Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-31 / 178. szám
4 1970. JÚLIUS 31., PÉNTEK "“ZKíHap Filmfesztiválok A nyár filmfesztivál-sorozatában Karlovy Varyt követően NAGYMAROS KERESI JELLEGÉT FOTOFORRADALOM ALFA-TERVEK- TÁRLAT ÜRÜGYÉN most Szicília következik. A festői kisvárosban Taorminá- ban megnyílt játékfilm-fesztiválon Sándor Pál Szeressétek Odor Emíliát” című alkotása versenyez. Részt vesz nemzetközi zsűri tagként a fesztivál munkájában VárJco- nyi. Zoltán is. A fesztivál ünnepélyes eredményhirdetéssel augusztus elsején fejeződik be. Sántior Pál másik filmje, a „Bohóc a falon” Veylonban versenyez augusztus folyamán. A Colombóban rendezendő fesztiválon versenyfilmként indul még Herskó János „Szevasz Vera”-ja is. A skóciai Edinburghban augusztus 23-a és szeptember 12-e között két rajzfilmünk áll rajthoz: Jankovics Marcell „Hídavatás”-a, valamint Szo- boszlay Péter alkotása, az „Aki bújt, bújt”. Szeptember második felében: 19-e és 26-a között az írországi Cork városban képviseli a magyar színeket Gémes József „Díszlépés” című alkotása. Dunához, dombokhoz, erdőhöz, tág térhez, népi építészethez zarándokol turista, festőművész. Maga a község azonban nehezebben talál rá arcára, önmagára. Lakossága már a háború előtt is kétlaki életmódot folytatott. Egy holdnál több földet talán ha tíz család birtokolt. A helyi szakszövetkezeti társulás tagjai ma éppúgy egyénileg kezelik földjüket, mint akkor, szőlőt, gyümölcsöt termesztenek. Ipari település? Vasipari ktsz-ük mintegy kétszáz embert foglalkoztat, a Szerszámgépipari Művek községbeli telephelye vagy ugyanannyit. Az utóbbit három éve bővíteni, dolgozóinak létszámát háromszorosára növelni akarták. A tervet a helyi tanács is pártfogolta, de az elgondolás nem illett a Dunakanyar regionális fejlesztési tervébe, az ipartelepítést nem engedélyezték. A nagymarosiak többsége Vácott dolgozik. A község vezetői szeretnék, ha legalább a nők kapnának a faluban munkát. A kétszáz falubeli asszonyt foglalkoztató, HASZNOS VAKÁCIÓ A Velencei-tő partján, az agárdi madárvártán — kéthetes turnusokban — 50—60 középiskolás és egyetemista fiatal tölti szabad idejét hasznos kutatómunkával. Radetzky Jenő biológus tanár irányításával betekintést nyernek az ornitológia, a mikrobiológia és a meteorológia tudományába. Az itt szerzett elméleti és gyakorlati ismereteket egyetemi felvételi vizsgákon és tudományos dolgozatokban hasznosítják a növény- és állatvilág iránt érdeklődő fiatalok. Képünkön: ismerkedés a madárfényképezés alapelemeivel. (MTI foto — Jászai Csaba felv.) Viszik a vasutat Nagy nap volt ez év június 30-a a Gödöllő—Veresegyház között vonattal utazók számára. A közlekedési koncepció jegyében ezen az éjszakám szűnt meg a vasúti forgalom ezem a vonalon. Az utolsó MUKI-nak nevezett szerelvény hatalmas viharban elindult 22.35 h-kor Gödöllőről. Ahogyan a nóta mondja — az eleje fel volt virágozva — s a tíz- kilométeres utat végig sípolva tette meg. Utolsó útjára elkísérte a ' MÁV Bp. Igiazga- tóság részéről Be- zsényi József felügyelő is. Éjfél után indult az el- fcő vonatpótló busz Veresegyházról Gödöllőre. Ez mát az úgynevezett szellemű asutat helyettesítette. E járatnak is megvolt az illusztris vendége, Bársony Étidre. a MA- VAUT gödöllői főnökségének vezetője. Nagy újság volt ez azon az éjszakán. Azóta 200 járat fordul meg Gödöllő—Mátyás kiráíly utca, Gödöllő—Blaháné út, Gödöllő—Veresegyház között. Egy hónap telt el. Nem nagy idő, mégis érdemes visszatekinteni. A kis füstös helyébe forgalomba kerülő buszokat az emberek nagy része megszokta és elismeréssel nyilatkozik. A busz gyors, tiszta, sűrűbben közlekedik és az Autóközlekedési Vállalat dolgozói udvariasak, segítik az utasokat Mindezen jó tulajdonsága és. a sok dicséret mellett a busz nem tudja feladatát 100 százalékig ellátni, amíg meg nem épül a tervezett & beígért útvonal, az autópálya, a Gödöllő 3- as úttól a Rét utcáig. A munka előjeleit már látni, hiszen megjelentek a sínfelsze- dő daruk, amelyek végzik a vá- gányíelszcdést, elhaladtak Blaha- fürdö megállóhelynél. A bontott anyagot kocsira veszik » és viszik magukkal. így már több kilométeres szakasizon csak töltés van, sín nélkül, talpfa nélkül. Bontói elvitték és az elkövetkező napokban a többit is elszállítják, hogy aztán az autópálya-építők birtokba vehessék munkaterületüket. Jó munkát és határidős befejezést, hogy a forgalom tovább javuljon. Csiba József egy kétmillió forintot kapott. Egyéb támogatásban azóta nem érezték, hogy üdülőhellyé léptek elő. A szemlélődő idegen pedig hamar észreveszi a virágágyások mögött a poros utcák közepén csordogáló szennyvizet. 1958-ig egyetlen négyzetméter kiépített útjuk sem volt. Az elmúlt hat évben a község közel tízezer folyóméter járdát, háromezer folyóméter utat épített. Belső közlekedését, forgalmát is nehezíti azonban, hogy a váci—szobi autóút községen átvezető szakasza éppen hét éve készül... Az utak építésével s egy törpe vízmű, a vízhálózat megvalósításával a község ki is adta összes erejét. A szennyvízelvezetéshez — terv már van rá — ötvenmillió forint, a munka első üteméhez is körülbelül húszmillió forint kellene. Ezt az összeget előteremteni a falu önmaga képtelen. Pedig ha jól meggondoljuk, eddig inkább csak hátrányát érezték, hogy üdülőterületnek számítanak: emiatt nem fejlődhettek más irányban előre. De remélik, hogy az üdülőjelleg, ha különösebb előnyt nem is, előbb-utóbb legalább kiegyenlítődést hoz számukra. Padányi Anna — A fotográfia új területével kísérletezünk. Nálunk az a téves felfogás uralkodik ezen a területen, hogy csak az az embercentrikus fotóművészet, amely magát az embert ábrázolja. Véleményünk szerint, ez nincs így — fotóinkkal éppen ezt szeretnénk bizonyítani. A tárgyi világon keresztül is megismerhetjük a társadalomban élő embert: a képekről alkotott asszociáció, ha nem is egyértelmű mindenkinél, de azért új, őszinte gondolatokat vet fel. Ügy érzem, az Alfa- csoport jó úton jár. És Szegeden a Kör—68’ elnevezésű fotócsoport szintén hasonló törekvések szerint dolgozik. A Dunakanyar Fotóklub vezetője, Kocsis Iván fogalmazta meg ezeket a gondolatokat. A klub Alfa-csoportja fiatalokból áll: Csigó László, Döbrössy Pál, Néninger Gáza, Várhelyi Kálmán és maga Kocsis Iván is a fiatalabb generációhoz tartoznak. Két évvel ezelőtt jelentkeztek a nyilvánosság előtt képeikkel, most ezekben a napokban a váci Madách Imre művelődési központban rendezett kiállításon ismét találkozunk 2 eenagerek Autóstoppal textilfeldolgozást végző háziipari szövetkezet, az Erdei Termékeket Feldolgozó Vállalat léüzeme mellé most szeretnék jobban felfejleszteni a gyógy- növény-csomagoló „Hungaro- drog” tsz-közi vállalkozást. Sajnálják, hogy a vasipari ktsz kezdeményezésének lendülete — vagy száz nőt foglalkoztattak mint tekercselő bedolgozót — csökkent. Vác obolygóvárosa ?" De hiszen a községben viszonylag csekély az új ház — most ötezer főnyi lakossága az elmúlt tíz évben valamennyit csökkent: a legtöbben Vácra költöztek. Kevés ugyanis a csa- ládiház-építőket vonzó, igényeiknek, lehetőségeiknek megfelelő telek. Szövetkezeti lakást, társasházat nem építhetnek — nincsenek erre kijelölve. (Most ugyan huszonnégy lakás, emeletes házak felépítésére vállalkozott egy KISZ- építőközösség.) A legnagyobb probléma, hogy a község rendezési terve a Duna-partra nem, csak a Martinovics-hegyre engedélyezi az építkezést. Az elgondolás szerint ugyanis kívánatosabb egy tömörített, centralizált település — mint egy, a Duna partján hosszan elnyúló. Csakhogy maga a házépítés is, de a víz, utak, járdák építése is sokkal drágább a hegyoldalon ... Üdülőtelep? Szóval sok itt az ötezer főnyi lakosság életét határoló előírás: ipar nem települhet, társasház nem épülhet, építkezni sem lehet akárhova, csak oda, ahol a legköltségesebb — a spontán virágzásnak nem nyílik túl nagy tere. Mert Nagymaros különleges övezetbe esik: üdülőterület. De hát akkor legyen is az: éltesse, vi- rágoztassa, lakosságát gazdagítsa e cél, e megvalósulás. Csakhogy. Ügy néz ki, egyelőre maga a lakosság az, amely nem kíván ez úton gazdagodni, noha volna rá lehetősége. A háború előtt majd’ mindegyik nagymarosi család fogadott a szezonban üdülővendégeket: a háziak fölköltöztek a padlásra vagy ki a nyári konyhába — szobáikat bérbe adták. Ma ez elképzelhetetlen, az emberek nem vállalkoznak ilyen kényelmetlenségre. A pénzre sincsenek úgy rászorulva, mint régen, de az is igaz, hogy akkor egy-egy nyaraló fővárosi polgárcsalád három hónapra is kibérelte házuk egy részét, most pedig hetenként cserélődő vendégeknek adnának szállást. A faluban jelenleg körülbelül csak tíz magánházban adnak ki szobát turistáknak. (S hogy mennyire nem „álltak rá” az idegenforgalomra, a piac hiánya is bizonyítja: a boltokban pedig drágább a paradicsom, mint a fővárosban. Mit tud nyújtani ? Nagymaroson, persze, rengeteg vendég nyaral a SZOT- üdülőben, egy műszaki egyetemi üdülőben, a MOKÉP, az MTA nyaralójában. Azután itt van a művésztelep, a házaiban hetven embert elszállásoló camping s a turistaház. A vízparton tavaly negyvennégy telket, az idén harminc holdat parcelláztak, gomba módra nőnek a víkendházak. S a természet szépségei mellett mit talál Nagymaroson, hol töltheti idejét a turista? A strandról alig ejthetünk dicsérő szót — területe sportra, napozásra csak kis térséget ad, s a fürdőző, víz előtt és víz után iszapban fürdik... A nyilvános vendéglátást mindössze két vendéglő szolgálja... Nagymaroson tulajdonképpen az üdülőhelyi jelleg leginkább a Du- na-part egy szakaszának rendezettségében s a főtér, valamint az állomás környékének parkosításában tűnik ki: e célokra a Dunakanyar Intéző Bizottságtól annak idején mint■— Az autóstopp a világon mindenütt bevett, csak nálunk nem. Nyugaton így utazzák körül a világot. Itt meg igazoltat a rendőr. — Az autótulajdonosok sem voltak mindig autótulajdonosok. Fene nagyra vannak a kocsijukkal. A házaspárok a legrosszabbak. Sosem állnak meg. — Szabadságot jelent. Az ember nincs menetidőhöz kötve. És ha már így elindul, azt jelenti, hogy vállalja a kalandokat útközben. Azt is esetleg, hogy nem jut el a céljához, ha van egyáltalán úti célja. Legtöbbször maga a stopp a lényeg. — Szerintem szó sincs szabadságról. A stoppolás megalázó. Olyan, mintha koldulna az ember. Kiáll kunyerálni az országúira, na, vegyetek fel! Én utálom. — Mégis itt vagy, lengeted a kezedet. — Aki stoppol, „menő”. Különben kiröhögnének. Hogy gyáva vagyok vagy kispolgár. A beszélgetés színhelye a balatoni országút elején, a budaörsi benzinkút presszója. Részvevői: gödöllői lányok és fiúk. A nevük? — Arra ne legyél kíváncsi! „Kiskorúak vagyunk. És semmi szükségünk az otthoni balhéra. Mert -a stoppolást tiltják a szülők. Csak egyetlen gyanús eset, az elterjed, általánosítják, „örök érvényű igazsággá”, szentenciává válik. Lányoknak különösen „veszélyes”. Tehát: „erkölcstelen”. — És különben is, a szülők és általában a felnőttek minA szegedi szabadtéri játékok színhelyén, a Dóm téri színpadon megkezdődtek a Parasztbecsület és a Bajazzók próbái. A két opera olasz nyelven neves külföldi művészek vendégszereplésével augusztus 9, 12, 15 és 19-én kerül színre Szegeden, Mikó András rendezésében. A Parasztbecsület 35 évvel ezelőtt 1935. nyarán szerepelt a játékok műsorán. A feljegyzések szerint akkor a szerző Pietro Mascagni már 5 nappal a bemutató előtt Szegedre dent tütaúak, amit nem értenek. Nem értik a bealet, hát ellenzik, nem értik, mi örömet okozhat, hát mi hülyék vagyunk. Nem értik, miért állunk ki az országútra, amikor bőven van pénz vonatra is. Egyszóval, nem értenek bennünket. Aztán elmondják a stoppolás íratlan, de vastörvényeit. — Először is a szerelés. Nem szabad túl toprongyosnak lenni, mert a cél: bizalmat kelteni. Az ilyesmi pedig elijeszti az autósokat Másodszor: az ember tegyen úgy, mintha sietne. Ne üljön reménytelenül egy kilométerkövön, hanem igyekezzen előre, s csak akkor álljon meg, ha kocsi közeledik. Három. A lányok legyenek csinosak, és mosolyogjanak. Végignézek a jelenlevőkön, a törvényeket betartják. A két barátnőn szűk fehér nadrág, a vászonblúzt felkötötték a mellük alá. így látszik, hogy a derekuk karcsú. Egyébként mind a ketten középiskolások, és a cucc között ott a József Atüla-kötet. — Ja, és még egy. Ha van is náluk táskarádió, nem lehet üvöltetni! — Hát aikkor jó utat! Az állami Volga hirtelen fékez, az imént még karját lengető fehér inges fiú zavart mosollyal rohan már felénk, érre igazán nem számított. — Pestig. — Rendben, szállj be. A Volga újra nekiindul, most hagyjuk el Alsógödöt. — A nevem? Márkus István. — Miért stoppolsz? — Nem szoktam túl gyakérkezett, átvette az előkészületek irányítását és így műve saját rendezésében került színre. A bemutató után mondotta Mascagni: — Boldog vagyok, hogy Szegeden vezényelhettem művemet. A Dóm tér akusztikája pompás. Minden évben meg kell rendezni a szabadtéri játékokat és minden évben tökéletesebbet és nagyszerűbbet kell nyújtani. A zeneköltő 25 évvel ezelőtt bekövetkezett halálára is kegyelettel emlékeznek az idei szegedi bemutatóval. fotóikkal. A megalakulást követő időszakban a csoportot elsősorban a kísérletezés jellemezte: új kifejezési eszközök kimunkálása. Kezdetben még hagyományos módon fo- tografáltak, ma már azonban a fotográfiában ismert valamennyi technikai fogást művészien alkalmaznak. — Fotóklubunk különböző típusú és különböző életfilozófiával rendelkező emberek csoportja, akik között a differenciálódás előbb-utóbb mindenképpen megtörténik. Nos, ezért szeretném azt, ha a klubunkon belül — az Alfa- csoporthoz hasonlóan — új törekvésekkel, más csoportok is kísérleteznének. — Terveik? — Először is munkánkat szeretnénk rendszeresebbé tenni. Havonként találkozunk és a nyári időszakban a szabadban tartjuk a stúdiófoglalkozásokat. Egy érdekes kísérlet: rövidesen megpróbálkozunk a mi világunkat a színes fotográfiában bemutatni. Szeptemberben a Comói-tó partján színes diafilmfesztivált rendeznek. Itt már szeretnénk jelentkezni néhány — szemléletünknek megfelelő — színes diapozitíwal is- (falus) ran, a szüleim nem rajonganak érte. De most itt voltam lent, az egyik barátomék villájában, valahogy evidens volt, hogy nem vonattal jövök haza. Nem mintha nem lenne három forintom megvenni a jegyet! De jó hecc! — Még sosem volt semmi baj? — Mi lett volna. Igaz, sok vezető azért nem yesz fel — jó szöveg —, hogy ha baleset van, akkor egy idegenért is felelősséget kell vállalnia. Szerintem ez hülyeség. Én vállalom a felelősséget, ha beülök egy kocsiba. És különben is, ha már karambolozunk, úgyis mindegy. Ezzel az erővel vonatra sem ülhetnék, mert lehet, hogy kisiklik. Ezért nehéz itt stoppolni. Nálunk nem válhat életformává, mint Amerikában! Itt az emberek nem lezserek ... Volt, hogy négy órába került, míg leértem Pestről Szentendrére. — Mit értesz azalatt, hogy lezser? — Általában minden dologban vugyvonalú. Nem áU le görcsösködni minden piti- ségen. Túlteszi magát, ha valami van, nem esik pánikba, nem csinál ügyet. — Konkrétabban! — Például ha a stoppnál maradunk. Ha az a vezető ugyanúgy élvezi, hogy engem fölvett — mert ez változatosság meg egy kis balhé, a megszokotthoz képest —, mint én. És esetleg hagyja azt, amit magának elgondolt, és ha jobb ötletem van, velem jön, brahiból. Mert lezser. Ebben benne van az is, hogy nem „leereszkedik”, mikor szövegelni kezdünk, hanem tényleg érdekli, amit mondok, érdekli a fickó, akit fölvett. Mert más is érdekli, mert nem szűk a világa, nemcsak abból áll, hogy neki van egy kocsija, amit kiszámított, hogy mennyibe kerül havonta, és most megy valahova, és ez nem lehet másként. így össze lehet haverkodni. — Te ilyen leszel akkor is, ha már lesz kocsid? — Fogalmam sincs. Remélem. Ha nem, akkor csak azért, mert az ember előbb- utóbb betörik. Mert ha nem alkalmazkodik, először viselkedésben, aztán gondolkodásban, akkor nem lehet sikere. Én orvos akarok lenni. A Körúton tesszük ki. Még visszaint: kösz. V. V. SZEGED 35 év után ismét: Parmtbeesiilet
