Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

A VECSÉSI MINTAKÉSZÍTŐK Alkatrész — amivel a mezőgazdasági kiállításon találkozhatunk A múlt évben Vecsésen, a Somogyi Béla utcában az egyik ház kerítésén egy tábla azt hirdette, hogy itt a nyár­egyházi Béke Tsz mintakészí­tő asztalos részlege dolgozik. Most, hogy arra jártam, me­gint egy pillantást vetettem a táblára, s csodálkozva láttam, hogy a mintakészítő asztalos­üzem már az Üllő és Vidéke ÁFÉSZ-é. Azt gondoltam, bi­zonyára valamilyen mintabú­tor darabokat készítenek itt, amelyek, ha elnyerik a közön­ség tetszését, sorozatgyártásba kerülnek. Nagy volt a csodál­kozásom, amikor belépve a műhelybe, megláttam, hogy ez egészen más jellegű üzem. Öntvényeket készítenek itt, azaz öntvényekhez szükséges mintákat készítenek fából, amelyeknek segítségével az iparban használatos al­katrészeket később fémből kiöntik. Tóth Béla üzemvezetőtől tudtam meg mindezt, miköz­ben szívélyesen elkalauzolt az éppen munka alatt levő min­ták között. — A különböző gyáraknak készítjük öntvényeikhez a minlaidomokat. Ezeknek a milliméter tized részéig pontosnak kell lenniük. Sz itt egy fogaskerék minta, a Vörös Csillag Traktorgyárnak készítettük. Ott a terem másik sarkában van egy két méter széles villanymotor pajzs, ez a Ganz Villamossági Műveké. A teremben mindenütt sok­sok mintadarab, felsorolni sem lehetne mindegyiket. Dolgoznak a Magyar Hajó- és Darugyárnak, egy veszprémi, egy szombathelyi nagyválla­latnak, Láng-gépgyárnak, a Földtani Kutatóintézetnek és még igen sok más gyárnak. Egy másik műhelybe is át­mentünk, itt egy érdekes és igen komplikált gépalkatrész mintadarabon akadt meg a szemem. Megrendelője a Monori Gépjavító Vállalat, s egy automatikus csirkekeltető­gép alkatrésze lesz. Mint újítás kerül majd a me­zőgazdasági kiállításra. Ugyanebben a helyiségben egy embernagyságú csapágy mintadarabján dolgoztak ép­pen, és mint kísérőmtől meg­tudtam, hat köbméter fát dol­goztak bele. Találkoztam nem­csak a mintaasztalosokkal, hanem dolgoznak itt fémmin- ta-lakatosok is. Bíró András éppen egy szőlőzúzó rézöntvé­nyen végezte az utolsó simítá­sokat. Burst József üzemvezető­helyettes elmondotta, hogy három részlegben dolgoznak. A tavaly megjelent rendelet értelmében a nyáregyházi Bé­ke Tsz itt Vecsésen nem üze­meltethette ezt a mintakészítő részleget. — így vettük át tőlük mi, az üllői ÁFÉSZ. Nem sajnáltuk a fejlesz­tést, s azóta az üzem ter­melése a háromszorosára növekedett. Van egy külön részlegünk, ahol csak lakkoznak. Egy má­sik műhelyünkben a sérült fa­mintákat javítjuk ki. A kis üzemben szorgalma­san dolgoznak. Az országos hí­rű gyáraknak szükségük van a fa mintadarabokra, ezért termékeik igen keresettek. em. RENDBEHOZTAK AZ UTAT Milyen lett egy év múlva? A képen látható útrészlet Üllőn található. Jóindula­túan útnak neveztem, noha ez nem más, mint egy sárten­ger. (A fotón egyébként ez jól látható!) Pedig útnak ké­szült ez, méghozzá nem is akármilyennek. A falu egyik telepét látja el a legszükségesebb cikkek­kel a 11-es élelmiszerbolt. Az országúitól mintegy 200—300 méterre levő üzletet egy gid- res-gödrös, mindig sáros föld­út kötötte össze. A községi tanács vezetői úgy gondolták — nagyon helyesen —, hogy valóban szükséges ide a szi­lárd burkolatú úttest, hiszen néha még camionok is be-be­térnek, nem beszélve a na­ponta jövő járatokról. De ha sár van, ezek elkerülik az utcát és akadozik a bolt el­látása. A szállítók azt mond­ják: nem kockáztatnak — és lerakják az árut, az országút szélére. (Nem túlzás: valóban sokszor ittfogja őket a sárten- ger.) így hát, hogy minden idő­ben biztosított legyen a falu­rész ellátása áruval, az üllői községi tanács megbízott egy útépítő vállalatot, hogy hozza rendbe az utat. Nos, az meg­építette, rendbe is hozta! Az agyagból, homokból és sóder­ból készült keveréket aVcivájt földteknőbe töltötték és ezt lehengerelték. Nem mondom, az első hónapban jól nézett ki, de aztán a teherautók esős, nedves időben felszán­tották a laza útszerkezetet, és hiinden maradt a régiben. Ugyanolyan sár és víz van most is egy-egy kiadósabb nyári zápor után itt, mint ré­gen. Ha viszont száraz az idő és az út, a hajnali tejesautó, tele kannákkal olyan lármát csap, ide-oda bukdácsolva a göd­rökben, hogy még a hétalvó is menten felriad. Szóval, ez az üllői Ady Endre utca szomorú történe­te. Súlyos pénzösszegeket fi­zetett ki a községi tanács az útépítőknek, mi pedig to­vábbra is értetlenül állunk a dolog előtt. Hogy-hogy ilyen hamar — röpke egy év alatt — tönkrement a szépnek és jónak hitt út? Vajon a tech­nológiában, vagy a kivitele­zésben volt a hiba? Nem tud­ni, de hogy hasznos lenne a tanulságot levonni az útépí­tő vállalatnak, annyi bizo­nyos! (pesti) Sudár termet XII. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1970. JÚLIUS 28., KEDD Épül az ecseri vízmű — Rákoskertről jön majd a víz — Kétszáz méterenként egy-egy közkút — 17 kilométeres vezeték Július elején Ecseren hozzá­kezdtek a már régebben jóvá­hagyott vízmű építéséhez a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság dolgozói. Először az árkokat ásták ki, két kor­szerű árokásó géppel. Eddig mintegy öt kilométeren végez­tek ezzel a munkával, kétezer méteren pedig lefektették már a csőhálózatot is. A Szent Im­re, Kálvária, Hunyadi és Szé­chenyi utcában most folyik az árkok ásása és a csövek lefek­tetése. Az ecseriek szeretik közsé­güket, ezt bizonyítja, hogy a csőlefektetés után azonnal hozzáláttak a házuk előtt az utca rendezéséhez: parkosíta­nak, virágot ültetnek. Megtudtuk még, hogy Ecseren az idén a terve­zett 17 kilométernyi cső­vezetéknek a 80 százaléka készül el. Jövő tavasszal folytatják a munkákat Akkor készül majd el a XVII. kerületben levő kétezer köbméteres víztároló­hoz vezető csőhálózat utolsó része. Ecser ugyanis Rákos- kertről, az ottani víztárolóból kapja majd a vizet. És ha kifogy a tároló vize, vagy műszaki hiba gátolja a vízszolgáltatást? A köz­séget ilyen esetben rákap­csolják majd a fővárosi 300-as főnyomóvezetékre, ezen jut majd el a víz az ecseriekhez. 1 A munkát jövőre, júniusban szeretnék befejezni; úgy ter­vezik, hogy július elsején megnyílnak Ecseren a közku- tak és pesti vizet ihatnak majd a lakosok. Valamennyi utcában 200 méterenként ejek- toros közkút és tűzcsap lesz. Az üzemeltető vállalat épít egy szép, korszerű irodahá­zat is Ecseren. Ott lehet beje­lenteni a vízzel kapcsolatos panaszokat. A lakosság a vízműhöz házanként 3500 forinttal járult hozzá. Az OTP tíz­évi részletfizetési kedvez­ményt biztosított erre az összegre. A vízmüvet üzemeltető válla­lat 800—1200 forintért vala­mennyi házba szívesen beve­zeti a kerti csapot, az aknát és vízórát, ha kéri valaki. Egyelőre tehát csak az ut­cai kutakban lesz jó ivóvíz Ecseren. Később azonban — ha a község csatornahálózatát is ki tudják építeni —, a há­zakba is bevezethetik a vizet. Ezzel kapcsolatban most foly­nak a tárgyalások. (G. J.) VB-ÜLÉSEK Vb-ülést tartanak ma dél­előtt 9 órakor Gombán, ahol jelentés hangzik el az 1970. első félévi adóelőírás és a költségvetési fejlesztési terv teljesítéséről. Maglódon, a délután 3 óra« kor kezdődő vb-ülésen ugyan­csak az első félévi adóbevé­teli tervek teljesítéséről tár­gyalnak és megbeszélik a második félévi feladatokat. — Általános részvét mel­lett temették el Majoros László 58 éves üllői segéd­munkást. Majoros Budapes­ten, a X. kerület, Gyömrői út 84. számú ház előtt motorke­rékpárjával szabálytalanul előzött, és összeütközött egy autóbusszal. Majoros a hely­színen meghalt, utasát, 16 éves fiát pedig súlyos sérüléssel kórházba szállították. Hegyi Füstös László rajza Kosárlabda-híradó Az NB in férfi budapesti csoport tavaszi végeredmény« 1. Közg. Egyetem 13 13 — 1495: 959 26 2. Bp. Pedag. 13 12 1 992: 679 25 3. M. Hajó 13 10 3 1043: 710 23 4. Állatorv. E. 13 10 3 996: 718 23 5. Nagykőrös 13 8 5 1007: 909 21 6. KISTEXT 13 8 5 841: 699 21 7. Kandó 13 9 4 922: 677 20 8. Váci Esze T. 13 5 8 815: 947 18 9. Balassagy. 13 5 8 875: 902 18 10. Szabadsz. 13 4 9 804: 933 17 11. Salgótarján 13 3 10 633 : 937 16 12. Ceglédi Vasutas 13 3 10 670: 960 15 13. Monor 13 1 12 735:1080 14 14. Hatvani Kinizsi 13 — 13 590:1308 12 A monori csapat mérkőzéseit pálya hiányában idegenben kel­lett játszani (az utolsó három m érkőz ést kiv éve). Az NB ra női budapesti csoport tavaszi végeredménye 1. KISTEXT 10 10 — 722: 400 20 2. BSE 10 9 1 759: 422 19 3. 4. Nagykőrös Közg. 10 7 3 595: 551 17 5. Egyetem Törökszent­10 6 4 543: 464 16 miklós 10 6 4 601: 522 16 6. M. Hajó 10 5 5 415: 434 15 7. TEJÉRT 10 4 6 520: 554 14 8. Monor 10 3 7 496: 495 13 9. Jászberény 10 3 7 467: 542 13 10. Kandó 10 2 8 451: 714 12 11. Nagykáta 10 10 307: 676 9 (vitéz) ARC MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Elvira Madigan. Mag­lód: Vigyázat, hekus! Monde: Bűbájosok. Monor: A nagy Red. Pilis: Virágvasárnap! Üllő: Élő­holttest. Vecsés: Vágta a völgy­ben. Akták, gondosan egymáshoz kapcsolva az összetartozó ira­tok. „V. Éva a Kőbányai Élelmi­szeráruházban két darab cso­koládét vásárolt, s közben egy üveg Henessy konyakot, 330 forint értékben, a táskájába rejtett." — Már az áruházban is meg­szégyenítettek, fizetem a bír­ságot, kérem, és ígérem, hogy soha többé nem teszek ilyet. Én nem is tudom, hogy tör­ténhetett. „B. György és fia a terme­lőszövetkezet földjéről lucer­nát lopott. A mezőőrt, aki ész­revette és figyelmeztette őket, durva szavakkal illették, majd megtámadták...” „Z. a cukrászdában leállí­totta a zenét, mondván, hogy ő önkéntes rendőr, csak neki muzsikálhatnak ma este. Az odaérkező rendőrökkel „titok­ban” közölte, hogy ha hozzá­nyúlnak, megbánhatják, mert ő kémelhárító .. ★ Feketébe öltözött cigány­házaspár. Szótlanul ülnek, né­hány mondatban mondták el csupán, miért jöttek: — Meg­halt a kisfiúnk ... Háromhó­napos volt. Egy fillérünk nincs, hogy tudjuk eltemetni? Ha segélyt lehetne ... Aztán nevetős fiatalasszony jön, fényképekkel. — Május 8-án névadó ün­nepség volt. Pénzes néni há­rom kisfiát hozta el, édes, aranyos csöppségek. Az egyik az ünnepség elején elkezdte itatni az egereket, aztán a végéig már abba se hagyta. Igaz-e, Pénzes néni? — Igaz, igaz bizony! Mosolygós idős néni: —Aranyoskám, a kerékpár miatt... — Nem felejtem el, Kamasz néni, ne tessék nyugtalankod­ni, felírom ide, tetszik látni? ★ Az Üllői Községi Tanácsnál mindennap van félfogadás, szerdai napon délután is. Az apró irodahelyiségben Csuzi Kálmánné mindig mosolyogva intézkedik, s ha komoly, bo­nyolult ügyről van szó, a sze­me vigasztal. 1953 óta dolgo­zik a tanácsnál, gyámügyi, anyakönyvi, szabálysértési ügyeket intéz. Minden üllőit ismer — s mindenki ismeri őt is. — Nyolckor kezdődik a munkaidő, de ilyenkor már 10—15 ember vár rám. És a munkatársaimra is... Nem rit­ka az olyan nap, amikor 20— 40 panaszt hallgatok meg, ta­nácsot adok, válaszolok a kérdésekre. Hogy miért sze­retem a munkámat? Mert szeretem az embereket. ★ Csuzi Kálmánnéval először egy névadó ünnepségen talál­koztam. Meghatott, mosolygós arccal mondta az ünnepi be­szédet, a rengeteg vendégből neki is jutott. Másodszor egy bonyolult gazdasági ügy szá­lait bogoztam Üllőn — ismer­te az ügy összes szereplőjét, kimondott és kimondatlan gondolataikat is. És most — harmadszor — egy délelőtt­iét figyeltem közelről. Talán azért, mert ritkán fogalma­zódik meg az emberben eny- nyire tisztán, mit is jelent: hi­vatás. És Csuzi Kálmánné munkája az, a szó legtelje­sebb, legszebb értelmében. (Koblencz) SPORTPORTRE: Petya és a többiek Petyán — becenevén Petya — a tavasszal nagyszerűen szerepelt pilisi gárda egyik MÁLNASZEDŐ Pesti Imre felvétele legtehetségesebb játékosa. Ki­tünően helyezkedik, jól keze­li a labdát, érzi a kaput. Egy- egy váratlan húzásával rög­tön gólhelyzetbe tudja hozni magát, csak éppen a kapu előtt hiányzik még belőle a nyugalom, és a határozottság. Persze ezen van még bőven ideje javítani, hiszen az amúgy is fiatal pilisi gárda legfiatalabb játékosai közé tartozik. Malikkal és a kis Halápival ő az a játékos, aki valószínűleg nem Pilisen fog­ja befejezni pályafutását. Ma­lik játékintelligenciája, Ha- lópi kapu előtti határozottsá­ga, gólképessége máris szép jövőt sejtet. A pilisi gárda a nagy vér- veszteségek ellenére csak gól- aránnyal szorult a második helyre — a pilisi iskolák, ut­cák továbbra is ontják a te­hetségeket — a jövő Csernai- jai, Toldijai, Kuszendái, Ho- lánszkyjai egyre-másra kér­nek helyet és szereplést a pilisi sporttelepen. És ahogy a kispályás labdarúgás járási úttörődöntőjén láttuk — az utánpótlással a jövőben sem lesz baj. Bátran mondhatjuk: Pilis egyike azoknak a kis községeknek, amelyek a ma­gyarországi labdarúgás „kin­csesbányái”. Kár, hogy ebből a kincs­ből Pilisen nem profitálnak többet! — szatti — / I A

Next

/
Oldalképek
Tartalom