Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

PES1 MEGYEI K^CírSap 1970. JŰLIUS 1., SZERDA Mit lát az idegen N agy kőrösön ? Kétségtelen, hogy a megye egnagyobb lokálpatriótái — :s ez a szó legnemesebb ki- sengésében értendő! — a íagykőrösiek. Szenvedélyesen zeretik városukat, és ez a zeretet kézzelfogható tettek s változások egész sorával aérhető. Aki például hat-hét sztendcje nem járt már bben a jellegzetesen alföldi árosban, az csak csodálkozni ud; mekkorát változott a atszáz éves város képe ilyen ovid idő alatt. Jellegzetes ‘őterén új lakóépületek és zletek egész sora. Konzero- yára a korábbinak a több- zörösére terpeszkedett, és ilenleg is terpeszkedik to- ább. Az elmúlt öt esztendő­én lebontottak ötvenegy la- ást és felépült helyette ezer- atvan! Felsőfokú Élelmiszer- pari Technikum és diákszálló pül a Cifrakertben. És so- olhatnám még hosszan a vá- os szemmel látható változá­sit. Amikor bekopogtatok Szűcs óltán tanácselnök irodájába, ppen tárgyalás közben zava- om meg. „Üzletet köt”, a vá- os számára, és nem is rossz zletet. Társa ebben Takács enő, a városi pártbizottság tkára, és Reszeli Soós Amb­us, vb-titkár. I Főtér szomszédságában pülő, egyik kétemeletes la- óház egyik üzlethelyiségét rtékesítik. A „vevő” a me- yei Patyolat Vállalat igazga­tja. A szerződés értelmében város az üres üzlethelyisé­ért közel hatszázezer forintot ap. A város haszna azonban okkal több ennél: az üzlet 2ljes felépítésével és beren- ezésével, egy régi gonddal zsz megint kevesebb, vegy- ísztító üzlettel gazdagodik a áros. Ilyen eddig nem volt. Is a hivatalos tárgyalást kö- ető baráti beszélgetés azt is ejtetni engedi, hogy rövide- en mosoda is nyílhat a vá- osban (megfelelő helyiségről város vezetői gondoskod- ak), és ezzel nemcsak Nagy­őrös, hanem Cegléd és a örnyező községek lakóinak roblémája is megoldódik. A szerződés aláírását ter- íészetesen rövid városnéző éta előzi meg: a „vevő” látni ívánja az üzletet, amit meg- ásárol, és a város vezetői römmel tesznek eleget kéré­snek, s közben inkább csak gy mellékesen (de alig tit­ol büszkeséggel) íegmutatják a városukat: zt, ami volt, azt, ami épül és nondják azt is, ami még csak zután lesz. Bár nem az „üzleti tárgya­lás” tanújának érkeztem a vá­rosba, mégis örülök, hogy részese lehettem, hiszen kér­désem: Mit lát az idegen Nagykőrösön?, szorosan kap­csolódik ahhoz, amit hallani és látni volt szerencsém. — Idegenforgalom Nagykö­rösön? — kérdez vissza az el­nök, és hosszan eltűnődik. — Az tény, hogy városunkon vezet át az út Jugoszlávia fe­lé, és a délről érkező idegenek* is Nagykőrösön át folytatják útjukat a főváros, valamint az északi országok felé. Termé­szetesen az autóval és autó­busszal érkező turistákra gon­dolok. Hogy mennyien lehet­nek? Talán már az évi fél milliót is megközelíti. Sokan közülük megállnak egy frissí­tőre, ebédre, és az utóbbi idő­ben olykor még lovagolni is a cifrakerti lovasiskolánál. — Más szórakozási lehetőség nincs? — érdeklődöm tovább. — Szórakoztató programok­ról a művelődési központ és a szabadtéri színpad gondosko­dik. Vj termálvizes medencé­vel bővítettük a strandunkat is. Az ötvenszer huszonöt mé­teres versenyuszodán kívül még három medencénk van. Vizüket az ötvenhat fokos ter­málkút biztosítja megfelelő mennyiségű hideg víz hozzá­adásával. — Más létesítmények nem épültek? — Tormáson cukrászda és presszó, a Szolnoki úton cuk­rászda, a Pálfája-i erdőben nyári vendéglő, a vasútállo­másnál új büfé. — És a tervek? — Rendezzük a csónakázó tavat és környékét. Most dol­goznak a Pálfája nyolcvan­holdas parkerdő felújításán. Parkosítják, útjaira padokat helyeznek el és felállítanak húsz faházat is. — Sok szó esett arról az utóbi időben, hogy behozzák a városba a csemői műemlék- jellegű szélmalmot és éjszakai szórakozóhellyé alakítják át. — Valóban sok vita volt már a szélmalomról. Behozá­sára azonban nincs lehetőség, mert olyan rossz állapotban van, legfeljebb arról lehet szó, hogy annak alapján felépíte­nénk, néhány használható ré­szének felhasználásával, a má­sát a városban Ez azonban több, minit félmillió forintba kerülne. Erre pedig most nincs a városnak pénze. Ennél sok­kal fontosabb terveink van­nak. — Például? — Szállodánk van ugyan kettő is, de az egyik kicsi, a másik pedig pici. A kettő ösz- szesen mindössze ötvenkét vendégnek biztosít szálláslehe­tőséget. Az egyik itt van a vá­ros központjában, a másik pe­dig a Cifrakertben. Szó volt arról korábban, hogy átadnánk a vendéglátónak a Cifrakert­ben levő, úgynevezett Svájci házat, hogy alakítsa át szállodává, de nem sókat nyernénk vele. Az a régi épület alkalmatlan a mai értelemben vett vendég- fogadásra. Ezért is döntött úgy május végén a városi tanács végrehajtó bizottsága, hogy a toldozgatás-foldozgatás helyett egy új, nyolcvan férőhelyes, kiszolgáló egységekkel is fel­szerelt szálloda építésének ke­resi meg a lehetőségeit. Indu­lásnak a végrehajtó bizottság hárommilliót szavazott meg erre a célra. A konzervgyár is vállalta, hogy egymillió forint­tal besegít és a DÁV is jelen­tős felajánlást tett. És értesü­lésünk szerint a megyei tanács sem zárkózik el elképzelésünk támogatása elől. Ha sikerül megfelelő partnerre találnunk, akkor ez a régi-régi gond is megoldódhat. Akkor pedig az átutazó idegenek sem lesznek kénytelenek csupán „futóven­dégként” körültekinteni a vá­rosban, itt tölthetnek néhány napot vagy akár egy-két hetet is, vendégszeretetben és látni­valóban pedig nem lesz hiány. Valóban: már most sem könnyű maradandó élmények nélkül távozni Arany János egykori városából, amely ezek­ben az esztendőkben éM rene­szánszát Prukner Pál .MEGYEI“ KISLEMEZ Magyar rajzfilmsiker Aranypelikán-díj Vasárnap este hirdetett eredményt a zsűri a román tengerparti üdülővárosban, Mamaiaban befejeződött nem­zetközi animációs rajz- és bábfilmfesztivál ünnepélyes záróaktusaként. A nemzetközi zsűri legrangosabb díját az Aranypelikán-díjat magyar rajzfilm nyerte: Reisenbüch- ler Sándor rendező és Harsági István operatőr 9 perces szí­nes alkotása, A Nap és a Hold elrablása, Juhász Ferenc ha­sonló című költeményének filmadaptációja. A nagy sikerű rajzfilm az elmúlt esztendő­ben már elnyerte a miskolci rövidfilmfesztivál nagydíját is. RÓNA-DZSESSZ ÜLLŐI ALFA — HUNGÁRIÁS MESE Az együttes neve: Alfa. Szeptember óta játszanak együtt hatan. Üllőn, a művelő­dési ház szabadtéri színpadán minden vasárnap vastapssal köszönti őket a közönség. — Az első siker? — Az amatőr beatzeneka­rok fesztiválján. 150 együttes közül bejutottunk a legjobb 20 közé — mondja Meszlényi György, az együttes szólógitá­rosa. Nemcsak átdolgozásokat, hanem saját szerzeményeiket is játsszák. A luxemburgi stílusnak megfelelően a vokális dallam­világra épült számaikat basszusgitárosuk, Kábái Attila és az orgonista, Pákozdi Ist­ván szerzi. Énekesük, Gulyás Gyula is komponál. Legna­gyobb sikerük: „Meddig vár­jak még rád?”. örömmel értesültünk egy kislemezről, mely július kö­zepén kerül az üzletekbe. Az öröm jogos: „megyei” kisle­mezről van ugyanis szó. A ceglédi Róna, a magyar dzsesszélet dajkája kisleme­zen jelenteti meg a Benkó- együttes két számát. Mit mond erről Mészáros Péter, a Róna propagandafőnöke? — Hogy miért pontosan Benkóékat választottuk? Klasszikus dzsesszt játszanak és nálunk egyelőre még ez a stílus számíthat sikerre, hi­szen a műfaj hívei fiatalok, először az alapokat kell elsa­játítaniuk. A két szám közül az egyik örökzöld világsláger, Everybody Loves My Baby, s a másik saját szerzemény, címe: Barbara A különlegesség: a lemezt nyilvános hangversenyen vet­ték fel a ceglédi Kossuth Ét­teremben. Két másik dzsesszes hír.t is kaptunk Ceglédről. Az egyik: pénteken nyílik kiállítás a Kossuth Művelődési Központ­ban „Dzsessz fotografika” címmel és ugyanaznap kezdő­dik a háromnapos II. nemzet­közi ifjúsági dzsesszfesztivál, melyen számos küföldi együt­tes vesz részt. Az ünnepélyes díjkiosztásra július 5-én ke­rül sor. Slágerlistánk: Művészlemezek: 1. (2) Brahms: Magyar táncok. 2. (1) Kodály: Psalmus Hungaricus 3. (4) Héber dalok. 4. (3) Kodály: Háry János. 5. (5) Beethoven: IX. Szimfónia. Tán cl era ez ek: 1. (8) Mese (Hun­gária). 2. (7) Barbara (Koncz). 3. (9) Belváros (Hungária). 4. (1) A kutya (Atlasz). 5. (4) Valaki kell, hogy szeressen (Koncz). 6. (6) Hó­madár (Metró). 7. (—) Korai még (Koncz). 8. (2) Régi filmek mozija (Hungária). 9. (3) Éjféli esküvő (Koncz). 10. (10) Félbeszakadt koncert (Omega). falus — sunyó — tamás „Kedvenc lemezem” szelvényün­ket vágja ki, ragassza levelezőlap­ra, vagy tegye borítékba és írja rá a hét legjobb komolyzenei, vagy könnyűzenei slágerét. így küldje be szerkesztőségünkbe: Pest megyei Hírlap, Budapest VHI., Somogyi Béla u. 6. A bo­rítékra írja rá: Kedvenc lemezem. A szavazók között minden héten kisorsolunk három lemezt, a Ma­gyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándékát. Heti nyerteseink: Cze- ne Emmi (Monor, Bajcsy-Zs. u. 64.), Balon Erzsébet (Albertirsa, Szondy u. 2.), Schiller Gyula (Vác, Földvári tér B/2). Hobby C0WB0Y0K ÉS KIRÁLYOK - CEMENTBŐL Tíz évvel ezelőtt egy né­met bányászt nyugdíjba he­lyeztek. Sok szabad idejével nem tudott mit kezdeni s el­kezdett maga szórakoztatásá­ra színes cementből figurákat önteni. Készítményei rövide­sen híresek lettek, kiállították Bécsben, Zürichben, Párizs­ban. Mint mondja — a kerte­ket benépesítő csúf törpék el­len üzent hadat, azok helyett készíti érdekes, mulatságos művészi figuráit. Művei között ott találjuk az angol királyi családot, a szin­te élet nagyságú cowboyokat, ismert ipari és politikai sze­mélyeket és a legkülönbözőbb állatokat. Mivel hobbyjával nem akar üzletelni, naiv mű­vészetének remekeit fillére­kért árusítja. KÖNYVESPOLC „KÁNTOR ÉS CSUPATI- ÚJ KÖNTÖSBEN A Pest megyei Hírlapban a i dúlt évben érdekes folytatá- J os regényt olvashattak ked- es előfizetőink, Szamos Ru- olf: „Kántor és Csupati”-ját. iztán — mint mondani szo- :ás — lefolyt egy kis víz a Du- lán, és a Zrínyi Könyvkiadó Kántor nyomoz” címmel negjelentette Szamos Rudolf őnyvét 50 000 példányban. A Kántor és Csupati” nemcsak íj köntösben, hanem „új bőr­jen” is áll az olvasók elé, nert az író nagy műgonddal lolgozta át a nálunk megje- ent regényt, újabb részleteket ilevenít fel benne, finomította, nélyítette az ábrázolást. Mit is lehet erről a kedves, ó könyvről elmondani? Aki ;zereti a kutyát, és szereti az zgalmas nyomozások történé­st. az olvassa el „könyv alak­ján” is. Kántor, a többszörö­sen kitüntetett, iskolázott né­met juhászkutya a Belügymi­nisztérium angyalföldi járőr- kutya-telepén látta meg a nap­világot. Kiváló nevelői voltak, akik már kölyök korában fel­ismerték benne a rendkívüli képességeket, és szeretettel ok­tatták mind nehezebb felada­tokra. Kiképzése befejeztével — közben számtalan kisebb- nagyobb bűnözőt fog el — a nyugati határövezetbe kerül, s ott a határőrökkel szinte éjjel­nappal dolgozik. Legizgalmasabb nyomozá­sait írja le Szamos Rudolf, a kémek által meggyilkolt ha­társzéli erdész történetét, a híres esztergomi képlopás el­követőinek kézrekerítését, egy bestiális gyilkosság tetteseinek elfogását. Kántor gazdája, segítőtársa Csupati őrrpester, aki határta­lanul szereti kutyáját. Ember és kutya tartalmas barátságát, egymásrautaltságát és minden nehézséget legyőző szeretetét ábrázolja ez a könyv, amelyet azért is olvasóink figyelmébe ajánlunk, mert első megjelen- tetője lapunk volt. —sz—d— Nimorgan, a csalhatatlan piackutató Az utóbbi időben egyre na­gyobb csodálattal adózom a kereskedelemnek. Bámulom azt a már-már hihetetlennek tűnő ötletgazdagságot, ame­lyet a vevő megnyeréséért folytatott heorikus küzdelem során tapasztalok. A meghatódottság könnyeit csalták a szemembe, amikor a tavasszal versenyre keltek a mosolyomért. Később ez a mozgalom olyan méreteket öl­tött, hogy nemegyszer röhögve jöttem ki az áruházakból. Még fel sem 'ocsúdtam a mosolyomért folytatott ver­seny első fordulóinak izgalmá­ból, máris jelentkezett a Kö­zért a bélyegekkel. Ez igen! Hol az önzetlenség felső hatá­ra? Minden 100 forinton felüli vásárlás után 50 filléres bélye­get kapok, amelyet december hónapban beválthatok. Nincs több: karácsonyi gond! Már eddig pontosan két szem sza­loncukor ára bélyeget sikerült vásárlási könyvecskémbe be­ragasztanom. Mi lesz még a tél beálltáig! A Nimorgan azonban min­dert eddigi kísérletet, próbál­kozást felülmúl... A Nimorgan — gép. Kor­szerű mechanizmus méltó a kibernetika századához. Vezér­lőművének dobozán ez olvas­ható: Demoszkópiai piackutató berendezés. Egyszerűbben szólva: a közvéleménykutatást szolgálja. Az Újpesti Állami Áruház­ban pillantottam meg először s mondhatom, látványa szinte odaszegezett a padlóhoz. Hosz- szú percekig a rabja voltam; csak néztem, csodáltam ren­dületlen — nem tudtam moz­dulni. Ha a Nimorgant hasonlítani akarnám valamihez, azt kelle­ne mondanom: olyan, mint egy szép nagy pianino. Igen, majdnem olyan ... Csak ennek nincs annyi billentyűje. Mind­össze négy van neki. Es hang­ja sincs. Ellenben gyönyörű fényjeleket ír. Pirosán kigyú- ló számokat. Kezelése végtelenül egysze­rű, sokkal egyszerűbb, mint a pianinón eljátszani a Boci, bo­ci tarkát. A gép tetején kedves kis tábla áll: „Szavazzon ön is!” Majd a berendezés hosz- szanti ablakában ez olvasható: „Nyári ruháit hol vásárolja meg?” Még lentébb. újabb, ab­lakocskák következnek, s mindegyikben egy-egy rövid kérdés: „A Centrum Áru­házban?’ ’ „Szaküzletben?” „Egyéb helyen?”, „Csináltat­ja?”. Namármost; minden ab­lakocskához tartozik egy gomb (billentyű), s egy világító szám­tábla. Tegyük fel, jön a kedves vevő, aki csináltatja a nyári ruháit. Odamegy a géphez, megnyomja a megfelelő bil­lentyűt, s a számtáblán egyet ugrik, vagyis eggyel növekszik a számjegy. Az áruház vezetőinek nincs más dolguk, minthogy este le­olvassák a számtáblák ada­tait. Ha úgy találják, hogy a nyári ruháikat legtöbben csi­náltatják — mert a négy szám­jegy közül ez a legnagyobb —, akkor ugye csökkentik a kész- ruha-megrendelésüket, s in­kább anyagokat halmoznak fel. Ezt súgja nekik az elmés piackutató berendezés. Ebben az esetben a Centrum Áru­házban júliusban már nem is lesz nyári ruha Csak álltam, s csodáltam a gépet. Arra gondoltam, hogy a technika milyen beláthatatlan távlatokat nyitott meg előt­tünk, hogy szolgálja jobban az igényeinket, kényelmün­ket. Nem kell már kér­dőívek kitöltésével vesződni, cédulákat dobálni különböző urnákba. Egy gombnyomás és máris megmondtuk a véle­ményünket, tájékoztattuk a kereskedőket az óhajainkról, szükségleteinkről... Egy gombnyomás. Igen, egy gombnyomás az egész. Cso­da-e. ha a berendezés szünte­lenül működik? Hiszen olyan elmés dolog, hogy úgy világí­tanak és minden gombnyo­másra növekednek a számok... A demoszkópiai piackutató hallatlanul népszerű. Fiatal pár érkezik, a lány megpil­lantja a gépet. Tűzbe jön. — Ni, Mucuska, mi ez? A fiú odamegy alaposan megszemléli a berendezést és technikai tudása minden fölé­nyével az arcán megnyom egy billentyűt: — Közvélemény-kutató — mondja szakértelemmel és új­ra megnyomja a gombot. — Jaj, Mucuska, én is, én is — lelkendezik a lány. Ne­kiesik nyomban az egyik bil­lentyűnek, s nyomkodja, hogy fent a számtábla úgy villog, mint valami vészlámpa. — Mucuska, Mucuska — nevet­gél közben —•, ez olyan érde­kes! A berendezés végén tizen­két év körüli srác könyököl. Elszántan nézi a fiatal párt. A lány végül megunja a gépet, továbbállnak. A srác felnéz a világító számokra, s néhányat nyom a billentyűn, amely azt jelzi, hogy hányán csináltatják a nyári ruhájukat. Aztán megvetően fordul a fiatal pár után: — Űgyis nekem van a leg­több! (d. kiss) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom