Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-18 / 167. szám
4 "v/ffrfnp 1970. JÚLIUS 18., SZOMBAT Szabadtéri játékok Teátrum Szentendrén Magyar Építészet 1945—70 l Jelenet a Háry János című Kodály-operából, a képen Marton Éva, Melis György és Moldován Stefánia. (MTI Foto — Keleti Éva felv.) fs^asao UsouiBax Ezen a héten az időjárás szeszélyéből egy kicsit vissza szágudtunk az őszbe: ismét fáztunk! Szinte jólesett a rek'ke- nő napok után. Most nézzük, mit mond szombat—vasárnapra a tudományos meteorológia? Szombaton még éshetik. vasarnap már nem valószínű. Kezdjük az IBUSZ és a TIT különleges társasutazásainak felsorolásával. Július 18-án a szegedi szabadtéri játékok megnyitására utaznak IBUSZ —TIT autóbusszal, akik Kodály Zoltán „Háry János" c. művét kívánják megtekinteni. Vasárnap este ugyanott a no- voszibirszki opera- és balettszínház Csajkovszkij: „Csipkerózsika” c. balettjátékát adja elő. Budapesten szombat—vasárnap este a Körszínházban mutatják be Milton: „Elveszett paradicsom” c. eposzát. A világirodalom e XVII. századi remekét Kazimir Károly Kos- suth-díjas művész rendezte, illetve alkalmazta színpadra, szerepeit vezető művészein'.; játsszák. Az előadások este fél nyolckor kezdődnek! Ma újra népesek lesznek a szentendrei utcák. Délután őt órakor kisfilm bemutatóvá! kezdődik a már hagyományos hét végi programsorozat, mely június vége óta tart. A téma mi is lehetne más, mint az idegenforgalom: NDK, lengyel, szovjet és román filmeket vetítenek, no és persze hazaiakat is, melyek a Dunakanyar nevezetességeit mutatják be az érdeklődőknek. A mai nap fináléja, amire — mint eddig mindig — minden jegy elkelt: a szentendrei teátrum. Reméljük,* a rossz idő nem szól közbe, nem zavarja meg az esti víg komédi ázást. Abonyban még tart a falumúzeumban az Ady-emlék- kiállítás. Vasárnap megtekinthetik a fővárosi Brnst-múzeumban a Fiatal Iparművészek Kiállítását, míg szombaton a Műcsarnokban nyitják meg a Magyar Építészet 1945—70. című nagy, összefoglaló reprezentatív kiállítást, amely augusztus 16-ig lesz látható, K. M. Színek az Suhl, a mi kis városunk, aranyos, kedves házaival, utcáival és lakóival. A házak tövéből női ki a hegy. Az erdők lombjai szeretettel, védőn borulnak a város fölé. féltvén a szorgalmas itt élőket. De sokat sétáltunk a város utcáim. akkor, három évvel ezelőtt. Most, hogy a házigazda sétára invitált bennüket, minden utca, ház ismerősként köszöntött és én őket. Az este Helmut Linke, a lap fő- szerkesztője, régi jó barátom, kedves elvtársam, elvitt bennünket, a fesztivál nemzetközi vendégeit, egy jó kis pincekocsmáiba. Elfáradtunk, betértünk a fogadóba, ahol éppen érettségi bankett volt. Talán, ha jelzek is, érthető, amit mondani akarok. Sör, konyak, bor, pezsgő és közben töméntelen mennyiségű étel. A hangulat mind emelkedettebbé vált a tanároknak jó kedvük támadt, átjöttek az asztalunkhoz, és némelyikük feltétlenül ragaszkodott, hogy oroszul értekezzünk. Egy fiatal tanár elmondotta, hogy ő jól ismeri a magyar történelmet, és valahol Attilánál bele is kezdett és örült, hogy szájtátva hallgatom. Közben a csehszlovák újságíró a törött borsot tartóstul beleejtette az ételbe és esküdözött, hogy ez így finom, pontosan most találta el az ízét. A fiatal szovjet újságíró cigarettázott és közben evett, evett és közben cigarettázott, és persze kattintgatta a gépét. Mindahányunk között a legboldogabb mégis a német tanár volt, aki semmitől sem zavartatva mesélte a magyar történelmet, ha jól emlékszem, éjfélkor a tatárjárásnál tartott. Időnként az oroszt keverte franciával és NDK-ból németül kérdezte, hogy ér- lem-e? Mindig igennel válaszoltam és nagyon jót derültem, amikor a bankett igazi résztvevői, a fiatal fiúk és lányok, meg-megjelentek az asztalunknál, tüzet kértek az osztályfőnök úrtól, s az egyikőjük annyira elszemtelene- dett, annyira vakmerővé vált, hogy a pipája meggyújtásához kért tüzek A bátorság is ragályos, akár a pánik, később a tánc közben meg-megálltak és vad. kegyetlen csókolózásba kezdtek, bizonyítván, hogy tényleg érettek ők már, éppannyira, mint az osztályfőnök úr. Talán csak egy boldogabb ember volt közöttünk, a csehszlovák újságíró felesége, akit rendkívül sokan megtáncoltattak és némi maláriával elmondotta, hogy á férje már évek óta föl nem kel a sörös korsó mellől, neki, az asszonynak ide kellett Suhlba jönnie, hogy ismét húszévesnek érezze magát. Volt még néhány kedves dobásunk, elég, ha jelzésként mindössze annyit fecsegek ki, hogy az asztalokat végül is összetoltuk, az egész kocsma egy érettségiző bankett volt, tanárostul, diákostul, németestül, oroszostul, magyarostul együtt. Viszont a legnagyobb sikert a külföldiek közül mindenképpen a csehszlovák újságíró kolléga aratta, mert ő a magyar történelemért, visszavágandó, sokkal ősibb német népdalokat ismert és adott elő, mint a házigazdák azt tették. Kedves este volt. Másnap fejünket kiszellőztettük fent az Oberhofon. Felmásztunk a sísánc tetejére, Helmut Rechnagel többszörös világ- és Európa- síugróbajnok hazájában, akivel utoljára Zakopánéban találkoztam, de akkor ott egy méteres volt a hó. Ezer lépcsőt mentünk felfelé és ezret le, és derékig ért a fű. Egész nap a hegyekben, az erdők között barangoltunk, estére teljesen felfrissülve megnéztük a Pressefest premierjét. Vasárnap korán keltünk, ragyogó idő volt, és a városban már korán reggel a riói karnevál hangulata uralkodott Nyüzsgött, dalolt az utca, a város, színes vidéki sokaság mindenütt, a kávéházak teraszán bolgár zene, olasz és spanyol ének, az alig néhány méterrel odébb fölállított dobogón csehszlovák operaénekes- nő éppen a felső cénél tartott, egy kissé távolabbról a Parasztbecsület örökbecsű áriáját hozta felénk a langy nyári szellő, és fejem fölött 50 méter magasan légtornászok! vagy egy tucatnyian produkálták magukat. Azután a motoros ördögök következtek, és mindent, az egész várost belengte a jótékony sült olaj és égett wurst illata. Régen láttam ennyi önfeledt, boldog embert együtt. Elmentünk a város szélére, egy hatalmas kertbe, ahol az előbbi kép fogadott bennünket. Az újság vezetői egyszerre legalább húsz sarkában a városnak kul- túrközpontot létesítettek, ahol a külföldi és német, neves és névtelen zenészek, énekesek, artisták léptek föl. És fáradhatatlanul, egész nap és egész éjszaka, igaz is: két teljes nap és két teljes éjszaka állt a bál, és mindenki fáradhatatlan volt, a zenészek, az énekesek, az artisták és a nép. Harmincíokos melegben sápa- doztak, mert kevés pigmenttel áldotta meg őket a teremtő, de rögtön eszembe jutott, hogy nem hencegünk, félre az ilyen ízetlen dölyfökkel, bennünket PEDAGÓGUS KERESTETIK Vajon mikor lesz elegendő? Kevés a pedagógus — gyakorta visszatérő téma ez az újságok hasábjain. Még ilyenkor, nyár derekán is, iskolai szünidőben. A legfrissebb jelentés szerint: az idén több mint négyezer pedagógusállást hirdettek meg az általános és középiskolák. Ugyanakkor mintegy ezerrel kevesebben végeznek, mint amennyi a meghirdetett állások száma. Gond. És nem is kicsi. Ha nincs elég pedagógus, ki tanítja majd és tizenkilenc képesítés nélküli óvónő. A kérdés akaratlan; milyen változás történt azóta? — Eddig húsz tanító és tanár, valamint egy óvónő jelentette be, hogy eltávozik a járásból, elsősorban a főváros iskoláiba. — Tehát pillanatnyilag huszonegy a hiány — kockáztatok meg egy közbevetett mondatot. A válasz: Summa summárum: pillanatnyilag kilencven pedagógusra lenne szükség a dabasi járásban. A kérdés megint csak magától értetődő: hogyan kívánnak gondoskodni a távozók pótlásáról? — Kilenc állást hirdettünk meg a tavasszal már gyakorló pedagógusok számára. Valamennyi állás mellé lakást is biztosítunk. — S az eredmény? gyermekeinket az iskolákban ? Ezzel a kérdéssel a tarsolyomban kopogtattam be az elmúlt napokban Miskolczi Károlynak, a dabasi járási tanács vb művelődésügyi osztálya vezetőjének ajtaján. S a válasz egy nagy sóhajjal kezdődik. — Ami gond az országnak, gond nekünk is — kezdi rövid töprengés után, miközben egy jókora aktacsomót vesz elő íróasztala fiókjából. — Az elmúlt esztendő végén négyszázkilencvenöt pedagógus ok- tatta-nevelte járásunk ifjúságát. Ebből, s már ez is figyelemre méltó adat: harminc képesít és nélküli tanító-tanár — Jó lenne, ha csak ennyi j hiánnyal kellene számolnunk, Ezen kívül tizenegy óvónőnk, huszonhárom tanítónőnk, illetve tanárnőnk van szülési vagy gyermékgondozási szabadságon. Vagyis összesen harmincnégyen, de ez a szám a következő hetek és hónapok alatt eléri talán az ötvenet is! Gyors számadás: a hiány tehát hetven. Az újabb válasz: — A hiány még ennél is nagyobb. Ugyanis hat pedagógusunk nyugdíjba ment, ugyanakkor az egyébként örvendetes fejlesztés következtében további nyolc óvónőre és öt napközis padagógusra lenne még szükségünk a szeptemberben kezdődő tanévtől. viszont kevés rendszeretettel eresztettek arra az útra, amelyet szokás úgy is nevezeni, hogy az élet. Este lett, eljött a kétnapos ünnep fénypontja. Itt már a magyarokat és Pest megyét nemcsak én képviseltem, a német főszerkesztő meghívására ide érkezett saját kocsijával Sásdi Antal Üjhartyánból, az Új Élet Szakszövetkezet elnöke is. Még kora tavasszal érkezett a meghívó, eléggé kacifántos, agyafúrt játékra invitálták Sásdi Antalt. Illetve egészen pontosan az történt, hogy a Pest megyei Hírlap Helmut Linkétől kapott egy levelet, amelynek sűrített tartalma a következő volt: Szeretettel meghívnak Pest megyéből egy mezőgazdaságban dolgozó embert vendégségbe erre a kétnapos játékra. A kijelölt embertől mindössze any- nyit kérnek, hogy hozzon magával egy állatot, amelyet szeretnének a rezervátumban elhelyezni. És most jött a levél pikantériája. A kijelölt dolgozónak, a meghívott vendégnek nem szabad tudnia, hogy elutazása után két nappal a felesége is követi őt majd erre az útra szintén az újság meghívására. Titokzatos, izgalmas játék lesz ez, írták a német elvtársak, majd meglátjuk. Valóban megláttuk. Vasárnap este a műsor jószerével már izgalmas, érdekfeszítő játékokból állt. A színpadra felvonultak a különböző testvéri országok képviselői, és velük azok az állatok, amelyeket a rezervátum számára hoztak ajándékba. A szovjet delegáció hatalmas medve- boccsal ajándékozta meg a német elvtársakat, a csehek farkast és kőszáli sast hoztak, Sásdi Pest megyéből kost hozott magával, kicsiny autójának csomagtartójában. A lengyelek is többféle' vadállattal adományozták meg a rezervátumot, és mégis, merem állítani, hogy a legnagyobb sikert a mi ártatlan magyar kosunk aratta. Amikor a színpadra hozták, és elengedték, ott állt a kos, szemben tízezer magunkkal, és bégetett, szünet nélkül sírt, bégetett és bámult. Először halkan, csöndben tört ki a nevetés, azután orkánszerűre fokozódott. És a játék ezután vált teljessé. A felfokozott izgalom és érdeklődés végül is beteljesült. Jöttek a feleségek is ... Bejött a színpadra nyolc nő, teljesen egyformára álcázva, imitálva. Egyforma vörös paróka, egyforma napszemüveg, majdnem egyforma alak és mindenkin egyforma ballon- kabát. A feladat természetesen az volt, hogy találják ki a férjek, lengyelek, magyarok, németek, szovjetek a nyolc közül melyik, kicsoda az ő feleségük, illetve ha választhatna a csinos női sokaságból, nos, akkor kit választana. Lent szorongtam, szorítottam Sásdi Antalnak, jaj istenem, csak el ne vétse a figurát. Jobb oldalamat a Suhl megyei pártbizottság első titkára, bal oldalamat a lap főszerkesztője nyomkodta, hogy na, most mi lesz? Büszke voltam, hogy hazánk és megyénk fia, Sásdi Antal pallérozott ravaszdi eszével azonnal megtalálta a sok csinos nő között is nagyon csinos feleségét. Büszkén szét is néztem a kedves elvtársaim között és bár nem szóltam, értették, hogy mit is mondanék, ha kinyílna a szám. Szóval, nem érte, nem érhette szó a ház elejét. Még csalva is, még félrelépve is a feleségéhez vitt Sásdi Antal útja. Pedig minden férj úgy tudta, hogy ... Egy német igazgató például azt gondolta, hogy a felesége Moszkvában üdül, nyugodtan hihette, hiszen tényleg ott üdült, csak éppen félbeszakította a játék kedvéért az üdülését. Sásdi Antal pedig azt, hogy felesége Üjhartyánban igazgatja a családi ügyeket. Na lám, mit nem tapasztal az ember fia. Itt Suhlban, Üjhartyántól ezer kilométernyire, a türingiai hegyek lábánál, kiválaszt magának egy csinos nőt és az is a felesége. Magamban megállapítottam, hogy az isten volt irgalmas Sásdi Antal leikéhez. Gratuláltam is neki a késő éjszakában, hogy ilyen jól választott és a feleségének is, hogy ilyen hűséges férjjel áldotta őt meg az élet. A német elvtársak pedig a becsületet (és a jó szimatot) megjutalmazták. A házaspárt ott marasztalták Suhlban, pihenjenek vagy két hetet az isteni Oberhof csúcsára ragasztott nemzetközi luxushotelben. Nem, éjfélkor nem ért véget a bál. Gyermek a nép. Boldo- gak, fényesek az arcok, ragyognak a szemek, robbannak a petárdák és az utca tömege öklözi, másodpercenként magasba küldi az ötméteres átmérőjű labdát, amelyet valaki a színpadról közéjük dobott és amelybe a legnagyobbat a megyei pártbizottság első titkára és kedves felesége tudott bokszolni, örültünk, J mert az öröm is ragadós, ök- j löztem én Is, boldogak vol- l tunk, mint karácsonykor a gyermek. (Folytatjuk) I — Eléggé lehangoló. A kilenc állásra mindössze egy pedagógusházaspár jelentkezett. Ök a táborfalvi iskolához mennek. — Más lehetőség? — Az idén végző pedagógusok részére tizennyolc tanári, huszonöt tanítói és tizenegy óvónői állást hirdettünk meg | május hónapban. És tudja, mennyien jelentkeztek az ötvennégy állásra? Három tanár és három tanító. — Mit jelent ez egy-egy iskola esetében? — Elmondanék néhány példát. Gyál, II. számú általános iskola. Volt tizenkilenc pedagógus. Ebből hárman szülési szabadságon vannak, négy pedig eltávozik az iskolából. Eddig egy tanító és két tanár jelentkezett ebbe az iskolába. A létszám pillanatnyilag igazgatóval és a helyettesével együtt tizenöt. Az osztályok száma pedig tizennégy! Vagy vegyük a kakucsi iskolát. Elmegy négy pedagógus, közülük három tanító. A hét alsó osztályra maradt írd és mondd három tanító. Jelentkező eddig egy sin« — Másutt is előfordulna" ilyen kirívó példák? — Sajnos, igen. Dabas első kerületének (volt Sári község) iskolájában huszonhat pedagógus tanított az elmúlt tanévben, egy napközis csoportnak így sem jutott vezetője. A huszonhat pedagógus közül tizenkettő tovább tanul, ami már magában k. nagy kiesést jelent. Ugyanakkor elmegy hét pedagógus, jelentkező pedig eddig még egy sincs. Vagy a hernádi iskola tizenegy pedagógusából elmegy három, marad nyolc. És a művelődésügyi osztály vezetője még hosszú perceken át sorolja a pedagógushiány okozta gondokat, problémákat. Még nem tudják, hogyan oldódnak meg gondjaik, egyet azonban már most tudnak: tovább növek- i szik majd a járásban a képe- j sítés nélküli nevelők száma. | A dabasi járás vezetőit nem érheti vád azért, hogy a lehe- j tőségekhez képest nem tettek I és tesznek meg mindent pedagógusaik élet- és munkakörülményeinek a javításáért. Az elmúlt öt esztendő alatt ötvenegy pedagógus kapott százezer forintnál nagyobb lakásépítési (kamatmentes) hitelt. Hét pedagóguslakást vásároltak, hármat pedig építettek. Vagyis hatvanegy pedagógus jutott lakáshoz a járás területén öt esztendő alatt, j Ennél többet egy járás sem tett a megyében. Mégsincs | elég pedagógusuk. Sőt, továb- j bt pedagógusok távozására is számítanak, hiszen a főváros tavaly szeptemberben is jó néhány pedagógust csábított el ebből a Pest környéki járásból csakúgy mint más megyei járásokból. A kérdés jogos: vajon mikor lesz végre elegendő pedagógus ebben az országban? Mikor látják be végre az illetékesek, hogy nem elég ma már csak annyi pedagógust kiképezni, amennyi a pillanatnyi szükséglet, hiszen más szakmák — újságok, könyvkiadók, rádió, tv, lektorátusok és így tovább — is egyre nagyobb számban igénylik a tanári diplomával rendelkező fiatalokat. Prukner Pál
