Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-25 / 173. szám

8 MST «térti 1970. JÚLIUS 25., SZOMBAT Mi legyek, ha nagy leszek? Esztergályos csak férfi lehet? — Lányok, tanulási lehetőség nélkül — Telt ház Pécelen AZ 1%-ÉRT kétezernyolcszázan... Gödöllői beszélgetések az Árammérőben Márciusban több mint tizen­háromezer nyolcadik általános iskolás diák tette fel magának ezt a kérdést Pest megyében. Ekkor kellett eldönteniük — természetesen, szülői segédlet­tel —, hol szeretnének tovább tanulni. Szakmát tanulnak-e, vagy gimnáziumba, szakközép­iskolába mennek. Néhány napja befejeződték a felvételi vizsgák és mindenki megkapta az értesítést, felvet­ték-e, vagy sem. S a Pest me­gyei Tanács munkaügyi osztá­lyán is elkészült az az össze­sítés, amelyből megtudhatjuk, hová jelentkeztek a fiatalok, hol volt túljelentkezés, és hol keresnek még mindig tanulót. Gimnáziumba közel 1500-an jelentkeztek, 820 közülük fizi­kai dolgozó gyermeke. Több mint 2800-an szakközépiskolá­ba jelentkeztek, 545 lány pe­dig a gépírói szakmát válasz­totta. Szakmunkásképzőbe ösz- szesen 5900 fiatal jelentkezett. De még kétezer olyan tizen- négyéves gyerek van a megyé­ben, aki nem akar szakképesí­tést szerezni. Akik pedig akarnak, azok közül hatvanöt fiúnak és 218 lánynak azonban elutasító vá­laszt hozott az iskoláktól a posta. A fiúkat az autószerelő és a vendéglátóipari szakmá­ból tanácsolták ,el, a lányokat pedig a fodrász, ruházatiipari szakmákból, közgazdasági szakközépiskolából és a gyors- és gépíróiskolából. S ez az, ami érthetetlen. Az újságok apróhirdetési oldalain meg­számlálhatatlan vállalat keres gyors- és gépírónőt. Kereslet van, jelentkező viszont nincs. Annak ellenére, hogy a me­gyéből közel hatezren jelent­keztek ipari tanulónak, a me­gyei tanintézetek létszám- hiánnyal küszködnek. Ennek az a magyarázata, hogy közel háromezer fiatal Pesten tanul tovább. Kevesen választják az esztergályos, marós, gyalus szakmát és a lakatos mester­séget, viszont aránylag sokan ■— 250-en — jelentkeztek me­zőgazdasági szakmunkásképző intézetbe. A péceli iskolában telt ház van. . A fiúknak tud más szakmát javasolni a Pest megyei Ta­nács munkaügyi osztálya. A lányok esetében nehezebb a helyzet, különösen a nagyká- tai, a váci járásban és Nagy­kőrös környékén. Ezeken a he­lyeken nincs elegendő munka nőknek. Viszont a lányoknak is alkalmas — például forgá­csoló — szakmákba nem ve­szik fel őket. . A Pest megyei Tanács mun­kaügyi osztálya a pályaválasz­tás megkönnyítése és a fiata­lok pályaválasztásának irányí­tása érdekében idén felmérést készített a hetedik osztályosok elképzeléseiről. Céljuk, hogy időben figyelmeztessék a fia­talokat, milyen szakmák felé orientálódjanak. A tanács­adásban a pedagógusoknak is igen nagy szerepük lenne. Sajnos, az a tapasztalat, hogy legtöbb helyen a tanárok ki­töltik a felvételi lapot, de nem serkentik a gyerekeket kevés­bé „forgalmas” szakmák meg­szerettetésére. — m. kovács — Ódon épület, poros udvar — a gyár a XIX. század ipar­óriásaira hasonlít. A Gyap­júmosó- és Szövőgyár budakalászi üzeme bizony eléggé elhanyagolt külsejű, az embert csak az új, modern kultúrterem deríti jókedvre. Nehéz lehet itt a munka. — Nehéz. És a gond is sok — fogad az igazgató, Kocsis Gábor. — A két probléma: a rendelés- és létszámhiány. S amiből mindkettő fakad: az elavultság, a kevés bér, a korszerűtlen gépek. — Ilyen kilátástalan a hely­zet? — Tavaly a rendeléshiány sok galibát okozott, idén ez­zel már nincs annyi baj, vi­szont annál több gondot okoz, hogy nincs elég munkásunk. Három műszakban dolgozunk, de a létszám szerint lehetne akár kettőben is — csak a Foglalt Nem is olyan régen vet­tem egy szép csillárt. Felül három karban világít gyer­tyaégő a plafon irányába, alul pedig egy normál körte lefelé hinti sugarát. A körte foglalatban van, s e foglalat egyúttal egy üvegtányért is tart, mely tányér nemcsak díszül szol­gál, hanem arra is, hogy a körte fényét sokszorozza. Nos, a napokban ez az alsó égő — kiégett. Kicsa­vartam, hogy behelyezzem az új égőt, de úgy látszik, eme technológiai művelet oktatásánál hiányoztam az iskolából, mert az égőt ugyan sikerült kicsavar­nom, de a foglalatot el­törtem. , Sebaj, vigasztaltam ma­gam —, ilyen foglalat maximum négy-öt forint. Elmentem az első KERA- VILL-boltba, s elmondtam, milyen foglalatot kérek. Olyan nincs — felelték. Nem leszek hosszú. Ugyan­ezt a választ kaptam a tizedik KERAVILL-bolt- ban is, de itt már azt is hozzátették, hogy az álta­lam keresett foglalatot kizárólag ama bizonyos csillárhoz gyártja a gyár, külön nem kapható. Ekkor már úrrá lett rajtam Dante intelme: hagyj fel minden re­ménnyel! — de azért mégis megkockáztattam: — Ha nincs ilyen fogla­lat, mit csináljak? S ekkor, ha foglalatot nem is, de egy valóban jó tanácsot kaptam: — Vegyen egy új csillárt! (bruckner) remény, hogy majd jelent­keznek, az tartatja velünk a három műszakot. — Miért nem jönnek szíve­sen a gyárba dolgozni? — Nehéz a munka a 40— 50—60 éves gépek mellett, s a munkabér... ?, azt hiszem az utolsóelőtti kategóriába tar­tozunk. Inkább bemennek az emberek Szentendrére, vagy Pomázra, az Írószer Ktsz-be munkát vállalni, mi sajnos csak a törzsgárdánkra tá­maszkodhatunk. — S mit lehet tenni? — Sok a túlórázás: így, nap­jában 4 ezer méter készáru hagyja el a gyárat. Kártolt női szövetek készülnek — nehezek és középnehezek... — Rekonstrukció? — Sajnos az elég lassú. Ta­valy vettünk egy belga gyű­rűsfonógépet, idén a mosodá­ba kerülnek modern NDK- gépek és szeretnénk a vég- kikészítőnkbe is új szárítókat beállítani, hiszen ez az üzem­rész a legnagyobb és kapaci­Az árvíz május 15-én érte el az első falvakat. Május 30- án már kommunista szomba­tot tartottak a Ganz Műszer Művek Árammérőgyárában, Gödöllőn. A gyárnak 2800 dol­gozója van. A kommunista szombaton, reggel 6-tól déli 12 óráig társadalmi munkában, ingyen, 2050-en dolgoztak. A kommunista szombaton ki nem fizetett bér összege: 194 ezer Halászberkekben az a hír járja, hogy hosszú idő után ismét megjelent a Duna „cá­pája”, a viza. Ez a hatalmas tokfajta hal a világ tengerei közül csak a Kaspi-tengert és Fekete-tengert lakja. A több mázsás óriásokat a szaporo­dási ösztön űzi fel időnként az Dunán, a Dnyeperen és a Volgán. Régi oklevelek, jegyző­könyvek, sűrűn emlege­tik mélyvizeink tenger­járó vándorát, a „fejedel­mek halát és a halak fe­jedelmét”. Zsigmond király udvari kró­nikása jegyezte fel, hogy 1412-ben Zsigmond sok kül­földi vendégfejedelemmel, lá­tása elég más telepek — így a pomázi — termékeinek ki­dolgozására is. Ha az új szá­rítók megvásárlása sikerül, úgy végkikészítőnk alkal­massá válna nemcsak a kár­tolt, hanem a fésűs szövetek gyártására, illetve végkiké­szítésére. — Szociális jellegű épüle­tek? — Hát, az is ráférne a gyár­ra ... Tavaly a dolgozóink ké­résére építettük a kultúrter­met, idén szeretnék zuha­nyozókat, öltözőket is rendel­kezésükre bocsátani. De jól tudjuk, ennél többre van szükség... T. E. MISKOLC Szökőkút Az Észak-magyarországi Ál­lami Építőipari Vállalat dolgo­zói építilk fel Miskolc legna­gyobb és legszebb szökőkút- jáit A modern vonalú és rej­tett világítását szökőkút díszí­tését különleges acélötvözet­ből a diósgyőri Lenin Kohá­szati Művekben öntik ki és a Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat dolgozói szerelik fél. Az új városdíszt a Hoffmann Ottó utca és a Hunyadi utca talál­kozásánál kialakításra kerülő virágos parkban helyezik majd el. Nem adta meg az elsőbbsé­get autójával Érden a 35 éves Nagypál János, s nekiütközött egy csehszlo­vák gépkocsinak. Ennek vezetője, a 30 éves Reichman Jindrich könnyeb­ben megsérült. Szabálytalanul előzött autó­jával Herceghalom határában I forint. Két nappal később ezt j az összeget fölírták Fehér- gyarmaton a gyűjtőlistára. Segítség — azonnal — Kétszer i d, aki gyorsan ad. Gyűjtésből még 30 ezer forint jött össze. Ezt is azon­nal továbbítottuk. A 15 ezer forint értékű ruhaneműt is. Augusztus 8-án újabb kom­nyes udvari kísérettel nézte végig Komáromnál a tavaszi vizafogást. A Vág-torkolat vi­dékén sok száz halász gyűlt össze sípokkal, dobokkal és vidám kiáltásokkal terelték a mederbe levert kettős cö­löpsor vizafogó kapujához a Duna góliátjait. Huszonhat óriás viza és 5000 kisebb tok­hal volt akkor a zsákmány. A legnagyobb vizát ugyancsak a komáromiak fogták a XVI. században. Ennek a példánknak ke­reken egy tonna és hat mázsa volt a súlya. Adataink vannak arról, hogy a tatárjárás után, IV. Béla 200 darab besózott vizával, esz­tendőre való „konzervvel” kedveskedett a heiligenkreuzi cisztercita kolostor szerzetesei­nek. Mátyás király is megbe­csülte mélyvizeink tengerjáró vándorát. Egy ízben Komáromnál 30 vizát elevenen fogatott meg, s a tatai kastély ta­vába telepíttette őket. Arról azonban, már nem szól a történet, hogy megéltek-e, s meddig élték a tenger sós vizéhez szokott új lakók a ta­tai tóban. A gőzhajózás, majd a Duna- menti ipartelepek mérgező szennyvizei, s nem utolsó sor­ban a háború aknarobbanásai elriasztották a folyamból ezt a halóriást. Természettudó­saink már-már azt hitték, hogy az a dunapataji példány lesz a vizák halotti anyaköny­vének utolsó hazai szerep­lője, amelyet 1936-ban ejtettek rabul a dunai halászok (pre­parált bőre a Nemzeti Mú­zeumban van). Ám az elmúlt években Ercsi, Százhalombat­ta és Ókécske halászai újra „magyar cápát” ejtettek, s ha a legújabb hír igaznak bizo­nyult, talán ismét sikerül há­lóba csalni a „fejedelmek ha­lát, s a halak fejedelmét.” Orvosok és szakácsok A betegek nagy részét az orvosok a rossz szakácsoknak köszönhetik. Még több bete­get adnak azonban a jó sza­kácsok. És ez nem vicc, ha­nem igaz. Meghajlás-statisztika Egy Tokióban megjelenő új­ságban érdekes számítások láttak napvilágot. Ezek szerint valaha egy japán naponta 54- szer végzett mély meghajlást, manapság azonban ez a szám 9-re csappant. Zwaans Harrie 59 éves hol­land állampolgár, s nekirohant egy előtte bal­ra kanyarodó pótkocsis te­herautónak. A karambol következtében a holland autó utasa, a 62 éves Antonia Voess van Alphen sú­lyos sérülést szenvedett. munista szombatot tartunk — és újabb tízezer forintok utaz­nak Gödöllőről a Szamosköz- be. Juhász Józsefné, a szak- szervezeti bizottság titkára so­rolja az itt dolgozó emberek segíteniakarásának bizonyíté­kait. Egy gyár — egy családért Nemrég megjelent árvízi ri­portunkban megszólaltattunk egy jánkmajtisi hatgyerekes családapát, Tuba Pált is. Min­denük elpusztult, s a családfő leszázalékolt, szívasztmás. Az árammérőgyár dolgozói vál­lalták, hogy többletmunkájuk­kal lehetővé teszik: a gyár költségén épüljön fel a mo­dem, két szoba konyhás, für­dőszobás ház, az új otthon a hat gyereknek, hogy ingyen kaphassák a teljes berende­zést, és a szülőknek, gyerekek­nek egyaránt, vadonatúj ru­hát. cipőt vásárolhassanak. A gyárban mindenki ismeri Tu­ba Pálékat. Tudják, mi min­denük pusztult el, a gyerekek nevét és korát. Mintha a sa­játjuk lenne. És a többiekért... — A vállalat ez évre terve­zett — készáruban megteste­sülő — termelési értékét: 227 millió forintot, egy százalék­kal túlteljesítjük, azaz körül­belül 2 és fél millió forinttal. Balogh József, a gyár igazga­tója fejből és látható örömmel sorolja, mi minden kell ehhez. — A hódmezővásárhelyi Metripond mérleggyárnak Fehérgyarmaton is van egy üzemegysége. Ezt az üzemet az árvíz elmosta, berendezése jó­részt tönkrement, nem beszél­ve arról, hogy hetekig egyál­talán nem termelt, most is gyártási nehézségekkel küsz­ködik. Mi vállaltuk, hogy 7000 órában alkatrészeket gyártunk nekik, és megjavítjuk tönkre­ment gépeiket is. — Ezt hogy csináljuk? A villamos kapcsolóórát gyártó és a csomagoló üzemrészben egy műszak helyett most két műszakban dolgoznak az . em­berek. És: túlóráznak. Egy év­ben egy embernek átlagosan 2100 órát kell dolgoznia. Most 2130 órát dolgozik majd min­denki. És ennek csak a felét fizetjük ki. A többit társadal­mi munkában végzik. A tmk-sok Rákóczi Ferenc szocialista brigádja minden gép javításának határidejére „ráver” két napot. A gyárban 46 szocialista brigád van. Kürti István, a terv- és munkaügyi főosztály vezető­je: — Segítséget kérő levelet kaptunk a Szamosközből. Fo­gyasztásmérőkre, azaz villany­órákra van szükségük, minél többre, az új házakhoz. A mi éves tervünk 80 ezer darab volt. Most 10 ezerrel többet fogunk gyártani. Ehhez egész üzemrészek munkásait kellett átcsoportosítani, a termelést átszervezni. Rengeteg munká­ba került. De senki sem pa­naszkodik. Nem frázis az, hogy adni jó. Ha mindenki tudja, és érti a célját. Varga Vera PEST MEGYEI HÍRLAP 1 Magyar Szocialista. Munkáspárt Pest megyei Bizottsága is a Pest megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: SUHA ANDOR Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: CSOLLANY FERENC Szerkesztőség: Budapest, vm., somogyi Béla u. 6. IL em. Kiadóhivatal: Budapest, Vili., Blaha Lujza tér 3. Egész nap hívható központi telefon: 343—100, 113—32«, Gépíró szobák: 343—100/280, illetve 343—100/413. Titkárság: 131—248. Egyéb számok: 111—462, 141—258. Előállítja: Szikra Lapnyomda, Budapest. INDEX: 25 064 Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­üzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., József nádor tér 1. sz.(. Előfizetési díj 1 hónapra 20 forint. Lány — kutyával Tf Q9M ifej (MTI-foto) Dilemma (Kertész rajza) Gyár a múlt századból? r Ódon épület — öreg gépek Létszámhiány és túlórázás ERCSI, SZÁZHALOMBATTA, ÓKÉCSKE VIZAKRÓNIKA Külföldi autósok karamboljai

Next

/
Oldalképek
Tartalom