Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-23 / 171. szám

Kalákában épül : Éveken át — esős időben — csak sárban és vízben lépeget­ve, a tócsákat kerülgetve kö­zelíthették meg a Dunakeszi Járműjavító dolgozói és a gyártelep lakói a művelődési központot. Most a látogatók kalákában vállalták az új be­tonjárda megépítését. A beton­keverő gépet és a szükséges anyagot a tmk-gyáregység bo­csátotta rendelkezésre, szak­munkát a gyártelepi pálya­fenntartási szakasz dolgozói ajánlották fel. Kár, hogy a szikvizet szállí­tó tehergépkocsi vezetője nem érzett velük örömükben, ami­kor az „egynapos” friss beton­járdára ráh^jtott, pedig az épület másik végén nyitott ka­pu várta. Ügy látszik, nem vette észre az új járdát. Igazán sajnáljuk! Szőnyi foto Női labdarúgás hazánkban Tegnapelőtt este Siófokon láttam két szlovák női futball­csapat mérkőzését. A Vád Naplóban olvasván a korán abbahagyott vitát, szeretném most „fölmelegíteni” az ügyet Nagyon furcsállom, hogy az eddig nyilatkozók a legszemé­lyesebb oldalról nézték a kér­dést: tetszik vagy nem tetszik a játék, a játékban szereplők „ténykedése”. Galambos Fe­renc eleve elutasítja, s ahogy én láttam a mérkőzést, kény­telen vagyok én is azt tenni. De meg kellene szólaltatni a legkompetensebbeket is, az or­vosokat. Vajon biológiai sajá­tosságaiknál, természetes nőies habitusuknál fogva nem ká­ros-e ez a fajta játék, ahol a rúgott labda játssza a fősze­repet? Itt nem lehet érvelni a női kézilabdával: egészen más a test mozgása a játék köz­ben, de hiszen ezt orvosaink jobban tudják. Ami rám tartozik: van eb­ben a játékban valamiféle amazonkodás, a férfi és a fér­fias játék utánzása. A mai nő mindenütt megállja a helyét, a munkahelyén és a családiban egyaránt. Itt azonban már gyökerében láthatjuk a defor­mált, az erőnek a férfierőhöz mérten silányabb változatát a játéktéren, a „csakazértis” férfiaskodást, de látjuk már az eddigi sztárkultuszoknál veszedelmesebben éledő sztár­parádét is, amely asszonyain­kat, lányainkat a játék üde JEGYZET MINT A SZIGETEN? Tavaly júliusban is írtam már a Rózsakért vandál ven­dégeiről. Ügy tűnik, hiába volt minden, hiszen barbárék még mindig ugyanazt teszik, mint egy éve, két éve — sok éve... Letörik a virágokat, a fákat. Van, aki el is viszi, van, aki „csak" letöri, és otthagyja a földön. Egy esztendeje a park sze- remeseit és a szerelmeseket a parkban arra kértem, hogy tegyenek valamit, vigyázzanak a rendre. A kérés süket fülek­re talált. Mert jó az, ha Vác egyre kö­zelebb kerül Budapesthez — de ez ne abban nyilvánuljon meg, hogy — mint a Margit-' szigeten — vandálékat szaba­don engedjük garázdálkodni. Importált kazánok kaphatók VÁC ÉS VIDÉKE ALTALANOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET IPARCIKKBOLTJÁBAN Vác, piactér. tartalmassága helyett újfajta amazonkodásra serkenti. Biológiai és érzelmi tarta­lom: mindkettő megálljt mond. Pedig világbajnokot avatnak e nemben is Olasz­honban, holnap már lesz lab­darúgó-mérkőzés férfias nők­kel a csapatban. Jól tudom én ezt, de Tie szóljon az ejnber, ha fáj a feje? R. T. VÁCI UAPLÚ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM 1970. JÜLIUS 23., CSÜTÖRTÖK Nagyobb anyagi megbecsülést! 1972-ben lesz korszerű postahivatalunk A Váci Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság hétfői ülésén Mihalik Tibor vizsgá­latvezető tett jelentést váci és környékbeli postahivatalaink munkájáról. Megjeleni az ülé­sen Rákóczi András hivatalve­zető és helyettese, Pomázi Miklós is. A nyolc népi ellenőr bevo­násával tartott vizsgálat meg­állapította, hogy a lakosság igényei a postai szolgáltatások iránt fokozott mértékben nö­vekednek. Két gépkocsi indul a hajnali órákban Budapestről. Egyik a vác—szobi vonalon; másik a Veresegyház—váci vonalon ad­ja le, este pedig összeszedi az útbaeső községek küldemé­nyeit. Ezenkívül vasúti és MÁVAUT-szállítással, váci postahivatalunkhoz 50 község­ből érkezik postai küldemény, csomag, távirat, pénz stb. Az alacsony bérkategóriák és a jelenlegi munkakörül­mények között nehéz meg­felelő munkaerőket beállí­tani a postahivatalokban. Ezért Vácott és Dunakeszin tapasztaltak jelentősebb sor- b anállást ügyfelek részéről úgy a reggeli, mint a délutáni órákban. A megvizsgált postahivata­lok közül csak Dunakeszin ta­láltak korszerű épületet a népi ellenőrök. Vácott csak 1972-re várha­tó a helyzet javulása, amikor a távbeszélőközpont új helyiségbe költözik. Gondot okoz mindenütt a külterületi postaszolgálat. A rossz időjárás, a járhatatlan utak miatt a szabadság, vagy betegség esetén akadozik a külterületi kézbesítés. A taná­csok térkép, névsor juttatásá­val segítik a külterületi pos­tások munkáját. Elismerően szólt a népi el- I lenőrzés a hírlapterjesztés munkájáról. Ma már reggelen­ként kilencezer napilapot jut­tatnak az olvasóhoz, s az újságos gépkocsi megér­kezése után alig fél óra múl­va már indulnak is a kézbesí­tők. A vizsgálat nyomán javasol­ta a NEB, hogy a megnöveke­dett igényeknek megfelelően, törekedjék a posta a fokozot­tabb gépesítésre. Vácott szük­ség lenne több s kulturáltabb külsejű hírlappavilon felállí­tására. A postai dolgozók fel­adataihoz mérten kapjanak nagyobb anyagi megbecsülést, javítsák munkavédelmi és szociális körülményeiket. (papp) BALESET UGYANOTT Idén már másodszor voltam szemtanúja (de bizonyára többször is lehettem volna) an­nak, hogy a Beloiannisz és a Kossuth utca sarkán összekoc­can két autó. Hétfő délután a CO 88-55 rendszámú kis kocsi hibájából történt a baj. Igaz, az eset nem komoly: személyi sérülés nem történt, s az anya­gi kár is jelentéktelen. Eddig — tudomásom sze­rint^— itt még nem volt sú­lyosabb baleset, csak ilyen „apróság”. Az ok mindig ugyanaz: a gépkocsivezetők megfeledkeznek a jobbkézsza- bályról. ( — m — VASÁRNAP Vácott vendégszerepel az NSZK legjobb csellistája Félszáz részvevő közül a fia­tal Ina Joost került első hely­re legutóbb az NSZK-ban ren­dezett csellistaversenyen. A művésznő vasárnap Vácott vendégszerepei. Hangversenye este hét óra­kor kezdődik a Géza király té­ri gimnáziumban. Bach-, Brahms-, Mendelssohn-, Schu­bert-, Prokofjev-, Kodály- és Boccherini-műveket játszik, s az esten fellép a váci KISZ- kórus is. A belépés díjtalan. DUNAKESZI Weimarban járlak A weimari Pionerchor meg­hívására, július 5-én érkezett meg a Bogányi Tibor vezette váci KISZ Kórus Weimarba, hogy az ottani úttörőénekkar tagjainál töltsön egy hetet. Az ott tartózkodás ideje alatt egymást érték az események: először Buchenwaldba, az egykori koncentrációs táborba látogattak el, itt megkoszorúz­ták a Nemzetek Utján álló magyar síremléket, majd ma­gyar énekszó hangzott fel a tábor híres harangtornyában. Az egyik legnagyobb zenei élményt Beethoven: Fidelio című operája jelentette, ame­lyet a weimari Nemzeti Szín­házban láttak a váci lányok. Itt magyar művészekkel is ta­lálkoztak: Florestan szerepét Pásztor Lajos énekelte — re­mekül. Az előadást követő vastaps azt bizonyította, hogy a weimari ifjúsági napok fia­tal részvevői a komoly zenét is élvezik. Nem felejtik el a Goethe-házat és a Schiller- házat sem, de a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor Szabó Katalin zongoratanárnő meg­szólaltatta a Liszt Ferenc-ház zongoráját, amelyen még a nagy zeneszerző játszott. Az első hangversenyre a krelsi Kulturhaus-ban került sor — közösen a vendéglátó úttörő­kórussal. Szűnni nem akaró taps köszöntötte a két kórus műsorát, különösen az együtt — németül és magyarul — be­mutatott Bárdos-mű, a Dana­dana aratott nagy sikert. Ezt Jochen Qasner, a vendéglátó kórus karnagya vezényelte. (A sajtóban megjelent kritikákat később ismertetjük!) Pénteken egész napos kirán­dulás következett, amelynek során Oberhofra, a síugróver­senyeiről híres sportközpontba látogattak el, hol sílifttel men­tek fel a 696 méter magasan fekvő ugrósáncra. A következő állomás az NDK sportfellegvá­ra, Suhl volt, innen Hilfburg- hausba utaztak, ahol az új szabadtéri színpadon adtak önálló hangversenyt; itt a művelődési ház vezetői látták vendégül az énekkar tagjait. Szombaton délelőtt Gerhard Hendel, a weimari városi ta­nács és Horst Günter, az FDJ városi titkára adott fogadást a magyar küldöttség tiszteleté­re, ahol Nagy Sándor, a váci KISZ, Kismartoni Ferenc nép­művelési felelős pedig a váro­si tanács üdvözletét tolmácsol­ta. A baráti beszélgetés után Ernst Köhler, az NDK világ­hírű orgonaművésze mutatta be Weimar legrégibb orgoná­ját a magyar vendégeknek. Délután a Liszt Ferenc-főisko- la parkjában, a Weimartól kö­rülbelül öt kilométer távol­ságban fekvő Belvederben ke­rült sor az ifjúsági napok zá­róeseményére, a váci KISZ Kórus hangversenyére. A Goethe-korabeli szabadtéri színpad remek akusztikával lepte meg a résztvevőket. Ezt követően sétakoncert követke­zett Weimar terein és parkjai­ban, amin nem vettek részt Felhőszakadás után Az idei nyár több ízben hatalmas felhőszakadással sújtotta Váchartyánt. Az AKÖV-nél tenger támadt a legutóbbi zivatar nyomán. azok, akiknek házigazdái bú­csúünnepséget rendeztek. Va­sárnap reggel könnyes szem­mel váltak el a lányok ven­déglátóiktól, akikkel október­ben Vácott találkoznak. Az utolsó napot Lipcsében töltötték, ahol a Tamás-temp­lom Bach-síremléke előtt rög­tönzött hangversennyel adóz­tak a nagy zeneszerző emlé­kének. Ezután — vasárnap lé­vén —, már csak a híres ál­latkertet látogatták meg és es­te fél nyolckor indultak to­vább Csehszlovákia felé. Hét­főn déltájban, a tizenhét órás utazástól fáradtan, de egy nagyszerű külföldi szereplés emlékétől boldogan ölelték meg hozzátartozóikat a váci állomáson. A KISZ Kórus e vendégsze­repléssel egy eseményekben gazdag sorozatot zárt le; a következő feladatok egyik leg- nehezebbike a weimari úttö­rőkórus óktóberi vendégsze­replése lesz, amikor már nem pódiumon, hanem vendéglá­tókként kell helytállniuk. —ni Újabb KISZ-lakások épülnek Az elmúlt héten a községi tanácson tárgyaltak a duna­keszi vállalatok KlSZ-szerve- zetei arról, hogy miként lehetne újabb fiatalokat lakáshoz juttat­ni a KISZ lakásépítési akciójá­nak révén. A megbeszélésen — amelyen jelen volt Rubik László, a Pest megyei KISZ-bizottság ifjúmunkás-felelőse —, a részt­vevők elhatározták, hogy a Mező Imre úton 1972. december 31-ig kilencven­hat KISZ-Iakást építenek fel. A Mechanikai Labor hu­szonnégy, a Konzervgyár hu­szonnégy, a VÍZÜGY tizenkét, a Járműjavító pedig harminc­hat lakás építésével lép be a közösségbe. A két szoba, összkomfortos lakásokat már gázzal fűtik. antal GALAMBNEZES — avagy versenybírák a Csángó utcában A város egyik legcsendesebb utcájában nem kis feltűnést keltett a versenybírák megje­lenése. A Csángó utca 4. szá­mú házban lakik Fábián Fe­renc, a Magyar Galambte­nyésztők Egyesülete 162-es, váci csoportjának egyik leg­lelkesebb tagja. A röpgalamb- szakosztály ezen a vasárnapon nála vette fel a versenyjegy­zőkönyvet. Egyszínű, szegedi, magas­szálló keringőket repítettek a magasba, pontosan 7 óra 10 perckor. Bagamér Ferenc, a tisztes korú zsürielnök, a ta­gok, az érdekelt versenyző, s a helyi titkár először az ud­varból néztek az ég felé, majd kimentek az utcára, hogy — ameddig tudták —, kövessék a 18 galamb útját. Tíz óra 36 perckor ért véget a verseny. A jegyzőkönyvbe az is bekerült, hogy „közepes ere­jű légáramlás, szél” jellemez­te az időjárást, ami nem na­gyon kedvezett a röpítésnek. A pontozás végösszege így is nemcsak helyben kiváló ered­mény, de Fábián Ferenc or­szágosan is tartja a szintet az ország legjobb versenyzői kö­zött. (p.) Sírok a város alatt A Váci Napló múlt pénteki számában olvashattuk, hogy a Rádi úti csatornaépítkezések­nél csontvázak és koponyák kerültek elő. A dolgozók elő­írásszerűén a rendőrséghez fordultak, hiszen a földben levő emberi csontvázak ma­radványai esetén nem régi bűntényről is szó lehet. Az orvosszakértő azonban meg­állapította, hogy a csontok több mint 100 évesek. Ha a múzeumhoz fordulnak, mi is ezt mondtuk volna, hiszen az elmúlt évek épít­kezései során a Rádi úti há­zak alól és az úttest alatti te­metőből számtalan sír anya­ga került be a múzeumba. Mivel a temetővel kapcsolat­ban hiteles adatokat tartal­mazó leírás vagy térkép még nem került a kezünkbe, így a sírokból, azok helyéből, és a bennük talált maradványokból következtettünk arra, hogy ez a temető 1500 előtt nem létez­hetett és 1800 után már nem használhatták, így a sírok e két évszám közé helyezhetők. Sajnos, miután a temető így újkorinak minősül, régészeti védettsége nincs, és hivatalo­san fel sem tárható. Vigaszta­lásunkra szolgál, hogy ezek­ben a sírokban melléklet ál­talában nincs, tehát a halott mellé nem tettek időtálló tár­gyat, edényt, ékszert, fegy­vert, stb. Így egyedül a csontok adnak némi tám­pontot az antropológusok szá­mára, az ott eltemetettek etnikai, nemzetiségi hova­tartozására, nemére és élet­korára. Ez azonban már nem régészet, hanem újkori történelemtudomány. Ezekbe a temetőkbe a szegény népré­tegek temetkeztek, amelyek­nek fakoporsóiból a váci ta­lajban ennyi idő múltán, sem­mi sem maradt. De nemcsak a Rádi út alatt van Vácon régi temető. Azt, hogy a városalapítás előtti idő­ből hány temető van, itt meg sem kíséreljük felsorolni. Ket­tőt kiragadnánk közülük, a belvárosban régebben fel­tárt több ezer éves rézkori sírokat és a jelenleg feltárás alatt álló kelta-avar temetőt a Forte gyár mellett. Vác várossá alakulásától, tehát kb. az 1070-es évektől kezdve létesült temetők kö­zött a nagyobbak, amelyeknek nyomai már előkerültek: a váci német plébánia temetője, ahová a IV. Béla által 1255 körül betelepítettek temetkez­tek, a mai Március 15. tér keleti sarkában található. Ez a temető a török hódoltság idején zárt be. A törökök te­metője nagyjából a mai Bur­gundia alatt terül el. Néhány éve a Gábor József utcában kerültek elő ide tartozó sírok. Ugyancsak az 1700-as évék közepe előtt használták azt a temetőt, amelynek sírjai né­hány éve a Fegyház utcában és a Dózsa György út Kőkapu felőli végén kerültek elő. A XVIII. század közepén kitört pestisjárvány áldozatait te­mették a Rókus kápolna körül létesült temetőbe, de egy nem egészen pontosan értel­mezhető forrás szerint a mai vasútállomás felőli végébe később másokat is temettek. Nem soroljuk tovább a város alatt elterülő temetőket, pe­dig van még. Mindenesetre, mi itt, a múzeumban mindig csodálkozunk, amikor egy váci építkezésnél nem találnak sírokat. Stefaits István t A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom