Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-19 / 168. szám
XII. ÉVFOLYAM, 168. SZÄM 1970. JÜLITJS 19., VASÁRNAP OSZTUiXK, DE HOGY? Fizessünk munkabért- amikor nem terem a földön semmi? •• öt kárvallott pedagógus illetményföldjéről Köztudott, hogy a falusi pedagógusok illetményföldje afféle jövedelemkiegészítő, vagy ha úgy tetszik: „prémium”, amiért ugyan külön meg kell még dolgozni, sőt adót is kell fizetni. Az is köztudott, hogy némely tsz-ünk nem siet a legjobb földjeit pedagógus illetményfölddé nyilvánítani, ami a saját szempontjából nézve érthető is. Az általános gyakorlat az, hogy különböző minőségű földterületet jelölnek ki pedagógus illetményföldnek, megteremtve ezzel önkéntelenül is a torzsalkodás lehetőségét egy-egy tantestületben. Ez történt járásunk egyik nagyközségének iskolájában is, ahol a föld igazságos kiosztását illetően nem jártak el a legméltányosabban. A tizenhármas létszámú nevelőtestületben — beleértve az óvónőket is — minden pedagógus kapott a helyi tsz-től egy ma- gyarholdnyi illetményföldet. Ki-ki évek óta azonos területet használt, aki jóminőségű, kövér földet kapott, azt — aki rosszat, homokosat, silányat — azt művelhette. Természetes, hogy ez utóbbiak földjén soha nem termett semmi — és természetes, hogy i évek óta lázadoztak ez ellen. Nyilván úgy tartották volna igazságosnak, ha egyik évben már használták a rosszat, a másikban ők kaphassák meg a jót. Vagy esetleg — figyelembe véve a tábla fekvését: más módszerrel mérték volna ki, valahogy úgy, hogy mindenkinek jusson a jóból és a silány minőségűből is. Az említett tantestületben öt pedagógust érintett ez a dolog — évek óta használhatták a rosszminőségű földet, s évek óta nem termett rajta annyi sem, hogy az adót és a munkadíjat kifizessék belőle. Természetesen, minden évben felvetették sérelmüket az iskola igazgatójának, de panaszuk orvoslása ez ideig sem történt meg. Az idén aztán az öt kárvallott pedagógus megunta a sok vitát és torzsalkodást — írásos nyiiatkozatot tett, miszerint lemond az illetményföldről, de kéri az adó és egyéb költségek elengedését. A községi tanács hozzájárult az adó elengedéséhez — ám a földet a tantestület számára felszántó, bevétő, ekéző és bo- ronáló tsz tőlük is követeli a munkadíjat. A torzsalkodás tehát folyik tovább. Az öt pedagógus sérelmesnek tartja, hogy fizessen, amikor már sem joga a földhöz (hiszen lemondtak a használatáról), sem haszna belőle, hiszen évek óta nem terem rajta semmi. A tsz viszont a tényleges munkájáért jogosan követeli a bért — neki senki nem szólt, hogy azt a földet ne szántsa fel. Egyetlen megoldást lehetne csak javasolni így utólag (hiszen nem tudni, ki mulasztott el szólni a tsz-nek, a föld használatáról lemondó öt pedagógus avagy az igazgató?): ha már közösen művel- tetik a földet a termelő- szövetkezet gépeivel, osz- szák el a terményt is közösen, és részesüljön az az öt pedagógus is ugyanolyan arányban a termett kukoricából, mint a többiek. Megérdemelnék, hiszen évek óta csak ráfizettek az illetményföldjükre. Jövőre pedig mindenképpen igazságosabb földosztást kellene végrehajtani az iskolr vezetőségének. Rakovszky József Adalékok a „Nem mentek sehová“ című jegyzethez Űgy látszik, ezentúl nemcsak az állomás melletti parkban kell vigyáznia az embernek esténként Monoron. A napokban történt a következő eset: Egy fiatalember este 11 óra körül kerékpárral igyekezett hazafelé. Az említett parktól két utcával odébb, a Széchenyi és a Baross Gábor utca sarkán valaki vagy valakik leütötték. Sajnos, ezekben az utcákban gyakran sötét van, ugyanis az utcai lámpák nem égnek. Ezért az áldozat a sarok előtt még nem láthatott senkit és az ütés erejétől elájulva utána sem látta a tetteseket. Feltehető azonban, hogy a verekedők sem látták, hogy ki jön arra, csak a kerékpár zörejét hallhatták és máris ütöttek. Lehetséges, hogy csupán szórakozásból, kedvtelésből ütik le a békés'járókelőket? Az ütés eredménye: erősen megdagadt szemhéj, csúnyán és mélyen bevágott homlok) Ez az eset nem az első, amelyről értesültem. Hát nem lehetne ez ellen tenni valamit? — szy — Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Halmai Géza, Monoron. Gombán és Bényén: dr. Balogh József, Monori-er- dő, Vasad, Nyáregyháza, Cscv- haraszt: dr. Csanálosy József (a vasadi rendelőjében), üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsés: dr. Tury István tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár Monoron, a főtéri, Vecsésen, a János úti. Jegyzet: Dzsungel a sarkon Naponta a Kossuth Lajos utcán — Monor főutcáján — kell végigmennem. Egy részén, a 125-ös számú ház előtt, befogott orral, mert nincs gázálarcom. Igazság szerint gyönyörködnöm kellene a vadul burjánzó növényekben, ugyanis van itt mindenféle, olyan is, amit még soha életemben nem láttam. Ráborulnak a betonjárdára, és nőnek, nőnek, lassan már — az az érzésem — az égig. Amikor nyíltak a pipacsok, nekem nem kellett kimennem a határba, szedtem egy csokrot itt, a főutcán: Ha esik az eső, mint most, a dzsungel még pompásabban újul. A járdán is, az árokban is. És olyan förtelmes bűzt áraszt, hogy a vasúti átjárónál éldegélő, szép, kövér patkányok ide jönnek majd kirándulni. Nem tudom, ki lakik a 125-ös házban, soha egy lelket nem láttam még itt. No, de valaki csak le fogja kaszálni — rövid idő múlva kicsákányozni — ezt a dzsungelt? Mondjuk, ha esetleg tenne valamit a tanács ... Vagy ne kívánjak lehetetlent? (k. zs.) Vasárnapi fotónk Portré Tóth Ambrus felvétele Hangulatos sarok A Monori Járási Tanács emeleti folyosóján hangulatos kis sarokra lettünk figyelmesek. Ecseri népművészeti remekműveket látunk itt a falon,/képek, rajzok, egyéb tárgyak formájában. Az ecseri általános iskola két tanára, Farkas Lászlóné és Laky Ká- rolyné készítette a kis kiállítást és bocsátotta a művelődésügyi osztály rendelkezésére. Láthatjuk a népművészeti szakkörben készült felvételeket színesben és feketében egyaránt. Van itt ecseri baba, meg pruszlik. Aztán a „menyasszony bújdosa”, amit hajdan az ifiasszonynak a házasságkötés után egy évig kellett hordania. Arrébb ecseri motívumok, amelyeknek készítői Kanyik Istvánná és Szlitka Józsefné. Gyönyörű minták, valameny- nyit kézzel varrták. Igazi remekművek. A hangulatos kis sarok kellemes látvány a folyosón sétáló ügyfeleknek. Méltó reprezentánsa az „Ecseri lakodalmas” szülőhazájának. Dicséret a készítőknek! (Gér) HOLNAP Gyomron és Péteriben lesz Gyomron, holnap délután ” órakor ülésezik a vb, aho augusztus 7-i tanácsülés anyagát tárgyalják meg. A péteri vb-ülés 1 órakor kezdődik. Itt jelentés hangzik el a szabálysértési bizottság tevékenységéről. Fogadóóra Holnap délelőtt 9-től 11 óráig tartja fogadóóráit dr. Zimányi Gyula, a járási tanács vb-titkára, a Vasadi Községi Tanácsnál. A lakosság bármilyen ügyben felkeresheti. HOGY MIK VANNAK?! levél Évinek és Mariannák MŰSOR MOZIK Ecser: A bűntény majdnem sikerült. Gomba: Az alvilág professzora. Gyömrő: A hét aranyember. H: Karamazov testvérek. Maglód: ítélet. H: 451 fok Fahrenheit. Memde: 451 fok Fahrenheit. H: ítélet. Monor: Utazás a Nap túlsó oldalára. H: Szent Péter hadművelet. Nyáregyháza: Az Angyal vérbosszúja. Péteri: Ha... Pilis: Hívd a férjem találkára. H: A rezidens nem jelentkezik. Tá- piősáp: Ha . . . Tápiósüly: Légyfogó. Űri: Világfiak. Üllő: így jöttem. H: Kötéltánc. Vasad: Magányos vadász a szív. Vecsés: Történelmi magánügyek. H: öregember és a gyerek. Matiné: Luxus tutaj on. Egy eset — o 35 életünk értelmét az állam neveli" // Járásunkból évente 30—35 kisgyermeket vesznek állami gondozásba — és körülbelül ugyanennyi kerül vissza a nevelőotthonokból a szülőkhöz. Nagy ez a szám? Első hallásra igen, de az országos vagy a fővárosi adatokhoz viszonyítva szinte jelentéktelen. ★ Az anya még nincs harmincéves. Tanyán laknak, közel a tsz majorhoz, ő is, férje is dolgozik. Hat apróság — három lány, három kisfiú — felügyelet nélkül. Kicsik mind, egymásután születtek, egymás Hétfőtől szerdáig játsszák Monoron A Szent Péter hadművelet című magyarul beszélő, színes, olasz—francia—NSZK kalandfilmet. mellé állítva olyanok, mint az orgonasípok. Nem is értik, miért jön hozzájuk hivatalos bácsi, nem tudják, hogy a nevük felkerül a hivatalos adatlap s a dosszié tetejére. „A gyermekek egészségügyi okokból kerüllek állami gondozásba. A lakás egyetlen helyiségből áll, a bútorzat mindössze három, deszkából összeszegezett ágy, szalmával takarva. A kicsik egész nap meztelenül, ruha nélkül tartózkodnak a helyiségben, szellemileg, fizikailag leromlott állapotban vannak...” Eltelik egy év. „Azzal a kéréssel fordulok a gyermekvédelmi osztályhoz, hogy állami gondozásban levő, hat kiskorú gyermekemet adják ki. Anyagi körülményeim javultak, jó helyük lenne itthon. Már egy éve ott vannak, két hónapja látogattam meg őket, és olyan borzasztó érzés volt, mennyire sírtak, amikor eljöttem. Így nem tudjuk, miért dolgozunk, ha életünk értelmét az állam neveli...” Szálkás sorok, a betűk kétségbeesetten egymáshoz dőlnek, megindítóan naiv a fogalmazás — de vajon igaz-e? Környezettanulmány: a szülök régi lakásukból elköltöztek. A szoba 4x5-ös, földes, nemrég még 11-en laklak ebben az egyetlen helyiségben, most már csak hatan, köztük az anya testvérei. A berendezés két ágy, két szekrény, kis méretű vaskályha és — televízió. (!) Beszélgetésünk során megállapítottam, hogy az anyát nem a gyermekek szere- tete késztette a kérelem megírására, hanem inkább a magas gondozási díj. (Gyermekenként 100 forint...) Arra a kérdésre, hogy hol helyeznék el a gyermekedet, azt válaszolták: veszünk egy rekamiét, és a szomszéd kölcsönadja a sezlonját. ★ A gyerekek állami gondozásban maradnak. Szépen fejlődnek, leromlott állapotuknak nyoma sincs. Hónapok múlva újabb levél: „Új helyre költöztünk, meg lehet nézni, rendes körülmények között élünk. Szolgálati lakást kaptunk, vettünk rendes bútorokat is. Kérjük, hogy haza hozhassuk a gyerekeinket”. Az új lakás valóban két szoba, konyha, hálószoba bútorral, konyhabútorral. Ágyak, heverők, gyerekágy... A hat kicsi most már talán hazakerülhet. ★ Ez csupán egyetlen, nem is a legtipikusabb eset. Van ennél furább, bonyolultabb is. Évente 30—35. „így nem tudjuk, miért dolgozunk, ha életünk értelmét az állam neveli ..És a többiek! (koblencz) Legszívesebben mindkét levelet bemutatnánk a valóságban is az olvasóknak, mert ilyet nem mindennap kap az ember, de még a szerkesztőség sem, pedig bennünket gyakran ér meglepetés a posta- fiófk ürítésekor. Két „levél” érkezett a minap, sárga borítékok, egyiken húsz, a másikon negyven- filléres bélyeg. A feladók a címzett nevére írták a sajátjukat, rettenetes macskakaparással, a feladó helyére pedig ezt: Monor, 51. Hogy a posta alkalmazottainak mekkora találékonyságra van szükségük időnként, arra most döbbentem rá. Esküszöm, én ezekről a borítékokról háromnapi fejtörés után sem tudtam volna megállapítani, hogy nekünk címezték. (?) Macskakaparás ide, pacnik és ujjlenyomatok oda — leszurkoltuk a két levélért a portóköltséget, és kíváncsian felbontottuk őket. Hogy mi volt bennük? Két irkalap, a következő szövegekkel: „Fehér Lajos. Kedves Mariann, a leveledet megkaptam, holnap”. „Horváth László. Kedves Évi, a leveledet megkaptam, holnap.” (Fordítás tőlem, ugyanis a borzalmas Írás borzalmas magyarsággal párosult.) Hát kedves Horváth László és Fehér Lajos, a leveleket megkaptuk, és mivel a választ bizonyára már nagyon várjátok (feltételezem, hogy most végeztétek az első általánost, ezért merlek ismeretlenül is tegezni benneteket), íme válaszunk. Sajnos, a szerkesztőségben Monoron sem Évi, sem Mariann nem dolgozik. Azért sajnos, mert leveletekben a „holnap” szó sokat sejtet és igen csábító. Tréfán kívül, bár nem írtátok meg, hol, de szeretnénk benneteket látni, akár itt a szerkesztőségben, ha nem is vagyunk Évik és Marian- nok, ennyivel igazán tartoztok nekünk, no meg a portóköltséggel, hogy mást ne mondjak!... zs. Sportportré: Szűcs Jenő újból a vecsési tizenegyben Egyszer fenn, egyszer lenn. Jókora vargabetűk kísérték az egykor csodagyereknek tűnő nagy tehetség útját. Hol a vezetői melléfogások, hol pedig kedv- és ambícióhiány gátolta őt a sikeres szereplésben. Tavaly keseredett el a legjobban — átigazolt Monori- erdőre. Itt játszottak barátai, ismerősei. Jót tett neki ez az év. Ismét visszanyerte önbizalmát, érezte a szurkolók sze- retetét. Közben a vecsési sportvezetők is újból érdeklődtek Szűcs iránt — és az átigazolási időszakban visszahívták. Kicsit fájó szívvel vált el Monori-erdőtől, hiszen nagyon megszerették őt a szurkolók. Vecsésen alapos változás történt. Eleinte a jobbszélső helyén játszott, aztán egy edzés után Szotyori edző közölte vele: a jobbhátvéd helyén tart igényt játékára. A sérült László Karcsit helyettesítette — kitűnően. Erősen, keményen szerelt, gyors volt, bátran előretört. Lehet, hogy nála is beválik a közmondás: „Betyárból lesz a legjobb pandúr”. Egyre jobban kezdi megszeretni ezt a posztot, és szeretné, akárcsak valamikor, a bravúros MNK-szereplés idején — ismét állandó jó játékkal felhívni magára a közönség figyelmét. Rokonszenves emberi magatartása jó fedezet erre az elhatározásra. — szatti — I ft i
