Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

A pest megyei hírlap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM 1970. JÚLIUS 19., VASÁRNAP r _ rr TERV A CSÖKKENT MUNKAKEPESSEGUEK FOGLALKOZTATÁSÁRA a Kemence és Vidéke Vegyesipari Ktsz-nél Sok olyan csökkent munka- képességű ember él a járás északi községeiben, akik ko­rábban nem jutottak olyan munkához, amilyennek elvég­zését egészségi állapotuk le­hetővé tenné. Rájuk gondolt a Kemence és Vidéke Vegyesipari Ktsz, amikor tervbe vette, hogy megszervezi a perőcsényi, bernecebaráti, kemencei. nagybörzsönyi és vámos- mikolai bedolgozóhálóza­tát. A szövetkezet elnöke, Bed­ras János elmondta, úgy ter­vezik, hogy télen, amikor a mezőgazdaságban nincs sok munka, lehetővé teszik a ter­melőszövetkezeti tagok bedol­gozását is. Mint megtudtuk, a bedolgo­zóknak nem kell az anyagért Kemencére menniük, hanem a termelőszövetkezetek autója szállítja majd a községekbe, s a kész alkatrészeket vissza a központba. Az új bedolgozók könnyű és rövid idő alatt elsajátítható munkát kapnának. Egysze­rűbb televízió-alkatrészeket készítenének a székesfehérvá­ri Videoton gyárnak, a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának, a Ganz Kapcsoló­készülékek Gyárának is gyár­tanak; — bérmunkában — al­katrészeket. A terv megvalósítása ismét emelné a 19 éve megalakult szövetkezet hírnevét, amelyet fatömegcikkei már eddig is szertevittek a világban Ang­liától Libanonig. Ujfalvi UTÓN, UTSZELEN Aratáskor vizsgáznak a gazdák A mai utasember is sokat lát, ha nyitott szemmel járja útjait. Nemcsak a táj változá­sa^ figyelheti meg, hanem a benne élő ember cselekedetei­nek válik részesévé, észreve­szi annak eredményeit, vagy a hibák nyomát. Ilyenkor, aratáskor vizsgáz­nak a gazdák, hosszú hónapok tettei válnak valósággá, vagy csak egy maroknyi eredmény mutatkozik. Ennek oka van. Az, hogy a földet nem lehet becsapni! Ez jutott eszembe, amikor a vonatról kinézve, a vácrátóti állomással szemközti búzatáb­lát megláttam. Ez a földdarab igazolása a hanyag és nemtö­rődöm munkának. Sanyarú és nagyon ritka a búza, a kalá­szok helyén botanikus kertnyi Késik a kenyér - gyalogátjáró A júliusi tanácsülésen hang­zott el az alábbi két interpel­láció s válaszoltak rá a szak­osztályvezetők. Kányik János: Változat­lanul gondot okoz, fő­ként a peremboltokban a kenyér minősége és pontatlan szállítása. Varga József (kereskedelmi osztály): A sütőipari szállító- eszközök száma nem növeke­dett, hanem csökkent az el­múlt időben. Több gépkocsit kivonták a forgalomból, mert műszakilag nem felelt meg a KRESZ-előírásoknak. A mennyiség növelésére buda­pesti, szobi és kosdi sütödék­ből hoznak kenyeret a város­ba. Sajnos, a váci kenyérgyár változatlanul hibás árut ké­szít, ennek technológiai okai vannak. A sütőipar és a keres­kedelem komoly erőfeszítése­ket tesz, hogy a kifogásokat minimálisra csökkentse. Hidvégi János: A Vö­röskereszt sor végén gyalogátjáró épült a vasúti töltés alatt, de a lépcsőzetes megoldás miatt babakocsival, ke­rékpárral nem lehet ott közlekedni. Hajas József (építési-közle­kedési osztály): Az átjáró el­sősorban a gyalogosok számá­ra épült. Járművek a Híradó útnál, vagy a kétlyukú híd­nál mehetnek át a vasúti pá­lya másik oldalára. A gyer­mekkocsikat és kerékpárokat illetően a MÁV ígéretet tett, hogy rövid időn belül átépíti a lépcsős rendszert sima útra, így a felvetett gondot hamar megoldják. (p. r.) gyom és dudva ágaskodik. Árulkodik a felesleges és ha­szontalan munkáról is e táb­la: szabályos csíkokban meg­látni még ma is a tavaszi mű­trágyaszórás nyomát. Húsz­harminc méterenként sűrűbb és magasabb a búza, bizonyí­tékaként a traktoros rossz munkájának. A közelben van egy másik tábla is. Itt viszont a rossz takarmánytermesztést figyel­hetjük meg. Ugyanis, megnőtt az az istenáldotta vöröshere vagy száz holdon, lekaszálták hetekkel ezelőtt a gépek, ám az utolsó rendet csak most hordták le, amikor már a sar- jú teljesen benőtte. Van-e mentségük? Van. Kevés erőgépe van e gazdaságnak. Akkor miért okvetetlenke- dem? Azért, mert sokan lak­nak Vácrátóton, akad mun­káskéz elég! Ne essenek rosszul e bíráló sorok. A harag mellett jó szándék vezetett. Tudom, van az országúitól távolabb, igen példásan megművelt területe is az őrszentmiklósi Egyesült Barátságnak. Ám szerintünk éppen ott, ahol a távoli vidé­kek lakói is látják munkán­kat, ott kell különös gondot fordítanunk arra, ami nem­csak — látszat. — csankó — Orvosi ügyelek Holnaptól az alábbi orvosok tartanak éjszakai ügyeletet a Köztársaság úti (302-es telefo­non hívható) körzeti orvosi rendelőben: Hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedd: dr. Szorg István, szer­da: dr. Pap Miklós, csütörtök: dr. Gulyás Zoltán, péntek: dr. Bénik Gyula, szombat, vasár­nap: dr. Kreiner Lenke. A beosztásban hétközben változás történhet. Már reggel vakító volt a verőfény, s a piac udvarán fülledt és mozdulatlan volt a levegő. Nem jött jótékony szél a Duna felől, s még a kofák sátrai alatt is kánikula nyújtózott lustán az árnyék helyében. A halaskádakban forrni lát­szott a víz, kevéske ösztövér bágyadtan, oldalra fordulva kémlelt ki a vásárlók felé. Mintha arra gondoltak volna, hogy a majdani fazékban sem lesz melegebb a víz. Néha nagyot csapott farkával egy ösöreg csuka, sehogyan sem tetszett neki ez a kényszeiű fogság. Még csak neszei voltak a piacnak, a lassan beteljesült nyár felette lógázta lábát, megmutatván már önmagából valamit az árusok asztalain. A kazalnyi virág csudálatos és bódító illatot árasztott a be­járat mellett. Ölnyi szegfű ücsörgött a dézsák vízében, minden szál feje harmattól csillogott. Mellettük rózsase­reg, bimbóban és kinyiltan, maga keltetőén csalogatta a vásárlókat. Hamvas őszibarack és korai édes nyári alma mosolygott vi- doran, a járókelőknek szinte szájában csurrant mézízük. Vasárnapi piac Nagyszemű, ropogós cseresz­nye és üvegmeggy halmozó­dott az asztalokon, vízcseppek ezüstlöttek a halmokon, és melléjük hatalmas, haragos­zöld kígyóuborkák simultak, védve a gusztáló szemektől. Vérvörös paradicsomhegyek feszengtek, és a szemlélők előtt moccanni látszottak és mintha nyújtóztak volna a tá­volabb lustálkodó sárga cecei paprikasereg felé. A csend még tapintható volt a reggelben, egy-egy ko­csi fordult be óvatosan a ka­pun, majd nagy igyekezettel rakodtak le róluk. Egy koldus­asszony hálálkozó hangja haJ.- latszott néha. Koccantak mar­kában a forintok, a Korai vá­sárlók még szívükben hord­ták az álmok jóságát, köny- nyebben nyúltak zsebükbe. A helypénzszedő kuvasza méltatlankodva csaholt a szedegető és totyogó galam­bokra, ám azok fagyét sem ve­tettek a bosszankodóra, hegye­sen és hajlongva-burukkolva lépegettek. Egy rozsdabarna gatyás hím bátran lábalt a kuvasz felé. Az egy ideig szét­vetett lábbal nézett vele far­kasszemet, aztán, mint akinek fontos és halaszthatatlan ügye támad a pakolászó hurkasütó irányában — elkocogott. Lassan-lassan felneszeit a piac. A reggel ahhoz az idejé­hez ért, amikor a jó háziasz- szonynak illendő már ehelyt megmutatnia magát. Apró­pénz perdült a kofák marká­ba, s a ládákból új áru került elő. Hangok keltek mindenfe­lől, és a növekvő zajt próbál­ták az élelmes eladók túlkia­bálni. — Ne menjen tovább! Ra­gadja meg az utolsó lehetősé­get! — gajdolt egy középkorú úr, szinte magamagát kínál- gatva. — Itt a kamcsatkai zso­ké saplca! Tíz forintért kaphat egyet a fejére! — kiáltozott, kezében puha és színes szi- vacssityakok himbálóztak, És valóban hatásos volt kisded szónoklata, mert hamarosan kiváncsiak vették körül, és mindegyre próbálgatták a ponyván heverő sapkákat... A piac most már teljes hangjával és minden tüleke­désével valódi sokadalom lett. Igazi vasárnapi piac, az ünne­pi bőségek ünnepi kezdete. Csankó Lajos A SZOBI HÁG Kilépek a szobi tanácshá­záról, s máris rámszól egy is­merős : — Azzal a váci színházter­veddel, ugyancsak magadra maradsz! Engem most nern is a Kons­tantin téri „nagy” elképzelé­seimet ért kritika csapott ke­resztbe, hanem — minden ed­digi előítélettel szemben — az a tény, hogy Szobon olvassák a Váci Naplót, elért ide is egy sugara a mi elképzeléseinknek. Dicséretes szándék, de még jobb a tett: a közös járási új­ság — ami Szobé is — meg­érkezett. A szerkesztőnővel beszélget­ve kiderült, hogy ő valamiféle „második honfoglalásra” ké­szül. Utazik, jegyezget, s most már hatáskörében gyűjti az adatokat az úgynevezett felső­járásról. Kocsizik és gyalogol, megnézi Nagybörzsönyt, egye­dülállóan szép — és még fel­táratlan! — értékeivel, készül Laczus Gézához, a már legen­dássá nőtt szobi „múzeumigaz­gatóhoz” (jaj, csak ő meg ne hallja!), beszél Miksztay Fe­renc tanácselnökkel, mert úgy hallotta, hogy hatalmas eve­zőstelep készül a mostani is­kola Dunára néző alsó udva­rán, bekukkant Vígh Albert- hez, a kiváló mikolai pedagó­gushoz, megnézi Ledériyi bá­csit, a fafaragás mesterét Let- kés mellett, Ipolydamásdon felkeresi élő néprajzosaink egyik legjelentősebb alakját, Korcsmáros Lászlót. Az én kérdésem mindig az: használ-e a mi közösségünk­nek? Ez igen. Szemeket tár, lehetőségeinket ismerteti, ta­nulságot ád. Kicsiben olyan, mint az egyetem, életünk min­den napjának megismerése. Hátha öröme telik benne va­lakinek. Hátha elindul valaki az úton éppen egy cikkünk nyomán, hogy ő is „jobbítani” akarjon. Mert ránkfér. R. T. ÚJ CSARNOKOK INGÁZÓK A városi tanács ipari-mun­kaügyi csoportjának munka­társai a közelmúltban felmé­rést végeztek a város üzemei­ben. Megállapították, hogy mintegy kétezer-ötszázán jár­nak el dolgozni Vácról, s kö­rülbelül ötezer azoknak a száma, akik a környékről vagy távolabbról járnak be váci munkahelyükre. Ebben az esz­tendőben — eddig — hétszáz- t izén,néggyel többen dolgoz­nak a városban, mint 1969- ben. Két új műhelycsarnokot építenek az AKÖV váchartyáni telepén. A nyolcszáz négyzetméteres területen korszerű és fej­lett technológiával javítják majd az autóbuszokat. Foto: Csiszár SZÉP A TETT Amint bandukolok haza, kezemben a reggeli újsággal, a Lenin körút meg a Kos­suth utca sarkán ott sír egy lengyel rendszámú autó: mintha borotva metszette vol­na ketté tengelyét — hazai buckáink adták meg néki a kegyelemdöfést. Két picúr gyerek a hátsó ülésen, elöl a szülők. Jugoszlá­viába mennek. Mifajtájú, egy­szerű emberek. Egy évig dol­gozták, rakosgattak, hogy át­rohanva Csehszlovákián. Ma­gyarországon, a hideg Északi Tenger mellől lemenjenek a mindig napsütötte Dalmáciá­ba. Most itt állnak a magyar város főütőerén, tanácstalanul, egyedül, elővéve dinárjaikat és a férfi morózus arcán lá­tom már a felhőket: hogyan megyünk tovább? Azután megáll egy barátom, két barátom, három barátom — én már fejem vakargatva beszélgetek lengyeleinkkel —, aztán öt perc sem múlik, For­gó József kiszalad a műhelyé­ből, kiskocsit kér, intézkedik és az autó bevonul Maricsek bátyánk gépjavító műhelyébe. Ott is fejvakarás, ott is fej- csóválás, aztán — .neki a munkának! A topogó barátokat fölka­roljuk, gyerekeiket megetet­jük, dugunk nekik magyaros útravalót, címeinket kicserél­jük. Forgó József szerint „mindannyian egy ladikban evezünk”. Nem a régi országút törvé­nye ez. Van már kialakulóban egy újabb is. Magam is tanúja voltam egy kicsiny pászta „beépítésének”, amely az or­szágutat — országok útjává teszi. És ez pénzbe sem ke­rül ... R. T. NAGYMAROS: KÖRMÉRKŐZÉS Az elmúlt napokban bonyo­lították le Nagymaroson az OKISZ kezdeményezésére be­indult „Kispályás Labdarúgó Kupa” megyei döntőjét. Megyénkben a Pest megyei KISZÖV szervezte a kupaküz­delmeket. Pest megyéből har­minc csapat nevezett a ver­senyre. A selejtezők után, a leg­jobb öt csapat küzdött Nagy­maroson a helyezésekért, il­letve az elsőségért, ami egyben az országos döntőbe jutást is jelentette. A torna győztese az Aszódi Vegyes Ktsz csapata lett. A körmérkőzések után a csapa­tok tagjai közös vacsorán vet­tek részt. A találkozó sikeres szervezéséért elismerés illeti Spielenberg Lászlót, a Nagy­marosi Vas és Műszer Ktsz elnökét, aki szívén viseli a marosi ktsz-fiatalok sorsát. R. B. Mérlegen a PENOMAH-öregfiúk labdarúgócsapata Városunkban az év május elsejétől a Felsőgöd és a PE- NOMAH egyesülésével új öregfiúk labdarúgócsapat kezdte meg működését. A volt Felsőgöd 1967-ben alakult, a régi felsőgödi és váci játéko­sokból. A csapat már az első évben remekül szerepelt: baj­nokságot nyert. Most újból remény van a bajnokság meg­nyerésére, hiszen a tavaszi szezon befejezésével a csapat veretlenül, négy pont előny­nyel vezet az Elektromos előtt. A csapat kilenc mérkőzést játszott, nyolcszor győzött, egy döntetlent ért el, tizenhét pon­tot szerzett, gólaránya 24:4. A PENOMAH kebelén be­lül a csapat jó körülmények között sportolhat. A vállalat sportszerető vezetői minden támogatást megadnak ahhoz, hogy a csapat jól szerepeljen. A PENOMAH SK elnöksége magáénak vallja a csapatot, Öli András vezetésével sike­resen irányítják a szakosz­tályt. A csapat régi edzője, Haraszti Mihály jó együttest kovácsolt össze, s ennek ered­ménye meg is látszik. Tavasszal húsz játékos sze­repelt a csapatban. Kilencszer játszott: Czuczor, Czimmer- mann, Simkó, Nyitrai, nyolc­szor: Artner, Horváth, Juhász, Takács, hétszer: Balázsovits, Lelkes, natszor: Bábi, Goda, ötször: Neugan, Tóth M., négyszer: Kohlmann, három­szor: Steidl, Színi, kétszer: Bo- da, Buchnitz, egyszer: Kon- rád. A gólokon tizenegy játékos osztozott. A góllövőlista: Bábi 6, Simkó 4 Tóth M. 3, Színi és Goda 2, Balázsovits, Neugan, Steidl, Nyitrai, Horváth és Buchnitz egy gólt szerzett. Egy gólt öngólból szerzett a csapat. Az egyéni teljesítményeket értékelve megállapíthatjuk, hogy a kapusok — Takács és Kohlmann — megfeleltek. A hátvédhármas Czuczorral az élen kiemelkedően játszott, hiszen hat mérkőzésen nem kaptak gólt. A középpályán Czimmermann nyújtott átla­gon felülit. A csatársorból a gólképes Bábi dicsérhető, aki hosszú ideig sérült volt. Neu- gan II. sérülése miatt négy mérkőzésen nem szerepelt, Tóth M. és Színi nagy erőssége a csapatnak. A csapat sikereiben része van Kovács László szertáros­nak, a csapat népszerű Laci bácsijának, aki nagy gonddal és szeretettel végzi feladatát. A bajnokság ősszel folytató­dik. Reméljük, ezután sem lesz baj és a csapat megszerzi a bajnokságot, ami igen szép siker lenne. <—bi.) Kár, hogy nem látták többen Kedves színfoltja volt a me­gyei bábjátékosok nyári tan­folyamának a múlt heti bemu­tató. Négy aranyos bábjátékot mutattak be, gondos és művé­szileg is igényes formában. A jelenlevők meggyőződhet­tek arról az időszerűségről, ar­ról a szinte felmérhetetlen pe­dagógiai hatásról, amit gon­dosan választott, pedagógiai­lag is a tananyaghoz kapcsoló­dó, a gyermekeket személyisé­gükben fejlesztő bábjáték szín­vonalas előadása jelent. Andrássy János, a tanfo­lyam vezetője, Kissné Pólyák Erzsébet, Bükky Béla, Bánfal­vi István előadók, Scherr Ká- rolyné, a hűséges besegítő, mind neves szakemberei a bábjátéknak. A vezetők mun­kájának alaposságát és a részt­vevő hallgatók szorgalmát és megfeszített figyelmét, tudni- akarását bizonyította Ma-Fan- To: Állatok című versének síkfigurákkal való ábrázolása, a néző gyerekek aktív bevoná­sával, a Tücsöklakodalom cí­mű dramatizált vers árnyjá- téktechnikával, a Négy testvér és A tyúk, a kakas, meg az egérke, szintén dramatizált énekes, táncos bábjáték. Nagy kár, hogy a váciak nem érdeklődtek a tanfolyam és a bemutató iránt, mert so­kat tanulhattak volna. A he­lyiek közül Schultz Tihamérné szervezésére csak Örhegyi 1st- vánné és Téglás Lajosné hoz­ták el a nyári napközis kis­pajtásokat, akik végig élvez­ték a műsort az e sorokat rög­zítő negyedik váci pedagógus­sal. Angyal Józsefné 1 t á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom