Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-17 / 166. szám
4-zMiritm 1970. JŰL1US 17., PÉNTEK Üres a pomázi park kívül a körön Még zord szelek fújtak tavaly a pomázi Kőhegy felől, amikor a népfront és a községi tanács ülésén szó esett a Turistáról. A fehér mészkőszoborról, amely a HÉV-meg- álló melletti kis parkban a kirándulókat, természetbarátokat fogadja majd, mintegy jelezve, hogy Pomázról nyílik a vadregényes Pilis hegység kapuja. A második nyár telik, de a turista szobra nem áll a parkban. Talán nem készült el? Alkotója, Papp György, meggondolta magát, hogy szobrát nem ajándékba adja a közönségnek? Vagy tahin rossz lett a szobor? Egyik sem. Egészen más történt. Mielőtt Az NDK valamennyi déli kerületének táji arculatát messzemenően a középhegységek, egykori gyűrődéses hegységek határozzák meg, amelyek az évmilliók során sokat veszítettek ridegségükből és roppant tömegükből, úgyhogy most erdős hegygerincek és kúpok alakjában találjuk itt őket. Megismertük tehát a Türingiai erdőt is, magaslatai délkeleti-északnyugati irányban vonulnak. Délnyugati része Suhl kerülethez, északkeleti vidéke viszont Erfurt kerülethez tartozik. Ilmenauban az elektrotechnikai főiskola mellett jelentős üveg- és porcelángyárak működnek. Az Oberweissbach melletti Taubenbachban létesült az NDK első habüveggyára. A habüveg új nyersanyag, amelynek egészen más tulajdonságai vannak az eddig ismert üvegnél. Űszik a vízen, fűrészelhető, fúrható és szögelhető, ezért máris komoly szerepe van a ház- és hajóépítésben, valamint a hő- ós hűtőtechnikában. Neuhausban a Rennweg- nél, az NDK legkisebb és legmagasabban fekvő járási székhelyén, rádiócsöveket gyártanak. azonban elmondanánk, gyönyörködjenek el a képben. „Pityu” fába faragott szobra arányos, harmonikus alkotás. Záloga alkotója művészetének. De hiába szép a szobor, ha formázója, Papp György — fodrász. & Papp György ötven éve szegény emberek gyerekének született. A szülők nem sokat firtatták, mi rejtőzik benne. Csak az volt a fontos: keressen, tanuljon mesterséget. Rajzlap és ceruza — ábránd, helyette olló, és sütövas került a kezébe. Ott is marad sokáig, hiszen a szülők, majd saját családja vár a keresetére. A felszabadulás után megtalálta a módját, hogy a munka mellett már a szenvedélyének is élhessen. Három évig járt a Képzőművészeti Gimnázium esti tagozatára, ott tanult grafikát és alapismereteket, Következett a vasutasszakszervezet képző- művészeti szakköre, amely ■ nek vezető tanára, Kirchma - jer Károly patronálta rriind a mai napig. Fával kezdte, a bronzon át eljutott a kőig és a márványig. A képzőművészeti körök VIII. országos kiállításán, Debrecenben neve az első három között szerepelt. Néhány évvel ezelőtt fia vette át a családfenntartó szerepét. Elismert szakember, külföldre jár versenyezni. Keres annyit, hogy azt mondhatta az apjának: hagyja a műhelyt, mától fogva csak a szobrainak éljen. 0 Papp György a tanácsülés után nagy lendülettel látott Stein aehbam üveggyapot- szálat gyártanak szigetelési célokra. Az említett példák mind arra mutatnak, hogy az üvegipar nagy mértékben figyelembe veszi az új technikai igényeket. Míg -az eddig említett helységekben üveg- és kerámiaáruk termeléséhez szükséges műs-zaki berendezések létesültek. La-uschában továbbra is az üvegfúvás és kézműipari művészete dominál. A lau- schai üvegfúvók magasfokú tudásáról elsősorban az általuk készített műszernek tanúskodnak. Nemcsak az NDK-ban, hanem más országokban is élnek szép számmal olyanok, akik szerencsétlenség következtében egyik szemüket elvesztették és a lauschai műszernek segítségével legalább megközelítően visszanyerték korábbi külsejüket és ezzel valamit korábbi biztonságérzetükből. Még délebbre a Német Szövetségi Köztársaság és az NDK államhatárának közelében fekszik Sonneberg „játékváros”. A világ minden táján örülnek gyerekek a sonnebergi játékoknak, kiváltképpen a babáknak. Suhl kerületi székhelyen (a mi kis városunkban) hosszú munkához. Örömmel vették felajánlását, ö örömmel vette kezébe a vésőt. A szobor elkészült, felállításához a tanács megtette a szükséges lépéseket. És jött a hideg zuhany. A szobrot a Képzőművészeti Alap lektorátusa látatlanban elutasította. Tavaly novemberben az alábbi szövegű levelet küldték Boross István vb-elnöknek: „...a jelzett szobor megvalósításával elvben egyetértünk. A rendelkezésre álló idő a felszabadulás évfordulójáig igen csekély, így a környék idegenforgalmának megfelelő színvonalú alkotás elkészítésére erre az időpontra már nincs lehetőség. Azzal, hogy a szobor társadalmi munkaként laikusok által elkészítetten kerüljön a helyére, nem értünk egyet, nem járulhatunk hozzá. A helyszín megtekintésére szemlét tűzünk ki, melynek időpontjáról Önöket is értesítjük és a helyszíni szemle javaslatát figyelembe véve keresünk lehetőséget a megvalósítandó alkotás esetleges pénzügyi finanszírozására. A szemle időpontjáról küldendő értesítésünkig szíves türelmüket kérjük”. o Hogy mennyire szíves a türelem — nyolchavi várakozás után — el lehet gondolni. — Az fáj nekem, hogy laikusnak mondtak, és látatlanban elutasítottak — kesereg a szobrász is. — Aki kívül van a körön, annak biztos, hogy nincs tehetége? Érdemes ezen elgondolkozni. Komáromi Magda idő óta művelik a fegyverkovács kézműipart. Ma vadász- és sportfegyvereket készítenek itt. Kiváló minőségüket bizonyítja, hogy az utóbbi években különböző világbajnokságokon, olimpiai játékokon és más nemzetközi versenyeken első helyet értek el és éi leket szereztek azok a lövészek, akik Suhlban készült fegyvereket használtak. A hegy gerincén, a fémfel- doLgozóipar e területének közvetlen közelében ismerkedtünk meg Oberhoffal, Türingia egyik legjelentősebb üdülőhelyével. Ezenkívül a téli sportok központjaként ismert. Bad Salzungennél — amint arra neve is utal — egy nagy- kiterjedésű kálisóbánya kezdődik. A Werra kálikombinát, a legnagyobb a maga nemében Európában, amely több, mint negyven országba exportálja termékeit. E kis körutazás után térjünk vissza Ilmenauba. (Talán megért egy misét ez a kis ismertető, hiszen könnyebben érthető mindaz, ami eddig történt, illetve amiről ezután próbálok mesélni. Akkor, néhány éve is jártunk, mi Pest megyei küldöttek a felsorolt helységek, városok, gyárak többségében. Mint tegnap is említettem, a szemünk láttáMég véglegesen el sem vonult az ár, Szabolcsban már június utolsó napjaiban sátrat vertek, hidroglóbuszokkal vizet fakasztottak az újjáépítők- nek. Háromezer fiatalt befogadó sátorvárost — hét KISZ-es ifjúsági tábort — építettek fel alig egy hét alatt a katonák és a polgári védelem osztagai. Tivadaron 109 sátor áll a töltés melletti árnyékos részen; vaságyak, matracok, vízcsappal ellátott mosakodóhelyek, konyhá, étkező s minden, ami az élet alapfeltételeit jelenti. Ahol öreg diófák szegélyezik a folyópartot, Tivadaron van a legnagyobb sátorváros: négy tábor, hatalmas területen húsz-negyven személyes sátrakkal. Pár kilométerrel távolabb a katasztrófa által ugyancsak megkínzott Jánkmajtison a vasúti sín és az erdő között áll az ötödik, Mékteleken a hatodik, Csengerben a hetedik tábor. Augusztus 23-ig turnusonként 3 ezernél, összesen tizenháromezernél több fiatal dolgozik itt, hogy őszre tető alá kerüljenek az új otthonok. Június 28-án érkeztek az első táborlakók. Azóta már vannak élmények, tapasztalatok. — Kezünket feltörte az ásóA szentendrei hetek programja szerint ma ismét teát- rumi nap van. Délután öt órakor a József Attila Művelődési Központ Barlang helyiségében bemutatják a Dunakanyar nevezetességeit ismertető kis- filmeket, s este 8-fcor kezdődik a színpadi játék. Sajnos, az idő nem kedvez az előadásnak, ám ha nem esik, mindenképpen ra fújták a forró, színes üvegből a kicsiny állatokat, nagyon szép babákat kaptunk Sonne- berg játékgyárában a német elvtársaktól.) Az ilmenaui üveggyárban gondolataim a néhány évvel ezelőtti, Suhl megyében szerzett kedves élményeken jártak. Azután teljesen váratlanul az is eszembe jutott, hogy én itt öt napig egy fia magyar szót sem hallok majd és nem is ejtek, hacsak nem lesz kedvem magamban beszélni. Amíg ezen gondolkodtam, tudatomhoz elért a német szó. Ebben az üvegkombinátban 8000 ember dolgozik, 9 hatalmas telepük van, orvosi műszerekhez szükséges üvegeket és nagyon sok, fontos kis csövet, a be nem avatott szem számára teljesen ismeretlen figurákat fújnak, gyártanak. Exportjuk hatalmas, jószerével az egész világra kiterjedt. A kora délutáni órákban, amikor a hőségtől már széde- legtünk, az igazgató behívott az irodájába. Hűs levegő, tisztaság fogadott bennünket. Ittuk az üvegcsizmákból a hideg sört, amelyeket végül ajándékba megkaptunk, amelyet itt fújnak a gyárban és amely most a fiam kedvenc pohara, csak éppen ő sör helyett tejet iszik a csizmából. Az igazgató kedvesen hencegett, elmondta, hogy mekkora nyereséget vág zsebre a gyár. A szakma valóságos megszállottja volt ez az ember, éreztük, hogy egy kissé sértődött, mert két óra múlva félbeszakítván fejtegetéseit, otthagytuk őt. Kocsijaink betértek az erdőbe, az erdő közepén, mesébe illő tisztáson mesébe illő kicsiny házikó várt bennünket, asztalai roskadásig megtelve minden földi jóval. Amikor egy óra múlva a töméntelen mennyiségű ételtől és italtól, valamint a melegtől mindahá- nyan elpilledtünk és aludni vágytunk, akkor a csehszlovák kolléga megkérdezte a pincértől, hogy készítették-e ma a konyhán kiözét. A pincér, csinos, teltkarcsú német leányzó nevetve rázta a fejét, szedenyél, de kibírjuk. Az étkezésre nincs panaszunk. Legfeljebb a reggeli lehetne egy kicsit kiadósabb. László Béla tivadari táborparancsnok a Váci Mihály-tá- bor egyik epizódját említi. színre lép Jutka Perzsi és Pikkó herceg. Érdekes színfoltja az idei rendezvény-sorozatnak az „Alkotók és olvasóik" elnevezésű találkozó. Este hétkor a művelődési központban találkoznak a Pest megyei írók és költők az olvasókkal. Karinthy Ferencnek és'Vűí Istvánnak eméllett önálló előadói estjük lesz. lődzködtünk. A fiatal szovjet újságíró, mint eddig mindig, most is elveszett, éppen egy ártatlan fenyőfát fotózott le, csak úgy natúr pusztán, a maga fenyőía mivoltában. Suhl megyében és magában a városban nem volt élőlény és holt tárgy, amelyet ez a fiatal, nagyon lelkes orosz meg ne próbált volna lefényképezni. Szó szerint úgy élt, úgy ficánkolt, mint hal a vízben. Meghitt barátságba keveredtünk és nekem bevallotta, életében először most van külföldön és nem is rossz helyne tévedt. Rövid néhány nap alatt két vaskos jegyzetfüzetet szorgalmasan teleírt a látottakról, tapasztaltakról és harminc tekercs filmet vitt haza. Nagyon kedves fiú volt, meghatóan fiatal és naiv. Körülbelül kétszázszor kért bocsánatot tőlünk, az autó többi utasától, hogy megvárakoztatott bennünket, de egy nagyon izgalmas témát látott, azt nem hagyhatta ki, azt lencsevégre kellett kapnia. K hatalmas ebéd után senki se higgye, hogy pihenni, aludni tértünk. Tovább utaztunk az erdőbe és kisvártatva egy hatalmas lőtér tárult a szemünk elé: Igen, éppen akkor és ott tartották Európa mit tudom én milyen lövészversenyét. Egy magyar férfiú is részt vett ezen a versenyen, amint a német elvtársak elmondták, jó lövész volt, valamilyen számban az első lett. Odamentem és gratuláltam néki. Jólesett neki, láttam az arcán, annál is inkább, mert rajtunk kívül ott a versenyen egy fia lélek sem volt, száj- táti, bámuló. Én sem árultam ,ela földimnek, hogy tulajdonképpen jólesett magyarul a saját hangomat hallani és az övét, amely egyetlen szóból állt: köszönöm. És akkor még fogalmunk sem volt, hogy ránk, külföldi újságírókra estére micsoda megpróbáltatások várnak, milyen nehéz próbát tesz velünk az élet, mit is terveztek számunkra a suhli kollégák. (Folytatjuk.) Négy önként jelentkezőre lett volna szükség. Pihenőidőben jött a kérés, Kisarban egy családi ház építésénél kellene négy markos legény. Csaknem harag lett belőle, ki menjen Kisarba. Fehérgyarmattól néhány kilométerre, Zsarolyánban már a jánkmajtisi táborozok dolgoznak. Két műszakban segédkeznek a budapesti 23-as Állami Építőipari Vállalatnak. A téglarakók egyetemisták, köztük találtuk a hazánkban tanuló Hoang Thuy Ho hanoi fizikusjelöltet, aki társaival eljött segíteni az új élet megteremtésében. „Vietnam, a mi hazánk, sok segítséget kap a testvéri magyaroktól. Azt hiszem, kötelességem volt barátaimmal együtt eljönni az építőtáborba." Tovább járjuk a szatmári községeket: az egyik helyen fővárosi orvostanhallgatók éppen a víz minőségét vizsgálják, segítik a KÖJÁL nehéz munkáját. Másutt meszet""oltanak, gödröket ásnak, alapoznak, maltert kevernek. Néhol már vízvezetéket, villanyt szerelnek az ország minden tájáról idesereglett fiatalok. Velük dolgoznak a tanáraik is, verejtékeznek a tűző napon, magasítják a falakat, Csengerben nagyrészt esztergályosok, ácsok, asztalosok, lakatosok, szerszámkészítők, víz- és gázszerelők dolgoznak, azaz még csak szakmunkástanulók, de igyekezetük és szakértelmük javát adják. A vagonkirakásnál, a tetőfedésnél, a villany bekapcsolásánál, a jó ivóvíz „készítésénél”, mindenütt találunk fiatalokat, közöttük a gödöllői agráregyetem hallgatóit. Amióta itt vannak, nemcsak egymással, hanem a szatmári emberekkel is barátságot kötöttek. Hiszen ahány összedőlt ház, annyi tragédia, annyi sors. Munkájuk kevésbé látványos: kemény, fárasztó. Most már az a legfontosabb, hogy gazdaságosan hasznosítsák a fiatalok lendületét, lelkesedését a kivitelező vállalatok. Tudnak-e mindig megfelelő munkát adni, folyamatos lesz-e az anyagszállítás, gör- dülékeny-e a munkák szervezése? Az ifjúsági táborokban érettségből, helytállásból is vizsgáznak a fiatalok, mert amíg szatmári családok ezrei húzódnak meg fészerekben, barakkokban, sátrakban — a vendég „sátorváros” lakói sem nyugodhatnak. Páll Géza Skandináv est a Halászbástyán A Kisipari Szövetkezetek Erkel Ferenc Művészegyüttesének meghívására hazánkba látogat a göteborgi kamarakórus, amely vasárnap „Skandináv est” címmel ad hangversenyt a Halászbástyán. Műsorán svéd, dán, norvég és finn népdalfeldolgozások, reneszánsz és mai svéd kórusművek szerepeinek. A svéd kamarakórust Gunnar Eriksson vezényli. Rossz idő esetén a hangversenyt a Műszaki Egyetem diákotthonában (t., Szent- I háromság tér 1.) tartják meg. Színek az NDK-ból SZENTENDREI HETEK Ma: író találkozó és Teátrum i i i Új lakótelep a búzamezőn Tizenháromezer fiatal Szatmárban Pillanatképek az árvízi építőtáborokból
