Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-30 / 177. szám

PÁRTVEZETŐSÉG-VÁIASZTÁS ELŐTT // Tizennégy éve vagyok párttitkár" Ülünk a napfényes üzemi irodában, és azt kérem Artzt Lászlótól, a Monori Kefegyár párttitkárától: ne kelljen kér­deznem semmit, kezdjük a leg­elején, mondja el, hol is indul az útja — a pártmunkához. — 1948-ban — húsz éves vol­tam — ifjúságfelelősnek vá­lasztottak, a községi pártbi­zottság tagjaként. Talán itt kezdődött, de lehet, hogy előbb, hiszen ezt is ki kellett érde­melni. Hosszú és nehéz volt az út, aztán az évek végleg kommunistává érleltek. Vol­tak buktatók, amikor elcsüg­ged még az erős ember is. De úgy vagyok vele, hogy ha va­laki erősen hisz abban, amit csinál — végigcsinálja. És nem fárad el. — Mit jelentett akkor ifjú­ságfelelősnek lenni? Mint ma KISZ-titkárnak. Csak az az élet mozgalmasabb volt, ne­künk újat kellett teremtenünk, a régiből. Hatalmas lendület­tel csináltuk, anyagi támoga­tást nem kaptunk — honnan is kaptunk volna? — hát elő­teremtettük, ami kellett. Jár­tuk a kultúrcsoporttal a falva­kat, Gombán, Bényén, Káván olyan örömmel fogadtak ben­nünket, hogy még ma is jó visszagondolni rá. Ma már má­sok a körülmények, a fiatalok­ból mégsem szabadna, hogy kivesszem a lendület... És itt, nálunk is azt tapasztalom, hogy a KiISZ-szervezet nem olyan, amilyennek lenni kelle­ne ... Segítünk a fiataloknak, persze, dehát a dolgok elsősor­ban rajtuk múlnak. — Az „ifjúságfelelős’’ mun­kát ötvenháromban hagytam Ahol a fagylalt terem Kánikulai látogatás a :onori cukrászüzemben tál, csinos és karcsú cukrásiz- lánya is. — A karcsúságunk titka, hogy nem .eszünk sok édessé­get, mert az hizlal, és külön­ben is nagyon el vagyunk már telve velük. Egyébként jól érezzük magunkat itt, re­mek a kollektíva, csak ne len­ne az a hosszú vonatozás nap mint nap Ceglédről Monoira — mondják szinte egyszerre. Az árukiadóban Gyenes Lászlóné foglalkozik az egyik mosit érkezett ügyféllel. — Mi idejében kiszállítjuk az árut, és ha olykor-olykor akad is panasz a sütemények­re, annak a rossz tárolás az oka. Az idén még nem volt a mi készítményünkből fagylalt­mérgezés, és ennek mi szívből örülünk. Igaz, meg is teszünk mindent, hogy ne legyen baj. (pesti) abba — o gyár szakszervezeti titkárának választottak. Gaz­dasági ügyeket intéztem a munkám mellett — a lakatos- műhelyben voltam átképzős. — Az ötvenhatos évek vol­tak a legnehezebbek. Akkor még működött az üzemi ta­nács is, s az újjáalakított párt- szervezet összeütközésbe ke­rült velük. Borsos volt a han­gulat, azt akarták, hogy „épít­sük le” az üzem létszámát. Az elbocsátandók között sok volt a nő, a sokgyermekes dolgo­zó... Közbeléptünk, nem já­rult hozzá a pártszervezetünk az elbocsátásokhoz — és ne­künk lett igazunk. Akkor nyol­cán voltunk — ma már negy­venhárom párttag van a kefe­gyárban. — Tizennégy éve vagyok párttitkár. Az életem össze­forrt az üzemével — talán nem tűnik túlzásnak, ha azt mondom. A gyár szépen fejlő­dik, tavaly is jó nyereséget osztottunk, az idén is sikerül­tek a terveink. Az export ki­csit visszaesett, de termékeink megállják a helyüket a világ­piacon. Korszerűsítünk, az idén központi olajkazánházat építünk, jövőre egy korszerű tömőműhelyt... Szükség lenne a géppark felújítására is, hat- van-hetven éves gépeink van­nak. — Gondok? A tizennégy év alatt volt egynéhány, sokszor kellett vitáznunk, amíg tiszta helyzetet teremtettünk, de hát ez az élethez tartozott. A poli­tika helyességét tettekkel le­het bizonyítani. Tettekkel — másokban is hitet teremteni. Igen ... Ha valaki erősen hisz abban, mit csinál, vé­gigcsinálja. És nem fárad el. (koblencz) VB-ülés lesz ma délután egy órako Vasadon, ahol jelentés hang zik el a helyi postahivata munkájáról, a rádió, a sajti folyóiratterjesztésről. Gyermekszáj © XII. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM 1970. JÜLIUS 30., CSÜTÖRTÖK ARATÁSI HÍRADÓ — Nyáron inkább fagylalt' nagyüzem van, a sütemények­kel szemben, hiszen a sok most érő gyümölcs „koníkurrense” ezeknek az édességeknek — tájékoztat Terényi János üzemvezető-helyettes, amikor felkerestem a Róná monori cukrászüzemét, hogy megnéz­zem a fagylalt „szülőhazáját”. Amint a gyakori fagylalt- tnérgezésekről beszélek, nyug-' tatásul megmutatja az üzem hatalmas hűtőtermeit. — Három műszakban dolgo­zunk, hogy elláthassuk Monor, Üllő, Vecsés és Gyömrő lakói­nak igényeit. Éjszaka kever­jük a fagylaltot, és mielőtt a jegesautókba kerülne elszállí­tásra, egy-két órát még” a mélyhűtőben tartjuk, így ki­zárt a romlás, s reggel azon­nal megy a friss küldemény az üzletekbe. A választék is bő, hiszen a hagyományos vanília és csokoládé mellett puncs, rumosdió, citrom és eper is készüL A meleg nyári napo­kon hat, a hűvösebb időszak­ban viszont csak egy-két má­zsa kél el a népszerű fagyiból. Persze amellett, hogy ügyel­nek a gyártási folyamatok szi­gorú betartására, a higiénia is igen fontos. Látogatásom so­rán ezt külön figyelemmel kí­sértem, és minden elmaraszta­lás nélkül szólhatok a példás rendről. Amikor megkérdez­tem, hogy óik mennyit fogyasz­tanak ed, mosolyogva válaszol­ta: — Van olyan hét, hogy egy süteményt sem, inkább a forró feketekávé és a szódavíz a népszerű. Hasonlóan véleke­dik Luskó Edith és Bezzegh Márta, a termelőüzem két fia­A gyömrői strand mellett őzekben a napokban átalakít­ják az újszilvási termelőszö­vetkezet borkóstolójának a környékét. A szabadtéri szín­padhoz tartozó részen kerthe­lyiséget létesítenek, s a bal­esetek elkerülése végett lezár­ják a strand felé vezető utat. Este hét óráig a kapun át le­het megközelíteni a strandot. A nézőtér előtti részen nin­csenek építkezési nyomok, pedig jöl lenne, ha ott is rend­behoznának egyet, s mást. Például a színpadtér igen felhanyagolt. A padok alját be­nőtte a gaz, a színpad kövei tünkremennek. A szabadtéri színpad — a községi tanács egy határozata értelmében — a művelődési ház kezelésébe került. Az újszilvási tsz azóta f endszeres havi bérleti díjat izet a művelődési háznak ér­te. Ebből az összegből talán lehetne valamennyit fordítani •— a valamikor nagyon .sok munkával létrehozott — sza­badtéri színpad karbantartásá­ra. Hiszen ki tudja, talán el­jön még az az idő is, amikor a színpadot nemcsak az évi egy­két ünnepélyen használják, Két gyerek beszélget. Az egyik borzas fejjel, láthatóan tépázottan, dühösen4 mondja: — Ez az utálatos Jóska itt­hagyott. Nem akar velem ját­szani. Mire a másik: — Itt hagyott, mert elzavar­tad. — Elzavartam, mert pofon­vágott. — Igen, de te meg bokán­rúgtad őt. — Nem is rúgtam bokán, csak elvettem tőle a labdát. — Nem a te labdád volt, miért vetted el? hanem rendeltetésének megfe­lelően — színielőadásokat, vagy egyéb rendezvényeket is tartanak itt. Amikor ezt szóvá teszem Fehér Sándornak, a szövetke­zeti borharapó vezetőjének, legnagyobb meglepetésemre elmondja, hogy erre már most, pénteken sor kerül. Meghívták ugyanis gyömrői vendégszereplésre a szolnoki Szigligeti Színház művészeit. Ha a színpadot még nem is, de a villanyhálózatot már rendbehozták. Tekintettel arra, hogy a gyömrői művelődési házat ezekben a hetekben úgy is felújítják, átalakítják — igen örvendetes, hogy a nyári szó­rakoztatásról most itt gondos­kodik a szövetkezet vezetője. Talán érdemes lenne a két in­tézménynek a jövőben több ilyen közös műsort is rendez­nie, hiszen a két vezető — a művelődési ház igazgatója és a borkóstoló vezetője — melles­leg testvérpár, és így az együttműködés minden bi­zonnyal könnyűszerrel meg­oldható. Furuglyás Géza — Nem is akartam elvenni, csak megnézni. — Akkor miért lökted bele az árokba, és hova szaladtál a labdával? No, ez már sok. A megsér­tett kis srác megragadja a másik grabancát, és így for­med rá: ' — Mondd, tulajdonképpen te mi vagy? A testvérem, vagy nyomozó?! Az aratás hol kedvező, hol kedvezőtlen időjárás közepet­te halad a péteri Rákóczi Tsz- ben is. Kétszáz hold őszi ár-, pávai és 140 hold rozzsal már végeztek. Hátra van még 40 hold rozs és 280 hold bú­za. Sajnos, a vasárnapra ter­vezett műszak a kedvezőtlen idő miatt kimaradt. Sőt, a vi­har miatt már szombat dél­után le kellett állniuk az ara­tóknak. Jól haladnak viszont a szal­ma lehúzásával és a kazla- zással. Bejáró munkásokból szer­veztek egy brigádot, ők végzik a szalmával kap­csolatos munkákat. Két­száz holdról rakták már kazlakba télire az értékes alomnak valót. A kisebb, közbeékelt táblá­kon befejezték a kézi aratást. A learatott területek jelentős részén egyébként már „fekete a tarló”. 185 holdat szán­tottak fel eddig. Helyére el­vetettek 4 holdnyi uborkát és megkezdődött 200 holdon a silónak való csalamádé ve­tése is. A gabonát a Terményfor­galmi Vállalatnak szállítják. Tápiósáp, 100 néző, vezette: Trencsényi. Siralmas képet kaphatott az a pártatlan néző, aki ebből a játékból próbált járásunk labdarúgósportjának színvo­nalára következtetni. Sőt! Ha­zug ámítás lenne, ha ezt a 90 perces drámai küzdelmet játéknak, vagy labdarúgásnak neveznénk. S mélyen elszomo­rító az a tény, hogy e drá­ma rendezői kevés kivétellel a sápi szurkolók voltak, akik „Öld meg!” kiáltással elvon­ták figyelmüket a kezdetben játékra is ügyelő labdarúgók­nak. Példamutatóan gondos­kodik a péteri Rákóczi Tsz az aratókról. Naponta meleg ebédet készít szá­mukra a helyi ÁFÉSZ kisvendéglője. Megszervezték azt is, hogy az ÁFÉSZ büfékocsival naponta A mérkőzésről: Az 5. perc­ben kapushibából vezetést szerzett a sápi csapat. Ezután a technikásabb vendégek kez­deményezéseit már csírájá­ban igyekeztek „elfojtani”. A szó szoros értelmében: A leg­durvább belemenésektöl sem riadtak vissza, s a közönség tüzelte csapat minden esz­közt megragadott az ered- ihény tartására. Például: síp­szó után a labda elrúgása, durvaságok tömkelegé, a kö­zönség folyamatos beroha- nása. A 90 percből a labda (ha megtalálták) legfeljebb 40 percet volt játékban. A má­sodik félidő 14. percében egyénlítettek a vendégek. Ez­után még inkább elszabadult a pokol, magyar pályákon ritkán látható jelenségek uralkodtak. A gyömrői játé­kosok idegei is felmorzsolód­tak ebben a küzdelemben, és a sok durvaságot nem hagy­ták megválaszolatlanul. A játékvezetésről: Akadtak azért csendes szemlélői is a parázs jeleneteknek: a játék­vezetők. Ez a mérkőzés meg­mutatta, mivé fajulhat a já­ték, ha erélytelen a játékve­zetés. Nem a tévedések elköveté­sét kell a játékvezetőnek fel­körbejárja a határtí Hűsítő­frissítő italokkal, cigarettával és cukorkával szolgálnak az aratóknak. És még valamit: eddig a két kombájnnal nem volt kü­lönösebb baj. Reméljük, to­vábbra sem lesz. MJ róni, hanem azt, hogy e ko­molynak szánt küzdelemben magukra hagyták a 22 játé­kost izzón kavargó hangu­latával, szenvedélyével. Nem tudták — vagy nem merték — megállítani a gyűlöletté vált küzdelmet, amely megöl­te a labdarúgás szépségét ezen a vasárnapon a sápi labda­rúgópályán. A szurkolókról: Csupán egy tény, egy szomorú, elgondol­koztató tény. A döntetlen, ami az alacsonyabb osztály­ban szereplő sápi csapatnak továbbjutást biztosít az MNK küzdelmeiben — a mérkőzés után vért követelt. Egy ártat­lan kisfiú vérét. A gyömrői csapat távozó gépkocsiján ba egy felhevült, nyug­hatatlan haragú szurkoló féltéglát dobott, ami besza- kította a kisfiú fejét. Végkövetkeztetés: Mind-* nyájunkat öröm és megelé­gedés töltene el, ha járásunk labdarúgósportja eredményei­vel, színvonalával, erkölcsi tisztaságával, a sportot, a ne­mes vetélkedőt igazán sze­rető szurkolótáborával segí­tené az egész magyar labda­rúgás fellendítését... Ha méltó rangot kapna a Magyar Népköztársasági Kupa küz­delemsorozata. (ej) NINCS MEGÁLLÁS... Vecsés belterületén a földmunkán dolgoznak az útépítők, hogy mielőbb korszerűen elkészüljön a 4-es főútvonal. Pesti felvétele (—rés) SPORTPORTRÉ Szvitek László Csendben, szerényen készü­lődik minden mérkőzésre. Az­tán a pályán sorozatban rúgja a gólokat. Üllőn, a Monori- erdő elleni abszolút döntőn ■olyan gólt rúgott, hogy még a semleges nézők is megtapsol­ták. A 22 éves mendei közép­csatár nagy tehetség. Nem múlik el olyan mérkőzés, hogy ne terhelné meg az ellenfél hálóját egy-egy góllal. Jó cselező, nagylövésű játé­kos, - nagyszerű a kombinatív érzéke. Legutóbb a Péteri el­leni MNK-mérkőzésen olyan labdával ugratta ki Jámbort, hogy még az NB I-ben is rit­ka az ilyen átadás. A rokonszenves játékost már hívták más egyesületbe is, legutóbb a Középítők NB Il-es csapatába. Ö azonban nem ment. — Nagyon jól érzem itt Mendén magam. Minden vá­gyam, hogy az őszi-tavaszi bajnokság során is elhódítsuk a bajnoki címet és feljussunk a területi bajnokságba. Ott se szeretnénk szégyent vallani Megigazítja mezét, aztán el­indul a pálya felé. Alig telik el öt perc, a mendei gólzsák hatalmas gólt lő a bal sarok­ba. A közönség megtapsolja, s Szvitek lehajtott fejjel, szeré­nyen, csendben ünnepli a gólt... (gér) MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Liliomfi. Nyáregyháza: Hétszer hét. Úri: Brúnó a vasár­napi gyerek. Vecsés: Bye, Bye, 1 Barbara. HOLNAP ESTE: A szolnoki Szigligeti Színház vendégjátéka A GYÖMRŐI SZABADTÉRI SZÍNPADON Megkezdődött a tanszervásár NAGY TÁSKAVÁLASZTÉK - MENNYIBE KERÜLNEK A FÜZETCSOMÓK? Bár a szünidejüket töltő diákok még a több minit két­hónapos nyári szünet kellős közepén vannak, a monori pa­pír- és játékboltban a napok­ban megkezdődött a tanszer­vásár. Amint Babinszki Imré- né, a bolt vezetője elmondot­ta, soha ilyen jól nem készül­tek fel a tanév kezdetére, mint az idén. Több mint 600 darab táska érkezett az üzletbe, s a sok színű és méretű táska bi­zonyára elnyeri majd a vásár­lók tetszését. Elegendő meny­nyiség áll rendelkezésre kü­lönböző tolltartókból, toRakból és füzetekből is. Sokakat érdekel, hogy meny­nyibe kerülnek a füzetcsomóik. A gimnazistáké 30 forint kö­rül, az általános iskolásoké 20—30 forint között kapható. Szeretnénk felhívni a vásár­lók figyelmét, hogy már most vásárolják meg gyermekeik­nek a szükséges tanszereket, hogy az augusztus végi csúcs­forgalom elkerülhető legyen. (g. j.) MNK-mérkőzés — dél-amerikai módra Vérző fejek a távozó kocsin TÁPIÓSÁP—CYÖMRÖ 1:1 (1:0) I » f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom