Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

4-zMiritm 1970. JŰL1US 17., PÉNTEK Üres a pomázi park kívül a körön Még zord szelek fújtak ta­valy a pomázi Kőhegy felől, amikor a népfront és a köz­ségi tanács ülésén szó esett a Turistáról. A fehér mészkő­szoborról, amely a HÉV-meg- álló melletti kis parkban a ki­rándulókat, természetbaráto­kat fogadja majd, mintegy jelezve, hogy Pomázról nyí­lik a vadregényes Pilis hegy­ség kapuja. A második nyár telik, de a turista szobra nem áll a park­ban. Talán nem készült el? Alkotója, Papp György, meg­gondolta magát, hogy szobrát nem ajándékba adja a közön­ségnek? Vagy tahin rossz lett a szobor? Egyik sem. Egé­szen más történt. Mielőtt Az NDK valamennyi déli kerületének táji arculatát messzemenően a középhegy­ségek, egykori gyűrődéses hegységek határozzák meg, amelyek az évmilliók során sokat veszítettek ridegségük­ből és roppant tömegükből, úgyhogy most erdős hegyge­rincek és kúpok alakjában találjuk itt őket. Megismertük tehát a Türingiai erdőt is, magaslatai délkeleti-észak­nyugati irányban vonulnak. Délnyugati része Suhl kerü­lethez, északkeleti vidéke vi­szont Erfurt kerülethez tarto­zik. Ilmenauban az elektrotech­nikai főiskola mellett jelen­tős üveg- és porcelángyárak működnek. Az Oberweissbach melletti Taubenbachban léte­sült az NDK első habüveg­gyára. A habüveg új nyers­anyag, amelynek egészen más tulajdonságai vannak az ed­dig ismert üvegnél. Űszik a vízen, fűrészelhető, fúrható és szögelhető, ezért máris ko­moly szerepe van a ház- és hajóépítésben, valamint a hő- ós hűtőtechnikában. Neuhausban a Rennweg- nél, az NDK legkisebb és legmagasabban fekvő járási székhelyén, rádiócsöveket gyártanak. azonban elmondanánk, gyö­nyörködjenek el a képben. „Pityu” fába faragott szobra arányos, harmonikus alkotás. Záloga alkotója művészeté­nek. De hiába szép a szobor, ha formázója, Papp György — fodrász. & Papp György ötven éve sze­gény emberek gyerekének szü­letett. A szülők nem sokat firtatták, mi rejtőzik benne. Csak az volt a fontos: keres­sen, tanuljon mesterséget. Rajzlap és ceruza — ábránd, helyette olló, és sütövas ke­rült a kezébe. Ott is marad sokáig, hiszen a szülők, majd saját családja vár a kereseté­re. A felszabadulás után meg­találta a módját, hogy a munka mellett már a szenve­délyének is élhessen. Három évig járt a Képzőművészeti Gimnázium esti tagozatára, ott tanult grafikát és alap­ismereteket, Következett a vasutasszakszervezet képző- művészeti szakköre, amely ■ nek vezető tanára, Kirchma - jer Károly patronálta rriind a mai napig. Fával kezdte, a bronzon át eljutott a kőig és a márványig. A képzőművé­szeti körök VIII. országos ki­állításán, Debrecenben neve az első három között szere­pelt. Néhány évvel ezelőtt fia vette át a családfenntartó szerepét. Elismert szakember, külföldre jár versenyezni. Keres annyit, hogy azt mond­hatta az apjának: hagyja a műhelyt, mától fogva csak a szobrainak éljen. 0 Papp György a tanácsülés után nagy lendülettel látott Stein aehbam üveggyapot- szálat gyártanak szigetelési célokra. Az említett példák mind arra mutatnak, hogy az üvegipar nagy mértékben fi­gyelembe veszi az új techni­kai igényeket. Míg -az eddig említett hely­ségekben üveg- és kerámia­áruk termeléséhez szükséges műs-zaki berendezések létesül­tek. La-uschában továbbra is az üvegfúvás és kézműipari művészete dominál. A lau- schai üvegfúvók magasfokú tudásáról elsősorban az álta­luk készített műszernek ta­núskodnak. Nemcsak az NDK-ban, hanem más orszá­gokban is élnek szép szám­mal olyanok, akik szerencsét­lenség következtében egyik szemüket elvesztették és a lauschai műszernek segítségé­vel legalább megközelítően visszanyerték korábbi külse­jüket és ezzel valamit koráb­bi biztonságérzetükből. Még délebbre a Német Szövetségi Köztársaság és az NDK államhatárának kö­zelében fekszik Sonneberg „játékváros”. A világ minden táján örülnek gyerekek a sonnebergi játékoknak, ki­váltképpen a babáknak. Suhl kerületi székhelyen (a mi kis városunkban) hosszú munkához. Örömmel vették felajánlását, ö örömmel vette kezébe a vésőt. A szobor el­készült, felállításához a ta­nács megtette a szükséges lé­péseket. És jött a hideg zuhany. A szobrot a Képzőművészeti Alap lektorátusa látatlanban elutasította. Tavaly novem­berben az alábbi szövegű levelet küldték Boross István vb-elnöknek: „...a jelzett szobor megvalósításával elv­ben egyetértünk. A rendelke­zésre álló idő a felszabadulás évfordulójáig igen csekély, így a környék idegenforgal­mának megfelelő színvonalú alkotás elkészítésére erre az időpontra már nincs lehető­ség. Azzal, hogy a szobor tár­sadalmi munkaként laikusok által elkészítetten kerüljön a helyére, nem értünk egyet, nem járulhatunk hozzá. A helyszín megtekintésére szem­lét tűzünk ki, melynek idő­pontjáról Önöket is értesít­jük és a helyszíni szemle ja­vaslatát figyelembe véve ke­resünk lehetőséget a megva­lósítandó alkotás esetleges pénzügyi finanszírozására. A szemle időpontjáról küldendő értesítésünkig szíves türel­müket kérjük”. o Hogy mennyire szíves a tü­relem — nyolchavi várakozás után — el lehet gondolni. — Az fáj nekem, hogy lai­kusnak mondtak, és látatlan­ban elutasítottak — kesereg a szobrász is. — Aki kívül van a körön, annak biztos, hogy nincs tehetége? Érdemes ezen elgondolkozni. Komáromi Magda idő óta művelik a fegyverko­vács kézműipart. Ma vadász- és sportfegyvereket készíte­nek itt. Kiváló minőségüket bizonyítja, hogy az utóbbi években különböző világbaj­nokságokon, olimpiai játéko­kon és más nemzetközi ver­senyeken első helyet értek el és éi leket szereztek azok a lövészek, akik Suhlban ké­szült fegyvereket használtak. A hegy gerincén, a fémfel- doLgozóipar e területének közvetlen közelében ismer­kedtünk meg Oberhoffal, Türingia egyik legjelentő­sebb üdülőhelyével. Ezenkívül a téli sportok központjaként ismert. Bad Salzungennél — amint arra neve is utal — egy nagy- kiterjedésű kálisóbánya kez­dődik. A Werra kálikombinát, a legnagyobb a maga nemé­ben Európában, amely több, mint negyven országba ex­portálja termékeit. E kis körutazás után tér­jünk vissza Ilmenauba. (Ta­lán megért egy misét ez a kis ismertető, hiszen könnyebben érthető mindaz, ami eddig tör­tént, illetve amiről ezután próbálok mesélni. Akkor, né­hány éve is jártunk, mi Pest megyei küldöttek a felsorolt helységek, városok, gyárak többségében. Mint tegnap is említettem, a szemünk láttá­Még véglegesen el sem vo­nult az ár, Szabolcsban már június utolsó napjaiban sátrat vertek, hidroglóbuszokkal vi­zet fakasztottak az újjáépítők- nek. Háromezer fiatalt befoga­dó sátorvárost — hét KISZ-es ifjúsági tábort — építettek fel alig egy hét alatt a katonák és a polgári védelem osztagai. Tivadaron 109 sátor áll a töl­tés melletti árnyékos részen; vaságyak, matracok, vízcsap­pal ellátott mosakodóhelyek, konyhá, étkező s minden, ami az élet alapfeltételeit jelenti. Ahol öreg diófák szegélye­zik a folyópartot, Tivadaron van a legnagyobb sátorváros: négy tábor, hatalmas területen húsz-negyven személyes sát­rakkal. Pár kilométerrel távo­labb a katasztrófa által ugyan­csak megkínzott Jánkmajtison a vasúti sín és az erdő között áll az ötödik, Mékteleken a hatodik, Csengerben a hetedik tábor. Augusztus 23-ig turnu­sonként 3 ezernél, összesen ti­zenháromezernél több fiatal dolgozik itt, hogy őszre tető alá kerüljenek az új otthonok. Június 28-án érkeztek az első táborlakók. Azóta már vannak élmények, tapasztalatok. — Kezünket feltörte az ásó­A szentendrei hetek prog­ramja szerint ma ismét teát- rumi nap van. Délután öt óra­kor a József Attila Művelődé­si Központ Barlang helyiségé­ben bemutatják a Dunakanyar nevezetességeit ismertető kis- filmeket, s este 8-fcor kezdődik a színpadi játék. Sajnos, az idő nem kedvez az előadásnak, ám ha nem esik, mindenképpen ra fújták a forró, színes üveg­ből a kicsiny állatokat, nagyon szép babákat kaptunk Sonne- berg játékgyárában a német elvtársaktól.) Az ilmenaui üveggyárban gondolataim a néhány évvel ezelőtti, Suhl megyében szer­zett kedves élményeken jár­tak. Azután teljesen váratla­nul az is eszembe jutott, hogy én itt öt napig egy fia magyar szót sem hallok majd és nem is ejtek, hacsak nem lesz ked­vem magamban beszélni. Amíg ezen gondolkodtam, tu­datomhoz elért a német szó. Ebben az üvegkombinátban 8000 ember dolgozik, 9 hatal­mas telepük van, orvosi mű­szerekhez szükséges üvegeket és nagyon sok, fontos kis csö­vet, a be nem avatott szem számára teljesen ismeretlen fi­gurákat fújnak, gyártanak. Exportjuk hatalmas, jószeré­vel az egész világra kiterjedt. A kora délutáni órákban, amikor a hőségtől már széde- legtünk, az igazgató behívott az irodájába. Hűs levegő, tisz­taság fogadott bennünket. It­tuk az üvegcsizmákból a hi­deg sört, amelyeket végül ajándékba megkaptunk, ame­lyet itt fújnak a gyárban és amely most a fiam kedvenc pohara, csak éppen ő sör he­lyett tejet iszik a csizmából. Az igazgató kedvesen hence­gett, elmondta, hogy mekko­ra nyereséget vág zsebre a gyár. A szakma valóságos megszállottja volt ez az ember, éreztük, hogy egy kissé sér­tődött, mert két óra múlva félbeszakítván fejtegetéseit, otthagytuk őt. Kocsijaink be­tértek az erdőbe, az erdő kö­zepén, mesébe illő tisztáson mesébe illő kicsiny házi­kó várt bennünket, aszta­lai roskadásig megtelve minden földi jóval. Amikor egy óra múlva a töméntelen mennyiségű ételtől és italtól, valamint a melegtől mindahá- nyan elpilledtünk és aludni vágytunk, akkor a csehszlovák kolléga megkérdezte a pincér­től, hogy készítették-e ma a konyhán kiözét. A pincér, csi­nos, teltkarcsú német leányzó nevetve rázta a fejét, szede­nyél, de kibírjuk. Az étkezés­re nincs panaszunk. Legfel­jebb a reggeli lehetne egy ki­csit kiadósabb. László Béla tivadari tábor­parancsnok a Váci Mihály-tá- bor egyik epizódját említi. színre lép Jutka Perzsi és Pik­kó herceg. Érdekes színfoltja az idei rendezvény-sorozatnak az „Al­kotók és olvasóik" elnevezésű találkozó. Este hétkor a műve­lődési központban találkoznak a Pest megyei írók és költők az olvasókkal. Karinthy Fe­rencnek és'Vűí Istvánnak eméllett önálló előadói estjük lesz. lődzködtünk. A fiatal szovjet újságíró, mint eddig mindig, most is elveszett, éppen egy ártatlan fenyőfát fotózott le, csak úgy natúr pusztán, a ma­ga fenyőía mivoltában. Suhl megyében és magában a vá­rosban nem volt élőlény és holt tárgy, amelyet ez a fiatal, nagyon lelkes orosz meg ne próbált volna lefényképezni. Szó szerint úgy élt, úgy ficán­kolt, mint hal a vízben. Meg­hitt barátságba keveredtünk és nekem bevallotta, életében először most van külföldön és nem is rossz helyne tévedt. Rövid néhány nap alatt két vaskos jegyzetfüzetet szorgal­masan teleírt a látottakról, ta­pasztaltakról és harminc te­kercs filmet vitt haza. Na­gyon kedves fiú volt, megha­tóan fiatal és naiv. Körülbe­lül kétszázszor kért bocsánatot tőlünk, az autó többi uta­sától, hogy megvárakoztatott bennünket, de egy nagyon iz­galmas témát látott, azt nem hagyhatta ki, azt lencsevégre kellett kapnia. K hatalmas ebéd után sen­ki se higgye, hogy pihenni, aludni tértünk. Tovább utaz­tunk az erdőbe és kisvártat­va egy hatalmas lőtér tárult a szemünk elé: Igen, éppen ak­kor és ott tartották Európa mit tudom én milyen lövészver­senyét. Egy magyar férfiú is részt vett ezen a versenyen, amint a német elvtársak el­mondták, jó lövész volt, vala­milyen számban az első lett. Odamentem és gratuláltam néki. Jólesett neki, láttam az arcán, annál is inkább, mert rajtunk kívül ott a versenyen egy fia lélek sem volt, száj- táti, bámuló. Én sem árultam ,ela földimnek, hogy tulajdon­képpen jólesett magyarul a saját hangomat hallani és az övét, amely egyetlen szóból állt: köszönöm. És akkor még fogalmunk sem volt, hogy ránk, külföldi újságírókra es­tére micsoda megpróbáltatások várnak, milyen nehéz próbát tesz velünk az élet, mit is terveztek számunkra a suhli kollégák. (Folytatjuk.) Négy önként jelentkezőre lett volna szükség. Pihenőidőben jött a kérés, Kisarban egy csa­ládi ház építésénél kellene négy markos legény. Csaknem harag lett belőle, ki menjen Kisarba. Fehérgyarmattól néhány ki­lométerre, Zsarolyánban már a jánkmajtisi táborozok dol­goznak. Két műszakban segéd­keznek a budapesti 23-as Ál­lami Építőipari Vállalatnak. A téglarakók egyetemisták, köz­tük találtuk a hazánkban ta­nuló Hoang Thuy Ho hanoi fi­zikusjelöltet, aki társaival el­jött segíteni az új élet megte­remtésében. „Vietnam, a mi hazánk, sok segítséget kap a testvéri magyaroktól. Azt hi­szem, kötelességem volt bará­taimmal együtt eljönni az épí­tőtáborba." Tovább járjuk a szatmári községeket: az egyik helyen fő­városi orvostanhallgatók ép­pen a víz minőségét vizsgál­ják, segítik a KÖJÁL nehéz munkáját. Másutt meszet""ol­tanak, gödröket ásnak, ala­poznak, maltert kevernek. Né­hol már vízvezetéket, villanyt szerelnek az ország minden tá­járól idesereglett fiatalok. Ve­lük dolgoznak a tanáraik is, verejtékeznek a tűző napon, magasítják a falakat, Csenger­ben nagyrészt esztergályosok, ácsok, asztalosok, lakatosok, szerszámkészítők, víz- és gáz­szerelők dolgoznak, azaz még csak szakmunkástanulók, de igyekezetük és szakértelmük javát adják. A vagonkirakásnál, a tető­fedésnél, a villany bekapcso­lásánál, a jó ivóvíz „készítésé­nél”, mindenütt találunk fia­talokat, közöttük a gödöllői agráregyetem hallgatóit. Ami­óta itt vannak, nemcsak egy­mással, hanem a szatmári em­berekkel is barátságot kötöt­tek. Hiszen ahány összedőlt ház, annyi tragédia, annyi sors. Munkájuk kevésbé látvá­nyos: kemény, fárasztó. Most már az a legfontosabb, hogy gazdaságosan hasznosít­sák a fiatalok lendületét, lel­kesedését a kivitelező vállala­tok. Tudnak-e mindig megfe­lelő munkát adni, folyamatos lesz-e az anyagszállítás, gör- dülékeny-e a munkák szerve­zése? Az ifjúsági táborokban érett­ségből, helytállásból is vizs­gáznak a fiatalok, mert amíg szatmári családok ezrei hú­zódnak meg fészerekben, ba­rakkokban, sátrakban — a vendég „sátorváros” lakói sem nyugodhatnak. Páll Géza Skandináv est a Halászbástyán A Kisipari Szövetkezetek Erkel Ferenc Művészegyütte­sének meghívására hazánkba látogat a göteborgi kamarakó­rus, amely vasárnap „Skandi­náv est” címmel ad hangver­senyt a Halászbástyán. Műso­rán svéd, dán, norvég és finn népdalfeldolgozások, rene­szánsz és mai svéd kórusmű­vek szerepeinek. A svéd kama­rakórust Gunnar Eriksson ve­zényli. Rossz idő esetén a hangversenyt a Műszaki Egye­tem diákotthonában (t., Szent- I háromság tér 1.) tartják meg. Színek az NDK-ból SZENTENDREI HETEK Ma: író találkozó és Teátrum i i i Új lakótelep a búzamezőn Tizenháromezer fiatal Szatmárban Pillanatképek az árvízi építőtáborokból

Next

/
Oldalképek
Tartalom