Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

nav ME CYEI Jűrtap 1970. JÚLIUS 17., PÉNTEK Szombathelyi utcák... Szombathely belvárosában nagyszabású rekonstrukciót hajtanak végre. A régies, bo­nyolult utcahálózatot a mai kor követelményei szerint átépítik, s az apró házak he­lyett a 65 000 lakosú város képébe illő épületeket emel­ne... Az Isis Szálló, a Bartók Béla Zeneiskola és a Gyön­gyös Áruház után felépült a környék legmagasabb, 15 szintes lakóháza, amelynek alsó két szintjén a megyei könyvtár kap helyet. A Köztársaság térről új ut­cát nyitnak a város nyugati részébe. Az utca elején épül fel az új városháza. A Kősze­gi utca lebontott öreg házai helyén filmszínházat emel­nek. A területen most régé­szek dolgoznak, mivel felte­hetően itt értékes leleteket rejt magában a föld. A mozi közelében bevásárló utca lé­tesül. OTP-székház, öröklaká­sok is helyet kaptak a meg­fiatalodó belvárosban. A régi üzletek portálját át­építik. A városrész csaknem ötven boltjának nagy része már átesett a „kozmetikázá­son”. A világhírű isis szentély és mellette a JupiterDnlichenus kultusz emlékeipek bemuta­tására a jelenleginél szebb és nagyobb romkertet alakíta­nak ki és új bejáratot képez­nek ki. VIRÁGZIK A KIRÁLYNŐ LILIOMA Vas megyében a sótonyi dombok övezte Csecsár patak völgyében és a Sitke község határában húzódó tölgyesek alatt kibontotta szirmait Kö­zép- és Dél-Európa egyik leg­szebb virága, a „királynő lilioma”, vagy más néven ge- nyöte. A magasra nyúló növé­nyen fürtökben helyezkednek el a fehér virágok. Pécs új városi „zajforrása": A VADGERLE Hajnalban harsog az egész belváros Pécsett: a gerlék bu­gása hovatovább elviselhetet­lenné válik az itt lakók szá­mára. Az úgynevezett balkáni vadgerle rendkívül módon el­szaporodott a mecsekaljai A TERMÉSZET VILÁGA pályázatot hirdet természet- tudományos ismeretterjesztő cikkek írására. Bármely kiemelkedő jelen­tőségű, széles körű érdeklő­désre számot tartó téma tár­gyalható, de különösen ki­emeljük: — az egy-egy tudományág közelmúlt fejlődését átfogóan ismertető témákat; — a különböző természet- tudományok határterületi problémáival foglalkozó téma­köröket. A témák legyenek korsze­rűek, s olyanok, amelyek a fejlődés új útjait, perspektí­váit szemléltetik. A pályázat feltételeiből: A pályaművek terjedelme 8—10 normál gépelt oldal le­het. A téma illusztrálására kí­vánatos 4—10 kép. A cikkeket 5 pédányban keli beküldeni. A pályázat jeligés, jeligével ellátott, lezárt borítékban mellékelni kell a szerző nevét és címét A pályaművek beküldési határideje: 1970. szeptember 15. Pályadíjak: 1 db X. díj: 2000 Ft értékű, 2 db II. díj: 1000 Ft értékű és 3 db III. díj: 500 Ft értékű vásárlási utalvány. A Természet Világa szerkesztő bizottsága Budapest, VIII. Gyulai Pál u. 14. A pályázat részletes feltéte­leit a folyóirat 1970. júniusi és júliusi száma közli. Megunta a vándorlást, Kőrösön maradt A nagykőrösi Bokros-dűlő szőlőligetei között hatalmas dinnyéföld terpeszkedik. Vala­hol a közepe táján két ember kapál a tűző napon. A dinnyés és felesége szorgoskodik. Vigyázva indulok a diny- nyesorok között, nehogy rá­lépjek a kis dinnyékre. — Van-e még sok kapálni való? — kérdem köszönés után Tóth Jánostól. — Van még egy kicsi — fe­leli kurtán —, ott a görög­dinnyés rész, még érintetlen — mutatott egy hatalmas par­cellára. — Hány holdat művelnek? Tóthné válaszol. — Ebben az évben 20 hol­dat vállaltunk, de régebben sem volt kevesebb. 1 — Győzik erővel így ket­tesben? — Muszáj győzni, de azért, ha kell, mindig kapunk segít­séget. — Mikor érik be a termés? — A korai fajták már szép nagyok, ha az időjárás nem akadékoskodik az idén, akkor már most kóstolgaifci lehetne az első szüret gyümölcseit. — Körösiek? — Csányiak vagyunk, évek óta ide szerződtünk, mint a fecskék, mi is tavasszal jöt­tünk és ősszel mentünk haza. Meguntuk a vándoréletet, vettünk egy házat, autónk is van — hazaérkeztünk. Minden évben a Rákóczi Termelőszö­vetkezettel kötünk szerződést. — Ha újra kezdhetné, diny- nyés lenne? — Nézze — szól Tóth János —, nem könnyű a mi mun­kánk. Igaz, sok-sok éve csiná­lom már feleségemmel, kita­nultam minden fortélyát. Jó jövedelmet biztosít, emellett szeretem is. Mondjam azt, hogy újra dinnyés lennék? Miklay Jenő városban. Mindenhová be­fészkelte magát, sok helyütt még a verebeket is elüldözte. A belváros öreg házai, főleg a nagy padlásterek ideális ott­hont nyújtanak a gerlecsalá­doknak. Az ornitológusok szerint a balkáni vadgerle csakis más élőlények — elsősorban más madarak — rovására szapo­rodhatott el ilyen mértéktele­nül, márpedig a természet va­lami módon előbb-utóbb hely­reállítja a biológiai egyen­súlyt. Az utánpótlás A Központi Sportiskola a margitszigeti Ü ttörő Stadionban ütötte fel nyári táborát. A tábor lakói — a próbaidőre kiválasztott 150 sportolójelölt — három hónapig általános jelle­gű képzésben részesülnek. A labdarúgás, a kajak-kenu, az öttusa- és a vízilabda-szakosztá­lyok tagjai egész nyáron rendszeres sportfog lalkozásokon vesznek részt. A gyermekek egy csoportja napközis ellátásban részesül. Képünkön a fiatal focisták futógyakorlat közben. Foto: MTI — Benkő Imre FOGADÓNAP DOMBÓVÁR Gépkocsi-kisvasút karambol Dombóvárott özvegy Békéi Lajosné, a helyi kórház dolgo­zója szerdán délután gépko­csijával belehajtott a város szélén az országutat átszelő gazdasági kisvasút Diesel­mozdonyába. A gépkocsit a mozdony a vasúti töltés mel­letti árokba sodorta. A moz­dony az összeütközéstől kisik- lott. özvegy Békéi Lajosné könnyebben megsérült, mel­lette ülő hároméves kislányá­nak az ijedtségen kívül semmi baja nem történt. A gépkocsi­ban mintegy 30 ezer forint ér­tékű kár keletkezett. A moz­donyt, amelyet kisebb károso­dás ért, két vontatógéppel he­lyezték vissza a sinekre. Emberek a hűvös folyosó barna padjain: izgulnak, csendben veszekszenek, vagy éppen kedélyesen beszélget­nek. Szerda van, fogadónap a Monori Járási Tanács igaz­gatási osztályán. Fiatal, barna asszony, szí­nes ruhában. Harminckét éves — kilencedik gyermekét vár­ja. — Kérem, én a gyermek ügyében jöttem. Mer’ a Józsi­ka Pomázon van, és ki akar­juk hozni. Hatan vagyunk ott­hon, sok ám az a pénz, amit fizietni kell érte. Dr. Szilágyi Gábor a fejét csóválja, lassan kibontakozik előttem is az ügy: a kisfiú ál­lalmi gondozásban van, az apa sokáig rendőri felügyelet alatt állt, a családdal mindig volt valami baj, szabálysértéseit tömegét követték el. Megérke­zik a férj is: alacsony terme­tű fiatalember, kék nyloning­ben. — Meglesz annak a gyerek­Viccel a város Fővárosunk sok tekintetben már el­érte, vagy megkö­zelítette a világvá­rosi szintet, más dolgokban még van behozni valója; egy azonban bizonyos, hogy az egy főre eső vicctermés terén mindenkit fölénye­sen verünk. A Régi pesti viccek című, két éve közreadott viccgyűjtemény így kezdi mondandóját: „Azt szokták mon­dani, Pesten min­denből viccet csi­nálnak”. . Kétségte­len, hogy minden időben, a legrosz- szabb, legszomorúbb körülmények között és a legtragikusabb eseményekkel kap­csolatban is virá­goztak Pesten a vic­cek. Karinthy Fri­gyes a Hogyan szü­letik a vicc? című krokijában felkér egy népszerű és nagy sikerű humo­ristát, válaszoljon a címbeli kérdésre. Az illető kifordított te­nyérrel tűnődött, végre így szólt: — Sejtelmem sincs róla uram!... Néz­zen rám, humorista hírében állok, nos esküszöm önnek, so­ha még viccet nem csináltam, tudomá­som szerint, vicc alatt értve azt a bi­zonyos épkézláb tör­ténetet, aminek ele­je, közepe és csat­tanója van és amit ezzel a bevezető kér­déssel szoktak el­mondani : „Ezt hal­lottad már?”... Nem tudom, ki az az em­ber, aki ezeket a tör­téneteket szerkesz­ti. Lehetséges, hogy úgy alakul, mint a népdal, aminek szer­zője szintén isme­retlen szokott lenni. Rex, azaz Király Dezső, a néhány éve elhunyt kiváló hu­morista megkérdez­te a disszidálásból visszatért (vagyis a pesti humor nyelvén visszidált) ismerő­sét, hogy milyennek találja a várost. — Egy fél órája, hogy megérkeztem — mondotta vidá­man hunyorítva. — Még nem mondha­tok sokat. De öre­gem ! Már hallottam négy ilyen viccet!... S a négy vicc egyi­ke, amit nyilván Rex mesélt neki: Európai kőrútján Budapestre érkezik egy maharadzsa. Igen jól érzi ma­gát, csak egy * bá­nata van. Sehol nem tudják hőn áhított kedvenc hazai éte­lét elkészíteni. Mi légyen az? Elefánt­füle pirított hagy­mával! — Pesten ez is lesz — mondja a szálló igazgatója és másnap a maharad­zsa ámulva látja az ablakából, hogy egy elefántot terel­nek a konyha felé. Az ebédnél kiderül, hogy mégsem tud­ták elkészíteni őfel­sége kedvenc éte­lét. — De hisz kap­tak elefántot! — így a nagyúr. A kony­hafőnök mélabúsan "deli: — Elefán­tunk van ... Csak hagyma nincsen. S hogy mennyi­mennyi ilyen és még jobb viccet tud Pest, arra jellemző, hogy a műfajok fel­sorolása is elég: arisztokratavicc, skótvicc, bolond fa­vicc, betű- és ab­szolút vicc, s örök divat a gyerekszáj. Alábbhagyott vi­szont az a vicc jár­vány, amely százá­val termetette az így kezdődő sztori­kat: „Két vigéc uta­zik a vonaton.” Az idők változásai rit­kították meg az anyósviccek árada­tát. Befejezésül néhány régi vicc; hátha va­laki nem ismeri. (Egy újszülöttnek minden vicc új.) Ez például a szá­zadforduló szuper­maxi szoknyadivat­járól szól: — Meddig illik egy nőnek esőben a szoknyáját emelni? — Harmincéves ko­rig. Katonavicc 15 évvel későbbről: — Mi a különbség a háború és a mozi között? — Semnu: mind a kettőnél ná- tul vannak a leg­jobb helyek. Tizen­öt évvel később: — Ha folyton csak ráfizet az üzletre, akkor hogy tud megélni? — Vasár­nap zárva tartok! Újabb 15 év eltelté­vel (a romeltakarí­tás korából): — Képzelje, nem találtam haza! — Hogy történhetett? — Kihordták az ut­cából a törmeléket. Most nem egészen 15 évet ugrunk: — Igaz, hogy lát­ta Kovácsot a Cor­vin közben 1956. október 23. után? — Igen. — És pisz­toly volt nála? — Noná, buzogány! S mit hallottunk a Deák téri mélyállo­máson ma reggel: — Ki filmesíti meg a metró szó helyett a földalatti mellett kardoskodó Boldi­zsár Iván darabját? — Na, ki? — Hát természetesen a Föl- alatti-Goldwin Ma­yer. nek otthon is mindene! Ki le­het jönni, megnézni, kész van már a ház, most egy konyhát is építünk téglából. Iskolába is járhat a Józsiira, ellátjuk mi mindennel. — És hol alszik majd a gyerek? A szobában ugyanis — há­tuknak — négy ágya van. — Csinálunk neki helyet, veszünk ágyat, tessék csak megnézni majd. — Megnézzük — mondja dr. Szilágyi. — Nem célunk, hogy egy családot szétszakítsunk. Ha olyan körülményeket te­remtenek, amilyen kell, haza- vihetik Józsikát. De csak ak­kor! Könnyebb ügy következik: ősz hajú, szelíd arcú ügyfél, asszony, özvegy, öt gyereké­vel házat építene, de a legki­sebb — igaz, kereső — kiskorú még. OTP-kölcsönt szeretné­nek felvenni, ehhez gyámha­tósági hozzájárulás szükséges. — Három szoba, összkom­fort lesz, a falat már fel is húztuk. — Semmi baj! — dr. Szilá­gyi mosolyog. — Mindannyian önálló keresettel rendelkeznek, el kell készíteni az OTP-nél a kölcsönkötelezvényt, azt el­hozzák ide. A gépírónő tornáztatja uj­jait, kinéz, megjöttek-e az idé­zettek. A folyosón elkiáltott névre senki sem válaszol. — Panaszoslevél jött, hogy egyik községünkben egy anya nem gondozza a kisgyermeket, nem törődik vele. A kiskorú védő- óvintézkedéséről lenne szó, ha eljöttek volna ... A jegyzőkönyv az ottani községi tanácshoz kerül. Idézés nélkül megjelent R. B. Elmondja, hogy évekkel ezelőtt házat vásárolt, lakók­kal, akik havonta ötven fo­rintot fizetnek. Igaz, rendesen fizetik a lakbért, de nem tö­rődnek az épülettel, rongál­ják, pusztítják. — Megnősültem, mi is szű­kösen élünk, hetvenéves az édesanyám, szeretnék beköl­tözni a tulajdonunkba, s be­fejezni a lakókkal folytatott állandó vitát... — A tanácsi szerveknek ilyen ügyekben nincs lehető­sége intézkedni, a vitát csak bírói úton lehet rendezni. Egyezzenek meg a lakóval, ke­rítsenek neki másik lakást a községben. Csalódott arc, szomorú a tá­vozás. Két öregúr, kedélyesen ne­vetgélve jönnek, ismerősök már. — Mi baj? — Elmondjuk mindjárt! És vaskos iratköteget szed­nek elő, határozatokat, szer­ződéseket, telekkönyvi kivona­tot. Röpködnek a levegőben a szakkifejezések, de úgy lát­szik, a két öregúr mégsem érti egészen a hivatalos eljárásokat — hervad a mosoly. — Bonyo­lult ügy, alig értem, beleke­verednek ők maguk is. Te­lekről van szó, aminek egy ré­sze ezé, a másik azé, a har­madik egy harmadiké, össze­keverték a helyrajzi számokat, azt adták el, amit nem kellett volna. — önök követték el a nagy hibát. Hogy írhatták alá a szerződést, a telekkönyvi be­tétszám ismerete nélkül? Papírok sokasodnak az asz­talon, tervrajzot teregetnék, vitáznak. Csendben nyitom az ajtót — a folyosón még vár­nak. (koblencz) CELLDÖMÖLK Csibék az istálló padlásán A celldömölki Sághegyalja Tsz-ben egy száz férőhelyes te­hénistálló padlásterét átalakí­tották csibenevelőyé. Ötletes újítással nem a hagyományos nádpadló- és vakolatszigetelést alkalmazták, hanem — szige­telő légréteg meghagyásával — fóliát húztak a tető alá. Ezzel az eljárással 400 ezer fo­rint helyett tízezer forintból oldották meg az átalakítást. Népdal a rádióban A rádió a következő hóna­pokban újabb érdekes népze­nei műsorokat ígér a hallga­tóknak. Augusztusban Kecske­méten a városi tanáccsal kö­zösen népzenei fesztivált ren­deznek, amelyen a Magyar Rá­dió és Televízió népi zeneka­rának közreműködésével hi­vatásos és népi énekesek ad­nak hangversenyeket. Folk- beat műsor is lesz, a sereg­szemle eseményeiről a rádió egyenes adásban, illetve hang- felvételről tudósít. Újszerű kezdeményezés a „Magyar népdal hete”, ame­lyet októberben sugároznak; naponta többször is közvetíte­nek népi muzsikát, s a többi között nótákat közvetítenek Bartók és Kodály gyűjtéseiből. A „Népdalaink nyomában” cí­mű ismeretterjesztő sorozat­ban előadások hangzanak el a népdal társadalmi, történelmi összefüggéseiről Egy másik, több részből álló műsorban népszerű énekesek legszebb népdalfelvételeiket mutatják be, s beszámolnak élményeik­ről, emlékeikről a hallgatók­nak. i 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom