Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-29 / 176. szám

Először külföldön A szobi gimnázium III. osz­tályát „kivittem” külföldre. Egész évben dolgoztunk ezért az autóbuszútért, lótot- tunk-futottunk, most hát ta­nár és tanítvány együtt ké­szülhetett arra a vizsgára, amelynek gyümölcseit majd jövőre arathatjuk. Az volt a célom, hadd ismerjék meg iro­dalmi, történelmi tanulmá­nyaik mellé az élő képes­könyvet, amelynek lapjain a Felvidék népeinek történel­méből raktározhatják el agyukban a felismeréseket, hadd induljanak el a Balas- sáktói Bocskai hadáig, Thö- kölytől Rákóczi népéig azon a történelmi országúton, ame­lyen győzedelmes és megtépá­zott seregekben népünk és a szomszédság népeinek diadal­mas vagy legtöbbször meg­gyötört arca fordul felénk. így hát láttuk Zólyom vá­rát, Eperjest, Kassát és Kés­márkot, Beckót és Beszterce­bányát, Lőcsét és Liptószent- miklóst, átmentünk egy má­sik határon, megpihentünk Zakopanéban és belecsöppen­tünk a XVI. századi Krakkó­ba, volt magyar diáksorsok fellegvárába, ahol magyarok ügyködtek és bábáskodtak el­ső irodalmi lélegzetű műveik­ben nyelvünk és gondolko­dásmódunk megújulásán. így lenne jó , népeink törté­netét tanítani — buzog föl bennem a pedagógiai indulat, s ha jól látom, van is már fo­ganatja útunknak. De nem­csak történelmi országutakat jártunk mi, hanem bekukkan­tottunk két nép építő kedvé­től szépülő világába is: a gye­rekhad összehasonlított, mé­ricskélt, fejét csóválta vagy csodálkozott, tehát a tapaszta­latból már eredményekre is jutott. Milyen fogékony ez a mi népünk kicsinyeiben is! Ha meg módot adunk neki, minő figyelemmel tud példás ren­det tartani annyiszor elma­rasztalt kamasz világában! A képeskönyvet nyitogató kedvünk, ha megteremné eredményeit! R. T. MA DÉLUTÁN: Edzőmérkőzés — alakuló ülés A minap játékosértekezle­tet tartott a Híradás Vasas labdarúgócsapata. A szakosz­tályvezetés meghatározta a következő időszak feladatait. Az értekezleten — amelyen megjelent dr. Lenyó László, a Forte-gyár igazgatója és Fejes István, a HAGY párt­titkára — a játékosok nevé­ben Pintér Sándor csapat- kapitány és Kriska János tett ígéretet, hogy a követke­ző bajnoki idényben a csapat minden játékosa teljes tudá­sával és minden erejével azon lesz, hogy minél ered­ményesebben szerepeljenek. Dr. Lenyó László átadta a be­teg Búzás Istvánná, a városi pártbizottság első titkárá­nak üdvözletét. A kiváló csapatszellem, a jó szakvezetés és a kedvező feltételek remélni engedik, hogy a csapat sok örömet szerez a város labdarúgást szerető társadalmának a kö­vetkező bajnoki évadban. Ma délután fél hatkor a Balassagyarmati Dózsa lesz a csapat edzőpartnere a sta­dionban. Este hét órakor a stadion klubhelyiségében megalakítják a Híradás Vasas SE baráti körét. Az alakuló ülésre a váci labdarúgás min­den barátját ezúton is meg­hívják. B. J. Küldöttgyűlés Az alsógöd—dunakeszi Egyesült Dunamenti Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet szombat reggel nyolc óra­kor küldöttgyűlést tart a ter­melőszövetkezet központjában. Albert Mihály, a termelő- szövetkezet elnöke az első fél­évi gazdálkodás eredményeiről és a második félév feladatai­ról tájékoztatja a küldötte­ket. A termelőszövetkezet szocia­lista brigádjainak az elmúlt hat hónapban végzett munká­ját Takács Lajos párttitkár ér­tékeli, végül a küldöttek né­hány belépési és kilépési ké­relmet tárgyalnak meg. Legyen ifjúsági park! Fiatal váci olvasóinktól kap­tunk levelet. Az ifjak hivat­koznak a lapunk július 18-i számában megjelent interjúra, amelyben Pálmai László, a KISZ városi titkára számol be az ifjúság nyári szórakozási tehetőségeiről, pontosabban 3rról, hogy nem lehet szóra­kozni. Budapesti újságokban olvasták: a fővárosban az Ybl Miklós téri park mellett agy új park is épül. Arra várnak választ az ille­tékesektől, hogy miért nem le­het Vácott is ifjúsági park? Mert, mint írták, a költségek hamar megtérülhetnének, a nagy forgalom révén — a környékbeliek mind ide jár­nának nyáron táncolni, szóra­kozni — sőt, a költségeket Ingyenes jogi tanácsadás Csütörtökön délután öt óra­kor lesz az utolsó július havi ingyenes jogi tanácsadás a Lenin úti párt- és tömegszer­vezeti székházban. 30-án dr. Kovács János, a Váci Ügyvé­di Munkaközösség tagja ad tá­jékoztatást a hozzá fordulók­nak. csökkentené, hogy a fiatalok (társadalmi munkában) orosz­lánrészt vállalnának az épít­kezésből. A Váci Napló szerkesztősé­ge is felteszi a kérdést: van-e akadálya annak, hogy ifjúsági park épüljön a városban? VÁC I UAPLÖ A pest megyei hírlap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1970. JÜLIUS 29., SZERDA Búrom járásbeli pedagógus a szegedi nyári egyetemen Felhasználják a szovjet és a finn tapasztalatokat iskoláink oktató-nereló munkájában A napokban fejeződött be ] Szegeden a nyári pedagógiai í egyetem, amelyen a váci járás ! képviseletében hárman vettek j részt: Gebora László szakfel- í ügyelő, Novák Imre és Tóth I György iskolaigazgatók. Hazaérkezésük után Gebora Lászlótól érdeklődtünk tapasz­talataikról. — A nyári egyetemen mint­egy kétszáznegyven hallgató vett részt az idén. A hazai ér­deklődők mellett nagyobb lét­számú szovjet csoport, vala­mint jugoszláv, német és cseh­szlovák vendégek voltak. A sorrendben hetedik nyári j egyetemen azokról a módszerekről volt szó, amelyekkel a tu­dásszintet és neveltségi szintet lehet mérni. Két hét alatt tizenhárom elő­adáson ismerkedtek a témá­val a hallgatók. Igen rangos előadógárda fáradozott a sike­rért. Szűnni nem akaró taps jutalmazta a két nagyszerű szovjet előadó: Landa és Itel- szon professzorok előadásait a hatékonyabb nevelés és okta­tás érdekében alkalmazott al­goritmizálásról és a matema­tikai módszerek szerepéről a pedagógiai kutatásban. Érde­kes színfoltja volt az egyetem előadásainak Matti Koskennie- minek, a helsinki egyetem professzorának tájékoztatója az empirikus kutatások finnor­szági tapasztalatairól. — Ezek a komoly témák a nyári meleg­ben bizony kemény megpróbáltatást je­lenthettek az egye­tem hallgatóinak, i „Üdítőbb” foglalkozás nem volt az egyetem : programjában? —' De igen, szép számban. Az egyetem gondos szervezői ügyeltek arra is, hogy az is­meretszerzés mellett igényes szórakozáshoz is juthassunk a „napfény városában”. Kétna­pos balatoni, egynapos gyulai és félnapos bugaci kirándulá­son is részt vettek az egyetem hallgatói. Sajnos, a szabadtéri játékok nyitó előadását, Ko­dály: Háry Jánosát elmosta az eső, de megnéztük a novoszi- birszki balettegyüttes remek előadásában Csajkovszkij Csiplcerózsikáját. — Mit tapasztal­tak, hogy állt Szeged talpra az árvízveszély megszűnte után? — Az idei nyáron nem volt annyira szép a város, mint máskor, mi azonban tiszta szívből örültünk annak, hogy e sokat szenvedett, árvíztől már sújtott város társadalmunk áldozatos összefogásával az idei évben megmenekült a ka­tasztrófától. Szeged városa nagy erőfeszítéseket tett az árvíz nyomainak eltüntetésé­re. Nem sokkal a rekordárvíz elvonulása után, már helyükre vontatták a tiszai úszóétter­met, a kosárstrandot, és az új­szegedi oldalon megjelentek már az első fürdőzők is. Ottlé­tünk alatt megnyitotta kapuit a Móra Múzeumban az irodalmi kiállítás, és nagy szorgalommal elkészí­tették az árvíz elleni védeke­zést bemutató kiállítást is. Itt láthattuk, hogy a megelőző árvizeknél mennyivel maga­sabb volt a Tisza vízszintje az idén, milyen hihetetlen víztö­meg fenyegette a várost. — összegezve, ho­gyan értékelné a sze­gedi „kirándulás” ta­pasztalatait? — Pedagógiai munkánkban feltétlenül nagy hasznot hajt majd, hogy a szegedi előadá­sokon a legújabb kutatások ered­ményeivel ismerkedhet­tünk meg. Ha ehhez még hozzávesszük a kulturális programot és Sze­ged varázsát, elmondhatjuk, hogy hasznos és értékes volt részvételünk a nyári pedagó­giai egyetemen. —k. —e. BIZALMATLANSÁG VAGY TÚLBUZGÓSÁG? A napokban a kisváci het- venhatos számú élelmiszer- üzletben vásároltam a napi tízóraimat. Minden ment is simán, lassan a kosárba ke­rült az áru is. A pénztárnál ahogy átadom a pénzt, s a vissza járót igyekszem elten­ni, az eladó fiatalember — lehet vagy tizenkilenc éves — mellém áll és gyanakvó tekin­tettel megkérdi: — Mester! Cigarettája nem volt véletlenül? — és már nyúlt is volna a kabátzsebem­ből kilátszó cigarettás doboz után. Hirtelen szóhoz sem tud­tam jutni a meglepetéstől. Vajon mit akarhat a cigaret­támmal? Végül észbekaptam, hogy meggyanúsítottak egy doboz cigaretta miatt. Ki­emeltem zsebemből a megkez­dett csomagot, s a másikban levő pár szálat is, összegyű­rött dobozával. Eddig a kellemetlen epizód. Lehet, hogy semmiség, de saj­nos nap mint nap sokakkal, jó szándékú vásárlókkal meg­esik. Juhász Lajos Víz- és Csatornamű Vállalat, Vác Hazánk egyetlen kőből épült diadalkapuját építőállványok veszik körül. A tatarozás ide­jére — nagyon helyesen — mindkét irányból lezárták a gépkocsiforgalmat, de a város központja felől érkezők ezt csak akkor tudják meg, ami­kor már a Kőkapuhoz érkez­tek. A minap megfigyeltem, hogy rövid félóra alatt három né­met, négy lengyel, két cseh­szlovák, egy holland, egy oszt­rák és számtalan hazai rend­számú gépkocsi futott fel a piűemlékig, és annan volt kénytelen visszafordulni. A motorkerékpárosoknak ez eszükbe sem jutott: felszalad­tak az iskola előtti járdára, és úgy folytatták útjukat a Dó­zsa György úton. Ezeket a kellemetlensége­ket, és az utóbb említett köny- nyen veszélyessé válható sza­bálytalanságokat el lehetne kerülni, ha az útbaigazító „Zsákutca” jelzőtáblát nem a terelőútnak szánt Szent János utca torkolata után, hanem előtte helyeznék el. Amikor még azt gondoltam, hogy én is gépkocsitulajdonos leszek, 1963-ban vettem egy KRESZ-könyvet. Ebben a töb­bi között ez olvasható: ......az sem gazdaságos, viszont bal­esetveszélyes, ha a gépjármű- vezető a kereszteződés vagy elágazás után tudja meg, hogy rossz irányban halad, s emiatt visszafordulni kény­szerül. A bizonytalanságok ki­küszöbölésére ezeket a jelző­táblákat már az esedékesség előtt kiteszik.” Nem hiszem, hogy ez az okos rendelkezés 1963 óta megváltozott volna. Ne bosz- szantsuk külföldi vendégein­ket, és ne vigyük kísértésbe hazai motorosainkat, hanem tegyük a „Zsákutca” jelző­táblát a megfelelő helyre^ mert a Kőkapu tatarozása elő­reláthatólag hosszú időt vesz igénybe. Ez a kis figyelmesség az idegenforgalmat is szolgálja. Galambos Vendégeink a nagyvilágból — A legkisebb magyar fú­vósok, a pécsi Úttörő Fúvós- zenekar tagjai két hétig Hol­landiában vendégszerepei­nek. — Közlemény. A Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat közli, hogy a deákvári fasor mellett lé­tesülő új telephelye energiaellátá­sát szolgáló kisfeszültségű transz­formátorállomást és a külső Rád! út mentén létesült új gyepmesteri telep kisfeszültségű szabadvezeté- . két il970 augusztus i-én feszült­ség alá helyezi. (x) A Dániel Kornél kiállítás megnyitásán meglepetést oko­zott egy kedves egyéniség: Ina Joost, aki a Német Szövet­ségi Köztársaságból érkezett néhány napra Vácra. Az öreg görögkeleti templomból átala­kított bemutatóteremben gor- donkázott egy tündéri Bach- számot, majd délután a Géza király gimnáziumban hang­versenyzett: Bach, Beethoven, Prokofjev, Hindemith és Boccherini művekkel zengte a zene dicséretét, és a zenében élő, ritkasizép egyéniségét fel­villantotta előttünk. — Apám is zenészember, so­kat tanultam tőle, ő volt első mentorom. Négyéves korom óta a zenében élek, a zenéért vagyok. Igen, igen, most va­gyok húszéves, tehát „öreg” zenész vagyok. Zenei középis­kolában érettségiztem, most a legnagyszerűbb ember és pro­fesszor tanítványa vagyok, Schüchner kanár úr a meste­rem, Hamburgban, az ottani akadémián. — Sikereim? Az otthon egy- szer-egyszer megtalált hang, talán az igazi, de olyannyira ritkán megtalált hang, igen, ezek az én sikereim. Valóban első lettem az ifjúsági gor­donkaversenyben hazámban, de holnap már más előzhet meg, hiszen sokan vagyunk... — Két nap alatt ezt a kisvá­rost máris megszerettem. Sok emberrel találkoztam, és ami engem meglepett, nem, elbű­völt: a közvetlenségük. Na­gyon kevés interjút adtam még, azért fogalmazok olyan nehezen, de amit most mond­tam, úgy is érzem. Vagy el­mondjam, milyen gyönyörűsé­ges volt a komppal átmenni a Dunán a szigetre? Micsoda? Hogy az Pokol-sziget? Azzal állítok be akkor otthon, hogy a legkedvesebb pokolból jö­vök! — Bogányi Tibor kórusát is megszerettem, mert ezek a gyerekek szeretik azt, amit csinálnak. Látszik rajtuk ez a szeretet. Én már ismerem azo­kat az arcokat, amelyek a ze­nében élnek. — Sok szép emlékem lesiz Vácról. De én nem is búcsú­zom: viszontlátásra! VÍ/UJZ-. 'yfvOri­A stadion lelátóján ülve ja­pánok nézik a magyar váloga­tott és a váci csapat küzdel­mét. Egész idő alatt, mintha minden mozdulatot nem elles­ni, de máris agyukban rögzí­teni akarnának: még egymás­hoz sem szólnak, nem is je­gyeznek, csiak figyelnek. Ha­talmas nép apró gyermekei a vendégeink néhány órára a városunkban. A szünetben tu­dok csak beszélni velük, ám csalt egyikük válaszol, a többi nem is helyesel, nem is mond ellent: arcukon mosolyos egy­formaság. Vagy csak én, az aurópai látom így? — Nekünk minden tetszik itt Magyarországon. Ahogy a csapatok játékát nézzük, egy­forma a véleményünk a meg­ítélésében. De mi ide tanulni, gyakorolni jöttünk. A japán futball jövője? Mi még na­gyon kendőnek érezzük ma­gunkat. Nem tudjuk, mit hoz a jövő labdarúgása. — Gyönyörű ez a pálya. És a kilátás is. Mennyi lakosa van ennek a városnak? — Megmondom neki, most elő­ször rám villantja a szemét: — Szép, nagyon szép. Kicsi város, nagy sportélet. Ez a stadion a bizonyítéka. Minden jót, minden jót. Köszönöm, én is köszönöm a beszélgetést. Fölirom a noteszába a mi városunk nevét, ő meg ideka- nyarítja háromjegyű aláírá­sát, mosolyog, és ültében kis­sé meghajol. V iv Bl R. T. Tíz film és négy kiállítás A művelődési központ augusztusi műsora Kánikula és eseménvtelen- ség; ez érződik a Madách Im­re Művelődési Központ augusztus havi műsortervén. Mivel a nyári kertmozi egye­lőre csak vágyálom, a terem­ben tekinthetik meg a mozi- kedvelők a következő tíz fil­met: Az Angyal vérbosszúja (angol), A bosszúállók újabb kalandjai (szovjet), Jöttem, láttam, lőttem (olasz—spa­nyol), A nagy kék jelzés (ma­gyar), Lány az országúiról (angol), Sirokkó (magyar- francia), Bye, bye, Barbara (francia), Dajkamese, hölgyek­nek (amerikai), Szent Péter hadművelet (olasz—francia) és A kis lovag I.—II. (lengyel). A rendezvények sorában négy kiállítás szerepel. A cif­rakerti városi képtárban ál­landóan megtekinthető a Váci Tárlat 1970. Augusztus kilen­cedikéig tart nyitva a műve­lődési központban az Alfa ’70 fotókiállítás. Augusztus 16-án zár Dániel Kornél önálló kiál­lítása a főtéri kiállítóterem­ben (volt görög templom) és augusztus 20-án nyílik a Duna Műhely nevű alkotócsoport képzőművészeinek idei tárlata. <p. r.) DUNAKESZI Emlékezés Benczúr Gyulára A vasutasok szakszerveze­tének József Attila Művelődé­si Központja nyáron is gon­doskodik a szervezett vasuta­sok szórakoztatásáról, műve­léséről. Augusztusi programja kere­tében kilencedikén megemlé­kezik a képzőművészeti szak­kör Benczúr Gyula halálának 50. évfordulójáról. Ugyancsak a szakkör tagjainak mutatják be filmen a szentendrei mű­vészeket, a művésztelep lakói­nak életét. Az ifjúsági klub műsorá­ban szerepel a Hadtörténeti Múzeum megtekintése. 21-én, 22-én és 23-án háromnapos autóbibszkiránduláson vesz­nek részt, s megismerkednek Aggtelek, Kassa és Eger ne­vezetességeivel. Tizenötödikén könyvkiállí­tás nyílik a művelődési köz­pontban az Alkomány születésének 21. évfordulója alkalmából. A kerthelyiségben a Volu­men-zenekar játszik. 28-án önálló szalonzenekari estet rendeznek, Pozsgai Antal ve­zetésével. A mozi kedd és péntek ki­vételével játszik, s augusztus­ban kilenc filmet vetít a kö­zönségnek. (P) k

Next

/
Oldalképek
Tartalom