nedvesedett ülésekre le sem lehet ülni. S mindeh­hez hozzájárul még a gya­kori vagonkirakás, amit az állomás területén végez­nek. „Kedvező széljáráséal” a nyitott ablakokon át vas­tag szénporréteg rakódik az ülésekre. Nem tudom, a vasúti sza­bályzat előírja-e, hogy a célállomásokon tartózkodó vonatok ablakait zárva kell tartani. Azt hiszem, igen. Ennek betartásáért elsősor­ban a kalauzok a felelősek. De a legtermészetesebb mégis csak az volna, ha mi, utasok, húznánk fel az ab­lakokat, mielőtt leszállunk a vonatról. Saját magunk és utastársaink érdekében. r Jandó István MAI MŰSOR MOZIK 1 ’ Monor: A nősülés keservei. Pi­lis: Sex és a hajadon. Vecsés: Bye, Bye, Barbara. Eredményesen működik a vecsési nagyközségi tanács vb építőipari költségvetési üzeme Vecsésen a múlt év feb­ruárjában megalakult az épí­tőipari költségvetési üzem. Felkerestük Bőszin András üzemvezetőt, hogy tájékoztas­HOBBY Mire jó egy öreg vekkeróra? Sokat írtunk már a hobby- ról, vagyis az embereknek szabad idejükben űzött szen­vedélyéről, szórakozásáról. Ez néha művészi szintet ér el, máskor meg magas fokú mű­szaki képzettségről tesz bi­zonyságot A monori Galbács Mihály fiatal házasember. Kis szobá­jukban minden bútordarabnak kiszámított, pontos helye van. A hangulatlámpa, rádió, tv nem kelt rendkívüli benyo­mást. De egy kapcsolótábla szokatlan minden lakás meg­szokott összképében. Ezért fi­gyeltem fel az elektromos csengőre, ami időnként piro­sán villanó jelzőgombbal, bo­nyolult zsinórrendszerrel, egy fekete műanyag kapcsolóköz­ponton keresztül több irányba ágazik. Mindez kétségtelenül arra utal, hogy a szobában van valami rendkívüli. — Fiatalok vagyunk, szere­tünk aludni és nehezen ébre­dünk — mondja az ifjú férj. — A vonat viszont nem vár. Ez adta az ötletet, hogy elekt­romos ébresztőórát szereljek a falra. Ez ugyan eddig még nem sokkal több a közönséges ébresztőóra csengetésénél. De aztán a készüléket továbbfej­lesztettem. A csengetést egy kattintással a fejünk felett el­némítjuk, de aludni már még­sem lehet, mert egyidejűleg bekapcsol a rádió, kigyullad a hangulatlámpa, a főzőlapon pedig főni kezd a fekete. — Nincs itt valami ördön­gösség? — vetem közbe. Azt mondja, szó sincs róla, alap­jában véve roppant egyszerű a dolog. Az Ezermester című lap rendszeres olvasója, onnan vette az ötletet. De a kivitele­zés már egészen egyéni. Nincs szükség bonyolult tranzisztor­rendszerre. Egy öreg vekker­óra szerkezete — amelyben nyolcvoltos áram a kívánt időpontban a kapcsolótábla mechanizmusán keresztül éb­reszt, nyitja, csukja le a rá­diót, tv-i. Mire gazdája kellő­képpen kidörzsöli szeméből az álmot, már forr is a finom il­latú fekete. Készségesen elmagyarázza, hogyan működik ez a rendkí­vül praktikus masina. Két ok­ból nem írhatom le. Előszöris nemigen értettem meg, másod­szor: Galbács Mihály szeretné illetékes helyen bemutatni — nem is mint újítást, vagy öt­letet, hanem — a kivitelezés­nek egészen újszerű, s mint mondja, „egyszerű” módját. TE i son bennünket az üzem mun­kájáról. — Az üzem elsősorban a nagyközségi tanács vb. szá­mára dolgozik. A múlt évben felújítot­tunk több állami házat a Kossuth Lajos utcában, a Somogyi—Bacsó úton és a Vö­rös Hadsereg úton. Orvosi la­kást bővítettünk a Dózsa György úton, valamint a köz­ség bölcsődéjét; a Tompa ut­cai óvodában, a felsőtelepi Martinovics téri és Kun Béla téri általános iskolákban és napközi otthonaikban végez­tünk felújítási munkákat. Az egészségházban egy szikkasz­tót építettünk. Felújítottuk az MHSZ épületét és a tűzoltó- laktanyát. Több utcában jár­dákat építettünk. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnak egy üzletet építettünk át, s a Vegyesipari Ktsz-nek iroda­bővítést végeztünk. Az üllői tanácsnak építet­tek egy autóbuszmegállót, két orvosi lakást felújítottak, el­végezték a Gyöngyvirág téri zöldségesüzlet befejező mun­káit, az Ócsai úton egy másik zöldségesüzletet bővítettek. Felújították a rendőrség épületét, építettek egy pe­dagóguslakást, s többfeld járdát. Ez évben Vecsésen a Kos­suth Lajos utcai sütőüzem te­tőszerkezetét, a Kun Béla té­ri iskola felújítását végzik, le­bontották a Vígh utcai KISZ- épületét. A Bajcsy, Virág és Zrínyi utcákban egy-egy álla­mi házat újítanak fel. Építik a MAVAD irodáját, raktárát és kerítését is. A temetőt be­kerítették és többfelé járdát építenek. Üllőn az idén ugyancsak járdákat építenek, s a két községben több kisebb összegű munkát is elvégez­nek. Az építőipari részleg most, július elsejétől bővült egy kommunális részleggel. A jö­vőben továbbra is karbantart­ják az állami házakat, a par­kokat, a községi földutakat, hidakat, a temetőt. Üzemeltetik a strandfür­dőt és megszervezik a motorizált szemétszállí­tást. Az üzem központja egyéb­ként Vecsésen, a Damjanich utca 34. szám alatt van, 42-es létszámmal dolgoznak (12 szak- és betanított munkás, 12 nyugdíjas, a többi segédmun­kás. Az adminisztratív, mű­szaki és kisegítő személyzet 13 fő.) Az üzem működése egyéb­ként teljesen rentábilis, amit szépen igazol az a tény, hogy tíz hónap után a forgó­tőkén kívül 188 ezer fo­rint tiszta bevétellel is rendelkeznek. Hátráltatja a tervbe vett munkák teljesítését, hogy itt is nagy az anyaghiány, külö­nösen téglában, cementben. Kevés a létszámuk is, de az anyaghiány miatt a beterve­zett létszámot feltölteni nem tudják. Egyébként megyei és járási tanácsi ellenőrzések alkalmá­val megállapították, hogy a megye összes üzemei közül a legpontosabb zá­rást és nyilvántartást itt végzik, ebben nem kis érdeme van Kiss Gyuláné főkönyvelőnek is. (pápay) Munkában az aszfaltkeverő gép A Monori Állami Gaz­daságban kavicsaszfaltot is készítenek. A telepen hat- ember és egyetlen gép dolgo­zik, s bár a kavicsaszfalt rövid idő alatt népszerű lett, egyre nagyobb iránta az igény — nem teljesíthetik, nem bírja a kapacitás. Az idén elkészítik a pilisi mezőgazdasági úthálózatot, Monori-erdő és Bénye-Üjta- nya között is kavicsaszfalt­út készül. Irsán a Dimitrov Tsz másfél kilométeres bekö­tő útját, s a vecsési Sza­muely utcát is hidegasz­falttal borítják. Ha a gép bírja, a Nagykőrösi Állami Gazdaság sertéstelepén is el­készítenek egy másfél kilomé­teres útszakaszt. A gazdaság tervei szerint ez év végéig maximálisan hét­ezer tonna kavicsaszfaltot tudnak elkészíteni. Jövőre — hiszen az igények valószínű­leg tovább növekszenek — fejlesztik a telepet, jó lenne dupla kapacitást elérni. — zs — Foto: Péterffy Kiugrott a vonatból Szabó Lajos 14 éves, Üllő, Gyár utca 9. szám alatti lakos hétfőn délután hazafelé uta­zott Budapestről a vonaton. Útközben elaludt, és csak ak­kor ébredt fel, amikor a vonat az üllői állomásról elindult. Kiugrott a vonatból és eszmé­letlenül terült el a sínek mel­lett. Szerencséje volt — mert életét nem vesztette el, viszont agyrázkódást szenvedett; a mentők azonnal kórházba szállították. A MÁV-állomás hangosbe­mondója hiába figyelmezteti az utasokat, még mindig sokan figyelmen kívül hagyják, hogy a le- és felugrálás a vonat el­indulása után szigorúan tilos és életveszélyes. (em) Hazajöttek a fiúk Hír: A nyári ifjúsági építőtáborokban hét­főn váltották egymást a fiatalok önkéntes cso­portjai. Szabolcs-Szat­már megyében, ahol az árvíz sújtotta területe­ken hét ifjúsági tábor működik, a harmadik turnusban csaknem két és fél ezren kezdték meg a munkát. A második turnusban — egy hónappal ezelőtt — 1900 diák indult Szabolcsba, köz­tük a monori Kövesdi László is. A fiúk azóta már hazajöt­tek, itthon ápolgatják tenye­rük utolsó sebeit, s mesélik az élményeket, mint Laci. — A Budapesti Építőipari Szakközépiskolából — ide já­rok én is — nyolcvanheten in­dultunk. Az építés nekünk tulajdonképpen nyári terme­lési gyakorlat volt, de szí­vesen csináltuk, tudtuk, hogy szükség van a munkánkra. Fehérgyarmatra kerültünk, azaz a tivadari táborba, ami annyira van Gyarmattól, mint például... Gomba, Monortól. Autóbusz vitt bennünket reg­gelenként az építéshez. — Mire mi odamentünk, a romokat már eltakarították, az alapot is megásták majd­nem mindenütt. Nekiláttak a srácok, a kőművesek alapot raktak, a falakat húzták fel, s mi, villanyszerelők is el­kezdtük a kész házakba be­szerelni a villanyt. Én az első hetekben a Fehérgyarmati Téglagyár villamosberendezé­seinek ellenőrzését csinál­tam, ott is bent volt a víz, rendbe kellett hozni. A gyár akkor kezdett üzemelni, ami­kor az utolsó napokat töltöt­tük a községben. — Szívesen fogadtak ben- nünket. A srácok mesélték, hogy amikor egy öreg bácsi házát építették, a bácsi sírt az elkeseredéstől, hogy nem segíthet. Nagyon beteg volt, járni is alig tudott. Itt aztán belehúztak a fiúk a munkába. Persze, olyan eset is volt, hogy egy gazda fejszével fe­nyegetőzött, ha be merjük tenni a lábunkat a portájá­ra... Öt is megértettük. Sok rosszat átélt, nem bízott sen­kiben ... — A tábor nagyon klassz volt, mi huszonheten laktunk egy sátorban, reggel négykor volt az ébresztő, hétkor már dolgoztunk. Háromszáz ház építését kezdtük el, csaknem valamennyi kész is lett úgy nagyjából. Egy hónap nem hosszú idő... Jó kaját kap­tunk, s esténként üvöltettük a magnót, hogy a hangulat is meglegyen. A fákra szereltük a hangszórót, a srácok az ágakra ültek, mint a mada­rak, úgy hallgatták. A tábori dokinak jócskán akadt dolga: az első hetekben némelyik srácnak olyan sebes volt a tenyere, hogy a lapátot is alig tudta megfogni. De azért csináltuk... — Amikor eljöttünk, lát­szott, hogy itt ténylég dol­gozott valaki. Álltak a há­zak ... A Tisza — úgy ötven méterre lehetett a tábortól — úgy megszelídült, hogy az ember nem is gondolta vol­na, mit művelt nemrég. Árvízi emléknek lassan csak a szú­nyograjok maradnak... (koblencz) C á

Next

/
Oldalképek
Tartalom