Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

8

"“kJCMop

1970. JÜLItJS 19., VASARNAT

Tóparti alkony

ANA TOLIJ PRISZTA VKIN:

Fénykép apámról

— Hát az iránytűdet?

— Azt is.

— Es a ruhádat? Cserébe egy régebbiért?

— Igen.

Markomba nyomta az agyongyűrt képet:

— Tessék. Nem kell a ruhád. Meg semmid. Lehet, hogy mégis igazad van...

Foto: Urbán

fSSSSSSSfSSSSS/S/SSfSSSSSSS/SSSSSfSSSSSSSSf/SSSSfSS/Sf/SfSfSS/SS/SSSffSSSSSSffS/SSSSfSSffSS/S/fSSSSSfSS/SSSS/SSSSS/SSSS/SS/SSSS/SSSj

Hogy ne legyen uborkaszezon

\'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSZSSSSSSSSSSSSSSSfSS*.

TORNYOK

Többször megírtuk már: soha ilyen gazdag nem volt a megye kulturális programja, mint az idei nyáron. Megannyi látványosság, vonzó, színvonalas program várja a helyieket és hívja a szomszéd falvakból, más városokból, megyékből, országokból érkező vendégeket Nemcsak városok és falvak, hanem tájegységek mutatkoznak be egymásnak és ország-világ előtt felvonultatva múltjukat, kulturális hagyományaikat és gazdag, figyelemre méltó jelenüket. Ezért rendezték meg a Pest megyei művészeti heteket, a Szentendrei nyár gazdag programjait, a Gálga menti népi fesztivált, a Solymári napokat s bizonyos értelemben ezt az indokot sejtettük a most megkezdődött Tápiómenti nyár programsorozata mögött

— Kétségtelen, hogy ez is belejátszott megrendezésébe — kezdi a beszélgetést Szegedi Pál, a nagykátai járás népművelési felügyelője. — Talán nem szerencsés dolog, én mégis kimondom a másik, nagyon is reális indokát: az a gondolat is vezetett bennünket, hogy nyáron se legyen uborkaszezon művelődési intézmé- nyeinkben. Eddig a nyarak eseménytelenül teltek, a legtöbb művelődési intézmény ajtajára kiakasztották a táblát: Nyári szünet. És hivatkoztak arra: nyáron, a nagy munkák idején úgysem érnek rá szórakozni, művelődni az emberek. Csakhogy nem számoltak a fiatalokkal, akiket nem riaszt vissza a munka neheze sem attól, ha alkalom adódik rá, szórakozzanak. És az idősebb korosztályok sem zárkóznak el a szórakozás, a művelődés elől nyáron sem, ha olyan programokat tudunk számunkra biztosítani, amely felkelti érdeklődésüket.

A nagykátai járás, egészen a legutóbbi időkig — a szobi és a dabasi járással együtt — a megye legelmaradottabb és legjellegtelenebb járásai közé tartozott. Amikor ezt mondom, Szegedi Pál nem tiltakozik ellene, csak rábólint, hogy tudja ő is.

— Hogy mi volt korábban, az tény, amelyen változtatni már nem lehet. Ezért nem is

Foto: Urbán

PARDI ANNA:

Éjszaka

Soha többé nem lépheted át amaz éjszaka kertjét, a csend hangversenyét a falevelek vonóin, míg balladák felhői hajszoltak az égen át, s az augusztusi Hold éles kanyarjaiban elbuktál s leestél jóslásokba és banalitásba, s kibékültél azzal, hogy így is élsz tovább, hogy valaki elárult megint s kiárusított, mint nagy holtjait a történelem.

Ezután nem vár azonosulás álom és lét között Csak álom és álom között, lét és lét között, kielégíthetetlenül.

lálkoznak, és akkor meghallgatja, hogyan hegedül. Valamikor még ő kezdte tanítani egy öreg jószágon, de most a kisfiú régen túltesz rajta. Már nehéz kottákról játszik. Ö sose tudta megtanulni a kottát, nem volt ideje rá, de most az unoka miatt titokban nézegeti a vonalakon ülő jegyeket. Az egyszerűbbeket néha mintha értené is. Ha tizennégy éves korában nem kellett volna kifutónak menni a gyárba, és előtte évekig a piacokon segíteni, talán többre jutott volna. De mindez már hol van! Mintha egyetlen suhanással futott volna el feje felett az idő. Amikor leszállt a villamosról, fölnézett az égre. Most is olyan, mint ötven éve volt? Nem tudta, akkoriban talán sose nézett igy fel az égre. Legalábbis úgy rémlett most. Milyen is lehetett akkor az ég?- ------------------ Kinyitotta. Lám, a gyár hirdet, munVe

tt egy újságot. | kásokat keresnek. Vajon az ő helyé— --------- — — ------ re is kell ember? Valahol azt olvasta

, hogy minden ember pótolható. Tényleg így lenne? Pótolható ő is? Nem. Megrázta a fejét. Bizonyos volt abban, hogy senki sem pótolható, ö sem. De talán még az a díjbirkózó sem, akivel annyira összebarátkozott a gyárban. Mikor is volt? Harminc éve? Pedig nem bírta ott a sarokosztályon a munkát. Pokolnak hívták a többiek is azt az üzemet. Csak Matula bírta. Az a marhaerős ember csak a tenyerébe vette, és egy kézzel felemelte. Aztán kilépett egy hét múlva. Kiléptek, eltűntek sorban az emberek, ö maradt, biztosabban állt, mint a gépek. Nem győzte le a gyári És most mégis vesztes lett.

Megint eszébe jutott az igazgató. Hiába, itt volt, jött vele, és sajgott a csalódás. A főosztályvezető jött el búcsúztatni. Azt mondta: „Az igazgató személyes küldötteként gratulálok, Matula bácsi, az ötven évhez, a szorgos munkához, és, persze, jó pihenést kívánok” — és mosolygott. De ezt sem látta akkor igazinak. A borítékot átadta, kezet nyújtott. Tudta, hogy megkapja az egyhavi fizetését. Ez járt. A szemüveges főosztályvezető aztán nézett jobbra, nézett és mosolygott balra. Látszott rajta, hogy nem tudja, mit csináljon még, meddig illő maradnia. Még akarhatott valamit kérdezni, nyitogatta a száját, de Matula Mihály nem hallotta a szavakat. Egyre az ajtót leste. Várt, hogy az mégiscsak kinyílik, és bejön a vezér. Szabadkozik, és azt mondja... De amikor az ajtó nyílt, csak a főosztályvezető ment el. Nem is emlékszik az emberből semmire, csak a szájára. Mindig nyitogatta. Egy darabig még állt, füle készült a szavakra: „Matula bátyám, az az ötven év nem akármilyen teljesítmény volt! De nem ám! Ezekben a mai fiatalokban nem tudom, lesz-e ennyi erő és hűség...” Arra már emlékszik, hogy a gyárkapu előtt is a kezében szorongatta a borítékot, és látta, hogy a sarki óra tizenegyet mutat. Otthon

i

(

M

ég a háború idején történt.

A gyermekotthon könyvtárában rábukkantam véletlenül egy kis könyvre. A könyv fedőlapján egy kucsmás, beice- cses férfi állt, géppisztollyal a kezében. Nagyon hasonlított apámra. Sokáig nézegettem a könyvet, majd az egyik sötét sarokba surranva letéptem róla a borítólapot, s az ingem v alá rejtettem. Nem is tudom, k meddig hordozgattam ott. Egy-i szer-egyszer vettem csak eiő,| hogy megnézzem, hogy gyó- \ nyörködjem benne. Kétségki- \ vül ő az apám! — mondtam^ ilyenkor magamnak... Már $S harmadik éve, hogy a fronton^ volt, de én még egy levelet ^ sem kaptam tőle. Lassan-las-s san szinte el is felejtettem. Er-^ röl a képről mégis tudtam,% hogy az én apámat ábrázol ja.§ Egyszer merész lépésre szán-\ tam el magamat: megmutat tam a képet Vovának, há!ó-§ szobánk legerősebb tagjának. ^ Mohón tépte ki a borítólapot^ a kezemből, hosszan nézeget-k te. majd így szólt:

— Marhaság! Ez nem a teli apádi §

— De az! |

— Kérdezzük meg a tanító § nénit!

Olga Petrovna megnézte a § letépett könyvfedelet és azt ^ mondta:

— Ejnye, ejnye, hát szabad | letépni egy könyv fedelét?! egyébként sem hiszem, hogy ez \ a te apád lenne? Miért írná-\ nak éppen a te apádról? Erre§ még nem gondoltál?

— Nem. De mégis az énk apám! k

Vovka nem adta vissza képet. Azt mondta, hogy én ^ csak hencegni akarok a kép pel, s hogy ő eldugja, mert ezS az egész mind csak csupa os-S tobaság, s nem is adja visz- $ sza sohasem, mert nem akar-§ ja, hogy butaságokkal foglal kozzam. k

s

E

kkor azonban sokkal job-8

ban éreztem, mennyire hiányzik az apám. Ismét el-\ mentem a könyvtárba, és ré-^ gigböngésztem az egészet, hogy ^ egy ugyanilyen könyvet ta- ^ Iái jak. Sikertelenül. Ügy sir tam egész éjjel, mint a zápor eső. |

Néhány nap múlva Vovka § kaján vigyorral közeledett fe ■ k i lém: ^

— Nos, ha az apád van ; képen, semmit sem szabadj i sajnálnod érte. Hajlandó vagy $

; fizetni? ^

— örömmel!

— Nekem adod a bicskádat? $ 1 — Neked. v

KISS DÉNES:

Milyen is volt az ég

: .---------------------------p nem olyan nagy dolog az egész, és

I I Tulajdonképpen | mégis fáj — mormogta maga elé.

|----------------------------- Mert azért kimondhatatlanul roszI szül esett, hogy ötvenévi munka után, amit egyetlen gyárban ; töltött, nem jött el az igazgató. Járt volna neki, hogy eljöjjön,

; és azt mondja: „Matula Mihály bácsi...” Vagy valami ilyes- ; félét. — Ejh! — legyintett. Mi a csodát kesereg annyit. Ne • mérgelődjön, aki pihen. Egye a fene azt az igazgatói kézfo- : gást. Inkább nézze a rügyekre váró fákat, a tavaszra vetkőző ; folyót. A fia ugyanis kint van, korán kelt, hogy kihasználja a j szabad szombatot. Azt mondta, hogy a szokott helyre megy | horgászni meg levegőzni, jót tesz a vegyi gyár mérgeit kifúj at- : ni a tüdejéből, beleharapni a szabad levegőbe. Talán már fo- i gott is valamit, akkor hal lesz ebédre.

Toporgott, nem bírt nyugodtan állni. Űjra az jutott eszébe,

■ hogy mit mondhatott volna az igazgató. Talán azt, hogy „Mi- j hály bátyám ...”

— Szabad? — felnézett, magas nőt látott, és nem értett : hirtelen semmit. A nő ingerülten mondta: — Le akarok száll- i nil

Elállta az utat az ajtónál. Teljesen elfeledkezett róla, hogy i hol van. Talán még hangosan is beszélt? Töprengett, és bocsá- : natkérően nézett ki az ablakon a magas nőre, mert az sem áll- i ta meg, hogy vissza ne nézzen, és ne dobjon az üvegnek egy ! mérges fintort.

!------------------------- többen voltak, mint ahogy az elmúlt he! A villamoson tekben megszokta. Amióta nyugdíjas,

!-------------------------másképpen nézi a hétköznap délelőttö! két. Az is szokatlan, hogy Matula Mihály hétköznap délelőtt i ennyit ül a villamoson. Utoljára talán csak tizennégy éves ko- ! rában villamosozott ennyit délelőtt. Akkoriban ritkán fizetett. ! A külvárosi fiúkkal de sokat potyáztak. Egyszer egy ellenőr ! kétszer is elkapta ugyanazon a napon. Kapott két pofont. De 5 hát nem volt más mód, ingyen kellett utazni, a pénz kenyérre $ is kevés volt. Vajon ma is potyáznak a srácok? Nahát, miken 5 jár az esze! Talán Jancsika, az unokája is megpróbálja, ha $ másért nem, hogy bátorságát bizonyítsa.

5 Felderült az arca, amikor a kisfiúra gondolt. Délután taszégyelljük azt, hogy alig-alig volt említésre méltó eseményünk. Azt viszont már szégyellenünk kellene, ha ebbe belenyugodtunk volna. Szerencsére nem ez történt. Néhány esztendeje alapvető változásnak indult a megyének ez a tájegysége is. Nemcsak á szemmel látható gazdasági változásokra, a már működő és a jelenleg épülő különböző létesítményekre gondolok, hanem a kulturális változásokra is. A nagykátai művelődési központ például ma már a megye legkorszerűbb intézményei közé tartozik. Ezenkívül van még egy művelődési központunk, Tápiószen tmár tanban, négy művelődési házunk, nyolc művelődési otthonunk és három klubkönyvtárunk. Azaz: Szentlörinckátát kivéve a járás minden községében van többé-kevésbé jól működő művelődési intézményünk. És ez alapvető fontosságú dolog. Hogy ezeknek a fele még nem felel meg a korszerű népművelési követelményeknek ? Tudjuk és csak az anyagi lehetőségek függvénye modernizálásuk.

Kérdezném, hogy a tervek szerint az említett korszerűsítésre mikor kerülhet sor, de Szegedi Pál, mintha csak megsejtené, hogy új irányba kívánom fordítani beszélgetésünket, megelőz a szóban.

— A járás népművelése jelenleg jó kezekben van. Az a ( tény, hogy a járási pártbizott- ! ság első titkára, Antalfia Jenő : javasolta az országgyűlésnek a ! népművelési törvény megalko- i tását, biztosíték rá, hogy a já- i rásban a népművelés ügye fő ; helyet kap a megoldásra váró; feladatok között. Ha pedig ez ; így igaz, márpedig az, akkor i a járás népművelőire az eddi- \ ginéi is nagyobb feladatok ] várnak. A most kezdődött s \ közel három hónapig tartó j Tápiómenti nyár rendezvény- ] sorozata egy kicsit ezért pró- \ batétele is annak, megfele-j lünk-e mi, népművelők, a fo- j kozottabb követelményeknek? j

A Tápiómenti nyár prog- \ ramja gazdag és változatos, i Kiállítások, falunapok, művé-: szeti csoportok bemutatói, if-1 júsági nap, munkás-paraszt- i

katona találkozó, helytörténeti napok, népdalvetélkedő, tanyanap és még sok minden más szereptel a programban.

— Néhány esztendővel ezelőtt volt már hasonló kezdeményezés — mondja Szegedi Pál —, a Tápiómenti napok. Aztán abbamaradtak ezek a rendezvények. Miért? A Tápiómenti napokat a népművészet jegyében rendezték, csakhogy Tápiószecsőt leszámítva, ennek a tájegységnek korántsem olyan jelentős a népművészete, mint például a Galga völgyének. Nem lehet tehát egy községre építeni egy járást összefogó rendezvénysorozatot. A Tápiómenti nyárnak ezért az idén még nincs kialakult profilja. Talán két- három év múlva eldől, mi is aiz, ami erre a tájegységre a leginkább jellemző. Addig azonban minden jó kezdeményezés helyet kap ebben a rendezvénysorozatban.

A program elkezdődött s az első rendezvények közönségsikere igazolja: jó úton járnak a nagykátai járás népművelői még akkor is, ha ennek az útnak jelenlegi célja nem több az erők és az igények felmérésének, a további feladatok meghatározásánál.

Prukner Pál

rz ovka tekintetében soha V nem látott irigység és szomorúság bújlcált. Szülei Novorosszijszkban maradtak, ' amelyet elfoglaltak a németek. S neki egyetlen fényképe sem volt az apjáról.

Krecsmáry László fordítása-/^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*.